Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)
1851-07-15 / 405. szám
Paris jul. 8. P. Tegnap Tocqueville úr fölolvasá a bizottmányban az alkotmányrevisio tárgyában készített jelentését, mely mindamellett, hogy az előre történt megállapodás értelmében és az előadónak megválasztatása előtt tett nyilatkozata szellemében van fogalmazva, mégis ama tartandó bizottmányi ülésben élénk vitát fog előidézni. Minthogy a tagok egyelőre titoktartást ígértek egymásnak a mai vita bevégeztéig, tehát a jelentés részleteiről még eddig ide künn keveset tudhatni, annyi mindazáltal bizonyos , hogy a törvényességnek lelkiismeretes föntartása erélyesen van benne kimondva. Mielőtt Tocqueville úr fölolvasta volna hosszas jelentését, a bizottmány kihallgatá a petitiók megvizsgálására kiküldve volt alválasztmány működéséről tett jelentését, és a belügyminiszter e kérdés körüli nyilatkozatát. Az utóbbi, főleg Charras és Baze urak részéről valóságos ostromot volt kénytelen kiállani. A kormánynak a petitiók létrehozatala körüli eljárása, a megyei főnökök-, polgármesterek és egyéb hivatalnokoknak ez ügyben adott utasítások, a nyomás , melyet a kormány e kérdés körül a népre gyakorolt , a bizottmány nevezett erélyes tagjai által sorra fölfejtettek és hiteles adatokkal támogattattak. Faucher Leo úr igyekezett védeni magát, kereken tagadván , hogy rendelkezései által nyomást akart volna gyakorolni a népre, és azon elkoptatott argumentumot hozván föl a hivatalnokok eljárásának védelmére, hogy azok, amit ez ügyben tettek, azt korántsem hivatalos minőségükben, hanem mint magánpolgárok tevék. A köztársaság elnöke tegnap ismét egy műutazásról tért haza; a hírlapok hasábjai tették az ez alkalommal mondott üdvözlő beszédek és fölköszöntésekkel. Az elnök maga is újra hallatá ékes szavát, azonban amely arányban szaporodik e beszédek száma, azon mértékben apad a nekik egy vagy más oldalról tulajdonított érdek és fontosság. A beauvaisi polgármester üdvözlő beszédében az elnöknek a nevezett városbani megjelenését az első consulnak 1802-ben tett látogatásához hasonlitá. Az elnök e hasonlításnak megfelelő szellemben válaszolt. Mindkét beszéd sok tekintetben megérdemli, hogy figyelemmel olvastassák *). Gharám Emil lapja tegnapelőtti számában egy új solutióval lép föl, melynélfogva a nép , az általános szavazat útján fogna nyilatkozni egyszerű igennel vagy nemmel a fölött: revideáltassék-e az alkotmány vagy nem ? Ha a többség igennel döntené el a kérdést, akkor egy alkotmánykészítő bizottmány neveztetnék ugyancsak az általános szavazat útján. Minden ember csupán egy nevet ima szavazati lapjára, és aki az országban összevéve 100.000 szavazatot fogna egyesíteni, az a bizottmány tagja lenne ; e szerint a bizottmányi tagok száma a választás eredményétől függene, ha azonban egy személy a kívánt számnál több szavazatot nyerne, úgy a bizottmányban annyi szavazattal birand, ahány 100.000 szavazata volt. Girardin e tervvel úgy látszik csak azoknak akart felelni, akik mindegyre a népre hivatkozva azt mondják , hogy a nép óhajtja a revisiót. Ám adjunk hát — úgymond — alkalmat a népnek, hogy szabadon nyilatkozhassék. Javaslata elfogadása esetében tudni fogjuk, mily erős az országban a legitimista, az orleanista és a bonapartista párt stb. — Azonban részemről nemhihetem , hogy e javaslatot Girardini maga komolyan venné, már csak azért is, mert bizonyos lehet