Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)

1852-03-29 / 616. szám

1852 harmadik évf­folyam­a 1 16 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. V­idéken : Pesten : Évnegyedre 5 f.—k p. Egy hónapra 1 ft 30 Ur p. Félévre 10 ., „ „ Évnegyedre 4 „ — „ A havi előfizetés, mint a számon kinti eladás is megszűnt. Félévre . Egyes szám NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. A havonkénti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetien levél visszautasittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. - jelen Hétfő, márt. 29-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Ma­gánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával szám­ítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztti­ hivatalában Előfizetés a második 1­­4-évi ápril.júniusi folyamára. Megjelenik a Pesti Napló*4 vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK az április, május, jú­niusi folyamra : Vidékre postán küldve . . . . 5 ft p. p. Budapesten házhozhordással . . . 4 ft p. p. Előfizethetni Pesten, a „Pesti Napló 44 kiadóhiv­atalában, úri-utezai Laffert házban 8. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén, vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. Lapszemle. Hivatalos. (Fogyasztási adóügy.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Németország. Spanyolország. Belgium. Amerika.) Legújabb posta. (Páris. London.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (A színházi Almanach ügyében. — Nem­zeti színház. — Börze.) M­ai t­á­r. (A kalóz király. Történeti novella JÓKAI MÓR-tól.) Budapest, márt. 29-én TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Turin , mart. 23. — A képviselő-kamra a nyug­díjtörvény több czikkét elfogadta. Genua, mart. 23. — A salernoi herczegnő Turin­­ba utazott el. A Szardínia szigetről érkezett újabb hírek megnyugtatók. Sassari csöndes. A hatóságok erélyes rendszabályokat hoztak a községek teljes le­fegyverzésére s az idegenek szemmeltartása iránt. Alghero városban a nép erőszakosan akará meggá­tolni a gabonakivitelt; a megjelent katonaság min­den további garázdálkodást elnyomott. Saniscolában egy kis forrongás keletkezett a helyhatóság és föld­­mérnökök ellen, ott is a zavar katonailag nyomatott el. Pavese, belügyminisztériumi osztályfőnök, és Castelli államügyész Sassariba utaztak el. Páris, mart. 25. — Lyonban Héron 12,431 szó­zattal 6,508 ellen megválasztatott. Trieszt, mart. 27. —■ Szász-weimári herczeg, a hollandi birtokok csapatparancsnoka hátulsó Indiá­ban , és sir John Gray nagybritanniai kir. seregpa­rancsnok Bombayban, imént érkeztek ide a Lloyd gőzösön Keletindiából. Bombay mart. 3. — (Ázsiai posta) Az alkudozá­sok Birmával megszakadtak. 6000 főnyi sereg, mely Rangun ellen van határozva, gőzösökön ismét Kal­kutta­ és Madrasba szállitatott. A ,Magyar hírlaphoz következő telegrafi magán sürgönyök érkeztek : Páris, mart. 26. A „Moniteur“közli a de­­cen­t­ra­lisa­t­i­o-decretumot. Tekintetbe vé­ve , hogy távolról kormányozhatni ugyan, de csak közelben lehet siker kilátásával igazgatni, ennélfogva a kormány hatályának centralizálva, az administratiónak ellenben decentralizálva kell lenni, rendeltetik. A kormány véghatáro­zat végett csak az államérdekeket illető ügye­ket, mint helyköltségvetések, rendkívüli adók helybenhagyását sat. tartja fenn magának. Min­den más név szerint elősorolt megyei és községi ügyekben maguk a megyefőnökök határoznak. Mart. 23-kan 30 mazzinista fogatott el, épen midőn egy 50 német menekült által szerkesztett manifestum fölött értekezletet tartottak. London, mart. 26. Hume minden évben megújuló s a parlamentreformot illető indítvá­nyát az alsóház 155 tagja jelenti be. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA.­­ KALÓZ-KIRÁLY. (Történeti novella). Irta JÓKAI MÓR. V. Folytatás. *) A tizenegy hajó a whydahi kikötőben csak a pas­­satszelek elmúltát s a King Salomo megérkeztét várta, hogy Rooberts ellen kiinduljon. A passatszelek még javában dühöngtek, mikor már Rooberts ott állt a whydahi kikötő előtt, maga után vontatva a Salamon királyt. A Royale fortune minden árboczán fekete zászlók lobogtak, a két vitorla közé egy négyszögű zászló volt kifeszítve, azon egy ijesztő rémkép : lándzsával keresztül ütött csontváz, — kezében sövényóra és keresztberakott csontok, — vérző szive lábainál fe­küdt. — A kopó zászlójára pedig egy vörös palástú férfi volt festve, kezében lángoló pallossal, mely­nek hegyére halálfő volt szúrva. A főárboczokon Szent György lobogója kigyódzott. A vihar zúgása közepett a King Salomon elfogott zenekarának pokoli dob-pörgése és trombita-harso­n) Lásd P. N. 615. számát. gála szólt, melyhez irtózatos dalt énekelt a vad ka­lóz nép, így vitorláztak be a kikötőbe. A legelső lövésre mind a tizenegy hajó megadta magát, Rooberts valamennyi hajó kapitányait a Royale Fortune fedezetére összegyűjtve, ott pom­pás lakomát rendelt számukra, melyhez azok rövid kínálás után hozzáültek, egyetlen egyet kivéve, Fletchert, ki határozottan megtagadta a rablók asz­­taláhozi leülést, a velük együtt ivást és dorbézolást, Barthelemy megengedé neki, hogy tetszése szerint háttal üljön az asztalhoz. Ebéd végefelé, mikor a bor földerítette a kedélye­ket, Roobertsnek jó kedve támadt, megengedé a kapi­tányoknak, hogy hajóikat tőle visszaváltsák, megal­kudván velük nyolcz fontnyi aranypor­ harácsban. Azok rögtön készek voltak letenni a sarezot, Flet­­cher ezt is megtagadta; ő úgy monda, rablóktól nem fogad el kegyelmet, s hajóját nem veszi meg, hogy becsületét eladja, tessék vele a kalóznak azt tenni, a­mit akar. Úgy szólt, mint valódi angol. Rooberts rögtön parancsot adott ki, hogy tüzet kell vetni Fletcher hajójába, s azt megégetni minden rajta levő árúnemükkel egyben. Asphlant véve át a teljesítendő parancsot, ki nem sokára visszatért azon jelentéssel, hogy a kérdéses hajó áruneműi nem egyebek, mint nyolc­van néger rabszolga, s miután nem bizonyos róla, hogy a sze­­recsent meg lehet-e gyújtani, mit tegyen velök ? Rooberts szemei pokoli tűzzel villogtak. — Szerecsenek ? kérdező fogcsikorgatva. Hány­játok őket a tengerbe, hadd ússzanak. Asphlant egy szót sem szólt többet, hanem indult a parancsot teljesíteni. A gentlemanok ittak tovább. Mulatságukat időközönként félbeszakasztó egy egy irtózatos vérfagylaló halálordítás, arra egy perczig félbeszakadt a tivornyaének, megállt az ajkakhoz emelt pohár, másik pillanatban folytatták a mulat­ságot. A vigalmat tűzijáték fejezte be, Fletcher fel­gyújtott hajója, mely lángjaival köröskörül megvi­­lágítá szépen a kikötőt. A négerek párosával voltak egymáshoz békázva, és a tengeröböl tele vőlt c­ápákkal; valahányszor egy párt belehajítottak a tengerbe, körül vér lepte el a habot, a halálordítás alatt mindannyiszor egy poharat üríte ki Rooberts felordítva : „a Hispaniolai gunyh­óért!