Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)
1852-01-15 / 555. szám
Rousseau tetemei a Pantheonból a köztemetőkbe vitethessenek át. — Ő felsége a császár, hallomás szerint, dr. Hock Károly, miniszteri tanácsost a Lipótrend vitézi keresztevei diszesités e kitüntetésre a jeles hivatalnok a keresk. politikai téren tett jelentékeny szolgálatai által magát minden tekintetben méltóvá tette. •— Jólértesült körökben, imert közli a fr. O. P. Zg Bécsből: — szó van egy öntözési tervvel összekötött hitelmunkálatról, melyhez Kübeck báró, a birodalmi tanács elnöke adta volna a vezéreszmét. — Heine Salamon hamburgi "bankárház a cs. k. ausztriai kormány megbízatásából múlt évi április óta az év végéig a holsteini finanz-pénztárba a Holsteinban őrködő ausztriai csapatok számára 775,746 tallért fizetett be készpénzben. A téli vetések állapotáról a birodalom minden vidékiről nem igen örvendetesek a tudósítások. Köz panasz a hó hiánya, miáltal a vetések kipótolhatlan kárt szenvednek. — Hir szerint az eddigi egyetemi és gymnasiumi szerkezetek szinte javíttatni fognak , miután azok, mikép a tapasztalás bebizonyítá, a tanulók tudományos szellemének nem felelnek meg. — A ,,L. Z. C.“ írja : az első megalapítandó jegygyarmatot Ausztriában, mely kérdés fölött a magas kormány épen most tanácskozik, mint halljuk, a Bécs-Ujhely melletti mívelésre alkalmas Steinfeld van kiszemelve. — Balabine urnak Sz. Pétervárból Párisba küldetése iránt a „L. Z. C.“ azt mondja, hogy B. úr meg van bizva kijelenteni az elnöknek, mikép az európai hatalmak érdekében kívánatos volna az 1815 évi szerződvények fentartására nézve némi biztosítékokat nyerhetni. E szerződvények tudomás szerint, Napóleont és utódait kizárják Francziaország trónjáról. KÜLFÖLD Francziaország (!) Paris, jan. 9. — A Moniteur - ben közölt rendeletek Napoléon Lajos aláírással jelennek meg, nem mint előbb Bonaparte Napolion Lajos. Bonaparte Jeromos tábornagy unokáját a jövő héten fogadja a hadastyánok palotájában, s erre pompás ünnepélyt rendez. Tegnap a belügyminiszter fényes lakomát adott a megyei képviselők számára, kik Bonaparte herczeg üdvözletére jöttek volt. Az ifjú Casablanca rendkívüli küldetésben Turinba ment. Ma a tuilleriák és különböző miniszteri lakók közt telegrafi vonalak húzattak. A börzén az üzlet ma egy keveset csökkent, minek oka az újonan fölmerülő renteváltoztatás hite, és hogy a pénz a páris-lyoni vasútra fordíttatott. A Rotschild ház a páris-lyoni vasútra 2000 részvénynyel rendelkezik, hogy az aláírási vágyaknak megfelelhessen. Két társulatról beszélnek, mely a lyondesangoni vasút építését venné át. Grimaldi, Krisztina királynő felhatalmazottja áll az egyik társulat élén. A Moniteurnek egy rendelete szerint, a hadügyminisztert 11 osztály 7-re szállíttatik le. A négy osztályból kilépő főnökök : Vecarriires, Bertrand (nem a híres családból), Bourjade és Rebillot tábornokok. Ezen belbszállítás által lehetséges teend a megmaradt hivatalnokoknak, fizetések fölemeltetvén, annál nagyobb fénynyel élni.. Az elnök jó példával megy előre: közelebbről egy fényes tánczvigalmat ad a városházánál. Egy, Saint-Arnaud tábornok által aláírt rendelet, a katonai hadosztályok elhelyezéséről, melyben a franczia határszélen történendő lehető változások is megérintve vannak, a külhatalmaknál nyugtalanságra adott alkalmat. Ez okozta, hogy Hautpoul, Baraguay d’Hilliers és mások, kik a külföldi udvarokhoz akartak utazni, még Párisban maradtak. Kétségkívül: a kormány