Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)
1852-05-26 / 664. szám
1852. harmadik évi folyam. Vidéken Pesten : Évnegyedre 5 f. — kp. Egy hónapra 1 ft 30 krp. Félévre 10 ,, — „ „ Évnegyedre 4 ,, — ,, ,, A havi előfizetés, mint a „.... „ , .... , j , , i relevre . o ,, — ,, ,, számonkinti eladas is megszűnt. Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, Dri utcza Lakért ház 8. Szerkesztési iroda: Dri utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Szerda, máj. 26-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. A munka jelentősége. Bécsi levelek. VII. Fővárosi élet. Vidéki élet. (Somogy. Vegyesek.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Németalföld, Helvétia. Törökország. Egyptus. Amerika.) Legújabb. (Paris. London.) Egyházi s nevelési ügyek. • Vegyesek. (Nemzeti szinház. — Börze. — Dunavízállás.) Mit jár. (A vardoniták. Eredeti novella Jókai Mór ról.) Budapest, máj. 26-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Turin, máj. 20 - Ama hir, hogy Spinola nem akarja átvenni a pénzügyi tárczát, válásul. A közoktatásügygyel Bixio gennai ügyvéd , ki a jezsuita rend Piemontbeli kizárására vonatkozó törvény készítője, kínáltatok meg, de azt ez nem fogadta el. Most Giuliot említik leendő oktatási miniszterül. Valerio a képviselő kamrában interpellációt tett azon halasztgatás miatt, mely a meghalt Károly Albertnek állítandó emlék alapítása körül tapasztaltatik. A kamra napirendre tért, az illető bizottmányra hagyván a kivitel gyorsítása iránti javaslattételt. Konstantinápoly, máj. 15.—A porta helybenhagyta a Fuad effendi megbízottja által az egyptusi alkirálylyal Kairóban kötött egyességet. A török követ Berlinből visszahivatik, az ottani ügyeket ideiglenesen Ali basa titkár veendi át. Legnagyobb sietséggel hajók szereltetnek föl, hogy az archipelaguson a tengeri rablók erőhatálylyal vézethessenek ■üldözőbe. Athen , máj. 17. — Mind a követkamra, mind a senatus az ideiglenes hitelt a folyó év második felére megszavazta. A követkamara elfogadta a belügyminisztériumi budgetet. Turin, máj 21. — A miniszterkrizis még mindig tart. Modena, máj. 24. — A és. fenségeik az orosz nagyherczegek Nápolyból Livornón, Florenczen s Bolognán át ide érkeztek, s azután útjukat innét Reggio felé folytatták. Páris, máj. 22. — Semmi érdekes, politikai újdonság. Trieszt, máj. 23. — (Heti vásári tudósítás.) Korlátolt kávé ügylet. Ára, valamint a czukoré is, szilárd. Gyapot kissé alantabb áron kelt. Gabona ára szilárd. Indigóra nézve élénk ügylet, ára emelkedett. Pest, május 26. :, Csákéi ne hagyjuk min magunkat. ,,Szerencse jó, szerencse bal, — De üdv s vihar között, Előre törni szüntelen Kell a derüknek; vesszen el, Ki gyáva s nemtelen !“ Költőre — s költő ihletére szorultunk mi napkeleti faj, valahányszor lelkesülnünk kell. Ez egyébiránt az érzés nemes képességét, magasztosságát jelenti, s mely nemzetnek költője nincs, annak múltja sincs. Hanem elég volt már nekünk múltúnkon álmodoznunk , elég az ősi homály ábrándképeit űznünk — kiváltságul három szilvafa alatt pihenvén századokig összetett karokkal. Most, úgy látszik, a várponton állunk. Régi hajlamokkal a kényelmes élet felé egy jókora adag csüggetegséggel, nagyrészt még elfoglalva magától várjuk a jobb jövőt, míg ellenben sorsunk előérzete tenni, munkálkodni késztet, elfordítva bennünket a múlt képeitől. Ne késsünk, ne kételkedjünk. — A kor szelleme munkásságra hír Ha eltekintünk magunk körül — közelebb és