Pesti Napló, 1851. április (2. évfolyam, 319-343. szám)
1851-04-01 / 319. szám
is veszélyes kérjél. Az elsőt rectificálni; az utolsónak mezőt kell adni, s az igazság fel fog derülni, mindnyájunk közös hasznára. A török birodalomba menekült magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 26. 4851. l. Sir Strafford Canning, Viscount Palmerstonnalc. (megérkezett September 9.) Therapia , aug. 25. 1849. A tegnapi bécsi posta megérkezte óta, a magyarokra vonatkozó kellemetlen hirek találtak itt hitelre. E híreket bucharesti tudósítások előzték meg, melyek szerint Dembinszky tábornok két vagy három kitűnő futamlával, már Orsovára meg is érkezett. Korábbi tudósítások Bécsből és Belgrádból azon hírt hozzák, hogy az orosz és osztrák hadak, Temesvárhoz közel, elhatározó győzelmet nyertek, melyben jelentékeny számú foglyok , és néhány álgyu került kezeikbe. Nem kétlem, hogy az igazság, bármi színezetű legyen is, még mielőtt e közleményem lordságodhoz jutana , meg fogja találni útját, ő felsége kormányához. E közben, újabb, s a magyarokra nézve kedvező hirek hiánya miatt, s azon tudósításra, hogy Erdély felől jelentékeny orosz és osztrák hadak közelednek, a porta semlegessége miatt, mindinkább nyilvánul az elégületlenség, s felbátorítja Reshid pasa kormányának elleneit. A nagyvezér személyes biztosítását bírom, hogy nem fog történni eltérés azon elvektől, melyeket oly sokszor nyilvánítok a porta irányában; ennélfogva a tárgy, melyben ez alkalommal lordságodhoz fordulok, főleg csak előkészületi intézkedésekre szorítkozik. Európa jelen állásában oly gyorsan szülemlenek az események, hogy mire lordságod felelete hozzám érkezendik, az, mi jelenleg csak észlelés és következtetés eredménye, könnyen valósággá lehet. Jelentések sem hiányzanak, melyek a porta ellen, nehezteléseket foglalnak magukban. Az osztrák miniszter jelenleg igen munkás, az oláhországi menekültekre nézve határozott intézkedéseket létesíteni. Ma szorosan hivatalos jegyzéket nyújtott be Ali basának , melyben tiltakozva jelenti nehezteléseit, hogy a porta még mindig vonakodik, többszöri fölszólításaihoz alkalmazni magát, s minden megkülönböztetés nélkül, politikai vagy egyéb vétkesek között, követeli a magyar és lengyel menekültek kiadatását, az orosz követ, alkalmilag szinte pártolá az osztrák miniszter követeléseit, s hatalmas szavakkal tudatja kormányának elégületlenségét, a török kormány viselete miatt. Nem szükség mondanom lordságodnak , hogy ha a porta vádolhatnék, miszerint a menekültek kiadatására vonatkozólag, hanyag volt az ausztriai szerződések pontjai kivitelében, sokat kellene hivatkoznia az emberiségre , azon modorra , melyre Oláhországban a magyarok ellen, orosz erőszak által kényszeríttetett, s azon világos különbségre, mely egy fegyverben álló nemzet , és szökevények vagy csavargók csapata közt fenforog. A tárgyra vonatkozólag, bár mint vesszük, igaz, hogy az orosz katonai beavatkozás , és Ausztria szerencsétlen szükséges, sokkal inkább találkoztak a porta semlegességével, mint azon hajlam, melylyel a törökök oly nemzet irányában viseltetnek, mely régi hagyományainál fogva, számíthatott a porta jóakaratára és rokonszenvére. A török kormány folytonosan oda törekedett, hogy lordságod utasításai következtében , általam mindig ajánlott semleges állást fentartsa , miben a franczia miniszter által is segittettem több ízben, ki a portát, hasonló elvek követelésére iparkodott rábirni. Ily H. Viscount Palmerston, Sir Stratford Canningnck. Kiiliigy, sept. 24. 