Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-28 / 367. szám
Mi azt óhajtjuk, hogy egykoron, miidőn a herczeg megfelelve a reményeknek, hivatását bevégzendi, — áldás követhesse távoztában. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851 Folytatás. IV. Csatolvány a CV. számhoz. Sir Stratford Canning, Earl Aberdeennek. Konstantinápoly , sept. 3. 1845. My Lord ! Folyó évi mart. 20-ki közlönyömben megküldeni lordságodnak a porta emlékiratát, melyben tudatja intézkedéseit azon hajókra nézve, legyenek sajátai vagy idegenek, melyek napnyugat után a dardanellai vagy bosphorusi szorosba érkeznek. Az említett közlönyben érintett engedély, melyet a portától nyertem, csak a Dardanellákra szorítkozott. Azon kikötő, mely a fekete tengerről érkező hajóknak, napnyugat után a Bosphorusban kitűzetett, tapasztalt tengerészek állítása szerint nem biztos , ennélfogva szükséges volt alkalmas hely miatt intézkedni, az erősségek között. Az ide mellékelt emlékirat, melyet a török külügyminiszterhez intéztem, bővebben magyarázandja lordságodnak azon okokat, melyekre követelésemet alapitom , mely okok , idegen folyamodások által is pártoltattak , kiknek hajóikat lövésekkel fogadták a török ütegek ; s jelenleg örömmel közölhetem, hogy a szokásos halogatások és nehézségek után az ügy befejeztetett, miként lordságod M. Frederick Pisani ide mellékelt közléséből látni fogja. Vagyok, stb. STRATFORD CANNING. V. csatolvány a CV. számhoz. Emlékirat, melyet sir Stratford Canning, a török külügyminiszterhel intézett. (Az eredeti franczia). Péra, Konstantinápoly, aug. 13. 1845. A magas porta alig elevenítő föl saját és idegen hajókra nézve azon tilalmát, mely nem engedi meg, hogy a Bosphorus és Dardanellák szorosan éjjel keresztül mehessenek; midőn ő britanniai felségének követe, megengedvén az intézkedés elveit, kimutató a külügyminiszternek, mennyire hátráltató és veszélyes minden nemzet kereskedésére nézve, ha azon hajóknak, melyek későn érkeznek, nem engedtetik meg az állomásozás a szorosok között. A közlekedések excellentiája és a követ között, ez utóbbit fölhatalmazták, miszerint tudathassa, hogy a napnyugat után érkező hajóknak megengedtetek, hogy a külerősségek között, a Dardanellákban Barbieri-ig, s a Bosphorusban, Bouyouk-Liman-ig állomást vehessenek. Ez intézkedések kezdetben kielégítőnek mutatkoztak, de utóbb Bouyouk-Liman-re nézve bebizonyult, hogy a kitűzött czélnak nem felel meg. Ez állítás valósága , jelenleg, tapasztalt tengerészek bizonyítása szerint, kétségkivüli, miután kiviláglott, hogy Bouyouk-Liman nem bir azon kellékekkel, melyek a *) Lásd P. N. 366. számát f ranczia convent, egyetlen egy okirata által (Declaration des droits de l' homme) megsemmisített 1795-ben. Az angol forradalom legsötétebb perezeiben is több fölemelkedettséget, és józanságot vehetni észre, mint a párisi dlubbistáknál. Híjába keressük az angol fanaticus republikánusoknál a Jakobin phylosophusokféle sötét játékokat. A szabadságot nem csupán szóval, hanem verőkkel is oltalmazó angol Jacobinusok, azaz az independensek nem szolgáltak a világnak oly példával, mely a Robespierrek egymást gyilkoló rendszereihez hasonlítana. Az independensek , lakomázás közt is őrjöngve nézték a királyvérontást, ki szerintük a sátánnal, s nem az Istennel tartott, példát akarván adni a világnak arról, miként bűnhődik egy, a törvényeken és a népen felül emelkedő fejedelem, de holmi gyanúskodás, és személyeskedések következtében nem