Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)

1851-06-02 / 370. szám

ben kényszeriték vala, ő felsége kormányához hiva­talos tiltakozást adni oly modorban, mint ez Bécsben történt, s mi el nem maradhatott volna, ha e tárgyra vonatkozó iratokat nem szolgáltattam volna kezébe; azt is hozzá adá, hogyha fölgyógyuland betegségéből, mely néhány napra ágyba kényteti, s ha a házat el­hagyhatja , azonnal Brunnow báróhoz intézendő köz­lönyt fog fölterjeszteni a császárnak, mely ez ügyet befejezendi. Sietve közlöm, hogy a cancellár tudata velem, mi­szerint holnap futárt küldend Londonba, mely köz­lönyt viend Brunnow bárónak, kétségkívül lordsá­­godra nézve kielégítőt, s mely véget vetend a két kor­mány közt fönforgó, s a Dardanellákra vonatkozó kérdésnek. Vagyok, stb. BLOOMFIELD. CVIII. Lord, Bloomfield, viscount Palmerstonnak. (Megérkezett jan. 3.) Sz. Pétervár, dec. 19. 1819. My Lord ! Épen most láttam Nesselrode grófot, ki említé, mi­szerint hiszi, hogy az orosz konstantinápolyi követ­ség és porta között, jelenleg már megkezdetett a di­plomatikai közlekedés, s hogy véleményének meg­erősítését a hét végével várja a legközelebbi török postával. Tudakoltam M. de Titord utasításait, melyek kö­vetkeztében ő excellentiája oly biztosan várja a kí­vánt eredményt, s válaszul azt nyerem, hogy a mi­niszter oda utasittatott, miszerint fogadja el a porta ajánlatát, melynek következtében a menekültek Tö­rökországból ki fognak utasittatni, s hogy azon kér­dés, mely azokra vonatkozik, kik utóbb keresnének menedéket az ottomán birodalomban, ne szorittassék többé, miután ez ügyet utóbb is el lehet még intézni. Vagyok, stb. BLOOMFIELD. CIX. Báró Brunnow , viscount Palmerstonnak. (Az eredeti franczia). Ashburnham­ house, dec. 21. —jan. 2. 184­0­ Báró de Brunnow, üdvözletét küldi viscount Pal­merstonnak, s van szerencséje közölni azon utasítást, mely Nesselrode gróftól dec. év érkezett azon meg­bízással , hogy excellentiádnak fölolvastassék, s má­solata kézbesittessék. Lord Palmerston távollétében Báró de Brunnow nem tartá helyesnek a közlést halasztani; azért ma általadja, s kéri ő excellentiáját, szíveskedjék őt a közlöny vételéről tudósítani. Vagyok, stb. BRUNNOW. Folytatjuk. Jlászcsapat onnan eltávolíttatott, ellenben az innen tegnapelőtt útnak indult Vincennesi vadász zászlóalj türelmetlenül váratik. Egyébiránt az Ordre hitelt érdemlő tudósítása szerint a pápa ő Szentsége a na­pokban bizonytalan időre elhagyja Rómát s előlege­­sen Anzióba megy, mi fele útja Gaetának. A hiva­talos tudósítás azt mondja , hogy levegő változtatás végett. Gondolhatni , hogy e légváltoztatás mily különfélekép commentáltatik. Tegnap a Charivari ügynöke hathónapi fogságra és két­ezer frank váltságra, a bepörölt torzkép festője pedig kéthavi fogságra s száz frank váltságra ítéltetett el, a köztársaság elnöke elleni gyanúsítás ürügye alatt. A szóban forgó kép egy széllövést ábrázolt, hol a köztársaság elnöke jutalmat tűz ki annak, a­ki az alkotmányt szívben találja, ennél­fogva a Charivari most azt mondja, hogy örvend elmarasztaltatásának , mert ez által ki van mondva, hogy az elnök és miniszterei nem akarják az alkot­mányt megsérteni. Saldanha folyó hó 15-kén csakugyan megérkezett Lissabonba. A Diario do Goberno czímű hivatalos lapnak a tábornagy fogadtatásáról szóló jelentése non plus ultrája a szolgaságnak. De ez megbocsát­ható egy hivatalos lap szerkesztőjének , mert hisz ő csak a legmagasabb személyek