Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)
1851-06-11 / 377. szám
fizessük. — De ki veszi meg gabonánkat, ha bő esztendő van ? Ha pedig, mint a hires jolsvai jól ijesztgetni mer, nedves időjárás talál lenni, s a szépnek látszó áldás elromlik, miután még Isten ege a mi csűrünk, — lesz ugyan ára a kevésnek, de lesz ám éhség is! Ilyen a mi mostoha helyzetünk, hogy az Isten áldása nekünk nem teljes áldás, de hogy az Isten csapása nekünk igen is csapás! Emlékeznek olvasóink, hogy nemrég a birodalmunk kívüli német sajtó egy megújult Nagy- Károlyi korról elmélkedett és álmodott, melyben a németek urai lesznek mindazon földeknek és tartományoknak a Fekete tengerig, melyeket Nagy Károly birodalma sem foglalt magában. Jelenben nem úgy elmélkednek ugyan, de az uralkodásról le nem mondtak még, csak más idomban gondolják. A külső Németország műipara és tudománya van arra meghíva, hogy a németek uralkodását a keleti népeken megalapítsa, igy zengik most vágyaikat, s a szász-cseh vasút megnyitásakor el sem mulaszták annak emlegetését, hogy a német népek, s azok rokonai vagy adózói (tributäre Völkerslämme) között az igazi és legtartósabb egyesség lassan halad, de föltartózhatlanul halad egy új és biztos ösvényen. — Az egymást föltételező és kiegészítő anyagi érdekek alapján, azt mondják, egy új német birodalom épül, nem csinálva mintegy , hanem szabadon önmagából kinőve. — S ez, még így emberségesen áll a papíron : gyakorlatban sokkal súlyosban nyilatkozik a czél, s az arra vezető eszközök megválasztása. De papíron is eléggé világosan kiveszi magát az adózó nép, hogy a gyengébb szemű is észrevehesse. Ki tehát ez új formulázás szerint az uralkodó? Az, kinél az ipar s annak következtében a tőke, s a szellemi ügyesség van. — S ki az adózó, nem magának, hanem másnak adózó, nem magának, hanem másnak dolgozó ? Az, kinél nincs ipar, kinek annak következtében nincsenek saját tőkéi, nincsen saját ügyessége. — S milyen ezen új uralkodás egyfelől, és alattvalóság, vagy inkább szolgaság másfelől? Nem csinált, mely valamint erőhatalommal lett, úgy erőhatalommal meg is szüntethetik, hanem szabadon, önmagából kinőtt, jóllehet nem úgy szabadon nőtt, hogy maga mellett a másnak növését nem gátolta volna, — s itt rejlik az álnokság — sőt úgy női az uralkodó nemzet iparának korlátlansága, hogy az „adózó“ nemzetek műtani fejlését akadályozza, iparkodó embereit mindentől, hol ők is gyökeret verhetnének, eltávolítja, s a forgalmat és a vállalatokat keze közé vevén a tőkéket is maga, tehát egyedül önhasznára, helyezgeti. Ez az úgy nevezett szabad növés, mely a másnak gyenge csiráit nem tépi ugyan ki erőszakkal, csak a vizecskét fogja el tőlök, melyet akár az igazságos ég bocsátana felülről, akár a mindnyájunk édesek számára, Leith, Saint, Johnston, és Inverness helységekben. Innen látta el élelemszerekkel a többi kis állomásokat, és ezáltal mindig kezeinél voltak a legszükségesebb élelemszerek. Minden katonának hat napra való élelmet adatott ki, ezen könnyű podgyászat behatott azon rejthelyekbe, melyeket a hegyi lakosság eddig elő megközelithetleneknek tartott. A lovak, a katonákat mindig követni nem tudván, sokszor a mélységbe estek le. Volt egy nap, midőn 41 ló elpusztult egy mocsárban. De Monk daczára ezen ismeretlen helyeknek és az út hosszában mindenütt elbúvó ellenségnek , elővigyázata által nem igen hagyta magát meglepetni. Folytonosan értesítve sok kémeitől, lépteit bizonyos adatok után irányozta. Napi kirándulásai rövidek voltak , rendesen minden nap délbe érkezett azon helyre, hol táborozni szándékozott. Maga választa ki a helyet, maga jelölte ki a kört, maga állíta fel az előcsapatokat, maga vigyázott mindenre, s ő maga küldött élelemszerekért, vagy a vidék kikémlelésére. Mindent elvégezvén leült a földre, élvezvén kis ebédét, mely hideg húsból állott és melyet mindig nagy mennyiségben vitt magával, és a mit rendesen tiszteivel megosztott. Este sátorában gyüjté össze