Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)
1852-05-08 / 650. szám
A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Labért ház 8. 1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken, Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. ’ Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Félévre 10 „ — „ „(Évnegyedre 4 „— ,, ,, A havi előfizetés, mint a 18 számonkinti eladás is'r ” ” ” | Egyes szám. . 4„„ megszűnt. PESTI NAPLÓ: 650 Szerkesztési iroda: Printcia 8. sz. A havonkénti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Szombat, máj. 8-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési fölhívás május és junius hónapokra. Az előfizetés elfogadtatik vidékre postán küldve 3 ft 20 krjával. — Budapesten házhoz küldve 2 ft 40 kr pengőben. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. London. (A tory igazgatás. A munkások társulatai. A dán örökösödés. A franczia katonai szemlék.) Hivatalos. (Haditörvényszéki ítéletek.). Fővárosi élet. Vidéki élet. Külföld. (Francziaország. Nagybritannia.) Legújabb. (Berlin. Hamburg. Páris. London). Vegyesek. (Nemzeti színház.) Budapest, máj. 8-án TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin , máj. 6. —‘A második kamara a pairség kérdését tárgyalja. A kormányi előterjesztvény, bizottmányi javaslat, és valamennyi javítvány a névszerinti szavazáskor elvettetett. Livorno, máj. 3. — A franczia flottának Genuából érkezését épen most jelentették, az mindazáltal megállapodás nélkül tovább vitorlázott. Roma, máj. 2. — Több bevitelt vámok pénzügyminiszteri rendelet által fölebb emeltettek. Turin, máj. 3. — Egy tőkepénzesek egylete a kormánytól meghatalmazást kér egy új disconto-bank felállítására. Tunis, april 25. — Szolimán bey portabiztos, egy török gőzösön Konstantinápolyból ide érkezett, s a herczegnek alkirályi czímet s több decoratiót hozott által. London, május 2. 22 Rendkívüli politikai újságokkal nem igen bővelkedünk, azért olyanok hiányában meg kell elégedniük önöknek kevésbbé rendkívüliekkel is. A parlamentnek haldokló alsóháza — mert hisz napjai megszámlálvák — különféle törvényjavaslatok megvitatásával foglalkozik, s eljárásaiban oly rendetlen, hanyag szármázó, mint valaha az istenben boldogult lengyel és magyar diéták valónak. De ezen ne csodálkozzunk ám ! hiszen egész szerkezete oly hűbéries még, hogy bizony akármelyik múlt században pompás bútorul beillenék. Russel lord, kormányzata idejében némi javításokat kívánt tenni ezen alsóházon! , de szives ügyetlenségével megbuktatni segitvén minisztériumának hypomokleonját, Palmerston lordot, ő maga is megbukott, s vele együtt az alsóház szándéklott reformja, — igazolván e magyar közmondást: ki másnak vermet ás, maga esik bele ! Mint mondok, a követház napjai megszámlálvák, a követválasztások rövid időn megtörténendnek, azért, minap Locke-King úr indítványoza a választótörvény reformját. Disraeli úr, pénzügyminiszter, kiről megjegyzendő , hogy különösen hajhászsza az őt kormányon föntartó conserváló népszerűséget, azért ellenzi a Locke-Kingféle reformbillt, mert a munkások osztályának elegendő befolyást nem biztosít a választásokban. Tavai hasonló okból ellenezte az érintett Russelféle széles alapú reformbillt; — de menjünk tovább; az 1832-dik évben ugyanazt tették tory barátai is; elvégre, midőn az újabb időkben a radikálok indítványozták az általános szavazatot, azt alighanem hasonló okból ellenzi Disraeli úr! A conservativ tory politika, meg kell vallani, igen okos volt a privilégiumok conserválásában, anélkül, hogy