Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)
1852-02-03 / 570. szám
szári kor alkotmányai a demokratiai elemek lehető kiszorításával, a nép választásának megsemmisítésével minden valódi hatalmat az államfő kezébe központosítottak; az 1852-diki alkotmány ellenben a hatalmat nagy és tág kiterjedésben az elnökre ruházta ugyan, de ez autokratiai irány és szellem mellett a népfenség és általános szózatolás elvét fentartja. — Fog-e, s minő bonyolodásra fog alkalmat adni — folytatja tovább a M. N. — e csodálatos tarkaság, s ezen össze nem férhető elvek, irányok és törekvések egybevegyitéset az idő mutatja meg. — De nagy valószinüséget lát abban, hogy, ha a végzés teljes időpont a változó és újításon kapó nép beléletében eljőne, mi B. Lajos bukását vonná maga után — e változás a legszélső végletet idézné elő , s igy a vörös elveknek s ezeken alapuló sociális-demokrata köztársaságnak uralomra jutásával fogna végződni. A Pester Zeitung (febr. 1. sz.) szánalmasan említi föl, hogy nekünk magyaroknak nincs okunk félni kereskedelmi megszorításoktól, mint az északi németnek , sem félni a nagyobb concurrentiától, mint a tiltó rendszer barátinak. Nálunk egy gyár sem fog a munkával fölhagyni, mivel a külföldi gyámokok bennünket olcsóbb gyárműkészítményekkel árasztanak el. És miért ? kérdi, mert,ígymond, amivel nem birunk, azt nem veszthetjük el. — Ezután elősorolván földmivelésünk szomorú állapotát s münchenbeni hátramaradásunkat, mondja, hogy nekünk főleg egy biztos jutalmazó vásárra van szükségünk , s oda kell törekednünk, hogy minél több nyersanyagokat vihessünk ki, s minél több gyárműkészítményeket fogyaszthassunk, stb. A Wanderer (jan. 30 sz.) az angol torykról és ezek taktikájáról értekezik (A felüliratban tévedésnek tartjuk a ,Whigs' szót.) A toryk, szerinte, az ez évi parlamenti ülésszakban ismét hatalomra jutni reménylenek. Szándékuk a jövedelemadót megszüntetni s azt beviteli vám által pótolni; továbbá megtámadni a whigkormányt, hogy a gyarmatokat annyira elhanyagolta ; végre szándékuk határozottabb s erélyesebben föllépni Francziaország ellenében. A toryk ezenfelül még hivatkoznak a külügyek vezetésében pártjuk hagyományaira ; ők kötötték az utrechti békét. írták alá az 1815. évi szerződéseket, s igy hiszik, mikép csak ők — a toryk t. i. — képesek Angliának a szárazföld ellenében ismét befolyásos állást szerezni. Az Ostdeutsche Post. (jan. 30 sz.) újabb töredékeket közöl Ficquelmont L. gróf legközelebb megjelent munkájából, s az eddig közlöttekből is meg kell ismernünk, hogy ezen érdekes munka által a politikai irodalom kitűnőleg gazdagodott. A Presse (jan. 30 sz.) bevallja, hogy Anglia fegyverkezik. Nem szenved, szerinte, kétséget, hogy a francziaországi viszonyokat Angliában több aggodalommal nézik, mint a szárazföldön. De azért Angliában sem gondol senki is komolyan háborúra. Anglia készül s fegyverkezik, mert ez által saját ügyeiről vonja el a figyelmet. „Ha Anglia a jelen franczia viszonyokban magára nézve veszélyt látna — úgymond a Presse — egészen más eszközök állnának rendelkezésére hát elfelejtette volna már azon kis háborút, melyet idegen földön már annyiszor oly mesterileg játszott? Bizonyosan nem, és Francziaország mostly háborúra csak nagyon is alkalmas tér fogna lenni.