Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)

1851-08-01 / 420. szám

1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , — „ „ Egy évre . 18 ,­­ „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 , „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G­­álhoz intézendő, úri-ut. Laffertház 449 420 Szerkesztési iroda: Ori­ntcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik.­­... ■ Péntek, aug. 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.ktnyi külön bélyegdíj, előre lefize­tendő a Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­cárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások- Társalgás a Pester Zeitunggal-Berlin- (Politikai csend. A király körútja. A Bund. Vá­lasztások. Egy különös körirat.) Udvarhelyszék. (Catastralis munkák drágasága.) Unghvár- (Főispáni körút. A tisztviselőkhöz intézett vá­­lasza.'Műkedvelők. ) Hivatalos- (Kinevezések. Kitüntetés.) Vegyes hírek és események- Politikai szemle-Francziaország- (A revisio újabb stádiuma. A l’Opinion publique, l’Ordre, l’union izgatnak. La moriciére, Proudhon új munkája.) Nagybritannia- (Felső- s alsó­házi ülések júl. 25-én. Bi­zottmányi jelentés a hírlap-bélyegre vonatkozólag.) Németország-­­Berlin : thüringai herczegségek. — Bun­destag. — Napfogyatkozás. — Julius Gusztáv. — Kleiszt — Beeton. — Lüdemann. — Elbing : nap­­fogyatkozásra összegyűlt notabilitások. — Frank­furt : Rochow lakomái. — Az alkotmánykészitő bi­zottmány. — Kasszel : haditörvényszékek. — Idegen katonaság kivonulása. — Házmotozás. — Darmstadt: halálbüntetés újra behozva. — Stendal : Kerületgyü- lési szenet. — Weimar: választási üzenet.) Olaszország- (Kiutasítások Rómából. A községi hivatal­nokok új esküformája pápai államban.) Legújabb­ Dunavszállás-Matár­ (Három asszony.) Budapest, aug. 1-jén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­Roma, jul. 22. — Gémeay tábornok a kormány tudta nélkül az itteni raktárakban levő lőporkész­letet lefoglaltatta, s az Angyalvárba vitette, hol a pápai hadsereg álgyait állíttatta fel. Ezen előzmény az uralkodó feszültségét fölebb hangolta. Del Drago herczeg és senator meghalt. Páris, jul. 30. — A színházi rendőrtörvények el­fogadtattak. London, jul. 30. — A czimbill a lordok által definitív elfogadtatott, Baltic gőzös Newyorkból 19- dikig szóló híreket hozott. A gyapot ára lejebb szállt. Az üzlet lankadt. TÁRSALGÁS a Pester Zeitunggal. „Minden állam helyzete, népességi viszonyai, és a politikai érettségbeni haladása szerint saját feladattal bir. Az összes osztrák államé is, sok­féle néptörzseinek, melyek e birodalmat lakják, különbözősége által, egészen sajátszerű. A magyar publicisták e kérdést mellőzték így szól a Pester Zeitung ismert szerénysé­gével. A­ki a Pesti Napló számait átlapozza, látni fogja, hogy czikkeinek legalább fele ezen mel­lő­zöttnek állított kérdéssel foglalkozik. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HÁROM ASSZONY. Folytatás. *) ,„Onnét esett át valami úgy gondolom,.... szólt az anyjuk a lányára nézvén// ,S.. . enkit sem láttam, édes anyám/ próbálkozék a lány elbújni a szótól. ,„Ne hazudjál, lányom, igen elvörösödtél,.... szólt az öreg határozott hangon. ,Mert megijedtem/ szólt a leány megtörölvén fel­ijedt orczáját,... azt gondoltam, baja esett édes jó szülémnek. ,„No, semmi baj, leányom!----csititá az öreg­asszony megriadt leányát,... semmi bajom,... ha­nem azért nem baj ám az, ha édes anyád akkor is int, mikor bűnös nem vagy, mert lásd, rút vétek ám a hazudság, és a mely gonoszért csak egyszer ha­zudnál annak a kezére adtad el magadat.