benne , hogy nem fog keresztül menni, és egyébiránt e solutio csak ép oly alkotmányellenes fogna lenni, mint a Veron úr ismert solutiói: egyik ép oly forradalmi, mint a másik. Ép oly kevéssé hiszem, hogy Girardin úr régibb tervét, miszerint egy kézműves választassák elnöknek , komolyan vette volna: ez mind úgy látszik, csupán időnyerésre van számítva. Egyébiránt az idő halad és nemsokára kénytelen lesz mindenki kilépni a síkra valódi szerepében. Paris, jul. 10. P. Tegnap óta Tocqueville úr rég feszülten várt jelentése közkézen forog. Amint előre sejthető volt, a különböző politikai pártok egyikét sem elégíti ki ezen okirat tökéletesen, e mellett azonban óvakodik bármelyiket is túl szigorral sújtani. A republikánusok és mindazok, kik szilárdan el vannak határozva a törvényes ösvényről el nem térni, a jelentés indokaiban feltalálják a törvényesség biztosítékát, amíg a jelentés conclusióit elvetik; a revisio barátai ellenben a conclusiókat magukévá tevék, az indokokat nem fogadják el. A parlamenti viták e fontos tárgy körül jövő hétfőn, 14-én, fognak megkezdetni. Az eddig följegyzett ötvenhat szónok közöl 30 a revisio mellett és 26 ellene fog nyilatkozni. Az utóbbiak sorában találjuk a többek közt Créton és Payer urak neveit, kik önmaguk elvetett revisiojavaslatok szerzői voltak ; ugyanezen oldalról jegyezteték föl magukat a legitimisták részéről tettement — az „Opinion publique“ szerkesztője, és Leo de Laborde urak, a baloldal tekintélyes tagjai közöl eddigelé Cavaignac , Lagrange Károly és Hugo Victor vannak följegyezve. Tocqueville úr előterjesztése, mielőtt az a gyűlésben felolvastatott volna , a bizottmány kebelében volt tárgya élénk vitatásnak. Különösen azon pontja, melyben mondatik , hogy : „azon pillanattól, midőn az alkotmány törvényesen nem revideáltathatik, minden kisérlet, melynek czélja a népet alkotmányellenes kijelölésre izgatni, nem csupán helytelen és szabálytalan, hanem vétkes fogna lenni“ — Odilon Barrol által keményen megtámadtatott. Az utóbbi véleménye szerint könnyen megeshetnék , hogy a jog álland egyfelől, az ország java pedig másfelől, és azért nem óhajtaná ezen esetre a nemzetgyűlés kezét előre megkötni. Tocqueville méltó csodálkozását fejezte ki e sajátszerű ellenvetés irányában, miután az előadóvá neveztetését. megelőzött bizottmányi vitákban a törvény tiszteletben tartása mindenki által pártkülönbség nélkül kimondatott, és egyhangúlag elfogadtatott. Az alkotmányellenes candidatura megemlítését pedig annyival inkább elkerülhetlennek vélte a tisztelt előadó, mert a petitiók keletkezése körül tett vizsgálatból a kormány alkotmányellenes tendentiái igenis világosan kitűntek. Odilon Barrot nézetei Broglie és Montalembert burggrav collegéitől támogattattak. Úgy látszik, hogy ezen tisztes férfiak a törvényesség eszméjét, melyet eddigelé nyíltan ostromolni nem mertek, csak amúgy mellékesen , odavetve szerették volna a jelentésbe igtattatni. Tocquevilleux azonban jónak látó épen e pontot hosszasabban és különös nyomatékkal kiemelni. Miután Cavaignac is a szerkezet megtartása mellett nyilatkozott, és Jules Favre azon körülményre figyelmeztetett, miszerint azon pillanattól fogva, midőn Bonaparte Lajos alkotmányellenes candidaturája mellett megkezdetik az izgatás, nem lehetene többé meggátolni, hogy mások ismét Ledru Pollin nem kevésbbé alkotmányellenes kijelölése mellett izgassanak — a kérdés