Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-02 / 620. szám

1852- harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f.— k. p.­­ Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ „ „ Évnegyedre 4 ,, — „ „ A havi előfizetés, mint a „.., „ számonkinti eladás is e­r­re • ” ” ” ___ megszűnt. [Egyes szám . ■ 4 ,, ,, 620 PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik.­­ Péntek, ápr. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetése­k négyha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetés a PESTI NAPLÓ második ,­­évi ápril—júniusi folyamára. Megjelenik a „Pesti Napló“ vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK az április, május Júniusi folyamra . Vidékre postán küldve . . . . 5 ft p. p. Budapesten házhozhordással . . . 4 ft p. p. Előfizethetni Pesten, a „Pesti Napló 44 kiadóhiv­atalában, úri-utezai Laffert házban 8. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. 3 TARTALOM: Telegraf! tudósítások. P­illantatok az iparvilágra. II. Lapszemle. Hivatalos. (Kinevezés. Kisorsolt pénzjegyek iránt.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Nagybritannia. Németország. Helvétia. Olasz­ország. Spanyolország. Belgium. Hollandia. Portugal­­lia. Törökország. Amerika. Legújabb posta. (Páris.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavizállás.) M­i­­t­á­r. (Eudoxia. Beszély. Irta Beöthy László. Budapest, ápr. 2-án. TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK­Páris, mártius 30. — Az elnöki üzenet ezzel vég­ződik : „Tartsuk fen a köztársaságot, az senkit sem fenyeget és mindenkit megnyugtat.“ A törvényhozói testületek és bureauk megalakultak. Cavaignac, Carnot és Henon collectiv­ levele, melyben ők az esküt megtagadják, lemondásnak tekintetik. Turin, mart. 28. — A Svédországgal kötött keres­kedelmi szerződvényt a kamarák elfogadták. A követi kamara a szokásos segélypénzt a kir. szinésztársa­­ságtól elvonta. Konstantinápoly, mart. 20. 6 magassága a­zul­­tán az egyptusi jegyzék alá, melyben tudomás sze­rint arra kéretik, hogy a tansimat némely határoz­­ványaitól Egyptusra nézve álljon el, saját kezével ezt irá: „Ezen kívánságot nem lehet, nem szabad s nem akarom teljesíteni.“ Zara, mart. 26. A keresztények elleni reactio Boszniában ernyedni látszik. Livnoban 90 raja 22 napi fogság után szabadságba helyeztetett. Ugyan­ott most 200 főnyi török csapat van öszpontosítva. Iyel a kiállítás iránt Angliában a védvámok emberei azelőtt viseltettek vala, rég elenyészett, míg Francziaországban is az iparűzők legnagyobb része belátá, hogy nekik sem árthatna a szaba­dabb kereskedés , addig, mint tudjuk, Párisban a nemzeti gyűlés Thiers győzelmes beszédére inkább hajtva, mint az ellene felhozott okokra, a védvámok mellett nyilatkozott Thiers örökké a háborút tartja szeme előtt; Francziaországnak mindent kell, függetlenül más nemzetektől, ma­gának készítenie, hogy háború esetében mástól ne függjön; a szabadkereskedést prédikálók vagy eszelősök , vagy még roszabbak; az elmé­let nem ismeri az élet kényszerűségeit, s az Francziaországot eddig is többször már veszély­be döntötte.­­ Thiers a közösség embereit Peel­­féle országászokkal zavarta egybe, nem gondol­va, hogy a közösség eszméinek legdúsabb földje a vámrekesztések által most pártolva fejlett, majd pártolás nélkül magára hagyatott ipar. Meg is c­áfolák őt Marseille, és Mülhaus, amaz a gabona­kereskedésre, ez a gyáriparra nézve. Blanqui pedig azelőtt idézett munkájá­ban így szól franczia olvasóihoz: „Ne felejtsék, hogy az egyetemes iparműkiállítás eszméje Francziaországban szüle­lett, de hogy mindjárt születése után elfojtatott azon iskolának emberei által, mely azt tartja, hogy nagy országnak, mint a mienk, melyben a nép minden tizenötöd évben felforgatja a kormányt, s köztársaságba helyezi magát, ha rosz kedvű, nincs joga An­gliában egy téllkész, Csehországban egy üveg­edényt , vagy Helvétiában egy ablakkárpitot venni. Jegyezd meg azt olvasó, s lásd, meny­nyire vagyunk következetlenek. Boldogságunk és nyugalmunk vesztére megváltoztatjuk régi intézeteinket, habár legjobbak is, s hűségesen megtartjuk vámjainkat, fogyasztási jövedékein­ket és tilalmainkat. Régi királyunkat elkerget­jük , mint inasokat, é­s egyszer sem mehetünk a jó Páriába , hol mindazon szép