Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)
1851-03-31 / 318. szám
Iiit. Hát ha majdan a több mint 70,000 lábnyi üveg boltozatra reá talál mosolyogni a meleg nap ! hogy érzendik magukat akkor, a crystal palaceben bámuló népek milliói? Egyébiránt, az angolok azt mondják „okkal, móddal majd segítünk a hazán!“ És nekünk hazámfiai, a legroszabb esetben sincs mitől tartani, — a magyar bundának, egy kis eső meg se koccanik. A Leicester-squareben, oly terv szerint, mely Paxton elől, már már elnyerte a babért, új kiállítási palotát építenek, melyben csak egyetlen tárgy lesz látható : egy óriási földteke, melynek tölepén nemcsak a tengerek, országok, városok,-------hanem maguk a különféle népek, sajátszerű viseleteikben is feltünendnek. A londoni lord-püspök elnöklete alatt, merő fő-, és nagyon tisztelendő urakból comité alakult, melynek törekvési pályáján e szavak kitűzvék : nem elég, hogy Nagybritannia szállással és testi eledellel (természetesen rendkívüli, fölemelt áron) ellássa a világ népeit, hanem szükséges, hogy lelki tápról is gondoskodjék; ennélfogva kell hogy legyenek, a Londonba sereglő idegenek számára egyházak, teremek ; (természetesen, a bemenőknek fizetni kell, s a kijövőket, áhitatos, buzgó hajlongások közt, tányérral kínálják meg) kell, hogy legyenek papok, kiknek szent kötelességük, a tiszta és szeplőtlen angol vallásosságról fényes tanúságot adni a világ népeinek; — kell hogy legyenek minden lehető nyelven bibliák és imakönyvek, melyek vagy ingyen (?), vagy kiadási áron adatnak a világ népeinek. — Örüljetek világ minden népei, de vigyázzatok, hogy a megnyert lelki üdv mellett, aranyaitokból végkép ki ne pusztuljatok ! — A comité első felszólítására több aláíratott 7000 pengő forintnál. — Nekem is juttattak aláírási ívet, melyre én azt irom : „A londoni háztulajdonosok rendre felmondják idegen vagy szegényebb lakóiknak a szállást azon megjegyzéssel, hogy önök nem leendnek képesek annyit fizetni, mennyit az exhibitió embereitől várunk!“s az ívet visszaküldtem. Mivel exhibitiós kiadásokról van szó, el nem hallgathatom a műkiállítási rendező választmány azon határozatát, mely szerint, az exhibitorok bemehetnek ugyan bármikor a tündér palotába, de meg kell állniok ingatlanul remekműveik mellett, mert ha csak egy lépést tesznek is a szomszéd kiállító területébe, azonnal le kell fizetniök a bementi díjat. Egy párisi lap van kezeimben, mely nagy zajt üt e rendelés miatt, s megjegyzi, hogy a hidegvérű angol képes leend ugyan remekműve bámultában, napokat tölteni — mozdulatlanul, de a tüzesvérű francziától, valódi embertelenség, e mozdulatlanságot követelni, s matematikai jártassággal kiszámítja, hogy minden egyes franczia kiállítónak, e törvény következtében, legalább is 700 frankot kellene fizetnie. Emlékeztetem önöket, azon megjegyzésemre, melyet akkor tevék, midőn jelentem , hogy Paxton, a szabad és díj melletti bemenetel tárgyában, a minisztériumhoz folyamodott! Hát a parliamentben mit csinálnak ? Vesződnek a Kafir-harczczal, okolják a jóreményfokú kormányt, de főleg a coloniális miniszternek, Greynek eljárását. Mindenki látja, hogy a coloniákat nem rokonszenv, hanem erőszak csatolja Albionhoz; látja, hogy a coloniák megtartása nemsokára oly összegre növeszti Anglia státusadósságát, mint sok hetedik iskolás serdülő hazánkfia, ki sem tudna mondani; látja, hogy a coloniák önálló, független kormányt óhajtanak ; látja, hogy mi a sors könyvében meg van írva, az meg is fog történni. — Ahogy a coloniák végre is, rendre lehullandnak a brit oroszlány anyai emlőiről! — Néhány nap óta a „papal aggression“ ismét nagyban szerepel, melyről lapjaink egyike azt jegyzi meg: a pápa és bíbornok elleni protestatio oly fenhangon, oly nagyszerűen történt, s annyira felhasználta erőinket, hogy