szavazatra tűzetett, és a szerkezet 8 szóval 6 ellenében elfogadtatott. Berryer ez alkalommal távol volt. Tocqueville jelentését Melun jelentése követé, melyet a petitiók megvizsgálására kiküldött alválasztmány nevében készített. Ez telve a kormánynak ez ügyben tett visszaélései körüli érdekes részletekkel, így a többek közt fordulnak elő polgármesteri jelentések a belügyminisztériumhoz, melyekben becsületrendkereszt szorgalmaztatik az aláírást gyűjtők részére , továbbá számos feladások azok ellen, kik az aláírást megtagadták; ezenkívül az aláíróknak tett legkülönneműbb ígéretek: egyik községnek templomépités, másiknak iskola stb. igértetik; s mindez a kormány egyenes utasításai következtében. A megyei és községi rendszer tárgyában készült és bizományilag hónapokon át tárgyalt javaslatnak ma kellett volna nemzetgyűlési tanácskozás alá kerülni, azonban a minisztériumnak sikerült azt újra elhalasztani júl. 21-re. Fel fog-e akkor vetetni? az még kérdés. Mindenesetre valószínű, hogy az alkotmányrevisio körüli tárgyalás bevégeztével és illetőleg a revisio elvetésével a dolgoknak egészen új állása fog bekövetkezni, meglehet, hogy a revisio megbuktával Faucher Leon úrnak is le kellene a térről lépnie, és ezen vagy más eventualitások esetére a kormány a kérdéses rendezési törvény érdekében is tán más politikát fog követni; előlegesen azonban Faucher úrnak szándéka nem egyéb, mint halogatni ama törvény tárgyalását mindaddig, míg majd a gyűlés tán kifogyván az időből, a megyei és községi tisztviselők újabb prorogatióját sikerülene kieszközölnie. Az utóbbiak erre a petitiók létrehozatala körül tanúsított buzgalmuk által elég érdemet szereztek maguknak. Székes-Fehérvár, július 13. Koloredo hg. altábornagy s hadtestparancsnok úr városunk helyőrsége, a báró Weiden nevét viselő gyalogság felett tegnap tartott katonai szemlét s vizsgálatot. — A Pozsonból érkezett herczeg illő katonai tisztelgésekkel fogadtatott. Zenében ugyan nem látunk szűköt. A falaink között szállásoló lovas és gyalogsági tiszti táborkarok zenéje hetenkint négyszer hallatja magát. Kitűnő megemlítést érdemel, miszerint a két katonai jeles zenekar egymással versenyezve hozza legkedvesbb magyar dalműveink nyitányait s legszebb részeit, nemkülönben a közkedvességü magyar indulókat s élénk csárdásainkat. Már mind a két zenekar által hallottuk „Hunyadi László“ remek nyitányát jelesül előadva. — Hallottuk továbbá Kálozdy János ,,Neruda Csárdását“ vonó hangszerek segedelmével a Weldenféle zenekar által eljátszatni. Ezen nemzeti zenénk iránt tanúsított figyelmet annál kedvesebben vesszük, mert ez épen ezen oldalról jön s mert itt egypár hét előtt bizonyos magyar színésztársaság előadásain a karmester P. F. fehérvári lakos létére, jutalom játéka alkalmával, nemcsak az előadott darabok közöl számkivető a magyar hangokat, hanem még a szinlapot is német nyelven nyomatta. — Löw is eredménye ezen helyestapintatnak és kegyvadászatnak amennyiben, — a tiszta jövedelem talán 5 váltó forintot tett!!! A székesegyházi zenekar is sokat nyert a katonai zenének szives közreműködése által; a derék Janny József a sz. egyházi zenekar igazgatója elemében van, hogy Cherubini, Bethoven, Haydn, Mozart, Véber legremekebb miséit egymásután előadhatja. A julius 1-jei földrengés, nálunk is érezhető volt, kár nem történt. Gyümölcs igen sok van. — A gazdák jó aratást remélnek. A városhoz tartozó szőlőhegyek bő s gazdag szürettel biztatnak. 