Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)
1851-03-24 / 313. szám
Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr.p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre .18.,, 1851. másod évi folyam. 313 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is., megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: úri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. b~— ■ Hétfő, mart. 24-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgit kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön belyekdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. APRIL—JUNIUS. Előfizetési hirdetés A C Z I M Ü POLITIKAI HÍRLAPRA. Megjelen a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap , délutáni órákban. Bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizeők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Április, Május, Júniusi folyamra: Pesten, házhozhordással................4 ft pp. Vidékenpostán küldve.................5 ft ., Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó hivatalában, úri-utczai Labért házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM:4 Telegraif tudósítások-Palmerston lord válasza-Londoi (National reform-association. A haladó párt. Parliament reform szüksége. Zsidók parliamenti képessége. Európai menekültek). Paris. (A német ügyekrőli hírek. Az Univers ajánlata. Új miniszteri remények. Germigny. A rendpárt jelszava). Bánáti levelek XIII (Kiigazítás a Lloyd irányában. Török dohány. Húsár. Aradi műkedvelő társulat). Hivatalos. (Dohánytermesztés. Iparügy.) Vegyes hírek Politikai szemle. Francziaország. (A Journ. des Déb. a német ügyek alakulása fölött). Olaszország. (Római állapotok. Nápoly ; fölügyelés a papokra). Legújabb. Kereskedelmi hírek-Dunavízállás Budapest, martius 22-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, mart. 21. — 5% 105, állód, kötelezv. 85%, bankrészv. 96 , Krakó 74 , alsó sziléziai 83%, felső sziléziai 115%. Frankfurt, mart. 21. — 5% met. 72%, 4% % 64, Bécs 90%, lombardi 71%. Paris, mart. 20. — 5% rente 94 fr. 30 cent. 3% 57 fr. 95 cent. Piemont 82 fr. 80 cent. — A minisztérium a német ügyek fölött tanácskozik. Új demonstratio történt a tanulók részéről Michelet miatt. A rendőrség szétüzé a csoportozásokat s több elfogatás történt. Hirszerint Proudhon kegyelmet nyert volna. A Saint-Amandban kiütött lázongások elnyomattak. London, mart. 20. — Consol 96%. Trieszt, mart. 22. — Császár ő Felsége 7 óra s 30 perczkor épen megérkezett a legjobb egésséggel, és a helytartósági épületbe szállott. Paris, mart. 21. — 5%r. 94. 25.3% 57. 90.— Prem. 80. 90. — A Journal des Débats előbbi közléseit aként igazitja ki, hogy Poroszország végrehajtó hatalom gyanánt két állandó, s három választott tagot, vagy Bundestagot kíván. A franczia jegyzékirat , az összes belépést a szerződmények fris megsértésének nevezi. A törvényhozó testület elvetette Larochejacquelein indítványát az 1830-ban eskütételt megtagadta tisztek rehabilitatiojára vonatkozólag. Weimar, mart. 10. — A Weimarsche Zeitung jelenti , mikép Orleans herczegnő nemsokára ismét Eisenachban veend lakást, és hogy föl van hatalmazva annak nyilvánítására, mikép az Orleans családban semmi véleménykülönbség nincs , és ily véleménykülönbség folytán szakadásról szó sincs. Zágráb, márt. 21. — Banjaluka egész környéke a fölkeléshez csatlakozott. A lázadók uralkodnak az egész Verbas állomáson, Jaiczától Banjalukáig, és az e folyón átkelés pontjait kezekben tartják. Jaicza mellett 15,000 felkelő áll. Ale Kedir 12-én még 5000 emberrel és 2000 lóval indult el Banjalukáról, és proklamálta Bekiának fegyverfogását. Bihácsba parancs érkezett, miszerint Krakában azonnal egy második hadtest vonandó össze, s a hegyi vidékek őrségei Unaczhoz tetessenek. Az egész 3000 emberre tetetik. A Verbas folyam jobb partján toborzó fölkelőknek a török császári csapatok ellen intézendő támadása minden órán váratik. Ale Kedir hivatalnokokat nevez és egészen úgy jár el mint uralkodó. Valósul, mikép Omer basa Livnon és Duvnon át működik Bihács ellen. Berlin, mart. 22. — 5% 105 sz. 85%; B. 96; kr. 74; Nschl. 