Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-04 / 823. szám

gatósághoz, s ennek azon örvendetes előnye lesz, hogy mind a szerző, mind más a színirodalomban hivatással biró egyének gyakran üdvös tanácsokat nyerendnek általa. — Részünkről is örömmel ü­dvö­­r­öljük e színházi újítást, de nem tartóztathatjuk ma­gunkat némi fölmerülő aggodalom nyilvánításától.­­ Úgy látszik, sokan attól tartanak, hogy a da­rabok az egyes bírálóknál sokáig fognak elheverni, minek elkerülésére a gondos igazgatóság hihetőleg bizonyos időhatárt tűzend ki, mely alatt az átadott darabot vissza kell szolgáltatni. Továbbá azon esetre, ha a három első bíráló közöl egy mégis a darab el­­fogadhatása mellett nyilatkoznék, s indokolása figyel­met érdemelne , akkor a többség ellenző véleményét eldöntő határozatul tekinteni nézetünk szerint nem lehetne , s ilyen darabot is szintén vagy a nagy vá­lasztmány előtt kellene felolvastatni, vagy újra pél­dául két tag által megbízáltatni. Végre, magának a nagy választmánynak szervezete­s eljárásának sza­bályozása is nagy gonddal eszközlendő , mit a tisz­telt igazgatóságtól biztosan várunk, s egyúttal a M. H. érdemes újdondás­ával óhajtjuk, hogy a választ­mány üléseit írók és színészek szabadon látogat­hassák. — Helmeczy Mihály, a „Jelenkor“ és „Társal­kodó“ egykori szerkesztője, a m. tud. társaság rend. tagja és pénztárnoka, tegnapelőtt esti tiz órakor itt Pesten meghalálozott. A boldogult a magyar nyelv s irodalom felvirágzásának előkelő tényezője volt, s küzdelmei az orthologusokkal ismeretesek, mikkel sok igaztalan haragot és ellenségeskedést vona magára Közhasznú életéből a következő adatok érdekesbek: született 1792-ben s tanult Sátoralja-Ujhelyben, 1810-ben Pesten Horvát láván rendkívüli előadá­sait hallgató, s 1811-ben bölcseleti tudorrá avatta­tott. Azóta ernyedetlen buzgalommal szentelvén ma­gát a hazai irodalomnak, többrendbeli fordításokat készített, s különösen a nyelvliszlitást tűzte ki mun­kálkodása czéljául. 1830-ban akadémiai pénztár­nokká neveztetett, s következő évben engedélyt nyert a „Jelenkor“ czimü politikai­­ „Társalkodó“ mellék­lap kiadhatására, melyek 17 évig i. i. 1848-ki junius végéig jelentek meg. Gróf Széchenyi István föllépé­sei­t név szerint a ,,kétgarasos adó“ melletti csatá­rozásai a nevezett politikai lapban, hasonlag ismere­tesek.­­ A budapesti orvosok tegnapelőtt délutáni 5 órakor a m. akadémia nagytermében gyűlést tartottak, melyen több érdekes előadást lehetett hallani az utóbi hónapokban túlnyomólag uralgott betegségek fölött. Ugyanez ülésben egy parasztnő mutattatott be, kinek hiányzott felerész orrát Balassa tanár ar ügyes műtéttel egészíté ki, melynek sikere közcsodá­latot gerjesztett az összegyűlt orvosok közt. — Az állandó műkiállítás számára már szorgal­masan dolgoznak helybeli festészeink, s ezen körül­mény első tanujele a tett újítás czélszerüségének. — Hallomás szerint a legközelebbi farsangon a német színház épületében semmi táncforgalom nem tartatik, az álarczos bálok állítólag a budavári or­szágházban fognak rendeztetni. — A legutóbbi létszám szerint a megyeházi bör­tönökben 474 fogoly, a városiakban 103 elitélt vét­kes, s a rókuskórházban 58 rendőri vizsgálat alatti egyén volt. — Az ó­budai hajógyárnál tegnapelőtt egy 7­ éves fia egy ottani fűtőnek Dunába esett s többé ki nem lehetett szabadítani. — Fischer Mór egy gazdagon ellátott rőfös és divatkelme-kereskedést nyitott újonnan a nagyhid utczai