Pesti Napló, 1851. december (2. évfolyam, 520-543. szám)

1851-12-01 / 520. szám

val. S a magyar agitátor ez alkalommal oly propa­gandát csinált, mely az angol diplomatiai gyakor­latot nagyobb csapással fenyegeti, mintsem az Pal­­merstonnak tetszhetnék. Látjuk is, hogy a diplomatia ezen őszbajnoka azt oltalma alá veszi a tett szemre­hányások ellenében, s a dolgok vitelében a titok szükséges voltát állítja. Magyar sympathisalók küldöttsége tisztelgett, volt nála, melynek előadá­sára ő fele­etet adott. *) Nagybritannia királynéjának hivatalos képviselője az idegen kormányokkal szem­ben , különös ábrázatot kérte, hogy csináljon, mi­dőn oly adresseket kapott, melyekben­ Angliával szövetséges fejedelmek „gyűlöletes és utálatos gyil­kosoknak , kérlelhetlen zsarnokoknak“ neveztetnek. Ez ugyan nem gátolandja Palmerstont, hogy király­néjával, azt mondassa a legelső megnyitó beszéd al­kalmával , hogy folyvást legjobb egyetértésben áll az idegen hatalmasságokkal, azaz , tehát azon gyil­kosokkal , és zsarnokokkal, kikkel hogy daczola, szerencséltetik. Lord Palmerston azt mondja, az angol kormány nem kíván háborút, de az idegen nemzetiségeket fentartatni kívánja. Ebben fekszik Palmerston diplomatájának egész titka. Beszédek vagy emissariusok , nyilvános vagy titkos eszközök által szítja a zavarokat idegen országokban, de nem kezd háborút. Ezt tette minden európai lázadások irányában; izgat s előre unszol szerencsétlen bolon­dokat, de mikor buknak, egy ujját sem emeli fel, hogy bukásukat meggátolja. Ha a forradalmi párt értelmetlenségének különben is elég bizonyságaival nem bírnánk, annak kitüntetésére elegendő lenne az, hogy nála népszerűségnek örvend Palmerston, mind­amellett, hogy annyiszor mystificálta, s mi részünk­ről, hagynék szívesen , játsza a maga játékát Pal­merston , ha a játék az egész­ világra nézve oly ve­szélyes nem lenne. S igen csalódnánk, ha Angliá­nak sok értelmes férfia nem nyugtalankodnék azon valóban rendkívüli ovation , melyben Kossuth része­sült a munkás-néposztályok részéről. Nem lehet tit­kolni , h­ogy e fogadtatás az európai forradalom és háború képviselőjét illette. Kossuth meglehet, egy idő múlva felejtve lesz , de útja az angol nép alsóbb rétegeiben oly lappangó forrongást tüntetett fel, melynek tevékenységét eddig nem gyaniták. A nagy számnak ezen közbenjárulása , a tömegeknek ezen invasiója a diplomatia magán­irodalmába, egykoron megzavarandja azon államférfiak számításait , kik megszokták a világ dolgait úgy vezetni, mint egy sakkjátékot, s meglátjuk, ha akkor ura lesz-e az angol aristokratia had- és békének annyira, mint eddig vala. Bécs, nov. 28. Egy orvos barátunk, ki a pesti egyetemnél gra­­duáltatott, épen most állja ki azon examinatoriumot, mely a pesti egyetemi orvostudorokra, ha itt tudo­mányos gyakorlatokból élni akarnak, kötelező. Ezen kötelezés azonban nem terjed ki a prágai egyetem tudoraira, kik a bécsiekkel egyenjogúak. Ezen kü­lönbség okát csak azon körülményben lelhetjük, hogy a pesti egyetem külföldinek tekintethetett eddig, mi­óta azonban a többi tartományokkal Magyarország egyenjogú jön, s a pesti egyetem ugyanazon tanrend­szeren­ alapul, melyen a bécsi és prágai, ugyanegy oktatási miniszter fővezetése alatt áll, azóta a pesti orvostudornak ezen háttérbe állítása egészen más színben tűnik föl. E szerint tehát az illő és jogos vi­szonosság vagy az által volna helyreállítandó, hogy a bécsi egyetemi orvostudor egy pesti egyetemi ha­­tárzat által hasonló examinatóriumra legyen polgá­rosítása végett