a tiszteket oly asztallal szolgálván, amilyent a környékből összeszerezni lehetett. Katonái úgy bíztak tevékeny őrködésében mint egy vár falaiban. Ő igyekezett őket élelemmel ellátni, gondoskodott a mennyire lehetett beszállásolásukról, őrködött felettük veszélyes körülmények közt, és szükség esetére el is volt látva receptekkel és orvosságokkal. Monk ezen módon végig ment a szó teljes értelmében ellenségei földjének minden helyein, némelyeket megszorítván, másokat pedig futásra kényszerítvén. Middletont kiéheztetés által pusztító el, ki sem biztos helyekkel, sem raktárakkal ellátva műn volt, és ki fentarthatását azon vidéktől várta, melynek birtokát mástól nem féltette, mivel azt megközelíthetlennek tartá. Sem az egyik, sem a másik párt nem akarta csatára vinni a dolgot. Middleton nem hitte, hogy a anyja , a föld, eresztene fel alulról; s mely száz meg száz elmélettel, intézkedéssel s annak örökös dudolásával: Beatus ille ,trui procus negotiia . Paterna rura bobus excercet suis Ut prisca gens mortalium, folytonos szelet okoz, hogy a levegőnek harmatja sem lepheti meg a fonyadó növénykéket. S már most nem az elmúlt májusi kövér napok és a londoni műkiállítás tesznek olyan ellentétet , mely sajátságánál fogva keseríthet, hanem inkább azon meggyőződés, hogy azoké a hatalom , mert övék a pénz, a műipar, az ügyesség, kik most vagy dicsekednek Londonban, vagy dicsekedhetnének, ha akarnának, ellenben, hogy azoké csak a szegénység, tehát az újkori szolgaság is, kik akarva sem dicsekedhetnének Londonban , mint például a mi nemzetünk. S azon meggyőződés keserít, hogy ép azért nem használ nekünk Isten áldása sem! De kell-e ez utóbbi körülménynél még több vagy erősebb bizonyság arra, hogy az nem lehet természetes állapot, melyben Isten áldása sem áldás ? S továbbá nem szökik-e mindjárt szembe amaz természetelleni állapotnak következése, miszerint , ami Magyarországra nézve rész, az nem lehet jó a birodalomra nézve ? Aki előtt a jövendő már a holnaputánnal be van rekesztve, s ki a távolságba sem lát meszszibb, mint amennyire az orra ér, az talán nem gondolja, hogy minden állapotnak szükségkép van mindenfelé hatása, tehát bizonyosan a közelségre is, az nem gondolja meg, hogy a természetelleni állapotnak szükségkép rosz következése van mind azokra, kik azon állapot fentartásában érdekeltetnek, s hogy azon következés annál roszabb, annál eltipróbb , mennél viszásabb volt az állapot. Csak a bolond, vagy a gonosz (ki azért már esztelen is) hiheti, hogy az érdekek nem tesznek olyan lánczolatot, mint az igazság; minélfogva senki sem kételkedik többé, hogy ha az igazság és a jog valahol sértethetik meg büntetlenül, az sehol többé nem biztos. De minthogy az érdekek látszólag harczban állanak egymással, minthogy az egyik a másik hátrányával nyerni látszik — mint, nem rég még a jogot is csak úgy birták felfogni, vagy inkább érezni, ha az mások jognélküliségének summáját tévé. — arról van az önzés meggyőződve, hogy miatta elszakad a láncz, mely az egyetemet összetartja, s mely nem lehet más, mint a jogok, az érdekek öszhangzása, s a természeti törvényekkel való teljes egyezése. Vak az önzés! De azért van, és hat, mégpedig annál inkább hat, minél kevésbbé tudnak azok is látni, kik legközelebbi áldozatai az önzésnek, csatát kiállhassa, Monknak pedig nem igen volt reá szüksége. Cromwellnek titkos alkudozásai, és a megadás esetére ígért kegyelem megingató a skót főnökök határozatait. És így Middleton oly helyzetbe juttatva, hol csatát vívni nem merészelhetett, kénytelen len látni erejének részenkénti elpusztulását. Morgan azonban meglepte, és megverte Lech Garrynál, mely megveretét elcsüggesztő végképen Middletonnak hátramaradt bágyadt embereit. Middleton visszavonult Skye szigetére, onnan pedig Hollandiába ment. Az ország megadta magát, de a sereg addig el nem ment, míg bizonyos számú őrizetek által az adó fizetése nem biztosíttatott. A hegyek lakói ezen ideig megtagadták az