Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)

1851-07-02 / 394. szám

1. A maire folyamodik az alpréfethez, engedelemért a községi tanács egybehivása végett. 2. A sous-préfet engedelmet ad. 3. Egybehivatik a tanács. 4. A maire előadja nézeteit. A tanács­ bizottmányt nevez ki. 5. A bizottmány egybeül. Viták. Egy előadó vá­­lasztatik. 6. Ismét egybehivatik a községi tanács. 7. A jelentés előterjesztetik. A tanács programmot készit. 8. A maire levélben értesíti az építészt. 9. Az építész, hosszas készület után , beadja előle­­ges tervét. 10. A községi tanács egybehivatik. 11. Az előleges terv fölötti tanácskozás. Módosítások. 12. Ismét értesítik az építészt. 13. Ez újra beadja igazított tervét. 14. A községi tanács egybehivatik. 15. A tanács határoz. A terv helybenhagyatik. 16. E jóváhagyás megküldése az építészhez. 17. Az építési költségterv feltétele. 18. Ez megküldésik az építészhez. 19. A közs. tanács egybehivatik. 20. A költségtervet helybenhagyják. 21. A tanács elhatározza a költség (hitelkérés) iránt folyamodást terjeszteni föl, mindazon okiratokkal támo­gatva, melyekből kitetszik , hogy a tervezett költségek nem haladják meg a község erejét. 22. E folyamodvány a költségtervvel egyik az alpré­­felhez küldetik. 23. Innen az iratcsomag a préfelhez küldetik. 24. Az okiratok taglalása. A költség iránti kérelem a pénzügyi bureauba utasitatik; az építési terv a köz­munkaügyi bureauba. 25. A minisztériumhoz küldetik föl a folyamodvány. 26. A miniszteri bureauban hosszas ideig hevervén, végre megadatik a jóváhagyás. 27. A miniszter véleménye a köztársaság elnöke elé terjesztetik. 28. A köztárs. elnökének határozata. 29. Visszaküldetik a miniszterhez; innen 30. A préfethez, honnan ismét 31. Az alpréfethez , s erről 32. A raairehez. 33. A munkaterv is a miniszterhez küldetik 34. Az osztályfőnök a bureaux-ba. 35. A bureaux-k expeditio elé küldik. 36—37. A minisztertől viszont a polgári építészi bizottmányhoz. 38. Az iratok osztályozása. Sorra kell várniok. 39. A bizottmány egybehivatik. Az iromány egy előadónak adatik ki. 40. Az előadó foglalkozása 41. A jelentés fölolvastatik. A terven javaslati mó­dosítások. 42. A bizottmány visszaküldi a miniszterhez. 43—45. Innen visszaküldetik a préfethez, alpréfet­­hez és mairehez. 46. A községi tanács egybehivatik. 47. A tanács helyben hagyja a módosításokat. 48. Az építészhez utasitatnak. 49. Az építész újra dolgozik, s aztán 50. Munkálatát megküldi a mairenek. 51—62. Ismét azon utakat járja meg, miket 21 — 32-ig előadunk. 63—69. Mint a 33—39 sz. a. 70. Az építészi bizottmány helybenhagyja. 71—74. Visszaküldetik az iromány a miniszterhez, préfethez, alpréfethez és mairehez. 75. A költségvetés beiktatása. 76. Árlejtési hirdetmény. 77. Árlejtés. 78. Leltárba vétel. 79. Az árlejtési jegyzőkönyv fölküldése az alpré­fethez. 80. Az alpréfetről a préfethez. 81. Ettől a miniszterhez. 82. Helybenhagyás. 83—85. Visszaküldetik a préfethez , alpréfethez, és mairehez. 86. A maire értesíti az építészt, és 87. Az árlejtőt. 88. A leltárba följegyeztetik a jóváhagyás. 89. A pénztárnok értesítése a beiktatásról. 90. A jegyzőkönyv beiktatása. 91. Visszaküldetik a mairehez. 92. A jegyzőkönyv végrehajtása, s a terv végső meg­állapítása. A munka megkezdetik, végrehajtatik. A számadási bizonyítványok beadatnak. Tehát mindennek vége ? Még nem. Az építész bizonyítványt ad ki. 93. Ez fölküldetik az­ alpréfethez. 