Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)

1851-03-29 / 317. szám

1851. másod évi folyam. 317 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre . 18 — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: úri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ................. Szombat, mart. 29-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgő kr.­­javal szám­ittatik. A be­­igtatási s Klp.kinyi külön helyettdíj, előre lefizeten­­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelöli a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. APRIL—JUNIUS. Előfizetési hirdetés A CZIMÜ POLITIKAI HÍRLAPRA. Megjelen a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. Bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesz­tőség ezután is mindent elkövetend e lap érde­kességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfize­tők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Április, Május, Júniusi folyamra: Pesten, házhozhordással................4 ft pp. Vidéken, postán küldve................5 ft „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó hi­vatalában, úri-utczai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken minden cs.k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmen­­tesittetni kérjük. Budapest, martius 29-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Pak­s, mart. 26. — A törvényhozó gyűlés, pén­tekre , napirendre tűzi ki Desmars képviselő azon indítványát, mely szerint a választó törvény az el­nök választására alkalmaztassák. Arnaud a válasz­tótörvény eltörlését indítványozza. Napóleon több gyárt látogatott meg. Hírszerint a porta párisi ban­károkkal kölcsönszerződésre akar lépni. 5% rent. 94 fr. 10 cent. 3% 57 fr. 75. Prem. 82 fr. 50 cent. Madrid , mart. 21. — A bizottmány a 4-dik és 5- dik czikket elfogadta. Berlin, mart. 27. — 5% 105; állad.kötelezv.85%; bankrészvények 96%; Krakó 74%; alsó sziléziai 84%; felső sziléziai 116%; Bécs 77. Lanyha, korlátozott üzlet. London, mart. 26. — Cons. 94%—%; Hamburg 13, 5%. A czimbill 438 szavazattal 95 ellen máso­dik fölolvasásra elfogadtatott. Freiburg, (Helvétiában) mart. 23. — Az ostrom­­állapot megszüntetett. Frankfurt, mart. 27. —4% % 64%; 5% 73; lomb. 90%; Bécs 72%. A KATH. ÜGY ANGLIÁBAN­­)• III. — A whig-minisztérium megmaradásával, lord Russell „titles-bill“-je ismét tárgyalás alá került az alsóházban. De alakja s tartalma tetemesen változott! Valódi képe az ingatagságnak, melyre magát a whig-kabinet jelenleg kárhoztatva látja, egy­szersmind valódi tanúsága azon félpolitikának, mely a whig státusférfiak kormányzati rendsze­rét, már hosszabb idő óta, bélyegzi. Minden pártfelekezetnek eleget akarván tenni Russell úr: mindegyiket kielégítetlenül hagyja, sőt maga ellen ingerli. A módosított „titles-bill,“ Grey belügymi­niszter által terjesztetett a mártius 7-ikei ülés­ben a parliament elé. — Bevezetése maradt, mint volt előbb, a többi négy pontból, kihagya­tott három, s így csupán az első tartatott meg, mely — mint már közlöttük volt — 100 font sterling (körülbelül 1000 p.­ft) bírságot szab mindenkire s mindannyiszor, a ki és a hányszor a nagybritanniai és izlandi egyesült államban törvény által meg nem engedett érseki, püspöki vagy dékáni czimet venne föl és használná. Mint látjuk, a kihagyások fontosak. A hierarchiális függés ily tiltott czimű főbb papoktól, nem tilalmaztatik többé, s a hagyo­­mányozási jog püspökök s egyházak számára a katholikus angoloknak szabadon hagyatik. Az egész már most egyedül a pápa czimhatá­­rozásai ellen látszik irányzottnak: míg a kath. hívek szabad egélygyakorlata épségben hagyatik. A mart. 7-ikei ülésben nem nyilatkoztak még a kath. és szabadelmű protestáns tagok. A táb­­­orok élesen keltek ki Russell úr ezen csonka bilije ellen, hanem annál nagyobb számmal adat­tak be kérvények a „pápai aggression — a pápai megtámadás“ ellen. Valónak marad tehát, mit fönőbb érintünk, hogy a jelen bili sem fog kielégítni egy pártot sem, és Russell lord alig fog kibújatni azon kelepczéből, melyet durhami levelével önmagá­nak vetett. Mert a kath. és szabadelmű