példáját követi e rész­ben. Azt mondják a királyné minden , még a leg­szélsőbb engedélyekre is kész Saldanha irányában, azon egyetlen föltét alatt, hogy a trónon meghagyas­­sék. Saldanha egyik beszédében magát Washington­hoz hasonlító. (!) Sokan tartanak tőle, nehogy a lá­zas állapot, mely Portugálb­an uralkodik, az egész félszigeten át elharapózzék. A legújabban Spanyol­­ország különböző pontjain történt véres jelenetek és a madridi deákok krawalljai ama félelemnek újabb alapot kölcsönözhetnek. Turin , május 20. j­. Kettős zavargásról kell önöket értesítenem. Az egyik vallási vakbuzgóság szüleménye volt, Szardi­­nia szigetén,és jelesen San­ Antioco félszigeten, a hasonnevű szent szobra és földi maradványi miatt, melyeket azonban a hatóság, némi katonaság közbe­jöttével, legott és könnyen lecsilapított, a másik Nizzában keletkezett s nagyobb jelentőségű ese­ménynek tekinthető. Megérdemli, hogy róla néhány sorral emlékezzem. A Nagybritannával és Belgiummal kötött keres­kedelmi és hajózási szerződések, minthogy a szabad kereskedelem elvein épülnek, minden szabadkikötői kiváltságot fölöslegessé tesznek. Nizza eddig ily ki­váltsággal bírván, az új vámrendszer következtében, mely iránt a közelebb múlt ápril 14-én nyújtotta át Cavour a kamarának az illető törvényjavaslatot, ezen kiváltságától a dolog természeténél fogva el­esik. Ez fáj a nizzaiaknak ! A visszaható párt ügyesen fel tudta használni ez alkalmat a különben oly békés lakosok szenvedélyei­nek felzaklatására. Folyó hó 14-én nagy népgyüle­kezet tartatott, mely óvást tesz az új vámrendszer behozatala ellenben Nizzába, fölemlíti az egyessé­­get, mely mellett 1388-ban Nizza-grófság önkénte­sen adta át magát a savoyai dynastiának, s azon egyesség meg nem tartásának esetére azt maga a kormány által megsemmisíttetnek, s függetlensége visszaszerzésére magát feljogosítottnak nyilatkoztatja. A zavargások tartottak 16-ig. Az elégületlenek vezetője Avigdor, mint hallom, a hasonnevű képviselőnek testvére, vagy rokona, ki azonban 17-én, negyedmagával, a törvényszék parancsára, fogságba tetetett. Mert a kormány szi­gorúan akar eljárni ez ügyben. S ezt helyesen teszi, mert hasonló zenebonok békés eltűrése csak arra adna okot, hogy Piemont s általában az alkotmányos szabad intézmények ellenségei — kik pedig benn és künn igen számosan vannak — ujjal mutassanak ez országra, mint a folytonos nyugtalanságok és for­rongások tűzhelyére. Amaz elhirhedt négyes olasz szövetségről, mely egész Európa hírlapjait megfutotta, csak annyit ir­­ata : május 22. Folyó hó elején érintette körútjában főispán Au­­gusz Antal úr megyei főnökünk Jagasics Sándor kí­séretében városunkat. Mint értettem azon czélból átá­zott, hogy hazánk definitív szervezéséhez a megki­­vántató tapasztalatokat e vidéken is megszerezze. A méltóságának be- és kivonulása alkalmával előtte mindenkor három tatai polgár lovagolt more patria, természetesen — mint mai világban illő — kard nél­kül. Visszautazván Esztergomba, ittlétében meg­nézte a börtönöket is. Az ájtatos szerzet rektora fölkérése következtében bement a kis gymnasiumi osz­tályokba is, hol a tanulók közöl többeket nyájas le­ereszkedéssel kikérdezvén, tőlök — minekutána őket előbb a tudomány és erény ösvényein folytonos meg­maradásra buzdította — búcsút vett. Értésünkre esett az is, hogy főispán úr átutazása közben Kocson a régi megyeházat megnézte, és an­nak fölépítését tervbe vette, h így a fölépítés után a jelenlegi