Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)

1851-07-15 / 405. szám

Paris jul. 8. P. Tegnap Tocqueville úr fölolvasá a bizottmány­ban az alkotmányrevisio tárgyában készített jelenté­sét, mely mindamellett, hogy az előre történt megál­lapodás értelmében és az előadónak megválasztatása előtt tett nyilatkozata szellemében van fogalmazva, mégis ama tartandó bizottmányi ülésben élénk vitát fog előidézni. Minthogy a tagok egyelőre titoktartást ígértek egymásnak a mai vita bevégeztéig, tehát a jelentés részleteiről még eddig ide künn keveset tud­hatni, annyi mindazáltal bizonyos , hogy a törvényes­ségnek lelkiismeretes föntartása erélyesen van benne kimondva. Mielőtt Tocqueville úr fölolvasta volna hosszas jelentését, a bizottmány kihallgatá a petitiók meg­vizsgálására kiküldve volt alválasztmány működésé­ről tett jelentését, és a belügyminiszter e kérdés kö­rüli nyilatkozatát. Az utóbbi, főleg Charras és Baze urak részéről valóságos ostromot volt kénytelen kiál­­lani. A kormánynak a petitiók létrehozatala körüli eljárása, a megyei főnökök-, polgármesterek­ és egyéb hivatalnokoknak ez ügyben adott utasítások, a nyo­más , melyet a kormány e kérdés körül a népre gya­korolt , a bizottmány nevezett erélyes tagjai által sorra fölfejtettek és hiteles adatokkal támogattattak. Faucher Leo úr igyekezett védeni magát, kereken tagadván , hogy rendelkezései által nyomást akart volna gyakorolni a­ népre, és azon elkoptatott argu­mentumot hozván föl a hivatalnokok eljárásának vé­delmére, hogy azok, a­mit ez ügyben tettek, azt koránt­sem hivatalos minőségükben, hanem mint magán­­polgárok tevék. A köztársaság­ elnöke tegnap ismét egy műuta­zásról tért haza; a hírlapok hasábjai tették az ez alkalommal mondott üdvözlő beszédek­ és fölköszön­tésekkel. Az elnök maga is újra hallatá ékes szavát, azonban a­mely arányban szaporodik e beszédek száma, azon mértékben apad a nekik egy vagy más oldalról tulajdonított érdek és fontosság. A beauvaisi polgármester üdvözlő beszédében az elnöknek a ne­vezett városbani megjelenését az első consulnak 1802-ben tett látogatásához hasonlitá. Az elnök e hasonlításnak megfelelő szellemben válaszolt. Mind­két beszéd sok tekintetben megérdemli, hogy figyel­­emmel olvastassák *). Gh­arám­ Emil lapja tegnapelőtti számában egy új solutióval lép föl, melynélfogva a nép , az általá­nos szavazat útján fogna nyilatkozni egyszerű igen­nel vagy nem­mel a fölött: revideáltassék-e az al­kotmány vagy nem ? Ha a többség igen­nel döntené el a kérdést, akkor egy alkotmánykészítő bizottmány neveztetnék ugyancsak az általános szavazat útján. Minden ember csupán egy nevet ima szavazati lap­jára, és a­ki az országban összevéve 100.000 szava­zatot fogna egyesíteni, az a bizottmány tagja lenne ; e szerint a bizottmányi tagok száma a választás ered­ményétől függene, ha azonban egy személy a kívánt számnál több szavazatot nyerne, úgy a bizottmány­ban annyi szavazattal birand, a­hány 100.000 sza­vazata volt. Girardin e tervvel úgy látszik csak azoknak akart felelni, a­kik mindegyre a népre hivatkozva azt mond­ják , hogy a nép óhajtja a revisiót. Ám adjunk hát — úgymond — alkalmat a népnek, hogy szaba­don nyilatkozh­assék. Javaslata elfogadása esetében tudni fogjuk, mily erős az országban a legitimista, az orleanista és a bonapartista párt stb. — Azon­ban részemről nem­­hihetem , hogy e javaslatot Gi­rardin­i maga komolyan venné, már csak azért is, mert