Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-08 / 826. szám

1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. — k. p.­ Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 ,,— ,, „­Évnegyedre 4 „ — „ „ A havi elöfizetés, mint aj Félévre 8 „ — Sxamonkinti eladás is , megszűnt. [Egyes szám. . 4„„FESTI 4­ 826 Szerda, dec. 8-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK, hirdetések négyha­­rabos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkentési iroda: Dri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinkre fogadtatnak el. Magánviták négy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelelt a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Élet és irodalom. X. Levelezések. (Pozsonyból: Szeredi gyilkosság. Ügy­védi összejövetelek a polgári perrendtartásbani tájé­kozódás végett. Villanyos fürdő. Opera. Tállyá­­r­ó­l: Egyházi ünnnepély. Bor, gabna és takarmány­termés. Sárospatakról: Szüret eredménye. Az óvoda megnyitása. Nyomda. Népiskolák.­ Hivatalos. (Figyelmeztetés a IV. formájú 5, 10, 100 és 1000 ftos bankjegyek elfogadásának határidejére.) Fővárosi hírtai. F­rancziaország. (Előkészületek dec. 2-kora. Dip­­lomatiai küldetések. Tények és conjuncturák. Odillon- Barrot Romában. Az angol tengerészet erősítése. Egy­­pár curiosum. Persigny a főispánokhoz. Vegyesek.) Nagybritannia. (Lapok elővéleményei Disraeli bud­­getje iránt. A „Times“ a honvédelemről. Ebéd lord Derbynél. Lord Byron leánya mh.) Németország. (Berlin.). Belgium. (Brouckere nyilatkozata a senatusban, a ka­binet politikai rendszerét illetőleg.) H e l v é t i a. (Bern : Kivándorlást illette rendele­tek. — A tessini kormánynak az idegen kapuczinuso­kat kiuta­sító végzése.) Legújabb. Telegráfi tudósítások V­egyesek. (Nemzeti színház). M­ű tá­r. (Tamás bátya kunyhója. Regény, írta mrs H­a­r­­r­i­e­t Beecher Stowe.) ÉLET ÉS IRODALOM. X. A regény-formájánál fogva — sokkal szaba­dabban mozoghat, mint a színmű. Éppen ezen előnyéért szigorúabban kívánha­tunk tőle oly dolgokat, melyek, ha a költészet többi nemeiben megvannak, bámulásunkat ér­demlik, de a­melyeket a regény könnyen tel­jesíthet. Mert, ha a regénynek lehet nemcsak a hely és idő egységét — melyen az újabb dráma is töl­tette magát­­ mellőzni; de lehet még a cselek­­vény egységének törvényeit is majdnem ignorál­­ni, s ha szabad csupán egy vékony fonal által tartani össze a különben szétváló történeteket, akkor legalább annyit igényelhetünk tőle, hogy a szép izlési élvezet mellett nyújtson valami más resultatumot is, melyet világnézetnek, vagy bölcselmi eszmének, vagy a társalom feletti íté­szeinek , vagy a létező viszonyok művészi után­­képzésének , vagy korrajznak, vagy egy még meg nem oldott erkölcsi és állami problémának, vagy egy szenvedély eddig még jól ki nem­­esett mozzanatának, vagy egy révpártnak, melybe a hányatott emberiség siet, egy tengernek, melyen küzdünk, egy csendhelynek , melyet a küzdés eredményeiért odahagyunk, ... jövőnek, jelen­nek , múltnak nevezhessünk. Az írótól függ: teljesíti-e ezen igényt? De viszont tőlünk függ kérdeni, hogy ha ily szán­déka nem volt, miért nem választott más nemű formát magának, mi iránt nincsenek ily igé­nyeink ? Továbbá, ha a regényírónak joga van egy hoszas munkában igen kevés mesét adni és a bo­nyolítás általi érdeket, mihelyt czéljához tarto­zik , mellőzheti , mit a drámaíró nem tehet — , akkor viszont legalább annyit kívánhatunk tőle, hogy a mese helyett valódi életet, mely csendes menetével is tud vonzani, a bonyolítás helyett pedig mindig mozgó és fejlődő érzéseket, indu­latokat , szenvedélyeket és tetteket láthassunk; szóval, a hűn rajzolt emberi természetet, mely a viszonyok érintései által rendre az erénytől lehajtik a bűnig, vagy a bűntől felemelkedik az erényhez. Ezen út, mely az égtől az alvilágig vonul, s melyen a lelkek járnak a sorstól és akarattól mozgatva, éppen e kettős hatás köl­­tőileg megrendítő természeténél fogva, oly érde­kes, hogy szeretni