Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-30 / 368. szám
1851. másod évi folyam. 368 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Vidéken: Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Évnegyedre 5 fr.— Ur. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap l-jétől számittatik..Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Péntek május 30-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő kr.jával számittatik. A beigtatási lop.krnyi külön bélyegdíj,előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások-Elmélkedések. IVLondon (A minisztérium. Portugalli viszonyok. Iparkiállítás. A magyar ipar- és milczikkek, 120 magyar Havre-ben.) Paris- (Mantin és Morin javaslata fölötti bizottmány. Cavaignac nyilatkozata. Pascal Duprat és Girardin a landesi választásokról. Lamartine czikke, és nyilatkozata. Katonai szemle és lakoma. Petitiók és megvesztegetések. Gémeau tónok. Genuai s portugali hirek.) Bánáti levelek- XXIV- (A kincstári pusztákon czélba vett telepítés. Példánygazdaság.) Hivatalos- (Dohányeladás. Kinevezés. Hadapródok. Postaügy) Vegyes hírek és események-Politikai szemle-Francziaország- (Máj. 23 és 24-kei kamarai ülés.) Nagybritannia- (Felső és alsóházi ülés máj. 22-én. Londonbelvárosi fölirás a magyar menekültek ügyében.) Németország. (A szövetségi haderő kérdése. Nürnbergi zavarok. Beavatkozás a portugalli ügyekbe.) Legújabb. Magyar nemzeti muzeum-Dunavszállás-Matár- (Monk. Az angol forradalom bukása, és a monarchia helyreállítása 1660-ban.) Lissabon, máj. 23. — Az új kabinet progressista szellemben mutatkozik. Saldanha m.elnök. Festanna bel-, Luz igazságügy-, Franciai pénzügy-, Antagnio külügyminiszterek. A földközti tengerre egy hajócsapat küldetett. Anacreon franczia gőzös megérkezett. Olmütz, máj. 28.— Az orosz czár ő flye 50 órakor d. u. szerencsésen megérkezett. Ő Ilye a császár magas vendégét a pályaudvaron várta. Erre azonnal a tábornokkar bemutatása következett. Öölyök családi körben étkezvén, estve a színházat látogaták meg, melyben Don Pasquale opera adatott ünnepélyes díszítmények és kivilágítással. Budapest, május 30-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. London, máj. 26. — Saldanha Lisszabonba megérkezett , s a nép által nagy lelkesedéssel fogadtatott. Egy átmeneti kabinet alakítatott, melynek élén Da Luz és Francini állanak. Hírszerint, egy chartistákból és progressistákból álló definitív kabinet fogna alakíttatni. — Új-Yorkban katonalázadás ütött ki; czélja még eddig nem tudatik. Trieszt, máj. 27. — London 12. 23; ezüst 29%. Genua, máj. 24. — A Strega túlszabadelvű, és Cattolico túlkatholikus lap szerkesztői az esküdtszék által fölmentettek. Turin, máj. 24. — A hadköltségvetés azon osztályai, melyek a tüzérséget és mérnöktestet illetik, a követkamra által elfogadtattak. Melana képviselő a tábori káplánok alkalmazását, a hitszabadság elvével ellenkezőnek állítja; a hadügyminiszter és Listo követ állítását megcáfolják a kamra helyeslésével. A senatusban Sauli és Castagneto tagok, a Belgium és Angliával kötött kereskedelmi szerződés ellen erélyesen nyilatkoznak. A németalföldi királyság Szardiniának Antwerpben levő követét ide küldő egy, Németalfölddel kötendő kereskedelmi szerződés létrehozatala végett. Az oktatási miniszter törvényjavaslatot készít, a főiskolák rendezése szabályozására. Berlin, máj. 28. — 5% 1068. Páris, máj. 28. — A nemzetőrségi törvény teljesen elfogadtatott. Ez intézetnek új választások általi szervezésére a kormánynak két év engedtetett. Bologna, máj. 24. — Nobili abbnagy Anconába elutazott. Florencz, máj. 26. — Richard, Lator Sheil Angolország fölhatalmazottja meghalt. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MONK. AZ ANGOL FORRADALOM BUKÁSA, ÉS A MONARCHIA HELYREÁLLÍTÁSA 1660-ban. irta Guizot.