Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)

1851-03-24 / 313. szám

Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— k­r.p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre .18.­,, 1851. másod évi folyam. 313 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is., megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: úri­ utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. b~— ■ Hétfő, mart. 24-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgit kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön belyek­díj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. APRIL—JUNIUS. Előfizetési hirdetés A C Z I M Ü POLITIKAI HÍRLAPRA. Megjelen a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap , délutáni órákban. Bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesz­tőség ezután is mindent elkövetend e lap érde­kességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfize­­ők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Április, Május, Júniusi folya­mra: Pesten, házhozhordással................4 ft pp. Vidékenpostán küldve.................5 ft ., Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó hi­vatalában, úri-utczai Lab­ért házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. TARTALOM:4 Telegraif tudósítások-Palmerston lord válasza-Londoi­ (National reform-association. A haladó párt. Par­liament­ reform szüksége. Zsidók parliamenti képes­sége. Európai menekültek). Paris. (A német ügyekrőli hírek. Az Univers ajánlata. Új miniszteri remények. Germigny. A rendpárt jelszava). Bánáti levelek XIII­ (Kiigazítás a Lloyd irányában. Török dohány. Hús­ár. Aradi műkedvelő társulat). Hivatalos. (Dohánytermesztés. Iparügy.) Vegyes hírek Politikai szemle. Francziaország. (A Journ. des Déb. a német ügyek ala­kulása fölött). Olaszország. (Római állapotok. Nápoly ; fölügyelés a pa­pokra).­­ Legújabb. Kereskedelmi hírek-Dunavízállás Budapest, martius 22-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, mart. 21. — 5% 105, állód, kötelezv. 85%, bankrészv. 96 , Krakó 74 , alsó sziléziai 83%, felső sziléziai 115%. Frankfurt, mart. 21. — 5% met. 72%, 4% % 64, Bécs 90%, lombardi 71%. Paris, mart. 20. — 5% rente 94 fr. 30 cent. 3% 57 fr. 95 cent. Piemont 82 fr. 80 cent. — A mi­nisztérium a német ügyek fölött tanácskozik. Új de­monstratio történt a tanulók részéről Michelet miatt. A rendőrség szétüzé a csoportozásokat s több elfo­­gatás történt. Hirszerint Proudhon kegyelmet nyert volna. A Saint-Amandban kiütött lázongások elnyo­mattak. London, mart. 20. — Consol 96%. Trieszt, mart. 22. — Császár ő Felsége 7 óra s 30 perczkor épen megérkezett a legjobb egésséggel, és a helytartósági épületbe szállott. Paris, mart. 21. — 5%r. 94. 25.­3% 57. 90.— Prem. 80. 90. — A Journal des Débats előbbi köz­léseit aként igazitja ki, hogy Poroszország végre­hajtó hatalom gyanánt két állandó, s három válasz­tott tagot, vagy Bundestagot kíván. A franczia jegy­zékirat , az összes belépést a szerződmények fris megsértésének nevezi. A törvényhozó testület elve­tette Larochejacquelein indítványát az 1830-ban eskütételt megtagadta tisztek rehabilitatiojára vo­natkozólag. Weimar, mart. 10. — A Weimarsche Zeitung je­lenti , mikép Orleans herczegnő nemsokára ismét Eisenachban veend lakást, és hogy föl van hatal­mazva annak nyilvánítására, mikép az Orleans csa­ládban semmi véleménykülönbség nincs , és ily vé­leménykülönbség folytán szakadásról szó sincs. Zágráb, márt. 21. — Banjaluka egész környéke a fölkeléshez csatlakozott. A lázadók uralkodnak az egész Verbas állomáson, Jaiczától Banjalukáig, és az e folyón­ átkelés pontjait kezekben tartják. Jaicza mellett 15,000 felkelő áll. Ale Kedir 12-én még 5000 emberrel és 2000 lóval indult el Banjalukáról, és proklamálta Bekiának fegyverfogását. Bihácsba pa­rancs érkezett, miszerint Krak­ában azonnal egy máso­dik hadtest vonandó össze, s a hegyi vidékek őrségei Unaczhoz tetessenek. Az egész 3000 emberre tete­tik. A Verbas folyam jobb partján toborzó fölkelők­nek a török császári csapatok ellen intézendő táma­dása minden órán váratik. Ale Kedir hivatalnokokat nevez és egészen úgy jár el mint uralkodó. Valósul, mikép Omer basa Livnon és Duvnon át működik Bihács ellen. Berlin, mart. 22. — 5% 105 sz. 85%; B. 96; kr. 74; Nschl. 