dolgok, me­lyekre oly büszkék vagyunk, történnek, anélkül, hogy málháinkat felnyissák, ha kezünknél a nyitók , vagy fel ne törjék, ha nincsenek azok kezünknél. Keserű gúny rejlik e szókban, nem­csak a franczia nép, hanem annak vezetői, név­­szerint Thiers ellen is. Mert ez utóbbi nemcsak személyesen megbántotta azon férfiakat, kik meggyőződéssel vallják nézeteiket a tilalmazó rendszer és Thiers ellen, hanem a tudomány­nak és az igazságnak jogait is kigúnyolta,­­ mivel, úgymond Blanqui 14-dik levelében, Thiers-nek, mint látszik, nincs más vallása, mint az, mely megtapsoltatik. De csudálatos az emberi dolgok folyásai A londoni műipar-kiállítás mintegy diadala gya­nánt nézetett tanításuknak azok által, kik a szabadkereskedés mellett buzognak, s kik ter­mészetesen az örök békét hirdetőkkel egyesül­nek. Az angol földmivelés is mintegy nyíltan megvallotta, hogy neki a szabad gabna-bevitel nem árt, a gyáripar pedig az olcsóbb kenyéren s a nyers terményeken, melyek feldolgozásra vámmentesen vizetnek be Angliába, világosan örvendett. Azonban az élet kényszerűségei má­sok volnának , mint a merő elmélet kivántató­­ságai ? — Igaz-e az, nem-e? legkevésbbé akar­juk feszegetni, mi a tett dolgokra pillantunk. C o b d e n a manchesteri híres pamutszövő — Peel is pamutszövő családból származott — mint angol lapokban olvastuk, majd hitelét csökkentette az által az angol nép előtt, hogy Párisban és Frankfurtban 1850 és 1851-ben az örök- béke- gyűlésen részt vett. — Igaz-e, hogy az angol nép előtt az eszelősnek lát­szik , ki azt meri nyilván is tanítani, hogy nemzetek közt a hadviselés épen olyan meg­vetendő igazság­szolgáltatás, mint magán­em­berek között a verekedés — nem tudjuk , de angol lapok láttak C­o­b d e n­en kis foltot, mely ráragadt volna az örök-béke embereinek meg­érintésétől. Ebből pedig azt jósolták, hogy ta­nait, a szabadkereskedés tanait, nem fogja oly hathatósan védhetni, mikor szükség leendett rá. S mintha hamarább is előállott volna a szük­ség, a már győztes elveket új tárnokokkal vé­deni. Russell - Palmerston kormánya lelépett; Palmerston után birodalmunkból is nagy kő hajittatott; annál inkább lehetett várni, hogy Angliában emelkedendik , bár más oldalról, az ellenpárt. — Derb­y-d’I­s­r­a­e­l­i-kormány ala­kult. Derby kiadott nyilatkozatot, melyben azonban óvatosan nem mondott semmit, miből egy Peel-alapította rendszernek megváltoztatását lehetett volna kinézni. D’Israeli valamivel világosabban szólott választóihoz, miszerint azon politika, melyet mindig vallott, most is még hitágazat előtte. Az országban mindjárt félelem kezdett izogni, hogy a jelen kormány talán a védvámok, különösen a gabona­törvények hely­reállításán kezdene dolgozni. Azonnal ismét föléledt a gabonavám elleni egyesület, Cobden is mindjárt helyén találtatott, s Manchesterben egy gyűlésen azonnal 30,000 fontot jegyeztek, a czél, t. i. a kereskedelmi szabadság föntartá­­sára. Fölhívások is történtek a kormányhoz : nyilatkoznék világosan, várjon új rendszert óhajt-e, vagy az életben levőt otalmazni s to­vább kifejteni akarja-e. A kormány tagjai pe­dig azzal kerülték a nyílt választ, hogy ők in­kább a szükségnek kormánya, mintsem akarva igazgatók, s mivel csak azért vannak kormá­nyon, hogy ő felségét nem szabad volt kormány nélkül hagyni, azért mintegy magától értetik, hogy réteges törvényjavaslatokkal nem fognak föllépni. Derby a házban is úgy szólt, h­ogy a vámrendszerre nézve a kormány másra nem fog akarni, mint az ország. Ebben mindazáltal két­élű értelem van: értethetik alatta a jelen PILLANTATOK AZ IPARVILÁGRA. III. Míg Londonban az iparűző nemzetek egymást nemtől szembe nézék, s azon idegenség, mely­ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. EUDOXIA. Első fejezet. — Melyben Andron görög ifjú, mint beszély­ünk hőse bemutattatik a nagy olvasó közönségnek. Előadatik, miként utazott Athénbe, s miként találkozott útköz­ben a bölcs Diogenessel, ki neki jeltevője lett. Az egész első fejezet méltó hogy megolvastassék már csak azért is, mert e nélkül aztán a másodikat se­­hogysem lehet megérteni. Az Athénbe vezető keskeny ösvények egyikén, egy az útfélre kikönyöklő zöld halom tövében , halvány, beteges fiatal ember fekvék, a hátrahagyott hosszú út fáradalmait pihenve, vagy helyesebben tán segélyt várva