Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)
1852-11-03 / 796. szám
nem akar magának talapzatot, azaz : egy tollvonással végrehajtania a századokra szóló nagy művet. A kérvényezések a császárság visszaállítása tárgyában mai napiglan is folynak, s a Moniteur hasábjai csak amúgy izzadnak a nagy terv alatt. A pártok mintegy elveszni látszanak a mozgalom közepett. Hol vannak a legitimisták , republikánusok, socialisták stb? Mind, mind eltűntek, jelenleg a napóleonista zászlók lobognak a tornyokban. Mi a régi pártokat illeti, nem lesz fölösleges mégis egy pár vonással jellemhelyzeteket megismertetni. Azt beszélik, hogy a legitimisták nemsokára összegyűlnének , s azon állás felől tanácskoznának , melylyet a császársággal szemben vennének maguknak. Némelyek — ha igaz — általános tiltakozás és határozottan kijelentett visszavonulás mellett volnának, míg mások (s ez a nagyobb rész) a mérséklet mellett nyilatkoznának. A párt vezérei azonban még nem szóltak határozottan. Az úgynevezett köztársasági párt, melyet Cavaignac közlönye, a Siécle látszik képviselni, váró helyzetbe tette magát, s késznek mutatkozik a császári pártbani felolvadásra. A bonapartisták különben mindent elkövetni igyekeznek ennek kivitele végett. Dr. Féren rhetoricus czikke, melyben Lamartine és Cavaignac tábornok fontos szolgálatai hozatnak föl, alkalmasint e czélra volt szánva. A socialisták azonban még nem egészen adták föl a tért. A veszélyes tanok prófétái még nem szűntek meg a pusztában kiáltozni, mit közelebbről a marseillei esemény is mutatott, azonban — minden hihetőséggel — szavak nem leen, egyéb, mint kiáltó szó a pusztában. A helyzetnek ezen nagyobb vonásokkal tett rajza után, térjünk a nap érdekes eseményeire. Közfigyelmet gerjesztett az itteni körökben azon párbaj, mi közelebbről Londonban történt, s mi a franczia emigratiót nem igen kedvező színben tünteti föl; ugyanazon merénylet is , mely közelebbről Baldasseroni toskánai miniszter ellen követtetett el, s mi a politikai körökben közindignatióval fogadtatott. E tény nyilván mutatja , miszerint Olaszországban, a hamu alatt még oly parázs létezik, mely az európai kormányok éber figyelmét érdemli. A császárság közeledése új életet játszik lehelteni nemcsak az ipar-és kereskedelembe, hanem a szépművészetekbe is. A színházak phőnixként kelnek föl hamvaikból, s az írói és művészi világ legszebb reményekkel tekint a jövő felé. E hatalmas lendületet Napóleon Lajosnak köszönhetni, ki még az állam legnagyobb gondjai között sem feledkezik el azon útról, melyen, másfelől is, hazája dicsőségét előmozdíthatja. S ki ne ismerné el e tekintetben Romién érdemeit is ? A Théátre français felolvasó bizottmánya közelebbről visszautasította Samson V Aspasie czímű művét, melyben a főszerep Rachel számára volt szánva. Néhány nap múlva Legouvé Medée czímű tragoediáját fogják betanulni. Rachel és Rebecca kisasszonyok , mindketten , főszerepet játszanak. Ponsard is nem sokára fölolvasandja Comédie bourgeoisie czimű színművét. Nem sokára adni fogják Mélestille Sullivan-ját is. A herczeg-elnök Arsene Houssayt, a Théátre fran Cdíj igazgatóját, egy gyémántos arany burnőt-szelenczével ajándékozta meg. Rachel számára is nagyértékű karpereczet küldött. Az elnöknek ezen s több más tettéből nyilván láthatni, miszerint a művészet és irodalom körül is azon szerepet igyekszik folytatni, mit nagybátyja oly dicsően elkezdett. Granier de Cassagnactól uj munka jelent meg ; czime: L’Empire devant l' Europe (1815—1852) — A császárság Europa előtt. (1815— 1852). Kolosvár, oct.,27. Városunk figyelmét következő