*) Bevezetés. Folytatás. *) Az orleanista exminiszter önmagáról is vehetne példát, ki mint halljuk, fusionista jön. Guizot egy Monkot keres Francziaországban , ki Angliában sükerrel föllépett, és elfelejti, mikép London soha oly állatimádókat nem mutatott föl, kiknek neve fusio. Két heterogén koronatöredékeket egy hasonnemű egészszé alkotni akarni, és két trónkövetelőt egy személylyé olvasztani alchymista műtétel, annyira soha nem terjedt a brit államférfiak tudománya. Valóban, nehéz volna meghatározni, várjon, melyik bizarrabb lény : a fusio avagy Proudhon, azon definitiója, mely szerint a tulajdon nem egyéb mint *) Lásd P. N. 367. számát. lopás ? — De térjünk vissza a Stuart dynastia helyreállításához 1660-ban, melyben szinte sajátságos typusra akadunk. Anglia akkor azon állapotba jutott, midőn a katonai uralom helyeit a visszaható polgári hatalom foglalta el. Azon nép, mely 1649-ben örömrivalgások közt nézte a király fővételét, megunta a kis Cromwellek személyes viszálkodásait, és tehetetlen katonai uralmát. Az ország többségének fő óhajtása volt a katonai hatalomtól megszabadulni, és akaratlanul vonzódott a bujdosó herczeghez , kiben keserű tapasztalásai nagyobb fejedelmet véltek találni apjánál. De eféle óhajtás nagy gátat talált az angol respublikái vezérekben, mint például Lambert, Fleet Awood és Haslerg. A Skócziában kormányozó Monk mindig távol állott a politikai tusáktól, ő nem elegyedett a többi vezérek módjára a kormányzási formák vitatkozásába, ő szolgált I. Károlynak, a parliamentnek, a hatalmas protectornak és a gyenge, és állását hamar elvesztett Richard Cromwellnek. Azonban a londoni katonáknak Richard lelépése utáni fölkerekedése irigységet keltött Skóczia fővezérében. Monk 6000 emberével London felé indult, és mint látszik, az utolsó percig nem volt tisztában magával. Protectori szereplésének sem kora, sem tehetségei nem feleltek meg, ő alkudozott Lamberttel, a Rumppal, és kacérkodott a royalista párttal. Az útban mindenütt tapasztala, hogy a nép kész a restauratiót fegyverrel is támogatni,, és midőn Londonba érkezett, több 20,000 fölfegyverzett polgárnál állott készen, a már demoralizált respublikái sereg netaláni kemény föllépése ellen. Monk nem merte kitűzni a restaurátiót zászlójára, hanem a kizárt presbyteriai tagoknak a parliamentbai belépését sürgette, mi aztán az óhajtott eredményhez vezetett. Monk Londonba érkezvén buzgón szolgált a Rumpnak. A városi hatóság nevezetesen megtagadta a kivetett adó fizetését, a Rump ráparancsolja Monkra azt erőszakkal behajtani , és ő rendkívüli nyerseséggel hajtotta végre a rendeletet. Nem soká a city-hatósághoz simult, szemrehányván a Rumpnak, hogy seregét oly erőszakos rendszabályokra fölhasználta. A tettetésben még Cromwellt is felülmúló Monk szemtelen hazugságok által mystifikálta a Rumpot. Ludlow és Hasterig előtt, kik gyanús szemmel néztek a kizárt royalista presbytereknek a parliamentbeni belépésére, igy szólt Monk: „Élnünk és halnunk kell a respublikáért, látjátok én azon tagokat hozom vissza a parliamentbe, kik I. Károlyt a vérpadhoz vitték, és kit mások igazságosan lefejeztek.“ II. Károlyt nem Monk 6000 embere hozta trónra, hanem azon visszaható közvélemény, mely az újonan összegyűlt alsó- és felsőházba royalista tagokat küldött , ezen visszaható lépés a respublikás vezérek kisszerűségének,és a népstabilitás utáni sóvárgásának tulajdonítani, Monk csak fölhasznált eszköz volt. Hallam így beszél Monkról: „Mikor fogamzott benne azon gondolat, hogy a Stuart trónt helyreállítsa, nem tudni; hihető, hogy ő addig respublikás gondolkozású volt, míg Londonban a restaurátió általános óhajtását észre nem vette. Monk elragadtatott a royalisták s presbyterek coalitiója, valamint az eddig neutrálisnak maradt nemzet óhajtása által. Monk egyebet nem tett, hanem , hogy a parliamentben nyilvánult közvéleményt a királyságot illetőleg meg nem akadályoztatta.