Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-05 / 347. szám

ményeket készíteni nem is nagy mesterség. A közönség mindenesetre vigasztalhatja magát azzal, hogy ha a liszt drága volna, a zsömlék még parányibbak lennének. A „Magyar közmondások könyve" iránt van sze­rencsém fölhívni, mindazon irodalmi és személyes barátimat, kik tőlem aláírási íveket kaptak , s még eddig be nem kü­ldék azokat, úgy szinte önkéntes gyűjtőimet is : méltóztassanak velem parancsolni; a példányokkal minden érán szolgálhatok. A könyv bolti ára 2 ft 20 kr. pp., mindamellett reájuk nézve az előfizetési ár marad. Postán küldve egyes pél­dányok ára 2 ft 30 kr. p., mely esetben a tisztelt vevők egyenesen csak nálam rendelkezhetnek. Pest, (Béla-utcza, 249. sz.) máj.­­.­­1851. Erdélyi János. Utolsó figyelmeztetés a Losonczi Phönix ügyében. Miután emlékkönyvemre a kitűzött határidőn túl is sűrűen érkeznek az előfizetők, s e miatt — úgy mint az első kötet kiadásánál történt — a nyoma­­tandó példányok számára nézve még most sem tu­dok bizonyosat határozni; — a beküldési határidőt május 18-káig meghosszabbítom , a midőn a példá­nyok nyomatása okvetlenül meg fog kezdetni. Azok, kiknek biztos alkalmuk nincs a pénz beküldésére, legalább az aláírók neveit szíveskedjenek jó eleve följelenteni. — Az 1-ső kötet elkésett és új előfize­tői június elején valamennyien ki lesznek elégítve, a 2-ik kötet előfizetői legfölebb július elején. — A bejött s még bejövendő pénzeket, a költségek s a megjelenés föltételéhez kötött utófizetési ígéretek pontos beszámítása mellett, junius hó folytán adan­dóm át Losoncz t. hatóságának. — A 2-ik kötetben alelirt szerkesztőn kivűl, többek közt: Arany, Bajza, Erdélyi János, Fáy András, Gyulai, Jókai, Kővári, Kuthy, Lévai, Petőfi, Székács, Szigligeti, Tompa, Vakot Sándor és Vasgerebentől is jelennek meg dolgozatok, s Tóth Mihály losonczi ref. lelkész, igen érdekes történeti és statistikai adatokat közöl Lo­soncz egykori virágzó s mostani elpusztult állapoto­­s viszonyairól. Vakot Imre: POLITIKAI SZEMLE. Pest, május 5. (!) Párisi fontosabb újságaink a május 4-kén és 5- kén történhető eseményekre vonatkoznak. A democratia nagy tevékenségben. A párt vezérei komolyan intik a népet, tartóztassák magukat minden fölkelési kísérlettől, mert, könnyen a köztársasági alkotmányt temethetik el, a coup d'etats-ra azáltal alkalom nyuttatván. Neve­zetesen a Presse, Republique és National intik a népet. A Presse-nek intő szavait, az ellenállási bizott­mánynak egy igen erélyes, s egyszersmind veszélyes hangú ZmMe­m-jével együtt külföldi rovatunk hozza. Mint mondják, az ilyen szellemű proclamatiók vagy a rendőrség , vagy a londoni emigratio kezeiből kerültek ki; annyi igaz, hogy pár nap óta a munkások műhe­lyeiben egyre forog. Ha a rendőrség íratta, vagy írta, akkor fölösleges volna okát magyarázgatnunk, ha a londoni emigratio műve, akkor sem kell okát fürkész­nünk. Mindkét fél, üdve, csupán a forradalomban rej­lik. Utóbbi telegráfi tudósítások szerint csakugyan Pá­­risban készült , s a rendőrség sajtóstul együtt lefoglalta. Mi történt, vagy mi történik most, midőn e sorokat írjuk, csak az felelhet reá, ki az eseményeket mutató­ujjával vezeti. Reméljük , pár nap múlva tudósíttatunk a nagy nap eseményei felől, melyek nézetünk szerint rendzavarássá nem fognak elfajulni. Changarnier tábornoknál Persigny