Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-01 / 344. szám

kát a ménesből h­aza hajtották,a város­házától a fegy­vereket elszedték, s az uradalmi igazgatói lakba vitték, szóval a legnagyobb rettegésbe ejtettek mind­nyájan, s csak akkor kezdtek álfélelmükből kiüdülni, midőn a pankotai biró által terjesztett fenebbi hírek a világosvári román község tudomására jut­ván , a kerületi közigazgatási főszolgabíróhoz a rá­galmazó pankotai bíró ellen folyamodványt nyú­jtván, ellene elégtételt követelt!-------A főszolgabíró úr a vizsgálatot a vádlott ellen azonnal megtette, s kisült, hogy Pankota mezőváros sváb bírája, Véber Ignácz uram ő figyelme csakugyan roszban törte a fejét,é­s most a vizsgálati iratok megyei főnök úrnak kül­detvén be, várjuk onnan az igazságos elégtételt, mely,hogy annál bizonyosabban bekövetkezendik, már csak azért is hisszük, mivel ez egyén az, ki bírás­kodása óta több kihágásokért megfeddezvén, jobbu­­lás helyett hivatali visszaéléseit folyvást tetézi! Általában mondhatni, hogy valamint megyénkben, úgy szomszád Zaránd megyében a nép közt a legna­gyobb csend s rend uralkodik! — nálunk a vagyon­­i életbátorság legkevésbbé sincs veszélyeztetve; itt rablás, tolvajlás, vagy gyilkolásról nem panasz­kodhatunk ; — s csak e népnek részakarói szeret­nek naponkint e népről oly híreket koholni, mikkel a különben csendes nép jellemét folyvásti gyanusit­­gatásoknak akarják kitenni; — de hála az égnek ! a történet meghazudtolta, s ezentúl is meg fogja ha­zudtolni az ily álprófétákat! A szőlőtermés olly kedvezőleg mutatkozik, hogy szőlősgazdáink az 1834-ki bő termésnél is bővebbet jövendőinek­­ adja az ég ! bizony reáférne a szegény szőlősgazdákra is már egy bő termés, kivált miután a múlt kétévi termés a munkáltatás felét sem hozta be ! A gyümölcsfák is bő terméssel kecsegtetnek, lesz is majd szilvapálinka, melynek akóját most már 100 vízon is csak barátságból lehet kapni. A dohánymonopólium behozatalának azon ered­ményét tapasztal­juk, miszerint a pórnépnek ama osztálya, mely dohányt soha sem termesztett, a do­hányzással már eddig is felhagyott, s most már nem lehet többé a 8—9 éves gyermekek szájában pipát látni, s nem fog folyvást félni kelteni, hogy egyik vagy másik pipájából csupa gondatlanság miatt tűz támadjon. Mondanék még egyet, de attól félek, hogy nem fogja ön elhinni, pedig valóságos szent igaz! Szom­szédunkban van egy népes helység, mely kis város­nak is beillene, neve Szent­ Anna. E helység lakos­ságának nagyobb része német, vagy­is, mint nálunk mondják, sváb. E helységben van azonban magyar lakosság is, de kevés. A múlt hetekben a helység előkelő szálasai a magyarokkal sehogysem bírván megbarátkozni, bementek Aradra, s ottan előbb a kormánybiztostól, s később a várparancsnoktól kér­tek engedelmet a magyaroknak az egész helységből leendő kibecsülhetésü­kre! Hallott-e már ilyet ? az atyafiak azonban ez­úttal csizmadiát fogtak. Hód-Mező-Vásárhely, apr. 30. Ha ezen soraink napvilágot látandnak, azaz, ha előbb a t. szerkesztőség kezeibe jutandnak, meg­nyugtat bennünket azon édes tudat, hogy minden három levél közöl, ha kettő nem is, de legalább egy, többnyire eljut nagy nehezen a szerkesztőség­hez. Mi ugyan csupa kíváncsiságból egyik levelün­ket postán, a másikat pedig alkalommal indítottuk útnak a szerkesztőséghez, s mintha csak összees­küdtek volna, mindkettő a hű kezelésnek esett bün­­telen áldozatul. Ebből aztán kitanulhatja az olvasó, mennyi biztosíték van a levelezési titoktartásban. A kies tavasz hozzánk is beköszöntött virágköntösében, minden növény új életre virult. Megyénkben álta­lános