Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-24 / 789. szám

ként ötmillió font sterling foly a kincstárba, és a nemzet tömege jobban győződik meg arról, hogy a direct adók uralma alatt jobban érzi magát, mint az indirect kenyér meg k­iss drágító adók mellett. De a jövedelmi adó törvényes időszaka egy év múlva le fog járni, s így tetemes hiányt okozand a budget­­ben! Kérdés hát: megfog-e ezen , az arisztokratia meg plutokratia által gyűlölt adó hosszabittatni, vagy a költségvetésbeni hiány máskép­p. .. a közvetett s fogyasztási adókkal pótoltatni ? És ime ez azon gordiusi csomó, melynél jelenleg a Derby-féle minisztérium áll, mely minthogy — sokak véleménye szerint — tory elveinél fogva , s azoknak megtagadása nélkül nem tarthat a minap Russel­ emlitette demokratiával azaz : angol néppel, tartania kell tehát az ariszto­meg plutokratiával. Azonban én máskép vélekedem , mert tudom, hogy mind Derby lord miniszterelnökségébe , mind pedig D’israeli úr államkincstári titkárságába fölötte sze­relmesek , s hogy ép azért igyekezni fognak a jöve­delmi adó meghosszabitását nemcsak, de még for­rásainak öregbítését is a parliamenttől kieszközleni. Mitha egyszer megtettek, akaratuk ellen az ural­kodó körülmények hatalma által sodortatni fognak a free trade, meg az adóreform pályáján, kiegészítvén mind­azt, mit Huskisson , Peel Robert, és Russel, idő rövidsége miatt nem végezhettek be. Jelesen a többi közt, a földmivelést föl kellene szabadítni mind­azon terhek alól, melyeknek alája az 1846-ik évi törvények előtt volt vetve, mert ez idő előtt vámok által védve lévén, a rajta levő terheket könnyen viselte , de a védvámok megszűnte után , a külföldi gabnával ki nem­ állaná a versenyt, s igy hanyatlás­nak fogna indúlni. Igaz, hogy a financziális régi rendszernek reformja jelesen a már elvileg igazságtalan indirect adók, a direct adók általi pótlása , illetőleg fokonkénti he­lyettesítése ,­­ mert hiszen Peel reformja logikailag oda vezeti D'israeli urat, és társait, nagy elégület­­lenséget ébreszteni az egyedárulkodni szerető tory táborban, és legtöbben árulást, szélutáni köpeny­forgatást , politikai elvtelenséget kiáltandnak Derby meg Düsraeli szegény fejeikre! de ezen, az idők logikája által kinevezett vádak a paradicsomba épen nem vezetendik a sötétséggel megütött tory urakat, mert bajtársaik politikai fordulása nélkül is rövid időn meg fogna történni az, minek a tudomány hala­dásánál fogva , történnie kell; t. i. meg kell buknia az igazságtalan régi adórendszernek, pedig nemcsak Angolországban, hanem az európai szárazföldön is. FŐVÁROSI HÍRTÁR. Pest, oct. 22. — A kolozsvári keresk. s iparkamra befolyása mellett Berde Áron tanár által megindított „Hetilap“ (gazdászati, műipari s kereskedelmi folyóirat, meg­jelenik hetenkint minden szombaton) első három száma kezünkhöz jutott. Bevezető czikke rövid de keserű visszapillantást vet Erdély szaggatott múlt­jára , hol csak szünteleni óvást látunk a „haladni akaró korszellem beavatkozása ellen,“ é s jelszavul ezeket tűzi lapja homlokára. „Gyülekezzünk a szel­lemi alap, a nemzetiség tűzhelyéhez, s tanácskozzunk az anyagi haladás ösvényiről. Csoportozzunk,­­ be­széljünk, írjunk, vitatkozzunk, hogy lelkesüljünk egymástól. Tájékozzuk magunkat, s tájékozzuk egy­mást úgy mint vagyunk. Tudjuk mi jól, hogy az ipar és kereskedelem hitelt óhajt, hogy a földbirto­kos kárpótlás és tágosítás nélkül koldusbottól remeg... ismerjük hazánk aggodalmait .... Ha nem segít­hetünk a gyökerén, legalább gondolkozzunk, hogy a koldusbot meg ne lepjen.