kötelezve, vagy pedig az itt eddig a pestiek ellenében divatozott rendszabály meg volna szüntetendő. Ez utóbbi természetesen a monarchiai egység irányával ép oly öszhangzásban van, mint amaz ellenkezésben. — Egy börzei dongó, alias piaczi *) Lásd a Times­nek alább következő czikkét. légy, nagy titokként sugdosá­sa, hogy a reggel ér­kezett párisi távirat szerint a coup d'etat megtörtént­ és miként? a nemzetgyűlés a hadügyminisztert bizal­matlansági szavazattal lemondásra akará kényszerí­teni ; ez pedig elment — az egyébként is consig­­nált — hadsereg laktanyáira, ott a dolgot maga mód­jára elmondá, s kinyilatkoztató, hogy öle nem mond, ha ők, t. i. a katonaság védeni készek a végrehajtó hatalom jogait! — ezek csakugyan határtalan enge­delmességet ’nyilvánítanak, — et puis —? — az Is­ten tudja mi történt! — — a dongó alkalmasint föl­­téve rólam, hogy több staatspapirom van, mint eszem. A dologban mi a destillált igazság, e levél bezárta előtt nyomába nem jöhetek. — Hogy Han­­nover, az országok belorganisatiájában el nem ismeri a szövetségi gyűlés illetőségét, angol lapok szerint kellemetlen bonyodalmakat idézhet elő.­­ A 40 mil­liónyi porosz kölcsönről a Daily News levelezője azt hiszi, hogy Poroszország e kölcsönt a keleti vasútra csak szmnlegesen , de valójában általános státusczé­­lokra eszközölteti. Az alkotmányban vannak a ne­hézségek ily általános czélú kölcsön vételében, s a valódi okkal a kormány nem akar előállni. A londoni piac­on egyébként, a kellett sommának minden cse­kélysége mellett sem biztatja Poroszországot nagy sükerrel, mert az angol bankárok még nem feledék el a szardiniai kölcsönnek­ ízetlenségeiket. — Dane­­markra nézve az angol kormány politikája határo­zottan kezd nyilvánulni: ellensúlyozni a három éj­szaki hatalmasság befolyását, s védeni az ultra dán törekvéseket, miket Ausztria, Poroszország fékez. — A főváros politikai világa, ha ugyan valaha létezett, a Korán menyországához hasonlítható , a mennyiben csak képzeletben létezik, — az élelemdrágaság, a pénzzavar c­aosszerű titkai, ezen pontokra vonható le az agy- és nyelvtevékenység. — Jobb ia semmit­­sem hallani, mint azon macskazenét, mely az itteni politikai fejlettségnek leghívebb képviselője volt al­­legoris, és valójában. — A soproni vasútszárny még mindig hó alá temetve. — A német, franczia, angol posta rendesen ért be. • X. táplált remény volt, hogy valaha meg fog szeretni, s mi könyekre fakasztott azon eszme volt, hogy en­gem szenvedélyesen szerethetett volna, ha neki úgy tetszik. Végre sírtam, hogy valóban nem sirathatom az én anyámat. Mindaz, mit elbeszélni fogok, semmi összeköttetés­ben nem áll életem lerajzolt ezen korszakával. Első gyermekségem emléke és életem második szakának kalandjai között semmi kötél. Elbeszélése alól így magamat felmenthettem volna; mindazáltal nekem úgy tetszett, hogy elbeszélése szükséges. Az elbe­szélő szenvedőleges lény, ki unalmassá válik, ha el nem beszéli azon cselekvényeket , melyek saját egyéniségét érdeklik. Én soha nem becsültem sokra az oly történeteket, melyek az én­en kezdődnek, s hogy az enyémet nem egy harmadik személyen kez­dem, ez csak onnan van, mert képesnek érzem szá­mot adni magamról, és hogy ha nem is főhőse, leg­alább cselekvő személye vagyok azon eseményeknek, melyeknek emlékezetét itt föl fogom eleveníteni. Én ezen kis drámát egy oly hely nevéről ezime­­zem, hol életem fejlődött és bonyolódott. Nevem, tud­niillik azon név, melyet részemre születésemkor vá­lasztottak, Adorno Salentini. Nem tudom, miért