Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-01 / 444. szám

tön a többi lapok, melyek egyik, vagy másik mi­niszter közlönyéül tekinthetők , sietvén szinte elosz­latni az aggodalmakat, melyek azon hír nyomán ke­­letkezhet­nek. Miniszter­ krízisről ismét szállong a szó. Gioja, közoktatásügyi miniszter kilépéséről volna a beszéd magasabb körökben. Oka e változásnak azonban hihetlennek látszik sokat előtt. Cavour gf. volna az , ki triójával elégületlen ! A dolgot így beszélik : Gioja f. augusztus 11 -kén újabban körrendeletet bocsáta azon városok provveditoraihoz, melyekben theologiai tanodák léteznek, felhíván őket , hogy ügyeljenek föl a tanítás egyformaságára, melynek eszközlése végett a turini egyetembeli tanulmányok fognának szigorúan szem előtt tartatni; kimondván kereken, hogy a mely tartományi növeldékben ezen rendelet meg nem tartatnék , azok az 1822. jul. 23. kiadott királyi parancs 32. szakaszához képest meg fognak szüntettetni. E miniszteri rendelet következtében nem marad­tak el a püspökök részéről az ovások, sőt hat püs­pök , küldöttségképen járult a királyhoz , kérni őt, hogy azt érvénytelenítse. A Moncalieriban , király ő­ssge elnöklete alatt tartott kabineti ülésben a tárgy szőnyegre került, s gf. Cavour eléggé tüzesen kelt volna ki Gioja rendelkezése ellen, mint mely által csak ingereltetnék a clem­entis párt, s igy a római udvarral leendő kibékülés akadályoztatnék. Gioja erre beadta volna lemondását, de melyet a király el nem fogadott. Azonban már utódját is em­legeti a közbeszéd , ki, mint már irám , nem volna más , mint Cibrario senator , a szélső jobb­oldalról. Ez, kabinetünknek határozott conservativ — a mi alkotmányosaink értelmében visszahatási — színeze­tet fogna adni. Giojával Paleocapa úr is visszalépne, mivelhogy ő is megsértettnek érezni magát az új pecsétőr De Foresta úr azon nyilatkozata által, hogy menekvők­­kel nem örömest­ül a király tanácsában. Mint tudva van Gioja úr pármai, Paleocapa pedig velenczei származásúak. A nélkül, hogy fontosságot tulajdonítnék e hírek­nek , közlöm azokat egyszerűen, megjegyezvén, mi­kép Liccardi úr kilépése felől is oly sokat beszéltek a közönségben, míg végre csakugyan megtörtént. Hihetlennek a dologban egyedül az látszik előttem is, hogy Cavour roszalná Gioja eljárását, miután igen jól értesült egyéntől tudom, hogy ő maga az , ki a polgári házasságot illető törvényjavaslat iránt most is a legnagyobb részvétet tanúsítja. E hírek közé, melyek nem legkedvesb benyomást teszik az alkotmányosság barátira, örök­zöld gya­nánt fonódik­­. Palmerston parliamenti nyilatkozata az utolsó ülések egyikében, melylyel, Lucy Evans úr felszólítása következtében, a házat Piemont al­kotmányos élete s függetlensége iránt biztosította. Gladstone levelei nálunk is megtették jó hatásu­kat. Egyébiránt tartunk attól, hogy vagy kellő ered­mény nélkül maradnak az illető helyen, vagy csak arra fognak szolgálni, hogy enyhítés helyett súlyo­­sítást hozzanak az áldozatok fejére, s így közvetlen czéljukat tévesztik. A szőlővész az utóbbi tartós esőzések következté­ben nemhogy csökkent vagy enyészett volna, sőt gyarapodott térben és hatásban. Az elemi dúlások nálunk is szomorítók: a rizs­aratást több helyütt egészen tönkre tette a jégeső, s még nemcsak, hogy körünkben nincsen, de azt sem tudjuk, mikor