“ Macaulay így nyilatkozik: „A hidegvérű, hallgatag, semmiféle politika, vagy vallás irányában rokonszenvet nem tanúsító tábornok terveit, nem igen tudhatni, sőt kétséges, vájjon volt- e neki valami terve. Főczélja volt mint látszik, amennyire lehet magát oly állásban tartani, hogy több utak közt választhasson. Hihető, hogy Monk csak akkor jön tisztába magával, midőn már a fővárosban néhány napot töltött. A nép jelszava jön: „szabad parliament,“ és kétségen kívüli dolog volt, hogy oly ház a számkiűzött családot helyreállítandja. A Rump, és a katonák gyűlölték a Stuartokat,de az első meg volt általánosan vetve, az utóbbik hatalma pedig nagyon megcsökkent viszálkodások által. Ők vezér nélkül állottak, sőt ugyanazon nap, midőn Monk Londonba ért, az angol lovasság, és gyalogság egymás ellen csatázott. Egy egyesült sereg soká uralkodott a megosztott nemzeten, most a nemzet egyesült, és a sereg meghasonlott.“ E két történetíró előadása, bőven mutatja, az orleanista miniszternek Monk irányában elfogultságát. Fussunk át a restauratiót követő sötét éveken, mellőzzük a viszontagságaiban semmit nem tanult fiatal király hűtlen eljárását, hallgassuk el Francziaországgal kötött titkos doveri szövetségét, melyben II. Károly megigéré XIV-ik Lajosnak, hogy nyíltan római katholikus szentegyházba avatandja fel magát, s hogy fegyverrel támogatandja Németalföld ellen, és hagyják el a cabál-minisztérium kormányzási rendszerét. Anglia 1660-tól 1688-ig legszomorúbb, és legdicstelenebb napjait élte. A polgárháború ideje alatt felserdült nemzedék egész seregét nevelte az elvtelen államférfiaknak. H. Károly nem okult apja ELMÉLKEDÉSEK. *) ív. Valamint — ahogy mondom— sok őszinte kedélyben élhet most, midőn a pártok új vegyületekbe és új zászlók alá vonulnak, egy neme a félelmes aggodalomnak a volt oppositionális elemek iránt, szintúgy kétségtelen, miként hasonló érzés uralkodhatik, bár rejtőzve, a volt conservatív elemekre nézve. Hadd adjak tehát az aggodalmak e nemének is tolmácslást. Vannak, vagy lehetnek, kik megszólitatván, a baráti körben elbeszélnék, hogy nem szegülendnének ugyan tanácscsal vagy tettel semmi új pártszerkezetek ellen, de titkolhatják a bizodalmas társalgásban, miképen attól tartanak, nehogy a hajdani conservativek a régi állapotot, melyet a reformirány megbuktatott, szándékozzanak ismét helyreállítani. Oly aggodalom ez, mely megérdemli az őszinte vizsgálatot, mert rokonszenvek és jeles egyéniségek közé emelhet sorompókat. Elmélkedjünk és nyomozzunk körüle. Megmondom: mi a régi állapotnak azon főbb lényege, melytől félnek az emberek? A régi állapotnak, midőn vele a reform szelleme Széchenyi által első láncsát töretett, alapja az volt: 1- ször, hogy a nép kétfelé oszlott, és az egyik osztály viselt minden közterhet, a másik osztály pedig nem viselt semmi közterhet: aki pedig a közterheket mind hordozta, az nem gyakorolhatott alkotmányos jogokat; míg ellenben aki semmi közteherben nem részesült, azé volt az alkotmányos jogok összegének gyakorlata. 2- szor, nemcsak a földbirtok szerezhetése vala a minden köztehertől ment osztálynak kizárólagos joga; de a nép két osztálya közt azon nagy válaszfal is emelkedik, hogy t. i. a magánjogi perfolyamtól kezdve a büntető törvényekig, külön fogalmak és eljárások határoztak e két osztály sorsa fölött, még pedig úgy, hogy a köztehert nem viselő vagyona szentebb, sze*) Lásd P. N. 367. számát, melye biztosabb, büntetése kisebb jön; de ellenben a közterheket viselőnek, kivált ha nem vala néhány megnevezett városban letelepedve, vagyona kevésbbé kimért, személye inkább önkény alatti, büntetése súlyosabb és gyakrabban végrehajtható volt, 3-szor. A földesurnak az urbériség fölötti jogáért a nép robottal fizetett, s minthogy ilynemű évbért kelle fizetnie, a földesur bizonyos határok közt — biró volt a jobbágy tartozása és a jobbágy személye fölött. íme! a régi állapotnak — ha a közkezelési zavarokat, melyekbe most senki szerelmes nem lehet, mellőzzük — íme! a múlt rodhadt részeinek jelleme. A három pont alatti elvek miatt eredt tusa vonul át 1825-től kezdve 1848-ig a magyar nemzet történetein a társadalom-, az állam- és az irodalomban egyaránt, mert ezen elvek keresztülszőve voltak közlétezésünk minden rétegein s eredményeiket ezer meg ezer alakban fejlesztették ki. De a férfiak, kik most munkás részt vehetnének a politikában , tartoztak legyen bármely párthoz — ezen elvek czélszerűségét nem vitatták és megoltalmazását nem tűzték