Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-01 / 469. szám

Vagy egészen el kell fordulni a német szövet­ségtől , a birodalom németországi állását telje­sen föladni, a szövetségből minden tartományai­val kilépni, s ez­által közvetlenül a közép­­európai, közvetve pedig az általános politikai viszonyokba roppant, és eredményeiben fölmér­­h­etlen változást hozni. Harmadik lehetőség a mart. 4 aki alkotmány épségben tartása mellett nem voló. Mert a har­madik lehetőség abból áll, hogy Ausztriának századokon át gyakorlott németországi befolyása az érdekegyenlítés békés útján fejlesztessék tovább, és visszatérés történjék a történeti alapokra. A martiusi alkotmány , egyéb hátrányok mellett ily bonyodalmat készült előidézni a kül­politikában. A belépési kérdés kimenetelét ezen­túl némely udvarok magatartása szerfölött bi­zonytalanná téve. Első volt Poroszország, mely németországi hatalmának féltése miatt Ausztria szándéka ellen működni kezdett, és aztán a német szövetség­be 1848-ban vitt két tartományát is kiléptető onnan, nehogy ama tartományok benléte Ausz­triának ürügyet szolgáltasson. A berlini kabinet titkos működéseinek tulajdoníttatik közönségesen az is, hogy Francziaország és Anglia, mint látszik, határozottan ragaszkodni akar tiltakozásához. Igaz, hogy a Bndestagen az angol-franczia tiltakozásokra elhatároztatott, mikép az összes belépés a szövetségnek tisztán belügyi kérdése, s ezen határozat egyhangúlag hozatott. Azon­­ban meg kell jegyezni, hogy azon kérdés : van­­e valamely külhatalomnak joga oly ügybe avat­kozni, mely a szövetségi tagok valamelyikének ügyét képezi ? A nagyon kényes kérdés vala, mert a legkisebb német állam­ban is meg­van az önállósági büszkeség, s a legtekintélytelenebb állam is kész, ha lehet, a külbeavatkozást visz­­szautasítani. De a belépés kérdésébe szinte egyhangú ha­tározat kívántatik, és alig hihető, hogy Porosz­­ország, ha szinteg maga az ellenzéstől visszalép is, nem fog találni egy államocskát, mely aztán a belépést körömszakadtig ellenezvén, aka­dályozza. Míg tehát a belépés kérdése egyrészről sok aggodalmat, sok feszültséget támasztott, más­részről roppant nehézségek és bonyodalmak elé nézett. Most, midőn épen nem valószínűtlen, hogy a merev központosítás eszméje föladatik, a belé­pés is könnyen mellőzhető leend, mert az elv­következetesség ezt többé nem követeli, s ez mondhatlanul könnyítendi a viszonyok rendezé­sét is. Ausztria egyébiránt tényleg így sem veszi­végbe. Igazi fejedelmi szilárdság , méltóság és erély látszott rajta honolni. — Híveink , szólt Apafi szilárd kemény hangon, nem várva , hogy valaki megszólítsa. Tekintve ké­relmeiteket , mikkel hozzánk folyamodtatok, méltó és igazságos választétellel kívánunk benneteket el­bocsátani. Hódolataitokat illő méltánylattal fogad­tuk s reméljük, hogy a hűségben mind­végig állha­tatosak lenni meg nem szűntek. Kegyelmednek Csáky László uram ezennel megengedjük , hogy haza me­hessen , házi körének nyugalmát élvezni, fiát pedig saját költségünkön neveltetni fogjuk a külföldön ad­dig , míg szolgálatunkra alkalmas leend. Csáky László uram savanyú képpel köszönte meg a kegyelmet, mely neki megengedő, hogy eltávozzék, holott ő családostul az udvarnál akart maradni. Hallér Gábort egészen átugrotta a fejedelem, mintha meg sem látná, s azzal