Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)
1852-09-01 / 744. szám
1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f.k.p. Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 ., — „ „ 944 Félévre 10 A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Félévre Egyes szám: „ —PESTI NAPI*. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, mint aza Lakért ház 8. Szerkesztési iroda: Uriutcxa 8. sí. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. "" Szerda, sept. 1-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasábos petit-sora 4 p. kr.jával számíttatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták egyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalába Regjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. Előfizetési felhívás. Több oldalróli felszólítások folytán , a PESTI NAPLÓ négy hónapi folyamára (azaz: September 1-jétől december utoljáig) ezennel rendkívüli előfizetést nyitunk. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve 6 ft 40 kr. Pesten házhozhordással 5 ft 20 kr pp. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál Pesten a kiadó hivatalban (úri utcra, 8. sz. alatt 1-ső emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcra szegletén. MICH GUSZTÁV „Pesti Napló“ kiadója. TARTALOM: Telegrafi tudósítások. A német vámegység. Vegyes hirek s közlemények. Külföld.Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvétia. Spanyolország. Amerika.) Legújabb. (Berlin. Paris. London. Új-York.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Dunavizállya) Matár. (A rémes vacsora. Történeti elbeszélés Dózsa Dánieltől. Pap Endre munkái.) Budapest, sept. i-jén TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Konstantinápoly, aug. 21. — A Tripolis miatti viszálykérdés megoldásának ürügye alatt Izzet basa helyébe tripolisi kormányzóul Nurri basa neveztetett ki. „Modest“ brit korvette, hallomás szerint a rosz idő miatt — a porta megkívántató engedelme nélkül — szándékozott a dardanellákon áthaladni; ennek következtében az erősitvényből két álgyulövés történt reá. A parancsnok a brit követségnél panaszt emelt. — Omer basa az új Medshhid rend elsőosztályu érdemjelével diszesitetett. Corfu, aug. 27. — „Hyacinth“ amerikai gőzfregát Marsh úrral, az egyesült államok meghatalmazottjával, idő érkezett. A szigeti parliament ülése sept. 11-kéig meghosszabbitatik. Scio, aug. 23. — A török középtengeri flotta épen most kötött ki. Athen, aug 23. — A követi kamara a selyemgubékra vetett kiviteli vámot fölemelte. Pest, sept. 1. Egyike azon külországi kérdéseknek, melyek minden gondolkodó politikus figyelmét kiválókig foglalkoztatja , a német vámegyesület újjáalakításának, s a német-ausztriai vámegyesülésnek kérdése. E kérdés lényeges összefüggésben áll azon hatalmas középeurópai eszmével, melynek mielőbbi s minél teljesebb mértékbeni megvalósítását a birodalmi kormány külpolitikájának egyik főteendőjévé tette, s mely czélra lépéseiben bár lassú, de ernyedetlen fáradozását fordítja. E nagyszerű eszme az, hogy oly középeurópai államcsoportokat létesíttessék, mely jogán, hatalmán kívül közgazdászatának függetlenségére támaszkodhassék,mi czélra nélkülözhetlen feltétel e közgazdászat közössége , mely legfőképen a németausztriai vámegyesülésben találná legnagyobbszerű kifejezését. E czél elérésének eszköze kettős: a német vámegyesület újjáalakítása, s az újjáalakított vámegyesületnek az ausztriai vámterületteli egybekötése, kereskedelmi s vámszerződés, és magasabb fokozatban valóságos vámegyesülés által. Ezen eszme initiatíváját a birodalmi kormány vette kezébe, s hogy a rokontörekvésű déli németországi államkormányoktól buzgón felkarolt s pártok ebbeli törekvése eddig élő gyakorlati sükernek nem örvendhetett, az a porosz kormány vonakodásának tulajdonítható, mely e kereskedelmi s közgazdászati, nemzeti s nemzetközti