Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-16 / 631. szám

í­ t A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. I­S­T­E­N IGAZSÁG­A­(Történeti beszély). Dózsa Dánie­l-től. I. Ki szab­ott törvényt, hol az államélet gyűrűzete megtörik , hol a pártoskodások a nép és végrehajtó­hatalom egységét megszakítják ? Egy felforgatott ál­lamban , hol nincs többé törvény, nincs többé tekin­tély, hol cselszövények s vad erőszak űzik játékaikat, ki védi jogaiban az üldözött erőtelent, ki bünteti meg az üldözőt? Az Isten, a természet azon törvénye által, melyet a sors lapjairól évszázadok során át olvashat az em­beriség ! Forgassátok a történet lapjait, mindenütt föllelitek az események menetelében az eltiprott ártatlanság drámai diadalát; csak ne mindig a közeibe tekintse­tek, vessétek össze a századokat, mert Isten előtt egy évezred nem több egy percznél. Figyeljetek egy eseményre, melyet a történet lap­jairól olvasunk, s halljátok annak drámai menetelét. Nagy Lajos királyt gyászolta nemzetünk, a párat­lan hőst és polgárt, ki Európa előtt világhírt s dicső­séget szerzett a magyar koronának. Az erélyes királyt trónjában, leánya, a gyöngéd Mária váltotta föl, kit atyja kegyeletes emlékéért nyá­jas reményekkel emelt trónjára a nép. Ő előbb az országnagyok befolyása által csöndesen kormányzá a bűnt, de a tanácsadók kezdék kizsák­mányolni a koronás­ fő zsengekorát, s a körökben tar­tott hatalmat saját érdekekre hasznáják föl. Hatalommal kapcsolt kincsgromjuk mind nagyobb mértékben kezdé fölemészteni a korona javait, míg­nem végre Gara Miklós nádor, ki fénypalctára igény­telen sorsából Lajos király által emeltetett, Erzsébet anyakirálynőnek benne helyzeti bizalma által a főha­talmat saját kezébe vette át. Útjában állt a hatalma­sok túlzott követeléseinek , letépte fénypolczukról a daczolókat s elkezdette a főbb hivatalokat leghívebb­jeinek kezére játszani. A nem kiterjedett családi összeköttetésekkel kér­kedő nádor hatalmaskodása mind több ellenséget szerzett a trónnak az ország leghatalmasb osztályá­ban, s a gyorsan terjedő ingerültségből előre lehetett sejteni, hogy az ország fénypontjáról sülyedezve, szo­morú katasztrófák felé vezettetik. Kényesek valának azon kornak kormányzati vi­szonyai ; az alkotmányos szabadság nem volt még tapasztalatokon épült intézményes korlátai közé szo­rítva, a főhatalom hatásköre a körülmények, s egyé­niségek befolyása által szabályoztatott, a magyar állam a korlátlan uralkodású monarchia, s a szaba­dosságig terjedő nemesi köztársasági formák közt ingadozott, avagy feudális urak hatalmi befolyása alatt hánykodott. Fölfoghatatlan, mikép egyeztethetett ezen kora főhatalom körében annyi ellentéteket, mikép élvez­hette a királyi választás jogát meghatározott trón­örökösödési szabályok mellett ? mikép létezhetett választott király, szent sérthetlenségben, bandériumos olygarchákkal sorkatonaság nélkül, mikép létezhe­tett törvény által szabályozott kormányzás rendes képviseleti formák nélkül ? mikép víhatott a nemzet kormánya világhírt , hol minden országos lépés a hon főbbjeinek tanácskozását vette igénybe; mikép tudott a trón minden kérdésben a különféle véle­ményekkel megbirkózni, s mégis fentartani monar­chiai méltóságát? Voltak is a nemzetnek viharos napjai, s a koro­nás fők is gyakran tapasztalták a szerencse változó játékát; olykor a királyok nem egyenlíthetvén ki a pártokat, kezökbe ragadták a főhatalmat, olykor a többek bábként használták a királyt, gyakran pedig egyes befolyása vítta ki uralmát király és nép fölött, oly király fölött, kit a többség csekélybe vett, s ki ellen feljogosítva érzé magát felgyújtani a forrada­lom szövetnekét; mint ez beszélyünk korában is vala. Gara födve volt, nem engedni senkinek túlhatal­­mat, s a korona javait megkímélni az uralkodás szükségeire , hogy a nép szerfölötti adók miatt kol­dusbotra ne jusson. Természetes, hogy e politika leginkább az ország oligarcháit sértette, kik mintegy kiváltságolva kép­­zelék a főhatalmat, s szerettek ezen hatalom­mal­ iii.