Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)
1852-12-08 / 826. szám
1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 ,,— ,, „Évnegyedre 4 „ — „ „ A havi elöfizetés, mint aj Félévre 8 „ — Sxamonkinti eladás is , megszűnt. [Egyes szám. . 4„„FESTI 4 826 Szerda, dec. 8-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK, hirdetések négyharabos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkentési iroda: Dri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinkre fogadtatnak el. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelelt a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Élet és irodalom. X. Levelezések. (Pozsonyból: Szeredi gyilkosság. Ügyvédi összejövetelek a polgári perrendtartásbani tájékozódás végett. Villanyos fürdő. Opera. Tállyáról: Egyházi ünnnepély. Bor, gabna és takarmánytermés. Sárospatakról: Szüret eredménye. Az óvoda megnyitása. Nyomda. Népiskolák. Hivatalos. (Figyelmeztetés a IV. formájú 5, 10, 100 és 1000 ftos bankjegyek elfogadásának határidejére.) Fővárosi hírtai. Francziaország. (Előkészületek dec. 2-kora. Diplomatiai küldetések. Tények és conjuncturák. Odillon- Barrot Romában. Az angol tengerészet erősítése. Egypár curiosum. Persigny a főispánokhoz. Vegyesek.) Nagybritannia. (Lapok elővéleményei Disraeli budgetje iránt. A „Times“ a honvédelemről. Ebéd lord Derbynél. Lord Byron leánya mh.) Németország. (Berlin.). Belgium. (Brouckere nyilatkozata a senatusban, a kabinet politikai rendszerét illetőleg.) H e l v é t i a. (Bern : Kivándorlást illette rendeletek. — A tessini kormánynak az idegen kapuczinusokat kiutasító végzése.) Legújabb. Telegráfi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház). Mű tár. (Tamás bátya kunyhója. Regény, írta mrs Harriet Beecher Stowe.) ÉLET ÉS IRODALOM. X. A regény-formájánál fogva — sokkal szabadabban mozoghat, mint a színmű. Éppen ezen előnyéért szigorúabban kívánhatunk tőle oly dolgokat, melyek, ha a költészet többi nemeiben megvannak, bámulásunkat érdemlik, de amelyeket a regény könnyen teljesíthet. Mert, ha a regénynek lehet nemcsak a hely és idő egységét — melyen az újabb dráma is töltette magát mellőzni; de lehet még a cselekvény egységének törvényeit is majdnem ignorálni, s ha szabad csupán egy vékony fonal által tartani össze a különben szétváló történeteket, akkor legalább annyit igényelhetünk tőle, hogy a szép izlési élvezet mellett nyújtson valami más resultatumot is, melyet világnézetnek, vagy bölcselmi eszmének, vagy a társalom feletti ítészeinek , vagy a létező viszonyok művészi utánképzésének , vagy korrajznak, vagy egy még meg nem oldott erkölcsi és állami problémának, vagy egy szenvedély eddig még jól ki nemesett mozzanatának, vagy egy révpártnak, melybe a hányatott emberiség siet, egy tengernek, melyen küzdünk, egy csendhelynek , melyet a küzdés eredményeiért odahagyunk, ... jövőnek, jelennek , múltnak nevezhessünk. Az írótól függ: teljesíti-e ezen igényt? De viszont tőlünk függ kérdeni, hogy ha ily szándéka nem volt, miért nem választott más nemű formát magának, mi iránt nincsenek ily igényeink ? Továbbá, ha a regényírónak joga van egy hoszas munkában igen kevés mesét adni és a bonyolítás általi érdeket, mihelyt czéljához tartozik , mellőzheti , mit a drámaíró nem tehet — , akkor viszont legalább annyit kívánhatunk tőle, hogy a mese helyett valódi életet, mely csendes menetével is tud vonzani, a bonyolítás helyett pedig mindig mozgó és fejlődő érzéseket, indulatokat , szenvedélyeket és tetteket láthassunk; szóval, a hűn rajzolt emberi természetet, mely a viszonyok érintései által rendre az erénytől lehajtik a bűnig, vagy a bűntől felemelkedik az erényhez. Ezen út, mely az égtől az alvilágig vonul, s melyen a lelkek járnak a sorstól és akarattól mozgatva, éppen e kettős hatás költőileg megrendítő természeténél fogva, oly érdekes, hogy szeretni fogjuk a regényt, ha az erény és bűn felé