tárgyak foglalatoskodtatják. A már csak néhai róm. kath. püspök Kovács Miklósnak most tartják requiemét. A közszeretetben állt püspök és hazafi életéből számtalan érdekes jellemvonást hallunk megújulni. Mit halála előtti perczeiben azzal fejezett be, hogy azon kötelezvényeket, melyekkel igen sok családon tetemes összegekig segített , előkérvén, elszaggatta. Végrendeletét nem ismerjük. Mint mondják, több jótékony czélra áldozott. Többek közt szép összeget hagy a kiosztásul a szegények közt, s mikor kérdezték volna, hogy csupán felekezete szegényeit értené-e, előttem a szegények nem különböznek vallás szerint — szólt emberszeretőleg. Még egy halálról beszélnek , s kell, ha el nem késtem volna , értesítenem. Marosvásárhelyi ref. tanár , Eresei Dániel, ki a tanirodalomban mint író is működött, e hó elején szobájában halva találtatott. Gégéje egy mellette fekvő beretvával volt elmetszve. A már koros férfi jobb karjával szélütésben szenvedett, a metszés pedig oly ügyes volt, hogy alig képesek megfogni, hogyan tehette. Más beszédtárgy, színházunk még mindig függőben létele. Mint említve volt ,• Szabó, Havis Kazvinszky társasága béltette volt ki a téli szakra, s már e hó végén fel akart lépni, midőn azon rendeletet vették, hogy színigazgatói jogukat elvesztik. Okot erre mint tudjuk, az adott, hogy a társaság a cs. körút díszét nevelni, ígérete ellenére, meg nem jelent volt. Most Kazvinczky itt mulat, s ki akarja eszközölni, hogy az érdeklett rendelet reá, mint ki az el nem jövésbe be nem folyt, ne terjesztessék. Egyébiránt a színháznak kérője már van, s lesz, minthogy tánczvigalmakra kilátás az idén sincs. Mint közelajtást hallhatni, bár csak Fáncsi L. azon régi tervét, hogy Kolosvárra állandó színészetet alapítson, most életbe léptetné. A sajtó körében a Hetilap, Erdély egyedüli magyar lapja tesz valami mozgalmat. Mely azonban nem lévén politikai lap, egy ilyen keletkezését még mind az óhajtások sorában hagyja. Ennek is még azon hiánya van , hogy négy száma megjött már, a a postai engedély reá még sehol sincs. Megjelent az idézett egyedüli magyar naptárunk, a Kolozsvári naptár, vagyis a Titsch naptára kilenczedik évi folyama. Több fametszvényt hoz, melyek lenyomata azonban a kolozsvári nyomdának nem dicsőségére, hanem egyebére válik. Valóban ily manupropriák valahára már elmaradhatnának. Egyébként a kiadón nem múlt, mert ennél csinosabb, tartalmasabb füzetet még alig adott. Említendőnek látom, miszerint a septemberben leesett meteorra csakugyan ráakadtunk. Köves Marosvásárhelyről néhány órára Mezőmadaras határán estek le, hol a pap azt bckertelteté, s őrzi, mig vizsgálói akadnak. Ha csak ezzel is úgy nem járunk, mint a magyarókeréki hegyomlással , mit Dr. Andre, poroszországi utazó előbb ismertetett meg velünk , mint mi reá érkeztünk volna. Szüretünk folyó hó 22-kén kezdődött, s még javában foly , de nem mondhatjuk vigan; bárha a terméssel meg volnánk elégedve, s eléggé is elkészült. S mig melegebb tájaink szüretelnek , a hidegebb országrészek, részint a Cziblesen, részint más havasokon tartják nagyszerű medve vadászatukat Debreczen, okt. 30. Ha valamely idegen mostanában idő lővén, azt kérdi: mi újság? a kérdezett gondolkozik s jártatja eszét, mi történt olyas valami, mi egy idegent különösebben érdekelhetne, valamely úgynevezett csattanós, zajtcsináló esemény. a végtére is csak azt feleli: semmi. Azonban gondolkozó hírlapolvasó előtt igen gyakran érdekes a csattanós eseményeknél, ha értesül valamely helynek általános állapotjáról, belső életéről, kivált ha a hely az országban nevezetesebb tényező gyanánt