azóta mit sem tudunk már tenni! — Most jelent meg egy torzkép , mely a vallási harczot igen jól jellemzi: lord Russell remekül talált feje, egy oskolás gyerkczének gyenge vállaira van téve; a pajzán fiú Wiseman bibornok ajtajára nagy betűkkel felirá a „no popery“t, s félve, remegve — elszalad ! A kép alatt e szavak olvashatók : „Ez azon fiú, ki először felirá a no poperyt, s azután elszaladt! Több három hetinél, hogy magyar lapokat nem kapunk, sokan mondják, hogy ezentúl a londoniak számára nem is fog nyomatni. Igaz ez ? Paris, mart. 24. §. Ismerik önök Bonaparte Lajosnak a máj. 31-ei választási törvény iránti, általam már több ízben említett nézetét, melyet legközelebb ismét több képviselők jelenlétében, kik közt Benoist, Champs és Langlais neveztetnek, nyíltan kimondott, még folyvást azzal biztatván magát, hogy a nép, általános szavazat útján, újra őt választandja elnökül. Ellenben a pyramid-utczai gyűlde tegnapelőtt tartott ülésében a nevezett törvényt politikai, valamint megyei és községi választásoknál minden áron föntartani elhatározd. Ha meggondoljuk, hogy a pyramid-utczai gyülde és az Elysée leghívebb barátait, s köztük Baroche és Faucher Léon urakat számlálja tagjai közé , azt kellene hinnünk, hogy az elnök tán végkép elszakadt e régi barátaitól, és talán ezek kizártával az Odilon-Barrot-féle pártszinetet, mérsékelt köztársaságiakkal vegyítve, alakítandja meg végre a határozott minisztériumot, mely a képviselőház asztalára, leteendi az egész ország által oly feszülten várt solutiót. A köztársasági lapok egy része csakugyan igyekszik is ezt elhitetni olvasóival. Azonban jól megjegyzendő azon körülmény, hogy az említett gyűlde vitatkozásaiban az elnökválasztás módjáról egy szó sem mondatott, és a határozat csak politikai, megyei és községi választásokról szól. Váljon e szóban : politikai, ben foglaltatik-e az elnökválasztás? e kérdést mindenki tetszése, vagy combinatiói szerint magyarázhatja. A legitimo-bonapartista fusióról már úgyszólván senki sem beszél, ellenben a két bourbonág fusióját, daczára a történteknek, a legitimisták szeretnék fölmelegíteni. Uram Isten! hány száz meg száz megoldási terv fog még státusférfiaink fejében megszületni , szóba hozatni, kikacagtatni és elfeledtetni a fatális 1852-ik év elérkeztéig! Az Elysée házi lapja, a bulletin de Paris a Constitutionnel által kitűzött inconstitutionnel ösvényen már annyira haladott, hogy nyíltan kimondja, miszerint, miután az alkotmány revisiójára megkívántabb szavazatmennyiség semmi esetre sem lesz meg, nincs egyéb hátra, minthogy a jelen törvényhozó testület egyszerűen elhatározza az elnöki és törvényhozói választásoknak 1854-ig leendő elhalasztását. Örvény előtt állunk — úgymond — minthogy semmikép ki nem kerülhetjük, építsünk hidat fölébe ! — Az eféle gyönyörűséges javaslatok aztán követtetnek a socialismus óriási haladásairól! részletek és ijesztgetésektől, úgy hogy a szegény bourgeois, kinek jelszava : béke minden áron igazán zavarba jő , s nem tudja, váljon a socialismus rémképe elől a Bonaparte elnöksége alatti köztársaságnak, vagy pedig az elűzött dynastiák valamelyikének dőljön-e karjaiba ? Más részről azonban, azt sem lehet mondani, hogy a köztársaságiak táborában egyetértés uralkodik a solutióra, vagyis az 1852-beni teendőkre nézve. Ha forradalmin fog határozni, úgy alkalmasint nem lesz több elnökválasztás. Forradalom nélkül azonban egy ily gyökeres alkotmányreformot egy új elnök- és képviselőválasztásnak kellene megelőznie. Azért Ledru-Rollin legújabb röpiratának: Plus de président, plus de représentant! előlegesen, normális úton nem lehet nagy sükere. Sokkal nyomatékosabb és a körülményeknek megfelelőbb Girardin Emilnek a Bienche universal mai (5-ik) számában közlött czikke, melyben fölfejti, hogy