fogjuk a regényt, ha az erény és bűn felé tett lélekvándorlás pontjaira nézve, semmi köznek kitöltését sem bízza képzelődé­sünkre, s az egész útról folytonos naplót viszen, midőn aztán okvetlenül föláldoztatni kell mind a tartalomdús mesének, mind a mesterséges bo­nyolításoknak. Az írótól függ, teljesíti-e ezen igényünket? De viszont tőlünk függ kérdeni: miért nem irt hát inkább drámát? vagy drámai szerkezetű regényt ? A regényírónak joga van munkájába passiv jellemeket is vegyíteni, kik gondolkodnak és Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti A­apló“-t a közelgő tíj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróból következő urak mutathatók fel a t. d­v. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államagazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hunfal­vy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szok­o­l­ay István polgár-és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül b. Kemény Zsigmond úr ígéretét is bírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­főbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésöket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hi­tár“-ban. A ,,Műtár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek birálatát s ismertetését, megjelenésök után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Vahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Pompéry János, Litkey Károly, Székely József, Lon­kay Antal, Gyulay Pál, D­e­g­r­é Alajos, K­ő­v­á­r­y László, Dózsa Dániel urak. L­i­s­z­n­y­a­i Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „M­ű­t­á­r“ számára. Névszerint Jók­ai Mórtól „E­g­y római család“ czímű történeti regényt közlendőnk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni.­­ S mindezen fáradozásaink és a megkíván­tató áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek ! Vidékre postán küldve félévre 1© Srint, — évnegyedre 5 írt p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 írt, — évnegyedre 1 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EHLICH GUSZTÁV , mint kiadó tulajdonos. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. TAMÁS batya kunyhója, (UNCLE TOM’S CABIN.) vagy négerélet az amerikai rabszolgatartó államokban. Irta Mrs. HARRIET BEECHER STOWE (Mutatványok e jeles regényből.) (Folytatás. *) III. Evangelina. Miután Tamás bátya Haley hatalmába került, ez őt több rabszolgáival együtt Orleansba akará szál­­litni eladás végett. E szállítás a Missisippi folyamon lefelé, egy gőzhajón történt. Tamás bátya a hajó alsó részébe való balsors hozta társaival zárva, alig többre becsülve az őket környező pamutzsákoknál. Az utasok közt egy fiatal, s mint látszék, igen va­gyonos férfiú tűnt fel; lakása Új-Orleans, neve St. Clare. Vele utazott mintegy öt—hatéves leánykája, egy idősebb nővel, ki gyanithatólag rokonuk volt. Tamásnak gyakran szemébe tűnek a lányka, ki azon fáradhatlan gyermekek osztályába tartozott, kik egy helyen tovább mulatni nem tudnak, — mint egy napsugár, vagy nyári szellő; s ki őt egyszer látta, aligha elfeledhető valaha. Lásd Pesti Napló 813. számát. Alakja a legtökélyebb gyermeki szépség mintája. Mintegy szellemi fény lebegte őt körül, s inkább kép­zeleti vagy álomtüneményként látszik elsuhanni a bá­mulok előtt. Arcza kimondhatóan szép, nem annyira a vonások szabályossága, mint kifejezésének szelíd komolysága által, mi különbség nélkül mindenkire megfejthetlen benyomást ten. Fejének alakja, moz­dulatai kitünőleg nemesek valának, s a hosszú setét­­aranyszín fürtök , melyek könnyű felhők gyanánt le­­begenek lelkes setét violakék szemei körül, első pil­lanatra is megkülönböztetek más gyermekek közöl. Mindemellett e gyermek nem tartozott azok közé, ki­ket búsaknak, vagy komoraknak nevezhetni. Ellenke­zőleg, ártatlan és vidor játsziság látszék, fris lombo­kon átsugárzó napként, arczán ragyogni. Mindig fe­hérbe öltözve, árnyékként tünedezett a környező tár­gyak közé, a­nélkül, hogy akármi kis folt lett