nem neveztek Soavi-nak, mint atyámat. Talán mert nem is ez volt az ő neve. Annyi bizonyos, miként ő a nélkül halt meg, hogy tudott volna valamit létezé­sem felől. Anyám ép oly hirtelen megrettenve, mint szerelemre gyuladva, eltitkolta előtte viszonyunknak következményeit, hogy azt egészen semmivé tehesse. Mindezen előleges események miatt kétszeres ár­vának érezve és látva magamat az életben, megszok­tam senkire nem számolni, csupán magamra. Szoká­sommá vált az eszélyesség, és mintegy tartalék gya­nánt a bátorságnak és büszkeségnek azon ösztöne, melyet magamban nagy gonddal ápoltam. Két évvel anyám halála után, azaz huszonhét­­ éves koromban, már elég erős és szabad voltam vá­gyaimat követni, mert egy kis pénzt szerezvén, ke­vés szükségem volt; hírre jutottam, anélkül, hogy sok pártfogóm lett volna, bizonyos értelmiségi fokra anélkül, hogy mások tanácsára lett volna szükségem, bizonyos külső tekintélyre , mivel biztos haladás útján valók , s elég tisztán néztem művészeti jövőm elébe. A­mire még szükségem volt, azt keblemben éreztem rejteni, s titkos öröm- s bizonyos nyugodt­sággal vártam annak kifejtését, mely nem engedte, hogy ellenségeim legyenek. Senki sem sejtett én ben­nem félelmes vetélytársat, én magam sem éreztem kedvet ahoz, semmi hivatalos dicsőség nem ejtett félelembe. Magamban nevettem, midőn láttam a ná­lam nyugtalanabb és szorongatottabb embereket mámorba esni az­­ingatag süker miatt. Könnyű és kellemes oldaláról véve föl az életet, szert tudtam tenni azon erős türelemre, melylyel a hevesebb termé­szetű emberek nem bírhatnak, kik úgy forogtak kö­rültem, mint a vihartól elkapott levelek. Végre nyíl­tan álltam annak szemei előtt, a­ki látja mindazt, mit az emberek háborító és veszélyes tekintete elől el­­rettek: látta busongó kedélyem ellenkezését eleven képzelődésem- és készakaratommal. Huszonhét esztendős koromban még nem szeret­tem. S e szerelemhiány oka nem véremben, s nem fejemben volt, de szivem sohasem adta által, annak magát. Jól emlékszem rá, hogy elpirított a gyönyör szintúgy, mint a gyöngeség, s hogy én csaknem szemrehányásnak vettem, a­mit más jó szerencsének nevezett volna. Mert nem akart szivem részt venni ifjúságom mámorában ? — Én nem tudom. Nincs, a­ki magának e titkot bizonyos körülmények közt meg­magyarázhatná. Én benső hidegségemet meg nem fejthetem máskép, mint körülményeimből. Talán akaratom volt szerfölött elfoglalva a művészetbeni süker által. Talán büszke voltam magamat odaen­gedni, m­íg jogom nem volt arra, hogy bennem bíz­zanak. Végre talán, s úgy látszik, hogy ez érzés em­lékeim között található, lelkemben egy eszményi nő képét hordozom, kire nem tartottam magamat mél­tónak , és a­kiért tisztán akartam megőrizni magam minden lealáztatástól. Azonban időm közeledett. A­mint életem nyilvá­nosabbá kezdett lenni a festészetben, a keblemben rejtett erő növekedő nyugtalansággal kezdett kitörni. Bécsben egy kemény tél alkalmával megismerked­tem *** herczegnővel. (3 egy nemes olasz hölgy volt, szép mint egy antik szobor, ragyogó szépsége a vi­lágnak , s műkedvelő a művészet minden nemében. Történetesen egy f­estményt látott tőlem. Ő jobban fogta föl azt, mint mindazok, a­kik környezték; oly szavakban nyilatkozott, melyek nagy mértékben kedveztek önszeretetemnek. Tudtam , hogy sokkal magasabbra emel, mint mennyire a közönség előtt állok , s hogy dicsőségemért munkálkodik , a­nélkül, hogy ismerne, csupán a művészet szeretetéből. Ez nekem hizelgett. A hála érzelme a büszkeséget meg­­lágyító