Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-28 / 367. szám

Mi azt óhajtjuk, hogy egykoron, miidőn a herczeg megfelelve a reményeknek, hivatását bevégzendi, — áldás követhesse távoztában. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851 Folytatás. IV. Csatolvány a CV. számhoz. Sir Stratford Canning, Earl Aberdeennek. Konstantinápoly , sept. 3. 1845. My Lord ! Folyó évi mart. 20-ki közlönyömben megküldeni lordságodnak a porta emlékiratát, melyben tudatja intézkedéseit azon hajókra nézve, legyenek sajátai vagy idegenek, melyek napnyugat után a dardanellai vagy bosphorusi szorosba érkeznek. Az említett köz­lönyben érintett engedély, melyet a portától nyertem, csak a Dardanellákra szorítkozott. Azon kikötő, mely a fekete tengerről érkező hajóknak, napnyugat után a Bosphorusban kitűzetett, tapasztalt tengerészek ál­lítása szerint nem biztos , ennélfogva szükséges volt alkalmas hely miatt intézkedni, az erősségek között. Az ide mellékelt emlékirat, melyet a török külügy­miniszterhez intéztem, bővebben magyarázandja lordságodnak azon okokat, melyekre követelésemet alapitom , mely okok , idegen folyamodások által is pártoltattak , kiknek hajóikat lövésekkel fogadták a török ütegek ; s jelenleg örömmel közölhetem, hogy a szokásos halogatások és nehézségek után az ügy befejeztetett, miként lordságod M. Frederick Pisani ide mellékelt közléséből látni fogja. Vagyok, stb. STRATFORD CANNING. V. csatolvány a CV. számhoz. Emlékirat, melyet sir Stratford Canning, a török külügyminiszter­hel intézett. (Az eredeti franczia). Péra, Konstantinápoly, aug. 13. 1845. A magas porta alig elevenítő föl saját és idegen hajókra nézve azon tilalmát, mely nem engedi meg, hogy a Bosphorus és Dardanellák szorosan éjjel ke­resztül mehessenek; midőn ő britanniai felségének követe, megengedvén az intézkedés elveit, kimutató a külügyminiszternek, mennyire hátráltató és veszé­lyes minden nemzet kereskedésére nézve, ha azon ha­jóknak, melyek későn érkeznek, nem engedtetik meg az állomásozás a szorosok között. A közlekedések­­ excellentiája és a követ között, ez utóbbit fölhatal­mazták, miszerint tudathassa, hogy a napnyugat után érkező hajóknak megengedtetek, hogy a külerősségek között, a Dardanellákban Barbieri-ig, s a Bospho­rusban, Bouyouk-Liman-ig állomást vehessenek. Ez intézkedések kezdetben kielégítőnek mutatkoz­tak, de utóbb Bouyouk-Liman-re nézve bebizonyult, hogy a kitűzött czélnak nem felel meg. Ez állítás va­lósága , jelenleg, tapasztalt tengerészek bizonyítása szerint, kétségkivüli, miután kiviláglott, hogy Bo­­uyouk-Liman nem bir azon kellékekkel, melyek a *) Lásd P. N. 366. számát f­ ranczia convent, egyetlen egy okirata által (De­claration des droits de l' homme) megsemmisített 1795-ben. Az angol forradalom legsötétebb perezeiben is több fölemelkedettséget, és józanságot vehetni észre, mint a párisi dlubbistáknál. Híjába keressük az angol fana­­ticus republikánusoknál a Jakobin phylosophusok­­féle sötét játékokat. A szabadságot nem csupán szó­val, hanem verőkkel is oltalmazó angol Jacobinu­­sok, azaz az independensek nem szolgáltak a vi­lágnak oly példával, mely a Robespierrek egymást gyilkoló rendszereihez hasonlítana. Az independen­sek , lakomázás közt is őrjöngve nézték a királyvér­­ontást, ki szerintük a sátánnal, s nem az Istennel tartott, példát akarván adni a világnak arról, miként bűnhődik egy, a törvényeken és a népen felül emel­kedő fejedelem, de holmi gyanúskodás, és szemé­lyeskedések következtében nem