megnyugtató fölvilágosításokat fog adni. A Patrie és Bulletin des Paris czikkei szerint való azon hír, hogy a párisi salonokban ellenzék kezd alakulni. Az alkotmánynyal együtt, a senatus és államtanács összealkotásának közlését is hírlik. A jövő törvényhozó testületet illető választásokról most sokféleképen beszélnek, s azokat előkészítik; több megyében választó bizottmányok alakulnak, melyek, mint hiszik, nem fogadják el a Párisban alakult középponti bizottmány vezetését. Daczára minden igyekezetének, s daczára annak, hogy több tekintélyes egyén van az Excelmans tábornagy elnöklete alatt álló nemzeti választó bizottmányban , ez a jelöltek választására semmi nyomatékos befolyással nem bizand, feladata az, hogy a nagyobb városokban választó bizottmányok fölállításával foglalkozzék. A választó egyesület is Párisban újból alakult, s várja az alkotmány és választási törvény közzétételét, hogy a szerint indulhasson. A Moniteurben ma két rendeletet vártak, melyek közöl az egyik a párisi nemzetőrség feloszlatásáról szólandott, a másik pedig annak új alapokoni szervezetét tárgyalta volna. Ezután nem légiók , hanem zászlóaljak fognak lenni, mégpedig hat a Seine bal és tizenkettő jobb partján. A lovas legio változatlan marad, s ez egy tábornoktól vezényleti hat dandárt képezene. Minden városrészben, a polgármester elnöklete alatt, egy bizalmi férfiakból alakulandó bizottmány fogná ezen polgárkatonaságba a 25—30 éves egyéneket kijelölni. Ezen terv mindazáltal elhalasztatott, minthogy az elnöknek értésére adták, miszerint ezen rendszabály bizonyos körökben elégedetlenséget idézne elő, ezért semmi változtatást nem teendőnek. A Hamban volt tábornokok kiutasíttattak, s jelenleg Belgiumban vannak. Tudni akarják, hogy Napoléon Lajost nagyon sarkalták Changarnier tábornok és Charras ezredesnek Cayennebe leendő deportáltatására, de az elnök jó szívét nem tudták félrevezetni , következőleg ő is egy évre társaival együtt, Francziaországtól távol leend. Azon hír terjedt el , hogy az oktatásszabadság az universitás romjain proclamáltatnék. Ez azonban csak hir, s nem lehet hinni, hogy a császár unokája egy oly intézetre tegye kezét, melyről a császár oly sokat tartott, bárha Montalembert mindegyre sarkalja , s egyedüli föltételül tűzi ki a dolgok új rendjébeni fáradhatlan közremunkálásáért. Azon levélről, melyet az orosz czár Napokon Lajoshoz intézett volna, sokat beszélnek. Ezen levél különben, mint a Sz. András rend is, üres hírek közé tartozik. Ezen hírre okot szolgáltatott, mint mondják, gróf Nesselrodenak az itteni orosz követhez küldött jegyzékirata, mások szerint egy levél, melyet Lieveti herczegnő a czár egyik leányától kapott, s melyet Turgottal közölt volna. Ezen jegyzékirat, vagy levél szerint, a czár megelégedését nyilvánította volna a dec. 2-ki tény iránt, s egyszersmind azon óhajtását fejezte ki, hogy Napoleon Lajos azon helyzetben, melyet jelenleg elfoglal, a Francziaország és egész Európa részére tett nagy szolgálatot hajthassa végre A diplomatiai közlemények csakugyan ezen szellemben történtek, s már azt is tudják, hogy az 1852-ki új alkotmányban a felelős államfő azon czímet tovább is megtartja, mely a történet által megszenteltetett. Páris, jan. 10. — A Moniteur ma következő rendeleteket közöl: I. Napoleon Lajos, a köztársaság elnöke rendeli: a franczia föld-, Algier- és a gyarmatokból, közbiztossági tekintetből száműzetnek a volt képviselők közöl, kiknek nevei itt következnek: Eduard Valentin , Paul