Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)

1851-06-02 / 370. szám

Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ 1851. másod évi folyam. 370 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Dri­ntcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. ^ Hétfő, junius 2-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre, leteendő, PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. TARTALOM: Telegraff tudósítások. Elmélkedések V. Diplomatikai levelezés-Paris- (Vidéki lakosság ingerültsége. Gyüldék ingatag­sága. Franczia katonák gyilkoltatása Romában. Ge­­meau tónok szigorú parancsa. A pápa elhagyja Ro­mát. A Charivari elitéltetése. Saldanha lissabonban.) Turin- (Zavargások San-Antioco félszigeten és Nizzában. Avigdor elfogatása. A négyes olasz szövetség nem sikerülte. Siccardi-törvények módosítása ) Tata- (Főispányi körutazás. Karner. Közigazg. és törvény­kezési székhely. Dohánytermesztés. Fakereskedés. Dohányárulás. Termékek ára.) hivatalos- (Számolási bizottmány. Egyedárussági tárgyak be- és átvitele. Hadbirósági állód, vizsgálatok. Bírod, törv. és kormánylap. XL.db.) Vegyes hírek és események-Politikai szemle. Francziaország. (A revisio. A máj. 31-kei törvény. A fu­­sio és Changarnier.) Németország. (A­ drezdai véghatározatok. A varsói érte­kezleten történt megállapodások, szövetségi hadügy. Hadcsapatok összevonása. Összes Ausztriának a szö­vetségbei lépése. Rabe és Bodelschwingh. Nagy Fri­­drik szobra. Rochow gr. követ utasítása.) Kereskedelmi hirek-Legújabb. Magyar nemzeti muzeum-Gabonaár­ — Dunavízállás Matár („A hazatéritek“ czim­ű dráma ügyében.) Budapest, junius 2-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Trieszt, máj. 30. — London 12. 35; ezüst 29%. Roma, máj. 25. — A selyemgubák beviteli vámja 5 bajocchiról 1 scudira emeltetett. Genua, május 27. — Az esküdtszék az Italia li­bera főszerkesztőjét kéthavi fogságra s 1000 lira pénzbírságra ítélte. Turin, máj. 27. — A követek kamrája a hadügy­­költségvetést 98 szavazattal 26 ellen elfogadta. Az Anglia és Belgiummal kötött kereskedelmi szerződés már királyi szentesítést nyert. Madrid, máj. 24. — A portugalli sajtótörvény el­­törölteték. ELMÉLKEDÉSEK. *) v. Mondám vala nektek, kik a haza jogai helyett a rothadt és fentarthatlan dolgok megeleveni­­tésétől rettegétek, hogy néhány pontot közlen­­dek egy röpiratból, melyben a volt conservativek a múlt april havában a trón elébe terjesztett Emlékirat szellemét világosítják föl. íme! az Ígért pontok. íme! azon magyarázat, melyet az Emlékirat­ban pengetett kivánatok és alapeszmék iránt nyújt egy conservativ, ki mintegy magának a *) Lásd P. N. 368. számát. volt, de már föloszlott pártnak nevében látszik szólani. „Nem leend fölösleges — igy mond ő — az Emlékirat főirányait röviden ismét elősorolni. „Hű alattvalók nyilatkoztatták ki arok ki­rályok iránti tántorithatlan ragaszkodásaiknak érzelmeit, — azon érzelmeket, melyek Magyar­­ország lakosai minden osztályának keblében élnek. „A férfiak, kik e hangulat tolmácsai valának, sohasem kétkedtek föltétlenül elismerni, hogy Magyarországnak a birodalommak­ benső egy­­beköttetését nem lehet, nem szabad megbontani. „Ők ezen összeköttetést Magyarország érde­keire nézve is mellőzhetlen szükségnek tekin­tették. „A forradalom által Magyarország népeinek történelmi-dynasticus érzülete, mely mély gyö­kerekkel birt, nem irtaték ki, és most is erős vágy él a nép szivében, e királyság területe ép­ségét biztosítva látni, s mindenütt viszhangra talál azon óhajtás, hogy az ország fejdelme a hon fiainak tanácsát hallgassa ki. „A magyarországi törvényhozás autonómiája történelmileg jogos tény, és épen azért mellőz­­hetlenül szükségesek ezen históriai alapok az újjáalakításnál, ha az a jógondolkozásunk ro­­konszenvét és közrehatását igénybe veendő. „Mihelyt tehát a most létező aggodalmakat és feszültséget ezen nézpontokbani egyetértés elenyésztetendi,­­ az ország képviselői