Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-08 / 350. szám
1851. másod évi folyam. 350 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 1 8 „ — „ „ Egyévre. 15,-,, Egyes szám — „ 4 „ Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , - , , Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Orintcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ■■■■■. Csütörtök, május 8-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre, leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM: Telegraf! tudósítások-A státustanács. IIDiplmatikai levelezés A kecskeméti helv. hitvallásuak fölterjesztése-Nógrádból- (Tavasz. Remélhető termés. Balassa-Gyarmat és tulajdonai. Megyei főnök. Egy még most is csak papíron levő kormányrendelet. Népiskolák. Dohánymonopolium.) Hivatalos- (Kinevezések.) Vegyes hirek és események-Francziaország- (A földalatti Francziaország. A proclamatiók sajtója lefoglaltatott. Persigny nyilatkozata és az Ordre válasza.) Nagybritannia- (Alsóházi ülés máj. 1. Iparkiállitás megnyitásához. A Londonba utazókat érdeklő.) Németország. (Drezdai tanácskozmányok. Jacubovszky. A birodalmi álgyúüteg eladatott. A slezvig-holsteini államkötelezvények. A slezvigi tisztek visszavétele a bajor hadseregbe. Osztrák tisztek Persiában.) Politikai szemle-Magyar nemzeti muzeum Börze. — Dunavízállás-Matáv (Észrevételek a Pesti Napló tárczájában megjelent ilyezima czikkre : Visszatekintések Erdély múltjára.) Budapest, május 8-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, máj. 6. —5% rente 90, 3% 55. 85. Hír szerint Lyonban zavargások ütöttek ki. A legitimisták értekezlete nyomán Porcéval úr a státustanács tagjává neveztetett ki. Vuprat egy meghosszabbítási kérvénynek letételét megtámadja ; az elnök ezt egy bizottmányhoz utasítja. Laroche Maquelein úr, töredéke nevében az alkotmány revisiája ellen nyilatkozik , ha a választási törvény visszavétele nem tétetnék föltételül. A rokkantak egyházában, Napóleon halálozási évnapja ünnepeltetett. Napoleon Lajos elnök szinte jelen volt. London, máj. 5. — A portugáli Cabral minisztérium beadá elbocsáttatását. Tutin, máj. 4. — A Piemont és Francziaország közt kötött szerződés következtében, a franczia hajók július 1-jétől fogva, a belgiumi, s angol hajókkal hasonló bánásmódban részesülendnek. Trieszt, máj. 6. — Tegnap estek 11 órakor, Arciduca Federico Lloyd-gőzös, ő fiye a görög király kíséretével Velenczébe utazott. Berlin, máj. 6. — 5% 105-ös; állód, kötelezvények 85%; bankrészv. 94),; Krakó 74)*; alsó sziléziai 85%; felső sziléziai 117%. Frankfurt, máj. 6. — 4%% 62%; 5% 71%; Bécs 90); lomb. 72%; Hamburg, máj. 6. — Bécs 198%. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ÉSZREVÉTELEK a Pesti Napló tárczájában megjelent ilyezimü czikkre : Visszatekintések Erdély múltjára. Bécs , máj. 3. 1831. A Pesti Napló tárczája aprilisban több czikket hozott e czim alatt : „visszatekintések Erdély múltjára.“ Az előadás alaki jelességeit épen oly kevéssé lehet kétségbe vonni, mint a mily kevéssé lehet elhárítani azon szemrehányást, hogy a legelhatározottabb pártszínezettel bír; mert nemcsak, hogy minden tényt a szabadelvű alkotmányosság újabb elméletének egyoldalú szempontjából tekint és ítél meg, minélfogva a tényadatokra nézve is annyi tévedést tartalmaz, hogy ezek helyreigazítása egy külön értekezést igénylene. Mi azokra szorítkozunk, melyek az 1834-ik évi országgyűlés leírásában szemünkbe ötlöttek : •— ex una disce onmes. Az országgyűlések tartásának 22 évig — jelesül 1812-től 1834-ig — tartott hosszú, mindenesetre nagyon alkotmányellenes megszakasztása után, mit a kormány eme kor veszélyes eseményeiben rejtett akadályokkal akart menteni, a nélkül, hogy hitelre talált volna ; — és miután egy ily abnormis állapottal — mely annyival kevesbbé volt normális, menynyivel inkább szükségelt korszerű kiegészítéseket és javításokat az igazgatásnak minden ága — egy ily abnormis állapottal való elégületlenség, a kormány rendeletei irányában Erdélyben ekkorig