a népnek nincs egyéb teendője, mint az 1852. évi május második vasárnapján elhalaszthatlanul történendő elnökválasztásra készülni. Esküdjünk össze tehát— úgymond — választani egy elnököt; Kinek választása érdemlett büntetése legyen a vakmerő reactiónak; Kinek választása határozott biztosítéka legyen a köztársaság jövőjének; Kinek választása Francziaországot oly szabadság és jóllét részesévé tegye, amilyennek örvendnek az amerikai egyesült államok stb. Esküdjünk össze nyíltan, felszóval! Esküdjünk össze a democrat köztársaság megszilárdítására ! Az általános szavazat visszaállítására ! A katonai sorshúzás megszüntetésére ! A közvetett adóknak, mint a fogyasztás és következőleg a munka akadályainak megszüntetésére ! Az általános jóllét életbeléptetésére ! Ki legyen az, kinek nevében a democratiának szavazatait öszpontositnia kellene ? azt annak idején a „bien-etre universel“ megmondandja a népnek ') Somogy, mart. 20. Gyakran lehetett a hírlapokból olvasni, hogy más megyékben a zsándárok mily erélyességet fejtettek ki a mindinkább elszaporodott rablók ellen. Megvallom, mindannyiszor irigy szemekkel néztem más megyék ezen szerencséjét, és vártam, hogy majd csak Somogy megyében is — hol szinte tavai óta már vannak zsándárok — részesülendünk a várva várt személy- és vagyonbátorságban; eddig azonban hiába vártunk, mert nálunk nemhogy fogynának a rablások, de napról napra szaporodnak, csoportosan járnak a fölfegyverzett szegénylegények, és házrólházra szedik az adót, mintha teljes jogukban volnának, úgy, hogy egész chrónikát lehetne tetteikről írni. Nem-e az a baj minálunk, hogy a zsandárok többnyire csak az országutakon és nappal czirkálnak, míg e szegénylegények ezt felhasználva, az erdőket választják tanyául, a honnan azután estve egész bátorsággal jönnek a falukba és pusztákra a lakosokat könyökkedvek szerint megsarcolni ? — nem kételkedünk mi a zsandárok bátorságában, csak azt hisszük, hogy eddigi szokatlanságuk okozza, hogy a rablókat fényes nappal az országúton, nem pedig az erdőkben keresik fel. Szegénylegényeink szaporodásának másik okát abban keresem , miszerint tömlöereink nem a legjobb karban lehetnek, mert mióta a legújabban ismét visszaállított pandúrok által néhány rabló már megfogatott és szerencsésen őrizet alá is adatott, nem egy példánk van reá, hogy ő kegyelmük onnan csodálatos könnyű módon meg tudtak szökni. — Most azonban már statáriumunk van . a legújabb egy század a Weiden gyalogezredből Tihanyon át dobszó mellett jött Somogyba, a rablókat űzőbe veendő, sőt olyan főbírói currenst vagyis körlevelet is tudok, melyben anathema van kimondva mindazokra , a kik az ily fegyveres rablók által meg hagyják magokat sarczoltatni — köszönöm! mintha bizony szívesen adnék. Meglássuk ezen új intézkedéseknek mi lesz eredménye, melyről a t. szerkesztőséget tudósítani el nem mulasztandom. Egy többször megsarczolt egyén. HIVATALOS KINEVEZÉSEK. A „Wiener Ztg.‘‘ hozza az ő Felsége f. hó 21-én kelt 1. f. határozata által megerősített kinevezéseket a magyarorsz. helytartói és ker. kormányhivatalokra. Helytartósági alelnökké gr. La Molle osztálytanácsos , másodosztályú helytart. tanácsosokká ugyanott Szilassy József, Bujanovits Ede, gr. Lazanszky Antal, Szalay István, Zsitvay József, és Szekrényesy Endre ; továbbá másodoszt. helyt, tanácsosokká a kér. kormányokhoz:a pozsonihoz Engel Sándor, a pestihez Fridrich György, a kassaihoz Kászonyi József, a n.váradihoz Szentpályi László neveztettek ki. A belügyminiszter Bekey Máté, Dobránszky Adolf és Eckstein Adolf, Schere és Christen Lajost első oszt. titkárokká; Weber János, Taufar Márton, Szada Rudolf, Seeler Ferdinand és Hrabovvszky Zsigmondot m. o. titkárokká; Reeschi Leeward Alajos, Berger György és Moravczik Györgyöt első oszt. fogalmazókká; és