Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)
1851-11-03 / 496. szám
Sokat hányatik ma is a kérdés: Ausztria kelet-, vagy nyugatra nehezedik-e? s kelet vagy nyugat felé irányozza-e századokról határozó lépteit? Mi nem akarjuk állítani, hogy a kérdés már végkép eldőlt. Hanem az tény, hogy a kérdés megoldása akkor volt Ausztria kezében, midőn a török félhold Magyarországból, a Bánátból, Bukovina, Moldva és Oláhország egy részéből kiűzve, megalázva, — a császári hatalom pedig az Aluláig terjedt, és nem volt vetélytárs, kivel a készen kínálkozó zsákmányt meg kellett volna osztani. Akkor, midőn Eugen, a státusférfiú és hadvezér, azt írá a császárnak, hogy inkább Olaszországot kell veszni hagyni, de az aldunai tartományokat el kell, mert csak most lehet, elfoglalni. Ausztria 20 évig állt az Alutánál, tovább nem ment, csakhamar visszavezetett, s az 1739. belgrádi csata végfordulatot adott a dolgoknak. Ausztria hivatva látszik egy hatalmas dunai birodalom alakítására; e szerepének kísérletei Duna fölfelé is mutatkoztak; a 18-dik században különösen, Bajorország elnyerése volt az uralkodó törekvés. De mennyivel fontosabb az alduna, a bosphorusig nyúló tartományok birtoka? 1739-ben megveretett Ausztria a törököktől; 1740-ben örökösödési háborúja kezdődik; — valódi szerencse, hogy a török nem mozdult, s határainkon nem mutatkozik. A politika ezóta más irányt von : Bajorország megnyerése II. Józsefnek, Slézia visszafoglalása Terézia és Kaunitznak uralkodó eszméi, kedvencz terveit képezi. Ezalatt a török magától, de még inkább az orosz hadak által vég lankadtság stádiumába ért; de a dunai tartományok más, idegen, és naponkint hatalmasb, s terjedőbb befolyás színhelye lőnek. A mi VI. Károly alatt úgyszólván önként, mint egy érett gyümölcs hullott volna le ; amihez egy határozott akarat elég lett volna, az ma kemény harczok kétes tárgya. Nemcsak egy itt az ellenség, bár ez is dolgot adna, hanem öt; az akadályok ezerekre nőttek, a kilátás zérusra apadt. Új tényezők emelkedtek •—■ a nemzetiségek, s még ezek sem nekünk kedveznek; az utat itt is eltévesztettük. Vágyó szemekkel tekint ma Németország kelet, s ama nagy ér felé, mely szorgalmának, iparának vásárkaput nyithatna, ha a kilincs orosz körmek közé nem kerülne; szeretne birtokába jőni, szövetkeznék Ausztriával is, melyhez szinte csak végszükségből közeledik, de a kasszuk ketté szíveinket. Jobb, hogy most tegyük azt, midőn még vérzeni fognak , mint akkor, midőn önkényt válnak egymástól. • Váljunk. Inkább most, midőn még szeretjük egymást , mint elvárjuk , amíg meg fogjuk gyűlölni. Bánfiné az egész kegyetlen beszéd alatt szótlanul lihegett, mintha egy nehéz álomlátás nyomná szivét s lekötötte volna szavát, mig végre erőszakosan törve ki szenvedélyének hangja, egy átható sikoltással kiálta föl: „Bánfi ! te megölsz !És Bánfi maga is visszarettenni látszott e hang, ez arcz kifejezésitől s a mint hevesen távozni indult, megállt feje útján, nejére hátra tekintve. E pillanatban nem véve észre, hogy az ajtó fölnyilt s rajta belépett valaki; csak azt látta, mint változott el egyszerre nejének kétségbesés dúlta arcra, egy mondhatlan kínba kerülő mosolygásra. Ez a fájdalom vonásaira erőszakolt mosoly valami rettenetes volt! Bánfi azt hive, hogy neje megőrült. Ekkor azonban Bánfiné székéről hevesen fölszökve, elkiálta magát: „Anna testvérem!