organizáltak gyilkoló tribunálokat. A brit túlzó párt csak irányát tévesztette el, felhasznált eszközei, és eljárása megfeleltek a kitűzött iránynak, míg a párisi néptribunok hibás irányuk mellett még sokkal hibásabb eszközökhöz is nyúltak. Nem kevésbbé szembeötlő különbséget találhatni Cromwell és Napóleon munkálkodása közt. Futólag tekintve a történet lapjaiba, egymáshoz hasonlónak látszik Cromwell protectorsága, és Bonaparte császársága. Mind e két nagy katona a republikanismus túláradása közepette emelkedett fel, mind a kettő legyőzte a forradalmat, melynek neveiben fölléptek , lábbal tapodák a többi elemeket, és határtalan urai lettenek az egésznek. De közelebbről tekintve e két hóditó pályájára, kiviláglik, mikép a destructivitást, mely Napóleonnak alapul szolgált, Cromwell elkerülte. Cromwell, ki Izlandot, és Skócziát meghódító , kinek a világ hatalmasságai hízelegtek , ki fölvétetett a föld felkentjei sorába, ki Anglia tekintélyét magas fokra emelvén, ez által a népet megdöbbentette, még távolról sem kisérte meg a császárság centralisatiója által előidézett általános felforgatást. Ő csak egyik oldalán támaszkodott kardjára, más támaszul a parliamentet kereste. A franczia consul-császár árnyékát sem hagya a régi intézményeknek, a brit protector-király nem törne el a nemzet régi codexét, és nem söpre el az állam polgári intézményeit. Cromwell módosította a képviselői rendszert, de a parliamentet, mint institutiót el Paris, május 22. ). Azok az urak ott a monarchicus táborban nem akarták bevárni a napot, melyen az alkotmány revisioját szőnyegre hozni a törvény megengedi, nincs többé türelmük egyéb fontos tárgyak fölött tanácskozásra , ők már a Rivoli-utczában határoztak az ország jövője fölött, meg kelle tehát haladék nélkül nyitni a csatártüzet. Moulin és Morin urak indítványai tegnap, daczára Cavaignac tábornok erélyes ellenzésének, melyet az összes baloldal magáévá tett, a mai ülés napirendjére kitűzettek. Moulin úr azt indítványozza , hogy az alkotmány revisióját tárgyazó javaslatok ne a rendes kezdeményező bizottmányok, hanem egy e célra különösen nevezendő bizottmány által vizsgáltassanak át, mégpedig úgy, hogy a bizottmányi tagok ne az osztályok, hanem az összes gyűlés által választassanak, ami annyit tesz, hogy a bizottmány csak többségi tagokból , a baloldal teljes kizártával alakuljon, úgyhogy e fontos kérdéshez a legelső stádiumban a köztársaságiak ne is szólhassanak, és a keletkezendő javaslat különböző monarchiai töredékek összeegyeztetett véleményeinek kifolyása legyen. Ez indítvány, miután az utóbbi föltételtől maga a javaslattevő nagylelkűleg elállott, a többség által elfogadtatott, és az osztályok odautasíttattak, hogy holnap rögtön a biztosokat nevezzék ki, kik valószínűleg , május 28-ra a javaslatot elkészítendik. Márin úr indítványa pedig oda céloz, hogy azon esetben, ha az alkotmányrevisio kérdése az első tárgyalás alkalmával a törvény által megkívánt többséget nem nyerné meg, akkor az alkotmány 78. czikke ellenére, melynek csak azon hónap múlva engedi meg a kérdés újra fölvételét, azt már egy hónap lefolytával lehessen újra tárgyalás alá venni, nem mellőzte. Ő 3 új parliamentet hivatott össze, igyekezvén azzal együtt kormányozni. — Ha bepillantunk a protector auspiciuma alatt összegyűlt házba 1653. sept. 3-án, akkor látni fogjuk, mikép e képviselőház nem hasonlított a franczia császár senatusa, és státustanácsához, hanem függetlenül járt el hivatásában. ,,Lehetetlen, igy kiálltott egyik tagja a háznak, hogy az Isten, ki a zsarnokságot kettévágta, egyik személyben megengedje, hogy a nemzet szabadsága bilincsekbe legyen verve egy más személy által, kinek kormányzási joga tovább nem terjedt kardjának hosszúságánál.