csépi járás székhelye Kocson lenne, hon­­nét azután a járás is nevezetét veendené. F. hó 19-kén egy más magas vendég érkezett kö­rünkbe szokásos egyházi ünnepélylyel harangzúgás közt: megyés püspök Karner Antal úr. Régi püspöki szokás szerint szép hintán, szép négy lovon, illető udvari emberei kíséretében, úgy hallottuk, hogy a helybeli tanodát is szándé­kozott meglátogatni, a kisdedek tanulták is erősen az üdvözlő szónoklatokat, és szerdán délután, noha kü­lönben ekkor tanórák nem tartatnak, össze is rendel­tetett az ifjúság, de őméltósága ezúttal nem vett időt az iskolák megszemlélésére. Tatában jelenleg, miután az itteni társasbíróság április elejével megszűnt, csupán közigazgatási és törvénykezési egyes bíróságok léteznek. A felsőbb közigazgatási és törvénykezési kormány­orgánumok Esztergomban székelnek, értvén a megyei főnökséget és törvényszéket, így közigazgatási és törvénykezési fontosabb, valamint bűnügyi tárgyakban a megye, Győr-, Veszprém-, Komárom- és Fejér megyék szé­lével határos falvak lakóinak Esztergomba, a megye legfúlsóbb szélére kelletik levándorolni, a­mi főkép télen nem a legnagyobb kellemekkel van összekötve; sőt, mint a térképen látható, nemcsak a megyei szélső lakosok de a belsők is, kivévén az esztergomi sar­­kocskát, ezen rendszabály által fölöttébb terheltei­nek. A jelen politikai fölosztás szerint, minekutána a megye közepén Tatán kívül más város , mely a me­gyei kormány-orgánumokat keblébe fölvehetné — nem létezik; Esztergom városa pedig a megyei pol­gárok legnagyobb részére nézve fölötte messze esik, de magára a kormányra nézve is az itteni központo­sítás igen terhes, sürgős ügyekben pedig hátráltató is *) úgy hisszük, mind a kormány, mind a közönség érdekében szólunk, midőn kimondjuk, hogy az esz­­tergommegyei kormány orgánumok székhelyéül egye­dül Tata van hivatva, és semmi esetre Esztergom. Nem lehet ugyan tagadni, hogy az esztergomi tágos megyeház a hivatalnokoknak, valamint bureaux-ik­­nak elég tért adhat, és általa a kormány sok építési költséget megkímél, de ha a hivatalnokoknak szál­­lásilletékük jár, rájuk nézve a megyeház egészen szük­ségtelen , és szállást magán házakban is vehetnek, mit pénzért Tatában is mindenkor föltalálhatnak. Mi pedig a főnökségi s törvénykezési bureaux-kat s a megyei börtönöket illeti — ezek iránt a helybeli ura­dalom egyetértésével Tatában is lehetne könnyű mód­dal és olcsón intézkedni: t. i. itt van a városi piaczon az egykori kórház tévés épülete, mely talán már 15 év óta egésséges falai daczára elhanyagolva, s födél nélkül romban heverve rutitja a városnak legszebb terét, holott a státus, vagy uradalom által a fenebbi czélból fölépítve a városnak díszére, az uradalomnak pedig , valamint a közügynek is hasznára lehetne ; az esztergomi megyeházat pedig a státus — ha ehez jogot tarthat — más czélra fordíthatja. Ajánljuk méltán ezen szerény nézetünket az illetők figyelmébe. A napokban doboltatott ki, miszerint dohányt min­denki vethet, ki akar, csakhogy az őrködtetés lehe­tősége tekintetéből az illető hatóságnál aziránt jelen­tést tegyen. Komárom városa hetivásárjai 1-sőapriltól kezdve, szerda és szombat helyett hétfőn és csütörtökön fog­nak tartatni. Megemlítendőnek tartom az építő közönségre nézve azt is, hogy Száki Zsigmond komáromi deszkakeres­kedő eleget kívánván a közönség ebbeli kívánságá­nak tenni, Tatában deszkakereskedést állított, és Sz. György nap óta itt is, mint Komáromban minden­nemű deszkák, léczek, épületfák sat, nagy mennyiség­ben kaphatók. Még valamit.