83%; Obschl 166; Bécs 77. — Csekély kelet. — Alvensleben úr holnap értekezés végett Drezdából ide érkezendik. Hamburg, mart 21. — Leopold főherczeg Hamburgot elhagyandja s mint dandárnok Prágába, Blomberg tábornok pedig Bécsbe megy. Amsterdam, mart. 21. —2%% 37%; 4%% 69%; új 77%. London, mart. 21. — A czímbill elhalasztatott. Cons. 96%—%. Liverpool, mart. 20. — Gyapot 5000 mázsányi kelt el; a jó magasabb áron eső világrészek viszonyainak sokoldalú fölismerésében, s ezen viszonyokra nézve a brittek, többször mint nem, oly megfoghatlan felületességet tanúsítsanak. Úgy látszik azon kiváló gond, melylyel az angol sajtó, s az angol kormány öt világrésznek minden zugából minden áron , sokszor nagy áldozatokkal gyors értesülések nyerésére törekszik, csupán arra van számítva, hogy megelőzve akármely verseny támadhatását, egyszerre ott teremhessen, hol kilátás nyílik kereskedelmi előnyökre, s gazdag zsákmánynyal biztat a remény. Midőn nemrég a tengerészeti roppant évi költség megszavazásáról volt szó a parliamentben, Russell érezte, mikép ama költségek szükséges volta felől Nagybritannia kereskedelmi érdekeinek szempontjából lehet egyedül képes meggyőzni honfiait. Fölhozta az emberiség ügyét is — mellékesen dicsekedett, hogy az afrikai partoknál állomásozó hadhajók őrködésének sikerült pár év alatt a Braziliába évenként elhurczolni szokott szerencsétlen rabszolgák kivitelét részben csökkenteni. Azonban nevetséges önámítás volna az hinni, hogy e hadhajók czélja nem egyéb, mint enyhíteni az emberiség szenvedéseit. A britt kereskedés védelmet kíván ama vidékeken , és főhelyen az anyagi érdekek fölötti őrködés áll. Az emberiség magasabb érdekei másodrendű helyet foglalnak az angol szívében. Innét van ismereteinek felületessége az idegen népek szellemi javaira, szabadsági érzelmeire, műveltségére, közéletére vonatkozólag ; innét meglepő hidegsége az előhaladásnak előre- vagy hátrarenése iránt. Sokkal nagyobb tisztelettel viseltetünk egy művelt nép iránt, hogysem képesek lennénk részlelkűséget gondolni. Fájlaljuk az önzés hatása alatti elfogultságát! — Ennyi az egész. A forradalom előtti korszakban hazánkról a külföldi sajtó csak elvétve emlékezett, és e megemlékezésekben is köszönet nem volt soha. Szinte hozzászoktunk , hogy midőn valamely külföldi lap viszonyainkról szólott, költeményekkel való találkozásra készülünk. A világ szemébe, megbocsáthatlan könnyelműséggel szórt ferdeségek fölött csak mosolyogtak sokan, míg a komolyabb vérű hazafi boszankodott. — És azt hiszi talán valaki , hogy e részben csak a távolabb eső Anglia, s Francziaország napi sajtója mutatott egyoldalúságot és bal felfogást ? — Oh nem! — Mindjárt szomszédságunkban, a német journalisztika szánandólag roszul volt értesülve beléletünk és ügyeinkről. Valóságos terra incognita volt e hon. A viszonyok megváltoztak, két év eseményei közelebb érintkezésbe hozták az egyéneket és eszméket. Elvitázhatlan tény, hogy a magyar elem, mint erőteljes férfiú, az európai műveit népcsaládba, a közvélemény által fölvetetett. Sőt különös, ugyan azon német sajtó kebelében , mely nemzeti önállóságunk, és alkotmányos függetlenségünk korában, világért sem ismerte volna el országos tételünket, és hazánkról, csak mint Ausztria egyik kiegészítő tartományáról szeretett emlékezni,.