bizonyos lehet benne , hogy nem fog keresztül menni, és egyébiránt e solutio csak ép oly alkot­mányellenes fogna lenni, mint a Veron úr ismert solutiói: egyik ép oly forradalmi, mint a másik. Ép oly kevéssé hiszem, hogy Girardin úr régibb tervét, miszerint egy kézműves választassák elnöknek , ko­molyan vette volna: ez mind úgy látszik, csupán időnyerésre van számítva. Egyébiránt az idő halad és nemsokára kénytelen lesz mindenki kilépni a sík­ra valódi szerepében. Paris, jul. 10. P. Tegnap óta Tocqueville úr rég feszülten várt jelentése közkézen forog. A­mint előre sejthető volt, a különböző politikai pártok egyikét sem elégíti ki ezen okirat tökéletesen, e mellett azonban óvakodik bármelyiket is túl szigorral sújtani. A republikánu­­­sok és mindazok, kik szilárdan el vannak határozva a törvényes ösvényről el nem térni, a jelentés indo­kaiban feltalálják a törvényesség biztosítékát, a­míg a jelentés conclusióit elvetik; a revisio barátai ellen­ben a conclusiókat magukévá tevék, az indokokat nem fogadják el. A parlamenti viták e fontos tárgy körül jövő hétfőn, 14-én, fognak megkezdetni. Az eddig följegyzett ötvenhat szónok közöl 30 a revisio mellett és 26 ellene fog nyilatkozni. Az utóbbiak so­rában találjuk a többek közt Créton és Payer urak neveit, kik önmaguk elvetett revisiojavaslatok szer­zői voltak ; ugyanezen oldalról jegyezteték föl ma­gukat a legitimisták részéről tettement — az „Opi­nion publique“ szerkesztője, és Leo de Laborde urak, a baloldal tekintélyes­ tagjai közöl eddigelé Cavaig­­nac , Lagrange Károly és Hugo Victor vannak föl­jegyezve. Tocqueville úr előterjesztése, mielőtt az a gyűlés­ben felolvastatott volna , a bizottmány kebelében volt tárgya élénk vitatásnak. Különösen azon pontja, melyben mondatik , hogy : „azon pillanattól, midőn az alkotmány törvényesen nem revideáltathatik, minden kisérlet, melynek czélja a népet alkotmány­ellenes kijelölésre izgatni, nem csupán helytelen és szabálytalan, hanem vétkes fogna lenni“ — Odilon­ Barrol által keményen megtámadtatott. Az utóbbi véleménye szerint könnyen megeshetnék , hogy a jog álland egyfelől, az ország java pedig más­felől, és azért nem óhajtaná ezen esetre a nemzetgyűlés ke­zét előre megkötni. Tocqueville méltó csodálkozását fejezte ki e sajátszerű ellenvetés irányában, miután az előadóvá neveztetését. megelőzött bizottmányi vi­tákban a törvény tiszteletben tartása mindenki által pártkülönbség nélkül kimondatott, és egyhangúlag elfogadtatott. Az alkotmányellenes candidatura meg­említését pedig annyival inkább elkerülhetlennek vélte a tisztelt előadó, mert a petitiók keletkezése körül tett vizsgálatból a kormány alkotmányellenes tendentiái igenis világosan kitűntek. Odilon­ Barrot nézetei Broglie és Montalembert burggrav collegéi­től támogattattak. Úgy látszik, hogy ezen tisztes férfiak a törvényesség eszméjét, melyet eddigelé nyíltan ostromolni nem mertek, csak amúgy mellé­kesen , odavetve szerették volna a jelentésbe igtat­­tatni. Tocquevilleux azonban jónak látó épen e pon­tot hosszasabban és különös nyomatékkal kiemelni. Miután Cavaignac is a szerkezet megtartása mellett nyilatkozott, és Jules Favre azon körülményre figyel­meztetett, miszerint azon pillanattól fogva, midőn Bo­naparte Lajos alkotmányellenes candidaturája mel­lett megkezdetik az izgatás, nem lehetene többé meggátolni, hogy mások ismét Ledru Pollin nem kevésbbé alkotmányellenes kijelölése mellett izgassa­nak — a kérdés szavazatra tűzetett, és a szerkezet 8 szóval 6 ellenében elfogadtatott. Berryer ez alka­lommal távol volt. Tocqueville jelentését Melun jelentése követé, me­lyet a petitiók megvizsgálására kiküldött alválaszt­mány nevében készített. Ez telve a kormánynak ez ügyben tett visszaélései körüli érdekes részletekkel, így a többek közt fordulnak elő polgármesteri jelen­tések a belügyminisztériumhoz, melyekben becsü­letrendkereszt szorgalmaztatik az aláírást gyűjtők részére , továbbá számos feladások azok ellen, kik az aláírást megtagadták; ezenkívül az aláíróknak tett legkülönneműbb ígéretek: egyik községnek templomépités, másiknak iskola stb. igértetik; s mindez a kormány egyenes utasításai következtében. A megyei és községi rendszer tárgyában készült és bizományilag hónapokon át tárgyalt javaslatnak ma kellett volna nemzetgyűlési tanácskozás alá ke­rülni, azonban a minisztériumnak sikerült azt újra elhalasztani júl. 21-re. Fel fog-e akkor vetetni? az még kérdés. Mindenesetre valószínű, hogy az alkot­­mányrevisio körüli tárgyalás bevégeztével és illető­leg a revisio elvetésével a dolgoknak egészen új ál­lása fog bekövetkezni, meglehet, hogy a revisio meg­­buktával Faucher Leon úrnak is le kellene a térről lépnie, és ezen vagy más eventualitások esetére a kormány a kérdéses rendezési törvény érdekében is tán más politikát fog követni; előlegesen azonban Faucher úrnak szándéka nem egyéb, mint halogatni ama törvény tárgyalását mindaddig, míg majd a gyűlés tán kifogyván az időből, a megyei és községi tisztviselők újabb prorogatióját sikerülene kieszkö­zölnie. Az utóbbiak erre a petitiók létrehozatala kö­rül tanúsított buzgalmuk által elég érdemet szerez­tek maguknak. Székes-Fehérvár, július 13. Koloredo hg. altábornagy s hadtestparancsnok úr városunk helyőrsége, a báró Weiden nevét viselő gyalogság felett tegnap tartott katonai szemlét s vizsgálatot. — A Pozsonból érkezett herczeg illő katonai tisztelgésekkel fogadtatott. Zenében ugyan nem látunk szűköt. A falaink kö­zött szállásoló lovas és gyalogsági tiszti táborkarok zenéje hetenkint négyszer hallatja magát.­ Kitűnő megemlítést érdemel, miszerint a két katonai jeles zenekar egymással versenyezve hozza legkedvesbb magyar dalműveink nyitányait s legszebb részeit, nemkülönben a közkedvességü magyar indulókat s élénk csárdásainkat. Már mind a két zenekar által hallottuk „Hunyadi László“ remek nyitányát jele­sül előadva. — Hallottuk továbbá Kálozdy János ,,Neruda Csárdását“ vonó hangszerek segedelmé­vel a Weldenféle zenekar által eljátszatni. Ezen nemzeti zenénk iránt tanúsított figyelmet annál kedvesebben vesszük, mert ez épen ezen ol­dalról jön s mert itt egypár hét előtt bizonyos ma­gyar színésztársaság előadásain a karmester P. F. fehérvári lakos létére, jutalom játéka alkalmával, nemcsak az előadott darabok közöl számkivető a magyar hangokat, hanem még a szinlapot is német nyelven nyomatta. — Löw is eredménye ezen helyes­tapintatnak és kegyvadászatnak a­­mennyiben, — a tiszta jövedelem talán 5 váltó forintot tett!!! A székesegyházi zenekar is sokat nyert a katonai zenének szives közreműködése által; a derék Janny József a sz. egyházi zenekar igazgatója elemében van, hogy Cherubini, Bethoven, Haydn, Mozart, Véber legremekebb miséit egymásután előadhatja. A julius 1-jei földrengés, nálunk is érezhető volt, kár nem történt. Gyümölcs igen sok van. — A gazdák jó aratást remélnek. A városhoz tartozó szőlőhegyek bő s gazdag szürettel biztatnak. 