«ii ii f. ■ ...................... ——±il«'JMiin'L»a­ csával bejárni a koronajavak aprónkinti kizsák­mányolására. Az izgatottság annál inkább nőtt, minél erélye­sebb lépéseket tett Gara az államban, s rövid idő múlva a királyi és polgári hatalom közti láncz sza­kadozni kezdett. A társadalom a feloszló test sorsára kezde jutni, hol minden rész elválva az egésztől, saját társai felé sietett. Az országnagyok, midőn a trónt nem zsebelhették, a lovagi renden és népen kezdenek zsarnokoskodni, vagy egymás ellenében viseltek he­ves csatákat, a lovagrend vállvetve harczolt a hatal­masokkal, s a nép meghegyezte vasvilláit, várván az alkalomra. A hon az anarchia örvényében keringett, s a­mint a méltatlanság kezde országszerte terjedni, úgy érez­hette a kormány , hogy intézkedéseinek fentartására nincs a többség hűségében elég kezessége. Czélszerűnek látta Gara most, midőn már késő volt, fölkérni az országnagyoknak hosszú idő óta nélkü­lözött tanácsát, s e czélból legfőkép azokat bízta meg, kik leginkább kezdettek élni önhatalmukkal, minek voltak István erdélyi vajda, testvérével Endrével, Horváth János Horvátország kormányzója, a zágrábi püspök, az ifjú Hédervári Kont s több mások a főbb urak közöl. Nem mondatott élesb gúny a kormány gyengesé­gére , mint midőn e meghívásra Horváth János és a zágrábi püspök visszaírtak Garának, hogy intézked­jék utjuk közben megyei védseregről, minthogy saját bandériumaikat nem vélik elég erősnek a mindenfelé­­ lázongó népség ellenében.­­ Horváthontól Budáig nem volt ugyan oly reszé­ 1652. harmadik évi folyam. 631 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre 10 „ — ,, „ A havi előfizetés, mint a számon kinti eladás is megszűnt._____ Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre 8 „ — „ Egyes szám . . 4 ,, „PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik.­­ Péntek, ápr. 16-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számíttatik. A be­­ígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Ma­gánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. -I. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. A pártok Francziaországban. II. Pária. (Politikai élet pangása. Dupont szabadonbocsát­­tatása. Thiers. Canino hg. Pestalozzi.) Lapszemle. Hivatalos. (Kinevezés. Országos törv. lap. tartalma.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Németalföld. Oroszország. Spanyolország. Törökor­­szág.) Legújabb posta. (Berlin. Hamburg. Paris.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. Dunavizállás.) M­a­t­á­r. (Isten igazsága. Történeti beszély Dózsa Dániel­től.) Budapest, apr. 16-án. TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK Trieszt, april 14. A „Trieszter Zeitungénak egy Kairóból f. hó 3-káról kelt tudósítása szerint ott azon hír, hogy Fuad effendi a porta parancsaival oda uta­zik , nagy aggodalmakat gerjesztett. Kairo kilencz kapuja bezáraték, a többi kapuknál pedig az őrség megkettőztetett. Abbas basa, magánkincsét Abba­­sie palotába szállíttatta. Az alexandriai helyőrség