lesz szerencsénk őt nálunk üd­­vözölhetni. A külső munkára e hónap időjárása igen rosz ha­tással volt, különösen szőlőink szomorú állapotban vannak. A nyári hidegek közben azzal biztatgattuk magunkat, hogy majd augusztus és September hely­rehozzák , mit az előbbi hónapok elrontottak, de bizony csalódtunk ! Ha volt is egykét forró nap, a rákövetkezett esték és éjszakák oly hűvösek, sőt mondhatnám, hidegek valának , hogy simonludá­­siaknak­ is bátran megjárták volna. E közben a több­­helyütt nagyon is meghullott szőlőfürtök sem nem nőnek, sem nem érhetnek , mihez képest a szüreti kilátások igen szomorúak. Mennyi szépet és jót ígé­rünk minden termésünkre nézve kora tavaszszal , s mennyire csalódánk! Közéletünkről ezúttal sem írhatok egyebet, mint k­ék más alkalommal: megvagyunk csöndesen, szent békességben. Néhány nap előtt dobszóval emlékeze­tébe hozatá a tanács lehető dohánytermesztőinknek, miszerint előleges bejelentés, és engedély nélkül nem szabad dohányt ültetni. Az emlékeztetés nem ártott, noha nálunk azelőtt is kevés ember foglalkozott do­hánytermesztéssel, ez idén pedig alig lesz határunk­ban dohányplánta. A városi világításra, mint hallom, erélyesen gondolnak , s a készületek oly nagyban folynak, hogy egy idő óta a lámpatartó vasakat pusztán, lámpa nélkül látjuk nyújtózkodni ott, hol nyújtózkodnak. A lámpákat leszedték, talán azért, hogy újakkal, czélszerűebbekkel pótolják. Mire a rövid őszi napok, s hosszú téli éjjelek bekövetkeznek, úgy hallom , a világítás teljes fényességben fog nálunk diszleni, mit még azon jóravaló emberek is szívesen veendőnek, kik az éj sötétségének bekövetkezése előtt rendesen otthon szoktak lenni. Tegnap déltájban azon kellemetlen hir terjedt el a városban, hogy künn legelő sertésnyájunkban egy veszett eb több darabot megmart volna; sőt, hogy azon eb a városba vetődvén, egy gyerkőczét is érin­tett fogával. Ezt azonban mindeddig csak puszta hír gyanánt írhatom , minthogy az esemény valósá­gáról ekkorig nem kezeskedhetem. Különben óhajt­ható vona, hogy a kutyákra nézve fenálló felsőbb rendeletek a vidéki városokban is szigorúan meg­tartatnának ! Városunk egyik derék polgárát, Bitterer bádogos mestert, tegnap kisértük végső nyughelyére. Tizen­egy napi betegség után kiolta életét az inláz , mely őt meghűlés következtében meglepő. Megemlékszem róla, az egyszerű polgárról, mert benne városunk egy tevékeny, becsületes, szorgalmas lakását veszté el, kinek hamvaira minden jó ember, ki őt köze­lebbről ismerő, részvevő kebellel kíván áldást és nyugalmat. Köz és magán ünnepélyeink, mulatsá­gaink rendezésénél soká fogjuk nélkülözni azon ügyes , tapintatos, szolgálatra mindig kész , és ön­zetlen kezeket, melyeket B. részéről tapasztalunk. Gallicziából írják a „Linzer Zeitung“nak: „A Kamenitz-Podolski, Chotym és Jampol között, a Dniszter folyó mellett, felerészint a helységekben felerészint pedig táborban állomásozó orosz hadtest, mely jelenleg 25.000 ember-, 6000 ló-, s 60 álgyú­­ból áll, szünet nélkül fegyverben gyakorolja magát, a tisztek pedig gyakran meglátogatják határunkat, s külföldi hírlapi hírek után tudakozódnak. Miután kívánságaiknak örömest eleget tettünk , ők szinte­­ közük velünk, mi történik oda által. Ezen orosz had­­i csapatról nemrég azt beszélték, miszerint Franczia-­­­ország ellen fogna