“ A Lloyd (30 sz) szinte csak azon nagy s növekedő aggodalomról szól, mely Angliát egy Francziaország részérőli megtámadhatás miatt szállotta meg. Ezen Francziaországtóli félelem mutatkozik a franczia elnök és minden rendszabályai iránti leglángolóbb gyűlölség alakjában is. Azonban ez még koránsem odamutat, hogy Európa békéje csakugyan meg fog háborítatni. A Lloyd véleménye is az, miszerint Anglia hatalmasan készül magát védállapotba helyezni, de csak azért, mivel a megtámadtatást lehetségesnek tartja , nem pedig mivel valóban hiszi, hogy meg fog támadtatok Az Ost Deutsche Post (jan. 31. sz.) a havi új bankkimutatásról értekezik s e tárgyban közli okszerű nézeteit. A Wanderer (jan. 31. sz.) Ficquelmont gróf legközelebb megjelent érdekes új politikai munkájának („Palmerston lord, Anglia és a szárazföld“) tartalmát ismerteti meg. Másod-czikkül egy Pestről kelt értekezés áll, melyben a szerző kifejteni törekszik, mint alakulhat Magyarországban egy erős nemzeti párt. A Lloyd (jan. 31.) Az Ausztriábani hisztoriai jogról értekezik , s e czikket, mint látszik, különösen a porosz lapokban közelebb megjelent ausztriai szózatok idézték előnyök valának. Alig számlálhatott többet tizenöt éveknél. A család többi arczpéldányai között úgy vette ki magát e szép arcz , mint kontár festmények között a nagy Sanzionak valamelyik remeke. Ezen pusztán még két egyéniség lakott, kik kisebb, nagyobb részben , kiegészítői valának a v**i úritársaságoknak : Fakó Imre a magtártiszt, és Destillator a pálinkaházi ellenőr, születésére franczia. Fakó Imre valaha falusi rector volt, szabadabb sociális formákhoz kötött magaviselete miatt azonban mindjárt a második évben elűzetvén, beszegődött gazdasági gyakornoknak , s mint ilyen 16 évi csendes, de érzéketlen szolgálat után , a magtártiszti állomást kiérdemelte. Középmagas czingár ember volt, nagy orrú és ragyás , barkószálait egyenként meg lehetett volna olvasni, bajusza a szó legszorosabb értelmében sugár volt. Életkorára az ötvenöt évet is jóval haladta. Destillatornak két jellemző vonása volt: sohasem hordott frakknál egyéb fejruhát, s fejéről a magastetejű kalapot csak olyankor emelte le, midőn fedél alatt, magánál jelentősebb emberekkel társalkodott. Rendkívül élénk volt minden mozdulataiban. Egyike volt Napóleon legőrültebb tisztelőinek s magasztalóinak. Alig számlálhatott többet 33—34 éveknél, kellemes külseje első pillanatra bárkinek a rokonszenvét is megnyerhető számára. Kellett jó egy óra, míg kellőleg sondíroztuk magunkat. A vőlegény, a boldogságban úszó Gabu Gabi azon- nal magához körmölte menyasszonyát, s a kisebbik szoba szegletében egy ócska divánon állapodván meg, suttogva a jövő szép képeiről beszélgetének, feledve, vagy készakarva mellőzve a prosai rámákat. Rósa távozása s illetőleg elfoglalása egyikünknek sem okozott kellemetlen perczeket, Kósát könnyen lehetett nélkülözni, sőt kellett is, miután a vőlegény csak jogait gyakorolta. Zsombekné és Repczéné a vendégpamlagon a veteményes kert terményeiről értekeztek, válogatottnál válogatottabb szavakban osztogatván közös bókjaikat. Gunda kisasszony és Gerő urfi remegés között a virágoskertre nyíló ablak mellett készíték a czementet építendő légváraikhoz. Csere Pali Destillator ellenőrrel vitatkozott a külföld politikájáról, s különösen a franczia nép jelleméről oly ingerülten s oly szabad gesticulatioval, hogy míg Destillator egy eczetesüveget brennelt a credenczről, addig Csere akaratlanul kétszer ütötte nyakon Fakó Imrét, ki örömest szenvedte a véletlen e csapásait, csakhogy a tanuságos vitában részesülhessen. Én bárha a gazdasághoz annyit sem értettem, mint egykoron Borsos Marczi a gazdasági lap szerkesztéséhez , Repczével, a lednek termesztéséről kezdtem szót váltani, folytonosan szem előtt tartva ezen arabs közmondást: „Beszélni ezüst, hallgatni arany.