83%; Obsch­l 166; Bécs 77. — Csekély kelet. — Alvensleben úr holnap értekezés végett Drezdából ide érkezendik. Hamburg, mart 21. —­ Leopold főherczeg Ham­burgot elhagyandja s mint dandárnok Prágába, Blomberg tábornok pedig Bécsbe megy. Amsterdam, mart. 21. —2%% 37%; 4%% 69%; új 77%. London, mart. 21. — A czímbill elhalasztatott. Cons. 96%—%. Liverpool, mart. 20. — Gyapot 5000 mázsányi kelt el; a jó­­ magasabb áron­ eső világrészek viszonyainak sokoldalú fölisme­résében, s ezen viszonyokra nézve a brittek, többször mint nem, oly megfoghatlan felületes­séget tanúsítsanak. Úgy látszik azon kiváló gond, m­elylyel az an­gol sajtó, s az angol kormány öt világrésznek minden zugából minden áron , sokszor nagy ál­dozatokkal gyors értesülések nyerésére törekszik, csupán arra van számítva, hogy megelőzve akármely verseny támadhatását, egyszerre ott teremhessen, hol kilátás nyílik kereskedelmi előnyökre, s gazdag zsákmánynyal biztat a re­mény. Midőn nemrég a tengerészeti roppant évi költség megszavazásáról volt szó a parlia­­mentben, Russell érezte, mikép ama költségek szükséges volta felől Nagybritannia kereskedelmi érdekeinek szempontjából lehet egyedül képes meggyőzni honfiait. Fölhozta az emberiség ügyét is — mellékesen­ dicsekedett, hogy az afrikai partoknál állomásozó hadhajók őrködésének si­­került pár év alatt a Braziliába évenként elhur­­czolni szokott szerencsétlen rabszolgák kivitelét­­ részben csökkenteni. Azonban nevetséges önámítás volna az hinni, hogy e hadhajók czélja nem egyéb, mint eny­híteni az emberiség szenvedéseit. A britt keres­kedés védelmet kíván ama vidékeken , és főhe­lyen az anyagi érdekek fölötti őrködés áll. Az emberiség magasabb érdekei másodrendű helyet foglalnak az angol szívében. Innét van ismereteinek felületessége az idegen népek szellemi javaira, szabadsági érzelmeire, műveltségére, közéletére vonatkozólag ; innét meglepő hidegsége az előhaladásnak előre- vagy hátrar­enése iránt. Sokkal nagyobb tisztelettel viseltetünk egy művelt nép iránt, hogysem ké­pesek lennénk részlelkűséget gondolni. Fájlaljuk az önzés hatása alatti elfogultságát! — Ennyi az egész. A forradalom előtti korszakban hazánkról a külföldi sajtó csak elvétve emlékezett, és e meg­emlékezésekben is köszönet nem volt soha. Szinte hozzászoktunk , hogy midőn valamely külföldi lap viszonyainkról szólott, költeményekkel való találkozásra készülünk. A világ szemébe, meg­­bocsáthatlan könnyelműséggel szórt ferdeségek fölött csak mosolyogtak sokan, míg a komolyabb vérű hazafi boszankodott. — És azt hiszi talán valaki , hogy e részben csak a távolabb eső Anglia, s Francziaország napi sajtója mutatott egyoldalúságot és bal felfogást ? — Oh nem! — Mindjárt szomszédságunkban, a német journa­­lisztika szánandólag roszul volt értesülve belé­­letünk­ és ügyeinkről. Valóságos terra incognita volt e hon. A viszonyok megváltoztak, két év eseményei közelebb érintkezésbe hozták az egyéneket és eszméket. Elvitázhatlan tény, hogy a magyar elem, mint erőteljes férfiú, az európai műveit népcsaládba, a közvélemény által fölvetetett. Sőt különös,­­ ugyan azon német sajtó ke­belében , mely nemzeti önállóságunk, és alkot­mányos függetlenségünk korában, világért sem ismerte volna el országos tételünket, és hazánk­ról, csak mint Ausztria egyik kiegészítő tarto­mányáról szeretett emlékezni,.