94. Innen a préfethez , általa 95. A miniszterhez. 96. Miniszteri jóváhagyás. 97—99. Visszaküldése az okiratoknak a rendes utakon. 100. Rendelmény. line a bureaucraticus eljárás egy példája. Közelebbről is idézhetünk rala példát. — De miért ? A rendszer , itt és amott, úgy hasonlít egymáshoz, mint egyik testvér a másikhoz. Azonban térjünk közelebb saját viszonyainkra. Tata, június 20-án. Utolsó levelem beküldése óta egy egész hó pör­­dült le é s ennyi idő alatt is alig találok miről ér­dekes volna az olvasó közönséget tudósítani. így vagyunk mi levelezők mai világban. Sóhajtoznunk kell bezzeg az egyiptomi halak és hagymák után. — Hajdan meghúzta magát a vidéki tudósító egy me­gyei terem zugában, s a napi események — vala­mint a polgárokat többé kevésbbé­ érdeklő közügyek tára nyitva állt előtte; menthetett tudósítást eleget, érdekest, s valót, a dolgokat átadhatta a közönség­nek a magok eredetiségében minden czirógatás és bókolás nélkül. Most! Bezzeg zárvák a bureaux-k előttünk, a nyilvános életnek nyoma is alig látható. Haa titkolódzás a jelen kor jelleme,­­ így állnak dolgaink, és ha ennek következtében a vidéki tudó­sító levelezései nem oly gyakoriak és érdekesek, mint tán a tisztelt olvasó közönség várná, ennek oka leg­inkább a körülmények mostohaságában kereshető. Az úrnapi ünnepély nálunk is a lehető legnagyobb pompával ment végbe, mihez az idő is kedvező volt. Az egyházi anyakönyvek egy a lelkészekhez ér­kezett körlevél következtében latin nyelven fognak vezettetni. — Mint hírlik az esztergomi conferentia végzése volna ez. A tavasz óta nálunk állomásozó tüzérek 16 ágyú­ikkal most hagytak el bennünket s Váczra mentek. Becsületes katonák voltak, s városunk teljes meg­elégedését vitték magokkal. — Közölök egy—némi kihágás miatt a büntetéstől félvén — a nagy tóba ölte magát,, h­onnét tüstént, de holtan kihalasztat­­ván, másnap katonai szokás szerint eltemettetett. Igen roszul hat kedélyeinkre ama hir, miszerint már el volna döntve, hogy az egyetem Budára jő. — Mi e hirt nem akarjuk hinni. Múlt levelemben irtam­, hogy a tatai társas bíró­ság — daczára az itten előforduló nagyszámú pol­gári és fenyitő pöröknek — daczára a tatai és csépi járás 70—80 ezernyi lakossága által a kormányhoz intézett többszörös kérvényezésnek, holott e két járás teszi jóformán a megye szellemi és anyagi erejét — daczára annak, hogy a 14—­15 ezer lakossal bíró Tata épen a m­egye közepén fekszik — megszünte­tett , és nekünk innét nagyobb polgári és fenyítő ügyeinkben Esztergomba a megye túlsó sarkára kel­letik le­vándorolnunk. — Igen sajnos , hogy a kor­mány oly kevés figyelemmel viseltetik irányunkban, holott ezt saját érdeke is igényli. —­ A társas bíró­ság által ápril elejéig elitélt rabok máig is itt van­nak az egykori uradalmi börtönökben, valamint a megszüntetés miatt itéletlenül maradtak is ; és mi­nekutána ezeknek ügye, noha ismét az illető bűn­vizsgálati irományok mind átküldették Esztergomba, maiglan is itéletileg eldöntve nincs,­­ azt követ­keztetjük, hogy az Esztergomba áthelyezett sectio­­nális társasbiróság első április óta, az ez érdemben kibocsátott kormányrendeletek daczára is, ülést nem tartott, — a­mi pedig a jelendivatú gyors igazság­szolgáltatást nem igen