úr csakugyan látogatást tett. Hogy mi jóban fáradozott ? közöltük, most a közlöti tényeket a Patrie megc­áfolni igyekszik. Hangjából észrevehetni, hogy Persigny úr csakugyan elutasíttatott. A legitimisták és bonapartisták közt a megszakadás elvitázhatlan tény. A L'Union keményen megtámadja őket. E czikkre visszatérendünk. Berlini tudósítások szerint, Rochow úr, a berlini udvarnak Petersburgban levő követe, Frankfurtba fogna lőni. A Neue preussz. org azon helyreigazításra , hogy nem igaz azon általa közlött hir, mintha Ausztria föl­hagyott volna a német szövetségbe összes tartományaitól leendő belépésekkel, azt állítja, hogy ő soha nem mondta, hogy fölhagyott volna — sőt most is azt állít­ja , hogy Ausztria igen nyakasan ragaszkodik ezen ter­véhez; ő azt állítja, miszerint a berlini kabinet az utóbbi bécsi jegyzékiratot úgy magyarázta, hogy Ausz­tria , Poroszország beleegyezésére, lemond az összes államtestével leendő belépésről, s az érintett drezdai helyreigazítás a N. P. Z. állítását , valóságos jelentésé­ben , épen nem rendíti meg. Az Ind.­beige berlini levelezője is azt írja, hogy Ausztria nem hagyott volna föl régi tervével, s csak­­ elhalasztotta. Az elhalasztás , ha igaz, Oroszország föl­lépése következtében történt volna. Slezvig-Holsteinból írják, hogy a német szövetségi és dán biztosok közt semmi egyezmény még nem jött létre. Az osztrák hivatalos lap szerint, miután Ausztria átlátta, hogy Dudley Mann úr eljárása miatt Ame­rika ellen támasztott reclamatioi czélra nem vezetnek, ő maga téve azon előterjesztést, miszerint kész Ameriká­val előbbi barátságos viszonyait helyreállítni. Az ame­rikai követ úgy nyilatkozott, hogy kormánya is oszto­zik Ausztria nézetében. Franciiaország,­ ­ Páris , apr. 29. — Mennyire mennek Franczia­­országban némely törekvések, kiviláglik egy kiált­ványból , mely az ellentállási kö­zponti bizottmánytól a departementekhez küldetett. Mi ezen incendiarius okirathoz nem írunk commentárt, hanem közöljük egyúttal Girardin Emil úrnak czikkét, melyet C ki­áltványnak előre bocsátott. A kérdéses kiáltvány kö­vetkező : A départementekhez. 40-ik jelentés: „Polgárok! „Megérkezett a pillanat, hogy vegyétek elő fegy­vereiteket ismét, s Francziaország egyik végétől a másikig irtsátok ki a gyalázatos aristocratákat, ki­ket febr. 24-re nagylelkűleg megkímélt, s kik azóta nem szűntek meg benneteket kizsarolni, benneteket meglopni, és tönkretenni. „A fölkelés jog , mely a népet illeti; ez oly jog, mely visszaad nektek mindent, mi tőletek elrabol­­tatott; ez azon egyedüli jog, mely számotokra még fönmaradt. Tudjátok meg, hogy közéletek mindegyik készüljön. „A vészharang első megkondultával, számoljatok párisi barátaitok hatályos segélyére; ép úgy , mint ők is számolnak ti reátok, ha a körülmények úgy kívánnák, hogy ők tegyék meg a kezdeményt. „Legyünk egyetemesek , hogy az első fölébredésre mindegyik keljen föl. „Azonban várván közeli óráját a nép igazságszol­gáltatásának , hallgassatok meg egy tanácsot, és kö­vessétek azt, mert az üdvös. „A nép 1830 és 48-ban megkönyörült minden ro­yalistának , s e gyáva pártolói a kényuralomnak eme nagylelkűségre nagyobb vétkekkel feleltek. „Most a kegyelem nem lehetséges többé, nem szükség többé, és nem is kell, hogy legyen. „Ez legyen jelszavunk, ez legyen egyesülési kiál­­lításunk , ha kívánjuk, hogy a forradalom, melyet