megerősítetik, az ottani rendőrség 200 havassal sza­­porítatik. Ezenkívül többféle elővigyázati rendsza­bályok hozattak egy netaláni meglepetés megelőztet­­hetése végett. Az angol hajóhad Mahon előtt czirkál. Velencze, ápr. 14. — Tegnap estre a Márk tér ő cs. kir. fensége, Zsófia főherczegnő jelenlétének tisz­teletére fényesen kivilágítatott. A PÁRTOK FRANCZIAORSZÁGBAN. (U. Gy.) II. Lamartine a köztársaságiakról át­megy a legitimistákra, s azt tartja, hogy ez tulajdon­kép nem is párt, hanem Francziaország történetének egy időszaka, egy múlt időszaka, mely azonban még él és helyét elfoglalja, mely Francziaország minden egymásután következett kormányában résztvett, azt figyelemmel kísérte, dicsérte vagy gyalázta, és ko­­ronkint tiltakozik, hogy joga elévülését megakadá­lyozza, melyet isteninek és elévülhetlennek tart. A legitimisták, Lamartine szerint, Francziaország egyik legbecsületesebb pártját képezik. Náluk van különben a vagyonosság, nekik vannak a legszebb salonaik Európában. E­gyedül ők csinálhatnak forra­dalmat , mint egykor Vendée fölkelt volt. Különben, Lamartine véleménye szerint, ők nem alkotnak pár­tot, hanem inkább egy korszakot képeznek , s a je­lenben inkább történeti, mint működő elemként állanak. Ezután Lamartine a legkeményebben támadja meg az orleanista pártot. Ez azon párt, mondja, mely a democratiát azért ölte magára , hogy forra­dalmat csináljon, s mindjárt elveté az álarctot, kez­­tyűt dobott a nép­elibe, a királyi palotát megragadá, hogy egy első emeleti monarchia helyébe, egy föld­szinti monarchiát építsen. Ezen párt eredetileg nem is vola párt; egy csoport vala ; a nagyravágyó talen­­tumok csoportja kezdetét az udvari versenygések­­ből vette, leült a kerevetre, ügyes volt a monarchiá­nak hízelegni, minthogy egy monarchia a zsebében vala, s épen oly ügyes vala a democratiát áltatni, mi­vel legitim királyát elűzte. A trón és a nép egy zseb­metszési mesterfogáson mentek keresztül. Ez az, mit 15 évi komédiának vagy az 1830-ki forradalomnak neveznek. Ezen párt nem nagy; inkább egy udvar, mint párt; egy kis Koblencz Francziaország kebelében, tele azonban nagyravágyással, boszúval, s a köztár­saságra nézve veszélyes elemnek tekinti. Megemlíti Lamartine a vallásos pártot is, és két árnyalatra osztja : egyik a tisztán vallásos párt, mely úgy gondolkozik , miszerint a kormányalak csak gépezete a népek életmű-szerkezetének, lelke azonban a vallásban fekszik; kik azt hiszik, misze­rint, ha mindenki az Istent szabadon imádhatja, s benne öntudata és értelmisége szerint hiszen­ ez leg­magasabb czél, és az embernem legnagyobb méltó­ságát képezi; kik azt hiszik, miszerint a polgári intézmények bevégzése abból áll, hogy a törvények­ben egy cselekvő vallás, egy collectiv hit legyen, s egy általános morált és nemzeti hitvallást képezze­nek. Ezen párt nem kíván egyebet, mint szabad­ságot, részrehajlatlanságot és sérthetlenséget. A vallásos pártnak másik árnyalata egy nagyra­vágyó, visszamenő papi párt, egy politikai kotték­a, mely a szenthely zászlaját kezébe ragadva, közhe­lyeken hurczolja, mely semmi más vallásos vagy böl­csészeti tant nem akar tűrni, mint az övét, s egy, mindent kizáró egyházat akar. Szerinte ezen párt czél­ja, melyet nyiltan bevall, hogy a kormány meg­hódítása, részrehajló törvényhozás és a budget meg­rontása által a világot egyházi táborrá alakítsa. Lan­artine ezen árnyalatot factionak nevezi, s szerinte igen csekély számmal bír. Azt hiszi, hogy csak a tisztán vallásos pártnak van kárára. Az épen úgy akarja megvásárolni