távolabb, mindenütt előre törekvő, nyüzsgő életet látunk a nemzetek közt, mert általános jön az öntudat: mikép csak munkával mentheti meg mindegyik életét, a haladás s tevékenység közérzetté vált ösztönei közt." Míg mi csak az erdődöktől öröklött osztályjogokat őrizve, az élet múlhatlan föltételét képező előhaladási mozzanatokban részt nem vettünk, az alatt a környező, s távol nemzetek szellemi s anyagi fejlődésben, messzire hagytak bennünket maguk után. Nemzetül, s államul megszilárdultak, — kifejlett, kitisztult tudomány erőit s tapasztalatait anyagi felvirágzásukra fordították , mi által hatalmassá, s gazdaggá lettek; művészet által hírnevet, polgárisodásukkal tiszteletet szereztek magoknak; — mi ellenben a legdrágább pillanatokat elmulasztottuk, fajunk s helyzetünk előnyeit fel nem használtuk, s igy lassan lassan a feledés és közelszegényedés örvényének majdnem végszélére jutottunk. De még van idő megmenekülni az enyészettől. ... Csak el ne hagyjuk min magunkat! A polgári tevékenység nagy mezeje még úgyszólván parlagon hever előttünk. Ez a mi legközelebbi, s legbiztosb utunk , melyen a magyar nevet a múlandóság karjaiból kiragadhatjuk, s a népek közti régi reputatiónkat viszszaállithatjuk. Mások törekedjenek tulságokra, vagy keressenek utópiai képeket, —nekünk nincs időnk — elvesztegetni valamit abból, ami még számunkra jutott; nekünk a legvalóbb, a tettleges iránt kell nemzeti lelkesülésünk egész erejével buzognunk. Buzognunk és cselekednünk! Mástól várjuk , hogy bennünket fölkaroljon, s a jólét és boldogság valamely képzelt fokára helyezzen ? Balgatag gondolat! Nem látjuk-e, mikép minden népnek megvan a maga baja, teendője, a napi kenyér fölötti gondtól egész a világokat hódító tervekig. Aztán a nemzetek szolgálata egymás irányában annyira kölcsönös, miszerint azt hasonértékű viszonosság nélkül igénybe venni merő dőreség. Vagy láttunk-e valaha valamely parlamentet csak kereskedelmi vagy más összeköttetési engedményeket is kölcsönös viszonszolgálat nélkül más nemzetnek adni ? — És Amerika mostani japáni, Anglia sziámi expeditiója váljon merő humanisticus czélokból történik-e? Ne higyjük! a mai kor népei inkább haszon, kézzelfogható süker, mint a puszta dicsőség phantoma után sóvárognak. És csak is a való, megszámítható haszon s érték, mit munka után szerezhetni meg, képezi mai időben egyedüli biztos alapját, a nemzetek szilárd, becsületes fenállásának , s a föld népei közti hitelek és tekintélyük nyomosságának. A földet, melyet apáink fegyver hatalmával szereztek és tartottak meg, mi hálát érdemlő becses vagyonai csak szorgalmas munkálkodással , polgári tevékenységgel hagyhatjuk unokáinkra — mit ha elmulasztunk, hamvainkra áldást az utódoktól nem remélhetünk. Még nem késő — hanem épen is a legfőbb ideje munkához fognunk; természettől ajándékozott szellemi, s testi képsségeink biztosinak annak sükeréről, mely nem fog semmiesetre elmaradni . Csak el ne hagyjuk min magunkat! Van egy látnokunk, kinek szavaira eddig elé igen keveset hallgattunk. Ő mutatá ki nekünk évtizedek előtt e közboldogulási pályát, s nem rajta múlt, hogy azon iránytól, melyet ő egész önfeláldoztáig sürgetett, eltérve föllengős ösvényen magunkat romlásunkra ragadtatni engedők, s legkedvezőbb alkalom daczára nem értük el, mit a nagy hazafi oly magasztos érzéssel kivánt, hogy „évek tűnése után virágozzék egy nemesb, emelkedettebb aera következtében a haza, mint örömre készült kert, melyben idegen a nyomorult , hol az ember méltósága szent, s melyben erény lesz a legszebb disz.