Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)

1851-06-02 / 370. szám

ságu gróf Almásy Móricz urnak elnöklete alatt egy bi­zottmány ily nevezet alatt: ,,Számolási bizottmány a haditörvényszékileg elitélt személyek elvesztett vagyo­nára nézve“ olyformán küldetett ki, hogy ezen bizott­mánynál, feküdjenek bár a kérdés alá vett javak Ma­gyar- , Horvát-, Tótországban, a Szerb­ Vajdaságban, vagy Temesibánságban , kötelesek mindazok, kiknek igényeik vannak, ezeket 1. évi márt. 20-tól kezdve ,hat hónap alatt bejelenteni, mely bejelentés elmulasz­tása esetére ezen igények meg­szűnnek, és sem egyesség, sem törvény útján fel nem számolhatókul kijelentetnek. . .Szükséges tudomás, és alkalmazás végett ezennel hiva­talosan értesittetnek. Pestmegye törvényszéke által. Hirdetés a cs. kir. helytartóság ideiglenes főnökétől 1851—ki april 17-kéről, melylyel az állodalmi egyed­­árusági tárgyaknak be- és átvitelére vonatkozó ha­­tározványok közzétehetnek. A cs. kir. pénzügyminisztérium, az állodalmi egyed­­árussági tárgyaknak be- és átvitelére nézve, f. é. mart. 3-kán 19023. sz. a. kelt rendeletével is a következő, már a nyugati és éjszaki koronaországokban 1838. év óta fenálló határozványokat adta ki hasonló alkalmazásul : 2. Sónak és dohánynak külföldről behozh­atására, vagy e nevezett egyedárussági tárgyaknak a vámterüle­ten átvitelére , minden folyamodó sajátkezüleg aláirt és tulajdon pecsétjével megerősitendő benyujtványnyal kö­teles engedélyt kérni. Ebben azt, hogy mi végre akarja az egyedárussági tárgyakat behozni, s ha dohányról len­ne szó, ennek faját s minden egyes fajnak mennyiségét is ki kell tenni. 1. A folyamodványok a következő szakaszokban foglalt határozványok utasításai szerint a cs. k. járási vagy országos pénzügyhatósághoz nyújtandók. 3. A járási pénzügyigazgatóságok föl vannak ha­talmazva: megengedni a dohánynak be- vagy átvitelét, ha a mennyiség 15 bécsi fontot meg nem halad, s ha a tiszt­ség, melyen át az egyedárusági tárgy bejöttének történni kell, azon járási igazgatóság tiszti körébe esik, melynél a folyamodvány benyujtatik. 4. Az országos pénzügyigazgatóság fel van hatal­mazva, megengedni a dohánynak be- vagy átvitelét, ha a szóbanforgó mennyiség a korábbi kelendőségből be­jelentett mértéken fölül rúg, vagy ha e mértéket meg nem haladja is, de a belépti tisztség nem azon járási pénzü­gigazgatóság tiszti körébe esik, melyben a folya­modó lakik. 5. Az egyedárussági tárgyak be- vagy átvitelére szóló engedélyek érvényességének ideje, mennyiben azok a járási pénzügyigazgatóságoktól adattak — egy hónapra, ha pedig az országos pénzügyigazgatóságtól erednek, a kiadás napjától számítva három hóra szoru­­tatik. Ez időköz eltelte után a folyamodó, ha az egyedárussági tárgy be­vagy átvitelét meg is kívánná, új engedélyt kérni tartozik. Geringer A hadügyminisztériumnak 1854-ki april 14-én kelt rendelete , melylyel a hadbirósági gyakorlatba fölvé­telre szükséges állodalmi vizsgálatokat tárgyazó ha­tározatok tetetnek közhírré. (A ‘közönséges birodalmi törvény- és kormánylapból 1851. XXX. darab, 95. sz., kiadott 1851-ki april 26-dikán). Az 1850-ki julius 30-kán kelt ideiglenes törvény­re (birod. törv. lap 