Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)

1852-01-15 / 555. szám

Rousseau tetemei a Pantheonból a köz­temetőkbe vi­tethessenek át. — Ő felsége a császár, hallomás szerint, dr. Hock Károly, miniszteri tanácsost a Lipótrend vitézi ke­resztevei diszesité­s e kitüntetésre a jeles hivatalnok a keresk. politikai téren tett jelentékeny szolgálatai által magát minden tekintetben méltóvá tette. •— Jólértesült körökben, imert közli a fr. O. P. Zg Bécsből: — szó van egy öntözési tervvel összekö­tött hitelmunkálatról, melyhez Kübeck báró, a biro­dalmi tanács elnöke adta volna a vezéreszmét. — Heine Salamon hamburgi "bankárház a cs. k. ausztriai kormány megbízatásából múlt évi április óta az év végéig a holsteini finanz-pénztárba a Hol­­steinban őrködő ausztriai csapatok számára 775,746 tallért fizetett be készpénzben.­­ A téli vetések állapotáról a birodalom minden vidékiről nem igen örvendetesek a tudósítások. Köz panasz a hó hiánya, miáltal a vetések kipótolhatlan kárt szenvednek. — Hir szerint az eddigi egyetemi és gymnasiumi szerkezetek szinte javíttatni fognak , miután azok, mikép a tapasztalás bebizonyítá, a tanulók tudomá­nyos szellemének nem felelnek meg. — A ,,L. Z. C.“ írja : az első megalapítandó jegy­­gyarmatot Ausztriában, mely kérdés fölött a magas kormány épen most tanácskozik, mint halljuk, a Bécs-Ujhely melletti mívelésre alkalmas Steinfeld van kiszemelve. — Balabine urnak Sz. Pétervárból Párisba kül­detése iránt a „L. Z. C.“ azt mondja, hogy B. úr meg van bizva kijelenteni az elnöknek, mikép az európai hatalmak érdekében kívánatos volna az 1815 évi szerződvények fentartására nézve némi bizto­sítékokat nyerhetni. E szerződvények tudomás szerint, Napóleont és utódait kizárják Francziaország trón­járól. KÜLFÖLD Francziaország (!) Paris, jan. 9. — A Moniteur - ben közölt rendeletek Napoléon Lajos aláírással jelennek meg, nem mint előbb Bonaparte Napolion Lajos. Bonaparte Jeromos tábornagy unokáját a jövő héten fogadja a hadastyánok palotájában, s erre pompás ünnepélyt rendez. Tegnap a belügyminiszter fényes lakomát adott a megyei képviselők számára, kik Bonaparte herczeg üdvözletére jöttek volt. Az ifjú Casablanca rendkívüli küldetésben Turin­­ba ment. Ma a tuilleriák és különböző miniszteri lakók közt telegrafi vonalak húzattak. A börzén az üzlet ma egy keveset csökkent, mi­nek oka az újonan fölmerülő renteváltoztatás hite, és hogy a pénz a páris-lyoni vasútra fordíttatott. A Rotschild ház a páris-lyoni vasútra 2000 részvény­nyel rendelkezik, hogy az aláírási vágyaknak meg­felelhessen. Két társulatról beszélnek, mely a lyon­­desangoni vasút építését venné át. Grimaldi, Krisz­tina királynő felhatalmazottja áll az egyik tár­sulat élén. A Moniteurnek egy rendelete szerint, a hadügy­­minisztert 11 osztály 7-re szállíttatik le. A négy osztályból kilépő főnökök : Vecarriires, Bertrand (nem a híres családból), Bourjade és Rebillot tábor­nokok. Ezen b­elbszállítás által lehetséges teend a megmaradt hivatalnokoknak, fizetések fölemeltetvén, annál nagyobb fénynyel élni.. Az elnök jó példával megy előre: közelebbről egy fényes tánczvigalmat ad a városházánál. Egy, Saint-Arnaud tábornok által aláírt rendelet, a katonai hadosztályok elhelyezéséről, melyben a franczia határszélen történendő lehető változások is megérintve vannak, a külhatalmaknál nyugtalan­ságra adott alkalmat. Ez okozta, hogy Hautpoul, Baraguay d’Hilliers és mások, kik a külföldi ud­varokhoz akartak utazni, még Párisban maradtak. Kétségkívül: a kormány