Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)
1852-10-26 / 790. szám
1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 k'P' Félévre 10 „ » „ A havi előfizetés, mint a vámonkinti eladása megsient. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G.őrhöz intézendő, mi-utcza /.affért ház 8. 790 Pesten. Egy hónapra 1 Ft 30 krp. Évnegyedre 4 „ — „ « Félévre . 8 „ — » « Egyes szám . • 4 ,, ,,PESTI NAPLÓ. Szerkentési iroda: Uri utcza 8. u. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Kedd, oct. 26-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Magánviták egyhasábos sora 5 pengi krajcárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezző-hivatalába Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik. Előfizetési feltételek. Vidékre postán küldve 3 ft 20 kr. Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICIJ GUSZT. könyvkereskedésében az tíri— és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Helyzetünk és feladataink. I. Bécsi levél XXIX) Hivatalos. (Kitüntetések. Nyugalmazás. A pesti vásárok alatti árulhatásra vonatkozó hirdetmény.) Fővárosi hktár Vidéki hírek. Ausztria. (Bécs . vegyes tudósítások). Francziaország. (A császárság körülti rendeletek sat.) Nagybritannia. (London.) N ó m e t o rs z á g. ((Berlin. München. Stuttgart. Frankfurt. Köln. Marienburg. Posen.) Belgium. Kabinetalakulási akadályok.) Dánia. (Kopenhága, hadbirósági ítélet.) Amerika. (Uj-Vork: Ilirek Washington, Havanna, California , Valparaiso , Guayaquil, Peru és Ujgrana dából.) Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti szinház. Börze. Dunavízállás). Matár. (A kétszarvú ember. Történeti regény, irta JÓKAI MÓR. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A KÉTSZARVÚ EMBER. Történeti beszély. Irta JÓKAI MÓR. VII. A betelt fogadás. (Folytatás. *) Egy feje már le van szelve a hydrának, de még hátra van a másik. A seraskier bűnhődött, de a hűtlen barát, ki féltetőjét rabszolgaságban hagyta, ki vagyonait elorzá , gyermekeit elűzte, még él és vígan duskálkodik a csalt vagyonban. Kucsuk basa megértve a szerencsétlen Boór Ádám sorsát, ki már egészen el volt fásulva önmaga iránt s csak gyermekeiért élt még, — azonnal személyesen felment a portára s a díván elé terjesztve az égbekiáltó visszaélést, nemcsak a bitorolt vagyonok visszaadatását követelte, hanem azonfelül méltó büntetését is az undok árulásnak. A fejedelem követe Paskó Kristóf épen akkor nyert kihallgatást a portán s elmondva, a mikért küldve a Lili Pesti Napló 788. számát. volt, s egy időre megnyugtatva a török feruraság haragját, rögtön visszaküldetett a szultán által Erdélybe s megsem pihenve az úton, mindenütt váltott lovakon sietett gyorsan hazafelé, egyenesen Brassón keresztül. A titkos parancson kívül tán egy más titkos érzelem is volt szivében, mely neki sietést parancsolt. Amint az utósó faluba ért Brassón innen, ott figyelmeztették rá, hogy térjen vissza, vagy kerülje ki Brassót, mert ott most a dögvész dühöng; de Paskó nem sokat hallgatott az intésre, hisz úgy sem volt szándéka egy perczig is megállapodni a városban , a mint hogy szerencsésen keresztül is vergődött rajta s útjában egyetlen egy temetéssel sem találkozott, sem harangzúgást nem hallott, a minek egyébiránt az volt az oka, hogy a halottakat éjjel temették, a harangok nyelveit kiszették eleve, nehogy még jobban elterjedjen a rémület a nép közt. Alig hogy azonban hátrahagyta Brassót, még nem haladhatott három ezer lépésnyire, midőn egy erdő széléhez érve, egyszerre kiáltást hall maga előtt: „megállj azzal a szekérrel !“ János gazda hallván a kiáltást, kivette a kocsis kezéből az ostort s még jobban kézibe vagdalt a lovaknak. — Megállj! hangzott ekkor egyszerre húsz oldalról , s puskás lándzsás emberek ugráltak elő, mint egy ötven lépésnyi távolban körül fogva a szekeret, de közelebb egy sem jött, csak onnan kiabáltak, hogy egy lépést se tegyen senki tovább, mert lelövöldözik ! János gazda előkapá erre a szóra a szekérderékből a hosszúnyelü rézfokosát s felállva a bakra, elkiálta magát: — Gyertek hát no, a ki lelketek van, ha velünk akartok kikötni ! Vitézlő uram, fogja azt a puskát, a ki hozzánk nyúl, halál fia! Ti gyalázatos kupezihér lókötők, nem szégyenlitek a fejedelem követét megtámadni ? a ki az egész országért és igy ti értetek