327-ik sz.) és a vallás- s közokta­tási ministernek 1851-ki január 21. kelt rendeletére (bírod. törv. lap 28-ik sz.) vonatkozólag, a katonai igazságügyi szolgálat gyakornokai jövendőbeli fölvéte­­lére nézve következő rendeltettetik : I. A jog-és állodalmi tudományok azon hallgatói, kik négyévi tanfolyamukat a lombard-velenczei király­ság valamely tanintézetében 1851-dik évben végzik, további rendelkezésig , a hadbirósági gyakorlatba lépé­sük előtt csak a különös állodalmi vizsgálatok egyikét kötelesek letenni , a másikat azonban egyévi határidő alatt annyival bizonyosabban utána pótolni, minthogy ők ezen kedvezményt elvesztik, ha mind a két különös vizsgálatot legfölebb 1852-ki december utolsó napjáig le nem tették. II. A jogtanulmányaikat valamely magyar­, horvát­­és erdélyországi tanintézetben végzőkkel , a katonai igazságügyi szolgálatba való felvétel alkalmával, további rendelkezésig , az eddigi szabályok szerint kell bánni. III. Azoknak, kik tanulmányaikat a bécsi, prágai, olmützi, insbrucki, krakói és lembergi egyetemek va­lamelyikén , még­pedig: a) az 1850-51-ki tanulmányévben végzik, ki kell mutatniok , hogy négyévi tanfolyamukat, a­mint azt az 1850-ki julius 30-kán kelt törvény rendeli, teljesen be­végezték, s hogy az általános vizsgálati osztályt, továbbá a különös vizsgálati osztályok közöl az egyiket jelesen a bíróit, elegendő sükerrel letették; azok ellenben, kik b) tanulmányaikat az 1851-52-ik évben fejezik be, a hadbirósági gyakorlatba csak úgy vétethetnek fel, ha az elméleti állodalmi vizsgálatok mind a három osz­tályát , akkér , mint azt az 1850-ki julius 30-kán kelt törvény általában rendeli, letették. IV. Azokra nézve , kik az 1849-50-dik évben végeztek, a hadbirósági gyakorlatba való fölvétel tekin­tetében az eddigi határozatok érvényesek. Csorich. F. hó 28-án jelent meg a birodalmi törv. és körmi. XL darabja , még pedig német egyes és az összes kettős kiadásokban , kivéve a román-németet. Tartalmazza : 132. sz. a. a keresk. min. f. é. febr. 1-i kibocsát­­ványát a posta-bérmentesités kényszerének megszünteté­sét illetőleg Ausztria és Lengyelország közt. 133. sz. a. ugyanannak febr. 3-iki kibocsátványát a a szabad Pó-hajózás felügyeletével megbízott központi­hivatal bérmentességét illetőleg. 134. sz. a. a közokt. min. ápril 29-ki rendeletét a gymnasiumi magántanulók félévi vizsgálattételét illetőleg. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapesten, jun. 2. — Nemzeti színházunkban, ma hétfőn adatik Lendvai javára: HARAMJÁK, szomorújáték 5 felvonásban, irta Schiller , fordította dr. Toldy Ferencz. —­­ Szigligetinek Aggteleki barlang czimű nép­színművétől— mely tegnapelőtt került színpadra — előre is sokat vártak némelyek , kik némely daraboktól előre sokat várni már megszokták. Azonban ki kell monda­nunk , hogy a közönség nagy része velünk együtt azon meggyőződésre jutott, mikép e mű, Szigligeti leggyön­gébb darabjainak egyike, sőt mondhatni, hogy nincs népszínműve, melyben a magyar népi elem oly kevéssé volna képviselve, s melynek oly kevés igénye lehetne a magyar népszínmű nevezetre. Itt még csak alakot sem látunk, melyről elmondhatnék, hogy ő a miénk , ő valóban