“ Ezzel a lány szót feledve összeszedte a meggyom­lált paréjt s ruhába kötözte, a jó néni pedig vissza­felé ment el. Utána nézett a leány, s a mint ő is lépne, lába *) Lásd P. N. 419. számát. A Magyar Hirlap is gyakran beszélt, véle­ményünkkel egyezőleg vagy attól eltérőleg e kérdésről. Hogy több lap nem szólott , az igaz. De több magyar lap nincs. S ez hibánk-e? Legyenek csak új lapok, bátrak vagyunk előre kezeskedni, hogy szintén fogják pengetni. Mert e kérdés valóban fontos, s ha a Pester Zeitung roszul formulázza is — mint jelenleg, — akkor sem veszt érdekéből. De vegyük föl, miként a magyar publicisták, kik közé a röpiratok és nagyobb terjű politikai munkák szerzői is beleszámítandók, mind elha­nyagolták az osztrák birodalom föladatára vo­natkozó kérdéseket, s el különösen azon saját­szerű helyzet vizsgálatát, mely a monarchia elébe, a sokféle néptörzsek különbözősége által van kitűzve. Ezt tehát tényként véve föl, tudakoljuk a Pester Zeitungtól: ugyanaz osztrák-német pub­licisták , s jelesen az osztrák-német hírlapírók miként kezelték e kérdéseket? Mi módon ha­tározták ők meg az összes osztrák államnak — melynek 38 millió lakosaiból csak 8 millió a német — sajátszerű helyzetét a sokféle néptör­zsek különbözősége miatt ? Mondák , ha Közép-Európára tekintettek, hogy az összes ausztriai birodalomnak, mint német államnak, kell a Bundba lépni. Mondák, ha a Középduna völgyére fordult figyelmük, hogy a Duna német folyam. Mondák, ha Keletre néztek, hogy az európai török birodalmat polgárosítni a németnek kell. Tehát az osztrák alatt tettleg németet ér­tettek . Tehát 38 millió egyénből 8 milliót láttak csak. Tehát azon sajátszerű helyzetet, hogy kü­lönbféle népiségek lakják Ausztriát, oly sa­játszerű helyzetnek vették, mintha egyféle né­­piség lakná. Ily könnyű megoldani a bonyolódott kérdést,­­ t. i. a papíron. S tudakoljuk magától a Pes­ter Zeitungtól: az osztrák-német hírlapírók leg­nagyobb része nem formulázta-e minden fontos­ politikai érdek irányában akként Ausztria hely­zetét , mintha az már német állam lenne, vagy feladata volna német állammá válni? Idézzen a Pester Zeitung c­áfoló példákat. De azt ne említse, hogy a nemzetek egyen­jogúsága sokszor fordult a lapok hasábain elő. Mert mi ezt tudjuk. A mit tőle kérdünk, nem e phrasis. A mit tőle kérdünk az, hogy várjon, midőn kitűnő érdekek és irányok fölött volt a sajtó véleményére szükség, midőn Ausztria föladatát alatt érte meg az ibolyabokrot; nagy hamar egy ágyat vágott neki a virágok között. A legény a kerítéshez lépdelt, s a mint a lány elmenne mellette, látta, hogy a könyvje folyt alá. ,Mert sírsz ? édes Örzsém / szólt a megindult legény, átnyúlván a hézagon, s megfogván a leány­nak remegő jobb kezét. „Mert,... hazudnom kellett!.... hogy anyám előtt meg ne öljön a nem érdemlett szégyen.“ ,Orzse, anyád gonosznak mondta, a kiért hazud­tál!... Gonosz nem vagyok, de a milyen szentje volt édes­apád édes anyádnak, olyan én is tudok lenni neked/ „ügy, de meddig?“ szólt a leány, s kiszabadult kézzel sietett befelé. Ezen szóra megszólamlott fö­löttük a kakuk,..........egymásután adta a sok han­got, — a legény a diófánál, a leány a kertajtónál várta, hogy a kakukszónak mikor lesz már vége ? ........de mielőtt véget érnék, mind a kettőt haza kiáltották. III. Jóval később, már napnyugat után, Kajári Pál haza­vetődött a mezei munkából, —■ és a kert végé­től fogva egyért kettőt lépett; mert vagy a vacsora híta haza felé, vagy hogy neszt hallott a háztól, azért ügetett úgy. Tudta ugyan, hogy az anyjuk te­reli a hangját, s ollyankor még a rántást is a lábos­fenékhez égeti, még­sem hagyja másnak az utolsót. ,Jó éjszakát szomszéd uram !