“ s az ajtó felé rohant. Bánfi csak akkor fordult hátra, s maga előtt látta Bornemisza Annát, Apafi Mihálynét.... Az éleslátású nő szemeit nem kerülé ki azon lélekállapot, melyben a házastársakat meglepő, bármennyire tudtak is azok rögtön indulataikat hazudtoló arczokat ölteni föl, de úgy tett, mintha nem vett volna észre semmit. Margitot keblére ölelve, nyájasan nyujtá Bánfinak kezét, míg keblére boruló testvére alig birt magához térni. — Szavaitokat haltám kívülről, ■— monda Apatiné, — azért tartottam erre minden bejelentés nélkül. — Oh igen,.... Kaczagtunk .... monda Bánfiné, sietve könyeit fölszántani kendőjével. — Minek köszönjük e rendkívüli szerencsét ? kérdé Bánfi, udvariassággal palástolva zavarát. — Minthogy ön felém sem hozza testvéremet, feleli Apafiné mosolygó szemrehányással, én jövök meglátogatni szegény száműzött magyarhoni rokonomat. Bánfi átértette ez utóbbi szavak falánkját s szakállát végig simítva dörmögé: — Itt tehet ön velem, a mit akar szép rokonom, elménczkedhetik fölöttem, földre verhet tréfás czélmelytől leginkább függ az eredmény; a szövetség megtörténendik, mert szükség. A kimenetel Isten kezében van. De a dunai birodalom, s igy a keleti irány aligha el nem késett. V. Becs , oct. 28—29. Hogy a forgalomban levő papírpénz mennyisége nemcsak meg nem haladja a szükségelt összeget, hanem meg sem felel az üzletek mozgékonyságának, s igy annak értéksülyedése épen nem az okból származik , mintha igen sok volna, tanúsítja azon körülmény, miszerint tehetős a pénzhatalmak elismerése szerint a legújabb státuskölcsön részfizetései is az eddigi pénzüzlet élénkségére akadályozólag hatnak , pedig 85 millió az egész birodalom termőerejéhez képest nem épen nagy ősziét. Folyó hó 31kén fizetendő be az aláírt kölcsön második részlete. Az oct. 12-ki rendelet értelmében nemcsak, mint eddig állítatott a magyar, hanem az olasz , s egyéb ezredek negyedik zászlóaljainál is rendszeresítetik a szabadságra bocsátás; kik e télen szabadságra mennek, tavasszal ismét egykét hóra katonai gyakorlatra egybegyüjtetnek; s ezen gyakorlatok által egy mindig kész tartalékseregre tétetik szer, melyet netáni alkalomra azonnal táborba állíthatni. Minapi levelemben érintem a börzét, s némileg a mondottból magyarázható, ha ezen császári rendelet, mely 15 millió terhétől menti meg a folyó budgetet, a pénzfolyamra úgyszólván hatástalan maradott; azonban mit a rendelet előmozdított volna, azt másrészről a külügyek pillanati színe is akadályozó; a francziaországi krízis nem kevésbbé hat a frankfurti, mint a bécsi, vagy más elsőrangú börzére; az angol kormányok barátságtalan viszonyt is kizsákmányolják, kiknek érdekében van az ördögöt falra festeni. Nem kevéssé fognak önök örvendeni a gallicziai vasútnak Eperjes Miskolczon át Pesttel leendő öszszeköttetése fölött. E vonal és azon vasutterv kiegészítője , melyet a néhány hó előtt miniszterségéről lemondott K. Bruck még 1847-ben az Augs. Allgemeine hasábjain közölt, de mely egyéb hasznos és üdvös dolgokkal egyetemben a forradalom által háttérbe szorittatott. Remélem, hogy ki nem kerülé önök figyelmét a legújabb Ost. Deutsche Postban olvasható, s a hitelesség