közülünk való. A jó szivü tiszttartó (Szent­­péteri) és hóbortos fia (László) legépebb alakjai a darabnak, de nem bírnak annyi érdekkel, hogy a körültök végbemenő czifra ürességeket elfelejtessék. És a közön­ség valóban , minden hatásra számított látványosságok mellett sem jelenté ez estre kitörő tetszését. Egy párszor tapsra buzdult ugyan, de nem a cselekvények megkapó volta miatt, hanem egy pár triviális szó hallásakor, például: midőn a hóbortos fiú azt mondá , hogy boldog­ságához képest Ádám és Éva boldogsága a paradicsom­ban csak Luviksz­, vagy : hogy nem fog több leányt szeretni, ha mindjárt czintányéron hozná is szivét elébe, és hogy rector uram nem nevelte a lányt apá­­czának, hanem inkább anyáczának. E helyek egy­szersmind bizonyságai a tapsoló közönség fölfogásá­nak s­züszlésének. A díszítmények és alakcsoportoza­­tok jól sükerültek , a bengáliai tűz is szépen világított, s a jó és rész szellemek pontosan végzők kötelességeket. A darabhoz Bognár Ignácz úr készité a zenét, mivel azonban e darabban semmi helyök a népdaloknak s hozzá bármely nótát eldúdolhatni, a készített zenéről, mely a darabhoz vala mérve — nincs mit mondanunk. Tárczánk legközelebb kimerítő czikket hozank ezen úgynevezett népszínműről. — A két Patikáros testvér jeles bandájáról hibás tudósítást közlöttünk minap. Ezen banda a kalaputczai borsajtóban hetenkint kétszer vasárnap és szerdán estve fogja a vendégeket legszebb magyar nótáinkkal gyönyörködtetni. —­­ A nemzeti színház igazgatósága következő so­rokat írja a mai színlapon : „Lendvai úr a mai előadás­ban súlyos és hosszas betegsége után először, de egés­­sége teljes helyreálltáig egyszersmind ezúttal utolszor is lévén szerencsés föllépni, az igazgatás (!?) a t. ez. kö­zönség méltánylatával véli magát találkozni (ez is ma­:­gyarul van?) midőn e rendkívüli (?) alkalmat fölhasználva, azt a művész javára rendezi, hogy a t. közönség mél­tányló gyámolitása által egésségében , melynek teljes visszaszerzése végett kénytelen fürdőre utazni , meg­erősödvén , minden tehetségét, ernyedetlen buzgalom­mal mielőbb ismét e nemzeti intézet javára szentelhesse.“ Mi úgy hisszük, hogy ez estve a közönség, kedvelt mű­vésze iránti részvétét e czifra értesítés nélkül is azon mértékben fogta volna megmutatni, melyben ő azt tel­jesen meg­érdemli. — ■j" Mióta a Kiutahiában levő helzettek közöl leg­többen kegyelmet kaptak, hirszerint az aleppóiak közöl is sokan folyamodtak kegyelemért s várva várják a pil­lanatot , melyben Törökországot elhagyhassák. Aleppó­­ban, mint közönségesen tudva van, még következő me­nekültek tartózkodnak : Kmethy (Izmáél basa) Stein (Ferhad basa) Zarziczky (Ozmán bég) Balogh János, Voronieczki (Jussuf bég) Schneider (Hassen bég) Fiala, Baróthi (Ozmán aga) Albert (Selim aga) Schei­denberg (Adron aga) Nemegyei (Omer aga) Holtan (Iskender aga) Oroszdi (Omer aga) Grimm (Mustafa aga) Árvai (Sáli aga) Tóth (Ibrahim aga) Schöpf (Jus­suf aga) Tabosinszky (Jakub aga) Ezeken kívül itt tar­tózkodik Lévai temesmegyei volt csendbiztos nejével és két leányával, kiknek egyike Zarziczkyné, másika Tóthné , és hét szolga. Azok, kiknek neveikhez a föl­vett török név mellékelve nincs, ledobták