1849. Sir! Azon jegyzékre, melyet excellentiád, mult hó 25-i közlönyében említ, s melyben az osztrák kormány azon egyének kiadatását követeli, kik legközelebb Magyarországból jöttek, hogy a török birodalomban menedéket keressenek, azon megjegyzésem van excellentiáhhoz, hogy épen a belgrádi szerződésnek XVIII-ik pontja, ha kellőleg alkalmaztatik azon tisztekre és közkatonákra a magyar hadseregből, kik, űzetve, menedéket kerestek a török területben, nem kötelezi a portát, ily egyének kiadására, s az osztrák kormány legfelebb azt követelhetné, hogy állandóan ne tartózkodjanak a török birodalomban. Egyébiránt, a belgrádi szerződés 18-ik pontja, világosan másnemű esetekre vonatkozik, mint mintazon harcz, mely jelenleg az osztrákok és magyarok közt befejeztetett. Igen erőszakolt érzeményezés volna, az említett szerződési pontot azon tisztekre és közkatonákra alkalmazni, kik a jelen magyar hadsereghez tartoznak, mely Magyarország constitutionalis igazaiért harczolt az osztrák és orosz hadseregek ellen. Ily tisztek és közkatonák nem tekinthetők olyanoknak, minek a „ces sortes de gens” vagy „voleurs és brigands“ alatt értetnek. Megjegyzendő még az is, hogy az osztrák követelés akkor tétetett, midőn Bécsben még nem tudatott Görgey megadása az orosz fővezérnek ; továbbá, a követelés főleg azon magyar csapatra vonatkozott, mely aug. 17. Orsovától, Oláhországba szorittatott. Most miután a harcznak vége, várható, hogy ilynemű követelések nem fognak többé sürgettetni, de ha sürgettetnének, bizonyosan nem kell teljesíttetniök. Vagyok stb. kormányánál, vagy a távolabb lakó, de reformált hitű királyok udvarában, szabadon megjelenhettek, s többnyire nemcsak nyilvánosan elfogadtatának , de élénk munkásságot fejthettek ki és hazájuk érdekeinek nyomatékot szerezhettek. A porta által eltűrt békekötések, sőt a külhatalmakkali szövetségek is gyakran kerülnek az „Erdőntúli részek“ krónikáiban elő. S csoda-e, ha már maga ezen fél-független állapot, s ha az önálló belkormányzás, melyet Erdély folytonosan megoltalmazni tudott, magára vonta Magyarország figyelmét, s azon Magyarországét, mely kiterjedésére nézve karcsú és szaggatott volt, alkotmányos életét tekintve pedig, inkább árnyék-jogokkal és papir-törvényekkel, mint valóságos szabadsággal birto E figyelem, e részvét még magasabban fokoztaték több körülmények miatt, melyeknek nevezetesebbjei Erdély belerejéről és politikai életének ébersége felől tesznek tanúbizonyságot. A legkitűnőbbeket említendőm. Erdély gyakran volt a magyarhoni politikai menekültek védhelye, hol, vagy letelepülének és az állam szolgálatába léptek, vagy alkalmat találtak Lengyelországba s keletre vonulni. A német császárok az európai keresztény hatalmasságok viszályai miatt ritkán lévén oly állapotban, hogy mint Magyarország királyai egész erélylyel léphessenek föl a török ellen , természetes volt, miként e menekültek ügyéért Erdély megtorlására komoly szabályokhoz nem nyúlhattak, miután minden hadviselet, mely az erdélyi fejdelmekkeli viszályból támadt, rendesen az ozmánokkali háborúvá változott volna át. Továbbá, Erdély még a mohácsi vérnapok előtt határozottabban hajlott a protestantismusra, mint Magyarország. Ott a római hit utolsó türelmetlen és lángeszű harczosa Martinuzzi, a nagy státusférfiú, de túlbuzgó főpap, vala. Az ő meggyilkoltatása és a papi javak seculalizatiója eldöntő túlsúlyt adott a reformtiénak, mely a bevett vallások törvényelőtti egyenlősége mellett is, a társadalom minden rétegeiben szünetleni, s néhol majdnem erőszakos foglalásokat tett, és