Naláczy és Daczó urai­­mékhoz fordult, kik iparkodtak minden áron aláza­tosaknak látszani. — Hívünk Naláczi István, tekintve kegyelmed­nek körülünk tett fáradozásait, ezennel kinevezzük kegyelmedet udvari főkomornyikunknak. Kegyelmedet pedig Daczó János uram, ugyancsak csikszerdai hadnagynak. A két úr oly képet csinált, mint szokott az, a ki nagyon nagy jutalmat várt s igen keveset kapott. Mosolyog, pedig a méreg eszi belől, szeretne nyugodt képet mutatni, és fülig vörösödik. Alig bírták meg­köszönni a fejedelem kegyelmét a nagy elfogadás miatt. Pók Márton uram e közben előre furakodott, ne­hogy a fejedelem figyelmét kikerülje, egészen elta­karva alakjával a becsületes Csereyt, ki szerényen húzta magát a többiek háta mögé. — Miért húzza kegyelmed magát hátra? szólt felé intve Apafi. Pók Márton azt vélve, hogy az intés őt illeti, még előbbre lépett. — Kegyelmedhez intéz­tük szavunkat Cserey uram, folytató a fejedelem. Vagy azt hiszi kegyelmed, hogy mi nem tudjuk ma­gunknak megjegyezni próbált híveinket ? Kegyelmed hűsége és okossága ismeretes előttünk , mire nézve jónak látjuk kegyelmedet ezennel f­o­g a v­a­s­i­várunk kapitányává kinevezni. Pók Márton uram ijedtében a padlásra nézett, azt gondolta, hogy az Szakadt rá, tend semmit németországi befolyásából, sőt a birodalmi ú­jabb szervezetre vonatkozó czélszerű, azaz­ leltételező rendszabályaival lehetővé teendi annak erősbítését. Miután ezek mellett semmi kilátás arra, hogy Ausztria nyugati irányát megváltoztassa , s na­gyon valószínű, hogy ezentúl is kiválólag német hatalom kíván maradni; belátandja mindenki, hogy azon kapocsnál fogva, mely minket sa prag­­matica sanctio értelmében a birodalom többi részeivel s ezek között különösen Ausztria né­met részeivel egybefűz, és ezen túl azon szoro­sabb állodalmi egység kötelékénél fogva, mely a legújabb történelmi fejlemények eredménye, s melynek fentartása határozottan ki van mondva, a németországi ügyek menete dutasithatlan be­folyást gyakorland kérdéseinkre, s bennünket Európában igen közelről érdekel. Az Oestr. Corr. következő czikket hoz : Ha még bizonyíték kivántatott volna annak kitün­tetésére , mennyire mélyen meg van gyökerezve a monarchiai elv a birodalom minden népes szivében s lelkében, két közelebbről hatalmasan szembeötlő tény mindenek felett alkalmas lenne e tekintetben a legutolsó kételynek is szétoszlatására. E tények egyike azon hatás, melyet Magyaror­szágon a legfelsőbb cabineti iratok idéztek elő. Mel­lőzzük , hogy ez alkalommal egy s más álmulatos remény is gerjedezett, mi valósulást egyáltalában nem remélhet. Az uralkodó eltökélten kinyilatkoz­tatta abbeli akaratát, hogy birodalmának állodalmi egységé­ben tartassék. E legfelsőbb elhatározás a bi­rodalom lényegében s hivatásában gyökerezik, hogy ne mint eddig, csak lazkötelékű építményt, hanem szilárd szervezetes egységet képezzen. Ennek fogal­ma azonban nem zárja ki egy koronaország sajátsá­gos politikai s nemzeti viszonyainak tekintetbe véte­lét bizonyos határokon belül. Az uralkodó az­által, hogy házának egyik tagját bízta meg a magyar ügyek legfőbb vezérletével, hogy teljesen engedett az ország köz­hajtásának, és megelégedéssel bizonyíthatjuk azon tényt, hogy Magyarországon a köz­szellem lé­nyegesen javult és megnyugodott. Az uralkodónak olaszországi útja