a kor szellemével teljes összeütközésbe jöjön. Azonban térjünk vissza a kérdéses reform-törvényjavaslathoz, — de minek, hiszen úgy is 202 szavazattal 148 ellen elvettetett. Tudják önök, hogy a gépmunkások társulatokat — associatiokat — alakítottak a végett, hogy az őket — állításuk szerint — kizsákmányoló tőkepénzesek ellen védelmezhessék magukat. Hosszas, tompa , de konok küzdelem után végre f. é. ápril 22-kén ugyanezen társulatok kénytelenek valának az idők mostohasága (?) miatt megszüntetni ellenállásukat a tőkepénzes mesterek ellen. A dolog kezdettől fogva nagy benyomást tett volt, s most is úgy vélekednek, hogy az elégületlenség oka meg nem szűnvén, első kedvező alkalommal újra fogja éreztetni magát. A foreigne office-ban vagyis a külügyminisztériumban a dán korona örökösödés iránti értekezleteket már megkezdették a nagyhatalmak meghatalmazottjai. Az angol és főleg a franczia befolyás alatt álló dán kormány, a német szövetség akarata ellenére, kívánja föntartani seregének egységét, és pedig ugyanazon jognál fogva, mely szerint az osztrák császár megalapítá hadainak egységét s elválhatlanságát, ámbár sergeinek legnagyobb része a nemnémet szövetségbeli tartományokból ujonczozza magát. Némely angol hírlapok hosszasan fejtegetik az ausztriai és török kormány közti viszonyokat, melyek nem épen a legbarátságosabbak voltak már a politikai menekültek kérdése óta. Hogy Angolhonban közönyös szemmel nem nézhetik a franczia nagyszerű katonai szemléket,világos. A militiáról 80.000 embert tárgyazó törvényjavaslat, már másodszor olvastatott föl az alsóházban. A militia alatt értik az angolok a tartaléksereget, mely minden évben egy hónap lefolyta alatt fegyvergyakorlatokat tesz; előnye az , hogy hasznához aránylag kevés pénzbe kerül, ugyanis föntartása az állandó katonaságéhoz képest úgy áll, mint 1 : 10. — Tengerészeiket is tetemesen szaporítják az angolok, jelesen Pembroke-ban , rövid időn a tengersíkra fog bocsáttatni a „Windsor Castle“, archimédeszi csavarral ellátott 3000 tonnájú gőzsorhajó. Neptun soha sem látott ennél nagyobb hajót. E tengeri szörnyeteg 140 álgyúival, melyek közt paix-hans-ok is vannak, rombadöntendi mindazt, mi az angol érdek ellen van. — Rule Britannia! HIVATALOS. Haditörvényszéki ítélet. 1. Berzenczey László, marosszéki, náznánfalvai erdélyi szül. 36 r. kath. házas, családapa, előbb szolgabiró Marosszékben , 1851 septemb. 22-én felségsértés miatt vádoltatván megidéztetett, de meg nem jelent, — mindjárt az 1848-ki mártiusi napok után határozottan a felforgatópárt mellett nyilatkozott s Maros-Vásárhelyen sok ízben a jogszerű kormány ellen nyilvános szónoklatokat tartott. 1848-dik júliusban Erdélyben a székely kerület követévé választatván, az országgyűlési ülésekben Pesten 1848. septemberig hatályos részt vett, s különösen sürgeté az országnak védállapotba helyezését, 1848-diki septemberben a kormánybiztosi küldetést Erdélybe elfogadá; e minőségben a székely földet bejárta, a népet különböző csalogatások által a felkelés terjesztése végett fegyverfogásra buzdítá; 1848-iki october végén a forradalmi kormánytól pénzt, ágyút, fegyvert és munitiét nagy mennyiségben vett át; e közben a nemzetőrség, s később Kossuth- és Mátyáshuszárok alakítását hévvel sürgeté, s 1848. october 30-kán Agyagfalván általános népgyűlést eszközölt, melyet ő egy dörgő beszéddel a forradalomnak éltet és vagyont áldozni szóbta fel, s egy általános népfölkelés és a székely határőröknek a császári királyi katonai főparancsnokságtól való elszakadás