előkészítünk, utolsó legyen, s végre megszerezze számunkra a jólétet, a fölszabadulást, a gazdagsá­got, szóval azon jogot, hogy munkánkat élvez­hessük. „Törjetek reátok izgalom nélkül; az árulók nem érdemelnek semmi könyört. — Mindazok, kik a köz­társaságot megtámadják, árulók, s mindazok, kik a harcz pillanatában visszavonulnak, azoknak gyáva czinkosai. „Feleljetek az ellentállásnak ónnal, vassal, és tűzzel!!! „Hogy felszabadulástok tökéletes és boldogságtok tartós legyen, szükség, hogy elleneitek megsemmisit­­tessenek és eltűnjenek a föld színéről. „Tekintsünk körül, s megismerendjük elleneinket, kikre könyörtelenül kellend ítéletet mondanunk; szá­moljuk meg azokat, hogy a nagy napon lesújtva elessenek. „Testvérek­­ mindegyik jóléte az, mely e tanácsot adatja velünk. Gondoljátok meg, mily veszedelmes lenne közöttetek meghagyni e gyáva fajt, mely há­tulról támad meg benneteket, s feláldozza nőitek­ és gyermekeiteket. „Polgárok, ha februárban a büntetés teljes lett volna, ha a reactio nem nyert volna a nép nagylel­kűsége által alkalmat árulásának szervezése által, nem volna szükség, hogy holnap ismét fegyvert fog­jatok jogaitok és szabadságtok visszaszerzésére, s a jólét régtől fogva uralkodnék már a democrata-socia­­lis köztársaságban. „Legyünk erélyesek! „Töltse be 1851 a hézagot, melyet 1793 fen­­hagyott. „S minden meg leend mondva! „Üdv, és testvériség. (!!!) Az ellentállási központi bizottmány. Girardin Emil úr e bulletint így mutatja be ol­vasóinak : Mit a népnek tudnia kell. „Valóságos próba van kezeim közt. „Arról gondolkoznak, hogy a népet föllázítsák. „De nem fog siikerülni. „Egy gyalázatos proclamátió, nyomatott ki alat­­tomban, melynek czime 10-ik jelentés (bulletin). „E műve a sötétségnek aláíratott az ellentállási központi bizottmány által. „Közkézen forog Páris műhelyeiben. „A posta által küldetett szét a département-liba boríték alatt, Batignolles-i l­ bélyeggel. „A kettő közöl egy: ez oktalan és vétkes procla­­matió, vagy a reactionáriusok műve, ijesztési czélból, nem tudván másként kikerülni azon explosiót, me­lyet előidéztek; vagy pedig oly elkeseredett vezérek munkája, kik, vagy a fogság, vagy a száműzetés ál­tal fölingerelve, nem kértek tanácsot egyébtől, mint ingerültségektől, mely őket megvakította. Tudjuk azt: bizonyos fokban az ingerültség, mely nem egyéb gyöngeségnél, egyúttal bolondság is. „Első esetben, a rendőrség nem fog vizsgálatot tenni, mely őt könnyen és biztosan e felingerlés szerzőinek nyomára vezethetné ; 2) ez a vétkesség bevallása lenne; a második esetben ama vezérek, kiket én értek, hallgatni fognak, s ez eredetének gya­­nitása lenne. „A londoni menekülteknek van lapjok. „E lap czime: Voix du Proscrit (A száműzött szava). „Főszerkesztői Ledru Rollin, Doleseluze, a Vrai Republique néhai főszerkesztője, és Ribeyrolles, a Reformé néhai szerkesztője. „Ha ők is csatlakoznak azon érzelmekhez, melyek e gyűlöletes proclamatiót okozták, nem kívánom, hogy azt kinyilatkoztassák; de, ha nem helyeslik, azt kérem, kényszerítem őket, hogy azt indignatiojuk egész eré­­lyével semmisítsék meg. „Nehéz körülmények közt élünk, nem szabad most ") Páris külvárosa. Szerk. a felelet elől menekülni, mert a hallgat is vétkes volna. „A pillanat megérkezett, melyben mindenkinek tudnia kell, kivel és ki után megyen. „Én a szabadsággal megyek, a rémítés után