tett lélekvándorlás pontjaira nézve, semmi köznek kitöltését sem bízza képzelődésünkre, s az egész útról folytonos naplót viszen, midőn aztán okvetlenül föláldoztatni kell mind a tartalomdús mesének, mind a mesterséges bonyolításoknak. Az írótól függ, teljesíti-e ezen igényünket? De viszont tőlünk függ kérdeni: miért nem irt hát inkább drámát? vagy drámai szerkezetű regényt ? A regényírónak joga van munkájába passiv jellemeket is vegyíteni, kik gondolkodnak és Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Aapló“-t a közelgő tíj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróból következő urak mutathatók fel a t. dv. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államagazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hunfalvy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szokolay István polgár-és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül b. Kemény Zsigmond úr ígéretét is bírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik legfőbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésöket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hitár“-ban. A ,,Műtár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek birálatát s ismertetését, megjelenésök után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Vahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Pompéry János, Litkey Károly, Székely József, Lonkay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László, Dózsa Dániel urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Névszerint Jókai Mórtól „Egy római család“ czímű történeti regényt közlendőnk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. S mindezen fáradozásaink és a megkívántató áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek ! Vidékre postán küldve félévre 1© Srint, — évnegyedre 5 írt p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 írt, — évnegyedre 1 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EHLICH GUSZTÁV , mint kiadó tulajdonos. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. TAMÁS batya kunyhója, (UNCLE TOM’S CABIN.) vagy négerélet az amerikai rabszolgatartó államokban. Irta Mrs. HARRIET BEECHER STOWE (Mutatványok e jeles regényből.) (Folytatás. *) III. Evangelina. Miután Tamás bátya Haley hatalmába került, ez őt több rabszolgáival együtt Orleansba akará szállitni eladás végett. E szállítás a Missisippi folyamon lefelé, egy gőzhajón történt. Tamás bátya a hajó alsó részébe való balsors hozta társaival zárva, alig többre becsülve az őket környező pamutzsákoknál. Az utasok közt egy fiatal, s mint látszék, igen vagyonos férfiú tűnt fel; lakása Új-Orleans, neve St. Clare. Vele utazott mintegy öt—hatéves leánykája, egy idősebb nővel, ki gyanithatólag rokonuk volt. Tamásnak gyakran szemébe tűnek a lányka, ki azon fáradhatlan gyermekek osztályába tartozott, kik egy helyen tovább mulatni nem tudnak, — mint egy napsugár, vagy nyári szellő; s ki őt egyszer látta, aligha elfeledhető valaha. Lásd Pesti Napló 813. számát. Alakja a legtökélyebb gyermeki szépség mintája. Mintegy szellemi fény lebegte őt körül, s inkább képzeleti vagy álomtüneményként látszik elsuhanni a bámulok előtt. Arcza kimondhatóan szép, nem annyira a vonások szabályossága, mint kifejezésének szelíd komolysága által, mi különbség nélkül mindenkire megfejthetlen benyomást ten. Fejének alakja, mozdulatai kitünőleg nemesek valának, s a hosszú setétaranyszín fürtök , melyek könnyű felhők gyanánt lebegenek lelkes setét violakék szemei körül, első pillanatra is megkülönböztetek más gyermekek közöl. Mindemellett e gyermek nem tartozott azok közé, kiket búsaknak, vagy komoraknak nevezhetni. Ellenkezőleg, ártatlan és vidor játsziság látszék, fris lombokon átsugárzó napként, arczán ragyogni. Mindig fehérbe öltözve, árnyékként tünedezett a környező tárgyak közé, anélkül, hogy akármi kis folt lett volna rajta észrevehető , és sem főn, sem