ügyben, mint látszik, igen szűkkeblű politikai saját érdekek által engedi magát vezéreltetni. Ez idézte elő a hét déli s középnémetországi állam úgynevezett darmstadti coalitioját. Ezen szövetkezeti vámegyesületi kormányoknak a berlini vámértekezletekben beadott előterjesztvényei arra voltak irányozva, hogy a vámegyesület újjáalakítása mellett a német s ausztriai vámegyesülés, vagy legalább a két vámterület közötti kereskedelmi s vámszerződés, habár későbbi időben valósítandó , már most előkészíttessék. A porosz kormány, melynek fellépését a vámértekezletben, mint tudva van, a politikai szempont határozza, mint sarkpont — ismeretes júl. 20-diki nyilatkozatában a szövetkezett vámegyesületi kormányok előterjesztvényét visszautasítva, a vámértekezletek további folyamára és sikeres eredményre vezetésére nézve múlhatlan feltételül állította fel a sept. 7-diki szerződésnek — a vámegyesületnek az úgynevezett adóegyesülettel egyesítése iránt — elfogadását: az Ausztriával a vámegyesületnek csak megtörtént újjáalakítása után felveendő tárgyalásokat a kereskedelmi s vámszerződésre kívánta szoríttatni, és e végett az alkudozás alapjának kijelölésére csak átalánosságban a wiesbadeni 1851 jun. 7-diki jegyzőkönyvre utalt. A szövetkezett vámegyesületi kormányok a berlini vámértekezletnek aug. 21-diki ülésében adták be erre viszontnyilatkozatukat, melyből kitetszik őszinte törekvések az egyetértés és egyezkedés létrehozására e fontos kérdésben , mely annyi államok s népek milliói anyagi javát közvetlenül érdekli. Ezen egyetértés elérése végett különösen készeknek nyilatkoztak a sept. 7-diki szerződés elfogadására, feltéve — mert a távolabbi nagy czélt nem akarák szem elől téveszteni — hogy az ausztriai birodalommali kereskedelmi viszonyokat illetőleg is a kívánatos egyetértő megállapodás megtörténhetik. A porosz lapok ezen valódi engesztelő szellemben tartott nyilatkozatot különbözőleg fogadták. Mint tudjuk több berlini lapok, különösen pedig a Neue Preussische Zeitung s a Vossische Zeitung, mindent elkövettek a kérdés bebonyolítására s az egyetértés elérésének nehezítésére. Most is minden álokoskodást felhasználnak azon állításuk támogatására, hogy a Stuttgartban megállapított összes nyilatkozat nincs engesztelő szellemben tartva, s nem látszik ki belőle törekvés, a vámkérdés kiegyenlítésének elérésére; s azon véleményeket fejezik ki, hogy a porosz kormánynak a stuttgarti egyezmény imer „alábbszállított“ kívonatait is legerélyesebben vissza kell utasítnia, mert Poroszországnak mindenekfelett önmaga iránti kötelességei vannak, és semmi, még az ideiglenes elszigeteltségre való tekintetnek sem szabad visszatartoztatnia attól, hogy legközelebbről függetlensége s hatalmi állása megóvásáról gondoskodjék ; ezen útról semmi szín alatt nem szabad magát félre vezettetni engednie; úgy hogy ha azt meg nem tarthatná máskép , mint déli s éjszaki Németország elválása által, szükség esetén még ezen áldozatra is el kell magát határoznia. A „preussische Wochenblatt“ kedvezőbben ítél a stuttgarti egyezmény kívonatairól, mondván, hogy ezen javaslattól csakugyan lehet kiegyenlítést remélni, miután teljesíttetett általa a porosz kormánynak jól. 20-diki nyilatkozatában kifejezett azon kívánsága, hogy az ausztriai kormánynyal a vám- s kereskedelmi szerződést illető és csupán erre korlátolandó alkudozások csupán csak a vámegyesület újjáalakítását s kiterjesztését tárgyazó szerződés megkötése után nyittassanak meg. Ugyanezt elismerik más tekintetet érdemlő éjszaki németországi lapok. Mint a berlini tudósításokból kitetszik, egy aug. 26-kán tartott porosz miniszteri tanácsülésben a Poroszország részéről adandó viszontnyilatkozat megállapíttatott. Még nem jött köztudomásra az ottan hozott határozat. Reméljük azonban, hogy Poroszország engedékenységét maga részéről is engedékenységgel fog viszonozni, s