a panasz a nagy szárazság felett, s méltán tarthatni, hogy a kövér gabonavetések, a tartós szárazság által nemsokára leperzseltetnek, hogy a szegény földmivelő még földjét is könnyeivel ön­tözze. Társas életünk igen pangó állapotban van, a böjti napok ugyan nem voltak oly ridegkopárok, mint előre véltük. Carneval­e kaczérságát, levert helyze­tünkhöz jobban illő Thalia papjai váltván fel, s Demjén igazgatása alatt válogatott darabok előadá­sával mulattaták a naponta fényesebb részvétet ta­núsító közönséget; de hiszen mikor is leendett több okunk, mint épen jelenleg megragadni minden él­vezetet, a nagy bajok legyőzésére. Azonban e kevés élvezetet is megirigyte tőlünk a sors, egynéhány válogatott darabok adatása után a társaság újra fölkötözte vándor saruit, útját Szentesre veendő; a személyzet mind a drámai, mind a vaudeville dara­bokban gyönge, azonban Szerbényi, Lakatos, Czu­­czorné, Teréz sükerültebb szerepeikben megjárják. Ad vocem kapanyél, azaz, hogy válogatott darabok, ember, és irodalom érésére hallatlan dolgot beszé­lünk el. Mártius hó 22-én Kovács Imre helybeli se­bésznek, „Hű barát mint áldozat“ czímű vadonat új eredeti színműve adatott színpadunkon fuladásig tömött színház előtt. Sok kezdő írónak férczelt szín­műveit láttuk már imitt-amott a színpadokon föl- és lemerülni,melyek egy napi,—akarom mondani, estélyi életre születve, egy füst alatt esett meg a keresztelés a temetéssel, — de Isten látja lelkünket, hogy ily idétlen, minden belbecs, ép gondolat, vagy színi hatást gyakorló cselekvény nélkül összeütött sületlenséget, sem színpadon, sem azontúl soha nem láttunk. — Az egyes monológokban nem hi­ányzottak ugyan czafranyúl, jelesebb színművekből ■— soha megadom fejében plagizált kitételek, de az ügyetlen odafűzés által úgy illettek oda , mint a sza­már hátán a bársonynyereg. Voltak jelenetek, midőn holmi kipitykézett nevű személyek betoppanva, egy­­pár, a darab szövegéhez távolról sem tartozó szóvál­tás után úgy eltávoztak, hogy többé az egész darab folyamában még h­íreket sem hallottuk; voltak jele­netek , hol az annyira buta inas, kinek egész szere­pén vastag tudatlanság nemével a lebuji bűznek ömlött el, egyszer csak, — hihetőleg a szerző agyából született szemfényvesztői bűverőtől megka­­parva — tudományos stellungba csapja magát, s minek azelőtt hírét sem hallotta , a nőknek művel­tebb ember szájába illő erkölcsi leczkét ad; ezzel testvéri rokonságban áll azon jelenet, midőn a hű­barátot , kinek honnan származását, vagy kilétét az egész darab folyamából ki nem leshetünk — a Ba­konyban , épen az Istenhez térden csúszva fohász­kodása perezében, a villám agyoncsapja, s a bor­zasztó eső, csattogás, és villámlás alkalmával, a kelő hold a színpadon, — elfelejtkezvén szűz arczát fellegek mögé rejteni , teljes fényben ragyogott, a másik, hihetőleg szinte hű barát pedig a borzasztó látványra berohanva , jaj veszékelve felkiált, a vil­lám épen a szivén találta, (jól talált az átkozott) oh! hű barát! értem áldoztad fel magadat! hogy tet­szik e jelenet ? Azt értette-e az író , az áldozaton, hogy írói hírneve, a darabbal együtt az irodalomnak csekély áldozatul esett ?, vagy a közönséget értő áldozatnak, melynek ártatlan lelkét 4 hosszú felvo­nás döczögős útain harczolá keresztül ? ; nem tudjuk, hanem, hogy játék végével a szánalomból emelt kihívásoknak engedve, a színpadon a dicsőség nim­­busától körítve megjelent, igen is láttuk, és szána­koztunk sorsán. Ily fényes kitüntetés után osztón ki csodálná, ha a „hű barát“ mesterműnek halhatatlan hírű édes­apja, azt beszélgeti imitt amott, hogy tő­le Szigligeti is