7. *) Lásd jul. 12-ki számunk legújabb rovatát. Sz.­ denik egy furkóütést, tőr-, vagy kardszúrást akart adni, mindenik ki akará merítni csepvérét, s el­­szakitni öltönydarabját. Azután, midőn mindketten igen összezúzattak, szaggattattak, s ruháikból kifosztattak, a népség meztelenül és vérzőn h­urczolá őket egy rögtönzött akasztófához , melyre láboknál fogva akaszták föl őket a dilettáns hóhérok. Ekkor érkezének a leggyávábbak, kik nem mer­vén érinteni az élő testet, darabokra szabdalák a holt húst, s a városba mentek, Witt Kornél és Já­­nosból kis húsdarabokat árulni, darabkáját tíz pén­zével. Nem mondhatnék meg, vájjon az ablaktábla majdnem észrevehetlen nyílásán, a fiatal férfi látta-e ezen rettenetes jelenet végét, de ugyanazon pilla­natban , midőn a két vértanút akasztófára függesz­tek , keresztül gázolt a sokaságon, mely sokkal job­ban el vola foglalva a végbevitt munkával, minthogy vele törődnék, és a még mindig bezárt Tol-Hekhez ért. — Ah! uram, kiáltott föl a kapus, a kulcsot­­ hozza vissza ? — Igen, barátom, itt van, felelt a fiatal férfi. — Oh ! Igen nagy szerencsétlenség, hogy­­ csak félórával ezelőtt nem hozá vissza e kulcsot,­­ mond, sóhajtván a kapus. — És miért ? kérdé a fiatal férfi. — Mert kinyithattam volna Witt urak­nak. Míg bezárva lelvén a kaput, kénytelenek vol­tak visszatérni. Üldözőik kezébe estek. — A kaput! a kaput! kiáltott egy hang, mely siető férfi hangjá­nak látszott. A herczeg visszafordult, s megismerő Van Deken ezredest. — Ön az, ezredes ? mond. Még nem ment ki Hangából ? Ez annyi, mint későn teljesitni parancso­mat. — Kegyelmes uram , válaszolt az ezredes , ez a harmadik kapu, melynél megjelenek, a másik ket­tőt zárva találtam. - - Tehát e derék ember mindjárt kinyitja ezt itt. Nyisd ki barátom, mond a herczeg a kapusnak, ki egészen elbámult, a kegyelmes úr czi­­mén, mit Van Deken ezredes imént adott azon fiatal, halovány férfinak, kivel a kapus oly barátságosan beszélt. Hogy hibáját megigazítsa, sietett is kinyitni a Tol-Heket, mely csikorogva fordult meg sarkaiban. — Kegyelmes uram, akarja lovamat ? kérdé az ezredes Vilmostól. — Köszönöm ezredes, néhány lépésnyire innen egy paripának kell lenni, mely rám várakozik. És zsebéből aranysípot vevén ki, ezen hangszerből, mely ez időszakban a szolgák előhívására alkalmaz­tatott , éles és hosszú hangot csalt ki, melynek visz­­hangjára egy lovas apród száguldott elő, kezé­ben egy másik lovat tartván. Vilmos felugrott a lóra a nélkül,hogy a kengyelbe lépett volna, s két oldalról megsarkantyúzván lovát, a leydei útra tért. Midőn ott vala, visszafordult. Az ezredes egy lóhosszányira követé őt. A herczeg intett neki, hogy foglaljon oldalánál helyet. — Tudja-e ön, mond, a nélkül, hogy megállapod­nék, hogy e gazemberek Vitt Jánost is megölték, mikép az imént Kornélt. — Ah! kegyelmes uram, mond szomorúan az ezredes, jobban szeretném, ha e két akadály még előtte volna önnek, miszerint tettleg Hollandia helytartója legyen. — Bizonyára jobban leendett, ha az, mi imént történt, nem történik vala. De végre a­mi megtörtént, megtörtént, mi nem va­­­­gyünk okai. Sarkantyúzzunk gyorsan, ezredes, hogy elébb érjünk Alphenbe , mint a hírnök, mit a ren­dek bizonyosan a táborba küldenének. Az ezredes m­eghajtá magát, előre menni engedő­­ herczegét, s kíséretében azon helyet foglaló el, melyet von, mielőtt hozzá szólt volna. — Ah ! igen