megnyugtató fölvilágosítá­­sokat fog adni. A Patrie és Bulletin des Paris czikkei szerint való azon hír, hogy a párisi salonokban ellenzék kezd alakulni. Az alkotmánynyal együtt, a senatus és államtanács összealkotásának közlését is hírlik. A jövő törvény­hozó testületet illető választásokról most sokféleképen beszélnek, s azokat előkészítik; több megyében vá­lasztó bizottmányok alakulnak, melyek, mint hiszik, nem fogadják el a Párisban alakult középponti bi­zottmány vezetését. Daczára minden igyekezetének, s daczára annak, hogy több tekintélyes egyén van az Excelmans tábornagy elnöklete alatt álló nemzeti választó bizottmányban , ez a jelöltek választására semmi nyomatékos befolyással nem bizand, feladata az, hogy a nagyobb városokban választó bizottmá­nyok fölállításával foglalkozzék. A választó egyesü­let is Párisban újból alakult, s várja az alkotmány és választási törvény közzétételét, hogy a szerint indulhasson. A Moniteurben ma két rendeletet vártak, melyek közöl az egyik a párisi nemzetőrség feloszlatásáról szólandott, a másik pedig annak új alapokoni szer­vezetét tárgyalta volna. Ezután nem légiók , hanem zászlóal­jak fognak lenni, mégpedig hat a Seine bal és tizenkettő jobb partján. A lovas legio változatlan marad, s ez egy tábornoktól vezényleti hat dandárt képezene. Minden városrészben, a polgármester el­nöklete alatt, egy bizalmi férfiakból alakulandó bi­zottmány fogná ezen polgárkatonaságba a 25—30 éves egyéneket kijelölni. Ezen terv mindazáltal el­­halasztatott, minthogy az elnöknek értésére adták, miszerint ezen rendszabály bizonyos körökben elé­gedetlenséget idézne elő, ezért semmi változtatást nem teendőnek. A Hamban volt tábornokok kiutasíttattak, s je­lenleg Belgiumban vannak. Tudni akarják, hogy Napoléon­ Lajost nagyon sarkalták Changarnier tá­bornok és Charras ezredesnek Cayennebe leendő de­­portáltatására, de az elnök jó szívét nem tudták fél­revezetni , következőleg ő is egy évre társaival együtt, Francziaországtól távol leend. Azon hír terjedt el , hogy az oktatásszabadság az universitás romjain proclamáltatnék. Ez azonban csak hir, s nem lehet hinni, hogy a császár unokája egy oly intézetre tegye kezét, melyről a császár oly sokat tartott, bárha Montalembert mindegyre sarkalja , s egyedüli föltételül tűzi ki a dolgok új rendjébeni fáradhatlan közremunkálásáért. Azon levélről, melyet az orosz czár Napokon La­joshoz intézett volna, sokat beszélnek. Ezen levél különben, mint a Sz. András rend is, üres hírek közé tartozik. Ezen hírre okot szolgáltatott, mint mondják, gróf Nesselrodenak az itteni orosz követhez küldött jegyzékirata, mások szerint egy levél, melyet Lieveti herczegnő a czár egyik leányától kapott, s melyet Turgottal közölt volna. Ezen jegyzékirat, vagy levél szerint, a czár megelégedését nyilvánította volna a dec. 2-ki tény iránt, s egyszersmind azon óhajtását fejezte ki, hogy Napoleon Lajos azon helyzetben, me­lyet jelenleg elfoglal, a Francziaország és egész Eu­rópa részére tett nagy szolgálatot hajthassa végre A diplomatiai közlemények csakugyan ezen szellem­ben történtek, s már azt is tudják, hogy az 1852-ki új alkotmányban a felelős államfő azon czímet tovább is megtartja, mely a történet által megszenteltetett. Páris, jan. 10. — A Moniteur ma következő ren­­deleteket közöl: I. Napoleon Lajos, a köztársaság elnöke rendeli: a franczia föld-, Algier- és a gyarmatokból, közbiz­­tossági tekintetből száműzetnek a volt képviselők közöl, kiknek nevei itt következnek: Eduard Valen­tin , Paul