indulni, most azonban azon hir terjeng, hogy Törökországba induland ki. Nemrégi­ben is nagy mennyiségű szállító hajók s egyéb jár­művek érkeztek meg Gampol mellett, melyek ele­gendők lennének , az egész hadtestet pár nap alatt egész Ovidiopolig, a fekete tenger mellett leszállítani. Vácz, aug. 29. : Kedves egy hónap ez az idei augusztus nálunk azoknak, kik a munkát nem fölötte szeretik; volt benne ünnep elég a mi városunkban! így tegnap is tartottunk egyet, új püspökünk név­napját , mely egyébiránt szorosan az egyházi szer­tartásokra , s bizonyos körű urakra tartozott. Ha az ég meghallgatá forró imánkat, úgy új püspökünk ő méltósága hosszan és boldogan fogja kormányozni megyéjét. Kineveztetése után csakhamar azon hit terjedt el nálunk, hogy e hó folytában elfoglalandja székét; azonban augusztus végső napjaiban vagyunk, VI. §. Ha az „Igaz arany bulla“, melyet a nagybecsű „Új Magyar Múzeum“ bevezetésül közlött, férfiasan s bölcselmi hangon elmondá jelen teendőink sorát, elég érthetőleg szólva, a komoly észhez­ megtevő azt a „Társas életünk“ czikk is azon irányban, mely­ben hatását választá a szívhez. „Legyenek szívesek olvasóink — így szól ez bevezetésében — figyel­mükkel megajándékozni, kivált a hölgyeket kérjük.“ E hét szakaszból álló tartalomdús irányezikhez a „Pesti röpivek“ programmjául tekinthetni. Benne hű rajzát találjuk társas életünk mindazon fonákságai­nak, mik ellen lelkesljeink már annyi évek óta küz­denek , s a legüdvösb intéseket hiányaink czélszerű­ fedezésére.­­ A csakhamar félbeszakadni kény­szerült „Pesti röpiveket“ egy nyomában keletkezett szépirodalmi lap, a „Remény“ válta föl, mely­nek szerkesztője a fáradhatlan munkásságét Va­­hot Imre, s a hozzá imént csatlakozott geniális Jókay Mór. Mindkettőnek eddigi buzgó törekvéseik eléggé kezeskednek nemes irányuk felől. De politi­kai czímű lapjaink, és különösen a „Pesti Napló“ semmi alkalmat nem mulasztnak el a nemzeti iroda­lom­­iránt lelkesedést gerjeszteni. Számos egyéb e tárgyra vonatkozó czikkek mellőztével csak a mély­­érzék­­ű E. P.-nek a „Losonczi Phönix“ bírálata elébe tűzött szívreható szavaira is. Pesti Napló 307 / 308. számait) emlékeztetem vissza a t. olvasót. Ki az, ki tettre határozó megindulás nélkül olvasható azon rövid , de sulyos erejű — mert az igaz valónak avatott fölfogása nyomán az elkeserült kebel legmé­lyéből fakadt — szavakat, miket bíráló íróink s ol­vasó közönségünkhez egyiránt üdvös eszméletre ébresztésül intéz? Mily rejthetlen, mily szemrehányó igazság e­ szavakban : „Mert azt mindenki láthatja már, hogy az irodalom azon egyetlen szál, melyen függünk ; ez azon szál, mely mint a bogár selyme, szívünkből van kifonva, kedélyünk és vérünk sziné­­vel színezve, lelkünktől felkezve, ez a mi látható szellemünk, s halál utáni életünk, nemzeti, és népi méltóságunk a világcsaládban.