organizáltak gyilkoló tribunálokat. A brit túlzó párt csak irányát tévesztette el, fel­használt eszközei, és eljárása megfeleltek a kitűzött iránynak, míg a párisi néptribunok hibás irányuk mellett még sokkal hibásabb eszközökhöz is nyúltak. Nem kevésbbé szembeötlő különbséget találhatni Cromwell és Napóleon munkálkodása közt. Futólag tekintve a történet lapjaiba, egymáshoz hasonlónak látszik Cromwell protectorsága, és Bonaparte csá­szársága. Mind e két nagy katona a republikanis­­mus túláradása közepette emelkedett fel, mind a kettő legyőzte a forradalmat, melynek neveiben fölléptek , lábbal tapodák a többi elemeket, és ha­tártalan urai lettenek az egésznek. De közelebbről tekintve­ e két hóditó pályájára, kiviláglik, mikép a destructivitást, mely Napóleonnak alapul szolgált, Cromwell elkerülte. Cromwell, ki Izlandot, és Skó­­cziát meghódító , kinek a világ hatalmasságai híze­legtek , ki fölvétetett a föld felkentjei sorába, ki Anglia tekintélyét magas fokra emelvén, ez által a népet megdöbbentette, még távolról sem kisérte meg a császárság centralisatiója által előidézett általános felforgatást. Ő csak egyik oldalán támaszkodott kardjára, más támaszul a parliamentet kereste. A franczia consul-császár árnyékát sem h­agya a régi intézményeknek, a brit protector-király nem törne el a nemzet régi codexét, és nem söpre el az állam polgári intézményeit. Cromwell módosította a képvi­selői rendszert, de a parliamentet, mint institutiót el Paris, május 22. ). Azok az urak ott a monarchicus táborban nem akarták bevárni a napot, melyen az alkotmány re­­visioját szőnyegre hozni a törvény megengedi, nincs többé türelmük egyéb fontos tárgyak fölött tanács­kozásra , ők már a Rivoli-utczában határoztak az ország jövője fölött, meg kelle tehát haladék nélkül nyitni a csatártüzet. Moulin és Morin urak indítvá­nyai tegnap, daczára Cavaignac tábornok erélyes el­lenzésének, melyet az összes baloldal magáévá tett, a mai ülés napirendjére kitűzettek. Moulin úr azt indítványozza , hogy az alkotmány revisióját tárgyazó javaslatok ne a rendes kezdemé­nyező bizottmányok, hanem egy e c­élra különösen nevezendő bizottmány által vizsgáltassanak át, még­pedig úgy, hogy a bizottmányi tagok ne az osztályok, hanem az összes gyűlés által választassanak, a­mi annyit tesz, hogy a bizottmány csak többségi tagok­ból , a baloldal teljes kizártával alakuljon, úgyhogy e fontos kérdéshez a legelső stádiumban a köztársa­ságiak ne is szólhassanak, és a keletkezendő javaslat különböző monarchiai töredékek összeegyeztetett véleményeinek kifolyása legyen. Ez indítvány, miután az utóbbi föltételtől maga a javaslattevő nagylelkűleg elállott, a többség által elfogadtatott, és az osztályok odautasíttattak, hogy holnap rögtön a biztosokat nevezzék ki, kik való­színűleg , május 28-ra a javaslatot elkészítendik. Márin úr indítványa pedig oda c­éloz, hogy azon esetben, ha az alkotmányrevisio kérdése az első tár­gyalás alkalmával a törvény által megkívánt több­séget nem nyerné meg, akkor az alkotmány 78. czikke ellenére, melynek csak azon hónap múlva engedi meg a kérdés újra fölvételét, azt már egy hónap lefolytával lehessen újra tárgyalás alá venni, nem mellőzte. Ő 3 új parliamentet hivatott össze, igyekezvén azzal együtt kormányozni. — Ha bepil­lantunk a protector auspiciuma alatt összegyűlt ház­ba 1653. sept. 3-án, akkor látni fogjuk, mikép e képviselőház nem hasonlított a franczia császár se­­natusa­, és státustanácsához, hanem függetlenül járt el hivatásában. ,,Lehetetlen, igy kiálltott egyik tagja a háznak, hogy az Isten, ki a zsarnokságot ketté­vágta, egyik személyben megengedje, hogy a nem­zet szabadsága bilincsekbe legyen verve egy más személy által, kinek kormányzási joga tovább nem terjedt kardjának hosszúságánál.