“ Nárczis Nárczis a kedves gyermek Herminének szavalta költeményei némelyikét, annyi pathossal és érzékenységgel, hogy a leányka többször nevetését kénytelenittetvén elnyomni, fülig pirult. Mig benn a termekben ezek történtek, addig künn a konyhában egy öl hasábfa pirította csaknem az egész naturalien cabinetet, s oly pattogást és ropogást eszközölt, hogy az ember kénytelen volt szemét folytonosan hunyorgatni, a szünet nélkül tartó idegrázkódtatásoknak miatta. Olykor egy egy káromkodás, sőt kedélyesebb nyakleves is behangzott a fenyőajtókon, s a szakácsnő komoly szidalmai, a szolgálók élet és feleselései egyszer másszor mosolyra is ingerlék egyikét vagy másikát a bennlevőknek. A kedélysituatiokból bárki azonnal észrevehető, hogy ünnep van Repcze Kázimér uramnál, s hogy a v**i tisztilakban, ha nem magas, de bizonyára érdekes vendég szerepel. Pontban kilencz órakor virágokkal s mindennemű czukorsüteményekkel ékített és czifrázott asztalhoz vezettetünk, s csakhamar pár udvarias szócserélések után elfoglaltuk helyeinket. Még a vacsora föltálalta előtt eltökéltem magamban, hogy annak folyama alatt a komoly szemlélődét fogom játszani. A sors úgy akará, hogy Nárczis Nárczis, és Destillator közé jussak. — Gáborpajtás többet végy abból a töltött karalábéból, úgy tudom, neked kedves ételed, azért hogy vőlegény vagy, sohase genirozd magadat, más itt nem lát, csak mi rokonid, barátid és szerető menyasszonyod , a pedig még örülend neki, ha jó anyja főztét ízlésed által megdicsérended. Ezen meglehetős hosszú bevezetéssel nyitotta meg Repczei a társalgást. Gaby mosolygott, a halvány menyasszony pedig elpirult. Repczéné és Zsombekné piano vitába bocsátkoztak a töltött karalábéról. Csere Pali és Hermine egymás mellé jutván, bizalmasan suttogtak, ezen bizalmas suttogás az egész társaságban talán csak nekem tűnt föl, s megvallom, én abban nem sok örvendetest láttam a kedves Herminre nézve. ,Várjon mikor fogok ismét Rósa nagysámmal vacsoráini ?" Ezt a fakó kérdést Fakó Imre tette a magtártiszt. — A mikor akar Fakó úr — E*** nem messze van, s mi mindenkor szívesen vesszük, ha meglátogat. — Sőt megaprehendálom, ha idegenkedik házunktól — egészíté ki Gabi , sok szívességet, de annál több ravaszságot mutató szemhunyorítással. — Mindég oly keveset eszik Nárczis úr, vagy talán csak nálunk . . . , de sem végezhető a kedves Ilermin, Nárczis közbevágólag válaszolt. Egész életemen át a kevesetevők közé tartoztam, izlésem meglehetős van, de annak megfelelő étvágygyal sohasem bírtam. — A költők ambróziával élnek — jegyző meg mosolyogva Destillator, azért rendesen soványak. Ezen strassburgi életén, kivéve Nárczist s engemet, mindannyian jóízűen nevettek. — Gondolkodtunk mi költőknek való ételről is — lesz sznepf és szpárga is. Szólt enyelegve Repczéné, édes pillanatot vetve a szenvedő Nárczisra. Vanasnefnek bizonyos kiegészítő része, azt inkább ajánlanám Nárczis Nárczis úrnak, az inkább költőknek való eledel, ha, ha, ha. — Szinte székestől fölfordult Csere ezen exquisit életére, melyet ő némi gúnynyal és czélzással mondott ki, s nem annyira nevetett, mint kaczagott. Osztoztak kaczajában Repcze tiszttartó, és