Racouchot, Agricol Perdiguier, Eugène Cholat, Louis Latrade , Michel Renaud, Joseph Bertold (du Rhone), Joseph Burgard, Jean Collavru, Joseph Faure (du Rhone), Pierre-Charles Gambon, Charles Lagrange, Martin Nadaud, Barthelemy Terryer, Victor Hugo, Cassal, Signard, Verguier, Charassin , Bandsept, Savoye, Joly , Combier, Bousset, Duche, Ennery, Guilgot, Hochstuhl, Michet-Bould, Banne, Bertholon, Schölcher, De Flotte, Joigneaux, Labonlaye, Bruys, Esquiros, Madier-Montjan, Noel Parfait, Emile Pean , Pelletier, Raspail, Theodore Bac, Bancel, Belin (Drome), Besse, Bourzat, Brives, Chavoix , Dulac, Dupont (de Bussac), Gaston Dussonls, Guiter Lafon, Lamarque, Pierre Lefranc, Jules Leroux, Francisque Maigne, Malardier, Mathieu (de la Drôme), Millotte, Roselli-Mollet, Charras, Saint-Ferreol, Sommier Testelin (Nord). Azon esetben, ha valamelyik az itt kijelölt egyének közöl, ezen rendelet ellenére, vagy egyiket a megtiltott föld közöl átlépné, a közbizottság kívánalma szerint deportáltathatik. Kiadatott a tuilleriapalotában, a minisztertanács kihallgatása után , jan. 9-kén 1852. Napoleon Lajos. Belügyminiszter : De Morny. II. Napoleon Lajos a köztársaság elnöke rendeli : 1. czikk. Egy időre a franczia föld és Algierból a köztársaság tekintetéből eltávolíttatnak a törvényhozó gyűlés volt képviselői közöl, akik itt következnek : Duvergier de Hauranne, Creton, general de Lamoricière, general Changarnier, Baze , general le Fle, general Bedeau, Thiers, Chambolle, De Rémusat, Jules de Lasteyrie, Emile de Girardin, general Laidet, Pascal Duprat, Edgar Quinet, Antony Timoret, Victor Chaui Tour, Versigny. 2. czikk. Ezek Francziaország vagy Algierba csak a köztársaság elnöke különös engedelmével térhetnek vissza. Kiadatott a tuilleriákban, a minisztertanács kihallgatása után, jan. 9-kén, 1852. Napoleon Lajos. Belügyminiszter : De Morny. Fölvilágosító függelékül a Moniteur ezeket közli : A kormány szilárdan elhatározván, hogy elejét vegye mindannak, mi nyugtalanságot idézhet elő, bizonyos személyek ellen, kiknek Francziaországban léte a közcsend helyreálltát akadályozhatta volna, ily rendszabályokhoz kellett nyúlni. Ezen rendszabályok három osztályú emberekre alkalmaztattak. Az elsőbe tartoznak az oly egyének , kikre rábizonyult , hogy a közelebbi fölkelésben résztvettek, ezek bűnök fokozata szerint a franczia Guyanna vagy Algierba deportáltatnak. A második osztályba tartoznak a socialismus előkelő főnökei; ezeknek Francziaországban jelenléte polgárháborút idézne elő; ezek a köztársaság területéről elűzennek, s ha visszatérnek, deportáltatnak. A harmadikba azon egyének tartoznak, kik magukat a kormány iránti ellenségeskedésük által kitüntették, s kik jelenlétének hajtogatás lenne következménye ; ezek egy darab időre Francziaországból eltávolíttatnak. A jelen körülmények közt szilárdság a kormány kötelessége; mindazáltal tudni fogja a legigazságosabb mértéket követni. Marc-Dufraisse, Greppe, Miot, Mathe és Richardet urak a franczia Guyannába deportáltatnak.