“ Az ő jeligéivel törjünk előre! Munkával készítsük elő anyagi és szellemi jövendőnket. Miben sem ütjük meg a tökély mértékét, míg ellenben sokban tetemesen, szemmel láthatólag hátra vagyunk. Megfeszült munkásságot igényel a részint százados szokás hibáival — okszerűtlenül űzött, részint elhanyagolt állapotban levő földmivelés; szorgalmas ápolást kiván az ipar és kereskedés, miknek — mondhatni — még csak alsóbb elemei s rétegei léteznek nálunk. Munkásságot igényel a tudomány, mely emel és gyarapit, — a művészet, mely koszorúz és dicsőit. Mindkettőnek temploma felé még csak az első lépéseket tettük, — egynéhány szakban pedig még ennyit sem. Munkásságot igényel különösen a nemzeti nyelvművelés és irodalom, melynek viszont a közönség részéről pártfogás nélküli hagyása nem kevesebb bűn, mint fölkentjei általi gondatlan, hanyag, illőtlen kezeltetése. Szóval, társadalmi állapotaink legnagyobb része saját ösztönünk s erőnkbeli kifejlődést kiván. Minde fölé vallásos érzelmek által ihletett erkölcsök zománczát vonni, szintén kiválólag a mi buzgóságunk feladata. Állami jólétünk s előhaladásunkról a kormány fog erélyesen gondoskodni. Csak igy lehet valóvá, mit fenebb kegyeletérzettel említett nemzeti látnokunk monda: „Sokan azt gondolják : Magyarország volt, én azt szeretem hinni: lesz.Ir A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A VARCHONITÁK. (Novella.) Irta Jókay Mór. (Folytatás *). IV. Elemér elfogódottan járult a dagán elé. Dalma arczának szokatlan szigora élvévé bátorságát, alig hallható hangon rebegé. — Uram , a mit rám bíztál, elvégezém, s ezennel a hatalmat , melylyel felruházál, kezeidbe vissza adom, s többé nincs okom tőled távol lenni. „De van nekem 44 gondolatalma, s mig szive rég elfojtott örömek alatt repesett, s a kedves ifjút he*) Lásd P. N. 663. számát. vés dobogásával üdvözölte, arcza még szigorúbb vonásokat ölte: — Sajnálom, vezér, hogy szemedbe kell mondanom , miként lelked nem oly erős, mint karod. — Szidj uram, szólt Elemér, felemelve szégyenpiros arczát. Örömesebb állok előtted a szégyenpadon, mint tőled távol a diadalszekeren. —■ Miért jövöl vissza ? -- Kérdezd meg a fecskét, miért tér vissza a tavaszhoz ? A jó rhabonban enyhébb fordulatot akarva adni a kínos jelenetnek , mely a nép előtt egy vezér arczát megalázta, közbe szólt: — Tán kedvesed van itt, kitől megválnod roszul esik. Elemér nagy, búskomoly szemeit Dalmán felejtve, felsóhajtott. — Igen. Dalma arcza kínosan vonaglott e szóra. Elemér valakit szeret gondola magában , s bár meg kellett nyugtatni e gondolatnak, mégis fájt neki, hogy ő most boldogítana. — Tehát vidd őt magaddal, — szólt félre fordítva arczát. Én beleegyezem. Most távozz előlem. Elemér tétovázva, elszorult kebellel lépett Dalmához közelebb, s oly suttogva , hogy más meg ne hallja, rebegő. — Óh Dalma. Néhány szám volna hozzád, titokban , hallgass ki engem. — Mit akarsz ? Távozz előlem. Ila országos ügyeim végezém, hivatni foglak. Távozz előlem. Az utósó intés oly indulatos hangon volt mondva, hogy Elemér felrezzenve állt föl féltérdeltéből s zavarodottan hebegé: — Látni sem akarod arczomat ? — Jelenléted felháborít ! kiálta Dalma lángra gyűlt arczal s inte, hogy hozzák elé paripáját. Elemér szótlanul vonult vissza. Oh igazat mondott Dalma: az ifjú jelenléte felháborítá őt, de nem haraggal, hanem szerelemmel. Szédülni kezde azon magasságban, melyre felemelkedik. A