adó fizetését, most pedig anynyira helyreállíttatott a rend ezen rabló fészkekben, amint mondták, hogy egy elveszett ló visszatérítésére, elég volt a tulajdonosnak erre vonatkozó köztudomásra juttatása. Monk visszatért Edinburghba 1654. Augusztus végefelé. Föllévén ruházva egy hóditónak hatalmával, ő azt szigorúan fel is használta. Az anabaptisták elnyomattak, a presbyterieknek megengedtetett vallási szertartások, de megvitatott nekik a polgári ügyekbeni excomunicatio, valamint a kormány rendszabályai fölötti nyilatkozás. A szigorúan üldöztetett összecsoportozások maguktól feloszlottak, mihelyt néhány katonát közeledni láttak. A skót nemes embernek megtiltatott a kardviselés, egy jóra való lovoni lovaglás, személyes ellenségei elleni önelégtétel, továbbá az önkényes igazságszolgáltatás jobbágy és cseléd fölött. Szóval mindenki meghajlott azon egyforma, de kemény iga előtt, mely szabályossága által tűrhetővé lön, és mely nem nagyobbittatott kihágások által. A sereg ép oly szigorún tartatott mind a vidék; semmiféle rendetlenség nem töretett, és semmiféle igazságtalanság nem szenvedtetett, legyen az a tisztek részéről a közkatonákra nézve, vagy megfordítva. A jól fizetett seregek, jólétet és békét hoztak az országba. A nyugodt és fáradhatlan Monk Dalkeithben vette szállását, Bucleugh gróf házában, melyet pénzért bérlett, és hol 5 évig lakott Skótzia kormányzása ideje alatt. Itt vagy hivatalos dolgai után nézett, vagy faültetéssel foglalkozott, mely foglalatosság előtte, igen kedves volt. Ajtaja mindenki előtt nyitva állt, kihallgatott mindenkit, tudott minden osztályú, rangú és pártbeli ember nyelvén beszélni, és mindig haladott az ügyekkel. Megtudván Ilitől tartania kell és mire vigyázni, saját belátása szerint felhasználta azon kémeket, kik által hozott hírek idegen fület nem értek. Ily módon megszabadult sok hiábanvaló kellemetlenségektől, melyek inkább izgatnak fel egy gyanús kormány ellen, mint maga a szigorú eljárás. Június végefelé 1655, midőn Skótzia végképen meghódíttatott, akkor Cromwell, Skótzia kormányzására választmányt nevezett ki, mely következő tagokból állott: Broghill, mint elnök; Monk, Desborough, és Howard, Lokhart, Scroop, és Wetham ezredesek. Hatalmuk nagy terjedelmű volt, és a többség melyet Monk saját tanácskozásaiban felhasznált, az egész hatalmat úgyszólván kezeibe téve le. Tettleg Dalkeith volt a kormány központja, és a skótziai nemesség, kik Monknak engedelmeskedő nyájasságán át észre nem vették hatalmának szigorát, mind inkább hozzá közeledtek, és lassan kint megszoktak a dynastia iránti érzelmeibe bizalmat helyezni, mely bizalmat csak bizonyos mértékig engedte Monk. Monk, mint Cromwellnek szolgája, és a royalista párt reménye, minden módon igyekezett Cromwellt a beldolgokba a beavatkozástól visszatartóztatni. És így szükségképen tárgya lön a vallási és politikai fanatikusok gyűlöletének. Ezen gyűlölet mindjárt Skótziábani első tartózkodása ideje alatt mutatkozott. Gyalogsági ezredese Overton, mint megrögzött enthusiasta és feje az elégedetleneknek, azon igyekekezett, hogy a vezérséget kezeibe ragadja, és hogy Cromwell ellen nyilatkozzék. Az összeesküvőknek kellett: Monkot meglepni Dalkeithben január 1-jén 1656-ban , némelyek azt akarták, hogy Monk megölessék, de egy Oates Sámuel nevű pap ellenezte, fenyegetvén a többieket avval, hogy ha szándékokról le nem mondanak, akkor Monkot értesíti az egén Folytatjuk. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XLI. , Bécs jun. 7. Az olmützi conferentiákkal mszintúgy jártunk, mint általában a legközelebb múlt két év mindazon eseményeivel , melyektől előre igen fontos eredményeket vártunk. Elmúltak, s egyik a másikat kérdi: miért volt e zaj ? mi volt a czél, minő a süker? Hogy a politika ez összejövetel alkalmával egészen érintetlenül maradt volna, nem hiszi senki, s habár valószínű, hogy minden efféle tárgyalásnak inkább barátságos értekezésnek, mint diplomatikai tanácskozmánynak színe volt. Mondják, hogy a dán kérdés is szóba került volna Schwarzenberg herczeg és Nesselrode gróf közt. Az orosz kabinet e kérdés két ágát szorosan elválasztja egymástól. Mi a trónörökösödést illeti,e tekintetben Ausztriával tökéletesen egyetért , s az oldenburgi ág mellet fog pártot, nem úgy azon kérdésre nézve, mely a dán tartományok német szövetségbei beléptét illeti. Ausztria már 1848 előtt ezen eszközt vélte legalkalmasabbnak a herczegségek megbékéltetésére, s e véleményt újabban némely tenger felé törekvő tervei által még inkább megkedvelte. Oroszország pedig, mint természetes, ily belépésről mit sem akart tudni, s ellenszegülése azáltal még nagyobb nyomatékot nyer, hogy Angol- és Francziaország szinte nem akarhatják , hogy a német hatalom észak felé és a tenger partján annyira kiterjedjen. E kérdésre nézve tehát a legújabb olmützi értekezlet eredményt nem szült. Múltkori levelemben egész gyöngédséggel érintem azon híreket, melyek a belügyminiszter úr állására nézve köröztek. Alaposak-e vagy sem , azt ma sem mondhatnám meg egész határozottsággal, hanem igen hiteles forrásból annyit közölhetek, hogy a bel- és külügyminiszter közt a legjobb egyetértés létezik. Helybeli lapok említették, miszerint e napokban ő felsége segédje, kellersteini Keller tábornok Magyarországba utazott; e hírt megtoldhatjuk azzal, hogy a tábornok igen fontos küldetésben jár el, s minthogy tudva van, hogy némely várbörtönt megfog látogatni, általánosan el van terjedve azon hiedelem, miszerint újólagos és terjedelmes amnesztiát várhatni. A tábornok utazását a Wojvodina és Erdélyre is ki fogja terjeszteni. Ezen eseménynek mindenesetre nagyobb fontosságot kell tulajdonítani, mint azon combinatióknak, mik a martiusi chartára nézve keringenek. E harcrok azért egy cseppel sem fontosabbak, mivel épen a Lloyd áll a bajnokok élén. Az alkotmány kérdése a minisztertanácsban még nem is volt vita tárgya, mert erre minden indítóok vagy alkalmatosság hiányzott, e szerint határozatról sem lehet szó, s az átmeneti állapot annálfogva is hosszabb életnek is néz elébe, mivel Weiden tábornok lelépte már megtörtént, anélkül, hogy az ostromállapot megszűnt volna. Jól megjegyzendő azonban, hogy Weiden Ibsza, utóda, Kempen báró, nem polgári és katonai, hanem csak katonai kormányzóvá neveztetett ki. Az átmeneti állapotra nézve azonban egyik prágai lap rendesen jól értesült bécsi levelezője kissé rejtélyes közleményt tesz , mely sokat jelenthet, vagy épen semmit sem, melyet azonban mégis szóról szóra ideigtatunk, magyarázza kiki tetszése szerint : „A kormány — így szól az idézett levél — most jobban látja át, mint valaha, hogy a kor s azon különös viszonyok, melyek közt élünk, az átmenet jellemét hordják magukon, s hogy korántsem látszik tanácsosnak ennek tartását elhamarkodva megrövidíteni. Ezen állapot most fenáll, de Úgyszólván még nincsen kimondva, s némely koronaországokban s fővárosokban az ostromállapot által kézbesíttetik. Nem soká pedig arról leend szó, hogy az átmeneti állapot tökéletesen autorizáltassék, s akkor határozott vagy határozatlan időre a „bizalom férfiak rendszere foglaland helyet. Annyit bizonyossággal mondhatni, hogy a „bizalom férfiak“ rendszerét, a mennyiben ez a rendszer nevét megérdemli, befolyással biró s jelentékeny körökben nagy előszeretettel tekintik s fogják fel !!!■*... Paris, juni 4. P. Az összes napisajtó, a „Constitutionnel“ és a két lézengő miniszteri közlöny a „Patrie“ és Moniteur du soir“ kivételével — jelen voltak tanúbizonysága után—constatírozza a tegnapelőtti levelemben megírt tényt, miszerint a köztársaság elnökének Dijonban tartott beszéde módosítva, hamisítva jött hivatalosan a közönség tudomására. A tegnapi lapok egyhangúlag támadják meg az elnököt, részint azért, mi beszédéből a hivatalos szövegben megmaradt, de főleg azért, ami abból kihagyatott. Legérzékenyebben sújtva azonban a royalisták tábora érze magát, és azért kifakadásai