“ A mindenható protector eféle nyilatkozatokra illy módon felelt: „Nem magam hittan magamat azon helyre, a melyben vagyok, önök hittak engemet, hogy megmentsek egy, vagyis inkább több nemzeteket. Mit fognak önök felelni az istennek ? mit az embereknek ? mit azon népnek , mely önöket ide küldte , és mely önöktől várja a bajok orvoslását , békét, nyugalmat és stabilitást ? Istenemre mondom, hogy Anglia szabadsága, a nép szabadsága, és a minden zsarnokság elleni garantia az általam bemutatott alkotmány által van biztosítva, mely alkotmány maga magát védi. Szívemből sajnálom, ezen eljárást , és ha meg nem elégesznek a méltányos rendszabályokkal, akkor én részemről az Istennél fogok keresni tanácsot.“ — Ez úgy hisszük elegendőleg bebizonyítja Cromwell despotismusának mérsékletességét. Az 1648-61—1658-ig terjedő idő legdestructivabb pontja az angol forradalomnak, de a mindent merő, és mindent végrehajtó protector meghajolt a nemzet és intézményei előtt. Röviden, ha azt kérdezné valaki, vájjon mivel különbözik Anglia felforgatási időpontja Francziaországétól ? arra azt felelnénk, mikép Francziaországban a destructivitás rendszerré vált, míg Angliában az, csak egyes pontokban, és perczekben, s mint az abnormis állapot szükséges következménye tűnik fel. Anglia forradalmi időszakában ugyanazon sajátságot találjuk, mi egész történetét jellemzi : tudniillik, hogy egy elem sohasem bírta a státus többi alkatrészeit egészen legyőzni, s megsemmisíteni. Az elnyomott forradalom, a megcsonkított parliament egyes percek után megint előtérbe lépett, és a protector önkényét folytonosan megakadályoztaták. A lord Mayor, az Aldermanék, a megyei és ekklézsiai hatóságok a protectorság ideje alatt úgy működtek, mint a királyság napjaiban. által elsodort államférfi részéről igen természetes. Guizot messzelátó férfiúnak állítja elő Skóczia fővezérét, „két körülmény idézte elő úgymond a Stuarddynastia helyreállítását: egy ember józan esze (bon sens) és az ország józan esze. Monk átlátta, mikép azon állítás, mely szerint a monarchia örökké eltűnt, hibás, ő hitt a monarchiában, midőn mindenki közüle vele együtt csupán respublikáról beszélt. Monk mindjárt eleinte el volt határozva, véleménye akkor állapodott meg, midőn mindenki ingadozott, és kételkedett.“ Guizot, mint látjuk érdemül rója fel Monknak botrányos hazugságait, melyekkel rég átvizsgált terveit beleplezte. Szerző, midőn e sorokat irta, Changarnierekhez beszélt, szemökelébe lobogtatván egy katonát, ki ismeretlen múltja daczára egy nap annyira emelkedett, hogy kitűnő társain győzedelmeskedett, és trónokról rendelkezett. Guizot ujjal mutatja, mikép egy royalista tábornok legyőzött sok republikánus vezért, és kit a stabilitást kereső közvélemény igyekezetében támogatott. Nézetünk szerint a Monkhoz írt commentár leggyengébb része Guizot e művének. A Monknak tulajdonított fontosság túlzott, és az abból merítendő doctrina hibás. Monk józan esze soha annyi nyomatékkal nem bírt, hogy a közvéleményhez hasonló portentummá emelkedett volna, és eféle műtéteinek Francziaországbani megkísértése nem hozhatná létre azon visszaható stabilitást, melyik Károly trónra léptével előidéztetett, és nem szülhetné