Fakó magtártiszt urak. A költő lesütő szemeit, s egy nagyot sóhajtott._ A franczia vigasztalá a nemes szenvedőt, ki a franczia vigasztalást ismeri, nem csodálkozik, ha a mása fölkentje még komolyabb lett, mint azelőtt. A snef három példányban , kiegészítő részeivel együtt szerencsésen megérkezett. Amint a zsinóros hajdú azt a kellő helyen letette, Repczéné rögtön végig futott a boldogultakon pillanatával, s azon perczben nyakig veresedett, fölállt, s nem annyira ment, mint rohant kifelé. Egypár hallható csattogás után, mit feleselés és sirás követett, halványan csakhamar megjelent. Festői volt most arcza, hibircsei világoskékben mutatkozának s a halvány területen úgy vették ki magokat, mint calcedonon a turkisek. — Baj történt mama ? kérdé résztvevőleg a papa. — Szcandalum, amit ezeg a Cselédeg csinálnak, négy sznepiből csak három jött az asztalra, egyet megérettek a szárga gopóval. Ne méltóztassék azért haragulni édes nagysám, szólott résztvevőleg a költő, mintegy vissza akarván pótolni a háziasszony előbbi figyelmét. Sohase boszankodjál édes barátném — engesztelődék Zsombékné, — nálam is mindennapi dolog, hogy a legjobb falatokat a kopók hordják el. — Nem tudom, akarva, nem akarva, de midőn Zsombékné ezeket mondta, Hámori Gerőre pillantott. A kopók alatt lehet, hogy az írnokokat értette. Gerő Gundára forditó szemeit, mintha mondani akarta volna: Te érted mindent elszenvedek. Gunda e pillanatban épen Csere Palival kaczérkodott, s a szegény írnokot talán végképen feledé. Gerő látván, hogy mindenki mellőzi, a sneffeknél keresett kárpótlást és vigasztalást, s egész a botrányig sokat vett. Épen valami mártásos tésztát tálaltak föl, midőn a menyasszony és vőlegény egésségére poharat emeltem. Röviden, de velősen kívánván szólni, csak enynyit mondottam : Adja az ég, hogy a szerető pár minden napjai oly boldogok legyenek, mint az esküvő napja leend. Megharsant az éljenben a szobában, kan az udvaron épen az ebédlő közelében egy pisztolydurranás hangzik és zúzta be az ablakokat, az üvegdarabok , mint jégeső szóródtak reánk, az égő fojtás a tésztástányér közepén állott meg. Mindnyájan fölugráltunk. A menyasszony elájult. Nárczis hervadásnak indult. Repcze káromkodott. A franczia és én nevettünk. Fakó kiment a delinquenst fojtogatni. Csere használva az alkalmat, a megrettent sfermipét magához ölelé. Gerő a kétségbeesett asszonyokat vigasztalá. Végre megültek, legalább látszólagosan, a külön nemű szenvedélyek. Vacsora után még társalogtunk. Későbben mindenki lenyugodt. Irigyeltem a kulcsár álmait — de csak álmait! Folytatjuk. HIVATALOS. Császári rendelet kelt f. hó 20-án a státusügyészségek hatáskörét illetőleg. Hogy a státusügyészségeknek a bir. törv. lap 266. számában kiadott 1850. jul. 10-ki nyilt parancsomban kijelölt hatásköre, mihelyt lehetséges, az 1851. dec. 31-ki határozataimban (bir. lap 1852. folyamának 5. sz.) megszabott határok közé visszavitessék , miniszteri és birodalmi tanácsom meghallgatása után rendelem mint következik : 1) E rendelet kihirdetése napjától a státusügyészség hatásköre a büntetőperekre szorítandó. Az eddig kibocsátott törvények , melyek a státusügyészségnek nagyobb hatáskört adtak s különösen az organikus törvényeknek 68. §-a s a státusügyészséget illető 1850. jul. 10-iki VI. főrésze, ennélfogva hatályból kilépnek. 2) A státusügyészségek részvétele a birósági és ügyvédségi gyakorlati vizsgálatoknál, mig bővebb határozmányok ki nem adatnak, föntartandó. 