tűnik fel. Ily szempontból véve a dolgot, ha betekint valaki Debreczen mostani beléletébe , úgy találandja, hogy minden érdek, minden remény , minden terv középpontja jelenleg a vasút, mely Ő Felségének „legyen szavára, építtetni, teljes erővel megkezdetett kereskedő, mesterember, szántóvető, s a lakosságnak minden osztálya, midőn saját vagy a város ügyéről, jövendőjéről elmélkedik, nem kerüli el e gondolatot „majd ha a vasút készen lesz! “ És ez igen természetes, mert kétségtelen , hogy a mennyivel fentebb áll oly falu felett, melyhez rosz ökörszekérrel járható hegyi út, vagy talán csak gyalog ösvény vezet, oly város, mely jó országutakkal van vidékével összekötve, annyival, sőt talán sokkal mikel fentebb áll ennél azon hely , mely a vasútak telt újabb sürgető lépések talán elhárítandják nemsokára a mostani nyomasztó helyzetet. Addig tehát türelem ! Felhők után a napfény ! Ki tudja, ha „a vasút elkészültével“ nem egy új, fényes korszak fog-e e főiskolára is viradni! Egy dolog van, mely „a vasút elkészültére“ nem várakozott, hanem a nélkül is idő előtt érkezett el, s ez : a nagy drágaság! Élelemszerek és fa ára, napszám és házbér, cselédek fizetése mind igen magasra szökkentek föl, s aki csupán készpénzből él, mint például a hivatalnok , szigorú takarékosságra van kényszerülve , ha ki akar jönni jövedelmével, mert arról, hogy félre tegyen, szó sem lehet. A gazda is szinte megvan akadva, mert a napszámosok pénz és élelembeli követeléseit kielégíteni nem képes; s ha egy részről meglehetős termése volt, más részről a nyáron uralkodott, de már szűnő marhadög gazdaságán tetemes csorbát ejtett. I. 1. 8 alapítványai létrehozásának legfőbb érdemét elvitázni. — Az egész dolog— némi példázatban szólva — épen olyan, mintha A. véletlenül egy nagy rakás kőre bukkannék, s figyelmeztetné az embereket, hogy ebből építeni is lehetne valamit. És ezen figyelmeztetésre az ezerek, a milliók közöl előállana B, s azt mondaná: én erőt érzek magamban e kőhalmazból egy csinos és tartós házat építeni, — s nemcsak mondaná, hanem mint ügyes építőmester meg is tenné azt; — vájjon a létrehozás érdeme kit illetne méltán, azt-e, ki a kőrakásra figyelmeztetett, sőt netalán használat végett adott is abból, — vagy azt, ki egy csinos és tartós házat épített belőle ? — E kérdést úgy hisszük, nem nehéz megfejteni. És ha a M. Hírlap a Phönix eszméjének létrehozásában bírt volna is némi érdemmel, magát a munkát, a ház fölépítését legkevésbbé sem mozdította elő, sőt amint az a M. Hírlapnak a Phönix ellenébeni eljárásából világosan látható, s mindenkinek szemébe tűnt, folytonos gyanúsításai, kisebbítései által mindent elkövetett az épület megrongálására; ellenben a Nagyenyedi Albumot és szerkesztőjét a Phönix rovására a legnagyobb kedvezések és kitüntetésekben részesíté. Mi lehet ennek valódi oka, azt nem akarjuk feszegetni, — azok , kik a dolog természetébe mélyebben képesek bepillantani, talán ki fogják találni. Azon sérteni akaró kifejezés , mintha a L. Phönix szerkesztője a közönség hazafi részvétét kizsákmányolta volna , — Vahot Imrét legkevésbbé sem sérthető , mert ő a részvét fölébresztésére semmi erőszakos eszközökhöz nem nyúlt, előfizetőit a könyv három kötetével, a losoncziakat a könyv jövedelme nagyobb részének lehető gyors, mondhatni idő előtti átadásával, becsületesen kielégítő. A kizsákmányolás vádja legföljebb is az oly embereket illetheti, kik valamely jótékony irodalmi vállalatra pénzeket szednek föl, aztán sem könyvet nem adnak előfizetőiknek, sem a kihirdetett, jótékony czélra egy fillérrel sem járulnak a jövedelemből, hanem