pávatollaival pompázó ama közlés, mely a „Deutsche Volkshafte“ból vezetett át, s mely a monarchia organisatiója, s alkotmányozására vonatkozik . — mi már megszoktuk az ily optimisticus reményeket, sőt azt látjuk hogy zöld szinök nagyon is megfakult, mióta a nyilván napja elé annyiszor hurczoltattak — ok és alaptalanul, — mindazon jámbor óhajtások, miket egyetlen szóval kifejezhetni — „decentralisatio“, a közlésbe foglalvák. Nevezetes, hogy az ezelőtt themáról csaknem hasonló irányban író Frankfurti C. P. A. Zeitung is legújabban önmagát defavouírozza, s bevallja , mit magunk is osztunk, hogy az illető két magas egyéniségen kívül a teendő szervezeti javaslatról senki sincs értesülve. Csaknem oly formán felelnék, ha valaki erről kérdezkednék tőlem, mint egy úriember, ki 1849-ki aug. elején azon kérdésre „várjon merre táboroz Paskievics?“ azt felelé „mit tudom én, tán nem is igaz, hogy Magyarországban van !“-------tán nem is tanácskoznak még! — Egyébiránt a conjecturalis politika, miniszterkrízisekrőli zajongás csaknem torkára zataival. A fejedelem trónja előtt, az ország termében, mint ellenségek állunk szemben; itt uralkodhatik ön rajtam, itt nem vagyok egyéb, mint önnek leghívebb alattvalója , ki ön bájai előtt meghódol; s magán kivül van örömében, midőn önt vendégül elfogadhatja. Ezt mondva, családias bizalmassággal ölelé át Bánfi Apafiné méltóságteljes termetét, nem minden czérzás nélkül mondva nejének : — Annától nem fogsz félteni talán ? Margit helyett Apafiné felelt: —• Azt hiszem ön inkább félti tőlem magát. — Ha nem volna ön, aligha nem! Pedig nem messze voltunk tőle. Egy időben kegyedet akartam elvenni. — Hanem a leánynézőnél elmaradt a jegyváltás ; — szólt nevetve Apafiné. — Hamar ráismertünk egymásra. — folytatá Bánfi; — két ily fő, mint a miénk, nagyon sok lett volna egy házhoz, mikor most még egy országban sem félhetünk egymástól. Mindketten parancsolni szeretünk , — nagyon megjártuk volna, ha most egymásnak kelle engedelmeskednünk. Jobban történt így. íme mind a ketten ráakadtunk a magunk párjára : ön Apafira, s én — Margitra — és mindketten boldogok vagyunk. E szavakkal gyöngéden megcsókoló neje kezét, mit az hasonló gyöngédséggel viszonozva, Bánfi egyedül hagyá a két testvért. Anna nemes komolysággal nyugtatá kezét testvére kezében, ki szelíd mosolygással tekinte föl reá, mint egy ártatlan gyermek, ki nemtőjével beszél. — Te sírtál! monda Apafiné, hiába mutatod jó kedvedet. — Nem sírtam, — szólt Margit, bámulandó lélekerővel mutatva nyugodt arczot. — Jól van; szeretem hogy titkolod: ez arra mutat , hogy szereted őt; s ha valaha, most van szükség rá, hogy férjedet szeresd, őrizd, védd. . . . — Szavaid megdöbbentenek. Te valami szokatlant látszol mondani. — Már idejöttem megdöbbenthetett. Gondolhatod, hogy ok nélkül nem kerestem föl udvarodat. Nekünk mindkettőnknek egyenlően van félteni valónk, s ha egymást nem értjük, egyikünk, vagy másikunk elvesztheti a magáét, forrott egy itteni tekintélyes, de nyelveskedni szerető lapnak. Ő felsége nov. 2-kára váratik haza. Az új franczia minisztérium személyzete némileg megnyugtatá a rémlátókat, de csak az iránt, hogy Bonaparte a vöröseknél nem keresett támaszt; különben senki sem vár állandó eredményt a minisztériumtól, sőt magának sem ígérnek nagy állandóságot. — Hogy az újságlapok postabélyeg rendszere kedvezőbbé fogna átalakíttatni, annál kevesbbé valószínű, mert azt a kormány nem tekinti egyedül finanszforrásnak, hanem politikai rendszabálynak is. — Figyelmeztetjük utazó hazánkfiait, hogy az alacsony szélesperemű, úgy nevezett Palmerston-kalapot, mielőtt Bécsbe jönnének, czélszerűbb sapkával cseréljék föl; már nem süt oly melegen a nap, hogy széles karimáju kalapra volna szükség. X. , HIVATALOS. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. évfolyama XXIII. darabjából. Hirdetés a császári királyi helytartóság ideiglenes főnökétől 1851-ki september 24 kéről, melylyel az ajánlati úton elbocsátandó csendőrök által teljesítendő kárpótlásra nézve egy utólagos miniszteri rendelet tetetik közzé. A bel-és hadügyminisztériumok egyetértőleg elhatározták, hogy a csendőröknek ajánlati úton történendő elbocsátásainál, oly elbocsátatni kívánók, kikért az első tömegbetétet a kincstártól adatott, a valamely hadi pénztárnál leteendő dijon kivül, kiléptükkor a csendőrségi pénzalapnak az első tömegbetéteit is viszszafizetni tartozzanak. Mi a f. é. julius 3-dikán 14,379. sz. a. kelt, s szinte f. é. julius 13-dikán (orsz. törv. és korm.lap XVII. dar. 169. sz.) kihirdetett miniszteri rendelvény kapcsában közzététetik. Geringer: Hirdetés a cs. kir. helytartóság ideglenes főnökétől 1851-ki sept. 25-kéről, Csalóközi-Szerdahely mezővárosban fölállítandó postakiadóság iránt. A pozsonyi postakerületben 1851-ki october 1-én Csalóközi-Szerdahely mezővárosban egy postakiadóság lép életbe, mely szintúgy levelek kezelésével, mint értékes küldetésekkel foglalkozandik, s hetenkint háromszori postafuvar által, melyekkel a vállalkozó rovására utasok is szállíttatnak, az alább következő járásrend szerint Somorján át Pozsonynyal álland összeköttetésben. Elindulás Szerdahelyről: hétfőn, szerdán és pénteken, 6 órakor reggel. Elindulás Pozsonyból: keddden, csütörtökön és szombaton, 7 órakor reggel. Megérkezés Pozsonyban : 1 órakor délben. Megérkezés Szerdahelyen : 2 órakor délután. Ezen postakiadóság megrendelési körét következő helységek teszik : Alistál, Bille, Bögellő, Filistál, Hidvég, Karáp , Petény, Kis-Padány , Nagy Padány, Ténye, Alsó-Baár, Nagy-Mád, Alsó- és Felső-Nyárasd, Keresztág , Királyfölde, Lapuhos, Böős , Fekete-Erdő Telyke, Varjas, Derecsika, Balásfalva, Csenkesze , Duna-Szerdahely, Előtejéd, Enyed, Éte-Béne , Ete-Hegy, Éte-Töbör, Kis-Udvarnok, Létertejéd, Nagy-Udvarnok, Nemesszeg , Ollétejéd , Podafa, Póka-Telek , Rény, Szigedsős , Sük-Abony , Tejed-Bassa , Tőkés , Újfalu, Beketfalva, Kis-Budafalva, Cséfalva, Csontöfalva, Egyház-Gele, Ó-Gele, Kisfalud, Kis-Lucs, Macsháza, Nádaslak, Nagy-Lucs, Pósfa, Sárosfalva, Újfalu, Amadé— Beszélj, oh beszélj , — szólt remegve Bánfiné, maga mellé húzva testvérét egy a szögletben nyiló kerevetre. — A mi férjeink eleitől fogva gyűlölik egymást; szüntelen ellenkező véleményen, ellenkező párton állva, megszokták egymást úgy tekinteni, mint ellenséget. Jaj nekünk, ha e gyűlölet nyílt harczczá fajul s azokat, kiket szeretünk, egymás ellen törni látandjuk.