“ A néger mind ott veszett és Rooberts még­sem volt ittas. Késő éjszakán váltak el a kapitányok tőle, sze­rencsés viszontlátást kívánva neki, Rooberts mind valamennyinek bizonyítványt szolgáltatott az átvett karácsról, mely az okiratok közt fönmaradva, eként hangzik : „Mi a szerencse lovagjai tudtára adjuk mindenki­nek a kit illet, hogy ** hajó ** kapitányától nyolcz font aranyport kalácsul fölvettünk, melynek követ­keztében az említett hajót szabadon bocsátók. Kelt pecsétünk és saját aláírásunk alatt, a whydahi ki­kötőben 1722. év jan. 13-után. R­oberts Barthelemy, Glasby Henry.“ A vihar megszűnt, rá csendes éjszaka követke­zett ; feljött a hold, tündérvilági fényt árasztva szét a tengeren. Rooberts, karjait összefonva állt hajója párkányán a távol csillagokba bámulva. Mennyi bort és mennyi vért elpazarlott, hogy ma­gát leittasitsa, hasztalan , sem bor sem ver többé mámort, feledést neki nem adott. Oh nem feledést, azt az édes öntudatlanságát a léleknek, helyette inkább emlékezetet, fájó viszhang­­jait a múltnak. Ezek a csillagok valami beverővel vannak a lé­lekre , ha sokáig néz rájuk az ember, kilopják belőle a lelket, s odaviszik, a­hova nem akar, ahova menni fél. Mit látott Rooberts a csillagokban ? Ifjú éveit látta bennök, szelíden ragyogó képekben lefestve, egy egészen más éltet, annyira különbözőt a mosta­nitól, mintha vagy ez, vagy az csak álom volna. Pedig így volt. Ott enyelgett körüle a három gyer­mek-leány , vad virágból koszorút fűztek­ homlokára, szelíd csókkal odatűzték , játszadoztak, nevetgéltek, a pálma oly halkan susogott. Együtt ültek a kis gunyh­óban, az anya a nagy karszékben veszélyekkel kalandos mondákat regélt, mik hírneves bajnokokkal estek, a lyánkák oly félve tekintgettek az elsötétült ablakra, melyen a puszta éj kezde benézni, a mint a kandalló tüze lassanként kialudt, m­ig William keble nyugtalan vágyaktól kezde dagadni, megküzdeni ez ismeretlen veszélyekkel s olyan hírnevet szerezni, mint azon hősök, kiket a rege örökít. A pálma oly halkan susogott. Épen igy sütött a hold , a déli táj holdéja fénye­sebb , mint az északi nappal. A szép, szerelmes menyasszony, keblére simulva szólt : mint szeretlek, mily boldog vagyok , együtt fogunk élni halni. Wil­­liam keblére hajta le fejét, s az egész mennyországot tartó karjai közt. A pálma oly halkan susogott. A lyánka kinn ült a zöld partokon, fehér kendője lebegett a szélben , ott várta minden este a hajót, melyen kedvese eltávozott,|várta epedve, várti im­ád­­­­kozva, a mint repesett szive, midőn vitorlát látott s közeledni, a távol láthatáron ismerni vélte a nyúlánk LAPSZEMLE. A Magyar //tWerpmart. 28. számában R. K. az ő XIV-dik irányczikkében a nevelés ügyére tér által, hogy a mezőgazdaság kérdése után sorozta ezen min­den polgári teendők alapját, azt azon nézetből tette, mert a magyar nemzetnek a jövőre nézve jelenleg legsürgősb és legfontosabb , földbirtokának megőr­zése , mi neki e peretben lényegesen képes tekinté­lyét és befolyását biztosítani. — A leglényegesb té­nyezők , melyek nemzők és nevelők gyanánt működ­nek — úgymond — a népek physikai és szellemi fej­lesztése, s a társadalmi jóllét teremtése körül: az or­szág természete és fekvése, a népfaj tulajdonságai és múltja , társadalmi szerkezet és családi kör, vallás és iskola. Mit a sors Magyarország közboldogságáért, egy boldog nemzet nevelhetésére , hazája természet­gazdagsága által tehetett, mindent pazar kézzel hal­mozott reá ; s ha mégis fajunk ennyi heverő , s az okszerű szorgalommal versenyt kínálkozó kincsek kö­zött mai napig szegény és ügyefogyott maradt, azért nem vádolhatjuk a földet, mit őseink számunkra megszereztek; a hibát másutt kell keresnünk. A teremtő adott a magyar fajnak testi és szellemi első­ségeihez mért kötelességeket és missiót, s eddig miért nem teljesíté