daczára annak, hogy némely németellenes hazafiságban elfogult lapok ellenkező lépésre unszolják, az engesztelődés, egyezkedés és egyetértés eszközlésére nyújtott kezet barátilag első- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. IILMES VACSORA Történeti beszély. Dózsa DánieltóL (Folytatás. *) X. A parajdi sóbányákon egy szép fiatal férfi hivataloskodott évtizedek előtt; termete magas , tekintete nyílt, testalkata büszke és délereg volt. Ő a székely közép, úgynevezett lélőrendből származott. E rendek felzúdulának Bátori István akkori fejedelem ellen, s rohantak Békés Gáspár táborába, résztvenni a forradalom harczain. A fiatal bányász is fölragadta atyjának vértét, sisakját, felült harczi lovára, s rohant a csatatérre, de nem a pártosok, hanem a fejedelem zászlói alá, kinek magas erényeit, hősiességét s honszerelmét, valamint Békési hatalomvágyát s jellemtelenségét is igen jól ismeré. Midőn a forradalom ügye a szentpáli utolsó csatán elhúlt, ezen nap egyik hőse fiatal bányászunk vala. Ő úsztatott legelőbb át a Maroson a szaladó ellenség után, s a túlparton merész párviadalokban többeket földrevert. Bátori István megkedvelte az érczkarú székelyfit, s oldalához vevén tért nyitott előtte, melyen szellemének magasabb irányát követhesse. Ott látjuk a délezeg fiatalt, mint csapatvezért, a lengyel királylyá emelkedett Bátori Istvánnak oroszok elleni hadjáratában, hol hősiességével magasra emelte hirnevét, s vitézségéért a királytól gazdag erdélyi birtokokkal hotáltatott. Bátori Zsigmond havasalföldi hadjárataiban e férfi *) Lásd P. N. 743-dik számát. volt a csaták jobb keze, s megérezteté érczkarát Sinán hadával. Gyorsan emelkedett ő a csaták villámai között, mint vihar közt a tenger habja, s csatákon s zöld asztaloknál Erdély legtekintélyesebb fiai közt álla már. Midőn Mihály vajda gyalázatos kényuralma Erdély fölött megtörött, e nagyra emelkedett hős dörgé el az országgyűlésen Bátori Zsigmond visszahozatala iránti indítványát, s a Básta ellen folytatott kemény csatákon, mint fővezére az erdélyi hadseregnek, az ellenfél rettegése volt. És míg fejedelme mellett diadalt diadalra aratott, annak ingatag szeszélye elárulta a hazát, s elalkudta, mint tulajdonát. De a hős nem tette le fegyverét, melyet a fejedelem kiskörű érdekéért több vezértársai Básta lábaihoz raktak, ő nem hódolt, ellentállott vég csepp vérig, mig nem végre legyőzetve a török földre menekülni kényszerült. Ki ne tudná ? hogy e meteor Székel Méses ? Ötven éves volt ő beszélyünk korában, még bírta őszült fürtjei , szakálla mellett arczának kellemes méltóságát, s termetének haliasságát, bárha havasalföldi harczaiban lábai megsebesítetvén, egy kissé sántított; első volt ő attól mindig a csaták részei között, első a hősiességben, első a honszerelemben. Egy tiszta s elhatározott jellem, hatalmas, hatalomvágy nélkül, erős, irgalmas lélekkel. Mindazok között, kik Erdélyben magasra emelkedtek, e férfiút tarthatni leghazafiabb jellemnek, ki még ott is, hol honfitársai elene törtek, kíméletes irgalmasságot parancsolt, fájlalva a honfi vért. E tisztes férfiúra volt most függesztve az elsanyargatott Erdély figyelme, s villámgyorsan, mint egy megrohanó förgeteg, bobta el fegyvereseivel a határszéleket, s meghódítva Karánsebest és Lugost, beinditá Bethlen Gábort és Bektas basát a vaskapun, kik gyors hadi menetben törtek előre, a velők mindenfelől csatlakozni kész vidékeken. Mint megindított hógömb, nőtt a hadsereg minden nyomon, s Bethlen serge, mely a betöréskor csak kevés menekültekből álló, Fehérvár alatt már felülmúlta Bektás segédhadait. A beütött megszállotta Fehérvár környékét, s a vezér Spinosa Péterhez a várőrizet parancsnokához, békeköveteket küldött a vár föladása iránt, tagadó válasz adatván, a vár ostroma elhatároztatott. Ott látjuk a táborban Farkast és Jármyt, amarra a magyar gyalogság, erre egy kemény