7. *) Lásd jul. 12-ki számunk legújabb rovatát. Sz. denik egy furkóütést, tőr-, vagy kardszúrást akart adni, mindenik ki akará merítni csepvérét, s elszakitni öltönydarabját. Azután, midőn mindketten igen összezúzattak, szaggattattak, s ruháikból kifosztattak, a népség meztelenül és vérzőn hurczolá őket egy rögtönzött akasztófához , melyre láboknál fogva akaszták föl őket a dilettáns hóhérok. Ekkor érkezének a leggyávábbak, kik nem mervén érinteni az élő testet, darabokra szabdalák a holt húst, s a városba mentek, Witt Kornél és Jánosból kis húsdarabokat árulni, darabkáját tíz pénzével. Nem mondhatnék meg, vájjon az ablaktábla majdnem észrevehetlen nyílásán, a fiatal férfi látta-e ezen rettenetes jelenet végét, de ugyanazon pillanatban , midőn a két vértanút akasztófára függesztek , keresztül gázolt a sokaságon, mely sokkal jobban el vola foglalva a végbevitt munkával, minthogy vele törődnék, és a még mindig bezárt Tol-Hekhez ért. — Ah! uram, kiáltott föl a kapus, a kulcsot hozza vissza ? — Igen, barátom, itt van, felelt a fiatal férfi. — Oh ! Igen nagy szerencsétlenség, hogy csak félórával ezelőtt nem hozá vissza e kulcsot, mond, sóhajtván a kapus. — És miért ? kérdé a fiatal férfi. — Mert kinyithattam volna Witt uraknak. Míg bezárva lelvén a kaput, kénytelenek voltak visszatérni. Üldözőik kezébe estek. — A kaput! a kaput! kiáltott egy hang, mely siető férfi hangjának látszott. A herczeg visszafordult, s megismerő Van Deken ezredest. — Ön az, ezredes ? mond. Még nem ment ki Hangából ? Ez annyi, mint későn teljesitni parancsomat. — Kegyelmes uram , válaszolt az ezredes , ez a harmadik kapu, melynél megjelenek, a másik kettőt zárva találtam. - - Tehát e derék ember mindjárt kinyitja ezt itt. Nyisd ki barátom, mond a herczeg a kapusnak, ki egészen elbámult, a kegyelmes úr czimén, mit Van Deken ezredes imént adott azon fiatal, halovány férfinak, kivel a kapus oly barátságosan beszélt. Hogy hibáját megigazítsa, sietett is kinyitni a Tol-Heket, mely csikorogva fordult meg sarkaiban. — Kegyelmes uram, akarja lovamat ? kérdé az ezredes Vilmostól. — Köszönöm ezredes, néhány lépésnyire innen egy paripának kell lenni, mely rám várakozik. És zsebéből aranysípot vevén ki, ezen hangszerből, mely ez időszakban a szolgák előhívására alkalmaztatott , éles és hosszú hangot csalt ki, melynek viszhangjára egy lovas apród száguldott elő, kezében egy másik lovat tartván. Vilmos felugrott a lóra a nélkül,hogy a kengyelbe lépett volna, s két oldalról megsarkantyúzván lovát, a leydei útra tért. Midőn ott vala, visszafordult. Az ezredes egy lóhosszányira követé őt. A herczeg intett neki, hogy foglaljon oldalánál helyet. — Tudja-e ön, mond, a nélkül, hogy megállapodnék, hogy e gazemberek Vitt Jánost is megölték, mikép az imént Kornélt. — Ah! kegyelmes uram, mond szomorúan az ezredes, jobban szeretném, ha e két akadály még előtte volna önnek, miszerint tettleg Hollandia helytartója legyen. — Bizonyára jobban leendett, ha az, mi imént történt, nem történik vala. De végre ami megtörtént, megtörtént, mi nem vagyünk okai. Sarkantyúzzunk gyorsan, ezredes, hogy elébb érjünk Alphenbe , mint a hírnök, mit a rendek bizonyosan a táborba küldenének. Az ezredes meghajtá magát, előre menni engedő herczegét, s kíséretében azon helyet foglaló el, melyet von, mielőtt hozzá szólt volna. — Ah ! igen