elhatározását eszközlé. Azonnal e határozat után egyik csatakész székely osztályhoz csatlakozott , azt Szász-Régen ellen vezeté, hol a lakosok az azon és következő napon sarczoltattak, házaik fölgyujtattak, és 56-an azon szerencsétlenek közöl, kik menekülni nem tudtak, kegyetlenül összeszabdaltattak, s meggyilkoltattak, mely pusztítás a környék sok helységében oly borzalmat gerjesztő modorban folytattatott, hogy e catastropha a nép elméjében még most is „berzenczey-vásár“ neve alatt kitörölhetlenül bevésve van. — 1849-ki április havától kezdve ismét 1849-ki júniusig mint követ a debreczeni törvénytelen magyar országgyűlésben vett részt, mely időben 1849. május 3-án különösen arra szavazott, hogy a tárgyalás alatt volt részbirósági törvénynek visszaható erő adassék. 2. Boros Sándor, csikvándi győrmegyei földbirtokos , az utolsó magyar forradalomban nemzetőri kapitány, 1851. sept. 22-kén felségsértési vád miatt idéztetvén, meg nem jelent; mint nemzetőri kapitány Csikvándon és környékén nagy hatalmat gyakorolt, s az embereket hitegeté, hogy izgató Kossuthttól rendeletet kapott, a cs. k. katonákat elfogdosni, s ijesztgetései által azokat oda vitte , hogy neki e vállalatban segítségül voltak. Úgy eltiltá, midőn három cs. k. könnyű lovas 1849. április 27-kén előfogatok végett Csikvándra jött, hogy azoknak az elöljárók rendeljenek, s több fegyveres segélyével a katonákat elfogatá, így hatalmába keritett egy negyedik könnyülovast is, ki a többi hármat jött keresni, s mind a négyet pinczébe záratá. Ezen erőszak után három kényszeritett kisérővel Tóthre ment, hogy ott a foglyok lovait megkeritse, s miután ezeket ott meg nem kapható, a Szemere felé utazó Salerno Jerom cs. k. főhadnagyot véve űzőbe, azt az említett helység végén rabló módon meglepé, azt, magánszolgáját, s egy vele lovon menő cs. k. vasas közkatonát elfogá, azokat a lovak és fegyverek elszedése után Csikvándra vezeté, hová egyúttal e közben egy másik kiküldött falka által az iházi pusztán föltartóztatott cs. kir. nyug. kapitány Wollwermann Ferencz, és más két személy is a polgári osztályból hozattak. Mindezen foglyokat annakutána a ponyvádi pusztára kisérteté , ott azon hazug állítással, hogy ez nagyobb biztosság miatt történik, s nekik ismét minden visszaadatik, minden vagyonukat elszedé, Wolwermann kapitányt, mert minden készpénzét nem adá át, kötéllel kötözteté meg, s több órákon keresztül karóhoz köttetvén, azt egyéb méltatlan módokkal is illetteté és gunyoltatá; midőn egy cs. k. vasas őrcsapat Csikvándra bement, a foglyokat egy erdőbe, s az őrcsapat távozása után, mert az ellen Marczaltő felől tömeges fölkelést indított, ismét egy más pusztára, s innét erős paraszt kisérette], s nagy diadallal ismét vissza Csikvándra hurczoltatá, honnét végre őket a fölkelőktől időközben elfogott és kifosztott Almássy cs. k. nyug. kapitánynyal egyetemben egy oda hivott forradalmi huszárosztály által Győrbe a pártütőkhöz küldötte, kik későbben Wolwermann és Almássy kapitányokat a forradalmi vészbíróságnak átadták. 3. Colsteini Coliin Lajos, 1810-ben Karinthiában Klagenfurthban született, kath. nőtlen, cs. k. nyugalm. 2-dik oszt. kapitány, felségsértési vád miatt 1851. sept. 22-én idéztetvén, meg nem jelent; 1849- májusban a magyar fölkelő seregben kapitányi állomásért maga folyamodott, s beosztatását a 67-ik honvédzászlóaljnál Bem fölkelési tábornok hadtesténél lelé. Budavár bevételéig a pártütők által Budapesten maradt, a debreczeni hadipénztárnál 200 pártnyi előlegezést fölvett; rövid távollét után Bem fölkelő vezér részéről egy levél átvitelére Görgey fölkelő tábornokhoz nyert küldetésével Pesten egy vendéglőben nyilvánosan kérkedett. 