a fezt s meg­szűntek törökök lenni. Stein, Zarzic­zki, Oroszdi —­­az előtt Schnabel—■ körüli kételkedtek. Mondják, hogy nem a legjobb egyetértésben élnek egymással. Mint hír­lik a magyar forradalom történetetét terjedelmesen­ meg­írták , s németre fordítva egy berlini könyvárusnak 18 ezer (?) tallérért adták el — ha igaz. —­­ A városi hatóság nemrég falragaszok által hir­dető azon­­rendeletét, mely szerint az illető gabnakeres­­kedőknek, pálinkafőzőknek, szalámi készítők-, szatócsok-, és aprómarha kereskedőknek stb. szorosan megtiltatik, hogy életet, szalonnát, főzeléket, gyümölcsöt, tojást stb. máskor vásároljanak be, mint hetivásárok alkalmával, s akkor is csak délelőtti 11 órától kezdve. A rendelet ellen cselekvők azon kívül, hogy bevásárlóit áruczik­­keiket elvesztik, 12 p.­ft. büntetéspénzt is fizetnek. — -j- Halljuk , hogy Tóth Lőrincz úr azon „tör­vénykezési lapra“ melynek megindíthatásáért a minisz­tériumhoz kedvező ajánlatok mellett folyamodott, az engedélyt már megkapta. — -j- Az országos kormánylap, tisztviselők és köz­ségek számára, a budai egyetemi nyomdában követ­kező számban és nyelveken nyomatik : magyar-német 10,000; tót-német 5,000; csupán német 3,000; oláh­német 1,200; orosz-német 700. — -j- Némely hírek szerint Magyarországon néhány középítészeti hatóság fog nemsokára szerveztetni. Ezen hatóságoknak székhelyük lesz Buda, Pozsony, Soprony, Kassa és Nagyvárad. —­­- Hírlik, hogy a földmivelési és bányászati mi­nisztérium, mint önálló tárcza meg fogna szűnni, s egy bécsi lap állítása szerint, a kereskedelmi minisztérium­ba fog beolvasztatni mint külön osztály. —- -j- Érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy a Roth- Teleky-féle iskolai segélypénz elnyerése végett ez idén is számos evang. felsőbb iskolai tanuló ifjú folyamodott. A folyamodók mint tudva van, egy latin s egy saját anya­nyelvükön irtt értekezést tartoznak az e végre kinevezett válaszmányhoz benyújtani. Mind a mellett, hogy a folyamodók nagyobb részint szláv eredetűek, a bemutatott 110 értekezés közöl szláv nyelven csak négy, németül csak hét, a többi magyar nyelven íratott. —­­ A kerepesi és országúton leendő főcsatorna építésére Wagner János helybeli építőmester vállal­kozom. Egy öl építését 56 poftért fogja végezni. — J Mondják hogy a boradóra nézve némi módosí­tásokat fognának tenni. — -j­ A szent­­endrei szigetben levő Kis Oroszi hely­ség folyamodott , hogy Nógrádmegyétől csatoltassék Pestmegyéhez, melyhez fekvésénél fogva is tartozik. A helység reméli, hogy ezen óhajtásának teljesítését, mit az 1802-diki országgyűlésen hiába sürgetett, most már csakugyan meg fogja nyerni. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jun. 2. (!) Fámból, május 27-kéről három fontos kérdésre nézve kapunk tudósításokat. Első a revisio , második a május 31-kei törvény, harmadik a fusio. Az első kér­désre nézve , még mindig ugyanazon confusio uralkodik, mint pár nap előtt. A pyramid- és rivoli utczai gyül­­dék az indítvány­szerkezet fölött nem egyezhetnek. Mi a másodikat illeti, tudniillik a május 31-kei törvényt, az Elysée — Faucher úr ellentörekvései daczára — védpajzsának tartja , s ha a veszély fenyegeti, melle elébe veti, s hivatkozni fog a népre , melynek égő vá­gyai közé tartozik annak eltörlése. A harmadik kérdés a Jusio, a két monarchiai párt kibékítése, nem látszik a térfoglalásban sebesen haladni. Sőt Changarnier tábor­nok nem fusionista , mint némely lapok ezelőtt állítot­ták. (Erről külföldi rovatunk alatt bővebben.) Changarnier tábornok politikai véleményéről, ha az Ind.