“-------„Hiszitek-e, hogy nem mindig azé a jövő, kié a jelen; hiszitek-e, hogy por, és hamu minden nagy törekvés, a sza­badság és dicsőség után szívből fogant , szívbe oltott hazai műveltség nélkül; hiszitek-e, hogy puszta politikai jó születhetik a népek számára más­kép , mint a lélek fogamzása által ? mert, ha nem állítom is, hogy ki a helyesírást nem tudja, már ennélfogva lehetlen jó hazafinak lennie; de azt nya­­kamszakadtáig merem vitatni, hogy hazai irodalom ismerete nélkül, senki sem lehet jó hazafi, bírjon bár Franklin becsületességével ! “ És a „Nemzeti Könyvtár“ előrajzában (1. P. Napló 387. számát) régibb irodalmunk fölélesztése ügyében „a magyar közönséghez“ intézett fölhívás nem ugyanazon alap­eszmékből indult-e ki ? Imez az irodalmi ügy élet­kérdését gyakorlati térre vezető nemes vállalat leg­­bizonyítóbb tanúsága a mondottak sürgető igazságá­nak , s ezen igazság alapos elismertetésének a nem­zetiség valódi hivei által. A 15 vállalkozó ismeretes neve tán leend képes a nagyérdekű vállalat számára legalább annyi részvétet kivívni, mennyi annak lé­­tesülésére egyelőre szükséges , ha annyit nem is , mennyit az valóban megérdemel. De nem csupán hazai s különösen magyar folyó­iratainkból , hanem a birodalmi, sőt azonkivü­li érdemesebb lapokból is meríthetnek honosink, kiknek tetemes része oly buzgó azok olvasásában , nem rit­kán érdekes tudósítást nemzeti irodalmunk felől. A „Wanderer“ és „Lloyd“ is közlöttek már egy egy jóravaló értesítést ez ügyben. Az augsburgi All­gemeine Zeitung szinte , ha jól emlékszem , már­­czius 9-dikén kelt száma „Beilage“jában mutatta be olvasóinak literaturánk újabbi termékeit, mint látszék az „Új magyar múzeum“ után. De ezek inkább a külföld értelmisége számára szolgálhatnak: nekünk hazai kútfőkből kell értesülnünk hazai ügye­ink legfőbbike, a nemzet szívverése, a magyar szel­lemi élet jelenségei felől, és­pedig nem csupán po­litikai lapjainkból, hanem az irodalmat különös fel­adatkép tárgyaló folyóiratunkból, melyek mindösz­­szesen is kevés számunk, s ennélfogva szűk körül­ményeink közt is díszletre emelhetők, az irodalmat tüzetesen tudományos szempontból kezelő pedig csak egyetlen. Ez tehát ez okból is ugyan , de kiválólag dús tartalma, s jeles iránya tekintetéből, minden­­ értelmes hazafi legmelegebb pártolását érdemli nem­csak, sőt nélkülözhetlen kalauz a jelen tevékeny szellemi munkásság kellő figyelemmel kisérhetése végett. Mert ha hibául rovatik föl csak középszerű­­leg művelt embernek is nem ismerni hazája jelen polgárzati állapotát, s vétkes hanyagság igno­­rálni korának fontosabb eseményeit, jelentéke­nyebb történelmeit; úgy bizonyára leginkább megróható , a hazában fejlődő szellemi életnek — melyből egyszersmind a jövő rügyei csíráz­nak ki, — bárminemű, de igazolhatlan ürügy miatti nemtudása. A nemzeti literatúra jelen működéséről való szükséges értesülésen kívül vannak még egyéb indokok is, melyek egyetlen tudományos folyóiratun­kat az értékéhez képest valóban csekélyárú „Új Magyar Múzeum“ot fölöttébb ajánltatják. Nem egy nagynyom­atékú eszmével találkozandik e lapok so­rain a figyelmes olvasó, melyet előbb foganat nélkül hagyott fülei mellett elolongni, de most már, úgy, mint érzékre ható argumentumokkal bebizonyitottat, figyelemre érdemes szónak fog­tán elismerni a maga helyén. (Folytatjuk). KÖNYVISMERTETÉS. „Olasz út 1850-ben. Irta Hoványi. II. Keck és Pierer bécsi nyomdájában. 1851.