vásárolt már színműveket, s a maga nevén adatta : váljon az illető, ha meghallja, boszan­­kodik-e rajta vagy szánakozik ? könnnyen kitalál­hatjuk. Akaratlanul is tollunk alá akad megírni, hogy mártius 18-án hivatalos lapban közzétett szabályok megtartása mellett, országos és pedig marhavásár is volt, de a jelenlegi rendkívü­lies állapot miatt, va­lamint egyéb áruczikkek, úgy a szarvasmarhák is, vevők hiányában nem nagy kelendőségre válták. Kevés a pénz, több a szükség, legtöbb az áruló. X. HIVATALOS. A miskolczi cs. kir. megyei törvényszékhez, és a területén levő bíróságokhoz a magas cs. kir. igazság­ügyi ministerium által következő bírói tisztviselők kine­vezetnek , úgymint: a) A miskolczi cs. k. megyei törvényszékhez ülnö­kökül : Losonczy Károly, Apostol József, Török Sándor, Bakó Antal és Pista Miklós. b) A miskolczi társas bírósághoz járásbiróul: Nosztitius János; segédbirákul, egyszersmind a tár­sas bíróság ülnökeiül: Hajnalkövi József, Talián István, Faragó Samu és Óvári Ignácz. c) Mezőkövesdi II. osztályú járásbirósághoz , járás­­biróul: Vadnay Bertalan; segédekül: Szabó György és Juhász Alajos. d) Csáthi II. osztályú járásbírósághoz , járásbi­róul: Sebe József; segédül: Nagy István. e) Edelényi II. osztályú járásbírósághoz, járásbiróul: Szathmáry Király József; segédül: Balog Menyhért; — a második segédi állomás későbben fog betöltetni végre f) Szentpéteri II. osztályu járásbirósághoz , járás­biróul : Vas István ; segédekül : Ujházy Károly és Csépán Ignácz. Mi is a pesti cs. k. kerületi főtörvény­­széki elnökség részéről ezennel közzététetik. Kelt Pesten 1851. ápril 29. Hirdetmény. A budai elemi iskolai igazgatósági állomás junius 3-ára kitűzött csődületi határideje fensőbb rendelet kö­vetkeztében ezennel május 10-re határoztatik, mely ha­tárnapig a folyamodványok a budai várostanácsnál be­nyújtandók. — Pest, máj. 1. 1851. A pestbudai kerület cs. k. iskolai hatóságától. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, május 1. Nemzeti színházunkban, ma csütörtökön adatik : KIRÁLYI CSÓK, ingj. 3 felv irta Bayard és Dumanoir, fordították Csepreghi és Egressi Béni. —­4 A mai a napot tavasz megünneplésére ott van a szabadban, a zöldben tölti a fővárosi közönség nagy része. A zugliget, városerdő, Széchenyi-liget, Orczy kert stb. már korán reggel számos látogatóknak örven­dett. Vig zene, fesztelen mulatság és vendégség minden felé ! Ezt az egy napot örömest szentelik a vigalomnak azok, kik többet is szoktak annak szentelni. — 4­ B. Haynau t.sz.n. ő exclja a tegnapesti gőzös­sel fővárosunkba érkezett s Europa vendéglőbe szállott. —­4 Tegnap délután 5 órakor egy jótékony czélra szánt hangverseny tartatott Europa szálloda teremében. A közönség szép számmal jelent meg s méltánylattal fogadta azon t. hölgyek és urak előadását, kik a jóté­kony czél előmozdításához e hangversenyben szívesen járultak. E hangversenyt egészben véve is a sikerül­­tebbek közé számíthatni. Ki kell emelnünk különösen Salm­entes kisasszonyokat, kik közöl egyik Jaelinek „La danse de Fées“ czímű ismeretes zeneművét sok ügyességgel zongorázta, a másik pedig egy dalt énekelt Curcitől. Meg kell említnünk Sziklay k. a. és Kern Gyula jeles zongorajátékukat, továbbá a kis Grün elő­adását , ki egy Capricet játszott Vieuxtempstől. A kö­zönség több ízben nyilvánítá hangos tetszését. A­ Duna-Pentelén is alakult, hallomás szerint, egy műkedvelő társulat, mely m. hó 27-én rendező első előadását és pedig jótékony czélra, t. i. a losoncziak némi fölsegélésére. A darab, mely adatott, a Szökött katona volt. A kellemetlen idő daczára is a vendégek szép számmal