volna rajta észrevehető , és sem főn, sem alant nem vala egy zúg a hajóban, melyet meg nem látogató. A gőzkatlan melletti sütő, midőn izzasztó munkája közben felpillantó , bámuló és legrészvékenyebb kis­ded érzelemteljes szemeivel találkozott, s az egész hajón mindenütt, a legdurvább hangok is áldást kül­­denek a kis földi angyal után. Tamásra, fajának érzelemfogékony természetével bírván, a kis leányka mély benyomást ten; neki e gyermek mintegy szentnek látszik, s valahányszor az aranyfürtös fejecske valamely sötét pamutzsák mögül feltűnt, mindig azt hive, hogy a szentírás „mennyei jelenetei“ valamelyikének szelleme jött alá. Mivel Haley, Tamásnak hűsége felől meggyőző­dött , neki aránylag több szabadságot engede, mint többi áruczikkeinek. S így jön, hogy Tamás bátyának többször volt alkalma a kis Evangelinához közeledni, s számára apró játékokat készitni. Nemsokára any­­nyira ment az ismeretség, miként ez merészelt, kissé ugyan szemérmes arczc­al, szóba állani Tamásunkkal. „Ugyan mi a neve kisasszonykának ?“ kérdé Tamás. „St. Clare Evangelina“ szólt a kisded , „bárha atyám és mások Évának bínak. Hát kendet hogy hijják ?“ „Nevem Tamás, míg Kentuckiban laktam, mindig Tamás bátyának szólítottak a gyermekek.“ ,,Ugy hát én is Tamás bátyának fogom kendet szó­­litni, mivel,—folytatá Éva — kend oly jó!—Nos! — Tamás bátya, hova megyen kend?“ „Magam sem tudom Éva kisasszony.“ „Kend sem tudja?“ „Nem. Engem eladni visznek, — de nem t’om hová.“ „Atyám megfogja venni kendet“ szólt hirtelen Éva „s ha ő megveszi, jó napjai lesznek nálunk. Még ma megkérem őt.“ „Köszönöm kisasszonyka !“ szólt Tamás. Még ezen párbeszéd napján történt, hogy egy vé­letlen következtében a kis Éva a fedélzetről a vízbe hullt és Tamás bátya mente meg életét. Mint képzelni lehet, St. Clare úr csupa hálából is megvásárló Haley­től egyetlen gyermeke megmentő­­jét, azon áron, melyet a tőzsér kívánt. Tamásnak St. Clare házánál, a legjobb és engedékenyebb ur alatt, s a kis Evangelina mellett valóban „jó napjai“ va­lának. (Mellőzve a kis Evangelina életéből több igen szép jeleneteket, melyek szerzőnő gyöngéd s eleven ecsetje alatt oly kedves benyomásnak, lássunk még a mes­teri rajzgyűjteményből egy-két csoportozatot, s majd talán egy-két új arczképet is). Evangelina napról-napra gyöngül. Ő mellbeteg. Mindenki ismeri azon nevezetes élet- s lélektani jele­netet, miszerint a betegség egyik kórjele a rendkívüli szellemerő és munkásság, úgy hogy ez merőben ki­pótolni képes a hanyatló testi erőt, s megcsalni az e szellemi utolsó fellobbanásra épített javulási remé­nyeket. St. Clare úr egy regényes tó mellett fekvő nyári mulató lakba vonult pár hóra családjával. Naplemente van, és pedig az azon ég alatti leg­­pompásabbak egyike, mely az egész látkört fény­­özönnel borítja , s a víz tükörében más eget játszik. A tó arany- és rózsaszín vonásokkal festve minde­nütt , hol imitt-amott mint megannyi szellem , fehér szárnyú ladikok nem hasítják tükrét. Éva és Tamás egy kis gyeppamlagon ül a kert végének egyik fája alatt. Vasárnap estve van. Éva nyitott bibliát tart térdein, melyből Tamásnak már régóta , eleinte csak annak kedvéért, végre öngyö­nyörére olvasott, oly szépen, mint Tamás még soha sem halla. Éva olvasó: „Én látok vala egy tükör-sima tavat, mely tűzzel vegyülve vala.“ „Tamás“ szólt Éva , hirtelen félbeszakítva az ol­vasást s ujjúval a tóra mulatva „ez az! “ „Mi az, Éva kisasszony ? “ „Hát nem látja kent amott ? “ szólt a gyermek a tóra mutatva, mely türemlései közben az ég tűzszinti boltozatát tükrözi vissza. „Ez a tűzzel vegyült tü­kör-sima tó.“ „Valóban ugyanaz szólt, s Tamás igy énekelt. „Od­­ vajha a regnek szárnya röpütne ! Szállnék kánaán szép tájaira Hazámba kisér angyalsereg onnan, Uj Jerusálem csarnokiba. „Mit gondol kend Tamás bátya, hol van az uj Jerusalem ?“ kérdé Éva. „Oh fenn, fenn, a fellegek felett kisasszony !“ „Oh mintha látnám“ szól Éva „igen én látom ! Nézzen csak azon könnyű fellegekre, — nemde

Next