a monarchiai elvnek szintoly nagy és magasztos győzelmét tünteti ki. Ismeretesek az utóbbi évek eseményei, örökre sajnálandónak marad , hogy történhetének. De annyi bizonyos, hogy miután megtörténtek, azoknak kö­vetkeztében a lombardoerenezei királyság népessé­gében mily szakadásoknak és meghasonlásoknak kell­ fölmerülni. Az uralkodó megjelenése ott is ha­­sonlíthatlan hatást idézett elő. Sok előítéletet elosz­latott , sok kedélyt állandólag megnyert a birodalom igaz ügyének. Az uralkodó majd mindenütt őszinte örömnyilvánítással fogadtatott. Bátor leventéi lénye mindenütt hódító hatást gyakorolt. Ki valami okból ezen előadás valódiságában nem bíznék, tekintsen bele oly olasz lapokba, melyek Ausztria ügye iránt épen nem viseltetnek jó indulat­tal. Bizonyítékul idézzük a Lombardo-Veneto egy turini levelezőjének szózatát, ki a kifejezés több csavaros fordításainak daczára, kénytelen vala el­ismerni a császár és a lombardiai főváros népessége találkozásának fényét s magasztos voltát. A biroda­l Pók Márton uramat pedig, folytató a fejedelem, megerősítjük döbbeni hivatalában, ő ugyanazon vár porkolábja marad. Pók Márton uram nagyot nyert, Cserey pedig ki­fogásokat akart tenni. A fejedelem kezével inte, hogy hallgasson. Azzal Szász János uramra került a sor. — Kegyelmed nagy bűnökkel vádoltatott előttünk, mik alól fölmenteni sem kedvünk, sem hatalmunk nincsen ; mire nézve, kegyelmed őrizet alatt fog visz­­szavitetni Nagy-Szebenbe, oda lévén utasítva, hogy ott tisztítsa ki magát, a­hogy tudja. Szász János uram csodálkozva tekingetett szemre főre, sehogysem akarva érteni a dolgot. — Kegyelmed pedig Zágoni Mózes uram, majd az illető kincstári bírák előtt adja be számadásait. Zágoni jónak látta Szász Jánost vigasztalni, ne­hogy saját megszomorodását észrevegyék. Ekkor az oláhfalusi követre került a sor. Ideje is volt már, mert a fejedelem kegyelemosztása alatt las­­san kint annyira elmúlt minden mosolygás az arczok­­ról, miszerint épen csak a góbéra volt szükség, hogy az ő rovására némileg ismét fölviduljon minden ember.' •*— Kegyelmeteknek a mit megígértem, szólt a fe­jedelem, alig birva uralkodni belső jókedvén, azt megengedem, ám legyen Oláhfaluhoz Kolozsvár két mérföld, ha ez kegyelmeteknek könnyebbségére szol­gál , s járjon gyalog , a kinek lova nincsen, ha ke­gyelmetek úgy kívánják, hanem azt a záradékot kötöm ki magamnak, hogy a deszkát ezentúl sem árulhatják kegyelmetek Kolozsvárott, s a futároknak kiszolgáltatandják a kívánt előfogatokat. A székely vigyorogva csóvált egyet fején, megva­karva tarkóját ss azután fölü­tötte szemeit a fejede­lemre , mintha azt kérdené, hogy mint találhatta már ezt ki ? A fejedelem nem állható meg, hogy a góbé za­varba hozott ábrázatján el ne nevesse magát, mire a jelenlevők egyszerre kitörtek alig fékezhetett kacza­­jukkal; a székely azonban, ki egész addig zavaro- s­dottan mosolygott, a kaczajra egyszerre elkomolyo-­­ dék, fejét daczosan hátra vágta s vad tekintettel nézve szét az urakon, félválra veté zekéjét s pattogva hányta nekik oda a szót. — Hallják uraimék, —fejedelmemtől eltűröm, lom határain kívül megjelenő Mazzini-féle lapok szembetünőleg megütődtek s roszul hangolódtak azon örvendetes és tiszteletteljes fogadtatásra, melyet a császár olasz alattvalóinál talált. Nem vehetnek erőt rosz kedvökön , s a népességet felesleges és hiú kí­váncsisággal vádolják , hogy veleszületett élénksé­génél fogva átengedte magát egy hirtelen behatás­nak , indokolatlan örömkiáltásokban tört ki, s ez­által politikai gondolkodásának hírét csorbította.