gyűltek össze , úgy hogy az előadás tiszta jö­vedelme 50 pftra rúgott, mely összeg annak idején ren­deltetése helyére elküldetik. A jótékony czél elérése körül három kun­szt-miklósi úr, az indítványozó két s­zűos rentdező úr legtöbbet fáradott. Köszönet nekik a losoncziak nevében. Mint hírlik pünkösd má­sodnapján ismét leend egy előadás, melyre még számo­sabb hallgatóság váratik. — 4 A csónakosokra nézve, mint nemrég említek, 1 rendelet adatott ki, mely szerint szigorú büntetés alatt megtiltatik egy csónakba 8—12 személynél töb­bet fölvenni. Hogy e rendeletnek óhajtott sükere legyen, mi annak idejében a közönség ellenőrködő figyelmébe ajánlottuk azt. Azonban már most is látszik, hogy a csónakosok örömest felejtik ezen rendeletet s viszik és hozzák a Dunán járókelő népet a nélkül, hogy tekin­tetbe vennék, várjon meghaladja-e számuk a 8-at vagy 12-őt. Tegnapelőtt három csónak jött át a Dunán az aldunasor irányában; egyikben sem volt kevesebb 17 — 18 embernél, ide nem számítva az asszonyok puttonait és kosarait. Pedig a szél is meglehetősen hányta a Duna habját... —­­ A nemzeti conservatorium részéről tegnapelőtt egy küldöttség tisztelkedett Hassel-Barth asszonynál, ki jelenleg a német színházban köztetszéssel adja vendég­­szerepeit. A küldöttség vezére az egylet elnöke báró Prónay úr volt, s üdvözölte a tisztelt művésznőt, ki néhány évvel ezelőtt jótékony előadással járult a con­servatorium pénzalapjának növeléséhez. —­­ A budai vár védelmében elesett Henczi vezér­őrnagy részére ő felsége parancsából és költségére egy csinos emlék fog állíttatni azon helyen , hol a vezérőr­nagy elesett. —­­ A Szilágyi Sándor által szerkesztendő Nagy- Enyedi album, mint halljuk több ismert nevü íróktól hozand érdekes műveket. Ezek közt említik Vörös­­martyt, Szemere Pált, Erdélyi Jánost, ki hi­szerint egy nagyobb népszerű költői beszélylyel szándékozik ez albumot érdekesitni. —­4 Besztercze vidékén egy birtokos nemrég szer­zett jószágán nagymennyiségű pénzre talált. Bizonyos javítást akart tenni egy épületén s megtalálta a mit nem keresett: 200 aranyat, 1000 darab két forintos tallért, s 6000 darab húszast. E kincset, mint hiszik a forra­dalom napjaiban rejthette ide valaki. A megtaláló egy év és egy nap alatt késznek nyilatkozik e pénzt a tör­vényes tulajdonosnak visszaszolgáltatni. —­­ Örömmel írjuk , hogy szépirodalmunk eme­lésére máris küldetnek a Hölgyfutár szerkesztőségéhez jótékony adományozások. Legközelebb Veszprémből küldöttek hozzá némely buzgó hazafiak, mintegy 43 pengő forintot. POLITIKAI SZEMLE. Pest, májusi. (!) Párisi lapokban ezúttal legérdekesebb újdons, hogy a revisio és prorogatio fölött requiemet tartanak. Az Elysée roppant aggodalomban lehet, de még dr. Ve­ron úr is , ki mindegyre készíti, még most is , a solu­­tiokat. Legközelebbről ugyan nem maga készíti, hanem, egy kohó-tulajdonos önti. Az állított egykori munkás solutioja nagyon egyszerű: hosszabbíttassék meg 10 év­re az elnök hatalma, s azután némely államintézmé­nyek reformáltassanak. Mindezekre el lehet mondani: „magna petis Phaeton“... A Siecle is föllép egy új so­­lutióval: tisztán kimondja : jobb lesz eltakarodni Bona­parte Napleon úrnak, mert igy az ország visszakapja csöndességét , s egy hónap alatt választunk új elnököt mint az alkotmány rendeli. A legitimisták nyíltan és határozottan ellenzik a prorogatiót. Az Opinion pub­lique már régebben is ellene nyilatkozott ; az Opinion tartózkodott eddigelő , ez is, ma érkezett telegrafi tu­dósítások szerint, ellene szól az elnöki hatalom meg­hosszabbításának. S ha még ideszámítjuk a fusionisták közti szavazást