mind maguknak tartják meg. Például:-------no de exempla sunt odiosa. Azon gyanúsítást, mely szerint V. I. a losoncziaknak négyet adva, magának hatot tarta meg , — mint képtelenséget maga a vádló sem hiheti, mert mint a 3 kötetnek nyilván közzétett előfizetési lajstromából látható, összesen mintegy 9000 p.forint jött be az előfizetési pénzekből, s ha ebből a szerkesztő 4 ezeret adott át, a többi 5000-ret, bizonynyal a több ezer példányban megjelent könyv kiadási költségeire kellett fordítania; — a könyvárusi után eladott példányokról pedig még nem számoltak be neki —, mint ezt Y. I. már több ízben is nyilvánitá. — És igy hogy lehet ráfogni azt, miként a Phönix jövedelméből hat ezeret tartott meg magának?! Hihetőleg e vádra vonatkozólag nyilvánitá azt V. I., a Magyar Hírlap hirdetményei közt, hogy sokfélekép gyanúsított vállalatára nézve — annak idejében majd mindenki számolni fog. — Ali csodálkoztunk e határozatlan nyilatkozaton, és mi is jól ismerve V. I. jellemét azt vártuk tőle, miként igy fog nyilatkozni: „Én már számoltam és mindenkor számolandok annak, a kinek, s ott a hol számolnom kell, nemcsak szóval, de tettel is, — de nektek, kik elleneim , irigyeim vagytok , kik még a mindennapi kenyeret, és a szabad levegőt is irigylitek , s ha lehetne elfognátok tőlem , — kik személyem és vállalatom üldözése által csak ártani tudtatok az ügynek, — nektek mondom , számolni soha és semmi áron nem fogok !“ — Vagy talán úgy értette V. I., hogy annak idejében majd számolni fog személye és vállalata elleneivel? Erre sincs szükség, s az ő nagy közönsége és Losoncz városa községe oly elégtételt adott már neki eddig is, melynél fényesebbet, megnyugtatóbbat soha sem fog kivívhatni. Ha a L. Phönix szerkesztője minden legkisebb dologra kiterjeszkedő részletes számadást hozna nyilvánosság elé, — ez által csak szarvakat adna ellenes gőgjének, maga mozdítaná elő alattomos czéljukat, mely nem egyéb mint minden áron kitudni akarni: várjon mennyi díjt szabott magának kiadói, szerkesztői, és írói fáradozásai s áldozataiért, — a műhez senkinek semmi köze. — És ha erről akármint számolna is, nem nyugodnának ők meg ebben soha, — mindig találnának ellene kifogásokat s gyanúsításuk fegyverét még inkább élesítenék azzal. — Lám hisz egyszer már valaki az Értesítőben 1000 p.forinttal szíveskedett őt díjazni,— most a Magyar Hírlap 6000 p.forinttal dotálja őt, — s ma holnap akadhat ellene, ki ezen progresszóban haladva, még azt fogja kisütni, hogy a Losonczi Phönixből millionár lett, rengeteg házakat s jószágokat vett magának (a holdban)— egy szép kilátásért 20,000 pontos tornyot épített, — sőt még olyan is lehet, ki rá fogja bizonyítani, hogy Losonczot ő gyújtotta fel s ő pusztította el csupán azért, hogy alkalma legyen egy Phőnixet kiadni — a maga számára. — S ha egy könyvnyomó, egy könyvárus, úgyszólván semmi fáradsággal ezereket húz is egy ily vállalatból, azzal nem törődik senki, azt nem vonja senki kérdőre, de ha a szegény iró, ki minden erejét megfeszíti, s úgyszólván rogyásig dolgozik és fárad egy nagy munka kivitelével, s másoknak ezerekre menő hasznot csinál, s ezért műve méltó díját merné követelni, — azt már ellenei — kik pedig a részért rendesen jól szokták magokat fizettetni, — égrekiáltó vétekkel hajlandók bélyegezni. __ Nem nem ! — Valamint eddig nem, úgy jövőre sem hagyja magát a L. Phönix szerkesztője leginkább irőtársaiból álló ellenei által hálóba kerittetni, ezáltal büsztkeségét megaláztatni. — Ha ő, ki mindenek köz legtöbb jót tett Losonczczal, önzőnek neveztetik, — úgy mi az önzést, a legnemesebb tettek k