Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-16 / 856. szám
850 1853. negyedik évi folyam. Vasárnap, jan. 16-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten. Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 ,, ,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza l.affert ház 8. Szerkesztési iroda: (Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőintől fogadtatnak el Hirdetések négy-1 hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön blyegdí előre lefizetendő aMagánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Hellen és latin remek irodalom. III. Levelezések. (London. Cass tábornok — az amerikai senatus dec. 23-ai ülésében mondott beszédének hatása az angol közvéleményre. — M. Ovár : Utcsinálás Magyaroszágban.) Hivatalos. (Csász. nyílt parancs a házaló kereskedés iránt uj törvényt kibocsátó. — Hirdetmények a veszélyeztetett közbátorság tekintetében.) Fővárosi hitár. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) Francziaország. (A császári fényűzés. La Rochejaquelein és Montebello. Egy nagyszerű plágium. Vegyesek.) Németország. (Berlin. Frankfurt.) Dánia. (Augustenburg hgslesvigi jószágait illetőleg.) Helvétia. (Bern : utányomás elleni rendszabályok. Kevés rokonszenv a kormány iránt stb.) Olaszország. (Florencz.) Amerika. (Raousset-Bourbon veszélyes helyzete.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Művészet, tudomány, és irodalom. (B. Kemény Zsigmond újabb regénye.) Vegyesek. (Tarlózatok. Nemzeti színház.) Műtár. (C a r i n u s , históriai novella. Irta Jókai Mór.) Budapest, jan. 16-án HELLÉN ÉS LATIN REMEK IRODALOM. HI. Az európai szellem egyetemességre törekszik. Ezt más szókkal igy is fejezhetjük ki: az európai szellem férfikort kezd élni. Ez által pedig közte és a nem-európai szellem között azon viszony lett, mely a férfi között, és gyermek meg agg között szokott lenni. A gyermek mindenestől részintesség; az agg, az elöregedett agy visszaesik gyermekségbe, s ha nézetei, vágyai és reményei nem anyíló korányé is, de a hunyó napé azok , tudjuk pedig, hogy az áldozó napnak árnyai és oly nagyok szoktak lenni, mint a kelő napéi. Az ember teljessége sem a kelő, sem az áldozó naphoz nem hasonlít, hanem a verőfényhez, mely izzaszt ugyan , de érlel is ám egyedül. A szellem egyetemessége a férfikor, a ha ezt aggkor követné is, mindazáltal rendeltetése az emberiségnek az, hogy férfikort érjen, hogy magát erejének delelőjében érezze. De nem akarjuk tovább fűzni az összehasonlításokat, melyek az egyes ember és az egész emberiség között vannak vagy lehetnek, azokban úgyis több a tetszős látszat, mint valóság. Mert mindenikünk tapasztalása előtt születnek, virágoznak és hunynak ugyan egyesek szakadatlanul; a történelem tapasztalása előtt is keletkeztek, virágoztak és hunytak nemzetek, de az emberiség elhunyásáról vagy csak elöregedéséről oly kevés tudásunk lehet, mint nem érezhetjük földünknek forgásait. Annálfogva bízvást és minden remegés nélkül a netán bekövetkezendő aggságtól örvendhetünk azon, hogy — úgy hihetjük — az emberiség férfikort kezd élni Európában. Azt bizonyosan nem tagadhatja senki, hogy az európai szellem felülmúlja az ázsiait, annál inkább az afrikait és ősamerikait. Hogy ezen egyetemesség alakulását megérthessük , szükség az európai fejlettebb nemzetek szellemi történeteire néhány pillantást vetnünk. A nyugati egyház jegye alatt nemzetek vegyszékeiből a román nemzetek, úgymint az olasz, spanyol, portugál, és a franczia keletkeztek ; az oláh nemzet leginkább ezért maradott el a többi román nemzetektől, mert nem tartozott a nyugati egyházhoz. Ugyanazon egyház jegye alatt ifjodtak meg a germán nemzetek , a német, angol, svéd, dán és holland. Mindezek nagy darab ideig inkább általánosságba merültek, mint egyedileg kifejtvék. De az egyediség nemzője hatni kezdett bennök; előbb a román