feladatul; ők többnyire csak a változásoknak — melyek már bekövetkeztek — ideje és modora felett küzdenek. A régi állapot valóságos védői a „Hitel“ megjelenése után csakhamar letűnedeztek a világszínpadról. S az új conservativ nemzedék, mely örököse volt befolyásuknak, nem osztozék elődeinek hagyományos politikájából, kivált 1840-dik év óta, midőn Dessewffy szintén a reform zászlóját emelé föl. És ha vala is elég kérdés, mely az ellenzéket a jobboldal nézetei iránt, egykor gyanakodóvá tette, a forradalom nagy iskolája, kit nem tanított meg, kétkedni magában és türelmesnek lenni mások eszméi iránt?Most a pártok kölcsönösen megvallhatják, hogy nézeteik kevésbbé állották a tűzpróbát ki, mint ők akkoron hitték, és ellenfeleiknek politikája nem vola annyira gáncsolható, s oly veszélyes irányú, mint ők akkoron hirdetők. S mitől tarthattok ti, kiknek rejtett aggodalmaik vannak ? Miért aggódtok jelenleg ? Vélitek-e, hogy kegyeltekre és kitagadottakra föl lehet ezentúlra is a népet osztani ? Hiszitek-e, hogy van hatalom, mely a törvény előtti egyenlőséget, és hogy van erő, mely a közteherviselést megdönteni birja? Képzelitek-e, hogy izmosodhatik oly politikai braraeussá egyén és párt, minő az örökváltság felforgatására s a robot rendszerének visszahozatalára kivántatnék ? Ha pedig ekkora diadal a kor szelleme és a nemzet akarata fölött lehetetlen , hogy juthat eszetökbe, miszerint akadhatna párt, mely megnyerhetetlen ütközeteket elfogadni vágyjék és oly táborozáshoz kezdjen, melynek végterében a gyalázat és a caudiumi furcák állanak? S mi fonákság volna épen azokra lennetek gyanakodotká , kik szerencsétlen viszonyaink közt, aránylag sokat munkáltak a haza sebeinek behegesztésére ? Ha pedig magának az elmélkedésnek már meg kell bennetek szüntetni ezen aggodalmat, akkor mellékes érdekkel bírhatnak, a párt kitűnő egyéneinek ide vonatkozó nyilatkozatai. Azonban, miután eszméim fonala igényli, kell a jövő alkalomkor néhány pontot közlenem egy röpiratból, melyben a volt conservativek a múlt év ápril havában a trón elébe terjesztett Emlékirat szellemét világosítják föl. London, május 20. Lifi A politikában kevés újdonság. Szabadelvű (?) minisztériumunk híven legújabb constitutionalis (?) elveihez, elhatározd : megmaradni a polcton akkor is, ha a törvényhozó testület akarja, akkor is, ha nem akarja ! Ők , jó- és balsorsban , minoritás-, és majoritásban erős kezekkel tartják az ostort és kormánygyeplőt, s kivéve a hivatalos mosolygásokat, melyeket a kegyes királyné a Prinz v. Preussen v. Prinz Albert karján osztogat népének, az ország dolgait híven kezelik , a népnek életét rőffel mérik , s ha néha-néha beleunnak a világ dolgába, elmennek a világ-exhibitióba, s bámulnak. Egy kis bökkenője van ugyan a dolognak , t. i. Donna Gloria, kénytelen kegyenczét Thomaz grófot elbocsátani, s Donna Glóriának fenséges férje, kénytelen azon kardot hüvelyébe rejteni, melyet saját feleségének választott, kedves grófja mellett, oly vitézi bátorsággal rántott. Egyébiránt, a st. jamesi udvar azzal oszlatja szét nehéz gondjait, hogy azon esetre, ha Saldanha lemondásra kénytelné Gloria királynőt, s horrendum dictu, a respublikát kikiáltaná (?) kétségkívül a franczia respublikának elnöke leend az első, ki republikánus hadaival az új respublikát csirájában elfojtandja s Donna Glóriát királyi székébe viszszahelyezendi, s megalapitandja ismét a törvényes rendet. Ezek következtében a futamodó Thomar grófnak megjelenése Londonban, nem épen fontos esemény ; azok, kik esetlegesen jelen voltak, midőn partra szállott, bámulva fogadták a nagy férfiút, s leginkább azt csodálják, miszerint nem nézné ki belőle senki, hogy oly nagy ember, kit még meg is kellett buktatni. Hát az üvegpalota ? A nép szakadatlanul hullámzik körüle, s ki magát „gentlemannek“ tartja, ki úgynevezett magasabb társaságokban meg akar jelenni, az siet a tündérpalotába, mert csak néhány nap még, s a dicső aristocraticus-season lejár csak néhány nap, s egy shillingért is bejuthatni. Az úri fajta borzadva néz elébe a köznép-seasonnak, s már