“ Szívesen fogunk ezekben czikkíróval kezet. Az első három szám egypár köz­hasznú gazdászati czikkeket tartalmaz, tanácsot ad a szőlőgerezd hosszas eltartására , zsizsik elpusztí­tására stb. általában közrészvetre szám­ítható törek­véssel van a lap eddig kiállítva, minélfogva azt ha­zánkfiai figyelmébe újonnan ajánljuk. Közhasznú irányzata, s tartalmasságáról biztosítékot nyújt azon körülmény, hogy a lap a kolozsvári keresk. s ipar­kamra befolyása mellett szerkesztetik. — A nemzeti dalmű­vészet reménydús ifjú csalo­gánya— Beniczky Sarolta kisasszony, lelkes és gon­dos édesanyja kísértében, Olaszhonba s név szerint Milanóba utazott egyelőre azon szándékkal, misze­­rint ott a tél folytában az ifjú művésznő legjobb énektanárok segedelmével magát a dalművészetben kiképezze, s ezen félév eredménye fogja aztán to­vábbi ottmaradásukat vagy visszatérésüket elhatá­rozni. Nem kétkedünk, miszerint a bárdus hölgy a dalművészet honában magáévá teendi azon óhajtott képzettséget, melyre kellemes, erőde­ hangja fogé­kony, s mely őt biztos reményünk szerint nemzeti színpadunk elsőrendű csillagává emelendi. — Színházunkhoz ismét egy uj énekesnő váratik vendégszereplésre. Tipku kisasszony hazánk leánya, ki jelenleg a prágai színpadon határozott sikerrel működik, s különösen a coloraturénekben jeleskedik, hallomás szerint nemsokára hozzánk fog érkezni. Tán sohasem voltunk oly bőveben az énekesnőknek mint most, de igazat megvallva, egykettőt kivéve, a többi nem felel meg egy idő óta tetemesen előha­­ladt műizlésü­nknek. — Sloczek tanár gyakorlati természettani előadá­sai a Lloyd-társaság teremében sajátkép múlt ked­den valának kezdendők , mert a ma egyheti összejö­vetel még csak megnyitása volt az előadásoknak, — hanem a műtermek nem lévén még kellőleg előre készítve , a kísérleti előadás csak ma veszi kezdetét. A váltójog magyarázatából Elischer tanár tegnap­előtt estve tarta az első előadást, mely nemcsak azt bizonyítá, miszerint tanár úr nevezett szaktudomány­ban derekasan otthonos, hanem hogy a száraz anya­gias tárgyba elevenséget önteni s azt érdekgerjesz­­tőleg kezelni is bírja. Ezen előadások rendezése által az igazgatóság maradandó érdemet szerzett, s há­lára kötelezé le maga iránt a társaság tagjait. — Csak tegnap emeltük panaszszavunkat a fa­drágaság miatt, s ime már egy kis reménysugár de­reng felénk a magas árak óhajtott mérsékülése iránt. Ugyanis hallomás szerint több előkelő erdőbirtokosok tüzifatelepeket szándékoznak Pesten alapítani, s már folyamodtak is a kellő lakhelyek kijelölése végett, m­ilyen hatalmas verseny tán mégis csökkentő befolyást gyakorland a jelenlegi nyomasztó árakra. — Nemcsak a fürdőket rendezik itt székiben a kö­zelgő télen , hogy a jövő tavaszkor s nyáron minél több vendégeket édesgessenek magukhoz, — hanem a városliget mulató­­s kéjlakóit is nagy hévvel sza­porítják az illető telekbirtokosok, mi