nemzetekben, utóbb de szinte hatalmasabban a germán nemzetekben. Ekkor neki rohannak ezek vakon, s Hellas és Roma szellemi kincseit minden áron megszerzik magoknak, s oly erősen tanulják s oly nagyra becsülik, hogy azt gondolnád, oda akarják vetni egyediségüket oly szellemért, mely szinte ezer esztendő által el volt temetve. Azonban nem az következett belőle, hogy a román vagy germán nemzetek elgörögösödtek vagy ellatinosodtak volna, sőt azt mutatja és mutatta a tapasztalás, hogy ki minél inkább hódolt a classicitásnak, az egyedileg annál erősebben virult föl. Az olasz nemzet a rómaiak földén élvén, sőt azok házaiban lakván és útjain járván, természetes előnynyel birt, kivált a germánok felett, ámde azon előny nem tartotta meg neki az elsőséget; Virgiliust, Cicerót és Tacitust csakhamar majdnem jobban becsülték és értették Németalföldön és Angliában , míg azután a németek tökéletesen győztek valamelyiken; Hellást pedig úgyszólván eleitől fogva többre becsülték és jobban értették a germánok , mint a románok. Jelenben, ha elfogultság nélkül vizsgáljuk a nemzeteket, lehetetlen tagadnunk, hogy az angol és német nemzet a legnagyobb fejlődésre jutott, s hogy ezek egyszersmind az egyetemességben is a legmagasabbra értek. Úgy de e két nemzetnél becsültetnek mai napig legtöbbre a hellén és latin remekírók. Jó-e vagy rósz az egyetemesség? Azt hiszszük, e kérdés feleletre sem érdemes. Várjon ki kérdezné, ha jó-e, vagy rósz a férfikor? Nincs választásunk ebben; férfikort érünk akarva nem t akarva, de abban, hogy valóban teljes férfiak legyünk, s ne csak öreg gyermekek, van választásunk. — Hogy az angolok és németek mint ember, a legteljesebb férfiak, azt csak olyan nemzet tagadhatná, ki maga még gyermek, vagy már elöregedett agg. De miáltal lettek ezek oly teljes férfiakká? egyedül a hellén és latin irodalom által-e ? Azt nem mondjuk, nem mondhatjuk. Minden bizonnyal a keresztyén szellem, mely a teljes, magát folyvást megújító egyediséget eszközlötte a fejlett európai nemzeteknél, leghatósabb emeltyűje volt az egyetemességnek is. De másfelől azt is tapasztaljuk, hogy a keresztyén szeklem eddigelé sehol oly csudálatos szépen nem munkálkodott, mint az európai, még pedig inkább nyugat-déli és közép európai nemzeteknél, s ezek között hatott legtöbbet a hellén és latin irodalom. Nem mondhatjuk tehát, hogy ezen remek irodalmak egyedül, vagy hogy legnagyobb részben teremtették volna a saját egyetemes európai szellemet , de igenis azt kell mondanunk, hogy a hellén és latin irodalom szinte befolyt, s talán nem legkisebb részben folyt be, az európai szellem alkotására. Íme a keresztyénség távolabb terjeszkedik, mint az egyetemes európai szellem alapja : vannak tehát keresztyén nemzetek azon elevenítő európai élet nélkül is. Vétünk-e, ha ismételve állítjuk : a fejlettebb európai nemzetek életében két alkotó elem hatott és hat : a keresztyénség és a hellén latin szellem? A keresztyénség — nem belső magvát és eredetét tekintve, hanem külső héját, melyben a népek között megjelent — a keresztyénség a héber-ázsiai földből kiszármazván s a hellén és latin nyelveken és szellemen által eredvén két világrész elemeit vette magába, az ázsiait és európait. Mint oltvány, mely a régi világot megújítandó vala, nemesbbé, mássá tette ugyan a régi fának gyümölcseit, de nem semmisítette meg a törzset, melybe oltatott. Sőt a germán nemzetek, mint nem szakadékai a régi törzsnek, addig dolgoztak, mig azon törzsnek nedveit magokba szídatták, hogy ők is már 16- teges (organicus) összeköttetésbe jutottak azzal. — S a keresztyénség ezen kettős elemek által mivé lett, világos előttünk. Roszul történt-e, ami történt? Nemcsak szóval valljuk, hanem belsőleg meg vagyunk győződve, s élünk e hitben, hogy az emberiség sorsa az isteni gondviselés intézkedése szerint foly. Ezen nagy egyesítést is az ázsiai