Racouchot, Agricol Perdiguier, Eugène Cholat, Louis Latrade , Michel Renaud, Joseph Be­rtold (du Rhone), Joseph Burgard, Jean Collavru, Joseph Faure (du Rhone), Pierre-Charles Gambon, Charles Lagrange, Martin Nadaud, Barthelemy Ter­­ryer, Victor Hugo, Cassal, Signard, Verguier, Cha­­rassin , Bandsept, Savoye, Joly , Combier, Bousset, Duche, Ennery, Guilgot, Hochstuhl, Michet-Bould­, Banne, Bertholon, Schölcher, De Flotte, Joigneaux, Labonlaye, Bruys, Esquiros, Madier-Montjan, Noel Parfait, Emile Pean , Pelletier, Raspail, Theodore Bac, Bancel, Belin (Drome), Besse, Bourzat, Brives, Chavoix , Dulac, Dupont (de Bussac), Gaston Dus­­sonls, Guiter Lafon, Lamarque, Pierre Lefranc, Ju­les Leroux, Francisque Maigne, Malardier, Mathieu (de la Drôme), Millotte, Roselli-Mollet, Charras, Saint-Ferreol, Sommier Testelin (Nord). Azon esetben, ha valamelyik az itt kijelölt egyé­nek közöl, ezen rendelet ellenére, vagy egyiket a megtiltott föld közöl átlépné, a közbizottság kívá­nalma szerint deportáltathatik. Kiadatott a tuilleria­­palotában, a minisztertanács kihallgatása után , jan. 9-kén 1852. Napoleon Lajos. Belügyminiszter : De Morny. II. Napoleon Lajos a köztársaság elnöke rendeli : 1. czikk. Egy időre a franczia föld és Algierból a köztársaság tekintetéből eltávolíttatnak a törvény­hozó gyűlés volt képviselői közöl, a­kik itt követ­keznek : Duvergier de Hauranne, Creton, general de Lamoricière, general Changarnier, Baze , general le Fle, general Bedeau, Thiers, Cham­bolle, De Rému­­sat, Jules de Lasteyrie, Emile de Girardin, general Laidet, Pascal Duprat, Edgar Quinet, Antony Timo­ret, Victor Chaui Tour, Versigny. 2. czikk. Ezek Francziaország­ vagy Algierba csak a köztársaság elnöke különös engedelmével térhetnek vissza. Kiadatott a tuilleriákban, a minisztertanács ki­hallgatása után, jan. 9-kén, 1852. Napoleon Lajos. Belügyminiszter : De Morny. Fölvilágosító függelékül a Moniteur ezeket közli : A kormány szilárdan elhatározván, hogy elejét vegye mindannak, mi nyugtalanságot idézhet elő, bizonyos személyek ellen, kiknek Francziaországban léte a közcsend helyreálltát akadályozhatta volna, ily rendszabályokhoz kellett nyúlni. Ezen rendsza­bályok három osztályú emberekre alkalmaztattak. Az elsőbe tartoznak az oly egyének , kikre rábi­zonyult , hogy a közelebbi fölkelésben résztvettek, ezek bűnök fokozata szerint a franczia Guyanna vagy Algierba deportáltatnak. A második osztályba tartoznak a socialismus elő­kelő főnökei; ezeknek Francziaországban jelenléte polgárháborút idézne elő; ezek a köztársaság terü­letéről elűzennek, s ha visszatérnek, deportáltatnak. A harmadikba azon egyének tartoznak, kik ma­gukat a kormány iránti ellenségeskedésük által ki­tüntették, s kik jelenlétének hajtogatás lenne követ­kezménye ; ezek egy darab időre Francziaországból eltávolíttatnak. A jelen körülmények közt szilárdság a kormány kötelessége; mindazáltal tudni fogja a legigazságo­sabb mértéket követni. Marc-Dufraisse, Greppe, Miot, Mathe és Richardet urak a franczia Guyan­­nába deportáltatnak.