mindenesetre anyagi jólétünk gyarapodását jelenti. Az új építke­zéseknél több napok óta számos munkások foglalkoz­nak. Ugyanezen városligeti lakbirtokosok több csinos társaságkocsit szándékoznak készíttetni, óránkénti já­ratokat rendezendők a városligetbe. — Hír szerint az összes fővárosi hangművészek nov. 22-kén, mint sz. Caecilia zene-pártfogónő ünne­pén, a nemzeti színházban adandó zenereggélyben, Mandelssohn-Bartholdi „Pál“ czím alatt ismeretes nagy oratóriumát akarják egyesült erővel előadni. — A derék Patikárus testvérek egyikétől Károly­i és legközelebb Jászapáti emlék csárdás zongorára jelent meg Treichlinger műkereskedésében. tett A közbiztossági hatóság erélyesen nyomozza a tetteseket. Ugyanazon lap szerint néhány nap előtt több fegyveres rablók Csanád helységet (a Vojvodi­­nában) megtámadván, minden bejárásait megszállot­ bam e­l­ső kötete, tartalom és helérték dolgában méltó követője lön a Losonczi Phönixnek, különö­sen Erdély írói kapacitásai mindent elkövetvén annak emelésére, mi sokat nyert az által, hogy maga a sze­rény szerkesztő nem dolgozott belé. Azonban Szilá­gyi Sándor vak szerencséjét itt is könnyelműen el­­játszó, nem lévén eléggé óvatos s­eszélyesen alkal­mazkodó , úgyszólván önmaga akadályozó vállalata egészbeni létrejöhetését, s innen az , hogy az előfi­zetők már régóta oly hasztalanul várják a II. kötet megjelenését. A szerkesztő és kiadó, kétségkívül a munka komplett bevégzéséig halasztották el a könyv szép jövedelme egy részének az illető helyre leendő eljuttatását, a­mi a nagylelkű adakozók irá­nt két­ségkívül legbelsőbb hálára kötelezendő a sora csa­pása által annyira sulytolt nagyenyedieket.­­ Ezt méltán várhatja, sőt merőben követelheti az előfi­zető közönség, mely, ha a kezelők fáradozásait nem is kívánja ingyen, de ez ügyben puszta ígéretekkel avagy csak némi szellemi eredmény felmutatásával egyáltalában nem elégedhetik meg. A többi jótékony ezélű könyv figyelmet sem érde­mel. — Legújabban ismét „Szikszói Enyhlapok“ czimű jótékony ezélű albumra nyittatott előfizetés — bizonyos Kunsch József úr által, ki csupán azért és nem másért, mint hogy szerencséje volt a szeren­csétlenül járt Szikszó városka falai közt születni, feljogosítva érezi magát minden előleges ismeretség s illő beköszöntés nélkül irodalmunk szentélyébe ron­tani , s itt magát egyszerre szerkesztővé avanceroz­tatni, a nélkül hogy — mint programmjából kitet­szik — nyelvünknek még csak helyesírási szabályait is ismerné. — Kiadó lehet akárki, de szerkesztő nem; ehhez a jószándéknál valamivel több kívánta­tik. Bizony ma holnap még azt is bele kell szőni mindennapi fohászaink közé: Isten ments meg ben­nünket a sok hivatlan irodalmi benefactortól ! A többi író egyesített ereje által létrejött vállala­tok közt Emich és Heilprin szépirodalmi könyvtárai méltók a pártolásra. Amabban a Pesti napló műtá­rában megjelent eredeti beszélyek, ez utóbbiban leg­inkább a jelesebb külföldi regények csinos fordításai foglaltatnak, kivéve Tompa Mihály gyönyörű regéit és költői beszélyeit, mik a magok nemében irodal­munk terén páratlanul állanak. — Szabad legyen figyelmeztetnünk a vállalkozó szellemű miskolczi könyvárust, Heilprin urat, hogy külföldi regényeit inkább a