“ A száműzöttek névjegyzékében, Girardin Emil neve legnagyobb csodálkozást gerjesztett, s a híres publicista nem különben meg volt lepetve, mint barátai. Annyira nem volt reá elkészülve, hogy reggel a belügyminiszterhez akart menni, vele a censura végett egyetértendő. Hírszerint Girardin neve Raspail és más hegypártiakkal az ideiglenes kormány névjegyzékében állott, mely lajstrom a torlaszharcz alkalmával jutott a hatóság kezeibe. Azt is megjegyzik, hogy a száműzöttek lajstromából Jules Favre és Michel (de Bourges) nevei hiányzanak,akiknek tulajdonítják a hírlapok a dec. 2-ai harcz egy részét. A száműzött tábornokok iránt a kormány azon kedvezménynyel viseltetett, hogy fizetéseiket meghagyta , s azt állítják, hogy a második osztálybeli számüzötteknek nem lenne nehéz a visszatérhetés. Azt mondják, hogy reggel a Moniteur-ben még egy számüzési lajstrom jelennék meg; ezen hírre okot szolgáltat azon körülmény, hogy az eredeti lajstrom sokkal terjedelmesebb volt. Sok név kitöröltetett s többé nem ilyenkép jelenendnek meg egy hivatalos lapban. Megjegyzik, hogy a lajstromokban egyetlen legitimista képviselőt sem láthatni. 5—600 deportatióra ítélt, kik között azonban az öt hegypárti képviselő, kiknek neve a Moniteur-ben áll, nem volt, Ilavreba vitetett, s onnan Cayennebe deportáltatnak. A Franczia- és Angolországok között, az irói tu vnsivmiiiii, vi., w otauiucetu uviliu. őket és húzzák, ahogy Isten tudniok adta. A közönség riadó tapsokban tör ki, s tapsait ismétli, valahányszor vérpezsdítő zenéjüket hallatják e barna zenészek. Honnan e hatás ? Miért, hogy újra és újra egész az elragadtatásig felbuzdul a magyar ember oly dallamok hallásán, melyeket már százszor hallott, s módjában van hallani mindennap ? E zene, e dallam szívünk szózata. Érzelmünk tükröződik annak folyamában. A múlt emlékezései, a jelen öröme, bánata szólnak abban hozzánk, és lelkünk viszhangot ad rá, mint szélhárfa, melyet megillet egy látatlan kéz, az esti lebél. De szükség, hogy a ki szívünk húrján ckép akar játszani, lelket, meleg érzést csaljon elő a hegedű húrjaiból. Mesterséges czikornyák, mik akár a szabatosság, akár a művészi végrehajtás egyéb kellékeinek rovására történnek, nem tehetik ránk magyar dallamokban azon hatást, melyet a szabad természetességgel , melegen játszott népnóták tesznek. A Patikárusok hű példányképei e természetességnek. Mikor az ő hegedüjök sir, vele sir a magyar ember szive; mikor vigad, mozogni, föltámadni látjuk azon pajkos élénkséget, mely a búfelejtett ifjak ereit buzdítja. S mivel zenéjük igazi, mivel kiválólag magyar, mindig gyönyörrel fogja azt hallani fia magyar ember. Különben nem akarunk ez általános kifejezések által szükségtelen dicséretet halmozni fejekre. Ők azon körben, melyben ekkorig mozogtak, kivívták az érdemlett elismerést, a nélkül, hogy szerfölött izzadtak volna utána. — Azt, hogy bandájukat színházunkbani fölléptetésre méltaták, nem róvjuk föl náluk fejökön felüli gebeszkedésnek, miután itt különben csak mint mellékes segédeszközök jelentek meg, akár aztán, mint később kisült, legelső tényezőkké áltak. A közönség általános tetszéssel fogadta őket; sajnos ízben megéljenezte s előtapsolta, tanubizonyágául annak, hogy e kisded zenetársaság föl bírja illanyozni a közönség kedélyét akkor is, midőn a Flviditás egyéb eszközei mellette talán süker nélkül maradnak. Megmutatta ezt nemrég egy hangverseny skralmával is, hol csaknem egyedül az ő zenéje mente meg a hallgatóságot az elalvástól. A Patikárusok bandája eddiginél szigorúbb királynak téve ki magát színpadom föllépte által. A szinap hirdetése után némelyek azt hivék, hogy föllépőek zeneügyességek, szorgalmuk és előhaladásuk kitntetésére van szánva, miután e föllépést a szinlap igelső sora külön hirdető. És sokan meglepetésre ártottak számot, sokan valami olyat vártak, minőt e sanda azelőtt még nem nyújtott, vártak tőlök valami újdonságot, vártak tőlök egész hangversenyfélét. Eárakozás