prote­stáns tagok ezúttali hallgatásából még korán volna következtetni azt, hogy ők e csonka bilit helyes­lik és védni fogják. Az elsők abban mindenesetre vallási szabadságuk megszorítását látandják, míg az utóbbiak általános — politikai és pol­gári — szabadsági elveik korlátozását ismeren­dik föl. A kedélyek forrongása azonban folyvást tart, noha az, nyilatkozataiban szelidebb, törvényes­ utat követ: a kérvényezés útját. És ha az éjsza­ki diplomatiának az ismeretes pápai bréve kia­dása által az volt czélja, hogy a Russell-Pal­­mersson kabinetnek, a lefolyt viharos években, mutatott kétes eljárása díjában, saját tűzhelyén bajt szerezzen, e czért tökéletesen elérte. Az odavetett szikra gyúlékony anyagba es­vén, csakugyan tüzet fogott, s hahogy harapozó lángokba nem tört is ki, látva és látatlanul mindegyre tovább terjed. S bármennyi gyakor­lati észt és kalmári ösztönszerüséget és hajlamot tegyünk is föl a józan angolokról: annyi két­ségtelen, hogy vallási dolgokban nem közönyö­sek. A dínai század felvilágosultsága nem fogja ugyan engedni, hogy a vallási vakbuzgóság sö­tét szelleme — a nép legalsóbb rétegeiben ta­pasztalható demonstration túl menve — a műveltebb osztály soraiba is átvigye az üldözés átkos fúriáit, hanem azon büszkeség, azon fél­tékenység, melylyel minden brit hazája prote­stáns institutiói és kormányi függetlensége iránt viseltetik, még hosszú időre fogja nehezítni a kath. hierarchiai ügynek megszilárdulását! Még soká lesz, midőn Nagybritanniában a vallási jogok egyenlősége azon magas fokra ver­gődik , melyen azt az éjszakamerikai egyesült szabad államokban állni látjuk. S ennek egyik — pedig fő — akadályát, már előbbi czikkünkben kimutattuk. *) Lásd Pesti Napló 304-dik számát. Az angol egyház főpapjainak, s a velök tartó táb­oroknak a szívós ragaszkodása egyházi java­dalmaikhoz, mely ragaszkodás ismét az állami institutiokban találja leghatalmasb alapját, s a köznép vakbuzgóságában legerősb, legtartósb támaszát. De azért mi koránsem esünk kétségbe a val­lásszabadság teljes diadala iránt Nagybritan­­niában. A kor szelleme ott is megtermendi gyümölcsét. A szabadság eszméje ellenállhatlanul nyomul mindinkább a népekbe, s e szabadság nemcsak a polgári intézményeket hatja át, de át szinte az egyháziakat is. Különösen, hol az állami és pol­gári szabadság oly erős gyökereket vert, mint a brit népben, ott, habár némi küzdelmek után is, de végre csakugyan létesülni kell az egély szabad gyakorlásának a szó teljes értelmében. Az angol parliament szabadelmű protestáns férfiai maguk alapítják meg ebbeli hitünket, reményünket. A mart. 17-ikei ülésben tartott szónoklatok hangosan szólnak e hiedelmünk mellett. Felvilágosult, művelt nép, türelmetlen nem lehet. S bár való, hogy a köznép századok után is sokban marad hasonló önmagához, szenvedé­lyeit illetőleg, de vezetőkre van szüksége; veze­tői pedig a század szellemét meg nem tagad­hatják. A vallási üldözések — bármely oldalról jöj­jenek is — iszonyú anachronismus volnának, s ily anachronismust a művelt britekről föltenni nem akarunk, nem tudunk. És hisszük, hogy e vélekedésünkben nem csalatkozunk. TARTALOM: Telegraf! tudósítások A kath. ügy Angliában III Levelek a birodalmi székvárosból XXXII. (Egy nagyon furcsa hír. Fináncz tervek. Sajtótörvény.) Párig. (A legitimisták szövetsége Napóleonnal. Falloux.­­ Barrotiéle combinatio. Napoleon nyilatkozata. A köz­ségi választások módja. Alkotmányrevisio. Thiers mint revolutionares. Carlier úr.) Békési levelek II- (Egy hírlapi czikk. Pénzkezelés. Adóki­vetés. Olvasási hanyagság.) Bánáti levelek XIV- (Fogyasztási adó. Újonczozás. Eu­­phrosine. Urbérkárpótlás. Szeged-temesvári vaspálya. Józsefnapi vásár.) Hivatalos. (Jövedéki adó.) Előfizetési fölhívás-Vegyes hírek Politikai szemle-Nagybritannia. (Alsóházi ülés mart. 22. Német emigratio hetilapja. Iparkiállítás. A sajtó képviselőinek küldött­sége. Katholikusok Kiskennyben. Amerikai tudósítá­sok a kaliforniai aranykivitelről, és mexikói korbá­­torságról.) Francziaország. (A Neue Preus. Ztg. tudósítása a fran­­czia mozgalmakról. Napoleon nyilatkozata az elnök­­választás iránt. Castellane tábornok parancsa a teme­téseket illetőleg. Interpelláló e tárgyban.) Németország­ (Manteuffel és Alvensleben. Drezdai érte­kezlet. Esküdtszéki illetőség. A kurhesszeni kérdés Bajorországban.) Helvetia. (Mazzini hirlapczikke.) Legújabb. Gőzkocsik menetrende­ — Börze- — Danavszállás- LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XXXII. , Bécs, mart. 26.