azon józan, és végforradalmat, mely Angliában 1688-ban ment végbe. — Guizot, mint respublikái forradalom áldozata igen sötét szemmel tekint az őt megbuktató kormányzatra, ő a respublikában azon stabilitást nem képzelheti, mely a monarchia helyreállítása által létrehozhatnék. Mi a franczia nép mostani állapotjára tekintve egy restaurátióban még kevesebb stabilitást képzelhetünk. Minden állam stabilitásának alapja polgáraiban keresendő, ezen alapot híjába keressük a franczia nemzetnél, legyen az respublikál, vagy monarchicus czímet viselő kormány alatt. (Folytatása következik.) *) Napoleon és Cromwell világpolitikájára tekintve szinte azt látjuk, mikép a halála által terveit ki nem vihető angol protector külpolitikája több józanságot, valódiságot tanúsít Napóleonénál. Cromwellnek fő terve abban állott, hogy az európai protestáns hatalmasságokat egy compact testté alakítsa. A hollandiai követ ezt írja Cromwellt illetőleg, midőn Poroszországot fenyegette a fiatal svéd király. „Poroszország fenyegetett állásáról a protectorral beszélvén, ő azt mondá, mikép semmi helytelent nem talál Svédországnak a pápista lengyelek feletti győzedelmeiben , sem pedig Varsó, vagy Krakó elfoglalásában ; sőt ha a svéd király egészen Constantinápolyig folytatja hódításait, akkor is csak szerencsét kíván neki. A protector szívesen látná a lengyel protestánsok sorsa megváltozását, most azonban kellemetlenül tapasztalja, miszerint protestáns fejedelmek alatt álló tartományok is megtámadtatnak. Ő tehát nemcsak lelkiismeretes dolognak tartja eféle meghasonlást meggátolni, hanem igyekezni fog a protestáns fejedelmeket egy szoros védszövetségbe összekötni, a papismus embertelen kegyetlenségei ellen. Lásd Thouro e status iratait, hajóknak télen , éjszaki s főleg éjszak- nyugati szélben biztos menedéket adhatnának. A magas porta, mely mindig pártolta a kereskedést , sokkal bölcsebb, minthogy igazait a legvégsőig sürgetné, s nehézség nélkül föl ne fogná, miszerint nagyjelentőségű, nagyobb tért engedni a kérdéses hajóknak. A legközelebbi s legbiztosabb hely kétségkívül Buyukderé. Van egy más állomás is csaknem általellenben az ázsiai partokkal, de az idejutás nem minden nehézség nélküli. Legyen bár mint, e tárgy ismét, a külügyminiszter figyelmébe ajánltatik, bizalommal az ottomán kormány bölcseségébe és barátságába. Vagyok, stb. STRATFORD CANNING. VI. csatolvány a CV. számhoz. M. Pisani, sir Stratford Canningnek. (Az eredeti franczia). Pera, sept. 1. 1845. M. l’ Ambassadeur! Van szerencsém excellentiádat Ali Effendi helyett tudósítani, hogy tegnap a porta oda utasító ő excellentiáját Fethi Ahmed basát, a bosphori erősségek főfelügyelőjét, hogy rendeleteket adjon az erősségek parancsnokaihoz, miszerint ne lőjenek többé azon kereskedelmi hajókra, melyek éjjel Bouyouk-Liman-ig óhajtnak nyomulni, hanem engedjék őket úgy mint eddig szabadon. Vagyok, stb. FREDERICK PISANI. Folytatjuk. E javaslat ellen Girardin Emil emelt szót. A szószékem megjelenése nagy ingerültséget idézett elő a többségi padokon. Heves közbeszólások szakíták félbe beszédét. A monarchia — úgymond Girardin — csak egy kétségbeesett kísérletben helyeztetheti reményét, és ez nem más, mint egy 15-dik május, royalista szellemben. — Mi nem szoktunk alászállni az utczára — kiáltanak közbe a jobb oldalról. — Azt tudom — felelt a szónok — még saját zászlótok védelmére sem ! — Csak a pártütők vetemednek utczai verekedésre — szólt Dupin, a vén iskolamester, ki