“ A mindenható protector eféle nyilatkozatokra illy módon felelt: „Nem magam hittan­ magamat azon helyre, a mely­ben vagyok, önök hittak engemet, hogy megmentsek egy, vagyis inkább több nemzeteket. Mit fognak önök felelni az istennek ? mit az embereknek ? mit azon népnek , mely önöket ide küldte , és mely önöktől várja a bajok orvoslását , békét, nyugalmat és stabilitást ? Istenemre mondom, hogy Anglia szabadsága, a nép szabadsága, és a min­den zsarnokság elleni garantia az általam bemu­tatott alkotmány által van biztosítva, mely alkot­mány maga magát védi. Szívemből sajnálom, ezen eljárást , és ha meg nem elégesznek a méltá­nyos rendszabályokkal, akkor én részemről az Is­tennél fogok keresni tanácsot.“ — Ez úgy hisszük elegendőleg bebizonyítja Cromwell despotismusának mérsékletességét. Az 1648-61—1658-ig terjedő idő legdestructivabb pontja az angol forradalomnak, de a mindent merő, és mindent végrehajtó protector meghajolt a nemzet és intézményei előtt. Röviden, ha azt kérdezné valaki, vájjon mivel különbözik Anglia felforgatási időpontja Francziaországétól ? arra azt felelnénk, mikép Francziaországban a des­­tructivitás rendszerré vált, míg Angliában az, csak egyes pontokban, és perczekben, s mint az abnormis állapot szükséges következménye tűnik fel. Anglia forradalmi időszakában ugyanazon sajátságot talál­juk, mi egész történetét jellemzi : tudniillik, hogy egy elem sohasem bírta a státus többi alkatrészeit egé­szen legyőzni, s megsemmisíteni. Az elnyomott forra­dalom, a megcsonkított parliament egyes perc­ek után megint előtérbe lépett, és a protector önkényét folyto­nosan megakadályoztaták. A lord Mayor, az Alderma­­nék, a megyei é­s ekklézsiai hatóságok a protectorság ideje alatt úgy működtek, mint a királyság napjaiban. által elsodort államférfi részéről igen természetes. Guizot messzelátó férfiúnak állítja elő Skóczia főve­zérét, „két körülmény idézte elő úgy­mond a Stuard­­dynastia helyreállítását: egy ember józan esze (bon sens) és az ország józan esze. Monk átlátta, mikép azon állítás, mely szerint a monarchia örökké eltűnt, hibás, ő hitt a monarchiában, midőn mindenki közüle vele együtt csupán respublikáról beszélt. Monk mindjárt eleinte el volt határozva, véleménye akkor állapodott meg, midőn mindenki ingadozott, és ké­telkedett.“ Guizot, mint látjuk érdemül rója fel Monknak botrányos hazugságait, melyekkel rég át­vizsgált terveit beleplezte. Szerző, midőn e sorokat irta, Changarnierekhez beszélt, szemök­elébe lobog­tatván egy katonát, ki ismeretlen múltja daczára egy nap annyira emelkedett, hogy kitűnő társain győze­delmeskedett, és trónokról rendelkezett. Guizot uj­jal mutatja, mikép egy royalista tábornok legyőzött sok republikánus vezért, és kit a stabilitást kereső közvélemény igyekezetében támogatott. Nézetünk sze­rint a Monkhoz írt commentár leggyengébb része Guizot e művének. A Monknak tulajdonított fontos­ság túlzott, és az abból merítendő doctrina hibás. Monk józan esze soha annyi nyomatékkal nem bírt, hogy a közvéleményhez hasonló portentummá emel­kedett volna, és eféle műtéteinek Francziaországbani megkísértése nem hozhatná létre azon visszaható stabilitást, mely­­­ik Károly trónra léptével elő­idéztetett, és nem szülhetné azon