Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-05 / 347. szám

Van szó arról is, hogy Azeglio úr Ralazzi által akarná ezentúl képviseltetni minisztériumában a de­­mokratiát! Megemlítem e hírt, de alaposságáról ke­zeskedni nem mernék. Ralazzi a szélső baloldalon áll, minisztériumba lépése elvonná a kabinettől az egész jobboldalt, s ezt Azeglio és Cavour nem tehe­tik, nem teendik. Politikai láthatárunk csöndes, legalább annak lát­szik. Legtöbb rendellenes mozgalom mutatkozik Gé­miában. F. hó közepe táján jön ott elfogva Art­ntni alezredes, lombardiai menekvő, s miután házkutatás alkalmával több rendbeli gyanús iratok találtattak nála : az alexandriai erősségbe kísértetett. Sajtóink szinte, mint a florencziek is, sok érdekes munkával gazdagítják az olasz történeti irodalmat Az oklevelek, melyeket napvilágra hoznak, megbe­­csü­lhetlen anyagul fognak szolgálni maholnap egy újabb Cantúnak. Nem találkozunk fölötte gyakor okoskodásokkal, de annál többször az események hi­teles — oklevelekkel gyámolított — felsorolásával, melyek nagy fényt derítnek nem csupán a legújabb történetek folyamára, de általában az 1815. utáni olaszországi ügyekre. Mint kiválólag becses gyűjteményt s előadást, megemlítem itt Gualtiero munkáját, mely kevés idő­vel ezelőtt jelent meg Florenezben. A rajz, melyet Gualtiero ad IV. Ferencz modenai hgről és XVI. Gerő pápa végnapjairól, megérdemli, hogy az emberiség történetének minden barátja által olvastassák, hogy minden absolut fejdelem által ta­níthassák. Azon elhagyatottadig, melyben e pápa szomorú emlékezetű életét befejező, valóban szív­rendítő. Az új olasz nemzedék sokat fog tanulni, kétség­kívül, e történeti munkákból —hazája boldogságára ! Eperjes , máj. 1. Múlt hó 24 és 25-én , a tiszai kerületi ágost. hitvallású esperességek iskoláik ügyében tanácskoz­tak Eperjesen, minek folytáról és eredményéről önök olvasóit annál is inkább sietünk értesíteni, mivelhogy Magyarországon a Pesti­ Napló közlötte az első föl­szólal­ásokat a protestáns iskolák autonómiájáról. A kormány nézetei és kivonatai az iskolákra nézve a sokszor megemlített „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich vom Mi­niszterium des G­ustus und Unterricht. Wien 1849- ből ismeretesek. Ezek a magyarországi protestán­sokra nézve életbéli kérdéssé váltak, miután könnyen megtörténhetnek , hogy azok következtében ők isko­láikat elvesztenék , melyeket pedig annyi szorongató idők közt, a legnagyobb erőmegfeszítéssel, minded­dig főn és megtartottak, s mint szentül meg vannak győződve, bizony nem az ország és a művelődés ká­rára tartottak fen. Soha anya nem ragaszkodhatik erősebben kisded fiához, kiről nem tudja, ha vájjon lesz-e idővel öregségének gyámola , mint ragaszkodnak a protes­tánsok iskoláik abbeli önállásához, minélfogva azok övék mindazért, mert magok tartják főn, mind­­azért is, mert magok nevezik és választják beléjök a tanítókat, s befolynak a tanítás és oktatás rendsze­rére és szellemére. — S ragaszkodnak ahoz, mert bizonyosan tudják, hogy jelen és jövendő létök csak az ilyen iskolák által van belsőleg is biztosítva, me­lyek nélkül minden külső biztosítás, mint nem saját életerő , hamar