velős, magvas angol, mint a felszínes , könnyű franczia irodalom forrásából merítse, és oly­kor tehetségesebb magyar íróinktól is hozzon abban eredeti regényeket. Előbbi czikkünkben megfeledkeztünk a „Családi lapok“ czímű részben szépirodalmi tárgyú folyóirat­ról, mely irányához képest eléggé jól van szerkesztve, egy két nevesebb belletristánk neve is feltűnt már benne, s egyházi, iskolai, nevelési ügyeken kívül az élet, h­alom és művészet mozgalmaira is kiterjeszke­dik. — Külső kiállítása igen csinos, mondhatni, ele­gáns.— A „Magyar Hírlap“ classikus becsű műtár­­­czáját is elfeledtük megdicsérni. — Bocsánat, ezer bocsánat! — Hisz néha ő is megfeledkezik a legfon­tosabb dolgokról, é­s az igazság mértéksúlyáról.— A „Fiatalság barátja“ czímű rövid életű ifjúsági folyóirat szinte hozott egy két élvezhető széph­almi czikket. — Vidéken csak egy magyar széph­almi lap tűnt fel a forradalom után, az Oláh és Orbán által kiadott Csokonai lapok Debreczenben, mely habár gyöngécske vala is, irodalmunk extensiv hatásának örvendetes jelenségéül szolgált volna , ha a localis részvétlenség jókor nem fekteti sirjába. — A Su­­jánszky által szerkesztett 1852-iki Őrangyal, val­lásos széph­almi almanach érdekes és szivnemesitő tartalommal ajánlkozók. Most jövünk a legnevezetesebb irodalmi tünemé­nyek egyikére. És ez az : Újabb nemzeti könyvtár, melynek szerkesztője, létrehozója : Toldy Ferencz,— kiadói : Örményi József, Kazinczy Gábor, Zsedényi Eduard, b. Eötvös József, Toldy Ferencz, Erdélyi János, Jókai Móricz, Reguly Antal, Fáy András, b. Kemény Zsigmond, Somsich Pál, Ilm­falvy Pál, Csengery Antal, Vida Károly és Fényes Elek. Mily különböző elemű, hangzású és politikai színezetű nevek­­ — most már a viharos idők után barátilag kezet fogva nemzetiségünk érdekében, politikai küzd­ők helyett, az irodalom áldozó­ oltára körül, mi min­denesetre jó színnel leplezi el a forradalom előtt irodalmunkat nem igen nagy pártolásra méltatott ó-conservativek törekvésének vörös szarvacskáit s az ily ártatlan, sőt hasznos coquetteriát a ma­gyar elem minden barátja jó szívvel veendi. Ha­nem e politico- literariai mélange-ban némely egyé­niség — német-magyarosan szólva — mégis furcsán veszi ki magát. S a democratia vigyorgó képű Mo­­musának az is feltűnt némileg, hogy két régi főaris­­tokratiai család — gróf Zrínyi és Eszterházy —s­ó­­ivadékainak nem igen nagy értékű, de ó-világi, antik műveivel nyitották meg vállalatukat. — Ellenben a közép sorsú Cserey Mihály uram történeti krónikája (1662—1711-ig.) — ám ez már megteszi! ez előtt már­süveget kell emelnünk, mert — noha nem nagy embere a Tököli- és Rákóczy-féle forradalmároknak, s inkább szereti a conserváló elveket, — de egysze­rű szép beszédben sok érdekes és igaz dolgot elmond, mi egészen új fényben deríti föl a magyar történet egy részét, • aztán erőteljes, tiszta, romlatlan ma­gyarságot is lehet belőle tanulni, a minek újabb író­ink annyira hí­jával vannak. — Ezt báró Liszti, Vit­­kovics, Gombos s más kisebb-nagyobb urak munkái­nak kiadása követendi. A becses vállalat átalán véve nagy hézagot pótol irodalmunkban, s hogy a kiábrán­dult prófétaként a sociális térre szorult urak mily erőt képesek itt kifejteni neveik