Boskovicz-féle házban, Kos­kunhegyesen Nagy-Kunságban, mindegyik hat­heti porkoláb-fogságra vasban; 2) a zsandárság és más biztossági orgánumok elleni ellentállás és sértő viselet miatt: Branyitzki János , szabadságos közvitéz a 32. számú Eszter gyalog­ezredből huszonöt, Weiglich Ignácz háziszolga Pesten , Benedek Lajos kovács­legény Soltról, Ferenczy Mátyás kocsis és Simon Gergely szolga Kalocsáról Pest megyében, mindegyik tizenöt botütésre, Kostán Frigyes szabadságos közvi­téz a 3. helyőrségi zászlóaljból, hathónapi, Ko­mán Anna , amannak neje nyolcz havi, Barbek Katalin napszámosnő Pesten hét havi, Wassilievita Vazul szappanos­ mester Battáról Fehér megyében, Herits János szíjgyártó Dunaföldvárról Tolna megyében és Muha András kocsis Pesten négyheti, Zvvetko János rézműves legény Pesten 3 heti, Kirschbaum János molnár inas Budáról 16 napi fogságra vasban, 3­ lázitó énekek dalolása miatt: Himmelsbacher Lipót gyömlényi Tolna m. Gross­mann Péter tatai Esztergom m. és Németh András sárpentelei Fehér m. molnárlegények , mindegyik tizenöt botütésre, Szabó István molnárlegény Kocsról Esztergom megyében 4 heti fogházi büntetésre vasban. Pest, dec. 1. 1852. (Magy. Ilk­s.) Kivételes törvények áthágása mint az itteni cs. k. haditörvényszék által az utolsó m. hó 17-ki hir­detmény óta, 12 kisebb büntetési eseten kívül elítél­tettek : 1) fegyver és lőszer-eltitkolásért: Illés-Szabó János, napszámos Mányról Fehér megyéből három havi, Bóka János szolga Adányról Somogy, és Kósa János napszámos Keresztesről Fehér megyéből mindegyik ű­zheti, Szabadi József csikós Kalocsáról Pest megyéből két havi, Horl Péter napszámos Budán és Bödöck István földbirto­jus aedificatio sub s. Ladislao fortasse terminata est.“­­ Ezen adatok nyomán, a főegyház ke­letkezését illetőleg, hasonló őrleményben nyilat­kozik Kővári is. „ A főegyház keresztalakú két szárnya éjszak és délre terjedvén , melyek már 1291-ben megvoltak; de a mostoha idők rom­bold viszontagságai által sokat szenvedvén , Hu­nyadi által kijavíttattak : „provide a Joanne Hunyadi, uno et dimidio seculo ab hac epocha (1291) remoto, non ex novo excitari, sed ut plurimum aetate vitia­­tae (sc. alae), restaurari potuerunt.2 * 2 * 2 3 4 *) Általában több hiteles történetíró 4 *) bizonyítja , miszerint a Sz. Imrénél küzdött nagyszerű csata zsákmányaiból Hu­nyadi (a szent-imrei, tövisi, és — adjuk még hozzá ann. vulgar, a Christ, nat. MDCCCXLVI. pag. LXXI. 0 L. u. o. pag. LXXIV. — V. ö. Sz. László élet­iróját, Katonánál: Hist. pragna. Ilung. P. I. pag. 463. 2) Erdély régiségei. Irta Kővári László. Pest, 1832. sr. 232.1. 3) L. Schemat. Vener. Cler. Dioec. Transilv. pag. LXXXII. 4) L. Stephanus Kaprinai . Hung. Dipl. P. I. pag. 4-19. — Josephus Benkő: Transilv. Tom. I. pag. 180. erdélyi köztudomás után — az orboi templomok épít­tetésén kívül) a fejérvári főegyházat alapjából pom­pásan kijavíttatta. Kővári pedig, azoktól eltérőleg, mily adat nyomán, nem ismerjük, de mindenesetre hibásan állítja , miszerint Hunyadi az említett zsák­mányból , a két (szerintünk három) idézett templo­mon kívül, „Fejérvárra a piaczit (?) rakatta.“ 1) Mindezeket összevetve , sz.-nek állítása, történeti hi­teles adatok nyomán , igy állna helyesen: „az általa alapjából pompásan kijavított gyulafehérvári főegy­házban ; “ ámbár a szövegben álló építtetett múlt ré­szesülő , szóelemzetileg nem bir más érteménynyel, mint éppé tétetett, jóllehet a közszokás, mint egyik sarkalatos nyelvtörvény, ezt ma már máskép hasz­nálja. Sz. vonzó alakban állitván elé a világhírű Corvina hajdani állapotját, az ismert könyvtárnokok névso­rát is adja (28. 