a köztársaságot, mint a monar­chiákat igyekezett megvásárolni. Különben ezen I actio épen úgy nem monarchiai, mint nem köztársa­sági , s épen úgy nem aristokrata, mint nem demo­krata. Ez a theocratia phantoma. Végül említi Lamartine tíz a bonapartista pártot. Ezen nézetek teszik czikkünk legérdekesb részét. „Van végre, mint mondják, egy bonapartista párt. Én után mondom, de magam nem hiszem. A nemze­tek mindig logikát követnek még következetlenségeik­­ és esztelenségeikben is. Egy párt bizonyos korszak- és országban mindig valami ösztönszerűnek, valami sajátságosnak felel meg. „Én értem a köztársasági pártot, ez megfelel a szabadság iránti szeretetnek, a nép egysége szüksé­gének , mely nép egymáshoz egyenlő lett, az intéz­ményekben­ előhaladás szenvedélyességének, melyek a democratiát, a jelen idő növekvő erényét alkotják. „Én értem­ a legitimista pártot; a monarchiában a jog, örökösödés, állandóság, az aristocratiai le­származás értelmének felel meg. „Én értem az 1830-as monarchiai pártot; ez egy­felől a forradalomnak, másfelől a királyságnak felel meg. Ez ellentét, de a kiegyenlítésre némi kilátás­sal bír. „Én értem a vallásos pártot; ez a lelkiismeretnek felel meg. „Én értem még a pseudo-katholikus pártot is,a melyről fennebb szólánk; ez a vakhit- és uralom­vágynak felel meg. „De ezen korban a császári bonapartista párt minek felel meg ? „A forradalomnak ? Napoleon a despotismusig le­nyomta. „A szabadságnak ? Ő ezt meggyilkolta. „A democratiának ? Ó udvaronczokká öltöztette s nemesi czimeket és apanageokat adott neki. „A hódításnak ? Ő egyetlen egyet sem birt meg­tartani, és a hódítás vele együtt kétszer Párisig visszavezetve, Francziaországot a világ szövetsége által befalazva hagyta hátra. „A mérsékleti és alkotmányos monarchiának ? De csak katonai monarchia alapítását kísérlette meg. „Az átszállásnak ? ő egyedül vala a szerencse­örökös. „A jövőnek? Ő egyedül ismerte azon vágyat, hogy a múltat kiássa, és Nagy Károlyt ismét föl­serkentse. „Én nem látok semmit, a dicsőséget kivéve. És valób­an ma csak a dicsőség felelhet meg a bonapar­tista párt ezen árnyékának Francziaországban. De ha valami egyéni, személyességhez kötött valami van a világon, úgy ez a dicsőség, és hogy a dicsőséget is­mét föltalálni lehessen, Napóleont kellene fölkeresni s ismét három millió ember életét kellene föláldozni, hogy mit hódítson meg ? az invasiót. „Tehát nincs sajátilag úgynevezett bonapartista párt. A mi van, nem egyéb, mint hosszú, fényes va­kító sugára a nép szemében a Napoleon névnek, egy becsületes és megmagyarázható vakító fény, egy ha­talmas későn szülött kegyelet ezen név iránt, mely fegyvereinket megszerettette, egy oly hatalmas vakító fény, miért a nép, midőn azt mondták neki, vá­­laszszatok a köztársaságnak elnököt, csak egy nevet hordozott ajkain, nem azért hogy császárt, hanem hogy egy európai nevű polgárt nevezzen ki. „Ennyi a való. „Azok, kik azzal áltatják magukat és az mondják, hogy a nép urat választott magának , értem ugyan ezt, de azt mondani, miszerint a császárság iránti képzelődést illetőleg csalódnak. Nem, a nép dicső­ Előfizetés a PESTI KAPU második ,114-évi ápril­ júniusi folyamára. Megjelenik a „Pesti N­apló“ vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK az április, május, simiusi folyamra : Vidékre postán küldve . . . . 5 ft p. p. Budapesten házhozhordással . . . 4 ft p. p. Előfizethetni Pesten, a „Pesti Napló 44 kiadóhivatalában, úri-utczai Laffert házban 8. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó.

Next