Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-14 / 854. szám
1853. negyedik évi folyam. 854 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten. Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 ,, — „ ,, A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Egy hónapral f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ Egyes szám . . 4 „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. . Péntek, jan. 14-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Francziaország pénzügyi állapota. Levelezések. (Newyork. Filmore elnök és Seward senator közötti súrlódás. Reményei a demokrata és whigpártoknak. Emlékbeszédek az elhunyt Webster tiszteletére. King alelnök és állítólagos utódja. Hírek Havanából, Mexikóból, Sonorából. Pierce elnök levele barátjához az uj cabinetre nézve. Hírek Montreálból, Chiliből, Újgranadából, New Orleansból.) Hivatalos. (Büntetés-enyhités. — Csász. nyílt parancs az egyletek iránt uj törvényes határozatokat rendelő. — Kinevezések.) Fővárosi hitár. Ausztria. (Bécsi hírek és események.) Francziaország. (Oroszország jegyzékiratáról az elismerés tárgyában. Dupin. Hírek. Larochejaquelein és Pastoret. A császár bajai I.Napoleon orvosai-Raousset-Boulbon.) Nagybritannia. (A „Morn. Chronicle“ párisi levele. Ebédek és elfogadások Windsoriban. Az izlandi uralkirály. — A kormánytagok fizetései. Gladstone választási harcra Oxfordban.) Németország. (Berlin , Oldenburg , Holstein , München , Darmstadt. Frankfurt.) Spanyolország. (A Cortes egybegyülendése. Uj választási reform.) Törökország. (Prokop boszniai püspök tanúkat szerez becsületességéről. — Montenegrói határszél. — Legújabb tevantei posta.) Amerika. (Buenos Ayresből fontos hir.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Tarlósatok. Nemzeti színház.) Műtár. (Carinus, históriai novella. Irta Jókai Mór.) FRANCZIAORSZÁG PÉNZÜGYI ÁLLAPOTA. A „Charivari“, mely bizonyos párisi bankárokat életével ostorozott, megszélittatott, hogy elménczkedéseiben mérsékelje magát. A vaudeville és feuilleton írókat megintették, hogy a börzejátékot ne tegyék életeik tárgyává. A „Moniteur“ pedig kiadta a múlt évi pénzügyi állapot kimutatását, melyet igen kielégítőnek talál, daczára annak, hogy a hiány az előre felvett 54 millió helyett 101 millióra emelkedett. A Preuss. Wochenbl. a Moniteur kedvező számadatait némely nem kevésbé kedvező adatokkal kívánja kiegészítni , miszerint p. o. Caisse des Retraites-be a júl. 1-től oct. 1-ig folyt évnegyedben 22 millió frank tétetett be, s csak 3 millió kivontatott vissza. 1851. május havában egy takarékpénztár alapittatott volt öreg emberek számára , melybe azon év végén a bevételek még csak 1,212,000 francot tettek, s 1852. sept. végén a bevételek 22,572,000 francra rúgtak, mind csupa napszámosok, vénasszonyok , mesterlegények, cselédek, katonák s matrózoktól. A nevezett lap ezen adatokhoz következő figyelemreméltó észrevételeket kapcsol : „Megengedjük, hogy már ezen egypár adatból kitűnik, miszerint dec. 2. óta Francziaországban munka és kereskedelmi forgalom a korábbi időszakhoz képest rendkívüli lendületet kapott. De ha a dolog mélyére tekintünk, ezen lendületet is szédelgésnek és biztos alapot nélkülözőnek találjuk.Egy szélfugalom, s az egész kártyaház összeomlik. Napóleon Lajos a tőkét is a császári hatalomnak akarja alárendelni és czéljaira szolgálóvá tenni, hogy a magán pénzügyekben is a mindenható öszpontosítás döntsön. S jelenleg a dolog annyira ment, hogy a szegénynek utolsó megtakarított fillére is a kormány sorsához van kötve. A júliusi monarchia ideje alatt az állodalmi rente mintegy 300.000 tőkepénzes kezében volt; jelenleg nem kevesebb, mint 1,200,000 személy részes abban , s jelenleg épen annyi millió franczia nyerészkedik a börzén, ahány százezer azelőtt; úgy hogy kivált azon kis rentierk, kik keservesen megtakarított fillérjeikkel hirtelen szeretnének most már meggazdagodni, testestől lelkestől el vannak adva az új császárságnak. Mi történnék, ha az első ágyulövés megdördülne, s mindazon nagy s kis tőkepénzesnek álladalmi papírjaikat pénzzé akarnák tenni, vagy csak közönséges ügyleti rekedés esetén az emberek a takarékpénztárakat megrohannák , s számos millióikat visszakívánnák ? Különben sem múlik el nap, hogy valami neves bankár részvényeket ne adna ki minden képzelhető dologra, só, réz , vas , kén, mindenféle ércz, vegykészítmény, szén és sziksóra. A mellett társaságok alakulnak, melyek egyszerre félszázával hirdetik a milliókat, p. o. 30 milliót uradalmak s erdők vásárlására, 50 mil. öntözési csatornákra , nem tudom hány milliót északafrikai vasútra, stb. Ez a papírözön a bankot is úgy elárasztotta már, hogy ez mintegy 100 milliót kölcsönzött