­beige párisi levelezőjének hihetni, ezt kell meg­jegyeznünk : „Ő a monarchia iránt teljes rokonszenvvel­ viseltetik , hanem jelenleg , a köztársaság szükségessé­gét elismerte , s ennek őszintébb védője nincs nálánál.“ Azt állítják, hogy Thiers úr is így vélekedik. A Romában történt események, kivált a democrata sajtóban nagy elkeseredést keltöttek föl, s a jezsuitákra fogják , hogy ők okozói a pápai és franczia katonaság közti orgyilkosságoknak. (?) Florenczből jött hírek szerint, az angol kormány igen erélyes jegyzékiratot intézett a toszkánai kormányhoz, bizonyos Puckenham nevű angol kiűzéséért, ki ott va­lami bibliai társulat ügyében működött. Úgy látszik, mint az Ind. Írja, hogy a toszkánai kormány Ausztriára támaszkodva, elhatározó az angol kormánynak nem en­gedni. Frankfurtból a F. O. P. A. Z. után a következő fontos tudósítást vesszük : „Az osztrák kormánynak az európai hatalmakhoz intézendő emlékirata, melyben politikája alapelveit védve , Európa nyugalmára nézve annak sürgető szükségességét nyilatkoztatja ki, némi módosítással nemsokára megjelenendik. Az olmützi con­­gresszus bezárása után , ennek eredményeit egy külön emlékiratban akarják közrebocsátani, s egyszersmind fölfejtetnek az indokok , melyek a kérdéses határozato­kat igénylik. Ezen jegyzékirat három hatalmasságtól lesz aláírva, melyek együtt a szent szövetséget ké­pezik.“ Tallenay úr, a franczia köztársaságnak frankfurti kö­vete , a confoederatio mellett teljhatalmú követté nevez­tetett. Londonból semmi különös érdekű. Portugálból május 24-kéről érkezett telegrafi tudó­sítás szerint, Saldanha minisztériumának első tette valt, a sajtótörvény eltörlése. Francziaország. (!) Páris, máj. 27. — Francziaország az Európa figyelmét magára vont nagy kérdés eldöntésének előestvéjén áll. Remény- és aggodalommal néz elébe a világ a lehető eredményeknek. Megoldását min­denki európai­ érdekűnek tartja. És midőn a kérdés ily nagy fontosság fölszínére emeltetik, h­iszi-e va­laki , hogy Francziaországban bárcsak két párt is megoldására nézve egyettértene ? Ki e tévhittel ál­tatná magát, s a békés megoldás rózsapárnáin már előre is szunyodozik, tekintsen el végig a franczia journalistikán, talál-e két egyező véleményt? Nem mondjuk, hogy a pártgyüldék tanácskozó vitáiban részt vegyen, mert ebből is eléggé meg lehet győ­ződni a veszélyes állás valósága felől. A gyüldék­­ben az egyenetlenkedés magvai még inkább fölcsi­­ráznak, mint a journalistikábtól látszik. Tényeket elősorolnunk fölösleges volna, s egyszersmind el is fárasztana. De mégis lássunk egyet, mi állításunkat legközelebbről igazolja. Az alkotmány átvizsgálásának indítvány-szövegét a pyramid-utezai gyüldében megá­llítván, (1. utóbbi számunk legújabb rovatát) a rivoli-utezai (legitimista) gyüldével közölték, s ez azt visszautasitá. A pyra­mid-uterai (bonapartista legitimista) gyülde már szöveget indítványozott, mely a következő : „Alálírt képviselőknek, azon czélból, hogy a nem­zetet fensősége teljes gyakorlatába visszahelyeztes­sék , van szerencséjük azon kivonatukat kifejezni, hogy az alkotmány átvizsgáltassék.