azokat, s mi gátolja őt ebben jelenleg is, annak tovább nyomozását R. K. egy későbbi czikkére tartja fen. A Pester Zeitung mart. 28-kai számában fölem­líti , mikép sok oldalról kérvények érkeznek be, nem csupán lelkészek, hanem községek és községfőnökök­től is az elöljáró-hatóságokhoz, tartományi kama­rákhoz stb. E kérvények általánosan a fiatal embe­rek és cselédek működése körülti szigorúbb fegye­lemre és felügy­elésre, az iparm­esterek nagyobb és terjedtebb felügyelési jogára, a concubinatus meg­szüntetésére, az erkölcstelen nőszemélyek megbün­tetésére, az olvasmányok fölötti ellenőrködésre, a tanítványok­ és gyermekeknek a közhelyek látogatá­sától­ eltiltására vonatkoznak. A P. Z. a testületek­nek ezen jobb erkölcsi viszonyokra ezéltó éber tevé­kenységében bizonyságot lát, hogy a jobb érzület még koránsem halt annyira ki, mint némely fekete­­vérnek állítják. — Egy másod-czikkében a cs. kir. katonai növeldék reformjáról értekezik. A Wanderer (mart. 26. sz.) adatokat közöl az erdélyi örmények ismertetésére. Az örmények , mint­egy három­ezer család az utolsó nemzeti királyi ház megbukása következtében, kivándoroltak s Moldvá­nak fordultak, hol a jó Sándor uralkodása alatt (1392—1435) érkeztek meg. A menekülőket szor­galom s iparosság jó hire előzte meg, minélfogva mindenütt tárt karokkal fogadtattak, kiváltságok adattak nekik, s megengedtetett hét városban lete­lepedniük , hol nemsokára nagyszerű templomokat építettek, kereskedőházakat állítottak fel, s csakha­mar tetemes jóllétre s nagy kiterjedésű földbirtokok­ra tettek szert; e szerencsés állapot mintegy harmad­fél századig tartott, mit Hengul lázadása (1668) s Kamenicnek a törökök által történt megrohanása nekik nagy veszteségeket okozott, s őket keserves zsarolásoknak tette ki — mi okból végre arra tö­kélték el magokat, hogy Erdély bérczei közé mene­küljenek. Ott lappangtak három évig , jobb állapot helyreállását várva Moldvában, de midőn várakozá­suk nem teljesült, Erdély fejedelme Apafi Mihálynál kerestek menedéket, ki kereskedelmi iparosságukról már azelőtt értesülve, s hazája kereskedését emelni kívánva, őket szívesen fölfogadta, s megengedte sz. Miklóson, Csík-Szeredán s Beszterczén letelepedniük azon föltétel alatt, hogy ne képezzenek Erdélynek külön nemzetet, hanem járuljanak a magyarokhoz. Első lakhelyeikből elterjedtek aztán Szamosujvárra és pedig I. Leopold császár különös kedvezései mel­lett, aztán Erzsébetvárosba, mely az előbbivel együtt VI. Károly alatt a királyi városok közé soroztatott. E két várost csaknem kizárólag örmények lakták. Ezek Erdélyben mind a római katholika vallást kö­vetik , s egyesülésük a szent­székkel következőleg történt. Versi­eski Axente egy moldovai születésű örmény 1670-ben Romába ment, s tizennégy évi tanulás után ottan pappá szenteltetett, ő ekkor, mint apostoli küldött, Erdélybe ment, s szent buzgalmának s az erdélyi örmény püspök Mynas fáradozásainak sike­­rült minden ott megtelepedett örményt az anyaszent­­egyház kebelébe visszavinni. Az említett püspök a missionáriussal együtt Lembergbe ment Pallavicini bibornok pápai nuntiushoz , s letette előtte hitvallá­sát, mire visszatért Erdélybe. Mynas püspök késő öregségében meghalván, az erdélyi örmények azon kéréssel járultak XI. Incze pápához, adná nekik püs­pökül Axentet, a köz­tisztelet-­s szeretetekben ál­lót. A pápa csakugyan fel is szentelte püspökké Axentét, ki azonban, mint némely oklevelekből ki­tetszik , a lembergi örmény­ érsek törvényhatósága alatt állott. Az új püspök, fölszentelése után azonnal

Next