hiúvá, kijátszhatóvá, vagy épen fö­löslegessé válnék. Miután nemcsak a késmárki és eperjesi főtanodák, hanem a többi középiskolák is a kerületi iskolafel­­ügyelőségtől fölszólíttattak, hogy bizonyos idő alatt határozottan nyilatkozzanak, mennyiben tudnak és akarnak az eleikbe tett kivonatoknak megfelelni; s miután a késmárki főtanodai gyűlés vagy tanácskoz­­mány, már előbb is úgy nyilatkozott, hogy az au­tonómiát , mint a protestánsság szívetejét, nem en­gedheti oda, de különben sem határozhat egy maga, az egész protestánsságot illető életkérdésben, s ab­beli értelemben válaszolt az illető kerületi cs. k. is­kola felügyelőnek: az eperjesi főtanoda fölügyelő­­sége közmegegyezéssel az iránt folyamodott a kassai kerületi főispán úrhoz, hogy az iskolai ügyben Eper­jesen a tiszai kerületi esperességek, mint a melyeké a kerületben létező evang. fő- és alsóbb iskolák, ki­rályi biztos jelenlétében tanácskozhassanak. Az en­­gedelem megadatott, s biztosul nagys. Berzeviczy Titus úr küldetett ki, s illetőleg adatott meg. A kitűzött időre tehát, úgymint apr. hó 24-dikére számosan jelentek meg Eperjesen az esperességek követei, bizonyos utasítással, mely sok esperesség részéről előleges elvállalását is az iskolák föntartá­­sára szükségelt fizetésnek foglalta magában. A tanácskozók , mindenekelőtt tanácskozási elnö­köt és jegyzőket választottak, azután fölolvastattak a hivatalos iratok, s nagys. Berzeviczy Titus úrnak biztosul kiküldetése, valamint a Rőczén székelő cs. k. püspöki helyettesnek levele, melyben ő is véle­ményét hallatta az iskolák leendő állapotja felől. A tanácskozó tagok, már küldőik, t. i. az espe­­restségek, s azok egyes gyülekezeteik egyhangú ha­tározatainál fogva, legelőbb is arról mindnyájan megegyeztek , hogy iskoláik autonómiájáról semmi áron és semmi föltétel alatt önkényt le nem monda­nak , s le sem mondhatnak , a­mely elv rájuk nézve annyira nem eshetett vitatkozás alá, mennyire csak egyes ember tarthatná fölöslegesnek arról tanakodni, vájjon követelje-e, s tulajdonítsa-e magának a sza­bad akaratot. Azután szintén nem tanácskozás eredménye gya­nánt, hanem a protestáns egyház háromszázados történelmi életének második lényeges követelménye gyanánt világosan állott mindnyájok előtt, hogy az evangélikus egyház autonómiája, vagyis közélete, csak és egyedül a négy kerületek összes egyetemes tanácskozásában, illetőleg gyűlésében, nyilatkozha­tik érvényesen, mely egyetemességtől ha valamely ke­rület elszakadva indulna és határozgatna , nemcsak önmagát, h­anem­ az egész ev. egyházat Magyaror­szágon gyilkolná meg. Ebbéli tudatban folyt az eper­jesi tanácskozás. Ha tudósítónak szabad észrevétel által félbesza­­kasztani az elbeszélést, ő azt gondolja, hogy a pro­testáns egyház jelképe minálunk most és mindig nya­láb vessző legyen, annak kijelentésére, hogy a gyü­lekezetek csak együtt és egyetértésben erősek, s épít­hetik Krisztus igéi szerint Istennek országát a földön. A tanácskozmánynak öreg tárgya a tiszai kerületi evangélikus iskolák ügye volt, név szerint, hogy mint kelljen intézkedni, hogy azokban egyfelől a szüksé­ges javításokat létesítsék, másfelől pedig nyilváno­soknak ismeretessenek el a kormány által. Az