néhány nap óta újra elnököl. Erre Girardin úr a históriával válaszolt. Egy hiszem — szólamikép, valamint Dupin úr, azt, hogy most az elnöki székben ül, úgy én azt, hogy jelenleg szószékről beszélek, egyedül a háromszor győztes forradalomnak köszönhetjük. Egyébiránt mi nem vagyunk pártütők , de ha a forradalom által nyert jogaink fognának megtámadtatni, azon esetben igenis védelmünkre alá fogunk szállani az utczára. Dörgő tapsvihar egy részről, dühös kifakadások a másikról követék e szavakat, és Dupin rendre utasító a szónokot. A többség sietett Morin indítványát elfogadni, azon hozzáadással, hogy az a Moulinével együtt, holnap kinevezendő bizottmány által tárgyaltassék. Ezen siettetés nem hagy többé kétséget a fölött, hogy a javaslat, május 28-kán a ház asztalára le fog tetetni, azonban ma ismét azon hír szárnyalt, hogy Bonaparte Lajos a tárgyalást június végéig kívánja elhalasztatni, azon oknál fogva, mert előbb az ország külön részeiből a nép hangulata felőli hiteles jelentéseket akarja bevárni. Fjelentésekről annyit biztos kútfő után állíthatok, hogy azok eddigelé az Elyséere nézve nem sok vigasztalót foglalnak magukban elannyira, hogy az elhirhedt erélyességű Faucher máris kénytelen volt kijelenteni, hogy ha így megy , nem érzi magát elég erősnek az akadályokkal, vagyis a dönthetlen népakarattal megküzdeni. A körülményeket mind egybevetve, úgy látszik, többé kétséget nem szenved, hogy Bonaparte Lajos, ha a nemzetgyűlés általi hatalommeghosszabbítás határozottan meghiusuland, a néphez fog fölhívást intézni hatalma meghosszabbítására. Véron doctornak az általános szavazat melletti folytonos izgatása csak így magyarázható, mert, hogy az elnök nem várandja be békével 1852-öt, az ép oly bizonyos, valamint nevetséges arra gondolni is, hogy ő a legitimisták vagy fusionistákkal egyesüljön, és V. Henriknek utat készítsen, és holmi pensió-, vagy örökös hivatalért nagyravágyó részeiről lemondjon. Erről immár kénytelen volt meggyőződni az „Assemblée nationale is, és ezért föl is hagyott a hármas fusió tervével, melyet ezelőtt két hónappal zászlójára kitűzött. A Rivoli-utczában úgyszólván éjjel nappal tanácskoznak, közelebbi részletek nincsenek tudomásomra, kivéve azt az egyet, hogy a múltkori határozatukban kimondott irányelven kívül, melynél fogva nyíltan a monarchia visszaállítása mellett fognak harcolni, egyes pontokra nézve még sincsenek általános egyetértésben, mert egy erős töredék az általános szavazat visszaállítását követelni meg nem szün. A champs-de-Marson ma az elnök pompás katonai szemlét tartott a néhány nap előtt megértez A korlátlan protector a felső házat is akarta helyreállítani egész erejében, anomáliának látszik, de épen eféle anomáliáknak köszöni az angol forradalom sükerét. A szárazföldi forradalmisták jelszava az , hogy minden sükert váró forradalomnak gyökeresnek kell lenni, az angol forradalom története nagyon is szembeötlőleg int ezen axiom falláciájára. A politikai elemek összekocczanásából támadó viharnak csak megrázó erővel kell bírnia, mihelyest az elemek végképen kiforgattatnak, és egy romba összebonyolítatnak, akkor megszűnik azon állapot, melyet forradalminak nevezünk, és azon időpont áll be, melynek megjelenésére szó nem igen van. A politikai test alól a sarkokat kivenni, volt a franczia forradalom cselekedete; a sarkokat módosítani, és megtisztítani volt az, mit az angol forradalom véghez vitt : az első ebbeli működéseinek ismétlésénél mindig nagyobbat