súlyával, bizonyítja az, miszerint az első 1500 példányban nyomtatott kia­­dást újra sajtó alá kellett bocsátani,­­ holott más körülmények közt az antik versek­ és prózákból egy pár száz példány is alig kelt volna el. — Legyen ez demonstratio vagy akármi, — mi csak örvendeni tudunk rajta. VIDÉKI HÍREK. — A tiszakerületi helyét valló naptár szerint ugyanott a 238,565 léleknyi reform, lakosságból 17,341 egyén látogat iskolát, e szerint 13 lélekre­­egy iskolás esik. Ezen arány azonban csak általá­nosan áll s nem az egyes községekre nézve is, így például míg Abauj megyében Sz.­Andráson 353 le­lekre 62 iskolás esik, azalatt Ungban a bezői szláv lelkészségben 808-ra csak 14 jó, minélfogva minden 57-ik egyén részesül az oktatásban. Utóbbi arány­talanság egyrészt onnan magyarázható, mivel a ne­vezett lelkészséghez igen sok az anyaegyháztól tá­voleső fiókok tartoznak, mi az iskolába járást tete­mesen súlyosítja. — Az aradi Hirlő szerint f. hó 9—10 közti éjjel Pécska mezőváros oláh részében K­ohn Lázár nevű izraelita megfojtva s vagyonától megfosztva találta­ AUSZTRIA. Bécs, oct. 21. — 6 cs. kir. Ap. Felsége s fens. szülei nov. 4-kén elhagyván a schönbrunni császári lakot, a bécsi C3. várpalota lakosztályaiba fognak vonulni. •— Altenburgból Írják , miszerint Ernő örökös hg Agnes anhaltdessaui hgnőt magának eljegyezte. — Ottó görög király ő felsége vot. 18-kan délben Münchent elhagyván, Adelgunde modenai hgnő kí­séretében Velenczébe utazott, hol ő felsége a király hajóra fog szállani. — Azon cs. kir. tisztek, kik múlt évben Perzsiába mentek az ottani hadsereg képzésének vezetésére, szerződéseik felbontásáért folyamodtak , s a legköze­lebbi tavaszon haza várhatók. — Ausztria s Bajorország közt egyezmény léte­sült , mely szerint csendőrök gonosztevők üldözése végett a mind­kétoldali határokat átléphetik, ha vám­áthágás nem forog fen. Az elfogott vétkesek nem vézetnek vissza, hanem az illető helyhatóságoknak adatnak át. Házkutatások csak a helyelőljáróság közbejöttével eszközölhetők. Tűz-és vízvészek alkal­mával is — de csak fölkérésre — szabad a csendőr­ségnek a határt átlépni. — Az általános csődrendszabályok s általános kereskedelmi jogszervezés fölötti törvényjavaslatok készen állanak már Ő Felsége elé terjesztetésre.­­ A földművelési minisztérium a birodalom összes hatóságaitól részletes tudósításokat kivánt a jelenévi termés eredményei fölött, mikből egy nyilvánosságra szánt főkimutatás fog majd készíttetni. — Hallomás szerint egy fogház-javítási congres­­sus egybehivása Frankfurtba van indítványozva. Ezen congressusban az összes német kormányok szakértő férfiak által szándékoznak magukat képvi­seltetni. — Egy ipar- s kereskedelmi jelek kizárólagos használatát rendezendő törvény szerint : minden ipa­ros választhat magának készítményei számára jelt tetszése szerint, s ennek használatánál törvény által lesz védve. Minden, ki jogellenesen használ hasonló jelt, büntetés alá esik, s a történt kárt megtéríti. A jelek kétfélék lesznek, a­mint a készítmény ere­detét vagy minőségét fejezendik ki, nyilvános köny­vekbe fognak jegyeztetni, s ezért megfelelő díj fize­tendő. A­­­zelvileg már megállapított határozmányok az iparosok szabad költözése, s az iparengedélyi