is fut fárad, mint egy marha! De csak ide merjetek jönni, mind kettőbe hasítalak! A puskások nevettek János gazda beszédén s egy sem jött közelebb. — Tedd le azt a fokost öreg, szólt közbe Paskó csitítva s a körülállókhoz fordulva, monda szeliden: — Jöjjenek hát kegyelmetek szaporán s vigyék el a mim van. Száz tallérom van magamnak, azon osztozzanak meg Isten hírével, csak az ajándékokat ne bántsák, miket a fővezértől a fejedelemnek hozok. E szavakra egy vén székely, a ki úgy látszott, hogy többiek szája volt, — megszólalt nagy mosolyogva. — Nem vagyunk mi zsiványok és fosztogatók, fiaim. Nem is azért állítottunk meg benneteket, hogy kiraboljunk, hanem csak maradjatok ott szépen, a hol vagytok, fogjátok ki a lovaitokat, s ne iparkodjatok egyikünkhöz is közelíteni, mert meglövöldözünk. — Ilát mit csinálnak itt kendtek ? — Kordont csinálunk jó uram, ha nem bánja. Brassóban kiütött a mirigy, nehogy odabb terjedhessen, jónak láttunk elfoglalni minden utat, a mi kifelé hoz, s innen ugyan egy tappot sem mennek kegyelmetek, amíg a kontumácziót ki nem állták. — Hol ? itt a szabad ég alatt ? — De majd adunk be gallyakat, építhetnek belőle sátrat maguknak. — S meddig kell itt maradnunk. — Nem tovább, csak negyven napig. — De az Istenért, gondoljátok meg barátim, én a legsürgetősebb üzenetekkel jövök a portától, miktől az ország sorsa függ, mikre nézve negyven óra is halálos késedelem, nem hogy negyven nap. — Hát hisz az izeneteket mondja el kegyelmed nekünk, majd mi odább adjuk. De kegyelmed itt marad lovastul és huszárostul. — Tudósításaimat csak a fejedelemnek magának szabad hallani. — Már hiszen , ha olyan fontosak a kegyelmed üzenetei és olyan titkosak a mellett, hát megtesszük, hogy ide híjuk a fejedelmet, beszéljen vele kegyelmed , de innen ugyan negyven napig meg nem mozdul. Paskónak tetszett a bohó ajánlat s gondolva, hogy ha a fejedelem megtudja sajátságos helyzetét, majd sietni fog őt abból kiszabadítani, ráhagyá , hogy küldjenek hát mentül elébb gyors futárt Fehérvárra, a ki hívja oda a fejedelmet. A jó székelyek szót fogadtak hűségesen, s ki vá- Budapest, oct. 26-án. I I. A magyar fajnak nemzeti önérzete s erkölcsi értékének öntudata soha nagyobb mértékben kifejlődve nem volt, mint jelenleg, s ez jellemzi, hogy a „kelet népe nyugaton” erősbült és nem hanyatlott, nemesedett és nem korcsosult, növekedett és nem fogyott. A magyar nemzet és hazája egy oly álladalomnak alkotó része , mely geographiai helyzeténél fogva a gondviseléstől küldetve van egy világrész mérlegében az egyensúlyt, a legnagyobb európai nemzetiségek közt a választó pontot és közvetítőt, a nyugati polgárisodásnak keletfelé a kalauzt, ázsiai rohamok ellen a védbástyát s Európa nagyobbb felében a társadalmi rend, béke törvényesség, anyagi fejlés és tudományos haladás zálogát és sarkkövét képezni. E nagyszerű és súlyos feladás sikeres végrehajtása oly szoros összefüggésben van az európai társadalom sorsával és jóllétével, hogy midőn a folytonos polgárháborúk által meggyengült, s az ozmánok leküzdésében a majdnem elvérzett magyar nemzet a mohácsi ütközet után a megürült királyi trónra a már akkor hatalmas Habsburg -dynastiát, mint az Árpádok vérrokonát ülteté, e cselekvésében a magyar nemzet minden politikai combinatiónál, még az önfentartási ösztönnél is hatalmasabb erő, az isten titkos keze, az emberiség s civilisatio érdeke vezérletté. S alakult azon birodalom, mely az uralkodó család után az ausztriai nevet vette fel, oly közönyös czimét, mely kezességet nyújtott arra, hogy a birodalmat képző különféle népfajok és nemzetek egymásmellett, féltékenységet s nyugtalanságot gerjesztő uralmi igények nélkül, nemzeti geniusok szerint tovább fejlődve, megférhetnek és virulhatnak. S e birodalomnak most nemcsak az európai közérdek s a politikai közszükség kölcsönzi szilárdságát, de szétbomolhatlanná lett az már a birodalmi népfajok és nemzetiségek azon összevegyülése által is, mely lehetetlenné teszi, hogy egyes fajok különválva elszakadhassanak, a birodalmi közös kapocstól. Egyik faj sem oly erős magában, hogy leigázhassa vagy legyőzhesse a többit; egy tartományát sem nélkülözheti s el nem vesztheti a birodalom európai állása s hivatása koczkáztatása nélkül; s az együttmaradás annyira életkérdés a birodalmi népfajokra nézve, hogy