—Az itteni irók közt két testvér vagyon, kik, mint mondják, mindketten igen jó lá­bon állanak némely a kormány dolgokba beavatott személyekkel. Ezen két testvér pár héttel ezelőtt ha­sonló szerepet játszott, azaz mindkettő kereszt lapot adott ki; az egyik lapnak czíme „Österr. Correspon­­denz,“ a másiké „Neugkeitsbureau“ volt, — az elsőbbiket csak a kormány hű fegyvernökei kapták, a másikat havonkint 40 pftért akárkinek is odaad­ták. Ezen utóbbi mintegy két hóval azelőtt rendes hírlappá alakult át, s most mindennap jelenik meg. Legújabban az által tette magát feltűnővé, hogy né­hány újdonságot egész határozottsággal hirdetett, melyet csak felsőbb körökből vehetett, ha— igazak. Szükséges volt, e lap genezisét közleni, hogy az ol­vasó a következő hír értékét illően méltányolni tud­ja. Ma t. i. perse csak hir gyanánt közli azon újdon­ságot , hogy mivel Magyarország Erdély és Galliczia nem tartoznak a német szövetséghez, Magyarország Morvaországgal, Galliczia és Erdély pedig Sziléziá­val fogna egyesittetni, hogy ez által összes Ausztri­ának belépte lehetségessé váljék. Ha az e hírt közlő lap nem dicsekednék magasabb összeköttetésekkel, miként fentebb említettem, figyelemre sem méltat­nék e hírt; valóságában mi is kétkedünk , hanem úgy vélekedünk, hogy az egész egy kis tapogatás a közvélemény irányában, s ez alkalmasint nyilatkozni is fog e tárgyban. Kérdés, miféle lehetne ezen egye­sítés ? A monarchia ujjáalkotásában vagy a centra­­lisatio vagy a föderatio elve túlnyomó. Ha amaz, az egyes koronaországok határai elenyésznének, s egész Ausztria egy és egyes testnek tekintendő , mely az 1818. a német szövetségbe igtatottnál mindenesetre nagyobb ; ha a föderatio elve állana, minden tarto­mány megtartja részbeni önállóságát, s nincs ok, hogy miért kellene épen Magyarország, Erdély és Gallicziának ennek veszteségét tűrnie. Hogy pedig Magyar- és Morvaország egy tartománynak tekintet­nék , azaz, hogy azon minden koronaország külön viszonyaihoz mért intézmények, hogy a tartomány­beli törvényhozás és igazgatás Magyarhonban és Morvaországban ugyan­az legyen , vagyis csak le­hessen , azt ki sem állíthatja, ki e két tartomány lé­nyegesen különböző természetét, eddigi institutióit s lakói jellemét, habár csak felületesen ismeri. Rosz szolgálatot tesz a kormánynak, ki az ilyféle nyugta­lanító híreket terjeszti; nem elég azt hozzá tenni, hogy közle kétkedik azoknak alaposságában, hanem vagy hallgatni kell rőlük, vagy alaptalanságukat kézzelfoghatólag bizonyítani, főkép, ha ez oly könnyen történhetik, mint a fentemlített kérdésben. Mivel már benne vagyunk a c­áfolgatásban, ugyan e forrásból eredő másik hírről is szólunk, hogy t. i. „azon több hírlapban említett fináncztervek egyike sem fog kivitelre kerülni, mivel pénzügyünk állapo­ta napról napra javul.“ Erre egyszerűen azt viszo­nozzuk, hogy a bankiigazgatóság, minapi heti ülé­sében jelen volt kormánybiztos Radda, miniszterta­nácsnok egész határozottsággal benyilatkoztatá , mi­szerint a financzigazgatóság részéről nem soká igen erélyes lépések fognak történni a pénz­viszony­ok job­bítására. Egy kis aneedotát nem lehet említetlenül hagynom ,­ mely itt szájról szájra jár. Az ezüst ára e napokban rögtön fölebb ment; pénzügyminiszter úr magához hivatott néhány tekintélyes alkuszt s e feltűnő esemény okát kérdezte. „Az ezüst azért ment föl — volt a válasz — mert szükség van rá.“ „E szükség csak mesterkélt — felelt a nemes báró — csupa nyerészkedés !“ „A nyerészkedés, Excell, épen oly árukkal foglalkozik, melyekre épen szükség van.