egész biztossággal összehíhatók. „A bureaukratiai rendszer, a hivatalnokoknak és bíráknak szükségtelen szaporítása, a m­unici­­pális intézményeknek és a magyar magánjognak szétrontása, — a kedélyre kedvetlenül hat. „A magyar viszonyok sajátsága annyira kü­lönbözik minden német és osztrák elemekétől, hogy idegen egyének tökéletesen ki nem ismer­hetik és igy azok eljárását a nyilvános bizoda­­lom alig kísérheti. „Nemzeti kormányzás az ország központján, mint a királyi végrehajtó hatalom orgánja, és a királyság államjogi határainak épségben tartása iránti biztosítás, alkotják Magyarhon legmélyeb­ben érzett belszükségét. Azon perczben pedig — midőn a fölforgatási párt merész terveinek sikerét minden birodalmak szétbontásától várja, e kivánatok kielégítése a közmonarchiának egy­séges fönmaradására kezességet nyújt. „Magyarország nem követeli egyes polgárzati osztályoknak, vagy néptörzseknek kedvezmé­nyekben­ részeltetését, nem kíván semmi vissza­lépéseket, és csupán befolyást igényel saját állami létének alakítására, még pedig azon okból, hogy belső organismusának mélyen ható átváltozta­tásánál országos érdekei kíméletlenül ne támad­­tassanak meg, és lakosainak önérzete ne sértessék. „A törvények, melyek a nemesség adómentes­ségének és a törvényesen létezett úrbéri tartoz­­mányoknak eltörlésére vonatkoznak,­­ úgy­szintén azok, melyek minden honpolgárt az ál­lamterük egyenlő hordozására köteleznek, telje­sen bevégzett tényekké váltak és kiindulási pontjait fogják alkotni az ezentúli törvényhozá­soknak oly intézkedések létesítésére, melyek a pragmatica sanctio értelmében Magyarországnak a monarchiávak­ bonthatatlan viszonyát megerő­­sítendik és az államnak az átélt szakadások visz­­szatérése ellen kezességet nyujtandanak.“ Közlöm az Emlékiratra tett commentár főbb pontjait. Szerinte nem a régi állapot visszaállí­tása, de a magyar állami élet fentartása forog szóban. A két czél közt pedig óriás távolság van. Azonban, kik a viszonyok súlyát megmérni nem tudják, vagy nem akarják, tán most is mond­hatnák nektek, hogy ama nagy történészeti párt, mely a forradalom előtt magát conservativnak nevezte, adhatott volna nézeteiről oly program­­mot, minőt szoktak még a kisebb pártárnyala­­tok is a közönség elébe terjeszteni, midőn hely-,­zetek az eseményekkel és kitűzött irányaikkal szemben változik, midőn a politikai viharok közt darab ideig némaságra valának kárhoztatva és eszméik a láthatárról eltünedeztek. De e követelők ellenében én a jövendőre néz­ve is azon szerény óhajtásomat fejezem ki: bár a státusférfiaknak, kik után tömegek mennek, jutna eszükbe, hogy a szószék és közélet nem tanszék s nem egyetem, hol a doctrinák és az államrendszerek fölött kelljen felolvasásokat tar­tani. Hiú fáradozásnak tartok minden kiszirkalma­­zott pártprogrammot, mely visszavonásokra több­ször vezetett ugyan, de azon szolgálatot még soha sem téve, hogy valóságos és állandó sinór­­mértéket adjon a közönségnek a pártok teendőjé­re , modorára és eljárásaira nézve. De ha véleményem alaposnak nem is ítéltet­nék, kérdem az elfogulatlanoktól — kiknek szá­ma köztünk, hála az égnek! gyarapodásban van — kérdem, oly idők-e a mostaniak, melyekben lehetséges, mintha rendes állapotban volnánk, pontosan összeírni a cselekvendők lajstromát és rányomni a törekvésekre a félreismerhetlen bé­lyeget? Ki hallgatja nyugodttan s ki követi a pusztában csengő szózatot? És függnek-e hazánk kisebb s nagyobb rangú tekintélyeitől annyira az események, hogy donquixotti szélmalomharczra ne fajulna minden részletes nyilatkozat a köve­tendő út és eszközök iránt? A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. „A­ HAZATÉRTTÉ­K“ czimü dráma ügyében. Hegedűs Lajos ily czimü nézőjátékára elmondván véleményét egy arbiráló a „Pesti­ Napló“ műtárában, B­.ky Gyula jónak látá roszalni azt, és roszalja is a Magyar­ Hírlap kétnapi tárczájában. Czélja megvédni egy kezdő író jó nevét, aztán hitelt szerezni