elsőt illetőleg, a kerületi tanácskozmány jog­gal elmondhatta, hogy az iskolák javításának szük­ségét az evang. egyház kerületi és egyetemes gyű­lései soha sem vonták kétségbe , sőt hogy ők , még mielőtt valahol valami történt volna erre nézve az országban , intézkedtek , mint azt a zayugróczi ta­­nácskozmányok, s azok nyomán keletkezett gyűlési határozatok megmutatják, melyek minden evang. iskolák által gyakorlatba is vetettek. így név szerint a hellén nyelv tanítása rendszeresítve volt azokban, mikor a katholikus iskolákban arról szó sem volt még, így más tekintetben is inkább többet mint keveseb­bet kívánt a befogadott rendszer. S hogy annak gyü­mölcsei szembetűnőbben nem mutatkoznak jelenleg, azt nem is a szegénységnek, melyben iskoláink van­nak , hanem a bekövetkezett szomorú eseményeknek kell tulajdonítani. Ezúttal tehát gyökeres javításról gondolt a tanács­kozmány, s hogy biztos alapból indulhasson , az es­perességek követeiből s a tanodák képviselőiből vá­lasztmányt küldött ki, mely részint a meglevő iskolai alapítványokat fölszámolja, részint újonnan létegesí­­tendő iskolákról véleményt készítsen.­­ A tanács­kozás súlya ezennel a kiküldött választmányra nehe­zedett , melynek működése úgyszólván , mindnyájuk jelenlétében folyt a délelőtti és délutáni órákban április 24-én. A meglevő alapítványok könnyen számoltattak föl: nehezebb volt az újonnan rétegesítendő iskolákra nézve az egyezés, mert itt történeti emlékezetek, helyérdek, földirati fekvés, s többféle viszony jöttek szóba. A vélemények és követelések eleinte nagyon szétágaztak , de utóbb oly szépen egyeztek meg, hogy az eperjesi tanácskozmány, mennyiben tanács­kozás általában érdem lehet, valóban becsületére válik a kerületnek. Másnap, azaz ápril 25-kén a választmány mun­kálata köztanácskozás alá bocsáttatott, s következő eredmény fogadtatott el. A tiszai kerületben az iskolák újból szerveztetnek, miszerint Eperjesen jogi, theológiai és bölcseleti akadémia, Késmárkon és Rosnyón főgymnasiumok, Miskolczon pedig algymnasium lesznek. A rosnyai tanodával a sajógömöri már ezelőtt egyesült , mi va­lamint az, hogy a gömöri esperesség maga legné­pesebb, Rosnyó felé vonta a súlyt, hová eleinte csak algymnasiumot szántunk, minthogy az egész kerületre nézve egy főgymnasiumot elégnek tartottak. Lőcsén pedig, minthogy ott az iparra nézve több előny van, név szerint jeles rajziskola létezik , reáliskolát szán­dékozik a kerület fölállítani, valamint néptanító-ké­­pezdét is, mire szinte ott több elem volna már, ki­váltkép pedig híres orgonazenészet. A meglevő alapítványokat a kerületi tanácskoz­mány évenkinti tetemes pótolékkal (8000 p. forinton felüli összeggel) akarja megsegíteni, s azt évenkinti rendszeres­ adakozással kiteremteni. A szükséges elődolgozatok megtételére 9 személy­ből álló választmányt küldött ki, mely Kassán mű­ködjék , s részint a kormány felé, részint az egyes gyülekezetek ellenében a kerületet képviselje. Annak főteendője lesz a tanítási rendszert teljesen kidolgozni, melynek külső állományát és a tanárok számát már az eperjesi tanácskozmány szabta meg, s ha a körülmények szükségessé tennék, a kerületi tanácskozmány­t ismét összehívni , mert annak dolga nem fejeztetett még be, csak félbeszakadt , míg a szükséges előkészületek megleendenek. Mert a tanácskozmány nemcsak az elfogadott ter­vet , s annak kivitelére szánt erőt kívánja követség által Ő Felségének személyesen bemutatni, hanem kérelmet is az iránt benyújtani, hogy Ő Felsége kor­mánya az imigy tervezett iskoláinkat nyilvánosoknak ismerje el, s hogy egyetemes tanácskozást vagy gyű­lést méltóztatnék kegyelmesen megengedni, hogy ez általánosan elfogadja, a­mit a tiszai kerület ideigle­nesen határozott, s az iskolai ügynek újból szerve­zését azon hatálylyal létesítse, mely egyedül a négy kerületek egyetemes gyűlésétől telhetik; végre, hogy az új szervezésre legalább egyévi időt kérjen, mint­hogy oly rövid idő alatt még az állami tanodákat sem bírja a kormány újból szervezni. A követség elnö­kévé Zsédényi Eduard úr neveztetett ki. Ennélfogva Ő Felsége és kormánya leendő ke­gyelmes válaszánál fogva is elkerülhetlen szüksé­gessé válandik a tanácskozmány folytatása, kivált miután erősen reményük, Ő Felsége jóváhagyása mellett, nem sokára együtt fognak a négy kerületek arról tanakodni, mi minden protestánsra nézve fő palladium. Minden határozatai között az eperjesi tanácskoz­mánynak fő figyelmet és elismerést érdemel az állandó bizottmány, mely Kassán, hol a kerület katonai és polgári hatóságai székelnek, azon fog működni, hogy az igék testté váljanak. Ennyit kívántunk előlegesen az olvasóknak a szó­­ban levő tanácskozmány meneteléről és eredményéről elmondani, míg a lapok útján vagy egyébként a hi­vatalos irományok tartalmáról hitelesen vehetnek tu­domást. Vácz, május 2. : Mit előbbi leveleim egyikében érintettem, hogy a püspöki palota tisztittatván, hisszük, miszerint apostoli fejdelmünk lakójáról gondoskodik — nem volt alaptalan hit. Tegnap érkezett bécsi tudósítások nyomán, melyek igen biztos kútfőből erednek, jelenthetem önöknek, hogy ő Felsége múlt ápril 29-én kelt legfelsőbb hatá­rozatával , Roskoványi Ágoston , egri kanonok úr ő­rságát váczi püspökké nevezni méltóztatott. Nem szólok ezúttal a hatásról, melyet nálunk e kinevezés szült, s nem szinte az ú­ján kinevezett püs­pök úr tulajdonairól. Lesz, úgy hiszem idő mindket­tőre. Örülünk mindnyájan, hogy főpapunk van, még­pedig különösen annak, hogy derék magyarlelkű fér­fiút fogunk ü­dvözleni soká üresen állott püspöki szé­künkben , kiben erély s akarat leend fölemelni azt, mi nálunk — mint múltkori levelemben érintem — ha nem sülyedésnek, bizonyára hanyatlásnak indult. Tegnap tartatott a szentferencziek templomában a ,,Jövel Szentlélek“ a váczjárási törvénykezési bíró­ság részéről, mely e szerint — ismét ideiglenesen — meg fogja kezdeni munkálkodását. Óhajtjuk, hogy munkálkodásában a tegnap segédül hitt Szentlélek az illetőket soha el ne hagyja, így legalább remél­hető , hogy az igazságszomjazók nem fordulandnak száraz forráshoz.