3. A jegyzőségi biztositék vizsgálata és kiszolgáltatására nézve a státusügyészség helyére (az 1850 sept. 29-ki jegyzőségi rend 19 és 24. §§-a k. 1. 366 sz.) a megyei törvényszék lép. Igazságügyminiszterem van megbízva, e rendeletem életbeléptetésére a bővebbi intézkedéseket megtenni. Ferencz József, s. k. Schwarzenberg s. k. Krauss F. s. k. Legfelsőbb megbízásból: Kansonner s. k. minisztertanácsi irodaigazgató. A cs. kir. magyar országos pénzügyi igazgatóság által, a budai cs. k. kincstári főpénztári hivatalnál Halczel János , és Grimm Ferencz, eddigi volt járulnokok, pénztár tisztekül; Schulcz András pedig cs. kir. nyugalmazott főhadnagy, nem különben Reusz József, és Petkó István , eddigi volt díjas gyakornokok , járulnokokul, ideiglenesen kineveztettek. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. — A Duna hullámai a közel napokban sűrűbben kívánták emberáldozatjaikat, mint egyébkor. Kevés napok elforgása alatt két szerencsétlenség felől tudósíttatunk a múlt hét folytán. Két egyén, fiatal volt-e vagy épen gyermek, nem tudhatni, a lanezhídon ment keresztül alkonyat felé. Pajzánkodva hajigálták egymást az útról fölkapott hódarabokkal. Egyik végre a híd korlátján túllépett, a híd szélére, hogy onnan havat kaparjon föl.... Az egyensúlyt elvesztő, s le a mélységbe zuhant. A part mellett levő csónakok rögtön siettek segítségére , de a szerencsétlen mindjárt elmerült, csak sipkája maradt a víz színén. A sipkát kifogták, az embert nem. — Egyik nap délben a gőzhajók felső lakhelye körül egy asszonyi hullát vetett föl a viz; egy darabig a felszínen maradt , de a régi hid táján elmerült, s többé föl nem vetődött. — Két úri ember közöl, kik egy éjjel jöttek át a lánczhidon, egyik a hídon öntudatlan összeomlott, úgy hogy az őröknek kellett elvinni a másiknak azon és óta semmi nyoma. A Spiegl azt gyanítja , hogy alkalmasint a Dunába veszett. — Classicus nemzeti drámánkat, Katona József „Bánkbánját“, mint német lapok Írják lux Adolf, ki Petőfi költeményeit is németre áttette, német nyelvre fordította, s több színházhoz megküldé előadatás végett. — A bölcsőde , mely naponkint halad teljes létesülése felé, e hónap közepéig okvetlen megnyittatik. — A pesti nemzeti casino tagjai, mint hiteles forrásból tudjuk, folyvást feltünőleg szaporodnak, s ügye már ezáltal is erősbödik , mely körülménynek mostani viszonyaink között kétszeresen örvendhetni. Vagyoni állása sem csökkent, mert a legközelebbi hivatalos kimutatás szerint, a casino valóságos s remélhető összes pénzértéke 79,273 ftot 17 krt tett ezüstben, mely összeg nem csekély alapja egy ily czélu és szervezetű testületnek. — A Jankovics-féle könyvtár-, régiség-, s okiratgyűjtemény már csaknem egészen elkelt. Mint nemrég irtuk a nemzeti muzeum is jelentékeny szerzeményt tön e becses gyűjteményből; ezen kívül a magánosok között gróf Andrásy Manó, és báró Prónay Gábor urak. A becses könyvtárnak nagy részét Horovitz pesti antiquarius volt szerencsés megszerezni, mint némelyek írják, kétezer pengő forintért holott találkoztak, kik sokkal többet is megadtak volna érette. E körülménynek azonban mégis annyiban örvendhetni, hogy a becses gyűjtemény legalább hazánkban maradt. VIDÉKI ÉLET. Arad, jan. 28. Tisztelt szerkesztő úr! Nem kis megütközéssel olvastam tisztelt uraságodnak f. é. jan. 21-én szétküldött „Pesti Napló“ 596-ik szám lapjának Aradról jan. 12-én