“ A száműzöttek névjegyzékében, Girardin Emil neve legnagyobb csodálkozást gerjesztett, s a híres publicista nem különben meg volt lepetve, mint ba­rátai. Annyira nem volt reá elkészülve, hogy reggel a belügyminiszterhez akart menni, vele a censura végett egyetértendő. Hírszerint Girardin neve Ras­­pail és más hegypártiakkal az ideiglenes kormány névjegyzékében állott, mely lajstrom a torlaszharcz alkalmával jutott a hatóság kezeibe. Azt is megjegyzik, hogy a száműzöttek lajstro­mából Jules Favre és Michel (de Bourges) nevei hi­ányzanak,a­kiknek tulajdonítják a hírlapok a dec. 2-ai harcz egy részét. A száműzött tábornokok iránt a kormány azon kedvezménynyel viseltetett, hogy fizetéseiket meg­hagyta , s azt állítják, hogy a második osztálybeli számüzötteknek nem lenne nehéz a visszatérhetés. Azt mondják, hogy reggel a Moniteur-ben még egy számüzési lajstrom jelennék meg; ezen hírre okot szolgáltat azon körülmény, hogy az eredeti lajstrom sokkal terjedelmesebb volt. Sok név kitöröltetett s többé nem ilyenkép jelenendnek meg egy hivatalos lapban. Megjegyzik, hogy a lajstromokban egyetlen legiti­mista képviselőt sem láthatni. 5—600 deportatióra ítélt, kik között azonban az öt hegypárti képviselő, kiknek neve a Moniteur-ben áll, nem volt, Ilavreba vitetett, s onnan Cayennebe deportáltatnak. A Franczia- és Angolországok között, az irói tu­ vnsivmiiiii, vi., w otauiucetu uviliu. őket és húzzák, a­hogy Isten tudniok adta. A közön­ség riadó tapsokban tör ki, s tapsait ismétli, vala­hányszor vérpezsdítő zenéjüket hallatják e barna zenészek. Honnan e hatás ? Miért, hogy újra és újra egész az elragadtatásig felbuzdul a magyar ember oly dallamok hallásán, melyeket már százszor hal­lott, s módjában van hallani mindennap ? E zene, e dallam szívünk szózata. Érzelmünk tükröződik annak folyamában. A múlt emlékezései, a jelen öröme, bá­nata szólnak abban hozzánk, és lelkünk viszhangot ad rá, mint szélhárfa, melyet megillet egy lát­atlan kéz, az esti lebél. De szükség, hogy a ki szívünk húrján ckép akar játszani, lelket, meleg érzést csal­jon elő a hegedű húrjaiból. Mesterséges czikornyák, mik akár a szabatosság, akár a művészi végrehajtás egyéb kellékeinek rovására történnek, nem tehetik ránk magyar dallamokban azon hatást, melyet a sza­bad természetességgel , melegen játszott népnóták tesznek. A Patikárusok hű példányképei e természe­tességnek. Mikor az ő hegedüjök sir, vele sir a ma­gyar ember szive; mikor vigad, mozogni, föltámadni látjuk azon pajkos élénkséget, mely a búfelejtett ifjak ereit buzdítja. S mivel zenéjük igazi, mivel ki­­válólag magyar, mindig gyönyörrel fogja azt hallani fi­a m­agyar ember. Különben nem akarunk ez általános kifejezések által szükségtelen dicséretet halmozni fejekre. Ők azon körben, melyben ekkorig mozogtak, kivívták az érdemlett elismerést, a nélkül, hogy szerfölött izzad­tak volna utána. — Azt, hogy bandájukat színházunkbani fölléptetésre méltaták, nem róvjuk föl náluk fejökön felüli gebeszkedésnek, miután itt különben­­ csak mint mellékes segédeszközök jelentek meg, akár aztán, mint később kisült, legelső tényezőkké áltak. A közönség általános tetszéssel fogadta őket; sajnos ízben megéljenezte s előtapsolta, tanubizony­­ágául annak, hogy e kisded zenetársaság föl bírja illanyozni a közönség kedélyét akkor is, midőn a Flviditás egyéb eszközei mellette talán süker nélkül maradnak. Megmutatta ezt nemrég egy hangverseny skralmával is, hol csaknem egyedül az ő zenéje mente meg a hallgatóságot az elalvástól. A Patikárusok bandája eddiginél szigorúbb kirá­­lynak téve ki magát színpadom föllépte által. A szin­­ap hirdetése után némelyek azt hivék, hogy föllépő­­ek zeneügyességek, szorgalmuk és előhaladásuk ki­­t­ntetésére van szánva, miután e föllépést a szinlap igelső sora külön hirdető. És sokan meglepetésre ártottak számot, sokan valami olyat vártak, minőt e sanda azelőtt még nem nyújtott, vártak tőlök valami újdonságot, vártak tőlök egész hangversenyfélét. E­árakozás azonban , valamint egyrészről hibás tére­lés volt, úgy másrészről nem is követte egyéb csa­­ódásnál. A Patikárusok zenéje csak a darab érdeke­ik emelésére volt fölhasználva, ép úgy mint más égjátékiró fölhasznál arra tánczot és dalt. Nem is éptek föl semmi újdonsággal; húzták azon régieket, melyeket vendéglőkben, kávéházakban s egyebütt laponkint húzni szoktak. Ezért jön aztán, hogy a darab után a közönség némely tagjai indignation­al jegyzék meg, miként színházra adott pénzükért kávé vagy vacsora mellett kényelmesebben s nyeresége­sebben hallgathatták volna a Patikárusokat, kik itt is, amott is és mindenütt ugyanazokat játszák. Vol­tak olyak is, kik azt vették észre, hogy e banda na­gyon gyönge a színpadhoz , hogy zenéjüket egészen elnyeli a különben is rész acusticával bíró ház — de hogy nem nyelte el, arról c­áfolh­atlan tanúbizony­ságot tettek a közönségnek számos ízben megriadt tapsai. Világos különben, hogy az ő bandájuk nem török muzsika. Hat darabot játszódtak összesen, azok közt kettőt Patikárus Ferencztől (keresztúri és parádi emlék), egyet Károlyiéi (jászberényi emlék). Mint zeneszer­zőket most volt alkalmunk először ismerni. Szerze­ményüket nem vesszük bírálat alá; elég, hogy mind a három darab, igen kedvelt nótája e zenebanda kö­zönségének. Azt egyébként megemlíthetjük, hogy a nótacsinálási düh nekik nem kenyerük, s ha olykor egy-egy régi emlékezetet megújítnak, megfejelnek, ám legyen i­s szaporodjék vele az új nóták száma, melyek gazda nélkül élnek az országban. De az olvasó talán megsokalja már e hosszú be­szédet a Patikárusok zenéjéről, s magáról az „Éji ze­néről“ óhajtana valamit hallani. Tréfa nélkül ki kell mondanunk, hogy mi eddig is arról beszéltünk s ez­után is arról fogunk beszélni. Most pedig következnek a játék folyamában előadott vocalnégyesek. E czím alatt négy dalt adott elő az énekkar nyolc*­ tagja ily renddel: 1. A szerelem sötét verem, népdal (hogy Petőfitől , ezt elfeledték utána tenni). 2. Kidőlt a fa mandulástól, népdal. 3. Lützow vadászkar Wéber Károly Máriától. 4. Azt gondolom eső esik, Petőfitől; zenéje Bognár Ignácztól. — Az egyes darabok vég­rehajtásában kitüntetett ügyességét e nyolcz férfiúnak lehetlen el nem ismernünk. Legtöbb gyöngédséget tanúsítottak „Lützow“ vadászdalában, legtöbb dara­bosságot a különben oly gyönyörű „Kidőlt a fa man­dulástul“ népdalban , melynek már magában is czi­­kornyás frisét csaknem elhadarták. A nagyszámú kö­zönség őket is méltányos kitüntetéssel fogadta s tel­jes szivéből osztotta azon pohárköszöntést, melyet a darab hőse , „a magyar zene és színészet — mint a magyar nemzetiség hatalmas gyámoszlopainak élte­tésére“ szívhez szóló bár elkopott szavakkal jőn. „De az Éji zenét, az Éji zenét magát a darabot! az eredeti vígjátékot!“ ... ekép látszanak sürgetni bennünket olvasóink. Bocsánatot! arról szóltunk fö­­lebbi sorainkban, és elvégzők róla beszédünket. Maga az Éji zene , az éji zenék és dalok harmoniái alatt egészen elmosódott, láttatlanná lett, mint egy vándor láp, melyet, midőn tarka virágai után nyúlnánk, ész­revétlen támadt viz borit el.