1.) melyből azonban Lányi szerint 2) a svevszármazatu Grynaeus Simon kimaradt. Egyéb­iránt a Corvinához bővebb ismertetéseket közlenek )­ L. Kővári i. m. 28­­. 1. 2) L. Lányi Károly : Magyarföld egyháztörténetei. Ausztria-házi korszak. I. köt. Nagyszombat 1844. 81. 38. 1. Pflug Gyula, naumburgi valóságos püspök *) Bél Mátyás a) és Schier3). Ezek után sz.-nek egypár hirtelen szembeötlő el­lenmondását csak azért emeljük ki, mert a remek­műnek kiváló becse annak mielőbbi kiegyenlítését hatalmasan sürgeti. Állítja t. i. miszerint Hess And­rás , budai nyomtató halála után „a hazai írók (kik­nek száma, az előbbi időszakhoz mérve, meglepő szaporodást vett, 38. I.) és könyvkiadók , melyek ez időszakban számosan keletkeztek , kénytelenek vol­tak kiadásaikat külföldön eszközölni (32. s­ 3. 4. sor.), holott alább (8. 9. sor) „tartós pártolás, belső szükség, és elegendő tudós irók és kiadók hiányá-*­ ról beszél. — Továbbá nyíltan bevallja sz. „Eddig tizenegy budai könyvárus (librarius, bibliopola) ne­vét ismerem ez időszakból, mely tekintélyes szám csakugyan eleven érdeket tanúsít a szellemi új moz­ *) L. Jul. Pflug. Epist. ad Ludov. a Seckendorf de Biblioth. Math. Corv. Jenae. 1688. 2) L. Math. Bél. Notit. Hungar. Nov. Tom. III. pag. 225. 366—569, 594. 397, 599. — V. ö. Exer­­cit. de Literat. Hunno-Scyth. Lipsiae. 1818. 4-to 44. s köv. 1. 3) L. Commentat. de regiae Budcns. Biblioth. Math. Corvin, ortu, lapsu, interitu, et teliquiis. Vin­­dobonae, 1766. 4-to. AUSZTRIA. Becs, dec. 1. Ferdinand Miksait főherczeg ő C3. fensége, folyó hó folytán, rövid időre, látogatóul Bécsbe jövend. — Coburg­hg ő kir. fensége egy új operán dolgo­zik , mely még ez évben be fog végeztetni. — Az ausztriai-német postaegyletnek Franczia­­országban­ alkudozásai örvendetesen haladnak előre. Párisi tudósítások szerint, az egyszerű levelek súlyát illetőleg az egyezés már megtörtént, mely Franczia­­országban csekélyebb, mint a postaegylet területén, s a szerződés megkötésének egyik fő akadályát képezi.­­ Az ausztriai-este-parmai vármegyesületnek főbb határozmányai mai nappal léptek életbe, melyeknek következtében minden földtermények s mezőgazdá­szati termesztmények, továbbá többnemű iparczikk­­kek Parma­­s Modenából Ausztriába vámmentesen behozhatók.­­ A cs. kir. ausztriai s több német kormányok közt egyezkedési értekezletek vannak készülőben, melyeknél fogva a kölcsönös államokban megbete­gedő alattvalók , a költségek megtérítése nélkül or­voslást és ápolást nyernek.­­ Hogy a guanó-trágyával Ausztriában tett kí­sérletek kívánt eredményre nem vezettek , ennek oka több szakértő által azon körülménynek tulajdonítta­­tik, hogy a trágya nem egyenesen hozatik ide, hanem már meghamisítva Poroszországon keresztül érkezik. — Hír szerint, azon törvények között, melyek nemsokára közzé fognak tétetni, az ipar- s keres­kedelmi bélyegjegyeket illető törvény is találtatik a műipari tulajdon védelmére. ■— A pénzügyigazgatóság rendelete szerint, a ke­­resetiadó-kataszterből készült kivonatoknak magán czélokral közlése tilalmaztatok. — A bécsi orvosi kar tudori collegiuma, az alsóbb sebészi tanfolyam szándéklott viszszaállitásának ha­tározottan ellene mondott. — Bécsben a tűzifa ára, összehasonlítva a múlt évivel, körülbelöl 1 forinttal szállott alább élenkint, mit általában a szén terjedtebb használatának tulaj­­donitnak. A Teheránból, oct. 19-dikéről érkezett tudósítá­sok szerint Gamoens cs. kir. gyalog­s kapitány, és Zatti, mérnöktesti kapitány kivették a persa szolgá­latbéli elbocsáttatásokat, s a persa kormány által tetemes pénzöszséggel ellátva uton vannak Ausz­triába.