józan, és végforra­dalmat, mely Angliában 1688-ban ment végbe. — Guizot, mint respublikái forradalom áldozata igen sö­tét szemmel tekint az őt megbuktató kormányzatra, ő a respublikában azon stabilitást nem képzelheti, mely a monarchia helyreállítása által létrehozhat­nék. Mi a franczia nép mostani állapotjára tekintve egy restaurátióban még kevesebb stabilitást képzel­hetünk. Minden állam stabilitásának alapja polgá­raiban keresendő, ezen alapot híjába keressük a fran­czia nemzetnél, legyen az respublikál, vagy monar­chicus czím­et viselő kormány alatt. (Folytatása következik.) *) Napoleon és Cromwell világ­politikájára tekintve szinte azt látjuk, mikép a halála által terveit ki nem vihető angol protector külpolitikája több józanságot, valódisá­got tanúsít Napóleonénál. Cromwellnek fő terve abban állott, hogy az európai protestáns hatalmasságokat egy compact testté alakítsa. A hollandiai követ ezt írja Cromwellt illetőleg, midőn Poroszországot fenyegette a fiatal svéd király. „Poroszország fenyegetett állásáról a protectorral beszélvén, ő azt mondá, mikép semmi helytelent nem talál Svédországnak a pápista lengyelek feletti győzedelmeiben , sem pedig Varsó, vagy K­r­a­k­ó elfoglalásában ; sőt ha a svéd király egészen Constantinápolyig folytatja hódításait, akkor is csak sze­rencsét kíván neki. A protector szívesen látná a len­gyel protestánsok sorsa megváltozását, most azonban kellemetlenül tapasztalja, miszerint protestáns fejedel­mek alatt álló tartományok is megtámadtatnak. Ő tehát nemcsak lelkiismeretes dolognak tartja eféle megha­­sonlást meggátolni, hanem igyekezni fog a protestáns fejedelmeket egy szoros védszövetségbe összekötni, a papismus embertelen kegyetlenségei ellen. Lásd Thou­r­­­o e status iratait, hajóknak télen , éjszaki s főleg éjszak- nyugati szél­ben biztos menedéket adhatnának. A magas porta, mely mindig pártolta a kereske­dést , sokkal bölcsebb, minthogy igazait a legvégsőig sürgetné, s nehézség nélkül föl ne fogná, miszerint nagyjelentőségű, nagyobb tért engedni a kérdéses hajóknak. A legközelebbi s legbiztosabb hely kétség­kívül Buyukderé. Van egy más állomás is csaknem általellenben az ázsiai partokkal, de az idejutás nem minden nehézség nélküli. Legyen bár mint, e tárgy ismét, a külügyminisz­ter figyelmébe ajánltatik, bizalommal az ottomán kor­mány bölcseségébe és barátságába. Vagyok, stb. STRATFORD CANNING. VI. csatolvány a CV. számhoz. M. Pisani, sir Stratford Canningnek. (Az eredeti franczia). Pera, sept. 1. 1845. M. l’ Ambassadeur! Van szerencsém excellentiádat Ali Effendi helyett tudósítani, hogy tegnap a porta oda utasító ő excel­­lentiáját Fethi Ahmed basát, a bosphori erősségek főfelügyelőjét, hogy rendeleteket adjon az erősségek parancsnokaihoz, miszerint ne lőjenek többé azon ke­reskedelmi hajókra, melyek éjjel Bouyouk-Liman-ig óhajtnak nyomulni, hanem engedjék őket úgy mint eddig szabadon. Vagyok, stb. FREDERICK PISANI. Folytatjuk. E javaslat ellen Girardin Emil emelt szót. A szó­székem­ megjelenése nagy ingerültséget idézett elő a többségi padokon. Heves közbeszólások szakíták félbe beszédét. A monarchia — úgymond Girardin — csak egy kétségbeesett kísérletben helyeztetheti reményét, és ez nem más, mint egy 15-dik május, royalista szellemben. — Mi nem szoktunk al­ászállni az utczára — ki­­áltanak közbe a jobb oldalról. — Azt tudom — felelt a szónok — még saját zász­lótok védelmére sem ! — Csak a pártütők vetemednek utczai verekedésre — szólt Dupin, a vén iskolamester, ki