• Óh én bizonyosan mondhatom, hogy Bánfi semmi ellenséges szándékot sem rejteget férjed ellen. — Én nem Apafit féltem az elbukástól, szólt Anna, hanem férjedet. Apafi lelkében nagy változást tett a trón, melyre erővel hivatott; megdöbbenve veszem észre, hogy ő féltékeny kezd lenni hatalmára. Már Érsekújvár alatt aggodalmasan mondá el a nagyvezérnek, hogy Haliér Gábor a fejedelemségre vágyik, a miért szegény Haliért a nagyvezér férjem tudta nélkül nagyhirtelen lenyakaztatá; de Apafi még most is emlegeti, a mit akkor férjed szent neki, hogy nemsokára kirántandja nyakából a zöld bársony mentét*). — Én Istenem. Mitől kell tartanom? •— Mig én el nem vesztem férjem kegyét, addig semmitől. Mig ti nyugodtan alusztok, én az indulatok támadásit fürkészve virasztok Apafi mellett. S erőt adott Istenem , oly szörnyek ellen küzdhetnem, mik vérszennyekkel tetézhetnék uralkodása emlékét. De van egy lélekállapota férjemnek, melyben minden befolyásom elveszti talizmáni erejét, mikor kikelve saját természetéből, szelídsége közeledő durvasággá válik; szemei, mik máskor egy meghalt cseléd fölött kényeztek , vérben forogva, vért játszanak szomjúhozni; máskor oly óvatos, ekkor oly hirtelenkedő lesz. És ez állapota, — pirulva kell előtted megvallannom, — az ittasság. ... Nem panaszul hoztam föl ellene; annak, kit szeretünk, nem rójuk föl hibáit, annak mindent megbocsátunk, — Kivéve egyet: ha hűtelen hozzánk, szólt közbe Margit. — Még azt is, még azt is sietett Apafiné utána mondani. Ha éltét kell megmentenünk, még azt is meg kell bocsátanunk. *) Ez volt a fejedelemség jele- J. M. VEGYES HIRES ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, nov. 3. — Nemzeti színházunkban, ma hétfőn adatik Hollósi Kornélia k. a. vendégjátékául: LAMMERMOORI LUCIA , opera 3 felv. írta Camarano Salvator, zenéjét Donizetti, ford. Egressi Béni. — Múlt szombaton halottak napjának estvéjén most is megtarta a fővárosi közönség a halottak emlékezetére szentelt ünnepélyt; virágokkal, koszorúkkal, s lobogó lámpákkal ékesíté föl a sirhalmokat. De a kivilágítási ünnepély nem lehetett az idén oly fényes , mint máskor kedvező időben lenni szokott. A folyvást tartó esőzés legtöbb embert megakadályozott a sirkert látogatásában s fölékesítésében. Az országos terménykiállítás nov. 1-jén délelőtti 11 órakor, cs. kir. fönsége Albrecht főherczeg, Magyarország polgári s katonai kormányzója által, báró Geringer ő excellentiája s az ország legfőbb polgári hivatalnokai kíséretében, ünnepélyesen nyittatott meg. Ő Fönségét beléptekor a közönség éljen kiáltásokkal, a múzeum igazgatója pedig magyar beszéddel fogadta. A kiállítás a múzeum előcsarnoka két teremében rendeztetett; a bejárás a hátulsó pompás márvány lépcsőn nyittatott meg, hogy a léghuzás kikerültessék. Az ajtó felett az ország czímere díszeleg, Pecz ludoviceumi kertész által virágokból jelesen készítve; a lépcsőn, az első teremben és ennek szárnyfolyosóin Flora gyermekei fogadják a látogatót kertészeink által diszcsoportokban felállítva ; a balszárnyi folyosóban a gabonanemek, iparnövények, s kertivetemények magvai állíttattak fel, jobbra pedig a kerti és mezei virágok, s erdei fák magvai. Az első főteremben a termények foglalnak helyt: bor, alma, körte, szőlő, tök, paprika, mindenféle répa s burgonyanemek, állványokra s asztalokra rakva, s a fajbeküldők s termesztési hely neveivel ellátva. Nevelte e fontos és fényes