Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)
1852-04-02 / 620. szám
1852- harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f.— k. p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ „ „ Évnegyedre 4 ,, — „ „ A havi előfizetés, mint a „.., „ számonkinti eladás is erre • ” ” ” ___ megszűnt. [Egyes szám . ■ 4 ,, ,, 620 PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Péntek, ápr. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetés a PESTI NAPLÓ második ,évi ápril—júniusi folyamára. Megjelenik a „Pesti Napló“ vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK az április, május Júniusi folyamra . Vidékre postán küldve . . . . 5 ft p. p. Budapesten házhozhordással . . . 4 ft p. p. Előfizethetni Pesten, a „Pesti Napló 44 kiadóhivatalában, úri-utezai Laffert házban 8. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. 3 TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Pillantatok az iparvilágra. II. Lapszemle. Hivatalos. (Kinevezés. Kisorsolt pénzjegyek iránt.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Nagybritannia. Németország. Helvétia. Olaszország. Spanyolország. Belgium. Hollandia. Portugallia. Törökország. Amerika. Legújabb posta. (Páris.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavizállás.) Mitár. (Eudoxia. Beszély. Irta Beöthy László. Budapest, ápr. 2-án. TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOKPáris, mártius 30. — Az elnöki üzenet ezzel végződik : „Tartsuk fen a köztársaságot, az senkit sem fenyeget és mindenkit megnyugtat.“ A törvényhozói testületek és bureauk megalakultak. Cavaignac, Carnot és Henon collectiv levele, melyben ők az esküt megtagadják, lemondásnak tekintetik. Turin, mart. 28. — A Svédországgal kötött kereskedelmi szerződvényt a kamarák elfogadták. A követi kamara a szokásos segélypénzt a kir. szinésztársaságtól elvonta. Konstantinápoly, mart. 20. 6 magassága azultán az egyptusi jegyzék alá, melyben tudomás szerint arra kéretik, hogy a tansimat némely határozványaitól Egyptusra nézve álljon el, saját kezével ezt irá: „Ezen kívánságot nem lehet, nem szabad s nem akarom teljesíteni.“ Zara, mart. 26. A keresztények elleni reactio Boszniában ernyedni látszik. Livnoban 90 raja 22 napi fogság után szabadságba helyeztetett. Ugyanott most 200 főnyi török csapat van öszpontosítva. Iyel a kiállítás iránt Angliában a védvámok emberei azelőtt viseltettek vala, rég elenyészett, míg Francziaországban is az iparűzők legnagyobb része belátá, hogy nekik sem árthatna a szabadabb kereskedés , addig, mint tudjuk, Párisban a nemzeti gyűlés Thiers győzelmes beszédére inkább hajtva, mint az ellene felhozott okokra, a védvámok mellett nyilatkozott Thiers örökké a háborút tartja szeme előtt; Francziaországnak mindent kell, függetlenül más nemzetektől, magának készítenie, hogy háború esetében mástól ne függjön; a szabadkereskedést prédikálók vagy eszelősök , vagy még roszabbak; az elmélet nem ismeri az élet kényszerűségeit, s az Francziaországot eddig is többször már veszélybe döntötte. Thiers a közösség embereit Peelféle országászokkal zavarta egybe, nem gondolva, hogy a közösség eszméinek legdúsabb földje a vámrekesztések által most pártolva fejlett, majd pártolás nélkül magára hagyatott ipar. Meg is cáfolák őt Marseille, és Mülhaus, amaz a gabonakereskedésre, ez a gyáriparra nézve. Blanqui pedig azelőtt idézett munkájában így szól franczia olvasóihoz: „Ne felejtsék, hogy az egyetemes iparműkiállítás eszméje Francziaországban szülelett, de hogy mindjárt születése után elfojtatott azon iskolának emberei által, mely azt tartja, hogy nagy országnak, mint a mienk, melyben a nép minden tizenötöd évben felforgatja a kormányt, s köztársaságba helyezi magát, ha rosz kedvű, nincs joga Angliában egy téllkész, Csehországban egy üvegedényt , vagy Helvétiában egy ablakkárpitot venni. Jegyezd meg azt olvasó, s lásd, menynyire vagyunk következetlenek. Boldogságunk és nyugalmunk vesztére megváltoztatjuk régi intézeteinket, habár legjobbak is, s hűségesen megtartjuk vámjainkat, fogyasztási jövedékeinket és tilalmainkat. Régi királyunkat elkergetjük , mint inasokat, és egyszer sem mehetünk a jó Páriába , hol mindazon szép dolgok, melyekre oly büszkék