szeretném, mormogó gonoszúl Orániai Vilmos összehúzván szemöldét , becsukván ajkait s lova hasába mélyesztvén sarkantyúit, igen szeretném látni, milyen arczot fog csinálni Lajos a „Nap“ mi­dőn megtudandja, mint bántak barátival a Witt urak­kal ! Oh! nap, nap, engem Vilmosnak és úgy nevez­nek, mint Hallgatagnak: nap, vigyázz sugárodra ! És gyorsan száguldott jó lován a fiatal herczeg , megtestesült vetélytársa a nagy királynak, ezen oly kevéssé biztos helytartó új hatalma korányán, de kinek a hangai polgárok az imént zsámolyt készítettek János és Kornél,Isten és emberek előtt szintoly nemes két herczegnek tetemeiből. Tata , jul. 10. A nagyigm­ándi törv. járásban nemrég segédbirá­­kul neveztettek ki Horvát és Bartha urak; ennek következtében ők Komlódon — hol t. i. Pázmándy Lajos járásbiró úr lakik — mégis jelentek ; azonban, mivel Kömlőd oly csekély falucska, hogy ott sem tisztes fogadó nincs, de magánszállás is épen nem kapható, betértek egyenesen Pázmándy úrhoz. — Ez, minekutána ő maga is szülői házánál és igen szűkén lakik. Hiedelemmel kénytelen volt kijelenteni, hogy nekiök huzamosabban helyet nem adhat, s igy a birák eltávoztak. — És ezt mai világban rész né­ven nem veheti senki, mert, ha a segédbirák, írno­kok , a pörlekedők műveltebb osztálya, és az ügy­védek is Pázmándy úrhoz szállásolnák magukat, vagy pedig ő maga csupa el nem hárítható szívességből kénytelen volna azokat egy kis barátságos ebédre naponkint meghívni, alig fogna évi fizetéséből él­hetni és meggazdagodni. — El sem gondoljuk, miért nem tette a kormány már régen a nagyigmándi já­rás székhelyét Kisbérre át, hol legalább tisztességes fogadó és a törvénykezési személyzet , valamint az ügyködő felek számára elegendő szállás volna. Kívánatos, hogy a kormány eziránt mielőbb intéz­kedjék. Huszár Ferencz eddigi törv. járásbiránk, a tatai járásban, a pesti kerületi főtörvényszékhez ülnökké neveztetvén, mint halljuk, helyébe Csajághy Károly ezideig segéd- és helyettes járásbíró, ennek helyébe pedig segédbiróul Miskey Geiza úr neveztetett ki. Noha pedig a kebelünkből távozott eddigi járásbiró- és jelenleg főtörvészéki ülnök urat nem tudjuk fe­ledni ,­­ mindazonáltal az új kinevezéssel meg va­gyunk elégedve. Az itteni uradalmi börtönökben tartott rabokat, f. hó 2-án csakugyan átszállították Esztergomba ko­csikon , tehát nem úgy, mint a marczaliakat. Hja a tisztviselőtől függ minden! Minapi egyik levelemben írtam, hogy az egyházi anyakönyvek iránt körlevél érkezett az illető lelké­szekhez , hogy azokat latin nyelven szerkezzék, és hogy ezen rendelet az esztergomi conferentia szülöttje volna. A napokban pedig ugyan a lelkészekhez ha­sonló tartalmú rendelet érkezett azon hozzáadással, hogy az óhitűek egyházi anyakönyvei görög nyelven és cyrill betűkkel vezethetők. Fürdőnk építésére vonatkozólag minapi állításo­mat , hogy elegendő költség nemléte miatt akadt volna föl az építés, — oda módosítom, miszerint nem költség, hanem inkább építőkéz hiánya miatt maradt el az építés. Júliusban még egy igazán tiszta, meleg és derűs napunk nem volt. Akadnak elő több helyen esetek , hogy a csak­ha­mar pensionirozott cs. kir. vagy forradalmi szolga­­birák az előttük folyt, vagy be is fejezett pereket mai napig is maguknál tartogatják, miből néha fur­csa esetek szülemlenek a felek nagy kárával. Kívá­natos volna az illető helyeken eziránt erélyesen in­tézkedni. LEVELEZŐ. ~ Mező Csáth. Julius 4-én Múlt június