­­ Nemrég érkezett a kerületi rend­őrség felügyelőségétől az itteni kereskedőkhöz egy rendelet (hitelt érdemlő kereskedők beszélik) mely­­nélfogva vasárnapon estig minden boltnak zárva kell lennie, kivévén az aerarialis szivar- és dohányáruso­kat, kiknek, — de csak dohányt és szivart árulniok, a rendőrség, minthogy ez aerarialis vagyon, megen­gedte; — a pénzügyőrség parancsnokságtól pedig azon engedélyt vették a trafikánsok, hogy dohányt és szivart vasárnapon is egész nap árulhatnak. A termékek ára nálunk jóval alább szállott, a bú­zának p. mérője 6­,­7 forint váltó, és így van a többi termékeknél is, de a májusi folytonos eső és hi­degjárás ha még sokáig tart, azt aligha föl nem szök­kenti ; itt oly esőzés és hideg uralg, hogy midőn az ember sétálni indul, esernyőjét és téli öltönyét alig meri hol hagyni. LEVELEZŐ. Pak­s, május 28. Az ország külön vidékeiről érkezett tudósítások egyhangúlag bizonyítják, hogy az ingerültség a la­kosság közt általános. Kétséget nem szenved egy részről az, hogy országszerte , daczára a rendőrség éber őrködésének jól organizált titkos társulatok léteznek, melyek eldöntő befolyással bírnak a mű­helyekre , és ezek lakóival egyetértőleg el vannak határozva szükség esetében a legelkeseredettebb harczra. Másfelől azok, kik magukat a rend barátai­nak nevezik, az alkotmányrevisio melletti izgatá­saikkal i igyekeznek mozgásba tenni a forradalmi ele­meket. Az ország ily lázas állapotával szemben a Rivoli­ és Pyramid utczai gyüldék a fölött czivódnak: várjon V. Henrik, vagy Bonaparte Lajos érdekében döntsék-e meg a köztársaságot ? Ma Rómából újabb tudósítások érkeztek,­május 20-ról. Ezek szerint a franczia katonák folyvást gyilkoltatnak, úgyannyira hogy Gemeau tábornok kénytelen volt oly rendeletet adni ki, minélfogva minden gyilkossági merénylet tettén kapott egyén, minden kihallgatás nélkül, a legközelebbi őrség ál­tal rögtön főbe lövendő. Továbbá daczára a szent­szék ellenzésének a tábornok kieszközölte, hogy a Romában volt pápai sorezred és néhány század va­nismus; neki Organismus az az önkénytelen rángató­­zás, melylyel a meglőtt állat egyet kettőt rúg magán, mikor a nyaka metszett csirke félölnyire pattog fel a földről kungjában; ez neki mind Organismus. Ezekre lehet igazán elmondani, hogy az élet utó­játékai , és valóban ezen jelenetekhez leszen hason­lóvá az az élet, melyet B. organismusnak hisz a művészetben, s annak nevez Hegedűs „Hazatéritek“ nézőjátékában. De ilyet is mond B.. ky : „A bonyolódás fokról fokra növekszik.“ Mi erre azt mondjuk , hogy merő lehetlenség, mert fokozat csak jellemek fejlesztése­, szabadakaratuk találkozása- s egymásra hatásából állhat elő. Ez „kétszer kettő négy“ bizonyosságú. Vagy a bonyolódás hamis, mikor, ne is szóljunk róla. Mert vajjon micsoda bonyolódás az, mikor a motívumok mint raktárba vannak betömve a múltba, s a cselekvény folytában egyenkint rántatnak elő, mint a policinello bábjai ? B. . ky hallott a romantikáról, hallotta névszerint annak összefüggését a kereszténységgel, és szép szókat rakván egymás mellé „a remény, szerelem és hit“ felől, így szól: „Hogy a vakleány, ki az élet külső varázsát egé­szen lelkében hordja, a kedvese által szivébe oltott ,,remény sugárt, szerelme által fölszentelve, hitté emelte, ez gyönyörű cultusa a keresztény romanti­kának.