jellemzi. —­ Jövő hó elején a rabok Esztergomba fognak átszállíttatni. Reméljük, hogy a Marczaliból Kaposvárra kisért rabokkal elő­­fordultakat nem fogják a cs. kir. csendőrök ismé­telni. Nem is szokás elitélt rabokat gyalog kisérni hanem kocsin és illő elővigyázattal, a­nélkül, hogy velük roszul kellene bánni. Nemrégiben egy fürdőházat is terveztünk, leg­inkább a tatai nővilág kedvéért, minthogy itt, da­czára a sok jótevő meleg forrásnak fürdőház eddig soha se volt. — Azonban már mikor jó sok részvé­nyes volt aláírva, akkor vettük észre, hogy biz eh­hez sok pénz kell. És a jó szándék megbukott. Mi­nek is ? — mondják sokan. Gyermely és Szomor helységek már jó ideje a ta­tai járástól az esztergomihoz csatoltattak, és máig is a tatai járás birótói kezeltetnek. Utolsó heti vásárunkon a gabona jó drágán kelt: búza 7­, rozs 6—6%, árpa és tengeri 5-1, zab 4­, 4/2 forint váltóban p­érőnkint. — Isten ők­nél. Levelező. N.-Bánya, junius 25. —­— Magyarország kerületek­, s megyékre tett első felosztása alkalmával bennünket azon szeren­csétlenség ért, hogy a román kerületbe estünk, mibe magunkat — már csak szokatlanságánál fogva is — se­hogy sem tudtuk feltalálni. —• Nem kerestük, nem kívántuk ez új epithetont, jobb szeretők elsza­kadt rokonunk barátságát, s ime a remény, a vágy teljesült, s most ismét egyek vagyunk, a román ke­rület, mint külön álló megszűnt, s még­is mit kell tapasztalnunk nagy megbotránykozásunkra, közelebb­ről egy oláh pap azt írja hivatalos levele külsejére: „A nbányai román kerület alesperessétől“ — ne idézzük fel a múltakat, különben is könnyebb tüzet gerjeszteni, mint a már erőre kapott lángot eloltani! Hogy mennyire értjük mi a bélyegtörvényt, a következő adatka teljesen meggyőzhet róla: B. elal­kudja jószágát A.nak, s minthogy az alku falun tör­­történt, mig a törvényes örök bevallás megtörténnék, egy bélyegtelen papirosra írják a szerződést kötbérrel ellátva, azonban midőn az örök bevallás napja eljött, B. titkon a jószágot nem A.nak, hanem C.nek val­lotta be, ezt A. megtudván a kezében levő ideigle­nes szerződés erejénél, s a fölvett felpénznél fogva ellent mondott, s eredménye a kötbér megnyerése lett. — C. mint vevő a kincstári díjjal megrovatott, de ugyan­akkor A. bélyeg csonkítása följelentetvén, ő is megrovatott a vételi 3­4 %al — a bíróság figyel­meztette ekkor az illető hivatalt, hogy nem A. vette meg a jószágot, s nincs is birtokában, hanem C. ki már érte meg is rovatott, — mind híjába, rendelet jött, hogy A. is ellenmondás nélkül fizessen vételi dijt, — és fizetett olyanért, mi tulajdonképen nem az övé, s nem is volt soha, miért a valóságos birto­kos C. már fizetett; ezt nem értjük, de hisszük, hogy senki sem fogja érteni. A Magyar Hírlap n.­bányai levelezője, s utána e lap újdondásza is, bizonyos templomrablást közöl városunkból, mire az az észrevételem van először, hogy a templompénztár rablása nem nálunk, hanem Felsőbányán történt; másodszor, hogy a befogott csak vádoltatik e tettel, s egészen más tett nyomja. — BÁNÁTI LEVELEK. XXIX Temesvár, jun. 24. Német hírlapokban azon tudósítást olvastak nem­rég , miképen Appert lovag úr polgári- és katonai­intézetekről irt munkája 2-ik kötetének átnyújtása­­kor, ő felsége a magyarhoni fogházak állapota felől az emberbarátnál tudakozódott. Valójában, hogy börtönrendszerünk