hó 22-ik alkonyán szenderült örök nyugalomra­­. Kovács Mihály orvostanár úr, —­ a párisi tudós társaság levelező, — a jeniai ásványá­­szati, s magyar tud. társaságok tisztb. tagja. Számos eredeti és fordított, nyomtatott, s kéz­iratban levő munkái,—széles ismeretének, fárad­­hatlan munkásságának, — a sz. Dávid látnoki ihle­­tettségét is túlszárnyalt 89 éves pedig — életbölcse­­ségének mindenkor csalhatlan tanúi lesznek. Született 1762-ik év junius 4-ikén Korláton, hol atyja b. e. tiszt. Kovács Mihály úr lelkészi hivatalt viselt. Hatéves kora, már a s. pataki fő­isk. növen­dékek koszorújába fonta őt, hol mind az alsóbb, mint a felsőbb osztályokat bevégezve, a losonczi iskola felsőbb szónoklattanári székét tölté be 4 évig. Ekkor elleneállhatlan vágya, az orvosi pályára hívta, s 1789-ik év aug. havában Pesten az orvosnöven­dékek közé magát be is irata. A pályát megfutva, orvosi oklevelet nyert, 1794-ben önképzési czélból a bécsi nagy kórházban egy évig működvén, Slorvétiá­­nak, — majd Németországnak kitünőbb intézeteit látogatta meg, s mint szorgalmas méh a rét hi med­virágb­ól — a tapasztalat mézkincsével terhelve jött honába vissza. — Állandó lakásúl Pestet választó, — hol csak hamar, mint több úri családok háziorvosa, s különösen mint a sintő szegény néposztály remény­­kősziklája, — nagy hirt­ nevet vívott ki magának. — Az irodalom, mint soraiban — legbuzgóbban küzdők egyikének, — halántékaira több koszorút is tűzött. — Itt részesült azon kevés halandóktól élvezett meg­tiszteltetésben, melylyel 1844 táv. hó 18-kán a pesti egyetem orvosi kara — szerény lakában, képiró ut­­cza szállásán fölkeresvén — elhalm­ozá, s mint már akkor is egész országban legidősb orvost üdvözlő­ a uj oklevelével ajándékoza meg. 1849-ik évben hagyta el végkép Pestet, s váro­sunkban néhai b. e. testvére, t. Kovács Dániel Borsod­­megye egykori főorvosának ritka kegyességű öz­vegyénél , csát­i Szabó Klára asszonynál — ta­lált végnapjaiban menhelyet, s gyöngéd ápolást. Itt végezte be terjedelmes orvosi műszótárának „mu­tató tábláját“ melyet több kéziratival s könyveivel a s. pataki fő­isk. könyvtárának ajándékozott. Hidegült tetemeit junius hó 24-dikén számosan kisértük örök nyughelyéhez , hol Szőke József fi-isk. ig. oktató megható sírbeszéddel adta át a földnek, s a 20 évtől itt nyugvó Dániel testvérnek — a testvér porrészeket. — Majd junius 29-kén d. e. az egyház­ban, alólitt tartott gyász emlékbeszédet, értekezve a valódi tudósról, s igaz bölcsről, ki tudományát éle­tével és cselekedeteivel bizonyíta be. (Jak. 3. 13.) Mint szellemi erejét, úgy szerzett javait is leg­inkább közhaszonra áldozó. A s. pataki, losonczi rof. tanodák , s a mező-csát­i egyház, végrendelete által szép örökségben részesültek. A pesti s korlát­­hely. hitü egyházak, szinte igen méltán fogják becses ne­vét hálásan emlegetni. Most pihenj fáradt utas, nyugodtul sokat küz­dött munkás. A pálya, melyet futottál, hosszú és rö­gös volt; de önérzeted apadhatlan forrása jön a leg­­édesb jutalomnak, táplája a közjóért fenlobogott lelked fáklyájának. Áldás ! béke hamvaidra ! Bódogh János. HIVATALOS. Ő felsége m. hó 30-ki 1. f. határozata által Bar­­czak Pál 6-ik ezredbeli csendőrt óvatos s egyszersmind igen bátor viselete miatt több szökevénynek Tamási mellett Magyarországban történt befogatása alkalmával, ezüst érdemkereszttel 1. k. felruházni méltóztatott. A cs. k. pénzügyminisztérium a bécsi cs. k. pénz­

Next