ismeretlen, de újabb időben a magyar ellenzék térfoglalásaival életre hozott, és gyámolított ellenszegülés folytán naponta erélyesebben nyilatkozott: — elhatározta Erdélyben is — mint már előbb Magyarországon téve — az alkotmányos útra visszatérni. Ezen irányban, első lépésül , egy országgyűlést hívott össze, melynek feladata lett volna : a nem alkotmány szerint, hanem csak ideiglenesen betöltött hivatalokra a törvényszerű választásokat eszközölni, s új országgyűlési bizottmányokat nevezni, az igazgatás minden ágai fölött 1790 óta halogatott szervezési munkálatok kidolgozására, melyek között az úrbér kidolgozását illetőleg, nevezett bizottmánynak leendőit mindenek fölött kötelessége munkálatával sietni. Mennyiben ezen királyi propositiókhoz , sem újoncz-, sem subsidiumbeli semmiféle követelés nem csatoltatott, a kormány remélte, hogy eme feladatok hamar meg fognak oldatni. Az ellenzék azonban ismerni tanulta erejét, és elhatározta arra használni, hogy jövőre törvényes korlátokkal lehetlenítse az alkotmány megsértéseit. A feladat szerencsés megoldásának első feltételéül tekintette az ellenzék a kormány orgánumainak el nem ismerését, melyeket ezen fölül, mennyiben nem alkotmányszerűleg választottak , nem létezőkül nyilvánította, s azért nekik az országgyűlés megalakítására , semmi befolyást sem akart engedni. A törvényszerű guberniumnak, mint az országgyűlést vezető legelőkelőbb elemnek befolyását az 1790: 11. t. sz., világos szavaiból kiindulva nem is lehetett volna kétségbevonni. Ezen negatív eszközhöz , egy pozitív eszközt is kapcsolt az ellenzék; t. i. a magyarországi kerületi ülések mintájára, melyek szinte csak az újabb időben nyerték határozó állásukat — a három nemzetnek előbb különválva tartott nemzeti gyűléseiből, egy közösen tanácskozó gyülekezetet teremtett, maga által választott elnökkel, 68 három jegyzővel, minden nemzetből egyet véve, nem törvényszerű guberniumra nem alkalmazható, s jelen esetben a nemzeti gyűlésnek, — mint mely a nemzetet képviselvén, most egyedül törvényszerű eleme az országgyűlésnek — van joga elnökválasztásra. A választás rögtön meg is történt és okos kiszámítással ugyan azon egyénre esett, ki a gubernium által kiküldetett, mi azonban — az elv miatt — a királyi biztost, még sem indította ezen választás elismerésére, de sőt a további üléseket a függő kérdésnek legfelsőbb helyenn eldöntéséig megakasztotta. Ezen elhatározás lényegileg az ellenzékre ütött ki kedvezően, mennyiben a kormány e kérdést — eltekintve elvi fontosságától — nem tartotta elég fontosnak arra, hogy a választás érvényességére vonatkozó igénynek határozott visszautasítása által azon lehetőségig vigye a dolgot, mikép az országgyűlés már működésének megkezdése előtt szétoszoljék , de másrészről épen ily kevéssé akarta ezen igényt egy hivatalos okirattal elismerni, s megelégedett azzal, hogy a kincstárnokot rövid úton az elnökség átvételére fölhatalmazta ; mi ellen azonban a rendek tiltakoztak, míg ki nem jelenté, miszerint „ülését ő felsége parancsára mint választott elnök foglalja el.“ Az ellenzék győzelmet ünnepelt; a kormány azt hitte, hogy a szóbeli válasz tekervényes kifejezéseivel tekintélyét megmentette. Most az elnöknek és három jegyzőnek (mire törvény szerint a királyi tábla protonotáriusai voltak hivatva) az 1790-ben megállapított, és az azóta 1794-ben, 1809-ben és 1811-ben tartott országgyűléseken gyakorlott mód szerinti választásához fogtak , és sikerült az elnöknek, valamint a királyi tábla protonotáriusainak annyi szavazatot nyerni, hogy őket a témába (felsőbbi választás végett előterjesztett egyének nevei közé) föl kelle venni. Az absolut többség behozására vonatkozó indítvány nem ezen első választáskor tétetett, mint a „visszatekintésekben“ hibásan mondatik, hanem később , mit az országgyűlési irományok tanúsítanak, mennyiben az A STATUS-TANÁCSRÓL. *) ii. Szólónk előbbi számunkban a franczia státus-tanácsról a consulság és császárság idejében ; lássuk most, hogy ezen intézmény, miként rendeztetett