javítása sür­­getős szükségeink közé tartozik, azt újabban a váro­sunkban elkövetett két nevezetes rablásban résztvett egyének vallomásaiból nyert tapasztalás mutatja. Azon két rablási bűntényt értjük, melyeket maga idejében leveleinkben említettünk , s melyek folytán egy szorgalmas óraművestől mintegy 100 darab óra, a bécsi bank pénztáriból pedig 41,500 pengősrt ellopatott. A vakmerő két bűncselekmény elkövetői a bünte­tő igazság kezeibe kerültek, előleges vallatásuk be­végeztetett , s most törvényszékünk börtönében bű­neik büntetését várják-S minő tapasztalást nyertünk a bűnösök vallomá­saiból ? S hogy börtöneink mostani szerkezetükben a véletlenség-, vagy emberi tévedésből vétkező egyé­neket rögzött gonosztevőkké képezhetik, a lelkileg már romlott bűnösöket pedig nem javítják, s követ­kezőleg a büntetés czéljának , mely egyedül javítás, sehogy sem felelnek meg. A három egyenes rabló Bugarszky Pál asztalos Újvidékről, — Josiphovics Döme dobozszkészitő Bu­tákról, — és Miloschevics Miklós Bosnyákországi papucs-csináló, — mint állítja a forradalom alatt szlavón végseregi tiszt,— rablás, az orgazdanő Arsz­­kin Acza ráczkereszturi nő pedig gyilkolás miatt néhány év előtt Újvidéken fogva tartattak. A bűnre hajlandóság, közös fogház, s munkát­­lanság megtenné szomorú gyümölcsét, mert a bűnö­sök részéről szoros viszonyt idéze elő, mely a férjé­től elválva feslett élethez szokott nőt egyik rabló ágyasává, mind a négyet pedig jövő bűntények kivi­telére solidaris czimboratársakká tévé , s az újvi­déki börtön falai közt keletkezett bűnszövetség kö­vetkezései , a városunk közepében, vastag falak, s vasalt szekrények betörésével elkövetett vakmerő rablásokban mutatkoztak. Nem akarjuk erősíteni, hogy a gonosztevők első büntetésük alkalmával a magán- vagy hallgató rend­szer­ alakú börtönbe záratásuk esetében többé nem vétkeztek volna; mert a bűnre­ hajlandóság nagy mértékben létezik személyeikben, vakmerő rablá­saik, s befogatásuk körülményei rögzött gonosztevők jellemvonásait tüntetők fel; de azt még­is állítani merjük, hogy a solidaritásnak azon neme, mely czimboratársak közremunkálása mellett nagyobb és vakmerőbb bűntényekre ösztönzi a gonoszokat, nem keletkezett volna, ha a börtönben együttlét a közö­sen véghez vitt bűntények kivitelére m­egkívántató ismeretségi viszonyt élő rutin segíti. A bűntény Arszkin Aéza vigyázatlansága miatt fedeztetett fel, mert ez kedvesének Bugarszky Pál­nak, a tett után innen távoztával, a kapott bűn­osztalékkal együtt Torontálm­egyében Gyálán la­kozó férjéhez visszatérve, költekezni, nagyobbszerű építkezések iránt intézkedni kezde, mi­által az igaz­gatási tisztviselőség figyelmét magára vonta. A nő befogatása után bűntársait azonnal felfedezte , s ezeknek kettője gyárkülvárosunkban, Bugarszky pe­dig Zágrábban, Trieszten át szándékba vett megszö­késében, csak­ugyan kézrekerítettek. A martiusi korszak előtt Temesmegye járdakő-fa­­ragásra használta volt rabjait. Ezen intézkedés fő­­kép a rabok egéssége tekintetéből hiányos volt, de városunk csinos járdakövezetét mégis ennek köszön­heti , s avatott személyek állításaként nincs példa reá, hogy a kőfaragásra alkalmazott rabok közöl, valamelyik későbbi bűntény miatt fogházba vissza­került volna. Torontalvárraegy, a magán­rendszer elvei szerint nagyszerű fogházat épített volt