“ Messze vinne annak fejtegetése, mennyiben mű­ködött e három, hajdan fő erénynek hitt, tulajdon a keresztény költészetben ; de hogy a sentimentalismus, melylyel naplói bírálónk vádolja „Hazatérteket“, ezekből fejlett ki, annyi bizonyos. Tehát ne legyünk szóhajtók, ne tanítsunk hamis fogalmakat; a hit,­­ szerelem (szeretet) és remény nem­ kizárólagos ke­resztény romantikas elem, legalább nem mindegyik az; teh­át miért egymás fölibe fokozni azokat, mikor egy ind költészet, sőt a fátumok poesise százszorta nagyszerűbben tüntetik azt föl a régi és nem keresztény világban, noha megengedjük, hogy a keresztény vi­lág szeretete erősebb mindennél, de minek ily ki­csire devalválható szavakkal bombaszírozni. Mondhatjuk : az ily felfutt beszédek se drámai költészetünket, se az ítészet hitelét nem mozdítják elő, sőt inkább feljogosítnak bennünket ama „sou­­verain kicsinylésre,a­mely efféle állítások emberét joggal illetné, ha tudnánk hallgatni most épen, drá­mai ügyünk körüli hamis apostolkodások láttára is. És elvégre mit talált a heti szemlész a „Hazatért­­tekben,“ hogy ily állításokkal lép elő. Eltagadá az Organismus alkatrészeit mind, s mégis rá ruházza az organismust magát. Nincs egység, jellem, belső ren­deltetés, hanem van mégis szerinte: „phantasia, erő, bensőség.“ Ezekkel a drámai (és nem általánosan költői) mű­ről a legkevesebb van mondva. De ha a phantasia bitang, az erő erőködés, a bensőség ráfogás — mert egység, jellem és belső rendeltetés nélküli műben nem is lehet máskép — zengedezzünk-e hozsánát, dicsérjük-e az idő telségét drámai szegénységünk mellett is ? B ..­kynak nincs szobája, hanem háza van; kraj­­czára nincs, de forintokkal szabadon rendelkezik. És így ő nem gondol a részekkel, hanem csak az egész­szel. És most mikor megállapítá, hogy Organismus van a műben, nem meri állítani, hogy van jellem, egység, hanem „phantasiát, erőt, bensőséget“ hirdet. Azaz háza volna, de az csak kocsi színt forintja is volna, de az itt nem jár. Látnivaló, hogy mi nem a drámát bíráltuk mind­eddig, hanem védőjét. Mi a drámát egyébiránt saját szempontból tekinjük, hitünk felőle, mondjuk ki őszintén, ennyi : el van érve benne a rész irány kö­vetkezetességének utolsó foka; elértük a netovábbat ebben is; most nincs egyéb hátra, mint egy nagy megjózanodással visszatérni az igaz útra. A Czakó által művelt pályát mi megfutva látjuk. Ki ezután még feljebb akarná csigázni a színpadi meglépések, véletlenségek, holmiságok, semmiségek hajházatát, úgy járna, mint a hold betege, midőn a ház tetejére följutva, még egyet emel lábán, de a sugárokra nem léphet, beléjök nem fogózhatik, vége a földnek és földinek, lépte alatt. És mert vége van, mintegy a tehetlenség szemérmében és zárt szemmel lelő ismét a földre, melyet betegségében nem látva hagyott el, így kell történni drámai költészetünkben is a fej­lődésnek. E szerint Hegedűs műve alkalmasint leg­utolsó a roszban , és a roszban utolsónak lenni oly­kor majdnem elsőség. Ha erő van benne, az e művel csakugyan roszhelyre volt vesztegetve, s adja Isten, hogy más úton forrja ki magát. Adja Isten , hogy támadjon drámai lángész , ki megszabadítson bennünket emez aesthetikai gonosz­tól , a rosz iránytól, mely a h­atáskeresésban mint velőnyomó lidércz nehezkedik a művészeti törekvé­sekre , s eddigelé már az írók közöl nem egynek ló­díta ki tengelyéből aesthetikai meggyőződését. De költőink nehezen tanulnak,“ s lángész gyanánt akar-­­ nak feltűnni,“ mint Lamartine a középszerű tehetsé­gekről mondja , „az által, hogy kitörnek az észsze­­rüség korlátiból.