— nemrég akadt egy lap, mely külön rovat alatt kíván szólani Ausztria — s más rovat alatt Magyarország ügyeiről. Kik e tényt Poroszországnak Ausztria irányábani jelen feszültebb állásának tulajdonít­ják , igazat szólhatnak; de még­is arra nézve, hogy a külföld jobban ismer bennünket most, mint ismert három év előtt — okvetlenül bizo­nyítvány marad az. De váljon Anglia státusférfiai, kiknek szabad­elvű része iránt nem közönséges kegyelettel vi­seltetnek sokan, és kiktől némelyek biztosan várják az európai kérdések üdvös megoldását,­­ ismerik-e kimerítőleg és a dolgok állásának valósága szerint Európa, s különösebben hazánk életviszonyait ? Tartózkodás nélkül mondani merjük, hogy nem ismerik. Folyó hó 14-én a britt alsó­házban, Urqu­­hart interpellációjára azt felelte Palmerston, mint tudjuk, hogy a még Törökországban levő 76 magyar menekült közöl hatvanan a szultán és bécsi kabinet közt történt kiegyezés folytán szabadon bocsáttatnak, a többi tizenhatnak pedig szabadsága akkor fog visszahatni, midőn Ma­gyarországban a rend tökéletesen helyre­­állatit. E nyilatkozatban egy terhes, igen terhes vád foglaltatik ellenünk, és e vád a britt parliament­­ben, tehát az egész világ előtt mondatott ki. Szavunk gyenge, nem vagyunk képesek meg­hallatni az egész világgal azt, de bárha csak addig terjedene, meddig egy erőtelen hang rez­gése elhalni képes. A nemzeti becsületünk, jó­zanságunk és jó hírünk nevünk érdekében ki­mondjuk, hogy ama mellesleg nyilvánított vád tökéletesen alaptalan. Mert azt mondani, hogy ez országban a rend helyre nem állott, annyit tesz, mint mondani, hogy még mindekkorig fi­gyelmet érdemlő rendbontásokat látni napiren­den. És ez alaptalan. Politikailag véve, kevés korszakot képes fel­mutatni hazánk története, melyben a nép na­gyobb odaengedéssel, hogy úgy szóljunk, ma­­gasztosabb léleknagysággal hajolt volna meg a reá nehezült idők és viszonyok követelése előtt, mint jelenleg. — Bátran föl merjük hívni leg­makacsabb elleneinket is, mutassanak egy talpalatnyi tért e hazában, hol lázadási merény- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. LAJOS FÜLÖP LEMONDÁSA. (Önmaga által elbeszélve.) Lássuk az elbeszélés legnevezetesebb helyeit. Tagadja legelőször is, mintha ő Bugeaud marsall­nak parancsot adott volna a csata megszüntetésére. (Ezóta azonban Bugeaud barátai nyilvánításából tisz­tán kiviláglott, miszerint ez nem igaz, s hogy az agg vitéz az utolsó pillanatig hű maradt kötelességéhez.) Erre nézve megjegyzi: „Magában értetődik, miszerint nem bánom, s nem is bántam meg soha, hogy az agg marsall a csatát meg nem kezdé; egész életemben utáltam azon isten­­telenséget, (profonde iniquité), melyet háborúnak neveznek, azon istentelenséget, mely ezreket küld a halál torkába, kik közöl a legtöbben életviszonyok­­vagy kedélyüknél fogva közönyösek azon kérdések irányában, kiért kell éltüket elhagyniok. „Nem ok nélkül neveztek engem ellenségeim, az igazságot mindig eltorzítva, a béke minden árom­ ki­rályának. Mindenek fölött azonban leginkább irtóz­tam a polgárháborútól, s bizony bizony, ha engem kérdeztek volna meg, azon véleményben lettem vol­na, miszerint bármibe kerüljön, a vérontást el kell kerülniök, de e pillanatban meg nem kérdeztetem.“ Ezután az Orleans család politikai jelleméről szól általában: „Gyalázatos hazugság, hogy az orleansok össze­esküvők lennének. .. politikájuk mindig beváró volt, azaz nem oly politika, mely mindig közönyösség­ és gondatlanságban tesped, távol legyen, mindig éber figyelemmel kíséri a pillanat változatait, s figyelmét a jövőre irányozva, sohasem igyekszik magát a kö­rülmények alá, vagy kívül helyezni. Én ezen politikát így nevezem : la politique d' idonellé. „Meg kell vallani, miszerint az Orleans család min­denkor igyekezett képes lenni a hazának minden pi­­lanatban , midőn annak java kívánta, teljes hódola­tát bemutatni, annak kardját, lelki erejét, sőt éle­tét is fölajánlani. De soha sem sietteté az esemé­nyeket , vagy azok eleibe nem került. Ha azonban az ország szükségei és akarata az Orleans család szolgálatát kívánják, ez arra mindenkor kész. „Gyermekeim is ez alapelveket öröklöttek tőlem s még eddig azokat követték, s hiszem, miszerint Isten segedelmével azokhoz ezután is hívek mara­­dandnak. „Midőn király voltam, igy szólok hozzátok: „Gyer­mekeim ! ha a haza parancsolja, engedelmeskedni tartoztok. Bármily áldozatot kívánjon is tőletek Francziaország, s bármi föladatot tűz élőtökbe, a hazafi kötelessége mindig készen állani.