szerelem még csak akkor szerelem, ha félteni kezd. Az ég nem élő emberek számára van teremtve, tán a csillagok is lekivánkoznának onnan, ha szívük volna. A Dalma feldúlt kedélylyel, tért vissza palotájába. Izgatott szive reszketett azon gondolatnál, hogy Elemérrel négy szem között titkos beszédre találkozni fog s maga körül gyűjté udvara minden nagyjait, sorba veendő az országos ügyeket, hogy azok által , mentül messzebbre halassza ez időt, s félve attól, amit óhajtott, sürgeti őket, hogy dolgaikat siessenek előadni. Ekkor egyszerre belép egy hírnök, jelentve, hogy Disabultól követ érkezett, s a magán elé bocsáttatni kiván. Dalmának szinte jól esett e közbejövetel. Felült trónjára s vite, hogy vezessék elé a küldöttet. Kubláj volt az , kezén a király egyetlen leányát vezetve, talpig lefátyolozottan. Az emir földig hajolva közeledék a dagán elé; már az ajtónál elkezde hajlongasa, s háromszor ismétlé azt, mig a trónig ért. — Üdvöz légy ifjú fejdelem. Üdvözlégy még egyszer ; üdvöz légy harmadszor is. — Te napja az égnek , pálmafája nemzetednek, hajnala a dicsőségnek. Légy általam köszöntve királyom nevében. Dalma összeránczolta szeműidéit, gondolva, hogy ettől félni kell, mert hizeleg. Az emir újra kezdé a virágos szókat, ajtatos pathosszal ejtve beszédét : — Ámde lehet nap hold nélkül ? élő fa virág nélkül? hajnal hajnalcsillag nélkül oh dicső dagán neved fényéből csak egy sugár hiányzik meg, I 3 im e sugárt királyom saját koronája ágaiból tőré le, itt küldve általam számodra egyetlen leányát. 064 BÉCSI LEVELEK, VII. Május 22. Azon most már bizonyossá vált hír, hogy ő Felsége jövő hó elején a magyar testvérvárosokat magas látogatásával megörvendeztetni fogja, örömérzelmek nyilvánítására szolgáltat alkalmat. Az itt lakó magyarok e szerencsés eseményt forró vágyaik reményzöldjével fonják körül. Isten vezérelje a mi fiatal, deli, lovagias fejedelmünket ! A franczia események érdektelensége több tért enged ismét politikusainknak, önhazájukban széttekinteni. Van elég ,mondják,4 ,hírlik,4 ,hitelesen állítják,4 Rebesgetik, stb. csak aztán fele is igaz volna, mi e bevezető szavak után következik. Mint lelkiismeretes levelező közlök , sokféle napi újdonságok közül egypár bennünket közelebbről érdeklőt , de megmondom előre, hogy kezemet egyikért sem teszem a tűzbe, de még meg sem esküszöm rá, amit sokkal kényelmesebben tehetnék ! Mondják tehát, s mondták már ezelőtt húszszor.., hogy az itteni legfőbb és semmitő törvényszéknek magyar osztálya Pestre fog költözni, ha holnap nem is, bizonyosan később , s hogy Bécsben csak néhány udvari tanácsos marad megfelelő személyzettel, mely ő Felsége oldala mellett a kegyelmi s egyéb a felsőségi jogokat közelebbről érdeklő ügyeket tárgyalandja. Hasonlót rebesgetnek a Veronából idehozott olasz főtörvényszékről is, minek hallomás szerint, legmelegebb, egyszersmind legnagyobb befolyással bíró pártolója Salvetti államtanácsos. — A szoros logika szerint azt, amit egynek megadnak, megadják a másiknak is, de az élet gyakran kineveti a logikát , anélkül, hogy ennek valaha sikerült volna az életet kinevetni, ami egyébiránt a kölcsönösség elvével homlokegyenest ellenkezik. Hírlik továbbá, de ezt már magam is jóformán bizonyosan tudom, hogy az ősiség s úrbéri káratlanítás kérdése fölötti tanácskozmányok befejeztettek, s ő Felségének jóváhagyás végett aláterjesztettek. Az első kérdés a tárgyalás alatti ősiségi perekre is kiterjed, melyek eddig szép csendesen az ,adták.