“ Azonban , úgy látszik, hogy e szerkezetet nem fogadják el a legitimisták, pedig már sokan remé­­lették, hogy az indítvány le fog tetetni a nemzet­gyűlési bureauban. A párisi esti lapok ugyanazt állíták, hogy 182 képviselő aláírta volna, az Ind. beige levelezője pedig csak 100 képviselőről tesz említést. Szóval ez egyetlen tény is arra mutat, hogy aze­lőtt pár órával, midőn az indítványt le kellene tenni, a revistót kérvényező pártok közt a szó teljes értel­­mébeni zavar uralkodik. Mi lehet a kérdés jöven­dője ? gondolni lehet. Másik fontos kérdés : a május 31-kei törvény. A Constitutionnel a kereszthadat erélyesen folytatja ellene. Május 26-ról egy újabb czikket közöl, mely legvilágosabban elárulja az Elysée terveit. Imez kivonatban : „Léon Faucher úr minisztériuma a május 31-kei törvényt politikája zászlójául tűzte ki. Nekem igen tetszett volna, ha Léon Faucher úr minisztériuma hivatalbalépésének napján szabadon , minden politi­kai meggyőződéseivel együtt lépett­­volna föl a nem­­zetgyű­lés előtt. Nekem (t. i. Véron úrnak) különö­sen tetszett volna, ha az, az ország csengésével bátran szembemenve, az alkotmány revíziójából po­litikája programmját és czélját alkotandja. Azonban nem úgy történt.­ Faucher úr félt a legkisebb vihar­tól is , hogy a május 31-kei törvény felől nyilatkoz­zék. Most Faucher úr misztériuma, hogy egy roszul kezdett­ vitából megszabadulhasson, rögtön csak megjelenik azon elhatározásával, hogy a május 31- kei törvény vele egy test és lélek. Mi sajnáljuk a ministériumot. Nemsokára zavarba fog jőni. Rög­tönzött zászlajának redői közé rejtőzve, a revisio fölötti nagy viták alkalmával oly szabadon nem mo­zoghat. Mint tudva van, egy legelkeseredettebb harcz készül előre; a pártok szenvedélyeik magas­ságából Francziaországhoz fognak szólani; a kor­mányra és egymásra támadnak. Az ország, mely­nek akarata szilárd és élénk,­­aggodalommal és rész­véttel tekintend a szószék lármás előharczaira és tiszteletes és elhatározott állása előtt, ha nem csa­latkozunk , minden lárma megszűnik és a szenve­délyek elhülepednek. E pillanatban, midőn a pár­tok kimerülve vannak, nézetünk szerint, a mi­nisztérium szép szerepet játszhatott volna, fölser­kentvén a kedélyekben az önmegtagadás érzelmeit, s javallhatta volna az engedékenység és alkudo­zás új politikáját. Léon Faucher úr minisztériu­mának a május 31-kei törvény melletti oly heves és késő atyai szeretetét nem tudom magamnak meg­magyarázni , mely törvény ma a mérsékleti pártot elválasztja, és senki előtt nem elégséges hatalom az ország veszélyei és a pártoskodások kétségbeesésig vitt önmegszorításai ellen. A május 31-ei törvény eltör­lésével csak a rosz gondolkozásnak lehetnek elége­detlenek. Mert ez a legborzasztóbb pokolgép , hogy Francziaországnak minden pontján föllobbantsa a polgárháború tüzét.