— nemrég akadt egy lap, mely külön rovat alatt kíván szólani Ausztria — s más rovat alatt Magyarország ügyeiről. Kik e tényt Poroszországnak Ausztria irányábani jelen feszültebb állásának tulajdonítják , igazat szólhatnak; de mégis arra nézve, hogy a külföld jobban ismer bennünket most, mint ismert három év előtt — okvetlenül bizonyítvány marad az. De váljon Anglia státusférfiai, kiknek szabadelvű része iránt nem közönséges kegyelettel viseltetnek sokan, és kiktől némelyek biztosan várják az európai kérdések üdvös megoldását, ismerik-e kimerítőleg és a dolgok állásának valósága szerint Európa, s különösebben hazánk életviszonyait ? Tartózkodás nélkül mondani merjük, hogy nem ismerik. Folyó hó 14-én a britt alsóházban, Urquhart interpellációjára azt felelte Palmerston, mint tudjuk, hogy a még Törökországban levő 76 magyar menekült közöl hatvanan a szultán és bécsi kabinet közt történt kiegyezés folytán szabadon bocsáttatnak, a többi tizenhatnak pedig szabadsága akkor fog visszahatni, midőn Magyarországban a rend tökéletesen helyreállatit. E nyilatkozatban egy terhes, igen terhes vád foglaltatik ellenünk, és e vád a britt parliamentben, tehát az egész világ előtt mondatott ki. Szavunk gyenge, nem vagyunk képesek meghallatni az egész világgal azt, de bárha csak addig terjedene, meddig egy erőtelen hang rezgése elhalni képes. A nemzeti becsületünk, józanságunk és jó hírünk nevünk érdekében kimondjuk, hogy ama mellesleg nyilvánított vád tökéletesen alaptalan. Mert azt mondani, hogy ez országban a rend helyre nem állott, annyit tesz, mint mondani, hogy még mindekkorig figyelmet érdemlő rendbontásokat látni napirenden. És ez alaptalan. Politikailag véve, kevés korszakot képes felmutatni hazánk története, melyben a nép nagyobb odaengedéssel, hogy úgy szóljunk, magasztosabb léleknagysággal hajolt volna meg a reá nehezült idők és viszonyok követelése előtt, mint jelenleg. — Bátran föl merjük hívni legmakacsabb elleneinket is, mutassanak egy talpalatnyi tért e hazában, hol lázadási merény- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. LAJOS FÜLÖP LEMONDÁSA. (Önmaga által elbeszélve.) Lássuk az elbeszélés legnevezetesebb helyeit. Tagadja legelőször is, mintha ő Bugeaud marsallnak parancsot adott volna a csata megszüntetésére. (Ezóta azonban Bugeaud barátai nyilvánításából tisztán kiviláglott, miszerint ez nem igaz, s hogy az agg vitéz az utolsó pillanatig hű maradt kötelességéhez.) Erre nézve megjegyzi: „Magában értetődik, miszerint nem bánom, s nem is bántam meg soha, hogy az agg marsall a csatát meg nem kezdé; egész életemben utáltam azon istentelenséget, (profonde iniquité), melyet háborúnak neveznek, azon istentelenséget, mely ezreket küld a halál torkába, kik közöl a legtöbben életviszonyokvagy kedélyüknél fogva közönyösek azon kérdések irányában, kiért kell éltüket elhagyniok. „Nem ok nélkül neveztek engem ellenségeim, az igazságot mindig eltorzítva, a béke minden árom királyának. Mindenek fölött azonban leginkább irtóztam a polgárháborútól, s bizony bizony, ha engem kérdeztek volna meg, azon véleményben lettem volna, miszerint bármibe kerüljön, a vérontást el kell kerülniök, de e pillanatban meg nem kérdeztetem.“ Ezután az Orleans család politikai jelleméről szól általában: „Gyalázatos hazugság, hogy az orleansok összeesküvők lennének. .. politikájuk mindig beváró volt, azaz nem oly politika, mely mindig közönyösség és gondatlanságban tesped, távol legyen, mindig éber figyelemmel kíséri a pillanat változatait, s figyelmét a jövőre irányozva, sohasem igyekszik magát a körülmények alá, vagy kívül helyezni. Én ezen politikát így nevezem : la politique d' idonellé. „Meg kell vallani, miszerint az Orleans család mindenkor igyekezett képes lenni a hazának minden pilanatban , midőn annak java kívánta, teljes hódolatát bemutatni, annak kardját, lelki erejét, sőt életét is fölajánlani. De soha sem sietteté az eseményeket , vagy azok eleibe nem került. Ha azonban az ország szükségei és akarata az Orleans család szolgálatát kívánják, ez arra mindenkor kész. „Gyermekeim is ez alapelveket öröklöttek tőlem s még eddig azokat követték, s hiszem, miszerint Isten segedelmével azokhoz ezután is hívek maradandnak. „Midőn király voltam, igy szólok hozzátok: „Gyermekeim ! ha a haza parancsolja, engedelmeskedni tartoztok. Bármily áldozatot kívánjon is tőletek Francziaország, s bármi föladatot tűz élőtökbe, a hazafi kötelessége mindig készen állani.