Pesti Napló, 1851. december (2. évfolyam, 520-543. szám)
1851-12-03 / 522. szám
185L másodivifolyam. 522 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK, Vidéken: Évnegyedre 1 fr.— kr. p. Félévre . . 10 „ — * * Egyéve . 18 — „ B A havi előfizetés , mint a száttonkinti eladás is, megszűnt. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — , „ Félévre . . 8 „ — „ , Egy évre . 15, , , Egyes szám — B 4 , , Alap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaid pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-ut. Lafferbox 449 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bementetlen levél vissiantaairatlk. -g Szerda, dec. 3-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasábos petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A beigtatási stop.krnyi külön bélyegdíj , elére lefizetendő a Magánviták négy hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min-' denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, déletti órákban. TARTALOMI: Telegrafi tudósítások. Legsürgetőbb tennivalónk. II. Bé cs. (A porosz kereskedelmi politika, s az új hannoveri király. Ausztria iránya a kereskedelmi politikában.) Gyula. (Utak. Törvénykezés. Ügyvédi oklevelek. Halálozás.) Hivatalos. (Kinevezések. Új 5 ftos bankjegyek leírása.) A magyar erdész - egylet ügyviteli rendje. Vegyes hírek s események. Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle. Francziaország. (Az elnök beszéde. A nov. 26- diki nemzetgyűlési ülés. Vegyesek.) Németország. (Berlin : A Belgiummali szerződés a határrendezési bizottmány. Darmstadt: országgyűlési tárgyalások. München : a falujegyzék iránti törvényjavaslat a felső tábla által elvettetett. Szerencsétlenségek hósuvatagok által.) Helvétia. (Zürich : a szövetség.) Dánia. (Kopenhága : az államtanács ülésének eredményéről a hírek.) Olaszország. (Turin , Brofferio, Helvetia és Piemont közti vasút.) Törökország. (Hirek Syria, Bagdad és Damaskusból.) Görögország. (Legújabb levantei posta : Giourdis kamaraelnök. — Esküttszék munkássága. A bankrablók elitéltetése. Görögország felelete Palmerston emlékiratára.) Amerika. (Morgan hardvezérnek Kossuthra vonatkozó sürgönyei a tengerészeti minisztériumhoz. Long kapitány nyilatkozata s Kossuth egy levele. Spanyol és amerikai kormány közötti viszony.) Dunavizállás. Mii tár. (Desertesi kastély. Regény Sand Györgytől. III.) Turin, novemb. 26. — Brofferio tegnap interpellálta a hadügyminisztert a katonaság egyenruházásának költségei, s a nemességnek a hadseregben adott előnyök miatt. A miniszter ma fog felelni az interpellare első pontjára, azonban tiltakozik az utóbbi pont ellen. A törvényszéki rendőrség törvénye el van fogadva. Roma, novemb. 24.—Ismét 448,158 scudira terjedő papirjegyek égettettek meg. Páris, novemb. 29. — A lyon-avignoni vasutkérdésben a nemzetgyűlés, egyenes engedményezés helyett odaítélés mellett nyilatkozott. A községtörvény fölötti vitatkozásban egy indítvány, mely egyévi állandó lakást föltételez, 321 szóval 320 ellen elvettetett. E szavazási szám azonban szenvedélyesen kétségbevonatik. A felelősségi bizottmány hét szóval hat ellen kinyilatkoztatta , hogy az elnök bármi provocatioja az alkotmány 45. czikkének megsértésére, bűntény. Turin, novemb. 27. — Abercromby nagybritanniai követ a hágai udvarhoz van kijelölve. Turinban előlegesen csak egyszerű ügyviselő marad , mi végett sok a zaj. A hadügyminiszternek Brofferio általi interpelláltatása sem vezetett eredményre. Az interpelláló eleve bizonyos lévén a nemsiikerülésről, motivált napirendet nem indítványozott. Lamarmora védelme nagy tetszéssel fogadtaték; ő tudja, hogy ellenségei vannak a hadseregben, nem vágyik azonban, ármányok segélyével semmi népszerűségre. A követi kamara egy, a takarékpénztárak szabályozása iránti törvényjavaslat fölött vitázott. A Senatusban Castagnac interpellátiót jelentett be egy protestáns imaház építése végett. Budapest, dec. 3-án. A Magyar Hírlap mai száma egy rendkívüli mellékletben éjjel 12 óra után kapott következő távirati magánsürgönyt hoz: „A nemzeti gyűlés szét van kergetve. A törvényhozó épület katonaság által megszállva, Changarnier, Lamoridére el vannak fogva. A hatalom Napoleon Lajos kezében.“ TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Tmvi , novemb. 25. — A követkamara a törvényszéki rendőrségre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalja s annak 5 czikkét néhány módosítással elfogadta. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A DESERTESI KASTÉLY. REGÉNY SAND GYÖRGY-tfil. II. A szentjános-bogár. Folytatás. *) Mivé lesz a mester törekvése, a dallam értelme, a szerep szelleme, midőn az énekesnő, természetes szavalás helyett, melynek, hogy valószínű és érzelemteljes legyen, a szenvedély, nyugalom , levertség és fölemelkedettség különböző árnyéklatait kell kifejeznie — képtelen szólani, képtelen énekelni; kiáltozik, sóhajtozik s szerepét elejétől végig elkesergi. Azonkívül mily színezettel, mily kifejezéssel és mily értelemmel bírhat a szavakra írott ének, midőn élő emberi hangok helyett, csak kiáltozik, kialedik és örökké fuldokol a kimerült művész. E kép énekelni Mozart dallamait, annyi, mint a nyavalyás ember hörgéseinél lenni jelen. — Helyes! festész úr, mondá a herczegnő gúnyos és bájos mosolylyal, nem hittem, hogy ön oly jártas és fellengő a művészetben. Miért van, hogy csak most beszél így először ? Mindig az ön véleményén lettem volna — elméletben, mivel ön e pillanatban roszul teszi az alkalmazást. Szegény Boccaferri tökéletesen *) Lásd P. N. 521. ». egy azon elhasznált és kidalolt hangnak közöl, kik többé nem tudnak énekelni. — És ő mégis mindig énekel, viszonzám határozottsággal, ő nem tesz mást csak énekel, ő soha nem kiáltozik, sohasem fuldokol, s mindez azért van, hogy a hízelgő közönség semmi figyelemre nem méltatja. Hiszi ön, hogy ő oly kevéssé volna ügyes, mikép nem tudna sükerre törekedni, szintúgy mint más, s pótolni a művészetet mesterség által, hogyha ennyire meghajthatná lelkét és tudományát. Hagyja magát észrevétlenül holnap , s igyekezzék hallgatóit ideglázba hozni kiáltozásai által, nem is kétkedem, hogy versenytársait elhomályosítandja. Kissé fátyolozott hangműszere teljesen egyike azoknak, melyek külső erejük által ragyognak, és melyek hatalmasan rezegnek, midőn az énekes föl akarja áldozni a bájt a bámulásnak, az igazságot a hatásnak. — De akkor, megegyezik-e ön is benne , mi marad neki, ha nincs sem bátorsága, sem akarata bizonyos mesterség által hatást idézni elő, sem pedig oly hangműszere, melyben némi természeti báj rejlik ? Ezen szegény leány nem tesz semmit sem a képzelődés, sem a fülek kielégítésére nézve. Elmondja szerepét úgy a mint írva van; nem sérti a fület soha, s nem ront soha. Hangértő , lehet, abban megegyezem, s jó a többivel, de külön magára semmi. Jöjön be, vagy menjen ki, a színpad mindig üres, midőn szerepdarabkájának és lepergetett kicsi mondatainak vége van. — Ez amit én tagadok, én nézetem szerint, úgy látom , hogy nemcsak a színpadot tölti be jelenlété-vel, hanem hogy a dalművet értelmiségével áthatja és lelkesíti. Hasonlókép tagadom, hogy hangműszere teljességének hiánya kizárta annak kellemetességét. Ez nem beteges, hanem szelíd hang, valamint Boccaferri kisasszony szépsége is nem valami kirívó, hanem elfátyolozott. Ezen kedves szépség, ezen kellemes hang nem hatnak mindig a kissé zavart közönségre, hanem a művész, ki azokat fölfogja, fölfedezi, mily kincs rejlik benne összeszoritva, s a lélek anynyival becsesebb, mivel nem kecsegtet és ki nem merül, mert nem is vesztegeti meg önmagát. — Oh! ezerszer, meg ezerszer bocsánat, kedves Salentini! kiáltott föl a herczegnő mosolyogva s kezet nyújtva, vidám és tettetett képpel; én nem tudtam, hogy ön szerelmes Boccaferribe; ha tudtam volna, nem mondok felőle semmi roszat. Ne haragudjék ön, igazán, nem tudtam ! Keményen a herczegnőre néztem. Ha ezen érdektelensége őszinte volt volna, ismét beleszeretek; de tekintetem ki nem állhatta, s az ördögi mosoly kivillant szemeiből. — Asszonyom , anélkül, hogy gyöngéden tartott kezeit megcsókoltam volna, szóltam hozzá, nincs miért mentse magát, és mi engemet illet, én ezen darab előadása előtt, melyben őt először értettem meg, nem voltam soha szerelmes