“ A harmadik fontos kérdés , m­elyet halva született gyermeknek lehet nevezni, a fusio. Közelebbről, ha jól jut­ eszünkbe, némely lapok azt írták, hogy Chan­garnier tábornokban erős gyámolt kapott volna. Az Ind.­berge, mint mondják Changarnier tábornok Moniteurje­, azt hisszük e kérdésben legtöbb bizo­nyossággal szólhat. A levelező érdekesen adja elő, hogy Changarnier tábornok épen nem fusionista. Ha megkérdezi az ember Thiers urnak vagy egy ba­rátját így nyilatkozik: „Changarnier tábornok nincs a fusio mellett, azt nem akarja semmi áron, e tényt egy segédétől tudom , ki maga beszélte nekem, hogy a fusio egy álom, ostobaság. Ha valaki azt monda­ná, hiszen egy segéd nem mindig tudhatja parancs­noka politikai véleményét, akkor egy tömeg közé kell vegyülni, hol a képviselők legélénkebben vitatkoz­nak, s közülök egy azt mondja: „Changarnier tá­bornok nem tartja lehetségesnek a fustot, vele beszél­tem személyesen, azt mondá, csalatkoznak, ha azt­­gondolják, hogy velük tart.“ Ha az ember Guizot, úr embereit vagy az Assamblée national szerkesztőit hallgatja ki, ezek azt mondják, hogy a segéd nem tudhatja , csak személyes véleményét mondja; a kép­viselőre nézve pedig megjegyezik : ezen bámulni le­het, midőn X. báróné és grófnénál a tisztelt tábornok úgy nyilatkozott, hogy meggyőződéséből a fusio ügye mellett van stb. — E néhány vonás, úgy hisz­­szük , elégséges a kérdés jelenlegi állásának előtün­­tetésére. 135. sz. a. a keresk. min. máj. 40-ki kibocsátvá­­nyát, mely által közzétetetik, hogy f. é. april 19-ilegf. határozat folytán a chileni kereskedelmi zászló az au­­striai kikötőkben kedvezményezett zászlóul tekintendő. 136. sz. a. Ugyanannak máj. 17-ki kibocsátványát, üzletigazgatóságoknak felállítását a cs. k. status vaspá­lyákon s azoknak Prága , Pest és Grátzba elhelyezését illetőleg. 137. sz. a. a máj. 19-ki cs. rendeletet az 1849 jun. 14-ki uj törvényszéki szerkezet 34. pontjának alkal­mazásba hozatala iránt. 138. sz. a. a máj. 19-ki cs. rendeletet, mely által azon fenálló törvényes határozmány , mely szerint oly bíró, ki valamely félhez vagy annak képviselőjéhez zsel­­léri vagy bérszerződési viszonyban áll, a bírói hivatal­nak e fél polg. jogügyeibeni gyakorlatától kizárva van, megszüntetik. 139. sz. a. máj. 20-ki cs. rendeletet, azon bűnösök ideigl. büntetésének kiszabásánál követendő eljárást ille­tőleg , kiknek az esküdtszékek által megitélt halálos büntetés elengedtetik. 140. sz. a. a belügyminiszter május 22-ki bocsát­­ványát, mely által a cs. k. csendőrségbe belépő katonai kapitulánsoknak a sajátjukból fizetendő első félfogadási pénzadalék elengedtetik. 141. sz. a. máj. 23-ki cs. rendeletet, mely által az esküttszékek által ítélt büntetések rendkívüli szeliditése iránti javaslatok ügyébeni eljárás szabályoztatik. 142. sz. sz. a. a bel-, had-és pénzügyminiszter máj. 25-ki kibocsátványát a községeknek azon három osztá­lyok valamelyikébe soroztatása iránt, melyek a hadsereg beszállásolása iránti f. é. máj. 15-ki 1. f. rendeletben egy tisztiszobának az átvonulás alkalmávali lakáladására nézve megállapittattak. 143. sz. a. Ugyanazoknak május 28-ki kibocsátvá­nyát, a katonaságnak átvonulás alkalmávali ellátását és elszállásolását illetőleg. M. H.

Next