lovas csapat vezérletét bízta a vezér. — Miklósi szólt Farkas, a tettek napjai megjöttek, még remélhetünk jobb jövőt, én keresni fogom a dicsőséget vagy halált, s ha utóbbit találom, vidd hírül Annácskának, hogy nem gyáván estem el. Majd ha a rohamok, rohamokra megújulnak, elől fogsz engem mindig látni a várfalakon. — Ott leszek én is barátom ! szólt Jármy, lovasaim nem fogják csak a gyalogságnak engedni az ostrom dicsőségét; együtt harczolunk veletek. Mily boldogok leszünk, midőn fut előlünk az ellen, s a hon ismét miénk lesz. — Én győzelmünket bizonyosnak tartom; ennyi elkeseredésnek lehetlen eredményt nem szülnie; vagy látni fog ez esztendő egy nagyszerű temetkezést, egy nagyszerű csatasírt, mely mindnyájunkat eltakar. — Jármym! folytatá Farkas, ne vélj érzelgőnek, ha még a jövő érában halálom lehetőségét gondolom, én e csaták alatt be fogok nyúlni a halál torkába, s vagy nyelvét kiszakítom, vagy odaveszek. Az élet tőlem elmaradhat, de emlékezetemet felhagyandom mostani létezésem zálogául. Ez emlékezet iránt kegyeletes tartozásaim vannak. Add baráti szavadat, hogy a mit reád bízok, pontosan teljesíted ! — Ila túléllek barátom! bizományod szent lesz előttem. Farkas egy levélkét vett elő , s szóla : — E levelet hozzád czimeztem, benne éltem legnagyobb titka rejlik, nem szabad ezt addig felbontanod , mig halálomról bizonyos tudomásod nem lesz, ha túlélem a csatákat, vissza fogod adni felbontatlanul. Jármy átvette s keblébe retté a levelet. Ezalatt Kálmándy, Csiszár, Szabó s mások Fehérvár főbbjei közöl Bethlen Gábornál megjelentek. A vezér Jármyékat is sátorába hivatta. Kálmándiék egy tervet adtak: miként lehetne a még egészen készületlen Spinosát megrohanni, s csellel a várat mielőbb bevenni ? A terv részleteinek leírásával nem fárasztom olvasóimat, annyit röviden megjegyzek , hogy a városiak feladata volt, szintett hűséggel Spinosát a várból kicsalni , s fegyvereseit oda játszani a leszhányó magyarok hatalmába. A terv el is próbáltatott, de Spinosa elég ügyes volt a cselt észrevenni Gyorsan vonult vissza a várba, a kapukat torlaszokkal megerősítteté, a nevezetesebb pontokra fegyvereseit szétosztá. És hogy a készületekre időt nyerhessen, szurtos és gyantás szereket szórt a város délnyugati részére, az északi szél segélyével a várost fölgyujtani szándékozván , hogy az égő épületek tűztengere által a magyar tábort a vártól elzárhassa, míg az elszánt védelemre nélkülözhetlen erődítéseket végrehajthatná. E kísérlet roszul ütött ki. A várbeliek ellen esküdött dajmonok megfordíták a szeleket, a láng a meggyújtott épületekről a várra visszacsapkodott, a pattogzó zsindereket, s a tüzes léczdarabokat az irtózatos vihar és forgószelek halommal szórták a vár épületeire. A fejdelmi palota, melyet Isabella s János Zsigmond annyi fénynyel láttak el, egy perez alatt lángba borult, meggyuladtak tőle a tornyok s templomok, s a tűzláng mint Vulkán kitörő krátere borította el az emeletes épületeket. Oly rémes tűzvész volt, hogy a tornyok harangjai leolvadtak, s a lehullott gerendák szenével s hamvaival vegyülve , lávaszerű tömeggé alakultak. Növelte a borradalmat egy nagyszerű dördülés, mely távol mértföldekre elhallatszott. A tűz a lőporos toronyba kapott, s millió darabba hányta szét az épület tégláit a föllobbant lőpor. A fölvetett épületből kő kövön nem maradott, s a vár tere vastagon volt mindenfelé romokkal takarva. Spinosa a veszély közt nem veszte el lélekjelenlétét, s míg egyfelől minden figyelmét az ostromlók mozgásaira fordítá, kikről hitte , hogy e szerencsés támadási alkalmat el nem szalasztják, másfelől a tűz oltására, s a hadiszerek védelmezésére erélyes rendeléseket tett. Bethlen és Bektás zavart nyugtalanságban voltak, hogy e szerencsés támadási alkalmat nem használhatták , holott a vár gyors megrohanása bizonyos győzelmet ígért, de gyors előnyomulásuk közben a