“ Nem tudjuk, mit felelt miniszter tíz e talpra­esett válaszra. Pénzügyekben tapasztalt személyek azon nézettel vannak, miszerint bajunkon csak egy öt perczentes és egy sorsjátéki kölcsön által segíthet­ni, s hogy legtanácsosb volna, mindkét eszközt egy­szerre alkalmaztatni. A 40 perczent kamatozás esz­méje nem ígér nagy s­ikert, s a financzminiszter úr még e hónapban a törlesztési tőke — Tilgundsfond — ötperczentes kötelezvényeit az alkucsarnokban eladatta, és 4% perczentes metalliques-t vett helyette, mert amsterdami házak tőkéit ausztriai de nem 4% papírban akarják tőkésíteni. A sajtótörvényre nézve ismét csend uralkodik; annyi tény, hogy az illető rendeletet az állami nyomdában már nyomtatták, meglehet, hogy csak tervben és könnyebb tanácskoztatás végett. Most arról van szó, hogy az illető dolgozat új vizsgálat alá vetetik, s hogy szigorúságából ez által némileg veszteni fog. Mindegy, — azaz, tulajdonképen nem mindegy, minél kevésbbé szigorú , annál jobb, ha­nem mi, második Catoként, Vörösmarty Petikéje kérdésével fejezzük be beszédünket. „Hol van hát ?“ Páris, mart. 22’ Ki hitte volna ? Ama gőgös legitimisták, miután az orleáns család által egyesülési ajánlatai vissza­­utasíttattak, nem átallanak frigyre lépni Bonaparte Lajossal, a­ki a maga részéről csakugyan nem is oly büszke, mint az orléansi herczegnő, és kész az új füstőt elfogadni. A nagy férfiak, a­kiknek agyában ez eszme megszületett: Guizot és Montalembert. úgy látszik az Elysée nem igen sokat hajt e históriára, különben Guizot úrnak pártjára tett áttérését rész ómennek tekintené. Míg a bonapartista lapok e füsiót fönnen hirdetik, és a legitimisták felől a lehető leg­­kiméletesben nyilatkoznak, addig, a legitimisták viszont még mindig vonakodnak azt nyíltan elismerni. Az igaz, hogy Berryer úr a 45 centimes adó visszafize­tését tárgyazó indítványát, mely a kormányt nem­ kevéssé fogta volna kompromittálni, visszavette , az is igaz , hogy fia kormányi hivatalt fogadott el, mégis úgy látszik, hogy szerepe ez ügyben fölötte kétér­telmű, és általános a hit, miszerint pártjának leg­újabban elfogadott jelszava koránsem Napóleon ha­talma meghosszabítása , hanem Changarnier tábor­noknak elnökké leendő választása. Ezzel ellenkező­leg tegnapelőtt a két párt egyesülése annyira előha­­ladottnak mondatott, hogy már egy ily szellemben alakulandó miniszteri névjegyzék forgott közkézen, és általános volt a hit, hogy egy futár el is indult Velenczébe Falloux urat tárczavállalásra fölszólí­tandó , ki ha királyától csakugyan megkapná az en­­gedelmet a köztársaság miniszterségét elfogadni, úgy nemsokára Párisba jőne, hogy helyet foglaljon a bo­napartista forradalmi férfiak sorában, milyenek : Ba­rocke , Fould, Roucher urak. Akármint legyen is, valók-e e hírek, vagy sem ? mindegy, a legitimisták pártja holt párt, mint ilyen nem leend képes a párt­nak , melylyel egyesül, életet adni. Tegnap ismét egy Odilon Barrot által alakítandó minisztérium hire szárnyalt, mely két fő föltételül tűzné ki: 1-ér a május 31-ki választási törvény meg­változtatását , —■ 2-or az alkotmány revisióját. A május 31-ei törvényre nézve Bonaparte Lajos legközelebb több képviselők jelenlétében nyilvánító, miszerint Vaisse urat nem hatalmazta volt meg a múltkor a bizottmányban tett azon nyilatkozatra, hogy ama törvényt az elnökválasztásra is kívánja kiter­jeszteni. Ugyanezen kérdésre vonatkozólag tegnap a megyei és községi rendszer kidolgozásával foglalkozó választ­mány hosszas , heves vita után azon fontos határo­zatot hozta, hogy az a községi választásokra ki nem terjed, és ezekre nézve új, az általános szavazatot megközelítő választási törvény fog alkottatni. Az alkotmány revisiója kérdésének nehézségei, an­nak törvényes fölvételi ideje közeledtével mindinkább föltűnnek. Ugyanis, a revisiót magát indítványozni sem szabad előbb, csak a törvényhozás utolsó évében. Ez időszakhoz közel állunk, így tehát a kérdés föl­vételének már mi sem áll útjában. Azonban az alkot­mány többi közt még azt­ kívánja, hogy a revisió há­rom ízben, mindig egy-egy hónap közbejöttével, tár­­gyaltassék, és mindannyiszor a szavazatok három­negyede által elfogadtassák. Ily roppant többség min­den testületben ritkaság, de a jelen franczia nem-

Next