( szólt Pál gazda az Urzse apjához, — be kell mennem, neszt hallok a gyakorlatilag kellett tervek, és nyilatkozatok által megoldani; — akkor az osztrák-német hirlapirók néztek-e másra, mint 8 millióra? s ha néztek, nem azért-e, hogy tanácsolják: com­­petiite illos intrare ? Előre megjegyezzük, miként mi itt nem arra c­élzunk, mintha nyelverőszakolásra izgattak volna a journalok. Ez nem történt. Ők nem a gyűlöletet prédikálták, ők nem az egyenetlenséget hinték — ily vád rájok nem illeszthető; — ők csak a politikai irányokat, és a birodalom föladatát tekintették — minden alkalommal akként, mintha Cattarotól Brodyig és az Olt kiömlésétől a Bodenseeig a német érdek lenne az egyetemi, az általános, a más érdekeket magába vevő, vagy föloszlató. Mi magyar hírlapírók, csupán annyit enged­­hetünk meg, hogy a német érdekeknek kétség­telen súlylyal kell bírni a kül- és belpoli­tika irányára; de szintén súlylyal kell bírni a többi érdekeknek is, melyek Ausztria valódi hivatásának eddig is alkrészeit tették, s melyek meg nem szűnnek azért, mert megtagadtatnak. S midőn igy vélekedünk, tőletek német irók azon igazságos és legális váddal terheltetünk,hogy nem akarjuk tekintetbe venni, miként Ausztria többféle néptörzsekből állván, e miatt sajátszerű föladattal bir. Menjünk társalgásunkban más idézetre. „Széchen Antal gróf ama doctrinát tűzte ki, miszerint a nemzetiség nem a fajleszármazáson alapszik, hanem egészen politikai. A különböző néptörzsek, melyek azon egy politikai ös­zköt­­tetés szerint, történészetileg közös állami sors­ban osztoztak, egy nemzetiséget tesznek. S ek­ként a magyarok, slovákok, ruthénok, oláhok, szerbek, horvátok, czigányok és németek, kik magyarországot lakják, mind csak egy nemze­tiséget. i. a magyar alá foglalandók, s csupán e történelmi bir jelentőséggel, mig ellenében a vérszármazási nemzetiség elenyészik. A Pesti Napló ezen mentő eszmét mohón fölkapta, s e várerősségből védi az egy és oszthatlan nemze­tiséget.“ Így szól a Pester Zeitung. Széchen Antal gróf sokkal többet olvasott, hogysem hihesse, miként ő, midőn a politikai nemzetiséget definiálta, valami új tant tűzött volna ki. De a nemes gróf még­is legkevésbbé sem fog csodálkozni, ha a Pester Zeitung ezentúl is őt, midőn történelmi eszmékről, történelmi jo­gokról, történelmi fogalomhatározásokról leend szó, új doctrinák fölállítójának tekintendi. Mert a Pester Zeitunghoz hasonló német-osztrák hir­háznál, még utóbb a cselédséget szalasztja szét az én kedves bordám! Ha lehet, kiszólok vacsora-­­­lás után. „Jó éjszakát“ kívánván egymásnak aztán széj­jel metek. Az udvaron egyik cseléd a másiknak súgott össze egymást, s ezen jelen Kajári Pál kicsapázta, hogy az anyjuk megzavarta őket. ,Majd meghallatora veletek a harangszót, kiabált ki a konyhából, — ha még akkor sem gondoltok az Is­tenre mikor az egyházfi a harangszót a fületekbe rántja; magatoktól aztán mentek a pokolra.............‘ Ez volt, a­mit Kajári Pál legelőször hallott, s vár­ván még a többit, a tornáczon maradt. Nem várt hiába, egy pár szitok után a feleség megint egy új sort kezdett. „Hogy megy be a szájukon az étel ? uram bocsá, nem panaszkép mondom, de hogy egy „miatyánkra“ föltátanak? bizony félnek, megszomjulnak bele.“ Kajári Pál azt gondolván, hogy ez a mindennapi jó szokásból való,­­ bement a szobába. Bement az asszony is, és az ajtót úgy utána lökte, hogy azon erővel kétszer becsukódnék. ,Mit főztél anyjuk ?‘ kérdé Kajári Pál. „Meglátod a tálban !‘ volt a kurta válasz , s ezzel újra kiment, nem sokára behozván egy nagy tál te­jes levest, mellybe kenyérbél volt szelve. ,Vékonyra szelted ezt a húst, anyjuk — mondá a gazda, az ellágyult kenyérbelet kergetvén a kana­lával — nem zörög a csontja !