Lakatos Lajos, Throch János, Rácz Józs., és Burián Herrmannt m. o. fogalmazókká; továbbá Dornay Lipótot kiadóvá; Deréky Mihályt lajstromzóvá és Német Jánost iktatóvá a magyar helytartóságnál kinevezte. A pozsoni kerületben ő Iige által megyei főnökké kineveztettek: Pozson megyében Záborszky József; Felső- Nyitrában Kutsényi Rudolf; Alsó-Nyitrában Nándory János; Trentsinben b. Majtényi László; Árvában b. Mednyánszky Geyza ; Thuróczban Beznak Ignátz ; Liptóban Bossányi Simon ; Barsban Mártonffy Diénes; Honnban gr. Pongrátz Arnold; Nógrádban Koreska József; Zólyomban Barus Mihály ; Komáromban Szathmáry Dániel. Soproni kerületben : Baranyában Cseh Eduárd; Sopronban Simon János; Mosonyban Kroner Lajos; Győr-ben Dorner Eduard; Vasban gr. Zichy Hermann ; Tolnában Forster Károly ; Veszprémben Kultsár István ; Somogyban Hochreiter Ambrus; Zalában Bogyay Lajos. A kassai kerületben : Gömörbe Gömöry Pál; Szepesbe Kray Miksa; Sárosba Semsey Albert; Abaúj- Tornába Máriássy Ádám ; Zemplénbe Kapy István; Ungba Janke András; Bereg-Ugocsába Tabódy Pál; Mármarosba Gerzon Antal. A pesti kerületben: Pest-Pilisbe Kapy Ede; Pest Soltba Horvát Mihály ; Esztergomba Jagasits Sándor ; Fehérbe Eckstein Rudolf; Borsodba Luby István ; Hevesbe Sütő János; Szolnokba Bonyhády Imre; Csongrádba Bonyhády István ; Jászságba Jankovits György. A n.váradi ker.ben : Szathmárba Gabányi Sándor; éj. Biharba Reviczky Menyhért; dél Biharba Ravazdy István ; Aradba Aczél János ; Békésbe Bonyhády Gyula; Csanádba Nábrátzky Antal. A belügyminiszter által a soproni ker. kormányhoz Markovits László első o., Lukinich Pál és Pálmafy Ferdinand m. o. kér. tanácsosokká, Palló Sándor kér. titkárrá; Tóth Pál fogalmazóvá, Bekey István és Ribáry József m. o. fogalmazókká, Szlávik Ferencz kiadóvá; a pozsoni kér. kormányhoz , Winkler Ferencz e. o. Ambrosz János, Kondé János m. o. kér. tanácsosokká ; Tróján Ferencz kér. titkárrá; Mózer János e. o., Csillag Károly és gr. Krenneville Kamill m. o. fogalmazókká; Schuster János kiadóvá; a kassai kér. kormányhoz ; Schuller Venczel e. o., Pápay István m. o. kér. tanácsosokká; Melichar János kér. titkárrá ; Kritten Ferencz e. o., Nehrebeczky Sándor m. o. fogalmazókká ; Steltzner Ferdinand kiadóvá ; a pesti kér. kormányhoz ; gr. Amadei Rudolf és Péchy Ferencz e. o., Palugyay Imre m. o. kér. tanácsosokká; Keszlerffy Antal kér. titkárrá; Edler Imre e. o., Kalmár Gedeon és Gratzl Ferencz m. o. fogalmazókká; Krammer György kiadóvá ; a n.váradi ker. kormányhoz; Tormásy János e. o. Pauly Vilmos m. o. ker. tanácsosokká; Ferenczy Ferencz kér. titkárrá; Váradi Szabó János e. o., Jakabfy Gyula m. o. fogalmazókká; Zelenák János kiadóvá neveztettek, kit gyanánt s becsületes állampolgár hűségével aláírásommal erősítem. . . . . én 1850. (Aláírás.) Az „Adóköteles rovatban“ azon állandó évi járadékok teendők ki, melyeket valaki nem közpénztárakból , hanem magánosoktól, vagy oly pénztárakból húz, melyek a közpénztárak közé nem tartoznak ; egyszersmind az élvezési czim is fölteendő , p. o. évi fizetmény a pesti mezőgazdászati társaságtól a (napon) hónapban, évben és szám alatt kelt szerződés vagy oklevél szerint. Az Észrevételben azon adó- vagy díjösszegek teendők ki, melyeknek a jövedelmi adóba beszámítását az 1850. ápril 25-ki ideigl. törvény 14. §-a megengedi. 10. §. A másodosztályú jövedelem, ha pénzben áll, pengőben teendő ki, s ha természetben élveztetik, a vallomástevő lakhelyének, vagy ha ott vásárok nem tartatnak, a legközelebbi vásárhelynek 1850. évi középszámú vásár árával számított értéke jegyzendő fel, p. o. készpénzben évenkint 500 váltó forint, vagy a 250-es pénzfolyam szerint pengőre leszállítva 200 pft Termesztményekben a pesti 1850-ik évi középszámú vásári árral számítva 60 pozsoni mérő zab 1 frt 30 krral számítva . . . . . . 