az arra szekéren elhaladó utazóktól, nem bíz­ván többé saját erejében, hogy a czélh­oz vezető út­ból , a még hátralévő kis restancziának segédkezek nélkül megfelelhessen. Ott fekszik jó darab idő óta már, arczát a hüvös zöld fűbe rejtve, hátát pedig a nap égető sugarinak fordítva , mely teljes erejéből közeledék tetőpontja felé. Az ifjúnak szabályos görög vonásai, az arezon mutatkozó bádgyadtság vagy a test és lélek szenve­­­désiből egyiránt eredhető ellankadás által lőnek ér­dekessé. Egy egy hangos sóhaj, fölváltva beteges nyögésektől, szüntelen nyitott ajkai, s megtört szem­sugaraiból következtetve , úgy látszik, miszerint nem sok idő marad, veszély nélkül várakozhatni a segély megérkezésére. Az utasok nagyon gyéren szállong­nak a keskeny ösvényen, mintha balsorsa volna, hogy e napon minden ember vagy honn maradjon, vagy ha múlhatlan dolga van, az ifjútól egészen más irányban jöjön kedve vagy szeszélye útját folytatni. Arczát gyakran fölemelő , körültekintő, de szemei jobbra balra csak élettelen tárgyakkal találkozának. Körülé nagy róna terült, zöld selyem szőnyegével, körülhímezve keresetlen tarka virágokkal, miknek illatát a langy meleg szellő olykor az ifjúig hajtá, melynek balzsama máskor a mennyire kedves, most annyira bántólag hatott a kábult főre. A távolban egész lánczolata nyúlt el a szem előtt apróbb vagy emelkedettebb halmoknak, melyeken itt ott boros­tyán­­s olajfák zöldeltek, mig délnek fekvő részei szőlővel valának gazdagon beültetve. Az alattuk terülő dús s érett vetések lomhán tárták föl fejüket, meg meghajolva a fölöttük elcsapó szellő ingatásai alatt, mintha a nagy természetet, vagy saját isten­nőjüket, Cerest üdvözölnék folytonos hajlongásaikkal. Míg az ifjú ott feküdt, majd jobb-, majd balolda­lára váltogatva fekvését, azalatt ugyanazon után, négy-ötszáz lépésre, egy sajátságos alak közeledik Athén felé. Sarus olyanféle bőrből valának készítve, mely míg él, sohasem szakad el, s melyért az ár­jegyzéket csak a halálnak szoktuk kifizetni; magya­rán szólva : mezítláb vala Vállairól, fakó , rongyos palásttal kaczérkodott a pajzán szellő. Fésületlen, bozontos haja, valamint rendetlen hanyag öltözete, eléggé mutatják, hogy a jövevény egy lehete az ókor nagyon számos philosophusai közöl, kik nem törőd­nek világ és emberekkel, kiket az öröm el nem ra­gad , a bánat le nem ver , kik hajthatlan, edzett, makacs lélekkel daczolnak sorssal, viszontagságok­kal , s kiknek végre szállásuk minden bokor, fésülök a zivatar, s mosdó-vizek a zápor-eső. Se nem gyors, se nem lomha, hanem valóban rendes én kimért léptekkel haladott az ifjú felé, ki­nek tiz-tizenöt lépésről, "beteges nyögései ütték meg füleit. Az ifjú mellett megállapodott s darabig szótla­nul vizsgálta őt, s látva, hogy a betegség nagyon komolyan akar végezni az ismeretlen fiatal­ember­rel, szünet múlva szólt: — Hogyan! hát úgy meguntuk már az életet, hogy itt az útfélen akarunk meghalni? Mi lett polgár ? Az ifjú fölemelé szemeit, kezét az idegen felé nyújt­ván, száraz ajkaival alig érthetőleg rebegé : — Adj vizet! — Vizet? hát csak ez a baj? sohse essél két­ségbe, — szólt, mialatt vastag szijjal övéhez kötött fapoharat olda le , — mindjárt lesz víz, hisz ide két­száz lépésre foly a patak, majd elmegyek meríteni Hanem legyen eszed * hogy addig meg ne halj, mig vissza nem jövök , — folytatá , megindulva a patak felé. — Igen szeretném, ha szolgálatot tehetnék, leg­alább lesz mit beszámítanom az isteneknek. Az idegen eltávozik, s pár percz múlva, faedényé­ben fris vízzel tért vissza. Azután lehajolt az ifjúhoz, hanyatló fejét egyik karjával tartva föl, mig másik kezével az edényt a beteg száraz ajkához emelé. A gyógyerejű fris patakvíz nem mulasztá el jóté­kony hatását az ifjúra , ki az ital után, láthatólag megkönnyülve , arczát fölemelé, s nagy fekete sze­­mei a legmelegebb hála s köszönet kifejezésével függ­tek jóltevőjén. Rövid szünet múlva a bozontos philosoph fölkelt s szélt: — Mondd csak, hova szándékozol, polgár ? — Athénbe, — felelt gyönge hangon az ifjú. — Tehát együtt megyünk. Tán athéni vagy — Nem, ephesusi. Athénbe csak világot látni megyek. — S mi neved? — Andron. — Vannak tán Athénben barátid? — Nincsenek, se ott, se másutt­­ nem is voltak soha. — Tehát rokonid ?_ — Azok sincsenek. — Apád él ?

Next