azonban , valamint egyrészről hibás térelés volt, úgy másrészről nem is követte egyéb csaódásnál. A Patikárusok zenéje csak a darab érdekeik emelésére volt fölhasználva, ép úgy mint más égjátékiró fölhasznál arra tánczot és dalt. Nem is éptek föl semmi újdonsággal; húzták azon régieket, melyeket vendéglőkben, kávéházakban s egyebütt laponkint húzni szoktak. Ezért jön aztán, hogy a darab után a közönség némely tagjai indignational jegyzék meg, miként színházra adott pénzükért kávé vagy vacsora mellett kényelmesebben s nyereségesebben hallgathatták volna a Patikárusokat, kik itt is, amott is és mindenütt ugyanazokat játszák. Voltak olyak is, kik azt vették észre, hogy e banda nagyon gyönge a színpadhoz , hogy zenéjüket egészen elnyeli a különben is rész acusticával bíró ház — de hogy nem nyelte el, arról cáfolhatlan tanúbizonyságot tettek a közönségnek számos ízben megriadt tapsai. Világos különben, hogy az ő bandájuk nem török muzsika. Hat darabot játszódtak összesen, azok közt kettőt Patikárus Ferencztől (keresztúri és parádi emlék), egyet Károlyiéi (jászberényi emlék). Mint zeneszerzőket most volt alkalmunk először ismerni. Szerzeményüket nem vesszük bírálat alá; elég, hogy mind a három darab, igen kedvelt nótája e zenebanda közönségének. Azt egyébként megemlíthetjük, hogy a nótacsinálási düh nekik nem kenyerük, s ha olykor egy-egy régi emlékezetet megújítnak, megfejelnek, ám legyen is szaporodjék vele az új nóták száma, melyek gazda nélkül élnek az országban. De az olvasó talán megsokalja már e hosszú beszédet a Patikárusok zenéjéről, s magáról az „Éji zenéről“ óhajtana valamit hallani. Tréfa nélkül ki kell mondanunk, hogy mi eddig is arról beszéltünk s ezután is arról fogunk beszélni. Most pedig következnek a játék folyamában előadott vocalnégyesek. E czím alatt négy dalt adott elő az énekkar nyolc* tagja ily renddel: 1. A szerelem sötét verem, népdal (hogy Petőfitől , ezt elfeledték utána tenni). 2. Kidőlt a fa mandulástól, népdal. 3. Lützow vadászkar Wéber Károly Máriától. 4. Azt gondolom eső esik, Petőfitől; zenéje Bognár Ignácztól. — Az egyes darabok végrehajtásában kitüntetett ügyességét e nyolcz férfiúnak lehetlen el nem ismernünk. Legtöbb gyöngédséget tanúsítottak „Lützow“ vadászdalában, legtöbb darabosságot a különben oly gyönyörű „Kidőlt a fa mandulástul“ népdalban , melynek már magában is czikornyás frisét csaknem elhadarták. A nagyszámú közönség őket is méltányos kitüntetéssel fogadta s teljes szivéből osztotta azon pohárköszöntést, melyet a darab hőse , „a magyar zene és színészet — mint a magyar nemzetiség hatalmas gyámoszlopainak éltetésére“ szívhez szóló bár elkopott szavakkal jőn. „De az Éji zenét, az Éji zenét magát a darabot! az eredeti vígjátékot!“ ... ekép látszanak sürgetni bennünket olvasóink. Bocsánatot! arról szóltunk fölebbi sorainkban, és elvégzők róla beszédünket. Maga az Éji zene , az éji zenék és dalok harmoniái alatt egészen elmosódott, láttatlanná lett, mint egy vándor láp, melyet, midőn tarka virágai után nyúlnánk, észrevétlen támadt viz borit el.lajdont illetőleg kötött szerződés tegnap helybe hagyatott. Ma 20,000 5ortos veretett Napoléon Lajos mellképével ; a pénzverő házaknál a tolongás rendkívüli volt. Rómából jött levelek szerint két franczia főpap, ezek közt a bordeauxi érsek, bibornokká neveztetnék. Drouyn de Lhuys rendkívüli küldetéssel megy Német-Alföldre. Montpellierben 60 egyént fogtak be. Az Independance belge szerint Bedeau tábornok egy nő (nővére) és