Lajos Fülöp uralkodása alatt. A státus-tanács állott: 1. a miniszterekből, 2. a státus-tanácsosokból, 3. az előadó titoknokokból (die maitre de requêtes) és 4. a fogalmazókból (d’auditeurs). Rendes elnöke volt a pecsétőr; alelnökét a király nevezte ki, ki a pecsétőr és miniszterek jelen nemlétében, szintúgy a státus-tanácsban, valamint az egyes osztályokban is elnökölt, mikor szükségesnek tartotta. A tanács üléseiben a tollat egy főjegyző vitte, titoknoki ranggal. A státus-tanácsosok rendes és rendkívüli szolgálatra voltak osztva. A rendes szolgálat állt: 1. harmincz státustanácsosból, beszámítva az alelnököt, s az osztályok elnökeit; 2. harmincz előadó titoknok és 3. negyvennyolcz fogalmazóból. A rendes szolgálatban levő státus-tanácsosok és titoknokok semmi más közhivatalt nem viselhettek, és képviselők sem lehettek, s hivatalaiktól csak oly k. rendelet által mozditathattak el, melyet a miniszteri tanács elfogadott, s a pecsétőr igazságügyi miniszter ellenjegyzett. Státus-tanácsos csak az lehetett, ki 30-dik, titoknok, ki a 27-dik, s fogalmazó, ki 21-dik életévét betöltötte. A rendkívüli szolgálat állott: 30 státustanácsosból és 30 titoknokból; a rendkívüli szolgálatban álló státustanácsosi és titoknoki czímet csak olyanokra lehetett ruházni, kik a kinevezéskor, vagy azelőtt közszolgálatban állottak. Az ily tanácsosok a rendes tanács munkálatai és határozataiban csak akkor vehettek részt, hogy ha arra fölhatalmaztattak. Az ily módon fölhatalmazott tanácsosok száma nem lehet több a rendes szolgálatban levő tanácsosok számának a-dánál. A státustanács véleményt mondott a királyi rendeletek , és a törvényjavaslatok, s általában minden oly kérdés fölött, mely a miniszterek által elébe terjesztetett, valamint az oly rendeletek iránt is, melyek a közkezelést szabályozták, végre terjesztett elé maga is rendeleteket, melyek a közkezelési ügyet szabályozták, s intézte azon *) Lásd P. N. 349. számát, sas illetőségi kérdéseket, melyek kétség és vitatás alá jöttek. A státustanács, a közigazgatás azon tárgyaira nézve, melyekben a közkezelési illetőség nem forog kérdésben, annyi osztályra oszlott fel, ahány miniszteri tárcza volt. Mindenik miniszter azon osztályban elnökölt, mely az ő köréhez tartozott. A király mindenik osztályban egy alelnököt nevezett ki. A státustanácsban megvitatott királyi rendelet határozta meg, hogy minek, rendeletek tárgyaltathatnak mint közkezelési rendszabályok, melyek tartoznak csak az osztályok elébe, s melyeket nem lehet a sz. tanács közgyűlése elébe vinni. A st. tanács határozatai közgyűlésben és szózattöbbséggel hozattak. E közgyűlés állott a miniszterekből, a rendes sz. tanácsosokból, s azon rendkivüli tanácsosokból, kik fel voltak hatalmazva , résztvenni a tanács munkálatai és határozataiban. Elnöke volt, a pecsétőr távollétében egyik miniszter, s ha egyik sem volt jelen, a sz. tanács alelnöke. — Szintúgy a rendes valamint a rendkivüli szolgálatban levő titoknokok és a fogalmazók is jelen voltak a közgyűlésen. A titoknokok mindig részt vettek a tanácskozásban, de szavazattal csak azon tárgyakban bírtak , melyekben előadók voltak. A fogalmazók szavazattal bírtak választmányaikban, s résztvettek a közgyűlés azon tanácskozmányaiban , melyekben előadók voltak. Határozatot csak azon esetben hozhatott, ha a minisztereket beszámítva, legalább 15 oly tag volt jelen, kik szavazati joggal bírtak. Ha a jelenlevő tagok száma egyenlő volt, a rendes szolgálatban levő idősbitoknak szólitatott fel szózatolásra. A királyi rendeletnek meg kellett említnie, hogy az, a közgyűlésben, egy vagy több osztályban, s melyikben tárgyaltatott. Egészen függetlenül az említett osztályoktól, egy külön osztály volt megbízva oly közkezelési tárgyak intézésére, melyekben az illetőség kérdése kétséges volt, a státus-tanács alelnökének elnöklete, alatt. Tagjai voltak: öt rendes sz.