leghevesebbek. Minden megtámadások közt pedig legtöbb fontossággal bír és legváratlanabb volt az, melylyel a „Journal des débats“ különben oly túlságosan mérsékelt hasábjain találkozunk. Armand Bertin úr ugyanis két különböző eredeti levelezést közöl Dijonból, melyek mindegyikében a tények minden szépítés nélkül, úgy amint önöknek röviden megírtam, elsoroltatnak, és ezek fölött a főszerkesztő néhány sorban határozott rászólását fejezi ki, oly szigorú hangon, melyen e lap még eddig soha nem szólt az elnökhöz. Ezenkívül még — ami szinte hallatlan — a „Messager des Assemblée“ből egy, az elnök ellen intézett kemény czikket fölvesz tekintélyes hasábjaiba. Ezt még eddig a hírlapok ezen burggráfja soha sem tévé. E szerint a „Journal des débats“ mely orleanista létére is , eddig az elnök legnagyobb hibáira is mindig talált mentséget, tegnaptól fogva ennek nyílt ellenségei sorába fölavatta magát. Egy másik hatalmas támaszát Bonaparte Lajos úr ama fatális beszéd folytán Lamartine úr személyében veszte el, s e részben örömmel vallom be ezúttal családosomat. Lamartine úr , a mérsékelt respublika zászlójával kezében, a visszaállítandó általános szavazat alapján, az alkotmány revisióját és — személyes rokonszenvénél fogva, vagy tán, mert a nemzet javát gondolá vele előmozditatni !— Bonaparte Lajos újraválaszthatását akará lehetségessé tenni. E czért tartva szemei előtt, megmutatá az elnöknek az utat, melyen haladnia kell, ha hibáit jóvátenni, az ország elvesztett népszerűségét viszszanyerni akarja. Megmondá neki, hogy állítsa helyre az általános szavazatot, s helyeztesse vissza ezáltal a népet kivívott fenségi jogába, de egyszersmind mondja meg a nemzetnek , hogy ő a négy évelteltével a nép kezei közé leteendi az ez által ráruházott hatalmat, s czáfulja meg a hízelgői által elhintett rágalmakat, mintha ő ambitiótól vezérelve hatalma meghosszabbítására törekednék. Lamartine úr nemcsak lapjában ad á e tanácsot a köztársaság elnökének , hanem ezzel személyesen több összejövetele lévén, minden alkalommal e nézeteinek igyekezett tért nyerni. Úgy látszik, hogy az elnök viszont nem épen visszautasítólag nyilatkozott Lamartine tancsai ellenében, legalább a Véron doctor által a máj. 31-ei törvény ellen megindított harcz ezt bizonyítja, és a többször elterjedt hír, mintha Lamartine fogna minisztériumalakításra megbizatni, nem látszott egészen alaptalannak. Bekövetkezett az alkotmányrevisio szőnyegrehozataalának törvényes ideje. Alig téve le Broglie a piramid-utczai gyüldes javaslatát, már egy más, az alkotmány némely kittervről. Ezen akadály következtében a tanácskozás másnapra elhalasztott. Monk értesítetvén a tervről befogatta Overtont és néhány bűntársait, kiket december végefelé Londonba küldött. A többi tisztek nagy száma rangjaitól megfosztatott, és Monk ezen esetet felhasználta arra, hogy ezentúl oka legyen keményebben bánni a fanatikus és függetlenség után törekvők ellen. Ezen összeesküvés az egyedüli volt, mitől Monknak tartania kellett Skótziában. A royalista összeesküvések ezen időszakban számosabbak voltak. Ezek Cromwell személye körül történtek. Monkra nézve más értelemben működtek a pártok. Még 1656-ban következő levelet kapott Monkvik Károlytól: „Némelyek,kik ismerni állítják ennek jellemeit és hajlamait, engem biztosítottak , miszerint ön daczára a sok szerencsétlen és kellemetlen eseteknek, irányomban még régi ragaszkodással viseltetik, és hogy ön azt, a kedvező pillanat alkalmával be is bizonyítandja. Én nem kérek ennél többet. Várjuk meg türelemmel ezen alkalmat, mely tán hamarább be fog következni, mintsem ön gondolná. Tartsa magát készen és vigyázzon várakozása ideje alatt, hogy ne essék azok kezeibe, kik nagyon jól ismerik azon bajt, melyet ön annak idejében nekik szerezhet, és akik bizonyosan gyanítják, miszerint a leendő alkalommal, önnek rokonszenve, az önt szerető barátja felé fog fordulni, amit teljes bizalommal vár Károly R. Köln 1656. augusztus 12-én.“