forrásaként fogjuk tisztelni! — Vannak önzők, kik mindent csak magokért tesznek , — semmit a közért; és vannak önzők, kik Széchenyi gróf elve szerint önmagok hasznát a közével szokták egyesíteni. Ezek a legokosabb s legbecsületesebb önzők. — Ilyen önző V. I. is, ki programjában őszintén megmondá: do ut des. —ilyen önző a Losonczi- Phönix közönsége is, mely könyv nélkül is odaadhatta volna pénzét a losoncziaknak, de mely igen okosan s emberileg azt kívánta, hogy csekély pénzéért élvezhető könyvet kapjon, e mellett Losoncz-■ nak is jusson belőle. — És hogy a szerkesztő szépen juttatott belőle — ezen nemes önzése mindenki előtt ismeretes; — ha pedig neki is szép haszna volt vagy lesz a Phönixből, úgy kell neki, miért tervezte és építette fel a csinos és tartós házat úgy, hogy önmagának is legyen benne egy kis szállása , hol legalább az idő viszontagságai ellen megvonhassa magát. — Várjon ha nem is ezrekből, legalább egy pár száz forintból miért nem épített még eddig Szilágyi Sándor ily házat Nagyenyed számára ? — az itt a kérdés erre feleljen a Hírlap polemiája — HIVATALOS. A cs. kir. bányászati és földmivelési minisztérium, nagybányai cs. kir. kerületi főerdőmestert Rombauer Emilt mármarosi cs. k. kincstári igazgatósági ülnöknek, és erdészeti előadónak nevezte ki. Maithsteini Wildner Ignácz tudor udvari és közügyvédnek Bécsben azon találmányra, mely által a lemezkemenezék tetszés szerint nagyobb standid sütőlappal s fris légszellőztetéssel láttathatnak el, 1849 dec. 25-én kizáró szabadalom adatott egy év tartamára, s az a magas cs. k. kereskedői minisztérium által 1831 jan 8-kán a második és harmadik év tartalmára meghosszabbittatott. Ugyanannak továbbá 1851 ápril 27-én a főzőkályhák azon javítására , mely által fakimélő tűzhelyekké alakíttatnak át, egy év tartamára adatott, s a cs. kir. kereskedelmi minisztérium 1852 april 30-án 2865 sz. a. második év tartamára meghosszabbittatott szabadalma. Midőn a föntnevezett szabadalom-tulajdonosnak e szabadalmának Magyarországra kiterjesztése az 1852 aug. 13-ki 1. f. szabadalom-patens értelmében megengedtetik, mindenki, utalással a fölőbb említett szabadalom-patensben meghatározott büntetésekre, a leirt szabadalmazott ipartermény utáncsinálásától és utánzásától óvatik. Buda, oct. 29. 1852. Cs. k. magyarországi helytartóság. (Magy. Hirl.) FŐVÁROSI HIRTÁR Pest, nov 2. — Az ügyvédrendezésről közlött czikkeiben e lapnak nyilván azon bátorítás foglaltatik, miszerint nem kell az érdeklett rendszabály visszaható erejétől annyira tartani, mint mennyi félelem mutatkozik annak megjelenésekor az ügyvédi kar nagyobb részében, különösen, hogy az epurgationális műtét csak azon elemeit a karnak fogja sajtólag érni, miktől azt megszabadítani saját úgy mint a köz érdeke kiáltólag parancsolja. Most ezen buzdítás viszhangjául, biztos értesülés nyomán azon örvendetes hírrel lephetjük meg a közönséget, s jelesen az érdeklett ügyvédi kart, miszerint a rendezési ügy a legjobb kezekben lévén öszpontosítva , valamint egyrészt annak a rendszabály értelmébeni kivitelét az állami közügy érdekében innen bízvást remélhetni , mivel a kivitel szigorával a kellő tekintély párosuland , úgy másrészt méltányos tekintet lesz fordítva minden alapon s okszerű igényeken nyugvó érdekekre, és sem az ügyködők számkorlátozását, sem az annyira félt áthelyezéseket illetőleg nem történnek olyan intézkeddések, mik komolyabb aggodalmakra szolgáltassanak okot.Legalább ezt következtethetni azon nylatkozatokból, miket a rendezési ügyre nézve irányszempontokul tekinthetni. Hasonló szellemű kivitele a rendszabály