nem menendők soha, nevezze az magát bár a reactio reactiójának is. „Nincs szükség álarczokra! „Inquisitorok, kik vissza akartok jőni, és kik meggyűlöltettétek a hitet, mutassátok meg arczaitokat. „Hóhérok, kik ismét föl akartok kelni, s kik két­séget támasztottatok a szabadság iránt, ne takarjátok el vonásaitokat. „Bárkik legyenek ez alattomos proclamatio szer­zői , kiket én ezennel a nép, melyet meggyalázni szándékoznak , megvetése tárgyaiói, jelentek föl, szükség, hogy ismertessenek. „Azokat fölfedezni könnyű leszen, mert magok­­viselete által, magok magokat fölfedezendik. „Szükség, hogy ismerjük, ki irta alá, s ki köve­teli magának azon jogot, hogy így írjon : Az ellenn­­állás központi bizottmánya. „Vagy létezik-e bizottmány, vagy nem. „Ha nem létezik i­gazság, ha létezik , nemsokára megtudjuk, kikből áll, és én meg fogom kérdezni, ki alakította. „A franczia democrata köztársaság sem most, sem jövőben nem leend velenczei arisztocratikus köztársa­ság , hol egy tizek tanácsa sötétben működött és büntetett. „1250 és 1850 közt hat század folyt el. „Francziaország haladni akar és nem hátrálni, még hatvan évvel sem. „Ki megkísértené azt 1793-ra visszavinni akarni, az a kard kényuralma alá vezetné azt, a bárd rém­sége által. „Bárkik legyetek is, kik a néphez vérbetű­kkel írott fölhívásokat bocsáttatok, bármily legyen is a rendőrség, vagy a puhatolási mód , mely benneteket fölfedezem­, gyalázat reátok és megvetés! „Legyetek bár félelmetesek, nem félek haragotok­tól, s becsületemre, daczolok veletek. „A boszankodás emez érzelmei, melyeket kifeje­zek, egyek és ugyanazok a népeivel, melyet rágal­maztak; e győzelmes népeivel , mely 1848-ban nem kevésbbé mutatta magát nagylelkűnek, mint minő volt 1830-ban, és mely, ha véletlenül egy negyedik forradalom után ismét megcsalattatnék, nem fog in­gadozni e két szó közt: gyűlölet vagy nagylelkűség. „Miért előzné meg a nép 1852-t? „Neki megvan azon előnye, hogy látja lőni, nincs oka miért siettesse. „Nem fogná ezzel terheit és szenvedéseit rövidí­teni, sőt nehezítené azokat. „Másokról levenné azáltal a felelősséget, hogy magára hárítsa. „Ez nem türelmetlenség volna, hanem őrültség. „Mit a népnek tudni kell, nem egyéb, mint sü­ktetnek maradnia minden ily fölhivás ellen; ha volna egy nagy veszély, melylyel szembe kellene szálla­­nia, egy nagy tartozása, melyet be kellene töltenie, képviselőinek kötelessége volna erre példát adni. „Ellenkezőleg, hacsak bátorságára hallgatna egye­dül, kitenné magát annak, hogy beleessék egy tőrbe, s egy könnyen legyőzött fölkelés megfoszthatná őt három forradalom gyümölcseitől. „Ne felejtse el felséges állását, s ne cserélje föl azt a legyőzöttével. „Ez helyrehozhatlan hiba lenne, mert kezében tartja egész Európának sorsát.“ Girardin úr a baloldalhoz tartozik , s mégis úgy kel ki e vészes proclamatio ellen, így tehát tartanunk nem lehet tőle, hogy a vérengző párt ármányos tö­rekvései sükerüljenek. (!) Páris , ápril 29. — A democratia mérsékelt szellemű lapjai erélyesen tiltakoznak, a népnek má­jus 4-kén tervezett fölkelése ellen. A Presse , Re­publique, National egy újabb forradalomban, a köz­társaság halálát látják. A Messager de l'Assemblée is, a nevezett lapok intő szavait méltányolván, re­méli , hogy a rend nem fog fölzavartatni, s a mér­sékletiek minden igyekezetüket a forradalom meg­akadályozására