szeretném, mormogó gonoszúl Orániai Vilmos összehúzván szemöldét , becsukván ajkait s lova hasába mélyesztvén sarkantyúit, igen szeretném látni, milyen arczot fog csinálni Lajos a „Nap“ midőn megtudandja, mint bántak barátival a Witt urakkal ! Oh! nap, nap, engem Vilmosnak és úgy neveznek, mint Hallgatagnak: nap, vigyázz sugárodra ! És gyorsan száguldott jó lován a fiatal herczeg , megtestesült vetélytársa a nagy királynak, ezen oly kevéssé biztos helytartó új hatalma korányán, de kinek a hangai polgárok az imént zsámolyt készítettek János és Kornél,Isten és emberek előtt szintoly nemes két herczegnek tetemeiből. Tata , jul. 10. A nagyigmándi törv. járásban nemrég segédbirákul neveztettek ki Horvát és Bartha urak; ennek következtében ők Komlódon — hol t. i. Pázmándy Lajos járásbiró úr lakik — mégis jelentek ; azonban, mivel Kömlőd oly csekély falucska, hogy ott sem tisztes fogadó nincs, de magánszállás is épen nem kapható, betértek egyenesen Pázmándy úrhoz. — Ez, minekutána ő maga is szülői házánál és igen szűkén lakik. Hiedelemmel kénytelen volt kijelenteni, hogy nekiök huzamosabban helyet nem adhat, s igy a birák eltávoztak. — És ezt mai világban rész néven nem veheti senki, mert, ha a segédbirák, írnokok , a pörlekedők műveltebb osztálya, és az ügyvédek is Pázmándy úrhoz szállásolnák magukat, vagy pedig ő maga csupa el nem hárítható szívességből kénytelen volna azokat egy kis barátságos ebédre naponkint meghívni, alig fogna évi fizetéséből élhetni és meggazdagodni. — El sem gondoljuk, miért nem tette a kormány már régen a nagyigmándi járás székhelyét Kisbérre át, hol legalább tisztességes fogadó és a törvénykezési személyzet , valamint az ügyködő felek számára elegendő szállás volna. Kívánatos, hogy a kormány eziránt mielőbb intézkedjék. Huszár Ferencz eddigi törv. járásbiránk, a tatai járásban, a pesti kerületi főtörvényszékhez ülnökké neveztetvén, mint halljuk, helyébe Csajághy Károly ezideig segéd- és helyettes járásbíró, ennek helyébe pedig segédbiróul Miskey Geiza úr neveztetett ki. Noha pedig a kebelünkből távozott eddigi járásbiró- és jelenleg főtörvészéki ülnök urat nem tudjuk feledni , mindazonáltal az új kinevezéssel meg vagyunk elégedve. Az itteni uradalmi börtönökben tartott rabokat, f. hó 2-án csakugyan átszállították Esztergomba kocsikon , tehát nem úgy, mint a marczaliakat. Hja a tisztviselőtől függ minden! Minapi egyik levelemben írtam, hogy az egyházi anyakönyvek iránt körlevél érkezett az illető lelkészekhez , hogy azokat latin nyelven szerkezzék, és hogy ezen rendelet az esztergomi conferentia szülöttje volna. A napokban pedig ugyan a lelkészekhez hasonló tartalmú rendelet érkezett azon hozzáadással, hogy az óhitűek egyházi anyakönyvei görög nyelven és cyrill betűkkel vezethetők. Fürdőnk építésére vonatkozólag minapi állításomat , hogy elegendő költség nemléte miatt akadt volna föl az építés, — oda módosítom, miszerint nem költség, hanem inkább építőkéz hiánya miatt maradt el az építés. Júliusban még egy igazán tiszta, meleg és derűs napunk nem volt. Akadnak elő több helyen esetek , hogy a csakhamar pensionirozott cs. kir. vagy forradalmi szolgabirák az előttük folyt, vagy be is fejezett pereket mai napig is maguknál tartogatják, miből néha furcsa esetek szülemlenek a felek nagy kárával. Kívánatos volna az illető helyeken eziránt erélyesen intézkedni. LEVELEZŐ. ~ Mező Csáth. Julius 