kivált a Báthoriaknak — e fényes és tragikai emlékű családnak — meghiúsult reactiója után, minden magasabb állami és társadalmi palctot magának tulajdonított. Egészen ellenkező jelenetekkel találkozunk Magyarországon , hol a nép protestáns többségével szemben a trón által határozottan pártolt, s a magas aristocratia többségének védelmére támaszkodó római, egy gazdag és zelosus főpapság zászlója alatt örökké merészebb és követelőbb állásokat foglalt el, mígnem a jezsuiták segítségével, még a protestáns házi élet küszöbére, még a családi viszonyok szentélyeibe is, gyakran lépett követelőn és jogtalanul. Szóval: Erdély a nemzeti fejdelmek korszaka alatt a hiteszmék irányában olyforma szerepet játszott, mint éjszaki Németország, Magyarhon pedig mint déli Németország. Ebből következett, hogy, miként a politikai üldözésekkor a magyar főurak bizodalommal tekintettek Erdélyre , azon földre , mely, ha minden ter vök öszszeroskadt, legalább a börtön és rabbilincs elől szánuikra menhelyet nyit, szintúgy a magyar nép többsége onnan várta a protestantismusnak győzedelmét; onnan remélt vigaszt, midőn templomai bezárattak, imakönyvei és vallásos iratai elfoglaltatanak, prédikátorai száműzetésbe küldettek. Aztán már a Zápolyák korának végéveiben a latin nem volt Erdély kormánytanácsának és törvényhozó termének nyelve. A közigazgatás és közkezelés többnyire magyarul folyt. A nemzeti szellem s hang len általános jelleme a műveltebb társadalmi életnek és a fejdelmek udvarában kizárólag uralkodott. Csak a tudományok köztársasága, csak a magasabb irodalom nem tudott még a latintól megválni. A hittani röpiratok és polémiák az anyai nyelv által igyekeztek ugyan a szegényebb sorsúak körében a buzgóság szent lámpáját, mely a család küszöbén belől kedélyesen világít, vagy a rajongás lobogó kanóczát, melyet a szenvedély gyakran a tömegek félrevezetéséért ragad kezébe , meggyújtani, de az irodalmi munkásság ezen eléggé széles nemén kívül, a többiekben inkább a latin művelteték, és kivált a XVII-dik század közepéig történészeink Erdélyben is nem örömest használták közsegül a magyar nyelvet. S ha a kor, melyről most szóltam , egyedül irodalmi tekintetben méretik össze , kétségkívül Erdély nem fog határozottabb nemzeti irányt fölmutatni, mint Magyarország. Azonban , mihelyt a társadalom és közélet mezején minden fölmerülő jelenetekre hasonló gonddal terjesztjük ki figyelmünket, látni fogjuk, hogy a nemzetiség vezérzászlóját Erdély lobogtatta, és Gyulafehérvár , nem pedig Pozsony volt fajunk erejének súlypontja. Érezték ezt pártkülömbség nélkül, minden művelt és melegkeblű hazánkfiai, s nem csoda, ha, midőn Pozsonyban latin törvény, Bécsben német központosítási irány uralkodott, a részvét szünetlen új táplálékot nyert Erdély iránt, hol a nemzetiség utolsó védbástyái lerontva vagy elgyengítve még nem valónak. — Utoljára hozom föl a legnagyobb különbséget, mely Ferdinánd és Zápolya trónvirályai miatt elszakadt erdélyi fejedelemséget a magyar királysággal szemben jellemzi, és a legerősebb rokonszenvek apadhatlan kútforrásává lön: — értem, a semmi státuscsín , semmi udvari cselszövények, vagy absolutisticus törekvések által soha meg nem gátolt alkotmányos életet. Gyulafehérvárt gyorsan következtek egymás után lángeszű és gyönge, ravasz és könnyelmű, önző és nemes kedélyű, szelíd és zsarnok fejdelmek. De, sem egy Báthori István vagy Bethlen Gábor nagy talentuma nem hitte hatáskörét az állami formák miatt annyira lebilincselve, hogy ezen korlátok ellen föltámadjon; sem a