—L*úr egyébiránt B* segédét mind­nyájunk nagy örömére elvesztette; ő — t.i.B* úr — a némedi járásba ment által, s helyét, L* mellett, G* pótolja, kit még nem ismerünk. Május 1-je dérrel köszönte be a lapos­ helyeken, mely meg is szüretelt. Esőnk egyébiránt járdogál, ha nem épen országos is, mely mélyen hatna, legalább olyan , mely a föld színét megáztatván , gyönge és szomjas veteményeinknek igen hasznos. Határunk egy részén ma jéggel vegyes zápor nyargalt keresz­tül, de apró lévén a jég, nem jön ártalmas. HIVATALOS. Hirdetmény. A cs. kir. országos magyar pénzügyi főigazgatóság­nál irodai segédekké neveztettek: Roszmann József, Grabacsay Pál, Suhajdy György, Paulay Károly, Stro­mer Benedek, Mattyók János, Szubbotics Jenő, Dévay László, Szuper László, Schreiber Károly, Rezsán An­tal , Kurányi István, Fröhlich Ágoston, Krandl Bene­dek, Holnstein Ferencz, Szochay Ignácz, Faix Vincze, Subbotics Sándor, Práger Imre, Novottny Gergely, Dretthander Gusztáv , Ráth Fülöp , Vavra Gyula, Rei­mer Ferencz, Kiefer Antal, Végh Antal, Steinmusz Ferencz , Markovics Ferencz , Ramóczy András , Ma­­czogatty Jenő, Piaveczky Ferencz, Pichelmayer Gyula, báró Fellner Ede, Kolmann József és Keszler Károly. Budán, ápril 28-án 1851. Csődrendelet. A nagyváradi cs. kir. jogakademiánál betöltendő ausztriai pénztörvénytani tanszékre, melylyel a ma­gyarországi jogakadémiákra nézve sept. 29-én 1850- ben kelt ideiglenes rendelmény következtében, ha az rendkívüli tanárra ruh­áztatik, 900 pftnyi állandó fize­tés , rendes tanárra nézve pedig 1000 ftnyi évi fizetés, 1200—1400 frtiglani előléptetési joggal, továbbá a szabályszerű kollegiumpénz-általány van összekötve, f. évi april 25 ki 3967381 sz. miniszteri kibocsátvány foly­tán , f. é. julius 10-én csődvizsgálat fog magyar nyel­ven a pesti cs. k. egyetemben tartatni. Mindazok, kik magukat ezen csődvizsgálatnak alája vetni kívánják, legkésőbb 3 nappal a vizsgálat tartása előtt, a pesti jog- és státustudományi tanártestület dé­kánjánál jelentkezni, s a betöltendő tanszék iránt be­nyújtandó folyamodványaiban korukat, szül­etéshelyü­­ket, állapotukat, továbbá bizonyítványokat, végzett köte­les és nem köteles kartanulmányok fölött, valamint egy akadémiai gradus mindenesetről elnyerését, nyelvismere­tüket, már netalán tett szolgálatukat, erkölcsi viseletü­ket stb. kimutatni, nemkülönben a netán már előbb va­lamely más tanszékre tett csődvizsgálatukat, és netaláni irodalmi munkálataikat versenykérvényeikben előter­jeszteni tartoznak. Az összes versenykérvények a megkivántató bizo­­nyitmányok­ és okmányokkal ellátandók. Buda, máj. I. 1851. A magyarországi cs. k. helytartóságtól. M.H. Hirdetés. Addig, mig a jelenleg fönálló Nagybritannia és Po­roszország között 1847. évben kötött postaszerződésnek némely szabályaiban egyezkedés utján változás nem tör­ténik, az Ausztria és Nagybritannia között váltott leve­leknek vitelbére különféleképen számittatik, mert mig a cs. kir. postahivataloknál bérmentesités mellett föladott, Angolhonba szóló egyszerű, azaz féllatnyi nehézségű levélért 29 kr. fizettetik„agy ily levélért, ha bérmentesí­tés nélkül küldetik Angliába, az ottani postahivatalok 50 pgő krt szednek be. Ennélfogva czélszerűnek látszik azon levelezőkre nézve, kik kölcsönös levélbér-számolásban állanak, ha az Angliába szóló leveleket a föladásnál bérmentesítik, a számukra Angliában feladott levelek pedig bérmentesítés nélkül adatnak föl, mert míg az ily egyszerű levélért itt 26 krt fizetnek, ha imez bérmentesítés mellett adatik fel Angliában, a feladó 50 pgő krt köteleztetik amott fizetni. Pest, april 25-kén 1851. A cs. kir. postaigazgatóságtól. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, május 5. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn adatik : NE NYÚLJ A KIRÁLYNÉHOZ, vigj. 3 felv. Gautier és Lopez Bernard után francziából ford. Bulyowszkiné■ —­­ Ma reggeli 9 órakor a ref. papiakban k. biztos Nagy István jelenlétében tartatott b. Haynau rendelete értelmében , az illető Superintendens által egybehívott kerületi gyűlés. A jelenvoltak minden más tárgy mellő­zésével egy kérvénynek ő Felsége elébe leendő terjesz­tését határozták el. A kérvény egy küldöttség által fog ő Felsége elébe adatni, melynek tagjai : Superint. Pol­gár Mihály, Török Pál helybeli lelkész, Szabó Sán­dor d. tataji lelkész; a világiak közöl: Tisza Lajos ő mlga, Hubay János t.széki ülnök és Huszár La­jos hnguk. —­s Erdély polgári és katonai teljh. kormányzójává, mint hallatszik Schwarzenberg­ig van kinevezve s mellé hirszerint Bordolo altábornagy rendeltetett. So­kan örvendenek, hogy Erdély kormányzósága két ily kedvezőleg ismert igazságos, szilárd férfiú kezébe té­tetik le. — 4 Egy zenebanda mulat fővárosunkban , melyet már régi idő óta ismer a közönség egy része. S ha is­meri, jól tudja felőle, hogy a magyar nóták az ő hege­dűjükön szebben szólnak, mint bármely mesterséges művészek keresett hangjai. Ki e dalokat érti , ki azok­ban örömének , fájdalmának s ezer meg ezer emlékei­nek képét találja fel, annak fölpezsdül vére, d­andalo­­dik lelke, midőn Patikárus Károly és Patikárus Fe­rencz néhányad magával rázendíti hegedűjét. Óhajtan­dó, hogy e kis banda állandón a fővárosban maradhatna. Elég vendéglő és kávéház van még, hol sem Kecske­méti, sem Sárközi nem szoktak játszani; a Patikárus­­atyafiak valódi gyönyörűséget szerezhetnének ily he­lyen a vendégeknek. Kecskeméti nagy közönséggel bir; az ő zenekara számos tagokból áll, mindenféle da­rabokat ügyesen játszik s pontos összevágó , szabatos játéka közméltánylással fogadtatik... A két Patikárus bandája megfér mellettök a nélkül, hogy akár egyik­nek , akár másiknak rövidségére lenne, sőt a verseny még emelné az ügyesebbek érdemét. E banda különö­sen a magyar nótákat adja vissza teljes eredetiségük­ben , tele érzéssel, örömmel, vagy búbánattal, a­mint azok a nép lelkéből fakadtak. Ajánljuk őket kávésok és vendéglősek figyelmébe s a közönség pártfogásába. Eddig legtöbbször az „arany sas“ban játszottak. —­­ Megnyilatkoztak az égnek csatornái és tegnap egész nap szakadt az eső. Mennyi sok szép reményt el­mosott ! mily sok öröm előtt bevágta az utat! A zöldbe szándékozók itthon maradtak; a császárfürdői mulatság összement; a sétány közönsége, ki sem lépett a házból s még a kávéházak sem örvendhettek oly sok vendég­nek, mint napfényes időben. Azonban a szakadó eső legkevésbbé sem gátolta a jámbor keresztyének ájtatos­­ságát, kik egész nap csapatonként vonultak keresztül utczáinkon, keresztekkel, lobogókkal, hangosan éne­kelve. Búcsúról tértek vissza, hova néhány nappal ez­előtt sereglettek. Fedetlen fővel, s többnyire mezítláb vándoroltak a kellemetlen időben. Némelyiknek