vagyunk, történnek, anélkül, hogy málháinkat felnyissák, ha kezünknél a nyitók , vagy fel ne törjék, ha nincsenek azok kezünknél. Keserű gúny rejlik e szókban, nemcsak a franczia nép, hanem annak vezetői, névszerint Thiers ellen is. Mert ez utóbbi nemcsak személyesen megbántotta azon férfiakat, kik meggyőződéssel vallják nézeteiket a tilalmazó rendszer és Thiers ellen, hanem a tudománynak és az igazságnak jogait is kigúnyolta, mivel, úgymond Blanqui 14-dik levelében, Thiers-nek, mint látszik, nincs más vallása, mint az, mely megtapsoltatik. De csudálatos az emberi dolgok folyásai A londoni műipar-kiállítás mintegy diadala gyanánt nézetett tanításuknak azok által, kik a szabadkereskedés mellett buzognak, s kik természetesen az örök békét hirdetőkkel egyesülnek. Az angol földmivelés is mintegy nyíltan megvallotta, hogy neki a szabad gabna-bevitel nem árt, a gyáripar pedig az olcsóbb kenyéren s a nyers terményeken, melyek feldolgozásra vámmentesen vizetnek be Angliába, világosan örvendett. Azonban az élet kényszerűségei mások volnának , mint a merő elmélet kivántatóságai ? — Igaz-e az, nem-e? legkevésbbé akarjuk feszegetni, mi a tett dolgokra pillantunk. C o b d e n a manchesteri híres pamutszövő — Peel is pamutszövő családból származott — mint angol lapokban olvastuk, majd hitelét csökkentette az által az angol nép előtt, hogy Párisban és Frankfurtban 1850 és 1851-ben az örök- béke- gyűlésen részt vett. — Igaz-e, hogy az angol nép előtt az eszelősnek látszik , ki azt meri nyilván is tanítani, hogy nemzetek közt a hadviselés épen olyan megvetendő igazságszolgáltatás, mint magánemberek között a verekedés — nem tudjuk , de angol lapok láttak Cob d e nen kis foltot, mely ráragadt volna az örök-béke embereinek megérintésétől. Ebből pedig azt jósolták, hogy tanait, a szabadkereskedés tanait, nem fogja oly hathatósan védhetni, mikor szükség leendett rá. S mintha hamarább is előállott volna a szükség, a már győztes elveket új tárnokokkal védeni. Russell - Palmerston kormánya lelépett; Palmerston után birodalmunkból is nagy kő hajittatott; annál inkább lehetett várni, hogy Angliában emelkedendik , bár más oldalról, az ellenpárt. — Derby-d’Israeli-kormány alakult. Derby kiadott nyilatkozatot, melyben azonban óvatosan nem mondott semmit, miből egy Peel-alapította rendszernek megváltoztatását lehetett volna kinézni. D’Israeli valamivel világosabban szólott választóihoz, miszerint azon politika, melyet mindig vallott, most is még hitágazat előtte. Az országban mindjárt félelem kezdett izogni, hogy a jelen kormány talán a védvámok, különösen a gabonatörvények helyreállításán kezdene dolgozni. Azonnal ismét föléledt a gabonavám elleni egyesület, Cobden is mindjárt helyén találtatott, s Manchesterben egy gyűlésen azonnal 30,000 fontot jegyeztek, a czél, t. i. a kereskedelmi szabadság föntartására. Fölhívások is történtek a kormányhoz : nyilatkoznék világosan, várjon új rendszert óhajt-e, vagy az életben levőt otalmazni s tovább kifejteni akarja-e. A kormány tagjai pedig azzal kerülték a nyílt választ, hogy ők inkább a szükségnek kormánya, mintsem akarva igazgatók, s mivel csak azért vannak kormányon, hogy ő felségét nem szabad volt kormány nélkül hagyni, azért mintegy magától értetik, hogy réteges törvényjavaslatokkal nem fognak föllépni. Derby a házban is úgy szólt, hogy a vámrendszerre nézve a kormány másra nem fog akarni, mint az ország. Ebben mindazáltal kétélű értelem van: értethetik alatta a jelen PILLANTATOK AZ IPARVILÁGRA. III. Míg Londonban az iparűző nemzetek egymást nemtől szembe nézék, s azon idegenség, mely A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. EUDOXIA. Első fejezet. — Melyben Andron görög ifjú, mint beszélyünk hőse bemutattatik a nagy olvasó közönségnek. Előadatik, miként utazott Athénbe, s miként találkozott útközben a bölcs Diogenessel, ki neki jeltevője lett. Az egész első fejezet méltó hogy megolvastassék már csak azért is, mert e nélkül aztán a másodikat sehogysem lehet megérteni. Az Athénbe vezető keskeny ösvények egyikén, egy az útfélre kikönyöklő zöld halom tövében , halvány, beteges fiatal ember fekvék, a hátrahagyott hosszú út fáradalmait pihenve, vagy helyesebben tán segélyt várva az arra szekéren