szívemben. Óhajtottam, hogy hozzá beve­zessenek : sokkal kedvezőbben fogadott, mint a mint vártam. Alakom és beszédem tetszeni látszottak neki, s azt mondá, csaknem első találkozásunk alkalmá­val, hogy én különb ember vagyok, mint festő. Rám annyira hatottak bájai, nemessége és szépsége, mint soha azelőtt egy asszonyé sem. Egy dolog kedvetlenített: bizonyos elhanyagulási szokásai, bizonyos hivatalos dicsérő kifejezései, a rokonszenv és bátorítás bizonyos alakjai emlékeze­­­­tembe hozták a nyájas, bőkezű és gondatlan nőt, s kinek én fija és védencze voltam. Némelykor meg­­­­próbáltam magamat arra bírni, miszerint ezen kö­­­­rülmény egy okkal még több arra, hogy hozzá ragaszkodjam; azonban noha ismét megborzadtam­­ magamban, hogy ezen bájos hüvely alatt ismét föl­találom azon világi nőt, azon mindennapi és hideg, dőreségekre szokott, komoly dolgokra képtelen szán­­déka ellen nemes , másokkal azon föltét alatt feltevő nőt, hogy a maga szerencséjét ne koc­káztassa. Szerettem, kétkedtem, szenvedtem. Keményszívű­­ségéről nem állott legjobb hírben, bár gyengeségei azonban nem mentek soha a botrányosságig. Én re­méltem, hogy egy, rám nézve kedvező szeszélyre ta­lálok. Ez engem nem részegített meg. Nem valók elég gyermek arra, hogy magamat dicsőítsem azért, hogy valakit szeszélyre indítottam, én elég ember valók arra vágyni, hogy szenvedély tárgya legyek. Egy titkos tűztől égtem, melyet hosszasabban tud­tam elnyomni, mintsem elismertem volna azt, hogy önmagamban azon erős szenvedély áldozata leen­­dek; azonban, midőn azon a ponton éreztem ma­gam , hogy engedjek, megrettentem azon eszmétől, hogy mindent oda­adok, s helyette keveset — vagy talán mit sem­ fogok kapni. Féltem , nem azért épen, hogy a világon egy bolonddal több lesz; mi baj az, ha a tévelyedés édes és mély ? hanem féltem attól, hogy elhasználom lelkemet, erkölcsi erőmet, értelmi­ségem jövendőjét, ilyen aggály- és elégedetlenséggel teljes küzdelemben. Mondhatom még, hogy attól is féltem , miszerint tökéletesen nem leszek nevetség tárgya, s nem bíztam abban, hogy eszélyességem visz­­szatérvén, kimenekülhetek. Folytatjuk. HIVATALOS. A cs. k. kereskedelmi minisztérium 1851 november 11-kén még következő kizáró szabadalmakat osz­tott ki: 1. Daum J. G. házbirtokosnak Bécsben (Belváros 575 sz.) Lenotre gépész gépének szerkezetében és használatában tett felfedezésre és javításra, pezsgő italok­­készítését, a palaczkok megtöltését és bepecsételését ille­tőleg , melynek alkalmazása által ugyanannyi időben mégegyszer annyi palaczk töltetik meg s pecsételtetik be, a nélkül hogy azért az italból valami veszendőbe menne, vagy annak élvezhetőségére legkisebb hátrányos hatással lehetne, — egy évre. A titokbantartás­ kéretett. 7 Kukla Ferencz , volt polg. gyógyszerésznek s országszabadalmazott vegyterménygyárnoknak Hernals­­ban Bécs mellett (86 sz.) egy találmányra, melynél fog­va sajátságosan formált gyúbeleknek, melyek az uj szer­kezetű égetőkben az olajat, zsírt s egyebet fölemésztik, külön készitési módja által oly világ idéztetik elő , mely a láng intensitására s világitó erejére nézve minden ed­digi világitó szereket felülmúl, s aránylag igen kevés égő anyagot szükséges, minden sem füstöt, sem gőzt az égés alatt mint m­ellékterményt nem ad, hanem végkép elég; — egy évre. Titokbantartás követett. F. é. nov. 25-kén jelent meg a birodalmi törv. és korm. lap LXIX darabja , még pedig összes kettős kia­dásokban­­ tartalmazza : 244. sz. a f. é. nov. 6-ki cs. nyiltparancsot, mely kiható a birodalom minden koronaországaira , kivéve a vámkizárt helyeket s mely által 1852. febr. 1-jétől kezdve a ki-be-és átvitelre nézve uj vámtarifa léptetik életbe. 