fordítandják. A Messager de l'As­­semblée szerint, ők tudják azt, hogyha valami törne ki, a rendpártiak elfelednék viszálkodásukat és a fölkelők lemészárlására mennének, s a köztársaság halála is bekövetkeznék , minthogy a fölkelés ürü­gyet , alkalmat szolgáltatna egy coup d­etai-ra, mi a köztársasági alkotmányt megsem­misítné. Hogy egy forradalom minden eddigi nyereménye­ket elrabolna, úgy látszik, hogy nemcsak a mérsék­leti köztársaságiak, hanem még a b­aboristák is, a hegypárt legtúlzóbb része, melyhez Greppe, Madier de Montreau, Collavru, Michel (de Bourges) stb. tar­toznak, fontolóra vették, s tiltakoznak minden kísér­let ellen. Azonban vannak olyanok is, kik úgy vélekednek, hogy mindezen intések daczára, a füstölgő Vesuv ki­törhet , aztán gyanúba vonják a mérsékleti köztár­sasági lapok őszinte törekvését. Fölhozzák, például, a Nationalt, mely jun. 13-kán reggel (1848) ezt irta : Legyünk csöndesen! s hogy a febr. 24-kei forradalom fő matadorai törvényes és alkotmányos érzelmeik felől tevének tanúbizonyságot. — A Bulletin de Paris az alkotmány revisioja tárgyában következő kérvény-mintát közöl: „Képviselő urak! „1852. májusa még távol van tőlünk, s már is azon borzasztó próba, melyre Francziaországot az 1848- dik évi alkotmány kárhoztatá, alapos és általános félelmet gerjeszt. „Ezen alkotmány hibái , Francziaország kétévi tapasztalata, és azon nehézségek által, melyeket a jövendőre nézve előkészít, annyira bebizonyítva van­nak , hogy fölösleges volna önöknek mutogatni. „Ha a polgároknak első kötelességök, hogy mind­addig , míg létezik, az alkotmánynak engedelmes­kedjenek , birnak magától az alkotmánytól szentesí­tett azon joggal is , hogy revisióját­ kérhetik. „Méltán nyugtalankodunk: „A törvényhozó és végrehajtó hatalomnak 1852- ben történendő választása. „Létezésök utolsó hónapjaiban e két hatalom te­kintélyének megcsökkenése. „Azon bizakodás miatt, melyet a rend ellenes re­ményeik sükerére nézve fenhangon nyilvánitnak, 1852-őt k­izdelmök és győzelmük utolsó órájául te­kintvén. „Még inkább nyugtalankodunk: „A munka nyilvános és növekedő apadása miatt fenyegetve, hogy a munkások nagy számára nézve, a munkaforrások bedugulnak; „A földbirtok csekély értéke és a földészet pan­gása miatt; „A jövendő bizonytalansága miatt, mely mindnyá­junkra nehezül, mi mindent paralysál, kivéve a rosz indulatokat, melyeket táplál és bátorít; „Nyugtalankodva végre: „A katasztrófák emlékei és azon erkölcsi és anyagi szenvedések miatt, melyek a forradalmat kisérik. „Azon vad szenvedélyek miatt, melyet történe­tünk legveszélyesb napjaiból mentett jelek­, bor­zasztó énekekben föléledtek, mint az általunk készí­tett forradalom programmja. „Alólírtak sürgetőleg, a körülmények fontossá­gától sugallott legnagyobb erélylyel kérik önöket. „Mihelyt csak lehetséges fejezzék ki azon kívánságukat, hogy az al­kotmány r­övidé­nl­­­áss­ék. „A helyzet veszélyei nyilvánosak, rendkívüliek, elvitázhatlanok . e kérdés megvitatását és eldöntését illetőleg, minden húzás, minden halasztás nehezítik és veszélyeztetik a munkás­osztályok sorsát. „Munkátlanság, a nép szegénységét teszi, és a féktelenség a szerencsétlen nép sorai közt remél se­reget toborzani. „Képviselő urak, önöknek nem lehet arra várni, hogy a veszély közeledjék, hogy a rész, a­helyett, hogy elenyésztetnék, kikerü­lhetlenné váljék; meg vagyunk győződve, hogy önök, azon hazafias érzel­mektől lelkesítve , melyeknek annyi próbáját adták, az általunk kifejezett kívonatoknak eleget teendőnek. Ezeket a nép roppant többsége osztja.