­­ A hadügyminisztérium rendelete következté­ben , azon helyeken , melyeken a katonaságnak át­menetkor marhahúst adni bebizonyított okoknál fogva nem lehet, ez más étel,­­ általában czélszerű, közönséges tápláló eledellel pótlandó. — Az „Ocst. Corr.“ Írja: Sabaudiából érkezett hírek szerint ottan bizonyos belső mozgalom létezik, melynek czélja látszólag a Francziaországhozi köze­ledés közvetítésére van irányozva, melynek azonban ki kell találni titkos rugóit is. Mert az ottan táplált és külsőleg is kimutatott irányzatok miatt nem h­ogy a franczia kormányt kellene vádolni, sőt inkább minden jól értesültek azon véleményben vannak, hogy csak a felforgató párt mesterkedése az egész dolog. A körülmények kedvezőtlensége által kény­­szeritve átalak öltésére, hol egy , hol más álarctot vesz, s minthogy általában csak azt akarja, hogy zavart terjeszszen, nem törődik a nyíltság a lelki­ismeretesség kötelességeivel. — A Ferencz-József vasúti hídnak ünnepélyes zárkőletétele s felszentelése ma vitetett véghez tábor­­nagy gróf Radeczky ö­nmaga jelenlétében ; az ünne­pélyen jelen voltak: a velenczei patriarcha, Gorz­­kowsky lovassági tábornok, Toggenburg lovag-hely­tartó , és számos m­ás egyházi, polgári s katonai notabilitások. KÜLFÖLD: Francziaország. (­ Paris, nov. 27. ) A Moniteur tegnapi számá­ban profécziaként állott, hogy az uj császár jóté­konysági és kegyelmi tények által szentelendi föl országlását. Jegyezzük föl, miszerint a Moniteur reménye vagy sejtelme megnyugtató sensatiot oko­zott a párisi népben. A senatusnak az utóbbi napokban összeülnie kel­lett volna, a köztársasági intézményeknek a császár­ságiakkal leendő összeegyeztetése végett; azonban elmaradt, mivel a szavazatok eredménye még nem levén bizonyos, a és törvényhozó test is még föl nem számítván, eldöntőleg működni nem lehetett. Hír szerint, a szervező gyűlést dec. 4-kére halasztották. Sokat beszélnek a trónörökösről, még eddig Je­romos tábornagy családja mellett áll a közvélemény nagy része. Megjegyzendő, hogy a napokban a köz­társaság elnökét és a westphaliai exkirály közti súr­lódásokat és egyenetlenséget igyekeztek előidézni — de minden süker nélkül. Azt mondják, hogy a császár visszaállítása tár­gyában rendkívüli követeket küldenének a külföldi udvarokhoz, e hit alapossága mellett azonban nem kezeskednek. Azt hiszik, hogy a németországi álla­mok a császárságot, kivétel nélkül elismernék. A császárság több lemondást vonand maga után a legitimista polgármesterek és megyei tanácsosok között. Boucher de Chauvigné legitimista követ beadta lemondását. Ma nagyon megjegyzik a Constitutionnes-ben a következőt : a herczegelnökhöz egy művészi bizott­Mathilde herczegné estélyéről azt jegyzi meg az Indépendance belge levelezője, miszerint a férfiak és még a nők is (idegeneket említ) hatalmasan sziva­roztak a courcelles-utczai hotel pompás terrasseán; az elnök az estély nagy részét itt töltötte. Beszélik, hogy Oraison asszonyság neveztetnék a leendő császárné első palotahölgyévé. Oraison asszonyság, 1848 első napjaiban, Nemours herczeg­­nő mellett volt. A kormány még nem tudatta követi jelöltét Des­­iobert