­lajdont illetőleg kötött szerződés tegnap helybe hagyatott. Ma 20,000 5­ortos veretett Napoléon Lajos mell­képével ; a pénzverő házaknál a tolongás rendkívüli volt. Rómából jött levelek szerint két franczia főpap, ezek közt a bordeauxi érsek, bibornokká neveztetnék. Drouyn de Lhuys rendkívüli küldetéssel megy Német-Alföldre. Montpellierben 60 egyént fogtak be. Az Independance belge szerint Bedeau tábornok egy nő (nővére) és egy szolga kíséretében a vasúton ma reggel Brüsszelbe érkezett; nem tudják, hogy rendőrök kísérték-e vagy sem. Nagybritannia, London jan. 7. — A királyné jö­vő szombaton titkos tanácsot hivand össze Windsor­­ban, meghívások már tegnap minden miniszterhez megküldettek. — Az amerikai követ tegnap Dow­­ningstreetben conferenziát tartott. — Grey Károly Londonba érkezett. — A Cap­coloniát mindenünnen szerencsétlenség éri. Magrera hajó alig indult el a kafferek ellen kül­dendő vadászosztálylyal, s már­is oly szélvész vette elő, hogy egészen leszerelve kénytelen volt Plymouth­­ban keresni menedéket. London , jan. 8.­­— A miniszterkrízis, mely Pal­merston lord kilépésével kezdetett, 14 nap óta több­féle tanácskozások és módosítási tervekre nyújtott alkalmat. Múlt este óta újra újabb minisztercombi­­natióról szóló hírek szárnyalnak, a legelterjedtebb következő: Graham J. tegnap érkezett Londonba, hogy Russel lorddal egy conservativ-volig kabinet alakítása fölött tanácskozzék. Eredménye következő e tanácskozásoknak: Landsdowne lord, Broughton lord, Labouchere és Graham lord, mint az admira­­litás első lordja, Newcastle herczeg, mint a központi tanács elnöke, és Sidney Herbert, mint a hadsereg főpénztárnoka , és Gladstone, mint a kereskedelmi collegium elnöke lőnének a kabinetbe. Tanácselnök Landsdowne. — A Morning Post és Daily News két különböző színű lap e lehetőség fölött lármát ütnek. Daily News egy oly minisztériumnak sem jövendöl tartósságot, melyben csupa alkalmazási szeszélyből egyetlen antiliberális tag résztveeni. Morning Post nem hiheti, miszerint Russel lord oly férfiakkal, mint Graham, Sidney Berbert, és Cardwell egyesülne, kik az 1850-ik évi nevezetes debatte alkalmával Palmerston lord nemzeti politikája ellen szavaztak. És emlékeztet az alsó ház ünnepélyes Verdictejére „miszerint a külpolitikának alapelvei ő­felsége kor­mánya által oda vannak irányozva, hogy az ország becsületét és méltóság­át biztosítsák, és a példátlan nehéz időkben Nagybritanniának békéjét a világ különböző népeivel föntartsák.“ A Times ma mondja meg Napolon Lajos álamcsinyja végett kezdett nyakas polémiájának igaz okát: az európai békeérti aggodalom az, és egy franczia be­­rontási kísérlet végetti leplezetlen félelem. Ezen thema annyiszor tetetett nevetségessé a Times által, miszerint mostani ugrását a fegyverre kiáltók tábo­rába egy hosszas történeti és philosophiai bevezetés­sel kénytelen igazolni. Nem­ kezdi épen Hengist vagy Horsánál, hanem Harald szász királylyal. A puhaságra vezető civilisatio , a békét óhajtó kereske­delmi szorgalom , a benső municipalis szabadság él­­vezetébeni képzelt bizottság, és az azon időszakbani harczkészületek elmulasztása különös analógiát képez a mai angol viszonyokkal; mint hajdan, úgy most is el lehetne a nemzet sorsát egy rögtöni hábo­rúval dönteni. „Nincsen hadseregünk — kiált föl a Times — mely e nevet megérdemlené, vannak ka­tonáink , kik nem tudnak még menni sem, lovasaink, kik nem tudnak lovagolni, vannak lőfegyvereink, melyek nem sülnek el, és tengerészi pattantyúsaink, kik ha valamit tudnak , idegen szolgálatba mennek át. Egypár sorhajója van Nagybritanniának, és ezek egész éven át a rabszolga-kereskedés ellen használtatnak. (Szegény philantrop Britannia, az emberiség szolgálatában egészen elsatnyult). Egye­dül csak insularis fekvésünkben bízhatunk , mely a nagy Napokon ellen is megvédett bennünket, és elfeledjük, miszerint a hadi tudományok előhaladása a kis Napokon előtt a tengervíz árkát áthidalta.

Next