1849-iki júliusban, kevéssel a világosi fegyverletétel előtt, egy honvéd-osztálylyal Oraviczán keresztül húzódott, mely idő óta eltűnt. 4. Cornidesz Lajos, m. o. iglói szül., 40 é., evang., 1848-ban göllnitzi polgármester, felségsértési vád következtében idéztetvén, meg nem jelent; 1849. év elején a forradalmi kormány meghatalmazásából hat századból álló guerilla-csapatot állított fel, melyet úgy, mint az általa rendezett népfölkelést ismételve a cs. k. seregek ellen vezette, s az altendorfi csata után Dembinsky fölkelő tábornoktól a csatatéren a katonai érdemrendjei harmadik osztályát nyeré. De ő a parancsnoksága alá helyzett csapatot nemcsak cs. k. seregek elleni csatázásra alkalmazó, hanem azt Szepesmegyében egyéb forradalmi tevékenysége gyámolítására is fölhasználá, mert a jogszerű kormányhoz ragaszkodó személyeket elfogdostató, erélyes befolyással volt a fölkelő seregek élelmezésére, nemcsak a magán vagyont foglalá el, hanem több mint 25 ezer pártnyi kincstári pénzt is, a cs. k. seregek védelme alatt Schmölnitzből Körmöczre rendelt, s 21,802 frt 54 kr. p.p. értékű ezüst szállitvány elvételét eszközlé, s egy a csapatába beosztott cs. k. fogoly katonát az őrszolgálat körül elkövetett kötelességsértés miatt 1849-ki jul. 3-án csak azért lövető agyon, mert csapatjában a terjedő szökések ellenében épen példaadás szüksége mutatkozott. 5. Décsey László, érkőzösi, erdélyi szül., 36 éves, ref., nős, a zsibói választókerület követe, Középszolnokban, Erdélyben, 1851-dik September 22-én felségsértési vád miatt idéztetvén, meg nem jelent, az 1848-dik julius 2-kára Pestre egybehívott országgyűlés tárgyalásaiban az 1848-diki october 3-kán kelt legfelsőbb nyilatkozványban megrendelt feloszlatás után is részt vett, s ez utóbbi hónap 9-kén a forradalmi honvédelmi bizottmány által Krassó és Középszolnok megyékbe mint kormánybiztos küldetett, hol e minőségben a jogszerű kormány mellett felkelt románok leigázása végett egy csapat felállítására buzgón hatott, ezt működései alatt kisérő, annak felfegyverezéséről s érelmezéséről gondoskodott, ő végre a forradalmi kormánytól pénzt és fegyvert kért és kapott is, tiszteket előléptetetésre ajánlott, a hajdúkerület lakosságát küldönczei s fanatikus felhívásai által segítségre szólitá, Középszolnok megye kővári kerületéig előrenyomult cs. k. katonaság czélzott megsemmisítésére átalános felkelést rendelt, a forradalmi kormányt az erdélyi eseményekről értesité , annak ez ország meghódítása s az ott álló cs. k. hadsereg legyőzése iránt több rendbeli javaslatokat tett, s az ott alkalmazott tisztek és kormánybiztosok reorganisatióját tanácsoló, s Tar Károly forradalmi kormánybiztost Debreczenben az ide menekült erdélyi nemesek kiűzésére, szükség esetére azoknak őrökkel a zsibói táborba való kisértetésére szóbta fel. Visszatérte után a debreczeni törvénytelen országgyűlésre, 1849-ik febr. 26-án ismét mint kormánybiztos Krassóba és Középszolnokba küldetett, a forradalmi országbiztos Csányi támogatására, s a forradalmi érdekek mellett újabban annyira munkás volt ott, hogy Középszolnok megyeszékét Zilahról Tasnádra tette át, s a forradalmi kormányt az idézett megye részére 12.000 pftnyi kölcsönre, s a hitérzelmű szászok és románok elkobzott javai iránt rendelkezésre kérte föl, a felségsértő függetlenségi nyilatkozványt nemcsak egyházilag ünnepté meg, hanem annak jelentősége s hadereje felett