néhány nap óta újra elnököl. Erre Girardin úr a históriával válaszolt. Egy hiszem — szóla­mikép, valamint Dupin úr, azt, hogy most az elnöki székben ül, úgy én azt, hogy jelenleg szószékről beszélek, egyedül a háromszor győztes forradalomnak köszönhetjük. Egyébiránt mi nem va­gyunk pártütők , de ha a forradalom által nyert jo­gaink fognának megtámadtatni, azon esetben igenis védelmünkre alá fogunk szállani az utczára. Dörgő tapsvihar egy részről, dühös kifakadások a másikról követék e szavakat, és Dupin rendre uta­sító a szónokot. A többség sietett Morin indítványát elfogadni, azon hozzáadással, hogy az a Moulinével együtt, holnap kinevezendő bizottmány által tárgyaltassék. Ezen siettetés nem hagy többé kétséget a fölött, hogy a javaslat, május 28-kán a ház asztalára le fog tetetni, azonban ma ismét azon hír szárnyalt, hogy Bonaparte Lajos a tárgyalást június végéig kívánja elhalasztatni, azon oknál fogva, mert előbb az ország külön részeiből a nép hangulata felőli hiteles jelen­téseket akarja bevárni. F­­jelentésekről annyit biztos kútfő után állíthatok, hogy azok eddigelé az Elyséere nézve nem sok vigasztalót foglalnak magukban el­­annyira, hogy az elhirhedt erélyességű Faucher máris kénytelen volt kijelenteni, hogy ha így megy , nem érzi magát elég erősnek az akadályokkal, vagyis a dönthetlen népakarattal megküzdeni. A körülményeket mind egybevetve, úgy látszik, többé kétséget nem szenved, hogy Bonaparte Lajos, ha a nemzetgyűlés általi hatalommeghosszabbítás határozottan meghiusuland, a néphez fog fölhívást intézni hatalma meghosszabbítására. Véron doctor­­nak az általános szavazat melletti folytonos izgatása csak így magyarázható, mert, hogy az elnök nem várandja be békével 1852-öt, az ép oly bizonyos, valamint nevetséges arra gondolni is, hogy ő a legiti­misták­ vagy fusionistákkal egyesüljön, és V. Hen­riknek utat készítsen, és holmi pensió-, vagy örökös hivatalért nagyravágyó részeiről lemondjon. Erről immár kénytelen volt meggyőződni az „Assemblée nationale is, és ezért föl is hagyott a hármas fusió tervével, melyet ezelőtt két hónappal zászlójára ki­tűzött. A Rivoli-utczában úgyszólván éjjel nappal tanács­koznak, közelebbi részletek nincsenek tudomásomra, kivéve azt az egyet, hogy a múltkori határozatuk­ban kimondott irányelven kívül, melynél fogva nyíl­tan a monarchia visszaállítása mellett fognak har­­c­olni, egyes pontokra nézve még sincsenek általá­nos egyetértésben, mert egy erős töredék az általá­nos szavazat visszaállítását követelni meg nem szün. A champs-de-Marson ma az elnök pompás katonai szemlét tartott a néhány nap előtt megértez A korlátlan protector a felső házat is akarta helyreál­lítani egész erejében, anomáliának látszik, de épen eféle anomáliáknak köszöni az angol forradalom sükerét. A szárazföldi forradalmisták jelszava az , hogy minden sükert váró forradalomnak gyökeresnek kell lenni, az angol forradalom története nagyon is szem­­beötlőleg int ezen axiom falláciájára. A politikai ele­mek összekoc­czanásából támadó viharnak csak meg­rázó erővel kell bírnia, mihelyest az elemek végké­pen kiforgattatnak, és egy romba összebonyolítat­­nak, akkor megszűnik azon állapot, melyet forradal­minak nevezünk, és azon időpont áll be, melynek megjelenésére szó nem igen van. A politikai test alól a sarkokat kivenni, volt a franczia forradalom cse­lekedete; a sarkokat módosítani, és megtisztítani volt az, mit az angol forradalom véghez vitt : az első ebbeli működéseinek ismétlésénél mindig nagyobbat