ledér Báthori Gábor, a mindent kockáztató II-dik Rákóczy György és a tompa elméjű Apafi nem hagyák magukat gyöngeségeik és az udvaron ezek ármányai által addig ragadtatni, hogy Erdély alkotmányos rendszerét elvileg merészeljék megtámadni. Báthori Zsigmond volt a legkegyetlenebb és legálnokabb egyén mindazok közt, kiket a szultánok athnaméja fejdelmi süveggel, vezérbottal és palásttal díszített föl; de ő is — bár a kronikairók második Nérónak nevezik, és hő vágya vala roszabbnak látszani, mint a minő volt — nem bátorkodók az országgyűlés teremét hosszasan zárva tartani, s noha a kedélyeket terrorizálta, az alkotmány egyes pontjait megsértő , és a törvényeket kijátszotta, soha sem valla magát a constitutionális élet nyílt ellenségének és az absolutismust, úgy, mint akkor Európában divatozott, nem kívánta Erdélybe átplántálni. Szakadatlan sorral tartatának tehát országgyűlések , minden évben , sőt többnyire évenkint kétszer. S alig hiszem , hogy létezzék régiségbúvár, ki a fejdelmek alatt hozott törvényeket, ki a 60 évnek parlamenti eredményeit, teljesen bírná. Igaz, miként az anyagok halmozottságán kívül, ez onnan is eredhet , mert I-s. Rákóczy György nagy szenvedélyt mutatott az elszórt diétás articulusok összegyűjtésére, kiszemelésére, rövidbe vonására, és külön codexek általi közzétételére, melyek elfogadtatván, azon korszaknak, a melyre kiterjesztettek, minden más törvényeit érvénytelenné tették. S igy nem vola csoda, hja a bekövetkezett zivataros időkben , a csak történészeti jelentőséggel biró egyes törvényeikkek, rendkívüli gonddal sem a köz- , sem a magánlevéltárakban nem őriztettek. Folytatjuk körülmények közt, csak megelőzöm lordságod véleményét , midőn tudatom , hogy a török miniszterek nyíltan oly elvek kivitelére utasittattak, minőket a magyarokra vonatkozólag, hivatásom következtében nékem, s valószínűleg Rupich tábornoknak is ajánlani kell. Canning, Palmersión. Kivonat, az 1739-i sept. 18-i belgrádi sértődésből. (Az eredeti franczia.) XVIII-ik Art. „Ezentúl, menedéket és védelmet ne nyerjenek a gonosztevők vagy elégületlen és lázadó alattvalók, hanem a szerződő feleknek mindegyike köteles legyen, a brit népeket (személyeket) megbüntetni, valamint a rablókat és útonállókat is, habár a másik rész alattvalói lennének is.“ LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XXXIV. 12 Bécs, márt. 29. — A birodalmi tanács Ugye ismét előtérbe lépett. Megegyező hírek szerint ez intézmény a császár visszatérte után azonnal fogna életbe lépni, miután a már készenlevő, s már alá is írt, e tárgyra vonatkozó statútum közzé lesz tetetve. Nem akarom azon híreket ismételni, melyeket önök alkalmasint bécsi lapok után közlendnek, hanem csak azon elvről akarok szólni, mely újabban a birodalmi tanács alkotásánál vezérfonal gyanánt látszik fölvetetni. A tagok száma eleinte 36-ra lön határozva, mitől azonban későbben eltértek; azonban e tanács tulajdonképeni állása és hatásköre még mindig igen kétséges, s ezt könnyen viszályba hozhatná a minisztériummal, ha mindkettőnek, működési köre szorosan nincs megállapítva. Kübeck báró azon nézettel van, hogy a császár az egyes , és részletekbe bocsátkozó szervezeti és igazgatási kérdésekben nem lehet annyira jártas, hogy a minisztérium által előterjesztett javaslatokat azonnal alaposan megítélhetné; e tekintetben tehát a birodalmi tanács által kellene támogattatnia. Mihelyt azonban e tanács valamely miniszteri javaslat ellen nyilatkoznék, azonnal kész volna a viszály e két főhatóság közt. Még nem tudhatni, egyes