elhaladó utazóktól, nem bízván többé saját erejében, hogy a czélhoz vezető útból , a még hátralévő kis restancziának segédkezek nélkül megfelelhessen. Ott fekszik jó darab idő óta már, arczát a hüvös zöld fűbe rejtve, hátát pedig a nap égető sugarinak fordítva , mely teljes erejéből közeledék tetőpontja felé. Az ifjúnak szabályos görög vonásai, az arezon mutatkozó bádgyadtság vagy a test és lélek szenvedésiből egyiránt eredhető ellankadás által lőnek érdekessé. Egy egy hangos sóhaj, fölváltva beteges nyögésektől, szüntelen nyitott ajkai, s megtört szemsugaraiból következtetve , úgy látszik, miszerint nem sok idő marad, veszély nélkül várakozhatni a segély megérkezésére. Az utasok nagyon gyéren szállongnak a keskeny ösvényen, mintha balsorsa volna, hogy e napon minden ember vagy honn maradjon, vagy ha múlhatlan dolga van, az ifjútól egészen más irányban jöjön kedve vagy szeszélye útját folytatni. Arczát gyakran fölemelő , körültekintő, de szemei jobbra balra csak élettelen tárgyakkal találkozának. Körülé nagy róna terült, zöld selyem szőnyegével, körülhímezve keresetlen tarka virágokkal, miknek illatát a langy meleg szellő olykor az ifjúig hajtá, melynek balzsama máskor a mennyire kedves, most annyira bántólag hatott a kábult főre. A távolban egész lánczolata nyúlt el a szem előtt apróbb vagy emelkedettebb halmoknak, melyeken itt ott borostyáns olajfák zöldeltek, mig délnek fekvő részei szőlővel valának gazdagon beültetve. Az alattuk terülő dús s érett vetések lomhán tárták föl fejüket, meg meghajolva a fölöttük elcsapó szellő ingatásai alatt, mintha a nagy természetet, vagy saját istennőjüket, Cerest üdvözölnék folytonos hajlongásaikkal. Míg az ifjú ott feküdt, majd jobb-, majd baloldalára váltogatva fekvését, azalatt ugyanazon után, négy-ötszáz lépésre, egy sajátságos alak közeledik Athén felé. Sarus olyanféle bőrből valának készítve, mely míg él, sohasem szakad el, s melyért az árjegyzéket csak a halálnak szoktuk kifizetni; magyarán szólva : mezítláb vala Vállairól, fakó , rongyos palásttal kaczérkodott a pajzán szellő. Fésületlen, bozontos haja, valamint rendetlen hanyag öltözete, eléggé mutatják, hogy a jövevény egy lehete az ókor nagyon számos philosophusai közöl, kik nem törődnek világ és emberekkel, kiket az öröm el nem ragad , a bánat le nem ver , kik hajthatlan, edzett, makacs lélekkel daczolnak sorssal, viszontagságokkal , s kiknek végre szállásuk minden bokor, fésülök a zivatar, s mosdó-vizek a zápor-eső. Se nem gyors, se nem lomha, hanem valóban rendes én kimért léptekkel haladott az ifjú felé, kinek tiz-tizenöt lépésről, "beteges nyögései ütték meg füleit. Az ifjú mellett megállapodott s darabig szótlanul vizsgálta őt, s látva, hogy a betegség nagyon komolyan akar végezni az ismeretlen fiatalemberrel, szünet múlva szólt: — Hogyan! hát úgy meguntuk már az életet, hogy itt az útfélen akarunk meghalni? Mi lett polgár ? Az ifjú fölemelé szemeit, kezét az idegen felé nyújtván, száraz ajkaival alig érthetőleg rebegé : — Adj vizet! — Vizet? hát csak ez a baj? sohse essél kétségbe, — szólt, mialatt vastag szijjal övéhez kötött fapoharat olda le , — mindjárt lesz víz, hisz ide kétszáz lépésre foly a patak, majd elmegyek meríteni Hanem legyen eszed * hogy addig meg ne halj, mig vissza nem jövök , — folytatá , megindulva a patak felé. — Igen szeretném, ha szolgálatot tehetnék, legalább lesz mit beszámítanom az isteneknek. Az idegen eltávozik, s pár percz múlva, faedényében fris vízzel tért vissza. Azután lehajolt az ifjúhoz, hanyatló fejét egyik karjával tartva föl, mig másik kezével az edényt a beteg száraz ajkához emelé. A gyógyerejű fris patakvíz nem mulasztá el jótékony hatását az ifjúra , ki az ital után, láthatólag megkönnyülve , arczát fölemelé, s nagy fekete szemei a legmelegebb hála s köszönet kifejezésével függtek jóltevőjén. Rövid szünet múlva a bozontos philosoph fölkelt s szélt: — Mondd csak, hova szándékozol, polgár ? — Athénbe, — felelt gyönge hangon az ifjú. — Tehát együtt megyünk. Tán athéni vagy — Nem, ephesusi. Athénbe csak világot látni megyek. — S mi neved? — Andron. — Vannak tán Athénben barátid? — Nincsenek, se ott, se másutt nem is voltak soha. — Tehát rokonid ?_ — Azok sincsenek. — Apád él ?