az ítészetnek, s végre előmozdítani drámairodalmunkat. Mi nem terjeszkedve ki a czím­­zett dráma részleteire, csak arra tekintünk, mint járt el tisztében B­.ky Gyula, s megfelelt-e czélai valamelyikének, megczáfolta-e bírálónkat, kivívta-e Hegedűs érdemét. Előre bevalljuk azonban, hogy nem minden bo­­szuság nélkül czáfolunk, de boszuságunk egyedül onnan ered, mert újra hallunk éretlen beszédeket, 1847-ki fecsegések óta ismert hangokat, melyekből a legénykedés elmaradt ugyan, de nem a ké­szület­­lenség ; és ha nem követelők is e fölszólamlások, de legalább igénylők; azt pedig tudjuk, hogy nincs ha­dar állitás , melynek egy két pártolója, ha egyébből nem, legalább szánatból ne akadna. Szem elé hozzuk tehát a Magyar-N­írlapi tárcza ellenészrevételeit, s fölkérjük az olvasót, Ítélje meg az efféle állításokat. Ítélje meg az ízét, mit gondol, mikor annyi mindent kotyvaszt össze megfontolás nélkül, s ítélje meg a mi helyzetünket, mikor ily apróságokkal kell vesződni, s írónak elemi magya­rázatokat tartani a tudomány terminológiájából. B­.ky Gyula így ír szóról szóra : A darab expositioja „sokkal több meseszálakra oszlik, sem minthogy egységes drámai cselekmény alapjául szolgálhatna.“ Aztán így ír szóról szóra : „Ha egy drámában a múlt ennyi időt és cselek­vést ragad el a személyektől... a dráma úgyszólván csak utójátékává lesz régebben lefolyt tetteiknek, akkor bajossá, sőt épen lehetlenné válik a jellemek­nek azon szabad fejlődést, s a személyek akaratának azon szabadságot megadni, mit egy tökéletes drámai műben okvetlenül követelünk.“ Aztán újra így ír szóról szóra : „A coulissák közt minden annyira elő van már készítve, hogy azontúl a személyek nem belső, ha­nem külső rendeltetés szerint cselekedhetnek csupán. S ez okozza, hogy tágabb belső fejlődés hiányában, jellemnélküliséget vetnek e dráma szemére. Ez okozza, hogy a darab drámai kép inkább, mint drámai cse­lekmény jellemekből kinövesztve.“ Még egyszer így ír szóról szóra: „Az alapmeséből látni való, hogy az különböző cselekvényágainál fogva nem a legalkalmatosabb egy szinmű fő kellékét: az egységet betölteni.“ Még így is ír szóról szóra : „A darabban, egy belátható, minden törekvése­ket és küzdelmeket összecsoportosító központ hiányá­ban , érezhető üreg támad, mintha a főszemély ki­halt volna belőle.“ Tehát elismeri B­.ky Gyula , hogy nincs, nem le­het benne egység ;■ bevallja , hogy lehetlenség benne a jellem; állítja, hogy külső rendeltetés viszi a cse­lekvő személyeket; hogy nem teljes; mindezeket mondjuk, elismeri, és mégis kereken tagadja,­­hogy e dráma összekötő organikus életnélküli férelmű lenne.“ Fejünket tesszük rá, nincs kritikus a földön, ki az általa megállapított s általunk idézett előzmé­nyekből így fogott volna következtetni. Hiszen a mű organismusa épen azokban fekszik, miket B­.ky Gyula eltagad a színműtől, fekszik az egységes al­kotásban , jellemből fejlesztett cselekményben, a sze­mélyek belső életében ; van-e organismus ezek nél­kül , vagy ha ezek elhanyagolják, nem épen az el­lenkező , azaz desorganisatio, következik-e be ? Kár hogy B.. ky meg nem magyarázta, mit ért az organismuson, mert azt még sem merjük föltenni róla, hogy a mellék­dolgokat, az episodokat vagy a lyrai momentumokat venné annak; valamint azt sem hisszük , hogy a tartalommal, mely az események halmaza, egynek volna vehető az Organismus, mit’ ugyan sejteni lehet ezen szavaiból: „Szerző e szét­­omlott“.(s mégis egységes, organicus?) „részeket oly hatályos kézzel tudá összefűzni, s az egészbe oly működő organicus életet tudott lehelni, miként az a dráma tartalmából kiviláglik.“ E szerint B. előtt Organismus mindaz, mi össze van fűzve , mi egymás után, noha nem egymásból, történik: neki Organismus egy jó gép, Organismus az a pirosság is, melyet bécsi ronggyal vagy spa-,­nyol­­rral kendőz arczára nem egy hiú hölgy. Neki Organismus a köntös, a külső, a czafrang, a pótlék, a mellékesség. S mégis igy szól elvégre, hogy a Hazatérttek „drámailag, költőileg gazdag kidolgozás.