‘ „Vén, farkas, kellene a csontos pénteki napon is lapoknak az újraépítési gondok közt régóta nincs idejök a hisztériai alapokra, melyeknek teljes összeomlását képzelik, emlékezni. S így igen gyakran az eredetiség érdekességében kell előttök föltűnnie azon eszméknek, melyeket a politikai nézetek világának csak oly touristái nem ismernek, kik, mint 15 év előtt, egy angol utazó Budapestet fölfedezte, a gyermeteg meg­lepetésekből soha ki nem fogyhatnának. Azonban a Pesti Napló szerkesztősége nincs ama oly kevéssé irigylendő helyzetben, minél­fogva mentő eszmeként kellett volna Széchen Antal gróftól megtanulnia a politikai nemzetiség értelmezését. Minket e fogalomra egy sokkal nagyobb tekin­tély oktatott. Egy mély, átható, magasztos és nemcsak a grófnál, de a ti minden divatos eszmegyám­o­­kaitoknál is erősebb szellemtől értettük meg a nemzetiség jelentését. Mi a magyar történészet szellemétől hallók e mentő eszmét. A politikai nemzetiség értelmét régóta tol­mácsolják nekünk a Zrínyiek és Frangepánok, kik, mint horvátok, a közös magyar állam eszméjéért vérzettek; tolmácsolják státusfér­­fiaink, kik minden népiségből egyenlő hűséggel vezették a kormányhajót, és a nagy király, kit, bár születésére nézve oláh volt, azért a magyar nem kisebb lelkesedéssel kiáltott ki koronás urává. A politikai nemzetiség értelmét mai napjaink­ban is eléggé világosan magyarázza nekünk egy nagy könyv, t. i. Magyarország térszíne, melyen a népösszeírások épen azt fejtegetik, a mit a Pester Zeitung Széchen gróftól idézett, csakhogy népszerűbb és hamar felfogható modorban. Nem látjuk tehát át, miért kellett volna a Pesti Naplónak a mentő eszmét, mely annyi pesti polgárnak is zsebében van, s mely az ut­­czán minden lépten lelhető, épen Széchen Antal gróftól kölcsönözni. De talán nem is az a baja a Pester Zeitung­nak , hogy a politikai nemzetiség értelmezésére nézve valami új tan merült köztünk föl, hanem, hogy a régi doctrina, ha a szenvedélyek által ráragasztott máz róla levakartatik, kevesbbé egy­oldalú , kevesbbé exclusiv, mint ő szeretné. Berlin, jul. 28. Utaznak, falura mennek, mulatnak, nyugosz­­nak,­­­­ e szavakba lehet mostani politikai életünket összefoglalni. A király utazni ment, lapjaink utazásának leírá­sával telvék, mi számukra valódi jótétemény ez ál­talános apályban, mert különben bajos volna hasáb­jaikat érdekessé tenni, miután se mobilizatió, se szö­vetségi interventió nem forog a szőnyegen, de még — morgott a vén asszony — könnyebb volna ugy­e megemelni, mint egy keresztvetést ?“ .Ugyan mennyi kéne neked egy nap ? azt akarod — szólt vissza a gazda, mikor kévét hányok, még a villával is kereszteket vessek.“ „Abban sem szakadnál meg, hanem fiastól cselé­destül kivül vagytok már a templom ajtón.“ ,Ne félj, anyjuk,—te majd ott leszesz helyet­tünk is a más világon a legelső padban/ „Künn maradsz te, drágalátos magzatoddal együtt, zörgött most az asszony, de hisz annak megfőztem a vacsoráját, csak győzze nyeléssel.“ ,Mert nem hagysz neki békét, bizony még elűzöd a háztól/ „Fogd csal pártját, hanem mikor az anyja tízszer utána kiált a kertbe, a fülét sem mozditja, hanem föl­néz a diófára kakukkot hallgatni, s mikor estek­re harangoztak meg sem billentené a kalapját: hát az ollyan mi teremtés lehet ? Istenre nem gondol, s az anyját nem hallja.“ .Talán épen imádkozott“ mondá az apjuk evés közben fiát mentegetve. „Épen bizony , a föltett kalappal dicsérik az Istent!..............hanem nyomra jövök én még, nin­csen máshol dolga ? mit ólálkodik ott a kertben ?“ ,Talán Örzsét látta ott, az után kandikált, . . . . neveté Pál gazda szörpölvén a levet., „No még az kellene, millióm adta kölyke — hogy a lányok után lessen!“ ,Hadd válogassam, száz után is ritkán kerül néha! szólt ismét a gazda. „Hát én mirevaló vagyok ?“ riadt föl az asszony.

Next