egy szolga kíséretében a vasúton ma reggel Brüsszelbe érkezett; nem tudják, hogy rendőrök kísérték-e vagy sem. Nagybritannia, London jan. 7. — A királyné jövő szombaton titkos tanácsot hivand össze Windsorban, meghívások már tegnap minden miniszterhez megküldettek. — Az amerikai követ tegnap Downingstreetben conferenziát tartott. — Grey Károly Londonba érkezett. — A Capcoloniát mindenünnen szerencsétlenség éri. Magrera hajó alig indult el a kafferek ellen küldendő vadászosztálylyal, s máris oly szélvész vette elő, hogy egészen leszerelve kénytelen volt Plymouthban keresni menedéket. London , jan. 8.— A miniszterkrízis, mely Palmerston lord kilépésével kezdetett, 14 nap óta többféle tanácskozások és módosítási tervekre nyújtott alkalmat. Múlt este óta újra újabb minisztercombinatióról szóló hírek szárnyalnak, a legelterjedtebb következő: Graham J. tegnap érkezett Londonba, hogy Russel lorddal egy conservativ-volig kabinet alakítása fölött tanácskozzék. Eredménye következő e tanácskozásoknak: Landsdowne lord, Broughton lord, Labouchere és Graham lord, mint az admiralitás első lordja, Newcastle herczeg, mint a központi tanács elnöke, és Sidney Herbert, mint a hadsereg főpénztárnoka , és Gladstone, mint a kereskedelmi collegium elnöke lőnének a kabinetbe. Tanácselnök Landsdowne. — A Morning Post és Daily News két különböző színű lap e lehetőség fölött lármát ütnek. Daily News egy oly minisztériumnak sem jövendöl tartósságot, melyben csupa alkalmazási szeszélyből egyetlen antiliberális tag résztveeni. Morning Post nem hiheti, miszerint Russel lord oly férfiakkal, mint Graham, Sidney Berbert, és Cardwell egyesülne, kik az 1850-ik évi nevezetes debatte alkalmával Palmerston lord nemzeti politikája ellen szavaztak. És emlékeztet az alsó ház ünnepélyes Verdictejére „miszerint a külpolitikának alapelvei őfelsége kormánya által oda vannak irányozva, hogy az ország becsületét és méltóságát biztosítsák, és a példátlan nehéz időkben Nagybritanniának békéjét a világ különböző népeivel föntartsák.“ A Times ma mondja meg Napolon Lajos álamcsinyja végett kezdett nyakas polémiájának igaz okát: az európai békeérti aggodalom az, és egy franczia berontási kísérlet végetti leplezetlen félelem. Ezen thema annyiszor tetetett nevetségessé a Times által, miszerint mostani ugrását a fegyverre kiáltók táborába egy hosszas történeti és philosophiai bevezetéssel kénytelen igazolni. Nem kezdi épen Hengist vagy Horsánál, hanem Harald szász királylyal. A puhaságra vezető civilisatio , a békét óhajtó kereskedelmi szorgalom , a benső municipalis szabadság élvezetébeni képzelt bizottság, és az azon időszakbani harczkészületek elmulasztása különös analógiát képez a mai angol viszonyokkal; mint hajdan, úgy most is el lehetne a nemzet sorsát egy rögtöni háborúval dönteni. „Nincsen hadseregünk — kiált föl a Times — mely e nevet megérdemlené, vannak katonáink , kik nem tudnak még menni sem, lovasaink, kik nem tudnak lovagolni, vannak lőfegyvereink, melyek nem sülnek el, és tengerészi pattantyúsaink, kik ha valamit tudnak , idegen szolgálatba mennek át. Egypár sorhajója van Nagybritanniának, és ezek egész éven át a rabszolga-kereskedés ellen használtatnak. (Szegény philantrop Britannia, az emberiség szolgálatában egészen elsatnyult). Egyedül csak insularis fekvésünkben bízhatunk , mely a nagy Napokon ellen is megvédett bennünket, és elfeledjük, miszerint a hadi tudományok előhaladása a kis Napokon előtt a tengervíz árkát áthidalta.