bukott, az utóbbi tovább mint másfél század óta befolyásának gyarapodását, és következményeinek megizmosodását látja. *) Most lássuk a forradalom 3-ik felvonását. Guizot minden anyagot összegyűj­tött, igyekezvén a sok fáradsággal összekeresett ada­tokat egy egésszé önteni és Monkot teljes fényben előállítani. A mű tartalma kétségen kívül érdekes és sok világot vet a Stuart-dynastia helyreállítására, de Monk jellemzésében lehetetlen észre nem venni azon részrehajlást, mely egy respublicai forradalom lett négy gyalog­ezred, egy lovas dandár — huszá­rok és vértesek, — és egy Rómába induló vadász­ezred fölött. A katonaság egyetlen kiáltást sem hal­latott, ellenben, mintegy 50—60 decembrista a nép közt elszórva „éljen az elnök“és „éljen Napóleon!“ felkiáltásokkal kiséré az elnököt s fényes kíséretét. Az elnök oldala mellett Narvaez tábornok lovagolt. Rómából ma érkezett tudósítások, f. hó 14-ről újabb véres verekedésekről értesítnek, s több fran­czia katona az utczán meggyilkoltatott. Ennek kö­vetkeztében Gémeau tábornok kemény rendeletet adott ki, mindennemű fegyverek, tőrök stb. viselése ellen. E rendelet a levelezők nézete szerint, a ki­vitelben némi akadályokba fog ütközni. Már most csakugyan elmondhatjuk, hogy nincs többé távolság! Most este 10 óra van, és én ezelőtt négy órával már a tegnapelőtti, vagyis május 20-ai reggeli bécsi lapokat olvastam. Azt az egyet nem értem, miért érkeznek a pesti lapok 3­-4 nappal ké­sőbb a bécsieknél ? *) Nagybánya, május 21. Jólesik az embernek, Isten szabad ege alatt élvez­ni a természet gyönyöreit, melyet vidékünk oly gaz­dagon nyújt, mintegy a múltak kárpótlásául; egy időben élvezhetjük itt a természet négy kü­lömböző szakait, a­nélkül, hogy köztök ugrást találnánk. — A szabadba vágyik most mindenki, s mégis egypár órai séta után, mint ki vágyát kielégítette, tér meg. — Van fogalma az embernek a szabadról, s vágyik is azt élvezni, s még is mily kevéssel beéri, — ilyen az ember!! Megültük mi is a május első napját a „Népkert­ben“ rendezett „ízletes“ ebéddel, s mint kiknek a legjobb renden van szénájok, jól mulattunk; de miért is aggódnánk, hisz az Isten senki kedvéért csu­dát nem tesz , s ez elég a kétkedő, s nyugtalankodó lelkek megnyugtatására, s lecsöndesitésére, — adónk az igaz valamicskével több, pénzünk pedig kevesebb mint ezelőtt, de se baj, a jó Isten, ki az égnek ma­darait , kik sem nem szántnak, sem nem vetnek is eltartja, mennyivel inkább nem felejtkezik meg ró­lunk okos teremtéseiről.“ Egyenes adónk kivetve, s az adóivek kiosztva vannak, s a takarékosabb, megtakaritgatott pén­zecskéjüket szépen takaritgatják be a pénztárba adó­­sok letisztázására. Bortermésünk szépen mutatkozik, s ha valami természeti csapás nem éri, belőle kapnánk is egy kis hasznot, ha még fogyasztási adót nem kellene tőle fizetnünk, s gyümölcsünk is lenne, bár az ártal­mas bogaraknak nagy bőviben vagyunk, s egy részét ezeknek is pálinkának kifőznék, s lenne belőle egy kis jövedelmünk, ha a fogyasztási adóba nem kelle­ne azt adnunk. — Gabonát vidékünkön — mivel az hegyes, köves , és kopár, s e mellett kicsi is, nem termeszthetünk , dohányt valamint eddig , úgy most sem termesztünk, s igy, hogy miből csinálunk pénzt, azt jó móddal magam sem tudom, talán majd adnak a bányák, ha „az aranybányába“ nem hordanak a nők ? A bányáról jut eszembe — bocsánat, de mivel mindig szem előtt van, azért említem fel annyiszor — hogy a kéttagú b. törvényszék­, ülnöke Erdélybe. *­ Ezt mi sem értjük. S­z­e­r­k.

Next