245. sz. a pénzügym. f. é. nov. 15-ik kibocsátvá­­nyát, mely által a jegyzők által készpénzben letett biz­tosítékoknak az államadósság-törlesztési­ alapítványba leendő fektetése , az annál törvényesen előírt kamato­zás mellett megengedtetik. 246. sz. a belügym. f. é. nov. 16-ki rendeletét minden koronaországra nézve az úgynevezett világosság­barátok , német katholikusok , szabad keresztények s ha­sonló egyletek társulásának tilalmát illetőleg. M. H. VEGYES HIRES ÉS EMEBÉMEK Budapest, dec. 1. — Nemzeti színházunkban, ma hétfőn adatik másodszor : BÁL ELŐTT ÉS UTÁN, ere­deti vígjáték 2 felv., irta Degré Alajos. Ezt követi. A MÉRGES NŐ, vigj. 1 felv., Etienne után francziából Diósi. Holnap HUNYADI LÁSZLÓ opera. — Hegedűs úgynevezett népies drámája. A Rózsaki­rályné múlt szombaton került először színpadra. Ha a számtalanszor megújult tapsok csattogásáról, vagy az érzékenyszívű hallgatók könyeinek potyogásáról le­hetne ítélnünk , azt kellene mondanunk , hogy a darab helyes, tökéletes. De mivel ama jelek korántsem mérvei a mű belbecsének, egyebet nem mondhatunk, mint hogy hatással adatott, úgy mint egykor a Hazatértek, mely­nek a Rózsakirályné szakasztott mása, édes testvére. Vasárnap újra elővették.­­ A lipótvárosi templom fölépítésére naponkint sza­porodnak a kegyes adakozások, és ajánlatok. Nemrégi­ben Miesbach Alajos úr 75 ezer darab égetett téglát ajánlott e szent czél előmozdítására. Ezen kívül n. t. Szántófy Antal lipótvárosi lelkész úr a következő nagy­lelkű adakozók neveit említi meg hálás örömmel a nyil­vánosság előtt: Wodianer Adalbert úr 2000 portot ajánlott; Ebner Fidél úr, azon kívü­l, hogy építési gondnok lévén,tetemes fáradsággal működik az ügy kö­rül , 1000 p.ftot írt alá. Höllischer Farkas tanácsnok és kereskedő azon kívül, hogy 5000 darab téglát szol­gáltat, még 480 p.fttal mozdítja elő az építést. És meg­említendő , hogy ezen adományok minden külső sür­getés vagy fölhívás nélkül önkényt egyedül a szent szél iránti buzgóságból adattak. Örömmel vallják meg az illetők, hogy ezen templom fölépítése iránti részvét napról napra növekszik, s a vallás különbség visszatartó hatását nem igen vehetni észre e részvét körül. — A helybeli városházi börtönökben levő foglyok száma e napokban 145-re ment összesen, kik közt férfi volt 101 , nőszemély 44. A járásbíróság által elítéltet­tek százan , a rendőrség által 45-en.­­ Nemrég Szada helységben Gödöllő mellett négy gyermeket szült egy parasztasszony. Mind a négy élet­ben jött a világra , de alig élhettek néhány órát. Halá­luk után Pestre hozták mind a négyet, s mint ritkaságot borszeszben fogják hulláikat tartogatni. A terhétől meg­szabadult, és felgyógyult anya , mint mondjuk később maga is bejött Pestre, megtekinteni, hogy várjon, minő lehet az a ritkaság, melyet itt az orvosok spiritusban tartogatnak, s melynek ő adott léteit. — Városunk pékjei folyvást azon után haladnak, melyen ezelőtt vándoroltak, s melyen apró zsemlékkel nagymennyiségű pénzhez juthatnak. A hatóság ugyan szigorún őrködik fölöttök, hogy az apró sütemények ne legyenek könnyebbek, mint minőt a törvényes mér­ték kíván , de a pékek nem hiszik ez őrködést minden­hatónak. Legújabban is mintegy nyolcz­száz darab ily hibás mértékű sütemény foglaltatott le némely terézvárosi pékeknél. A lefoglalt sütemények a szegényápoló in­tézetnek adattak. — A fővárosi kir. tanító képző-intézetben 32 