szakmányokra fog-e oszlani a birodalmi tanács (a közigazgatás különböző ágai szerint) vagy pedig egyetemesen tanácskozni minden kérdés fölött. Ha igaz, hogy Kübeck báró csak 4 titoknokot és 6 fogalmazót akar alkalmazni, az utóbbi út nagyobb valószínűséggel bír; egyébiránt Kübeck báró politikai és diplomatikus tapintatától várhatni, hogy a minisztériummali viszályt, amennyire csak lehet, kerülni fogja. A pénzügy mindenek előtt szőnyegre fog kerülni s e tekintetben Kransz és Kübeck bárók tökéletesen egyetértenek ; az utóbbi igen hajlandó, ha lehet, külföldön nagyszerű kölcsönt fölvenni s illető ügyvivőit már a legközelebbi napokban Hamburg, Frankfurters Amsterdamba küldendi. — Minő irányt követend e tanács politikai tekintetben, az, az egyes tagoktól, ezeknek kineveztetése pedig az elnöktől függ. Ez utóbbinak jellemzésére érdekes tényt közöl egy prágai lap, melyet itt említhetlenül nem hagyhat. Kübeck báró 1848. évi martius elején terjedelmes emlékiratot szerkesztett azon reformokra nézve, melyek Ausztriában mulhatlanul szükségesek. A memoire kész volt, mart. 13 kán kellett volna azt Metternich hg. kezébe szolgáltatni, s ugyanezen nap délelőtt a mozgalom kiütött, s igy békés tanácskozásra idő már nem volt. Midőn mart. 13. estéjén a báró derék neje arra kérte férjét, hogy fusson, mert élete veszélyben forog, a báró igy válaszolt: „Hadd jöjjenek, ott vannak könyveim s irományaim — én becsületes ember vagyok!“ Igaz, hogy sok ember akkor másként gondolkozott, mint most, hanem Kübeck báró szilárd jelleméről föltehetni, hogy nézetet csak szilárd meggyőződés nyomán fogad keblébe, s hogy az egyszer elfogadotttól könnyelműen elválni nem fog ! — A tárgy mindenesetre már tisztába van hozva, mert már hivatalokat is kerestek, s ilyennek a hajdani birodalmi gyűlés irodái jelöltetnek ki. Míg ily nagyfontosságú ügyek békés úton és gyorsan egyenlíttetnek ki, sokkal csekélyebb kérdések viszálkodásra adnak okot, így bizonyos körökben igen kedvetlenül látják a polgári tisztviselők egyenruháját; a „Soldatenfreund“ már is hevesen kelt ki ezen egyenruha ellen, azt mondván, hogy a polgári hivatalnokot tüntessék ki akárminő módon, de a kardot hagyják a katonának. Gróf Gyulai Olaszországban szinte rendeletet adott ki, mely a polgári hivatalnokoknak az egyenruha viselését igen megnehezíti. Mi, őszintén szólva , soha különös barátjai nem voltunk ezen egyenruhának, mely nem a nemzetiség, hanem bizonyos polgári rend vagy állás külső jele. Nálunk a kardot sohse bántották a katonák , ámbár minden nemes ember viselhette, mert a nemzet harczias jelleme nyilatkozott e külső tüneményben, de azon elv, hogy ez vagy amaz osztálynak ilyen vagy amolyan ruhája legyen, már azért sem igényelhet általános elismerést, mert minden következményeiben ki nem vihető, anélkül, hogy aprólékoskodássá fajulna! Reméljük tehát, hogy ily csekélység nem fogja háborítani a jó egyetértést minisztériumunk keblében ! A sajtótörvényre vonatkozólag két ellenzéki lapunk ma — meglepő egyhangúsággal — érdekes „leleplezéseket“ hoz ; ezekhez toldalékul szolgáljon azon hír, hogy egyik német kormány a sajtó ügyében viszonosságot indítványozott, úgy hogy Ausztriában a külfejedelmet sértő író szintúgy büntettessék, mintha saját törvényes ura ellen vétkezett volna; kormányunk ez indítvány elfogadására hajlandónak nem mutatkozott. Továbbá ama lapok egyikében a magyar fölkelők confiscált javaira vonatkozó czikket is olvasunk; ehhez szinte még egy toldalékkal szolgálhatunk. Ugyanis egyrészről indítvány tétetett, hogy