“ A Bulletin­g Páris hozzá­teszi: „Hogy a rend emberei úgy Párisban, mint a me­gyékben szervezzék magukat ezen kérvény aláírása végett, hogy nyissanak aláírást terjesztése végett. A Patrie ugyan töri magát, hogy megc­áfolja a hírlapoknak Changarnier tábornok és Persigny urak találkozásuk alkalmával tartott beszélgetésre vonat­kozó közvéleményeiket. Ha jól jut eszünkbe , a Patrie magát a találkozást is desavouirozta; most az ott történteket desavouirozza. Igen nevetséges erőlködés! Most ezt mondja : „Azon látogatás jelleme, melyet Persigny úr Changarnier tábornok úrnak adott, a hírlapok által annyira elferdíttetett, hogy szükségesnek vélünk e tárgyra nézve magyarázatokat tenni. „Persigny úrnak Changarnier tábornoknak­ láto­gatása nem volt hivatalos. Egyszerűen ment hozzá, hogy részéről megköszönje azon jóindulatú, egy Changarnier tábornokhoz lekötelezett személy köz­benjárására történt közleményeket, melyeket ő iga­zaknak gondolt. „Persigny úr ezenkívül fölfette , hogy látogatása egészen személyes, s régi viszonyok emléke által sugallatott, s erre vonatkozólag nem kért tanácsot sem a köztársaság elnöke­, sem a miniszterek­, sem senkitől. „Mi a találkozás alkalmával történteket illeti, azt hisszük, hogy az hiedelem ellenére volna egy tanúk nélküli beszélgetést közlönü­nk. Arra fölhatalmazottak vagyunk állíthatni, hogy Persigny úr nem beszélt úgy a nemzetgyűlés ellen, a­hogy beszéltetik. — Az Ordre-ban olvassuk : „A hivatalos világban azon hit szárnyal, hogy A­elautpoul tábornoknak Francziaországba visszaté­rése eldöntött tény. Azt mondják, hogy utóda La­hitte tábornok, vagy Aupick tábornok, konstantiná­polyi volt követ lenne. Nagybritannia. v. — London, april 27. Westmoreland Károly helyébe lord Bloomfield neveztetett Berlinbe Nagy­britannia teljhatalmú miniszteréül. Hamilton Sey­mour hasonló minőségben Peterszburgba megy; Pa­­ckenham Richard, ki előbb Washingtonban volt,Lissa­­bonba tetetik által.­­ Habár közelebb az angol-franczia postajárás útjául a calaisi vonal határoztatott, az ellenzék nem hagyott fel a boulognei vonalnak pártolásával. A Times egyetért a boulognei kereskedelmi kamara nézeteivel, mely hevesen megtámadja egy röpiratban az alsóházi bizottmány határozatát. A Times szerint a boulognei út kitűnőleg rövidebb, mert közönséges időben a különbség határozottan Boulogne részére nyilatkozik, míg rész időben a calaisi útnak gyorsa­sági tekintetben előnye nagyon jelentéktelen, melyet egyéb körülmények tökéletesen megsemmítenek. Egy év alatt a calaisi úton 30 elkésés történt, a boulognei úton pedig tizenhárom hónap alatt 38, el­lenben a Calais felé vezető vasút amainál 66 mér­földdel lévén hosszabb, az ezen különbség kiegyen­lítésére Dowertól Tretonig reggelenkint 5 óra 20 perczkor, 2 óra s 10 percznyi hihetlenül rövid idő alatt kell a vonatnak eljutni, mely nevezetes költ­ségbeli kiadást okoz. Azért a Times úgy hiszi, mi­szerint a posta, úgymint az üzleti utazók pénz és 3) Legújabb tudósítások szerint a rendőrség szigorú vizs­gálatot ten, s mind a kiáltványokat lefoglalta, mind a sajtót is megtalálta, melylyel azok nyomattak, így tehát Girardin úr egyik alternatívája megszűnt. Szerk.

Next