bukott, az utóbbi tovább mint másfél század óta befolyásának gyarapodását, és következményeinek megizmosodását látja. *) Most lássuk a forradalom 3-ik felvonását. Guizot minden anyagot összegyűjtött, igyekezvén a sok fáradsággal összekeresett adatokat egy egésszé önteni és Monkot teljes fényben előállítani. A mű tartalma kétségen kívül érdekes és sok világot vet a Stuart-dynastia helyreállítására, de Monk jellemzésében lehetetlen észre nem venni azon részrehajlást, mely egy respublicai forradalom lett négy gyalogezred, egy lovas dandár — huszárok és vértesek, — és egy Rómába induló vadászezred fölött. A katonaság egyetlen kiáltást sem hallatott, ellenben, mintegy 50—60 decembrista a nép közt elszórva „éljen az elnök“és „éljen Napóleon!“ felkiáltásokkal kiséré az elnököt s fényes kíséretét. Az elnök oldala mellett Narvaez tábornok lovagolt. Rómából ma érkezett tudósítások, f. hó 14-ről újabb véres verekedésekről értesítnek, s több franczia katona az utczán meggyilkoltatott. Ennek következtében Gémeau tábornok kemény rendeletet adott ki, mindennemű fegyverek, tőrök stb. viselése ellen. E rendelet a levelezők nézete szerint, a kivitelben némi akadályokba fog ütközni. Már most csakugyan elmondhatjuk, hogy nincs többé távolság! Most este 10 óra van, és én ezelőtt négy órával már a tegnapelőtti, vagyis május 20-ai reggeli bécsi lapokat olvastam. Azt az egyet nem értem, miért érkeznek a pesti lapok 3-4 nappal később a bécsieknél ? *) Nagybánya, május 21. Jólesik az embernek, Isten szabad ege alatt élvezni a természet gyönyöreit, melyet vidékünk oly gazdagon nyújt, mintegy a múltak kárpótlásául; egy időben élvezhetjük itt a természet négy külömböző szakait, anélkül, hogy köztök ugrást találnánk. — A szabadba vágyik most mindenki, s mégis egypár órai séta után, mint ki vágyát kielégítette, tér meg. — Van fogalma az embernek a szabadról, s vágyik is azt élvezni, s még is mily kevéssel beéri, — ilyen az ember!! Megültük mi is a május első napját a „Népkertben“ rendezett „ízletes“ ebéddel, s mint kiknek a legjobb renden van szénájok, jól mulattunk; de miért is aggódnánk, hisz az Isten senki kedvéért csudát nem tesz , s ez elég a kétkedő, s nyugtalankodó lelkek megnyugtatására, s lecsöndesitésére, — adónk az igaz valamicskével több, pénzünk pedig kevesebb mint ezelőtt, de se baj, a jó Isten, ki az égnek madarait , kik sem nem szántnak, sem nem vetnek is eltartja, mennyivel inkább nem felejtkezik meg rólunk okos teremtéseiről.“ Egyenes adónk kivetve, s az adóivek kiosztva vannak, s a takarékosabb, megtakaritgatott pénzecskéjüket szépen takaritgatják be a pénztárba adósok letisztázására. Bortermésünk szépen mutatkozik, s ha valami természeti csapás nem éri, belőle kapnánk is egy kis hasznot, ha még fogyasztási adót nem kellene tőle fizetnünk, s gyümölcsünk is lenne, bár az ártalmas bogaraknak nagy bőviben vagyunk, s egy részét ezeknek is pálinkának kifőznék, s lenne belőle egy kis jövedelmünk, ha a fogyasztási adóba nem kellene azt adnunk. — Gabonát vidékünkön — mivel az hegyes, köves , és kopár, s e mellett kicsi is, nem termeszthetünk , dohányt valamint eddig , úgy most sem termesztünk, s igy, hogy miből csinálunk pénzt, azt jó móddal magam sem tudom, talán majd adnak a bányák, ha „az aranybányába“ nem hordanak a nők ? A bányáról jut eszembe — bocsánat, de mivel mindig szem előtt van, azért említem fel annyiszor — hogy a kéttagú b. törvényszék, ülnöke Erdélybe. * Ezt mi sem értjük. Szerk.