Boccaferri kisasszonyba. — S én kétségkívül segítettem önt ezen fölfedezésben ? — Nem, asszonyom, Celio Floriani az,ki segített! A herczegnő összeborzadt, és én hidegen tovább folytatom . Midőn megláttam, hogy mily lelkiismeretlen ezen fiatal ember, érezni kezdem a lyrai művészetben a lelkiismeret becsét, oly világosan mint más művészetben, festészetben s többekben érezni szoktam. — Magyarázza meg ezt nekem, szólt a herczegnő, tettetve magát, hogy ismét pártját fogja Ohionak. Én nem láttam, hogy ezen fiatal embernek lelkiismerete hiányzott volna; szerencséje nem volt, ebből áll az egész. ■— Az hiányzik nála, mi legfontosabb és legszentebb, válaszoltam hidegen , hiány benne a művészete iránti tisztelet és szeretet. Megérdemelte, hogy a közönség megbüntette , bár a közönség ritkán bír a büszkeség és igazságosság ezen ösztöneivel. Mindamellett vigasztalja önmagát, asszonyom, győzelme csak egy hajszáltól függött, és a művész sokszor merészséggel s önmagában bizalommal lépve föl, megtapsolhatják , bolondokká tehet másokat, s láthat áldozatokat; de ami engemet illet, én, ki tisztán látok , és aki egészen részrehajlatlan vagyok a kérdésben , mindjárt fölfogtam, hogy ezen fiatal embernél a kedvesség és hatály hiánya hiúságából, bámultatási szükségből, azon munka iránti csekély szeretetből, melyet énekel, és szerepének szelleme és hagyományai iránti tiszteletlenségből származik. Bizonyos vagyok benne, hogy egész életében azon eszme táplálta, hogy ő nála mi sem hiányzik, s hogy bir azon adománynyal, hogy másokon uralkodhatik. Hihetőleg ez egy kényes gyermek. Ő szép, értelmes, kedves; anyja rab, kellett, hogy legyen mellette, és mindazon nőknek, kiket látogat, gyönyörbe kell, hogy őt fullasszák. Ezen dicsőség leghalandóbb mindenek között. A közönség előtt úgy mutatta be magát, mint egy szeméremnélküli kaczérkodó, megvetéssel tekintve fogata tetejéről a szegény világra. Ki sem tagadhatja , hogy ifjú, szép és csinos, de minden gyűlöli őt, mert külsején némi karczerkodást vesz észre. Igen, a kaczérkodás szó legjobban talál reá. Herczegnő asszonyom , tudja-e ki a kaczér ? — Nem tudom Salentini úr, de ön kétségtelenül tudja. — Kaczér , feleltem neki, anélkül, hogy megzavartattam volna megvető tekintete által, az olyan nő, ki hiúságból teszi azt, mit egy kéjhölgy kíváncsiságból szokott tenni, egy olyan lény, ki az erőset játsza, hogy gyöngeségeit eltitkolhassa, ki tetteti magát, mintha mindent megvetne, hogy a közmegvetés súlyát magától elhárítsa, ki a tömeg legyalázására igyekszik, hogy feledtesse, ő mennyire alant áll, s hogy mindenki előtt földön csúszik; ez vegyiteké a merészség és gyávaság, a vakmerő daczolás Legsürgetőbb tennivalóink. *) ii. Ki magának világot képzel, tehát benne az embereket, s melyek között okvetlenül élnek, a viszonyokat is önleges tetszése szerint alakítja, s igaznak, valónak, fáradozásra méltónak csak azt véli, mit ő maga, önleges képzelődései után, szeret vagy óhajt, az természetesen összeütközik az erős külső világgal, a tárgylagosság egész egyetemével, valahányszor képzelgéseiből kilépnie kell; s összeütközése a dolgok prózai valójával annál fájdalmasb lesz neki, mennél édesebben, s mint ő gondolta, nagyobb meggyőződéssel álmodozott. Minden egyed, ki így képzelt magának világot, mely csak agyában létez, kénytelen vagy elvonatkozoti, s mintegy remeteségre adni magát, vagy , ha ezt nem teheti , mivel talán az ő viszonyai is hatalmasabban fűzik a valósághoz, mint ő elvonatkozni szeretne, folytonos ütközésben lenni mindennel, a mi környékezi, s ezen örökös tusában elveszni. *) Lásd P. N. 521. számát. Nemzetek is sodortathatnak ily képzelgésbe , mely azután hamis közvéleményt szül bennök. Hogy a hamis közvélemény okvetlen a végső veszélybe dönti a képzelgő nemzetet, azért bizonyos , mert nemzet, bármi kicsiny volna is, remetéskedni s a világ felőli álmeggyőződéseiben édelegni nem tud, mert minden nemzet a valók között első helyen áll, mivel maga, természeténél fogva, nem tud egyébként lenni, mint valóan vagy eltűnni. Minden nemzet tehát egészen s mindenestül él a hideg, való tárgylagosság rendében. Nem világos-e