ünnepélyt, hazánk e nembeni elsőjét, a nemzeti színház és zenede dalnokkara, valamint a fővárosi három magyar zenetársaság, czélszerű helyeken felállítva, s kizárólag nemzeti darabokkal mulatva az annyi szép, díszes, hasznos és nélkülözhetlen tárgyak által elbájolt közönséget. Valóban szívből örvendettünk ezen nálunk eddigelé egészen új jelenetnek, s csak azt óhajtjuk, hogy annak élvezetében a kiállítás ideje alatt legalább a fővároshoz közel eső gazdák mennél számosabban részesüljenek, hogy a kiállítás czélja, mely lényegében nem más, mint hazánk terményző erejét megismertetni, a legközelebbi alkalommal annál fényesebben sikerülhessen. Egyébiránt a t. közönség bizonyos lehet, hogy az egésznek fontoló s részletes leírásával adósak nem fogunk maradni. — A Clair J. vezérlete alatt álló, s a Beleznay-féle házban levő testgyakorló intézet nyári tanfolyama múlt — Óh Anna, szólt Margit nyugtalanul, te titkokat sejtetsz velem, miket nem akarsz megmondani. — Amit tudnod kell, megtudandod. Férjed nemrég büszke vakmerőséggel állt útjába egy pártnak, egy hatalmas pártnak, mely királyokkal és királyok ellen szövetkezett; mondhatni: a sorsnak állt útjába. Ő elég büszke számba sem venni a veszélyt, melyet ezáltal magára idézett. Vagy azt hiszi tán, hogy azok, kik egy trónon ülő király ellen fenik a fegyvert, kételkedni fognak, ha egy közölök való nemes fölüti ellenük fejét? És ezeket Bánfi megbántó,kigúnyolta, fenyegető, messzzeágazó terveikbe kuszáló kezekkel markolt. Leszidta őket és a fejedelmet egymás előtt szemtül szemben. Bánfiné félénken kulcsoló össze kezeit. — Én látom a vihart, mely Bánfi feje fölött gyülekezik. Mámoros korában czélt azokat mondott előttem Apafi, melyek megdöbbenték lelkemet, és én nem akarom, hogy Apafi legyen a kéz’, mely őt mások számára elejtse. Minden oldalról bele fognak kötni, de mi ketten vigyázni fogunk rá. Én iparkodni fogok föltartóztatni a csapást, s ha mégis megtörtént az, te el fogod hárítani. Mindkettőnknek teljes mértékben kell bírnunk férjeink szerelmét, hogy e lelki mindenhatóság erejével közéjük vethessük magunkat, midőn egymásra készülnek rontani. Lásd : az iszonyatos lenne, ha valamelyik elveszne a másik kezéből s egyikünk oka lenne a másik gyászának. Margit félénken szorongatá Anna kezét. — Mit tegyek? Óh Istenem. Mit tehetek én? Mi az én erőm ? — A te erőd : szerelem , éberség és önfeláldozás. Viszonta Apafiné magasztos tekintettel iparkodva átönteni saját erős lelkét gyönge testvérébe. Két ember sorsa két angyal kezébe volt letéve e pillanatban, s e két ember sorsa egy volt Erdélyországéval. (Folytatjuk). Karcsa , Domazér-Karcsa , Erdőhát-Karcsa , Gönczöl- Karcsa, Etre-Karcsa, Királyfija-Karcsa, Kulcsár-Karcsa, Morócz-Karcsa, Pinke-Karcsa, Sipos-Karcsa, Solymos- Karcsa, Felső-Baár, Királyrét Nagy-Podak, Süli, Alsó- Baka , Felső-Baka, Nádasd, Tüzesfa, Hodos, Hadvics, Nagy-Abony, Agyerdő, Benke-Patony, Csécsén-Patony Bögöly-Patony , Diós-Patony, Förge-Paton, Lőgér-Patony , Sz. Mihályfa , Cséré, Malomhely, Nyék, Péterfa, Várkony, Gömbölymező, Kürt, Vámosfalva, és Vásárút. A távolság mértéke Pozsony és Somorja közt egy és öt nyolczad (1%) postában ; Somorja és Szerdahely közt egy és hat nyolczad (4%) postában állapíttatott meg. Geringer, M. H. (Vége kör.)