is, Bonaparte úrra igen szomorú sors várakozik. Mint Girardin úr előre megjósolta, e három kér­dés : revisio, prorogatio és reelectio csakugyan úgy látszik el van döntve. Azonban 1852-ig a dolgok még sokat változhatnak , s igy ezen kérdések is, ki tudja még micsoda phasison mehetnek keresztül ? Aupick tábornok még Konstantinápolyban , s azért Marescalchi úr Londont nem hagyhatja el. Marescal­­chi úr lisszaboni követté van kinevezve, honnan Bar­­rot Adolf úr Nápolyba menend. Turinból következő híreket veszünk: A Risorgi­mento hazugságnak mondja D'Azeglio miniszterelnök lehető lelépését. A Timesnak e szerint, mint tegnap írtuk, csakugyan igaza vola. Nem hitte. A miniszteri állomások nemsokára betöltetnek. Lissabonból az angol lapok 19-kéről, Oportoból pedig 20-káról hoznak híreket. Ezen forradalommal úgy vagyunk, mint a bosnyák lázadással. A bécsi lapok mindig ellenkezőjét írják , a konstantinápolyi levelezők által közlötteknek. Telegrafi tudósítások Saldanha tá­bornagy helyzetét igen szomorúnak, s a forradalmat semmisültnek festik , s íme , angol lapok szerint, főha­diszállása Montagunban van , s a határokra még nem húzódott. A király fél sebesen utánnyomulni, s vele megütközni, minthogy katonáiban nem bízik , s Sal­­danhahoz könnyen átmehetnek. A Presse ápr. 25-kéről egy irányczikket hoz Sal­danha megbukása fölött, s úgy látszik, hogy nem sokat búslakodik a forradalom meghiúsulásán. A vén (72 éves) Saldanha tábornagy többször forgatott köpenye­gei, s nem a nép, hanem saját érdekében működik. — Megcsalta a septembristákat, s így sem biztak benne. A Presse, mint látszik, az egészet bevégzettnek tekinti. Különben, a forradalom alig­ha le van csöndesülve, sőt sokan sejlik, hogy Saldanha a népet még ezután keltené föl. Francziaország. (!) Paris, apr. 25. — Pascal Duprat úrnak, a nem­zetgyűlés apr. 23-kai ülésében eldöntött, a hírlapok­nak utczán árulhatását tárgyazó indítványa jelenté­kenyebb kisebbséget vont maga mellé, mint rendesen történni szokott. Ennek oka , hogy a többségből so­kan a baloldalhoz csatlakozván, az indítvány mellett szavaztak, a baloldallal együtt, mely Cavaignac tá­bornokon elkezdve Pascal Duprat az indítványát pártolá. A többségből a baloldalhoz csatlakozottak közöl Fabvier, Gavini, Moskowa­rg, Peupin, Lefranc, Desmousseaux de Gitré neveit említik; az indítvány ellen szavaztak pedig D. Barrot, Bauch­art, Dufaure, a Thiers-párt nagyrészben és a legitimisták. Pascal Duprat úrnak ezen indítványa többször került már a nemzetgyűlés­ek­be, s mindannyiszor elvettetett. Csak­ugyan nehéz körülmények közt kell a kormány-és többségnek állani, ha ezen szabadalmat sem enged­ményezi ; a sajtószabadság így csak fogalomban léte­zik a franczia köztársaságban. A Presse Napóleonra utal, kinek egészen más fogalmai voltak a sajtósza­badságról, mint unokaöcscsének. „A nagy Napóleon 1816-ban, ezt mondá a szent ilonai sziklán: „ „Van­nak elvek, melyek fölött nincs megengedve, hogy vi­tatkozzunk. El kell fogadni, s hozzá kell magunkat alkalmazni, hogy velük éljünk. így van a dolog a sajtószabadsággal is: szokásunkká vált. Mi engem illet, a sajtószabadság létezésében semmi veszélyt s ellene semmi komoly ellenvetést nem látok. Akkor, hogy Elbából visszatértem, elhatározom a sajtót sza­badjára bocsátani. A körültem levők fölriadtak. Be­széljetek magatokért, mondom, én pánczélozva va­gyok.