“ Sőt egy német lap annyira megy, hogy az olasz nép elfajulását látja a népességnek törvényes ural­kodója reményteljes és békés viszontlátása fölötti örömében. Megvalljuk, hogy a vörös lapok boszankodásának eme kitöréseit jó szívvel vesszük. Politikai hajótöré­­söket bizonyítják. A népesség elhagyja őket, nem hallgat többé rágalmazó insinuatioikra, dühöngő do­­clamatiaikra. Átengedi magát azon varázsnak, mely­­lyet a császári látogatás minden szívre gyakorolt, s napjait a demagógok ellenére öröm­ s reményben kezdi tölteni harag s bosszutervek helyett. Igen , a császár fogadtatása Itália földén szives és örvendetes volt, s megerősít azon biztos várakozásunkban, hogy hatása tartós leend, s a kedélyeknek kedvező han­gulat fordulását idézendi elő. S mivel e s­iker csak a monarchiai elv erejének köszönendő , világos , hogy ez Lombardiában is sokkal mélyebb gyökerekkel bír , mintsem azt sokan elismerni szereték; oly észlelet ez , mi ezen országrész törvényes jó rendjé­nek esküdt ellenségeit kétségbeeséssel töltendi el. Miskolcz, sept. 27. A tiszán­inneni egyh. kerület folyó hó 23. s kö­vetkező napjain tartá iskolai tanácskozmányát Szathmáry K. József kormánybiztos jelenlétében. A bizalomférfiak mind világi, mind egyházi rendből meglehetős számmal jelentek meg. Minden egyház­megye részben legalább képviselve volt. A gyűlés főtárgya a sárospataki főiskola átala­kítása, vagyis a kormány által kiadott tanterv sze­rinti szervezése volt. Elvileg kimondatván az iskola szervezése, s föl­olvastatván a sárospataki tanárok által készített iskolai tanterv, eredmény jön : a kormány kivonata szerint egyelőre szervezi ugyan főiskoláját az egyi. kerület, de a­mennyiben a kormány tanterve prot. autonómiánkkal össze nem fér, e tekintetben ő Fel­sége magas kegyeihez hódoló bizalommal járulni el nem mulasztja. E szerint a sárospataki főiskolában jövőre lesz: Főgymnasium 10 tanárral, egy évi bölcsészeti tan­folyam, egy tanárral, két évi jog­tanfolyam, három tanárral, és három évi theologiai tanfolyam, 3 ta­nárral. A bölcsészeti és egy jogtanári székre elvá­lasztottak : az elsőre Erdélyi János, a másodikra Zsarnay Imre, ki lemondván, Kallós Lajos-t, karolta föl a közbizalom. Egy hiányzó gymn. osztály tan­széke Árvai József ondi lelkészszel töltetett be. A gymn. tanárok évi fizetésének maximuma 600, az académiai tanároké 800 p. forintban állapíttatott meg. De addig, míg egy e tárgyban kinevezett kül­döttség az iskola pénzerejét át nem vizsgálja, az eddigi fizetés, mint minimum, meghagyatott. Ezután az iskola per alatt levő tőkepénzei vizs­gáltattak át, s az illetőknél, kik némely dolgokban többet tudnak ugyan, mint az egész superintendentia és mégis keveset tesznek — a czélszerű rendelke­zések megtetettek, hogy tréfát űzzön velem, de kegyelmetek kövessék meg magokat, hogy rovásomra ne kaczagjanak. A fejedelem szinte, hogy csendesüljenek el s más tárgyra viendő a figyelmet, inte Kelemen diáknak, ki hosszú száraz lábaival, mikkel úgy lépegetett, mintha mindig térdre akart volna esni, odalippent. — Meghagytuk