“ A művészet azon szabályai, me­lyek után valami derekast mégis állíthatni elő , már feltalál­vák s nálunk is voltak hirdetve , gyakorolva; s miután a prometheusi láng, az európai műveltség sugáraiban, hozzánk is le van hozva , bármi cseké­lyek igényeink , de azért többet várhatunk már a művészetben egy két forrasztgató kovács legénynél. Mi teljes őszinteséggel kérjük az igazgatóságot , el is várjuk tőle, hogy adassa e roppant kitövésű drámát még, ha ugyan a közönség kívánja, mert többet fog használni vele a k­özítélet tisztulásának, mint sok ilyen kritikával, melyből mégis nehezebb ítélni, mint a színről színre látott eredeti valódiság­ból. Talán megunjuk a rostat valahára , s egyszer aztán majd feltámad bennünk a tisztább érvek utáni sóvárgás. Végül emlékeztetjük a bíráló urakat, vegyék fon­tolóra, minő küldetésben járnak , tegyenek különb­séget személyes tetszéseik és a tudomány tanai kö­zött. Ideje valahára kijózanodnunk. .­­. P. hatok, hogy mindeddig — noha már létrejöttnek­­ mondották — semmi sem lett belőle, s lenni nem is j­ó­l fog. Az pedig, hogy e szövetséghez Piemont is já­rulna, valódi hírlapi kacsa. Hiányzik t. i. még mindig az alap, melyre ilyes frigy a római udvar és piemonti kabinet közt épít­tethetnék. Mert bármennyire óhajtható volna is, hog­y a két udvar közötti jó egyetértés újra helyre­álljon, ez, ama­talapon, melyre a római szentszék azt fektetni akarná, meg nem történhetik. A Liccardi-törvények lényeges módosítása, Fran­­zoni és Marongio érsekek visszahonosítása, ezidőre oly föltételek, melyek teljesítése nálunk a lehetlen­­ségek közé tartozik. Spinola ideutazásának oka e szerint még mindig kabineti titoknak marad. Egy sikere azonban ta­pasztalható : mielőtt t. i. Turinba jött volna, már mint megkötöttet hirdeték az olasz és némely fran­czia lapok a négyes olasz szövetséget; visszatérte után jelentik, hogy az nem létesülhetett. Azeglio úr tehát nem hiába rándult volt akkori­ban Génuába, Abercombry látogatására ? — Fura időket élünk ! Mit az emberek ma már létezőül hir­detnek, holnap ugyanazt megsemmisültnek tapasz­taljuk. HIVATALOS. Ő. cs. és apostoli k. felsége f. évi mart. 20-án kelt legkegyelmesebb elhatározátánál fogva magán­szemé­lyeknek a felségsértés miatt haditörvényszékileg elitélt személyek elkobzott vagyonához, minden igényeik felszá­mítás , vagy egyesség által közigazgatási úton , vagy szükség esetében törvény útján lévén kiegyenlítendők, ezen igényeknek közigazgatási utáni felszámolására a magyarországi pénzigazgatóság elnökének nagymellő­*) Nemrég történt, hogy az oroszláni vadász egy gomba­­szedőt véletlenül agyonlőtt, minek következtében a tatai járásbíróságnak , minthogy Tatában még rendes járási orvos kinevezve nincs,Esztergomba kelletett futárt kül­deni hivatalos orvos kiküldetése végett, ki harmad napra csakugyan megérkezett, és a halottat — minek­utána a járásbiróság az orvos megérkezéséig eltemetni megtiltotta, — temetetlen érvén , az orvosi vizsgálatot még is megtehette. Egypár napra ez eset után, új hasonló adta magát elő. Vegyük föl most, hogy ily esetek a kor­­­mányzat egyéb ágainál is fordulhatnak elő , még­pedig nagy számmal, azonnal világos lesz előttünk, minő ter­hére van a kormánynak magának is orgánumainak Esz­­tergombani központosítása ; ide nem számítván a tatai és csépi járás 80.000re menő polgárainak terheltetését és káros hátramaradását, mi a kormány figyelmét meg­érdemli.

Next