“ „S szavaimnak híven engedelmeskedtek.“ Lajos Fülöp továbbá házának szerencsétlensége fölött panaszkodik, s igy folytatja: „Hazámat, melyet az anarchia iszonyaitól örökre megmentednek véltem, látám, miként omlott a forra­dalom örvényébe , s azon ürügy alatt, hogy magát egy királyon megboszálja, kinek csak egy igazság­talanságot lehet a szemére vetni, — ha különben igaz­ságtalanságnak lehet nevezni — azt t. i. hogy az ország alkotmánya iránti tiszteletet egész a­ fanatiz­musig vitte. S erre jól vigyázzanak önök, én csupán az alkotmány pontos megtartása miatt buktam meg! Minisztériumom, melynek bukását kívánták, több­séggel birt, mely hasonló erővel bírván, elegendő lett volna a trónt 1830-ban megdönteni. „A történelen?,mely szereti a párhuzamokat,ezt fogja mondani"'... Húszévi időköz alatt két király bukott meg, az egyik, mivel 40 szavazati többség ellene, a másik pedig,mivel ugyanannyi többség mellette voltél“Ha én, az oppositió lármájára ezen minisztériumot elbocsátot­tam volna,többé nem jártam volna az alkotmányos rend­­szer rendes útján. Francziaország nem akarja miniszte­reimet, álliták elleneik, de ezen állítás mindenkor s minden országban az oppositio fegyvere szokott lenni. Ha az ellenzék valamely minisztériumot meg­támad , rendesen mindig ezen kitétellel szokott élni: „Az országnak nem kelletek, el veletek !“ Ezt mon­da a legiszonyatosb oppositio, mely valaha létezett, az ifjú Pittnek, midőn 24 éves korában lépett az adminisztrativ élére. Fittet nem lehetett a felől meg­győzni. Miután három hónap alatt nem többször, mint 14-szer veretett meg, (minisztériumom ezt egyszer sem tapasztaló) tudni akará, vájjon úgy gon­dolkozik-e Anglia, mint az oppositio, s a választókra hivatkozott. S miként feleltek ezek ? hogy ők Pitt mellett, nem pedig a oppositio mellett állanak. E feleletre támaszkodva, Pitt maradt a kormányon , s 20 évig meg is tartotta!" „Kormányom sokkal kedvezőbb állásban volt, mint Pitt; a kormányt a kamara gyámolttá s a ki­rály — egy alkotmányos király! — becsületesen s tiszta szívből állott mellette ! „Gyakran mondák barátim már itt Claremont­ban : „„Ah! ha a király a reformot meg nem tagadta vol­na, még most is a tuileriákban lehetne.“ Én ezt nem hiszem. „Hiszen Guizot megigéré a reformot; ő ezt mon­­dá: „„Én azt ki nem vihetem, ez nem lehet az én föladatom. Azonban a kamra csak bátran nyilatkozzék ellenem, örömest visszavonulok, s a legelső törvény, melyet utódaim terjesztenének elő, reformtörvény leend, ezt ígérem.““ Mi történt aztán ezen reform­­ígéret után, mely szerintem mindig tévedés volt, — mivel a politikában minden ígéret zavarodást szül, ha lehetlenséggé nem válik is ? Az következett belőle, hogy a radical oppositio — mivel ő maga részéről is elő­térbe szoríttatott a titkos társulatok által — ezen oppo­sitio mondom, mintha a tett ígéretet nem értette volna, még iszonyúbban kiáltott, mint valaha: „Le Guizottam, ki a reformot megtagadja.““ A­mi engemet illet, kinek régi tapasztalása jól átlátta, miszerint a reform csak fegyver, csak ürügy volt; én ez ígéretet reszalám, s ezt nyilatkoztattam volna ki : „„Az egész világ kívánja a reformot ? az egyik kivánja, a má­sik pedig megigéri. Tehát előre vele! Azon nap, melyen meg kellene adnia, nem fogok segédke­zett nyújtani e gyengeséghez. A reform az oppositio győzedelme, és az oppositio győzedelme a háború. PALMERSTON KÖZELEBBI NYILATKOZATA. .. — Ha meg nem tanított volna bennünket a keserű tapasztalás, alig tudnók hinni, hogy mind­azon eszközök használata mellett, melyek a britt sajtónak és kormánynak szolgálatára ál­lanak a birodalom középpontjától legtávolabb

Next