-tanácsos, s annyi rendes titoknok és fogalmazó, ahány k. rendelet által meghivatott. Az ily kétséges kérdésekben az osztály véleménye, a státus-tanácsban nyilvános ülésben tárgyaltatott. Ekkor csak a rendes tanácsosok és titoknokok bírtak üléssel; a fogalmazók jelen lehettek. — Nem vehettek részt a tanácskozásban a státus-tanács azon tagjai, kik, midőn Hibásan adja elő a „visszatekintések“ írója ezen esetet úgy, mintha a rendeknek két törvényszerüleg létezett tanácskozási mód között kellett volna választanuk : t. i. az egyes nemzeti gyűlések közös, vagy különválasztott tanácskozása között. Az 1834-ks országgyűlés előtt a három nemzet csak különválva tartott gyűléseket, és pedig az országgyűlésen előkerülő nem minden, hanem csak azon tárgyakra nézve, melyek által különösen érdekelve voltak. A három nemzet közös tanácskozására, s kivált, hogy ez szükségkép előkészítse, vagy mértéket szabjon az országgyűlési tárgyalásoknak — 1834-ik évig nem volt eset, de ez még csak javaslatba sem hozatott. Épen ily kevéssé helyes ama megjegyzés, hogy a szász követek ezen tanácskozási móddal nem voltak megelégedve. Rajtok állott volna beleegyezéseket, melyet sem törvénynél, sem gyakorlatnál fogva, követeim nem lehetett volna — megtagadni (mi később országgyűléseken közbe is jött), és ezzel lehetlenné tehették volna az ellenzéknek, hogy a gubernium részéről nevezett elnöknek , és ideiglenesen kinevezett protonotáriusoknak közbejötte nélkül is, külsőleg legális alakot adjanak hivatalos kibocsátványaiknak; mert a német nemzet birtokában volt azon három pecsét egyike, melyek bármely rendi fölterjesztés hitelességéhez okvetlenül megkívántatok; de a szász követek többsége akkor határozottan az ellenzékkel tartott, mely érdekében fekvőnek látta, hogy nekik mindenkép hízelegjen, és valamint már a productionale fórum tárgyában védelme alá vette a szász nemzetet a fiskus követelései ellenében, úgy ezen országgyűlésen a szászok minden kivonatait és sérelmi panaszait támogatta. Legelső volt, minek az országyűlés feltartóztatását kellett előidézni, azon kérdés: váljon a rendek elnökének választásáig ki legyen elnök. A gubernium az 1790: 11. t. czikkre hivatkozva, kinevezte e végre a kincstárnokot (thesaurarius) ; — a nemzetigyűlés, elvéhez képest azt állitá, hogy ezen czikk a valamely miniszteri rendelet ellen nyújtatott be folyamodás , részt vettek azon osztályban, melyben azon rendelet elhatároztatott. Az illetőségi kérdést, mielőtt nyilvános ülésben vezetett volna, közöltetett előbb a felek ügynökeivel, kik az előadó jelentése után szóbeli észrevételeket tehettek. A határozat nem nyilvánosan történt. A kiegyenlítő rendeletet a pecsétőrnek kellett ellenjegyezni. Előadók főbb vonásaiban a státustanács rendezését és hatáskörét Lajos Fülöp alatt. Szervezetében két főelv merül fel: egyik az incompatibilitás elve , mely szerint a státustanácsos semmi más közhivatalt nem viselhetett, és képviselő sem lehetett; a másik a föltételes elmozdíthatás hivatalától, ha t.i. a miniszteri tanács is beleegyezett az elmozdításba, s a pecsétőr által ellenjegyeztetett. Mi mindkettőt szükségesnek tartjuk. A státustanács nem lehet csak törvényjavaslatokat és közkezelési rendszabályokat előrekészítő és szerkesztő intézmény, hanem egyszersmind , úgy szólva, országos békebíróság is, midőn a közkezelés különböző ágaiban, a közigazgatás és törvénykezés, s maguk a törvényszékek között támadható minden illetőségi kérdéseket és egyenetlenségeket megítél és elhatároz. Mulhatlanul szükséges tehát , hogy szintúgy felülről, valamint alulról tökéletes független legyen, s szervezeténél fogva a pártok fölött állhasson. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851 Folytatás. LXXII. Sir Stratford Canning, viscount Paimer stonnak. (Megérkezett nov. 19.) Therapia, nov. 5. 1849. My Lord! Használom ez alkalmat, s tudatom lordságoddal, hogy sir William Parker irt, s értésemre adá, hogy Besika-Bayt odahagyta, s a Dardanellák külörősségei közt von állomást. Ide zárom az admirálisnak e tárgyra vonatkozó közlését, s azon közlönynek másolatát, melyet ma intéztem lord Bloomfieldhöz. '■') Lásd P. N. 349. számát.