Nagy- Becskereken. Martius előtt haladtunk, s a felhozott példák mu­tatják, hogy börtönök javításában is haladtunk. Je­lenleg ideiglenes pangás, sokban visszaesés ural­kodik, azonban reménység táplálja kebleinket, hogy emberbaráti érzelmeiről ismeretes Appert lovag úr körutazása, terjedelmes munkába foglalt tapasz­talatai , s főkép ő Felségének az ügy érdekében ki­tüntetett részvéte a börtönreform korszakát siette­­tendik. A magyar színészet ügye új korszakba lépett vá­rosunkban. Kreibig igazgatónak Szebenből írt tagadó válaszára, Havi-Szabó igazgatók július hónapban itt­­maradhatásuk iránti engedelemért a városi tanács­hoz folyamodtak. A tanács tagjai s választott pol­gárok nemcsak készséggel adák meg az engedelmet, de miután a színház a város tulajdonához tartozik, s a német igazgatónak rendelkezési joga, a vele kö­tött, szerződésnél fogva csak húsvétig terjed, az ed­digi két hónapra általa követelt fizetés jogtalansága is szóba hozatott. Ezen határozatot a nemzetiség iránti rokonszenv jeléül vesszük, s honfias méltánylásra már csak azért is érdemesnek találjuk, mivel kimondása leginkább német­ és szerbajkú derék polgáraink hatályos fel­lépésének köszönhető. Derék Erkelünk Hunyady Lászlójának zeneszö­­vege megérkezett, e szerint a jeles dalmű csakugyan adatni fog színpadunkon. Temesvár hajdan a Hu­­nyadyak legnevezetesb birtoka volt. A kastély falai, melynek kapuja előtt László anyja, Szilágyi Erzsébet a Cilley gróf halála után Nándorfehérvárról jövő ki­rályt barátai s szűzhölgyek körében fogadta, s térdre borulva fiai számára bocsánatért esedezett, s mely­nek egyházában 1456-dik évben a király ünnepélyes esküvést tön, hogy Cilley Ulrik halálát nem­ fogja megbeszélni, az utolsó várostrom alatt rongálva bár, de ledöntve nem, még máig állanak. — A zenemű e szerint zenészeti becsén kívül helyi érdekkel is bír körünkben, s már csak ezért is örvendünk, hogy fővárosunk után nekünk jutand az első szerencse a jeles dalmát hallhatni. A ritkatehetségű tenor Gallynak színész pályáról lelépése, az ezen szakmában annyira ritka egyéni­ségünk miatt, érzékeny veszteséggel sujtandja honi színészetünket; de mivel az igazgatók nemzeti szín­házunkban működéseiről dicséretesen ismert Reszler tenor énekest a társaság számára megnyerték, s ennek július hó elején megérkezése bizonyosan vára­­tik , ezen felől pedig alapos reményünk van , hogy valamint az igazgatóság Gálfy közreműködésének kieszközlésére fáradozásait nem kímélendi, úgy más részről Gálfy a honi dalmű iránti méltánylatának föllépése által jelét adni nem vonakodandik. Hu­nyady Lászlónak ily szép tehetségű két tenor énekes közreműködése mellett színpadra hozatalával, eddig nem ismert műélvezetben részesülend közönségünk, gyanú van reá, de adat semmi, egyébiránt a tettes fenyítő kereset alatt áll, majd megválik, mennyire bűnös, idő előtt senkit se kárhoztassunk ; — sok ily nemű­ újdonságok kerültek már ki ama boltból rög­tönzött szobából, de­ híjába, ha az ember levelező, s nincs mit írni, akkor minden kósza hirt felkap, — pedig bizony mondom a h­irek közlésével a levele­zőknek igen óvatosoknak kell lenniük. Nemzeti színházunk növendéke Klauber Regina k­­a­­mulattai tánczával, úgy közelebb Kövessi Ede bűvész hazánkfia kedves egypár esti időtöltést eszközlött, ajánljuk erdélyi rokonunknak, hova tő­lünk