4-én Múlt június hó 22-ik alkonyán szenderült örök nyugalomra. Kovács Mihály orvostanár úr, — a párisi tudós társaság levelező, — a jeniai ásványászati, s magyar tud. társaságok tisztb. tagja. Számos eredeti és fordított, nyomtatott, s kéziratban levő munkái,—széles ismeretének, fáradhatlan munkásságának, — a sz. Dávid látnoki ihletettségét is túlszárnyalt 89 éves pedig — életbölcseségének mindenkor csalhatlan tanúi lesznek. Született 1762-ik év junius 4-ikén Korláton, hol atyja b. e. tiszt. Kovács Mihály úr lelkészi hivatalt viselt. Hatéves kora, már a s. pataki főisk. növendékek koszorújába fonta őt, hol mind az alsóbb, mint a felsőbb osztályokat bevégezve, a losonczi iskola felsőbb szónoklattanári székét tölté be 4 évig. Ekkor elleneállhatlan vágya, az orvosi pályára hívta, s 1789-ik év aug. havában Pesten az orvosnövendékek közé magát be is irata. A pályát megfutva, orvosi oklevelet nyert, 1794-ben önképzési czélból a bécsi nagy kórházban egy évig működvén, Slorvétiának, — majd Németországnak kitünőbb intézeteit látogatta meg, s mint szorgalmas méh a rét hi medvirágból — a tapasztalat mézkincsével terhelve jött honába vissza. — Állandó lakásúl Pestet választó, — hol csak hamar, mint több úri családok háziorvosa, s különösen mint a sintő szegény néposztály reménykősziklája, — nagy hirt nevet vívott ki magának. — Az irodalom, mint soraiban — legbuzgóbban küzdők egyikének, — halántékaira több koszorút is tűzött. — Itt részesült azon kevés halandóktól élvezett megtiszteltetésben, melylyel 1844 táv. hó 18-kán a pesti egyetem orvosi kara — szerény lakában, képiró utcza szállásán fölkeresvén — elhalmozá, s mint már akkor is egész országban legidősb orvost üdvözlő a uj oklevelével ajándékoza meg. 1849-ik évben hagyta el végkép Pestet, s városunkban néhai b. e. testvére, t. Kovács Dániel Borsodmegye egykori főorvosának ritka kegyességű özvegyénél , csáti Szabó Klára asszonynál — talált végnapjaiban menhelyet, s gyöngéd ápolást. Itt végezte be terjedelmes orvosi műszótárának „mutató tábláját“ melyet több kéziratival s könyveivel a s. pataki főisk. könyvtárának ajándékozott. Hidegült tetemeit junius hó 24-dikén számosan kisértük örök nyughelyéhez , hol Szőke József fi-isk. ig. oktató megható sírbeszéddel adta át a földnek, s a 20 évtől itt nyugvó Dániel testvérnek — a testvér porrészeket. — Majd junius 29-kén d. e. az egyházban, alólitt tartott gyász emlékbeszédet, értekezve a valódi tudósról, s igaz bölcsről, ki tudományát életével és cselekedeteivel bizonyíta be. (Jak. 3. 13.) Mint szellemi erejét, úgy szerzett javait is leginkább közhaszonra áldozó. A s. pataki, losonczi rof. tanodák , s a mező-csáti egyház, végrendelete által szép örökségben részesültek. A pesti s korláthely. hitü egyházak, szinte igen méltán fogják becses nevét hálásan emlegetni. Most pihenj fáradt utas, nyugodtul sokat küzdött munkás. A pálya, melyet futottál, hosszú és rögös volt; de önérzeted apadhatlan forrása jön a legédesb jutalomnak, táplája a közjóért fenlobogott lelked fáklyájának. Áldás ! béke hamvaidra ! Bódogh János. HIVATALOS. Ő felsége m. hó 30-ki 1. f. határozata által Barczak Pál 6-ik ezredbeli csendőrt óvatos s egyszersmind igen bátor viselete miatt több szökevénynek Tamási mellett Magyarországban történt befogatása alkalmával, ezüst érdemkereszttel 1. k. felruházni méltóztatott. A cs. k. pénzügyminisztérium a bécsi cs. k. pénz