“ „S szavaimnak híven engedelmeskedtek.“ Lajos Fülöp továbbá házának szerencsétlensége fölött panaszkodik, s igy folytatja: „Hazámat, melyet az anarchia iszonyaitól örökre megmentednek véltem, látám, miként omlott a forradalom örvényébe , s azon ürügy alatt, hogy magát egy királyon megboszálja, kinek csak egy igazságtalanságot lehet a szemére vetni, — ha különben igazságtalanságnak lehet nevezni — azt t. i. hogy az ország alkotmánya iránti tiszteletet egész a fanatizmusig vitte. S erre jól vigyázzanak önök, én csupán az alkotmány pontos megtartása miatt buktam meg! Minisztériumom, melynek bukását kívánták, többséggel birt, mely hasonló erővel bírván, elegendő lett volna a trónt 1830-ban megdönteni. „A történelen?,mely szereti a párhuzamokat,ezt fogja mondani"'... Húszévi időköz alatt két király bukott meg, az egyik, mivel 40 szavazati többség ellene, a másik pedig,mivel ugyanannyi többség mellette voltél“Ha én, az oppositió lármájára ezen minisztériumot elbocsátottam volna,többé nem jártam volna az alkotmányos rendszer rendes útján. Francziaország nem akarja minisztereimet, álliták elleneik, de ezen állítás mindenkor s minden országban az oppositio fegyvere szokott lenni. Ha az ellenzék valamely minisztériumot megtámad , rendesen mindig ezen kitétellel szokott élni: „Az országnak nem kelletek, el veletek !“ Ezt monda a legiszonyatosb oppositio, mely valaha létezett, az ifjú Pittnek, midőn 24 éves korában lépett az adminisztrativ élére. Fittet nem lehetett a felől meggyőzni. Miután három hónap alatt nem többször, mint 14-szer veretett meg, (minisztériumom ezt egyszer sem tapasztaló) tudni akará, vájjon úgy gondolkozik-e Anglia, mint az oppositio, s a választókra hivatkozott. S miként feleltek ezek ? hogy ők Pitt mellett, nem pedig a oppositio mellett állanak. E feleletre támaszkodva, Pitt maradt a kormányon , s 20 évig meg is tartotta!" „Kormányom sokkal kedvezőbb állásban volt, mint Pitt; a kormányt a kamara gyámolttá s a király — egy alkotmányos király! — becsületesen s tiszta szívből állott mellette ! „Gyakran mondák barátim már itt Claremontban : „„Ah! ha a király a reformot meg nem tagadta volna, még most is a tuileriákban lehetne.“ Én ezt nem hiszem. „Hiszen Guizot megigéré a reformot; ő ezt mondá: „„Én azt ki nem vihetem, ez nem lehet az én föladatom. Azonban a kamra csak bátran nyilatkozzék ellenem, örömest visszavonulok, s a legelső törvény, melyet utódaim terjesztenének elő, reformtörvény leend, ezt ígérem.““ Mi történt aztán ezen reformígéret után, mely szerintem mindig tévedés volt, — mivel a politikában minden ígéret zavarodást szül, ha lehetlenséggé nem válik is ? Az következett belőle, hogy a radical oppositio — mivel ő maga részéről is előtérbe szoríttatott a titkos társulatok által — ezen oppositio mondom, mintha a tett ígéretet nem értette volna, még iszonyúbban kiáltott, mint valaha: „Le Guizottam, ki a reformot megtagadja.““ Ami engemet illet, kinek régi tapasztalása jól átlátta, miszerint a reform csak fegyver, csak ürügy volt; én ez ígéretet reszalám, s ezt nyilatkoztattam volna ki : „„Az egész világ kívánja a reformot ? az egyik kivánja, a másik pedig megigéri. Tehát előre vele! Azon nap, melyen meg kellene adnia, nem fogok segédkezett nyújtani e gyengeséghez. A reform az oppositio győzedelme, és az oppositio győzedelme a háború. PALMERSTON KÖZELEBBI NYILATKOZATA. .. — Ha meg nem tanított volna bennünket a keserű tapasztalás, alig tudnók hinni, hogy mindazon eszközök használata mellett, melyek a britt sajtónak és kormánynak szolgálatára állanak a birodalom középpontjától legtávolabb