minden 1848. oct. 3. óta ily javakra betáblázott adósságok érvényteleneknek nyilváníttassanak, másrészről azt viszonozták, hogy a tulajdonképeni felségsértés csak 1849. ápril 14-től datálja magát, s hogy az érvénytelenségnek szinte e naptól kellene kezdetni. Melyike ezen két nézetnek volt a győztes, a hivata Ios rendelményből fog kivilágolni. — Az ostromállapot megszüntetését számos tudósítások közeljövő- ben várhatónak mondják; e hírek szerint legfölebb május hóban Bécs és Prága ezen csaknem három évig tartó állapot alól föl fogna oldatni. Igen szép, fia —■ igaz; örömünket azonban mindaddig mérsékeljük, mig e hírt a bécsi újságban olvassuk. BÁNÁTI LEVELEK., XV. Temesvár, mart. 27. A magyarság szabadelvüséggel azonos, s mint ennek, úgy annak is jövője bizonyos. S a rokonszenv naponta növekedik. — Krassó vármegyében szerb származású derék tisztviselő inditványára, s oláh származású elnök vonzalmából maradt meg leginkább a magyar törvénykezési nyelv. — A szerb értelmiség által egy ideig társalgási nyelvül használt német nyelv, most örömmel cseréltetik fel magyarral , s nyíltan bevallják, hogy rokonszenvük nagyobb a magyar iránt. — Az ifjabb időkben véghezvitt cselédösszeírás szerint ezek száma 4000-en felül van városunkban. Az összes számnak fele magyar. A magyar cselédség leginkább nyelv érdeke miatt tartatik , bár megszerzése nem kis nehézséggel jár, magyar elemtől távol eső városunkban. A magyarság iránti rokonszenv naponta növekedik , s erre van leginkább szüksége a magyarnak. Sorainkat nem ellenzéki viszketeg sugallja. Az ellenzéket ébrényszerű körülményeinkben korának , s az ostromállapot alatt andokaták küzdéséhez hasonlónak találjuk , kik behúnyt szemmel viaskodtak elleneikkel. Parányi erőnknek nincs kedve behunyt szemekkel vak küzdelemre. Ha tudósításaink olykor tényeket, nézeteket hoznak napfényre, mik történt, vagy történendő dolgok czélszerűségét szerényen kétségbe vonják, ez nem ellenszenv ébresztéséül történik, hanem azért, hogy figyelmet gerjesszünk azoknál, kiknek belátásától a döczögő államkocsi kerékvágásainak rendezése függ, vagy erre befolyással bírnak. így nem következtethetjük a központosítás elvéből szükségkép azt, hogy a nagy birodalom különböző koronatartományainak minden ügyei, s a hivatalnokok intézkedései egyedül német nyelven folyjanak, úgy más részről magokat népboldogitó hivatással felruházottaknak, s erre egyedül képzetteknek hivő idegeneknek más koronaországokból nagy számmal ide érkezését sem hisszük czélszerűnek.) E napokban véletlenül egy szállodában időzünk, midőn egy pápaszemes , barkó-s bajusztalan sima arczu egyén, a hosszú út viszontagságai alatt sokat szenvedett kalappal fején, kocsiról leszállva velünk beszédbe, bocsátkozik. Az idegen prágai fiú Galicziában több éven át tartózkodott. Nyelvismerete a németen , s a szlávnak cseh-lengyel-ruthen vegyízékén túl nem terjedt. Csodálkozását jelenté , hogy a híresztelt mocsáros posványhelyeket sehol sem találta fel útjában, s említi, miszerint hidegláz ellen óvszereket hozott magával. Véleménye szerint posványok hiányában a tájékon dühöngő nyavalyákat a szárított ganéjjal szokott tüzelés kártékony bűzétől származtató. A vizet ihatlannak, életet drágának, s az embereket barátságtalanoknak tapasztalta útjában. Részünkről biztosítottuk, hogy a ganéjtüzelés erdőkkel környezeti tájékunkon ismeretlen, a hideglelés ellen óvszerül pedig kézsmárki gyógyszerész ") Kivesszük az oly hivatalokat, melyek szervezése eddig nálunk ismeretlen valami volt, p. o. a rendőrséget.