nö­vendék képezi magát, kik közöl 23 első osztályú, 9 második osztályú. — A védhimlő oltását illető rendeletek ezután Ma­gyarországra , valamint az oly melléktartományokra, melyekben a himlő oltást eddig kevéssé gyakorolták , egész kiterjedésükben fognak alkalmaztatni. A himlő­oltás nélkül hagyott gyermekek összeírását már el­kezdették. — Hírlik , hogy Stoll tenorista vendégszerepeket szándékozik adni színpadunkon , valamint azt is beszé­lik némelyek, hogy egy fiatal énekesnő, ki magyar születésű, s jelenleg Bécsben a közönség tetszésétől kisérve énekel, óhajtana színházunkhoz szerződni. A­kik hallották, nyereségnek tartanák őt színpadunkon. Nagy előnye az minden esetre, hogy nyelvünket tisztán beszéli. — Hivatalos fölszámítás szerint azon károk, melye­ket Szabolcs megyében a május 10-kén történt jégzápor okozott, mintegy 200 ezer pengő forintra mennek. A károsultak segélyezésére gyűlt összeg igen csekély ösze­­get tesz­ a megyei elnökséghez, nov. 19-éig e czélra befolyt pénz csak 266 ft 46 kr.­­ A pénzügyminisztérium tetemes előlegezéseket utalványozott magyarországi dohánytermesztők részére a jövő évi dohánytermésre. — A városi költségvetési bizottmány, mint hallat­szik , jövő évre csatornák építése , utczák kövezése , s más szépitési munkálatok tételére 600 ezer pengő­utát számított. — A Kerepesi úton nemrég újonnan épített nagy csatorna, mintegy 28 ezer purtba került. :ió — A Kárpátok tövéből írják, hogy a beállott kelle­metlen zivataros idők miatt a közlekedés szerfölött meg­gátoltatott. Nagy hiányát érzik a jó csinált utaknak. A hó sok helyen igen tetemes. A tűzi­fának szűkében vannak, mindamellett, hogy erdők közzé temetvék. Időjósok jövendölik, hogy a tél csupán karácsony után hoz kemény hideget, de mely nemsoká tart. —­ Budán a várban nemrég három fogva tartott ka­tona szökött meg fogságából. Egy lepedő segítségével bocsátkoztak le az ablakon , melynek keresztvasait ki­feszegették. A szomszédkertekben rögtön szigorún ku­tatták őket, de süker nélkül. Ausztria-­ cs. k. fensége Albrecht főherczeg, Magyaror­szág kormányzója hihetőleg csak december hó első napjaiban térend Pestre vissza. . A magas kormány pontos összeh­atását rendelte meg a birodalom egyes részeiben vízáradások által kárbament adótárgyaknak, hogy azokra nézve vagy az adót elengedje, vagy kárpótlást nyújtson. A beérkező kimutatások­ szerint az adóbefizetések a múlt évnegyedben minden koronaországban rende­sen mentek végbe, kényszerítő rendszabályok csak ritkán lettek szükségesekké. Az itt összegyűlt magyarországi püspökök jelen­leg a zárdareform kérdésével foglalkoznak. Azon javaslat, miszerint a nehéz lovas ezredek — a vértesek kivételével — dsidás ezredekké ala­­kítassanak át, ő felsége a császár helybenhagyását már megnyerte, s ezen gazdasági tekintetekből ter­vezett időközileges átalakítás mielőbb kezdetét veendi. Jövő tavasztól kezdve az itteni cs. k. katonai őr­ség kórházában a betegápolást az irgalmas szüzek veendenék által — a bécsi „Pres­se“ szerint. Bécs, nov. 27. — A cs. kir. fensége Ferdinand­ Miksa főherczeg tegnapelőtt a déli vaspályán Triesz­ten át Velenczébe utazott el, hogy a „Venus“ fre­­gát fedezetén a cs. k. ausztriai gyakorlatoskodó hajó­csapattal a középtengerre szálljon. A cs. kir. államszámvivőségek szervezése a legko­­sőbbi időben létrejöend. A cs. kir. adóigazgatóság szükségesnek látta az aziránti figyelmeztetést, miszerint kénytelen leeni a jövedelmiadó bevallásokkal késlekedők ellen mos­tantól fogva a törvények egész szigorával eljárni.

Next