ebből, mennyi kimondhatlan vesztességet hoznak a nemzetre azok, kik hamis közvéleményt szórnak közéje! nem világos-e, hogy ilyen emberek annál inkább vesztik el nemzetüket, mennél több hitelre találnak közte ? De másfelől azon elmulaszthatlan kötelesség is kitűnik, hogy minden intézet, minden ejtett és írott beszéd és szó egyedül a tárgylagos valóságot keresse , ha a nemzetet akarja illetni. S egyre akarjuk még olvasóinkat figyelmeztetni , mit kiki mindennap tapasztalhat. A gyermek és ifjú annál hajlandóbb képzelegni, minél több elmebeli tehetséggel bír, mert a képzelgés a lelki erőnek munkálkodása, s teszi majd lángészszé az embert, ha nem magába vonult egyoldalú , hanem a tárgylagos valóságot felvett és azt újra szellemibb alakban előállító munkálkodássá lett; vagy teszi eszelőssé, ha a gyermekies egyoldalúságból nem bir kibontakozni, mert az ész szabályozás egyszersmind igazán cselekvő ereje nem fejlődött ki mellette. E tapasztalásból ezen igazságot vonhatjuk ki, hogy minden lény, ha bizonyos gátló körülmények beállanak , annál inkább romlik, minél nemesebbé tud való lenni, ha amolyan körülmények nem ferdítik el fejlődését. Nemzetünk tehetségét, kiváló elmebeli tehetségét alig veheti valaki kérdésbe, ámde azt sem tagadhatjuk, hogy sok nemzetnél inkább szeret képzelegni. Valamint már ez általában fiatalságról és dús lelki erőről tesz tanúságot: úgy felette kell óvakodnunk , kik legparányit is tehetünk a közvélemény alakulására, hogy nemzetünk eszelőssé ne váljék és azon tehetségénél fogva, mely neki az elsőség kivívása végett adatott. Ez ellen egyetlen, de biztos orvosság, az, hogy nemzetünk közvéleménye a komoly valóságot felismerje, azon valóságot, mely a régiek fogalma szerint a végzet, kénytelenség volt, s melynek hatalmát Jupiter is uralta. Az emberi egész létben változhatlan törvény mutatkozik, miszerint az adott alapon még a' munka kénytelen mind azt termelni, mi a társadalmat keletkezteti, és tartja, s mi általában a szellemi és anyagi jólétre megkivántatik. Ezen törvény a hideg tárgylagosságnak, szabad legyen így mondanom, hátgerincze, melyből a társadalom és állam képzésére az idegek származnak , s mely az egészet fenn és összetartja; ennélfogva mind nemzetek mind egyesek életében az el nem mellőzhető külső kénytelenség , fatum. Az alapot, úgymint a természetet, és annak ereit, s az elmét oda nyújtja a gondviselés az emberi munkálkodásnak, hogy ez önmagát fejlesztvén a külső természetet hatalmába kerítse. S minden emberi fejlődésnek foglalatja és czélja nem egyéb, mint a szellem általi uralkodás a természeten. Sőt az emberi élet, nagyban és kicsinyben nem más, mint az itt említett fejlődés; tehát az egy szóval: munkálkodás. Többet és teljesebben él úgy nemzet mint egyed, mely többet munkálkodik , azaz, mely az elmét jobban kifejtette , s a kültermészetet inkább tudja használni. Viszont, minél kevesebbet munkálkodik valamely nemzet vagy egyed, az annál kevesebbet él, úgy hogy a semmi munkálkodás okvetlenül halál volna. .Ugy de a jog az élettel jár. A gondviselés az elmét és a kültermészetet, amazt önnek, subjectumnak, ezt tárgynak, dolognak, egyaránt minden egyednek nyújtván, azokat egyenlőkké tette; s egyenlők is, amig munkálkodni kezdenek. De a gondviselés az erény tiszteletét is oltotta az emberi keblekbe; az erény pedig általában a munkálkodás jelessége; s erre nézve az egyedek nem egyenlők, hanem munkálkodásuk jelességére nézve különböznek , s annak sükerére nézve inkább vagy kevesbbé foglalnak helyet a természetben s a társadalomban. Minthogy pedig az emberi élet nem azon állapot, mely a munkálkodást megelőzi, s melyre nézve az emberek egyenlők, hanem maga a munkálkodás : innen az egyesek életei nem lehetnek egyenlők, mivel nem függnek a természet ösztöneitől, hanem a természeti alapon működve önmagukat határozzák el. Az élő emberek, azaz a munkálkodó emberek, azért szükségkép munkásságuk arányában élnek és bírnak jogokat, mert a jogok nem egyebek, mint a munkásság által fejlett viszonyok kifejezései, melyeket az emberek, mint ugyancsak munkálkodó lények, okvetlenül elismernek. Ne gondolja senki, hogy