00 ,, 40 pozs. mérő árpa 3 ftjával . . . 120 ,, 10 öl égőfa 15 ftjával .... 120 ,, 100 mázsa széna 1 ftjával . . . 100 ,, összesen 660 pft. 11. §. Az élet és más kamatok vallomásai a vagyon és jövedelem 2850. octob. 31. állása szerint a C. alatti mintával megegyezőleg szerkesztendők, mely itt következik : C. Harmadoszt. jövedelmi adóvallomás. Ország Megye Község Hely ~~~~ Házszám s a ház egyéb megjelölése Vallomástevő neve és állása Hogy a félebbi jövedelmi adatok legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint jelentvék, ezennel eskü gyanánt, s becsületes állampolgár hűségével aláírásommal erősitem. . én 185 (Aláírás.) Az I. rovatban a jövedelem minősége teendő ki, váljon t. i. valamely tőke kamatjaiból, vagy pedig életpénzből áll-e, — a II. rovatba a tőkeösszeg írandó be, melytől a jövedelem jár , — a III. rovatba a kamatláb, mely szerint az kamatot , — a IV. rovatba a kamatok évi összege. Azon jövedelem, mely nem tőkék kamatjaiból áll, minősége szerint az I. rovatban teendő ki, a II., III. és IV. rovatok ez esetben nem töltetnek ki, — ellenben az V. rovatban az évi járadék összege jegyzendő föl. —• A VI. rovat az adós vagy általában annak neve és lakhelye számára van, ki a kamatokat vagy életpénzeket fizeti, amire nézve megjegyzendő, hogy az életpénzi élvezet nem csak a Magyar Koronaországban, hanem minden más koronaországban fekvő tőkéktől, melyekben a jövedelmiadó fönáll, bevallandó. • Folyt. It öv. M. H. T 2. 3. 4. £ 6 . ... Tőke- Álra- A kamatot jNeveés J°~ 5 ma.tok képviselő |'akhe- 2 lem ossze8 5 összege követelés addig * - I évi összege „aki g minő- -------- w -------- -----------_ £ sége ft | kr | ft | kr ft | kr. ') Csakhogy Girardin úr néha nagyon is sokat mond, s azért veszté el hitelét a francziák előtt. Szerk. Rendelete a cs. k. helytartóság ideiglenes főnökének 1851 martius 10-kéről, a jövedelmi adónak Magyarkoronaországban 1850-51-k leendő behozatala iránt. Végrehajtási szobáig a jövedelmi adónak Magyarkoronaországban az 1850 igazgatási évre 1851 mart. 10-étől, kezdve leendő behozatala iránt. (Folytatás.) 8. §. A másod osztályzatú jövedelem vallomásaira nézve a B) alatti minta szolgál, mely itt következik : B. Másod oszt. jövedelmi adóvallomás. Ország | Megye________________________________________ Község I lázszám A bevalló neve és állása Adóköteles tárgy : | i.V4! •• V.' A • " : ■! • ' Jövedelem 18% évben ft kr. Észrevétel pengő pénzben * • Hogy a fölebbi jövedelmi adatok legjobb tudomásom s lelkiismeretem szerint jelentsék be, ezennel es- • | I . • I • I |I ! I Figyelmeztetés és előfizetési fölhívás Szép hazánk különféle vidékeinek gyönyörű népdalaiból, melyek mint fájdalomenyhitő zenéje a magyar béreformok lelkes fiainak úgy , mint a liget szende leányainak, nemkülönben a végetlen puszták szilaj gyermekeinek úgy, mint a szőnyeges fénytermen kecses tündéreinek ajkain közkedvességben élnek, — igen érdekes zeneműgyűjteményt szerkesztvén, azt i. é. május havában csinos kiadásban a magyar közönségnek. „100 magyar népdal“ czimmel átadni szándékozom. E gyűjtemény legkedvesbjeit foglalja magában a magyar népdaloknak, s meg vagyok győződve, hogy a magyar dallamok barátinak kedves érvet nyujtani a társaskörben úgy, mint egyesek zenegyűjteményében; annyival is inkább, minthogy Bognár Ignácz úr jelesen szerkesztett zongorakisérete, mint a szövegen kívül álló zenegyüjtemény is, kedves élvül szolgálhat a műbarátoknak. A szerkesztésben ügyelve van arra, hogy az egymásra következő dalok hangmenet- és jellemben kedvesen folyjanak egymásból. E gyűjtemény tartalom- és kiállításra nézve egyetlen leend a maga nemében, mivel ily nagy összegben egy nemzet népdalait sem találjuk a zeneművészeti irodalomban. Alálírt szerkesztő-kiadó azonban.