“ — X. és 343. lap, 16-od rét. Róm­a térrajzával, csinos borítékban. Ára az I. és II. kötetnek, együtt, csak 1 ft 30 kr. pengő. Bemutattuk t. olvasóinknak Iloványi „Olasz út­jának I. kötetét, s örömmel mutatjuk be immost a II-dikat is, mint egyik újabb, kedves terményét nemzeti irodalmunk azon ágának, mely nálunk —­­aránylag — mindeddig meglehetősen kopárul ha­gyatott. Pedig az útleírások, ha oly szerzőktől származ­nak , kik, meleg fogékony kebellel minden szép s jó iránt, s tudományos készültséggel nyúlnak vándor­bothoz , és mit zarándoklásuk közben láttak , tapasz­taltak , csodáltak, érdekes előadásban tudják ter­jeszteni olvasóik elé: az ily útleírások, mondjuk, mindig kedves és tanulságos , s mint ilyen , hasznos olvasmányok szoktak lenni. Fölösleges volna ismételnünk, mit már az I-e kö­tet bemutatása alkalmával elmondank, hogy Horá­nyi munkájában azon kellékek, melyek az útleírá­sokat érdekes és tanulságos olvasmányokká teszik, nem hiányzanak. Ő „olasz út“-jára, egyéb tudomá­nyos birtokán kívül, különösen történeti tanulmányo­kat , művészeti ismereteket, egélyes lelket és meleg hazafiés szivet vitt, s ezen előkészületei tisztán, mint hegypatak vize a felette csüngő galyákat, tükrözik vissza magukat könyve minden lapján. Tiszta nyelvezete, a látott tárgyak változatos, egyszerű előadása, gondolatainak nemes színezése és kedélye,gazdagsága teszik, hogy az olvasó min­den fáradság nélkül követi a derék utazót Olaszor­szág kies vidékein át a művészetek gazdag csarno­kaiba , s föl a Nápoly melletti hegytetőre, melyen épült „Scala Coeli“ (Menny lépcsőzete) czímű zár­dája a néma barátoknak, honnan, mint „az égnek egy lehullott darabjáról,“ a leggyönyörűbb, legna­­gyobbszerű kilátás nyílik az emberi szemnek. Mint nem írtunk az I-só kötetről, úgy nem szán­­dékunk írni e NI-ikről is tüzetes bírálatot. Elég meg­ismertetnünk azt, érdeméhez képest, ajánlólag a t. közönséggel, mely benne élvezetes olvasmányt ta­­láland, úgy, hogy a közelgő hosszú téli esték egy részét alig fordíthatandja kedves a mulatságra, mint Hoványi „Olasz út“-jának olvasására. Honleányaink figyelmébe különösen ajánljuk azt. Az ő gyöngéd lelkületük, meg vagyunk győződve, dús élvezettel kisérendi a nemesérzésü, szeplőtlen nyelvű, egélyes keblű utazót a szép Italia természeti és művészeti páratlan kincsei közé; mert ő, meg­vetve s mellőzve a tudományosság fitogtatását, mint igazi avatottja a tudományoknak, népszerűen adja elő tapasztalatait, útközbeni benyomásait. A nálunk valóban ritka olcsóság­­— a két igen csinosan kiállított kötet ára együtt 1 ft 30 kr. p. — teszi, hogy a nemében jeles munkát könnyen meg­szerezhetik a kevésbbé tehetősek is. HIVATALOS. Folyó év September 5-kétől kezdve a pest-eperjesi magán gyorskocsik Pest, Gyöngyös, Miskolcz, Kassa, és Eperjes között levélcsomagok szállítására fognak fel­használtatni. Ezen gyorskocsik hétfőn kivéve Pestről mindennap reggeli 5 órakor, Eperjesről pedig délután 20 órakor indulnak. Ezen alkalomfelhasználás által, és a Pest, Kassa és Eperjes közt fenálló napontai levelezési alkalom mellett a felérintett helyek közt az említett napokon kétszeres levélszállítás nyújtatik. A helybeli postahivatalnál a magán gyorskocsival szállítandó mindeni levelek az elindulás előtti estvén 9 óráig felvétetnek. Pest , augusztus 25-kén 1851. A cs. kir. posta-igazgatóságtól. Jaegerbauer. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. *Budapest, sept. 1. Nemzeti színházunkban, ma hétfőn adatik: BRAMA ÉS BAYADÉRE, opera 2 felv. ballet és némajátékkal irta Seribe, ford. Egressi Benjámin, Rémy úr mint vendég. —­s Épen most kapjuk : Sor­jegyzékét a losonczi ref. egyház és iskola javára, f. év au­gusztus 30-án kihúzott ezüst nyereményeknek. Főnyertesek: 75037; 82133; 74177; 47308; 2297. A többi ezüst nyereményesek : 17470; 36394; 26621; 33101; 49620 ; 43880; 25117; 25281; 94017; 74356; 5535; 10319; 54756; 86905; 18634; 56900; 69939; 77654; 61849; 84855; 73164; 92742; 53238; 63389; 3806; 96021; 47929; 54827; 14385; 58744; 2840; 58434; 18090; 77073; 43125; 856; 23011; 37996; 37880; 81218; 78306; 83483; 43194; 72127; 35061; 30737; 46677; 15173; 31998; 64116; 47504; 78724; 56378; 17623; 53845; 92865; 84629; 32265; 46499; 64821; 74495; 17554; 94186; 62533; 39773; 75971; 70849 ; 95441; 25044; 62028; 12961; 30776; 86138; 5151; 37844; 68482; 4863; 18244; 91416; 59168; 38508; 66710; 72796; 82394; 15060; 10321; 11148; 96012; 53706; 82755; 37850; 94063; 76028; 31184; 64328; 31444; 32058; 80973; 48557; 54654; 78236; 87829; 20482; 77617; 50328; 93390; 52827; 28478; 70069; 76014; 26456; 47770; 15704; 61099; 92893; 32148; 20634; 87089; 86644; 32121; 95043; 70538; 73135; 88944; 93888; 94539; 38862; 82896; 75520; 8050; 21677; 30573; 53301; 30754; 8318; 46100; 90656; 44221; 48874; 46734; 63676; 72035; 68097; 11444; 92908; 18623; 36470; 54736; 27087; 10704; 79694; 98239; 18299; 75776; 93664; 67241; 81127; 51077; 39673; 53353; 91841; 17383; 5239; 32820; 96399; 4465; 22211; 6510; 93749; 86886; 68804; 28873; 77446; 30; 19603; 59011; 77131; 77473; 93013; 32589; 79708; 15022; 54514; 56313; 70036; 84555; 88554; 65623; 24903; 6847 ; 51218; 16428 ; 20346; 46879. — ! A folyvást tartó hideg, borongás őszi idő, tegnap a nyilvános helyek látogatóinak számát is szem­­betűnőleg megkeveseette. Máskor vasárnap délután zsi­bongva tódult az élvezni vágyó közönség, a budai he­gyek közé, vagy a császár­fürdőbe, vagy városligetbe, sétányra stb. Tegnap azonban csak gyéren volt látható imitt-amott egy két mulató. A sétányon egypár oda té­vedt sétáló fordult meg néhányszor, azzal visszatért, miután a zenészek helye is üresen állott. A meleg őszi kabátok egyszerre előkerültek a­hol előkerülhettek, mert vannak oly ruhatárak is , melyekbe a ruházatot be szokta ugyan tenni az ember , de többé kivenni nem igen szokta. Az őszi kabátokból sok helyen, tiltott színű orrok kandikálnak ki felé — czinkét fogtak, megvörö­­södtek , mint egy paprikahüvely, s ki győzné előszám­lálni azon sok alkalmatlanságot, melyet a hirtelen nya­kunkra rontott őszi hideg miatt szenved az emberiség! —­­ Múlt szombaton elhunyt, Császár György „KUNOK“ czímű operája került színpadra. Szokott­nál népesebb közönség látogatta színházunkat ez alka­lommal , a darab több helyeit feltűnő lelkesedéssel fo­gadta. Maguk a szereplők is mindnyájan igen jó ked­vekben látszottak, s a fényesen öltözött vitéz kunok , a hatalmas görbe kardot egy perczig sem hagyták el oldalukról. "­­­" Zala megyei tudósítás szerint ott még mostaná­ban is igen gyakran veszélyeztetik a vagyon- és személy bátorság. A csendőrség megfeszített működése sem ké­pes tökéletes rendben tartani a csavargókat. A bevég­­zett aratás nem felelt meg a várakozásnak, csupán a kukoriczatermés ellen nincs panasz , a többiekre nézve áremelkedést várhatni. —­­ A cholera f. é. aug. hó 23-tól 30-ig igen ke­vésért terjedt a fővárosban. Ezen idő alatt a kerületi orvosok által csak 25 ily beteg észleltetett, a halotti kémek által pedig csak 13 bolt vizsgáltatott Legtöbb

Next