küldött czikkéből azon aljas kifejezést, melylyel nevem tisztem, s orvosi állásunkat, egy alávaló s rágalmazó egyén sújtani nem átallotta. A szeny olyan, hogy azt egyhamar talán sokaknál, kik a pletykának hitelt adnak, kitisztázni majd lehetetlen. Azonban legyen elég annyit írni, hogy én Munkátsy Miklós orvos dr., jelenleg sz. kir. Arad város főorvosa , 1834-ik évtől 1848-ik évig Tizes Arad vármegye nagyszerű s hírű kórházának főorvosa — jelenleg 1848-tól sz. kir. Arad város főorvosa vagyok: én vagyok az, kiről, valamint a magyar, úgy német hírlapok annyi s meg annyi dicséreteket kürtettek akkoron, midőn mint megyei kórházi főorvos annyi ezereknek jajait enyhítettem — több mint 300 világtalannak minden dij s fizetés nélkül visszaadtam szemök világát — miről kezeim közt, a nélkül , hogy kertem volna. — Tizek Csanád , Csongrád, Temes s Krassó megyéknek közgyűléseiktől küldött köszönő iratai: — én vagyok az, ki 1834- től egész 1846-ig Tites Arad vármegye kórházát minden évi dij s fizetés nélkül elláttam — én vagyok az , ki 1834-től 1848-ik évig Tites Arad vármegye kórházában, csupán az ott orvosolt betegeket, (ide nem számítva az úgynevezett ambulánsokat) 13 ezer egynéhány százan fölül ápoltam : — legyen ez elég megyei szolgálatomról s érdememről. — Mit tettem mint városi főorvos — arról elég bizonyságot nyújthat — de fog is nyújtani akárki, — de ha szivére teszi becstelen kezét maga az iró is : — átmegyek tehát ezen csekély érdemeim előszámlálása után , melyekre büszke vagyok , (s hiszem , büszke minden orvos társam — a ki csak ismer s ismert) azon rágalmazás alaptalanságára, melyből kitűnik, hogy a rágalmazás csak éretlen egyének által íratott a legalábbvaló kifejezésekben. — A dolog ebben áll: ki ki tudja s tudni fogja, hogy semmi intézetekbe valakit befogadni nem szabad — mig azon egyén, ki abba bejutni kíván, ki nem mutatja, hogy ő fölvevő irattal ellátva nincsen, akár a hatóság — akár alapítók — akár rendőrség részéről — kivévén talán ha valaki haldokolva hozatnék rögtön, de kiről az intézet azonnal tudósittatik, s ha egypár óra múlva nem tudósittatik — az intézet maga köteles azonnal tudósítást kérni — jelentvén az esetet, — s igy a haldokló sokszor még állapotjáról vagy talán rajta talált sértéseiről—sőt. felvilágosítást adhat. Történt tehát, hogy szab. k. Arad városa kórházába egy egyén neve Kaltebacker János, Missits Sándor aradi ügyvéd legénye , mintegy 24 éves fiú egyszerű gonorhocával egy este, még e folyó év első napjaiban a városi kórházba jővén azon állítással, hogy őket a rendőrség oda utasította orvoslás végett: — lefeküdt a nevezett beteg elég nagy szemtelenséggel egyik szobába — hol épen nőszemélyek feküdtek, ellenére a közszolgáló tiltakozásának : — én másnap a kórházba menvén, ott találok egy ifjút a nőszemélyek közt, — mi természetesen nekem annál kellemetlenebben esett, minthogy szigorú rendeletem van — mennyiben csak lehetséges a férfi betegeket a nőszemélyektől elkülönözni. — kérdem tehát az ifjút, hol van írása, melynél fogva a kórházba jött ? erre a felelőtlen, hogy írása nincs; — erre szokásom szerint utasításomnál fogva azt mondottam — ha fijam írásod nincs, akkor húzd föl csizmáidat — szedd össze magadat, és vagy hozzál írást — vagy pedig 20 pengő kr. napidij mellett is (nem 30 kr.) bejuthatsz — de akkor, ha igazolod magadat irásilag a rendőrség részéről, hogy itt vagy ott szolgáltál - e el vagy látva a csá