kincstárnokunknak , monda a fe­jedelem, hogy azon munkáért, melyet kegyelmed átadott, magánpénztárunkból fizessen ki kegyel­mednek három m­á­r­j­á­s­t. — Méltóztatott mondani ? hebegé megütközve a poéta. — Jól hallotta kegyelmed. Három márjást mond­tam. Ennyit megér a papiros és a tinta , a mit ke­gyelmed rá­vesztegetett, máskor fordítsa idejét hasz­nosabb munkára. Azzal inte a fejedelem az uraknak, hogy eloszol­hatnak. Azok nagy hajlongások közt elhagyák a sátort, egyedül Kucsuk basa maradt hátra. Ez egész jelenet alatt meglepetve csóválgatá fejét a basa, mintha mindazt, mi történt, épen nem várta volna Apafitól. És midőn egyedül maradt vele, ész­­revéve, miszerint Apafit nem kell többé arra figyel­meztetni, hogy fejedelmi tekintélyét mások irányában föntartsa. Apafi nyájas képet mutatott, de nyájasságán meg­látszott, hogy ez fejedelmi leereszkedés. — Sajnálkozva értettük meg, szólt a basához, mi­szerint kegyelmedet, kinek vitézségét annyira tudtuk bámulni, barátságát tisztelni, rövid időn el kell ve­szítenünk. A basa meglepetve ütötte föl fejét: — Hogy érti ezt nagyságod ? — Azon fermánok következtében , mik az erdélyi vezéreknek a nagyvezér táborához gyülekezést pa­rancsolnak , kegyelmedet, éh fájdalom, csak rövid ideig fogjuk körünkben láthatni. Kucsuk mérgesen harapott ajkaiba. „Hát ezt már honnan tudja ?“ kérdezé magában. — Örömest marasztanak kegyelmedet, mert sze­mélye becsesebb előttünk mindenkinél. De tudjuk, hogy a magas porta parancsai haladéktalan enge­delmeskedést követelnek. Mire nézve nehogy kegyel­med a hozzánk való túlságos jó akarat miatt oly mu­lasztást kövessen el, mely a magas porta rész­ked-Pár nap múlva dob- és zeneszóval tartá Apafi Mi­hály Kolozsvárra bemenetelét. Folytatjuk. Volt még szó egy praeparandiai tanszék fölállítá­sáról is, de ez a pénzalap hiánya miatt boldogabb időre elhalasztatott. —­— VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK, Budapest, oct. I.—Nemzeti színházunkban, ma szerdán adatik Hollósy Kornélia k. a. vendégjátékául: NORMA, opera 2 flv. lrta Romani, zenéjét Bellini, ford. Szerdahelyi. Erdélyi Mária k. a. mint műked­velő lép föl. * Hiteles kútfő után tudatjuk , miszerint Léva me­zőváros küldöttsége azon örvendetes hírrel érkezett Pozsonyból az ott székelő kerületi tanodahatóságtól vissza, mikép a lelkes pártfogás útján újra megalapított kis gymnasium még ez évben folyamatba indul; a ta­nítási nyelv magyar lesz; az előadások october 15-kén kezdődnek; leendő tanítókat a kegyesrendi tanárok már kineveztek , s nagyobb részint már állomásukra indultak. Áldás a kegyes adakozókra! virágzás az új életre kelő intézetre ! — Szendery Alajosnak már felsőbb helyen is en­­gedelmezett kinevelő intézete (Pesten, Czukor­ utcza 8. sz. a.) közzé tette proggrammját. Az intézet czélja : valamely pesti tanintézetbe már bekebelesitett ifjakat egéységes, tiszta lakással s táplálékkal ellátni; őket elmeképzésekben rendszeres tanismétlések (correpeti­­tiók) által elősegíteni; társalgási s testi kifejlődéseket előmozdítani. Alkalmuk van a növendékeknek a német, franczia és angol nyelveknek , nemcsak rendes oktatás, hanem bő gyakorlás általi megtanulására is. Szóval ez intézet hatáskörét röviden így lehet meghatározni: van benne a) paedagogicai erkölcsi, s­egésségi fölvigyázat; b.) segélyt nyújt