alant nem vala egy zúg a hajóban, melyet meg nem látogató. A gőzkatlan melletti sütő, midőn izzasztó munkája közben felpillantó , bámuló és legrészvékenyebb kisded érzelemteljes szemeivel találkozott, s az egész hajón mindenütt, a legdurvább hangok is áldást küldenek a kis földi angyal után. Tamásra, fajának érzelemfogékony természetével bírván, a kis leányka mély benyomást ten; neki e gyermek mintegy szentnek látszik, s valahányszor az aranyfürtös fejecske valamely sötét pamutzsák mögül feltűnt, mindig azt hive, hogy a szentírás „mennyei jelenetei“ valamelyikének szelleme jött alá. Mivel Haley, Tamásnak hűsége felől meggyőződött , neki aránylag több szabadságot engede, mint többi áruczikkeinek. S így jön, hogy Tamás bátyának többször volt alkalma a kis Evangelinához közeledni, s számára apró játékokat készitni. Nemsokára anynyira ment az ismeretség, miként ez merészelt, kissé ugyan szemérmes arczcal, szóba állani Tamásunkkal. „Ugyan mi a neve kisasszonykának ?“ kérdé Tamás. „St. Clare Evangelina“ szólt a kisded , „bárha atyám és mások Évának bínak. Hát kendet hogy hijják ?“ „Nevem Tamás, míg Kentuckiban laktam, mindig Tamás bátyának szólítottak a gyermekek.“ ,,Ugy hát én is Tamás bátyának fogom kendet szólitni, mivel,—folytatá Éva — kend oly jó!—Nos! — Tamás bátya, hova megyen kend?“ „Magam sem tudom Éva kisasszony.“ „Kend sem tudja?“ „Nem. Engem eladni visznek, — de nem t’om hová.“ „Atyám megfogja venni kendet“ szólt hirtelen Éva „s ha ő megveszi, jó napjai lesznek nálunk. Még ma megkérem őt.“ „Köszönöm kisasszonyka !“ szólt Tamás. Még ezen párbeszéd napján történt, hogy egy véletlen következtében a kis Éva a fedélzetről a vízbe hullt és Tamás bátya mente meg életét. Mint képzelni lehet, St. Clare úr csupa hálából is megvásárló Haleytől egyetlen gyermeke megmentőjét, azon áron, melyet a tőzsér kívánt. Tamásnak St. Clare házánál, a legjobb és engedékenyebb ur alatt, s a kis Evangelina mellett valóban „jó napjai“ valának. (Mellőzve a kis Evangelina életéből több igen szép jeleneteket, melyek szerzőnő gyöngéd s eleven ecsetje alatt oly kedves benyomásnak, lássunk még a mesteri rajzgyűjteményből egy-két csoportozatot, s majd talán egy-két új arczképet is). Evangelina napról-napra gyöngül. Ő mellbeteg. Mindenki ismeri azon nevezetes élet- s lélektani jelenetet, miszerint a betegség egyik kórjele a rendkívüli szellemerő és munkásság, úgy hogy ez merőben kipótolni képes a hanyatló testi erőt, s megcsalni az e szellemi utolsó fellobbanásra épített javulási reményeket. St. Clare úr egy regényes tó mellett fekvő nyári mulató lakba vonult pár hóra családjával. Naplemente van, és pedig az azon ég alatti legpompásabbak egyike, mely az egész látkört fényözönnel borítja , s a víz tükörében más eget játszik. A tó arany- és rózsaszín vonásokkal festve mindenütt , hol imitt-amott mint megannyi szellem , fehér szárnyú ladikok nem hasítják tükrét. Éva és Tamás egy kis gyeppamlagon ül a kert végének egyik fája alatt. Vasárnap estve van. Éva nyitott bibliát tart térdein, melyből Tamásnak már régóta , eleinte csak annak kedvéért, végre öngyönyörére olvasott, oly szépen, mint Tamás még soha sem halla. Éva olvasó: „Én látok vala egy tükör-sima tavat, mely tűzzel vegyülve vala.“ „Tamás“ szólt Éva , hirtelen félbeszakítva az olvasást s ujjúval a tóra mulatva „ez az! “ „Mi az, Éva kisasszony ? “ „Hát nem látja kent amott ? “ szólt a gyermek a tóra mutatva, mely türemlései közben az ég tűzszinti boltozatát tükrözi vissza. „Ez a tűzzel vegyült tükör-sima tó.“ „Valóban ugyanaz szólt, s Tamás igy énekelt. „Od vajha a regnek szárnya röpütne ! Szállnék kánaán szép tájaira Hazámba kisér angyalsereg onnan, Uj Jerusálem csarnokiba. „Mit gondol kend Tamás bátya, hol van az uj Jerusalem ?“ kérdé Éva. „Oh fenn, fenn, a fellegek felett kisasszony !“ „Oh mintha látnám“ szól Éva „igen én látom ! Nézzen csak azon könnyű fellegekre, — nemde