minden egyes elszakadási kísérlet a többi népfajok egyesült és sikeres ellenszegülését felébresztené, még akkor is, ha ily merényletet az európai hatalmak közönyössége s beavatkozása nélkül néznének. Mindazon népfajoknak tehát, melyeket az isteni gondviselés az ausztriai birodalomban egyesített, össze kell férni, s állami czéljaikat s polgári boldogulásukat egymásnak kölcsönös támogatása mellett egyesült erővel eszközölniük. S a közbirodalmi népfajok közt egyiknek sem jutott az egyetemes állodalmi eredmény, a közjólét kiküzdésére gyönyörűbb szerep, dicsőbb állás, nagyobb tekintély , s tartós mezőgazdaság , mint a magyar nemzetnek. A magyar szent korona hozománya az ausztriai közbirodalomnak szebb és jobb felét képezi, mely, midőn a német birodalom irányában az ausztriai ház öröklött túlsúlyát és függetlenségét biztosítja, egyszersmind fajunknak históriai nimbusát, s hagyományos tekintélyét örökíti. József császár óta Magyarországban kettőztetvén magát a népesség, a törzsökös magyar faj is ma már számra kétannyi, t. i. nyolcz millió, mely még akkor is fölülmúlna minden egyes közbirodalmi nemzetiséget, ha a magyarországi egyéb népfajok nagyobb része magát nyelvkülönbség nélkül magyarnak nem vallaná. A magyar nyelv, a nagy József alatt hanyatló félben, ma már annyira felemelkedett, irodalmi tekintetben is annyira kifejlett, hogy mind a közoktatási, mind a társadalmi igényeket betölteni alkalmas; s a mennyiben a német irodalom terjedelemre, sokféleségre, s tan mélységre versenyez, csak ösztönül szolgál arra, hogy azt a tudományok minden ágaiban utólérni törekedjünk. Nyelvünknek harmonikus zengése, költői képessége, logicai szabatossága, s eszmetömöttsége több mint aesthetikai nyeremény, mert a magyar fajnak minden kitűnő sajátságai, s nemes tulajdonai anyanyelvével oly szorosan össze vannak forrva, s ettől annyira függnek , hogy nyelvét felejtve, a magyar épen úgy elkorcsul, s elveszti őstermészetét, mint a selyembogár, melyet hasztalan raknak bár a legillatosb rózsa és jázminbokorra, mert csak az eper szikár leveléből fonja selyem szálait. A magyar nyelvnek e titkos erejét és befolyását tanúsítja azon tünemény is, hogy külföldről hazánkba költözött idegen egyéniségek, családok és nemzetségek, bármily fajból származtak is azok, idők folytán házi és anyanyelvűl sajátítván el a magyart, magok is törzsökös magyar nemzetségekké olvadtak át, s külföldi származásukat felejtve, e nemzet ősi hagyományai, szokásai, törvényei, s követelései mellett Árpád unokáival versenyt buzogtak, s hazánknak gyermekeikben rendületlen hiveket neveltek. Ellenkezőleg, ki e nemzetnek nyelvét nem érti, az e népfaj lelkületét, gondolkozását, s jellemét teljesen ismerni, szép tulajdonait illően felhasználni, feltétlen bizodalmát kinyerni, s azt erkölcsi rugókkal vezetni sükeretlenül igyekszik. S az e természetes körülményből kifolyó szükségesség eléggé megnyugtathatja a magyar fajt arra nézve, hogy mindazok, kik a viszonyok és események hatalma által sorsunk igazgatására hivatva vannak, mind kétségbe vonhatlan jóindulatuknál, mind státusbölcseségeknél fogva irányunkban kétes eredményű rendszabályok helyett, a közszeretet és bizodalom legsikeresb élesztőjét, s az állandó határtalan befolyás legbiztos, s legkönnyebb eszközét fogják alkalmazni. Megnyugtathat ezenkívül még minden aggódó magyar kebelt a bizonyosság, hogy sorsunk intézői a magyar fajnak akár ép velejét s természeti nemes idomait, akár földbirtoki súlyát nem hagyják ki a számításból, s azon elemnek, mely esze, szive, karja, és ingatlan vagyona súlyával minden birodalmi népfajjal mérkőzik, nyílt tért fognak hagyni arra , hogy az a státus-egység vonalain belől mind ősi hazája tartomány érdekeinek szabadon szolgálhasson, mind a közbirodalomban, melynek egyik lényeges alkotó része, méltó állást foglaljon el, így kívánja a birodalmi közérdek. Ellenben ne követeljen a magyar faj igényei fejében a közbirodalomtól lehetetlenséget; az el nem ábrándozható száraz tényekkel szemközt ne ringassa magát fajunk bármily édes álmokban ; de ne is higyje, hogy azon külső formákkal , melyeket a forradalom árja elsodort, nemzeti boldogságának alapja is elveszett. BÉCSI LEVELEK. October 24. A bécsi ,Presser, nem a párisi, csak azért mondom , mert a különbség e két lap között igenis nagy