helyébe Alsó Seine megyében. Némelyek Cor­neille Pétert emlegetik, a híres szinműköltő utolsó sarjadékát, kit Arséne Houssaye fedezett föl , s ki számára egy tiszteleti helyet tartott fen a Théatre françaisban, midőn Cinna a köztársaság elnöke, vagy­is a császár előtt adatni fog. A legitimisták elég zavarban vannak. Kerdrel lemondása még nem nagy eredménye a frohsdorfi nyi­­latkozványnak. Albufera hg, ki ezelőtt nagy legiti­mista volt, most annál nagyobb császári. A múlt va­sárnap est­e jelen volt a st. cloudi tánc­vigalomban. Ha igaz, a legitimista korból többen fogják ezen pél­dát követni, a nyilatkozvány eredménye őket­­ nem elégítvén. (Fentebb megjegyeztük, hogy a hivatal­nokok közül többen le fognak mondani, mely kö­rülmény , úgy látszik összeütközésben áll a magas aristocratia ezen magaviseletével). Alaptalannak mondják azon hírt, mintha Baccio­­chi gróf, az új török követtől, némi súrlódás kö­vetkeztében vált volna el Genuában. Vely pasa a gő­zösről tengeri betegség miatt maradt el. Veuillot Lajos , az Univers ismeretes szerkesztője huszonkilencz éves nejét, szülés következtében el­vesztő , öt apró gyermeke maradt, egy más hírlapíró J­rémaray Gyula is, két évi betegeskedés után, ne­jétől megúsztatott. A börzén ma az emelkedés- és szállásban nagy mozgás volt észrevehető. Több hír keringett. A herczeg, mint mondják , csütörtökön menend be a tuilleriákb­a, s trónon ülve fogadja el az állam nagy testületeit. St. Cloudból jőve az elyséei mezőkön le­száll; a párisi helyőrség fogja a sorfalat képezni. Napóleon megkoronázásakor Pária város legalább is két millió frt. elköltend. Mikor I. Napóleont megko­ronázták 1,745,646 fr. adott ki, Mária Luizzeli ösz­­szekölésekor 2,670,932 frt. A straszburgi községtanács, Napóleon császárrá kiáltására egy nevezetes határozatot hozott. Neki ajándékozta az ottani, a városhoz tartozó kastélyt, s így Straszburgból császári székh­elyet alkotott. Köz­tudomás szerint Straszburg városa ezen kastélyt I. Napóleon császárnak is oda ajándékozta, s egész 1831-kig a korona birtokában volt, a­mikor is vis­­­szaadták a városnak. Audrew de Kerdrel, a lemondott legitimista követ, búcsúlevelet intézett választóihoz, fölfejtvén miért tette le az esküt a tíz évre választott elnöknek , s miért nem teheti le az uj császárnak. Bassano herczeg, brüsszeli franczia követ, Párisba jött, a császárság kikiáltásának ünnepélyére. A L'Esperance du Peuple czimű nantesi lap, mely szerkesztőjének befogatása miatt felfüggesztve volt, ismét megjelent. Nagybritannia, London, nov. 26. — A Villiers indítványa fölötti elnapolt vita a tegnapi ülésben ismét felvétetett s éjfél utáni két óráig tartott. A szólók, két — hatá­rozottan különböző részre oszlottak. Az egyik rész azt vitatá, hogy Villiers indítványa a kormányt sérti, annélkül, hogy a szabad kereskedelem elvét lénye­gesebben ismerné el, mit Palmerston határozványa. A másik rész az eredeti indítványban mi sértőt sem talál „a miniszterpadi árakra nézve“ ellenben a Palmerston féle ajánlatban oly lyukat lát, melyen Derby­ Disraeli a szabad kereskedelmet ki, a kárta­lanítási kérdést pedig becsempészheti. Milner Gibson ez utóbbiakhoz tartozik, ki a minisztereknek taná­csolja , hogy becsületesen engedjenek, hogy az angol képviseleti rendszer az ország előtt ne látszassák még renyhébbnek mint a­milyen valóban, mi aztán az ország nyugalmát zavaró hitté válhatnék. A szabad­elvű pártot inti, hogy a szabadkereskedelem legre­

Next