szónokolt is, s a megyét a pártütő kormányzó Kossuthhoz s törvénytelen országgyűléshez hódolati felírás intézésére szólita fel. G. Dercsényi István, földbirtokos, nagy-bégányi, beregm. m. v. születésű, ki 1851. sept. 22-én felségsértés bűne miatt végzésileg idéztetett, de nem jelent meg. 1849. év elején vezére lett a Berg megye által felállittatott guerilla-csapatnak, mely forradalmi munkásságát a verecskei szorulat hegyén fejte ki, számos erőszakosságok s pusztításokkal összeköttetett portyázásai közben különböző más vidékeken is nagyobbitá. Dercsényi István a népet a cs. k. katonaság elleni fegyverfogásra szólitá föl, s erőszakot használt azok irányában, kik ezen fölszólitásnak nem engedtek, — maga, az ő csapatja s más forradalmi csapatok számára, nemcsak Magyarországban, hanem egy becsapás alkalmával Galicziában is rabolt. Intézkedéseket tett az iránt, hogy a cs. k. katonaságtól az élelmiszerek elvonassanak, csapatait a szövetséges császári orosz sereg ellen vezető, elfogatta a törvényes kormányhoz ragaszkodó személyeket , — a vagyonosoktól tetemes pénzösszegeket vett elbocsátásukért, a vagyontalanokat botozással büntette, sőt a törvényes kormányhoz hű izraelita, Kopelovics Leibra Podoboczból, az ő elnöklete alatt, a kötél általi halálbüntetése kimondatott, s Verecskén végre is hajtatott. 7. Eischl Edvárd, székesfehérvári m. v. születésű, 44 éves, kath. vallásu, volt városi jegyző Székesfehérvárott, ki 1851 sept. 22-én felségárulás bűne miatt végzésileg idéztetett, de nem jelent meg, — mint a lázadók hű párthive, az 1849 apr. 14-ki debreczeni convent-határozat előtt s után, általában a felforgató párt érdekében fáradatlan tevékenységet fejtett ki, különösen az ezen párttól eredt utasítások s szabályok végrehajtása fölött, mint Fehér megye kormánybiztosa, szigorúan őrködött; saját s később egy mostohafiát a honvédek közé besoroztatá, a magyar forradalom kezdete óta annak végéig, több ízben merészkedett a gyűlésekben a felséges dynastia irányában gúnyosan nyilatkozni, s a törvényes kormányt úgy állítni elő,mint erőszakos és zsarnoki kormányt, mint kormánybiztos Székesfehérvárott, 1849 január elejétől mártius végéig, lószerszámok, pokróczok s más ilyeneknek a fölkelők számára készítését a különböző kézműveseknél még halálbüntetésseli fenyegetés mellett is sürgette, s azokat Komáromba küldötte, és a magyar minisztériumban tanácsossá 1849 jan. 28-án történt előléptetése után, Lérody nevet vévén föl, még 1849 jul. 4-én a cs. k. foglyoknak Kecskemétre szállítását rendelte meg; következő napon Vailer Vilmosnak nyilt rendeletet adott ki, az állam-vagyonoknak Kalocsa vagy Paksra elszállítása iránt; végre a világosi fegyverletétel után Törökországba menekült. 8. Fülepp Lipót, Oravitzából, a bánátban, 42 é. nős, gyermektelen, ügyvéd Temesvárott, — 1848- ban, a magyar országgyűlésen ezen város követe, — ki felségsértés bűne miatt 1852 sept. 22-én végzésileg idéztetett, de nem jelent meg , — mint követ, az 1848 oct. 3-ki lefelsőbb nyilatkozat kihirdetése után is részt vett a törvénytelen országgyűlés tanácskozásaiban , — még Magyarország függetlenségének 1849 april 14-én történt kinyilatkoztatása után is megmaradt ezen állásban, 1849 márt. elejéig,— azután forradalmi kormánybiztossá lett Krassó megye S a bánáti határőr-ezredi kerületben, ahol erélyes és óvatos tevékenységgel, különösen ujonczozás, a törvényes kormányhoz ragaszkodó személyek befogatása, s különböző, legnagyobb mértékben izgató, még a katonai határőröket is hitszegésre felszólító proda-