arczát már egészen laposra mosta a víz; különben sem mosdott, mióta a búcsút járja. Mondják, hogy minden szenvedést elfelejtett , sőt kedvessé lön előttök az istenes buzgó­­ság! Azonban a batyukat és tarisznyákat, melyeket megtömve vittek el, mégis üresen hozták vissza. —­­ Újólag emlékezetbe hozatik a színházakat illető azon régi rendelet, mely szerint meg van tiltva, hogy színházi szolgálatokra , akár hallétben , akár pantomi­mekben, akár színjátékban, gyermekek alkalmaztassa­nak. Annyi mindazáltal megengedtetik , hogy a szín­házaknál foglalkozásban levő színészek gyermekei szük­ség esetében, mint jelképes alakok, amourettek stb. használtathassanak, a­nélkül, hogy főszerepeket vagy jelentékeny tánc­darabokat rájuk bízni lehetne. Sem balletben, sem pantomimben nem szerepelhet lányka, ki 15 évét, ifjú ki 17-dik évét be nem töltötte. S e rendelet nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki színházakra is kötelező erővel bir. —­­ Beküldetett hozzánk összeges áttekintete azon betegek, elmekórosok, szülők és aggoknak, kik sz. kir. Pest városa „Sz. Rókus“ czimü polgári kórházában * vele összekötött aggápoldában 184­0-dik katonai évben ápoltattak.­­ Ápoltatott összesen 7452 egyén , tehát 1806-al kevesebb, mint a múlt évben. Az összes ápol­tak számából gyógyultan elbocsáttatott 3107 férfi, 2139 nő, 205 gyermekágyas, 81 fiú, 82 lánygyermek, 20 el­mekóros férfi, 7 elmekóros nő, összesen 5641; javultan elbocsáttatott 220 férfi, 164 nő , 4 elmekóros férfi , 3 elmekóros nő, összesen 391; bujakórban szenvedtek összesen 1291-en, köztök 722 nő. Meghaltak 913-an, kik közöl 254 egyén haldokló félben vitetett a kór­házba. A betegek közt magyarországi volt 4206, pesti 1490, morvaországi 364, cseh 299 stb. belga 1. Pol­gári állásra nézve legtöbb volt a cseléd 1268, a művel­tebb osztályból 107. Az aggápoldában ápoltatott 11, meghalt 2. Az elszegényedett adózók ápoldájában 58 ápolt közöl meghalt 13. Az intézet összes bevétele 1849 nov. 1-sejétől 1850 oct. utoljáig 101,119 ft 27­0 pkr. kiadás 92,554 ft 5971p­kr. — ! A Beöthi László által szerkesztendő Romemlé­kek czimü album nemsokára sajtó alá kerülend. Hall­juk, hogy Komárom történetét Beöthi "Zsigmond fogja az album számára megírni. Előfizetői hir szerint meg­lehetősen szaporodnak. —­­ A zugligetben levő Fáczánhoz czimzett vendéglő oly ízletes étkekkel és italokkal látja el vendégeit, hogy a ki egyszer nála megfordul, nemigen kívánkozik vissza a városba, melynek megromlott levegőjét oly drágán fizeti a jámbor halandó. A fáczánt ugyan még most ke­vesen látogatják, de ennek oka nem maga a fáczán, hanem azon körülmény, hogy a svábhegy lakói még nincsenek valami nagy számmal, mit főképen a bérlők túlcsigázott követeléseinek köszönhetni. —­s Grahn Lucile híres tánc­osnő e hónap folytán hozzánk fog érkezni, s nemzeti színházunkban meg­­kezdendi előadásait. —­­ Sokan nem tudják megfogni mi oka annak, hogy a pékek süteményei szemlátomást fogynak, soványodnak és kisebbednek , holott a búza semmivel sem drágább, mint azelőtt. Ez csak onnan van, hogy az ember keze gyakran megsiklik még akkor is , midőn 12—50 pft. büntetéssel fenyegetik. Aztán drága búzából kis sütő­

Next