“ Ezt ta­gadjuk. Mert drámailag csak az a mű van kidol­gozva , melyben épen az organismushoz tartozó al­katrészek vannak megteremtve; a­mi pedig költőileg gazdag, az még nem drámai; mert nem minden elem drámai azért, hogy költői, és ha van a „Hazatérttek­­ben“ néhány lyrai hely, egy két megindító, kiczi­­kornyázott jelenet, például a találkozás, a szembo­­rító levétele , ez vajmi kevés az Organismus teljes­ségéhez. Vagyis minden csak a maga helyén jó. Szép a fekete haj, de ha fogunk fekete , nem szép. Szép a piros virág, de jut a vörös orr. Szép a lyra dalnak, szép a lyrai elem, mint ilyen, de drámai becset nem határoz, stb. Azonban B. elmondja e darab meséjét, és kétfelé osztja. Egyik része az, mely a coulissák mögött tör­ténik , s a valódi dráma, vagyis második rész pe­dig „csak utójátékává lesz régebben lefolyt tettek­nek.“ Mi ez ? Eszünkbe jut akaratlanul is , minden gyermekkorunkban csodálattal néztük, ha a pók­nak testétől elszakadt hosszú lába sokáig mozgott, ha a megölt béka tüdeje kivetve is működött, a hal szíve még akkor is vert, mikor egyébb húsa már megfőtt a tiszai halászok bográcsában, eszünkbe jut mind eme csodálat, és igen természetesnek látjuk B. csodálkozását; az a pókláb, mely néphit szerint napszállatig mindig kaszál, az a kivett szív és tüdő, az elmúlt, szétdúlt élet töredékei, neki orga. Sőt, ha a viszonyok kedvezőn tűntek volna is föl, nem mutatják vala a conservativek egy Pro­gramm által, bármily szépen üssön ki, épen azt meg, hogy a nagy változásoknak, melyeknek tégelyében föl kell olvadni és újraalakulni az ér­dekek tömbjeitől kezdve a pártszínezetekig min­dennek, sem szellemét, sem jelentékenységét nem értették át? A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Hely A felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851 Folytatás. CVI. Viscount Palmerston, lord Bloomfieldnek. Külügy 1 jan. 1. 1850. My Lord! Vettem Lordságod múlt hó 14-ki közlönyét, mely tudatja velem ennek közléseit Nesselrode gróffal, a sir William Parker alatti brit hajóhadnak bemenete­lére nézve, a Dardanellák külerősségei közé, s föl­hozza azon okokat, melyek rábírták , hogy nov. 25- diki magánlevelem kivonatát az orosz miniszterrel közölje. Feleletül tudatnom kell lordságoddal, hogy helyes­lem magánlevelem kivonatának közlését Nesselrode gróffal s oda kell utasítanom lordságodat, hogy ő fel­sége kormánya egyetért az orosz kormánynyal, mi­szerint a júliusi, 1841-ki szerződés valódi értelme szerint, a Dardanellák és Bosphorus szorosai alatt, azon egész átmeneteit kell érteni, mely az Archipe­­lagus és Marmora, s a Fekete- és Marmora tenger közt van. E vélemény közöltetett ő felsége konstanti­nápolyi követével is, s ezentúl meg fog tartatni ő fel­sége hadihajói által. Ilasonlókép tudassa lordságod Nesselrode gróffal, hogy midőn ő felsége hajóhada, menedéket keresvén rész idő ellen, néhány napra Barbers-Bayba vonult, ő felségének sem konstantinápolyi követe, sem dar­­danellai consula korántsem úgy és azért hatalmaz­­tatik föl ez állomás vételére, hogy az 1841-ki szer­ződés megsértessék , s az orosz kormány már régen tudhatja, hogy a hajóhad csak addig tartózkodott Barbers-Bayban, mig a rosz idő tartott. Azonban, ha azalatt, mig a hajóhad e vidéken tartózkodik, rosz időjárás keletkeznék, máshol fog menedéket keresni, nem a Dardanellák külerősségei között. Vagyok, stb. PALMERSTON. CVII. Lord Bloomfield, viscount Palmerstonnak. (Megérkezett jan. 3.) Sz. Pétervár, dec. 19. 1849. My lord ! Folyó hó 14-ki közlönyömre vonatkozólag, van szerencsém tudósítani lordságodat, hogy múlt vasár­nap volt találkozásom Nesselrode gróffal; ő excel­­lentiája kinyilatkoztató, hogy azon közlések, melye­ket ő felsége kormányának véleményéről tevék, a hajóhadnak állomására nézve a dardanellai szoros­ban, szétoszlatták azon nehézségeket, melyek külön­*) Lásd P. N. 369. számát.

Next