tanismétlés (correpetitio) által; c.) el van látva számos önművelési eszközökkel; d.) napi tár­salgás által szokik a növendék az illem szabályihoz; e.) bő gyakorlat, a német angol s franczia nyelvekben. Ma­gától értetik , hogy a magyar áll legelső helyen. Vagy az talán ki volna feledve ? . . . — Néhány nap óta hurczolkodó nép vonul föl s alá utczáinkon. A szent Mihály-napi bérletszak sok helyen megváltoztatta a szállásokat. Vándorol az ember egyik helyről a másikra , és a­hol meghúzza magát, fizetnie kell mindenütt, mint a köles. A szállások drágasága fölött örökös panaszt szórnak a bérlők, s a kiadások és szükségek számos volta fölött szinte örökös panaszt a kiadók. E kétféle panaszból azonban mindig a gyen­­gyébb húzza a rövidebbet, azaz: a szállásbért fizetnie kell — azután panaszkodhatik, a mennyit tetszik. — Nemrég jelent meg Edelmann Károly váczi utczai könyvkereskedésében: „Angol magyar beszél­getések tanulók és utazók használatára, írta Freyreich Imre.“ Ezen alkalmas segéd­könyvet annyival inkább ajánlhatjuk az angolul tanulni szándékozók vagy kezdők figyelmébe, mivel abban az angol szavak kiejtése ma­gyar hangokkal van megjelölve, s beszélgetései a köz­életben leggyakrabban előforduló tárgyak fölött foly­nak. Előre vannak bocsátva a nyelvtan főrészei rövid vázlatban. A csinosan kiállított könyvecskének ára 40 p. krajczár. — A nevezetes hős és költő Zrínyi Miklós életét rövid idő múlva drámai költeményben fogja elénk állí­tani egyik ismeretes írónk. Reméljük , hogy a fölfogás, jellemzés történeten alapuló hűséggel s Zrínyihez mél­­tólag lesz adva. Ez annál inkább hihető , mert az irő, mint halljuk, legjobb forrásoknak birtokában van. — A lipótvárosi egyház alapkövének letételét a her­­czeg­prímás ő excellja fogja végezni jövő szombaton oét vonhatná kegyelmed fejére; úgy intézkedtünk Kolozsvár kézrekerítése felől, hogy az minden ostrom nélkül, capitulatió útján történjék meg, s ez­által kegyelmed föl legyen oldva azon terhes állapot alól, hogy seregeit e helyben időztetni kényszerítse. A mi a fejedelemségbeni megerősítést illeti, azt majd Budán a nagy vezérrel elvégezzük, magunk is föl­­lévén rendelve Érsekújvár alá. Kucsuk basa e beszéd alatt összefont karokkal, kemény tekintettel bámult fel a fejedelemre. Midőn az beszédét végzé, ugyanazon helyzetben maradt s ismét egy szót sem válaszolt. Apafi nyugodtan folytató hozzá intézett szavait. — Hogy pedig bár csak kis részben is kifejez­hessük azon háladatosságot, melylyel kegyelmed sze­mélyének tartozunk, ime fogadja tőlünk ezen cse­kély ajándékot, inkább tisztelet, mint jutalmazás­képen. S azzal levéve nyakából az ott függő pompás drága kövekkel kirakott aranylánczot, azt a basa nyakába fűzte. Kucsuk még folyvást előbbi helyzetében állt, sze­meivel a fejedelem arczát vizsgálva, s miután hom­lokán legmélyebben vonta a lánczokat, egyszerre el­­mosolyodék s fejét előre rázogatva monda : — Jól van Apafi, mind jól van ez. Hanem a mint látom, te az eszedet a feleségednél szoktad tartani. Béke veled. S azzal a basa nagy fejcsóválások közt eltávozott. Apafi pedig könnyebbült szívvel sietett nejéhez. Még Hallér Gábor uram várt egy ideig az ajtóban, midőn egy étekfogó kijött hozzá hírül adni, hogy a fejedelem ma családja körében egyedül fog ebédelni. Erre aztán ő is elsompolygik.

Next