utazott. Még egyet : Kaschni­ Ferdinánd e lapok 379. számában tiltakozik, hogy e lapok 367-dik szá­mában közlött nagybányai levelet nem ő irta, a szerkesztő nyilatkozatához én is csatlakozván, nyil­vánítom­, hogy nem ő irta, s azt mi tudtuk is, hogy nem irta, mert mióta egy más lap levelezőjének fel­­­i­tetett, azóta tudtunkra levele egy lapban sem jött ki. — Hiába ilyen az írói viszketegség. Hűvös őszies időnket szebb napok váltották fel, bár északról gyakran jeges felhőket hoznak a sze­lek, de még eddig minden tetemes kár nélkül. HIVATALOS. Kinevezések. A magas cs. kir. igazságügyi minisztérium a mis­­kolczi cs. kir. I. osztályú járásbíróságnál Noszticzius János lemondása következtében megüresedett járás­­birói állomásra, Miskolcz város voltbiráját László Jó­zsefet nevezte ki. Pest, 1851. évi junius 29-kén. A magas cs. k. igazságügyi minisztérium a pesti cs. k. megyetörvényszéknél Kanyó Gábor lemondása, és Bovankovics Józsefnek esztergomi cs. kir. megye­­törvényszékhez álladalmi ügyvédül lett alkalmazása ál­tal megüresedett elnöki állomásra balassa-gyarmati cs. kir. megyetörvényszék ülnökét , gróf Forgách Sán­dor , és a feloszlatott pest-budai megyetörvényszék volt jegyzőjét Bellaagh Józsefet ideiglenesen kinevezte. Pest, 1851. évi junius 30-kán. Magyarországot illető országos törvény- és kor­mánylap. II. évfolyam. XIV. darabjából. 1851-diki május 15-kén kelt császári rendelet, mely által a hadsereg beszállásolását tárgyazó szabály bocsáttatik ki, a katonai határőrségen kívül, minden koronaországok számára. (A közönséges birodalmi törvény- és kormánylapból 1851. XXXVIII. darab, 124. sz., kiadatott 1851-ki május 22-kén.) A hadsereg beszállásolását tárgyazó szabályok kel­lő módoni rendezése sürgetőleg szükséges lévén, bék­és hadminiszterium előterjesztése s minisztertanácsom javaslata folytán , a birodalmi tanács meghallgatása mellett, a hadsereg beszállásolása tárgyában ide mel­lékelt szabályt, mely 1851-diki junius 1-jétől kezdve­­a katonai határőségen kívül minden koronaországokban megtartandó, jóváhagytam s végrehajtásával bel- , had- és pénzügyi minisztereimet, mindegyiket saját körében megbízom. Ferencz József, s. k. Csorich. Bach. Szabály a hadsereg beszállásolása tárgyában. 1 czikk. Általános határozatok. 1. §. A hadcsapatoknak a különböző koronaorszá­­gokbani elosztása a legfelsőbb hadi főkormány által rendeltetik el. A katonai hatóságok kötelesek a hadcsapatoknak a koronaország belsejében s minden egyes állomás­­bani elhelyezését, a politikai közigazgatási hatóságok­kal egyértelműleg meghatározni, s e részben az utóbbiak által előadott, a katonai czélokkal egybeférő tekintetek figyelembe veendők. 2. §. A beszállásolási ügy vezetése a politikai köz­­igazgatási hatóságokat illeti. Ezek kötelesek az arra vo­natkozó rendeleteket megtenni s szükség esetében kény­szerítő eszközök alkalmazásával is végrehajtani. Külö­nösen kötelesek a községek fölött, e részbeni kötele­zettségeik teljesítésében őrködni, s a szükséghez képest kellőleg intézkedni. Az előforduló panaszok fölött ezen közigazgatási hatóságok a kiszabott folyamodás útján határoznak. Ha a panaszok katonai személyek ellen intézzék, a politikai hatóságok, az ily panaszok alaposságához ké­pest, orvoslást az illető katonai parancsnokságoktól ké­­renének. 3. §: A beszállásolás vagy:

Next