““ Ha a császár előbb meggyőződve lett volna ezen tan igazsága felől, s nem tesz a szabadság ellen oly sértő megtámadásokat, minden bizonynyal más rendeltetés vár reá. Nem terjeszti el maga körül azon éjt és csöndet, melyben szerencséjét s vele együtt hazáját elveszté. A miniszterek, úgy látszik, a múlt leczkéi és a császár tapasztalatából nem akarnak tanulni. — Napoleon­ról lévén szó, önkéntesen eszünkbe jut Bonaparte Jeromos, tábornagy fizetése. — Az Elysée , nemsokára e kényes tárgyban a nemzet­gyűléshez folyamodik, s az elmaradt fizetést kérni fogja. Mint mondják, Randon, hadügyminiszter úr, e törvényjavaslatot elkészíti; az összeg mintegy 245,833 fokra rúg. Hír szerint a pénzügyi bizottmány a két összeg kifizetését ajánlani fogja. — A legitimisták közöl Valmy herczeg , az Assemblée national-nak egyik tulajdonosa, ezen czím alatt: Réponse a des questions, que chacun se fait au comité fusioniste de la Moselle, egy köriratot bocsátott ki, melyben a megoldást illetőleg, azon megjegyzést teszi, hogy Joinville, Ledru- Rollin, Cavaignac candidatioja, s Bonaparte úr elnökségé­nek meghosszabbítása nem kielégítő, sőt veszélyes megoldás fog lenni 1852-ben. E szerint, a fusionis­ták megfordították volna a köpenyeget, s mit tegnap építettek, azt ma lerontják, t. i. ellene vannak a prorogationak; vagy pedig, mi nagyon lehetséges, e tábor sorai közé is szakadások csúsztak be. — Az Ind. beigeben olvassuk . Azt állítják, hogy a kormány a Páris közelében s vidékén állomásoló seregek számát szaporítni akarja. A lovasság elhe­lyezése iránt már történt is rendelkezés. A seregsza­­porítás okának , a május 4-kei ünnep alkalmával tör­ténhető mozgalmakat mondják. — Siécle írja: néhány nap óta az idegenek száma igen megszaporodott Párisban , nagyobb vendéglők­ben szállást alig kaphatni. A vendégek közül sokan vidékiek, mások pedig idegenek. Nagyrészint azért jöttek Párisba , hogy jelen lehessenek a május 4-kei ünnepen; sokan közölék a londoni iparműkiállítás megtekintésére utaznak. — Nemsokára új lap fog megjelenni. Cumé: Re­vision. Alapítója: Lamartine úr. — Nagy sensatiót okozott egy, az Universben kö­zelebbről megjelent czikk, Veuillot úrtól.. A tisztelt úr belefáradván a politikába, a szépirodalomhoz fo­lyamodik, hogy kissé magát kipihenhesse. Egy kriti­kát ír Moliére munkáira, s a színköltőt lerántani i­gyekszik. Azt mondják, hogy az Univers Tartuffere épen jókor állott elő, hogy Sant Moliére czímű drá­májának annál nagyobb közönsége legyen. — Toulonból írják, hogy Bressben , Perseval ad­miral alatt álló hajóhad apr. 25-kén a földközi ten­gerre menend. — A Pays külügyi politikájának programmját ma közzéteszi. Néhány hasábján Roland úr, a volt alkot­­mányozó gyűlés tagja, Poroszország-, Ausztria-, Oroszország-, Anglia- és Olaszország fölött szemlé­lődő politikai utazást tesz. Nagybritannia. v. — London april 24. — Az úgynevezett char­tista-convent közelebb közzétett új programmját, mely april 10-én fogadtatott el, és melyben az isme­retes hat ponton túl még néhány toldalék foglaltatik a franczia socialismus elveinek forrásából merítve, a munka-­s nevelés­, valamint az egyenlő birtokelosz­­tás-jogot illetőleg. A convent egyébiránt egyelőre bizonytalan ideig fen akarja tartani az állandó had­sereget, és habár el nem ismeri „a nép abbeli kötele­zettségét, hogy elődeinek bűneiért szenvedjen, mégis akarja, hogy a nemzeti adósság tőkéjét az évenkénti kamatokkal együtt kifizettessék. Minden föld az ál­lam tulajdona, de a közadó csak föld és összehalmo­zott vagyon után szedessék! Az egész programm meglehetős egészét képezi a franczia socialismus elvei kivonatának. Jele hogy a gyakorlati angolok között is vannak kivihetlen eszmék után induló fők. De szám-, befolyás- és kilá­tást illetőleg koránt sem lehet őket összehasonlítani a franczia socialstákkal. Kinek a társadalomban

Next