és európai szellem között azon gondviselés alatt történtnek valljuk. De mi az isteni gondviselést csak imádni tudjuk, s nem teszünk ítéletet eljárásáról. Mindamellett hajlandó ítélni az ember, mert mindazt idegennek kénytelen magához nézni, miről neki az ítélet el van tiltva. Ítélünk tehát ezen legnagyobb dologról, a keresztény európai nemzetek mivoltáról is, melyekben az említett két alkotó elem legerősebben hatott és hat. S ítéletünk azt hozza ki, hogy kivétel nélkül felülmúlják Ázsiát, az emberiség legrégibb honát. Felülmúlják pedig mind hitek, mind egyházi, mind országlati, mint tudományos, mind művészeti tekintetben; márpedig mind ezekben a keresztyén elem és a hellén latin szellem kiválókig mutatkoznak. A legnagyobb emberi bizonyossággal következtetjük tehát, hogy a hellén és latin irodalom nemcsak nem ártott az európai nemzeteknek, hanem hogy bizonyosan használt nekik; azt sem vonhatjuk kétségbe, hogy tehát a hellén és latin irodalom kisegítette emelni az európai nemzeteket félszeg részintességekből, s teljessé változtatta át egyediségüket, hogy immár egyetemességet kezdenek alkotni. Milyen szerepet vállalt a magyar nemzet? s hová kívánjuk mi annak fejlődését juttatni ? A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA CARINUS HISTÓRIAI NOVELLA. Irta JÓKAI MÓR. IV. (Folytatás. *) Sophronia zokogva borult testvére nyakába. Egy elvonuló érzelemrohambanvégigvonult lelkeilőtt az élet boldogságának ragyogó álomképe, látta maga előtt a hízelgő édesapát, ki őt annyiszor nevezte szemei fényének, ki oly aggódva érzé még a szellőtől is, és a szerető ifjút, kinek tiszta szerelme hosszú éveit ígérte a jövő boldogságnak. A hölgy szivének ereje megtört a gyötrő kép alatt, s erőtlenül rogyott testvére keblére, ki bátor, elkeserült arczczal tartá őt Lásd Pesti Napid 854. számát. karjai között, mintegy mythologiai harczias istennő egy más isten országába tartozó angyalrokonát. — Siess el innen, szólt a nő, bő himationját testvére vállaira kötve s arany babeusát derekára kapcsolva. Bátran mehetsz , hová szolgám vezetni fog. A cserét senki sem veendi észre, a circus zajos tömkelegében legkevésbé. — Nem. Nem fogadhatom el tőled ez áldozatot, kiálta fel Sophronia ötszive ellen küzdve. Isten tiltja azt — A te istened a szeretet istene, szólt Glyceria elsötétült arczczal, ha e szeretésért meg nem mented magad ; én esküszöm neked , hogy e nap borzalmak epochája leend a világra nézve. Én ismerem mindazon átkokat, miktől a sötétség lényei megborzadnak, miknek kimondására megrendül a kemény föld s égő üstökösök nyargalnak végig az égen egymásba veszítve a föld népeit s sárga döghalált leheltve az élők arczaira. Ha te megáldozod magadat istenednek, én megáldozom Rómát az enyimeknek, és megátkozom azt úgy, hogy a századok csak rongyait fogják megtalálni királyi bíborának! A halavány hölgy reszketett sötétebb arcza testvérének karjai közt. Ez nyugodtan erősité meg testvére hajzatán a fejéről levett anadémot, s a fátyolt annak arczára vonta, — így most mentve vagy. Ha kérdeni fogják, ki mente meg ? mondjad, hogy nem ismered. Nem akarom, hogy valakinek szíve fájhasson miattam. Hallgasd el nevem. Sophronia zokogva karolá át testvérét, kinek kebléről nem bírt leszakadni, Glyceria etetteté őt. — Menj, siess, ne csókolj meg, nem jó engemet csókolnod. Fátum van az én ajkaimhoz kötve. És Sophronia mégis megcsókolta őt s azon pillanatban belépett Aevius a magával hozott testőrökkel. — El vagyunk árulva! kiálta Glyceria, testével fedezve testvérét, s vad dühvel kiálta Aeviusra. Ki külde e helyre nyomorú sycophant ? Eltévedés, ez börtön, nem bacchanál. — Ez arany kalitka, melyben egy galamb helyett kettőt találok. — Rakd verseidbe izetlen tréfáidat, de ne közöld velem, eredj tova. — Ha velem akarsz jönni, szívesen; de engem az Augustus küldött ide. Glyceria sietve suga testvére