kerü­letek kitűzése fölött csak a politikai s községszerve­zés után fognak kihirdettetni, hogy az ez által vál­tozott viszonyokat tekintetbe venni, s az új törvényt a szerint módosítani lehessen. _ A sorshúzási ügy fölötti tanácskozások végük­hez közelednek. Czélpontul van kitűzve a betételek s nyeremények egyformaságának elérése valamennyi koronaországban, továbbá a nagyobb betételek kor­látozása. KÜLFÖLD. Francziaország-Páris, oct. 18. — A lapok hasábjai még mindig a herczegelnök ünnepélyes bevonulása részleteivel telvek —• a fővárosban mindenki erről beszél, ezt emlegeti. „Páris — írja a Constitutionnel — sok pompát, sok ünnepélyt látott már, de soha egy köz­­örömnapnak nem volt méltóságosabb színezete. Ön­­kénytes, mint egy nagy nép mozgalma, s eredetiség és nagyszerűség által jellemezve, e nap történetünk egy lapja leend, mint a megszilárdult rend , a meg­mentett társalom és újra megalkotott császárság ünnepe.“ — A szajna­ megyei főnöknek tegnapi lapunkban közlött üdvözlő beszédére — miután az azt követő élénk helyeslés kissé csendesült, Napoleon Lajos erőteljes és szívélyes hangon ekként felelt: „A Páris városa nevében ön által kifejezett óhaj­tások fölött annál inkább boldognak érzem magam, minthogy az engem itt fogadó üdvözlések folytatása az utamban tapasztaltaknak. Ha Francziaország a császárságot kívánja, ezt azon hitben teszi, hogy a kormányforma jobban biztosítandja nagyságát és jö­vendőjét. Mi engem illet, bármily czímmel szolgál­­h­atandom is a hont, neki fogom szentelni azt, mi erőmtől, mi buzgó tehetségemtől telik.“ — E válasz legmelegebb rokonszenvet gerjesztő a közönségben. E beszéd és válasz az elfogadó teremmé alakított pályafőt váró teremben tartatván, midőn a herczeg­elnök innen — a már leirt diszmenettel — a Tuile­­riák felé haladt, kíséretét csak tiz lépésnyi távolság­ban engedte lőni maga után, a végből, hogy történ­hető merénylet esetére, más ne legyen kitéve a ve­szélynek. — E rendelete szinte igen jó hatást szült irányában. — A szajna-megyei kereskedelmi törvényszék kö­vetkező tartalmú feliratot terjeszte a herczegelnökhöz: „Monseigneur! A példátlan fogadási zaj visz­­hangja közt, melylyel császári fenségedet az átfutott megyék ü­dvözlék , a szajnai kereskedelmi törvény­szék azt kérde magától , váljon — mindazon óvatos­ság mellett is , melyet jelleme s egészen különös teendőinek természete kötelességévé tesznek — kel­­lend-e neki is, mint a város kereskedelmi érdekes képviselőjének, az általános elragadtatáshoz csat­lakoznia , és át­értette, hogy nem maradhat némán ezen roppant és egyetemes felirat-özönben, mit fen­ségedhez az egész ország terjeszte. Minden rokon­­oi érzetünk hódol amaz erőteljes tekintélynek, melynek czélja a közbátorság , az igazi szabadság e fő fel­tétele. Császári fenséged nagy érdemeinek egyike az, hogy a népet ama mély meggyőződéssel ihleté meg, miszerint a tekintély elve nem fog elveszni kezei közt. — Megnyerni az erkölcsnek és vallásnak ama népségeket, melyek alig ismerik Krisztus tanait; roppant parlag földterületeket tenni mivelhetőkké, utakat építeni, kikötőket összecsatolni, folyóinkat hajózhatókká tenni , csatornáinkat bevégezni: ez császári fenséged program­mja. — Koronázza meg

Next