fülébe: — El ne áruld, hogy testvérem vagy, mert akkor atyád is veszve van. S azz a katonákhoz fordult. — Vakmerők ! Ismertek engem ? Én vagyok a rettenetes Glyceria, ki tüzeset hozok reátok, mikor táboroztok, ki megárasztom előttetek a folyamokat, s telet bocsátok nyár közepén hadjáraítokra, hogy elhulltok miatta , mint az őszi légy. Nem emlékeztek- e már Taviusra, kit haragomban szarvassá változtatok, s csak akkor adtam vissza emberi alakját, midőn az ebek által széttépetett, láttátok palotám előtt azokat a testszinte caryatidákat, melyek kapuim homlokzatát tartják, s mikről úgy tetszik minden azon menőnek, mintha szemeikkel folyvást utánanéznének, azok ellenem lázadt rabszolganők voltak, kiket egy lehelletemmel kővé változtatok. Akarjátok-e, hogy e falakhoz, mint kőszobrokat állítsalak ? vagy vadállatokká tegyelek, kik holnap a circusban egymást össze fogják marni?Melyiktek meri fölemelni kezét? melyiktek bátor utamba állani? A katonák babonás félelemmel álltak fesre a delnő utjából, csak Aevius lépett eléje. — Mennyei szépségű asszony, fölösleges dolog lenne e fiukat barmokká változtatnád, de bár változtathatnád kővé az én szivemet, hogy ne érezne irántad. Most pedig engedd meg, hogy e keresztyén hölgyet az Augustus szine elé vezessem, ki máskor téged is szívesen lát, de most épen őt akarja látni. Ha netalán szeretetreméltó boszudat árva hajfürteimen méltóztatnál tölteni, az ellen nincs felsőbb parancsom. Fejem és szivem szolgálatodra áll, de kezeimmel Carinas parancsolt, hogy a leányt vigyem. Glyceria hevesen súga elhalványult testvérének. — Most már nagyobb irtózat vár reád, mint a halál. De légy erős. Azon balteus alá,melylyel körülöveztelek, egy éles tőr van elrejtve. . . . Római nő vagy, nem kell többet mondanom. Azzal megszólitva Sophronia kezét, s Aeviust egy tekintetére sem méltatva többé, hirtelen elsietett az utat nyitó katonák sorai között. London , jan. 8. Emlékezni fog ön Fillmore elnöknek a congressus két házához december 6-dikán intézett szokásos évi üzenetére, s ennek különösen azon részére , hol jelenti, hogy Nagybritannia és Francziaország miniszterei által félniva jön egy hármas szerződvény kötésére , melynek erejénél fogva a három hatalmasság egyenként és összesen, jelenre és jövőre nézve lemondjon Cuba sziget megszerzési szándékáról, s kötelezze magát az e czélra akár magánszemélyek akár valamely hatalmasság által teendő kísérletek visszautasítására. — Emlékezni fog ön arra is, hogy Fillmore elnök — bár a felhívást elvileg helyeslé — azt tényleg el nem fogadni jónak látta. E felhívás s az adott hivatalos válasz másolatait, az egyesült államok dec. 23-dikán tartott senatus ülésében, Mason virginiai képviselő előterjesztetni kívánta. Ezen alkalmat Cass tábornok megragadta, Anglia ellen régóta lappangó érzelmeit kiönthetni. E beszéd, mely egész terjedelmében f. hó 5-kén érkezett az Antic gőzössel Liverpoolba, oly ingerültséget szült itten, mint egy egy külföldi esemény régen gyakorolt a brit közvéleményre. Mert mellőzve azt, hogy Cass tábornok e beszédében legélesebben támadja meg a brit philantropia farizeusi szellemét; a birmán háborút, melyben Anglia 990 ft. sterling követelésért igazságosnak hitte egy egész országot fegyverrel tenni sajátjává, s 10,000,000 ember politikai létezését semmisítni meg; az angol nőknek az amerikaikhoz írt levelét, melyben a néger rabszolgák ügyében tesznek buzdító lépéseket akkor , midőn magában Londonban naponkint 100,000 ember ébred fel, ki ha csak nem lop vagy rabol— nem tudja mit fog ebédelni; — mellőzve mondom mindezeket, melyek a legkeserűbb szemrehányási kifejezések formájában, úgyszólván az angol nemzeti becsületet sértik; itt csak azt említem meg , mi a dolog érdemében. i. Cuba jövőjében vágó nyilatkozat gyanánt, az angol diplomatában épen úgy, mint a népben részvért csinált, annál in-