ki oly papírokra, mik akármint krízis beálltával egy fillérrel sem érnének többet, mint az 1793-diki assignaták. Egykor azt hitték , a részvénybankok egészen szilárd vállalatok, hacsak a részvényesek egész vagyonukkal jótállásra köteleztetnek. A következés Anglia- Amerikában az volt, hogy vagyonos részvényesek, ezen jótállást maguktól elhárítandók, vagyontalan személyeket állítottak előtérbe, mint névszerinti részvényeseket, vagy mi nem kisebb baj, a bankot, melynek főrészesei voltak, az ennél élvezett nagy kiterjedésű hitel által, főleg magok részére használták fel, s az így szerzett tőkéket szédelgés nyerészkedésekre fordították. De mit tett a franczia kormány ? A Sociéte du crédit mobiliernek megengedte,hogy 60 millió alaptőkére, csupán hasonló név szerinti értékű zálog letétele mellett 600 millió kölcsönjegyet bocsáthasson ki, s ezért magának 6 % kamatot fizettessen, s a börzejátékosokat főleg azzal édesgeti magához, hogy a börzei papírokra ezeknek teljes névszerinti értékéig ad ki kölcsönt, holott a bank állampapírok s elsőbbségi részvényekre csak az értéke, s vasutrészvényekre csak részéig ad kölcsönt, s azonkívül maga az új bank, vesz s vállal állampapírokat, vasúti kölcsönöket s részvényes vállalatokat. S Napóleon Lajos kormánya legkevésbé sem ütközött meg abban, hogy az ilyen, minden biztos garantia nélkül megindított vállalat, mely szédelgésből akar gazdagulni, s egyedül agiotage által nyerészkedik , azon perezben meg kell hogy bukjék, mikor a papírok értéke előre nem látott események miatt 10—15 %-tel csökkenne. E papirok értékének nem szabad csökkenni. Sic vult, sic jubet — Fould és parancsnoka. De még itt sem állapodtak meg. A Constitu t io n nem hirdeti, hogy a régebben alapított Société du crédit foncier a Société mobiliére-rel fusiora lépend. T. i. azon 100,000 részvényből, mit az utóbbi bocsát ki, bizonyos szám annak tartatik fen; más szóval egyik szédelgés közösen kölcsönösen jótállóvá tétetik a másikért. Vegyük e mellett tekintetbe, hogy a törvényhozó-test Előfizetési fölhívás a PESTI NAPLÓ 1853-diki első félévi folyamára. Megjelenik e lap — hétfőt és ünneputáni napot kivéve — minden nap reggel. A szerkesztőség mindent elkövet e lap érdekességének növelésére , hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg, az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek : Vidékre postán küldve fél évre (január—junius) left. — Negyed évre (január — martius) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (január—junius) 4 ft p. — Negyed évre (január—mart.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögetén. __ Vidéken, minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. _________________________________________________ ____ _ EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA CARINUS HISTÓRIAI NOVELLA. Irta JÓKAI MÓR.Folytatás. *) IV. Egyedül volt egy külön börtönbe zárva Sophronia. A napsugár csak egy kis kerek ablakon hatott le hozzá, s amint a térdeplő hölgy fejére sütött, a megdicsőülés glóriája látszott a körül sugárzani. Tagjait hófehér öltöny fedé, oly tiszta, mint fényes lelke. Arczán túlvilág nyugalom ült, melyben csak az elhatározottság kifejezése volt emberi. A börtön ajtaja felnyilt s belépett rajta egy magas délereg női alak, aranytól nehéz erszényt adva a börtönőrnek, ki nyitva hagyá utána az ajtót. Az érkezett hölgy nehéz selyem himatronba volt burkolva, melyet gyémántos fibulák kötének össze vállain, gazdag hajfürtéit ragyogó anadém körité fejközepén, s az arról lefüggő fényes aranyfátyol finomsága daczára sem engedé keresztüljátszani elfedett arcza vonásait. Köpenyredőinek elrendezése tanusitá ízlése nemességét s a szegleteit aláhúzó nehéz gyöngyök előkelő rangját. Sophronia föltekinte a selyemsuhogásra, s egy hölgyet látva maga előtt, meglepetve kérdezé: — Mit kívánsz tőlem római nő ? A hölgy felemelő anadémia fátyolét s egy arczot láttatott, minővel az istenasszonyokat szokták festeni, homlokán méltóság, ajkaiban kellem, arcza gödröcskéin a titkolózó csáb és szemei sötétében az a mély kifejezhetlen gondolat, melybe az indulatok minden rejtélyei burkolóznak, ingerlő igézet minden vonásban s tiltó szomorúság, csodálatos játékai a borúnak és napfénynek, miket az égen szivárványnak, az ember arezon szenvedélynek hivnak. Lásd Pesti Napló 853. számát. Sophronia az első tekintetre hátra rezzent ez arcz elől, de rögtön mosolygva nyújtá felé kezét, nyájasan rebegve: — Testvérem, Glyceria. — Ne nyújtsd kezed, szólt szomorú hangon a hölgy. Ne ölelj meg. Az első percz, melyben megpillantál, visszariaszta tőlem. Te iszonyodol ez arcztól — és igazad lehet. Négy éve annak, hogy nem láttuk egymást, négy év alatt annyi átkot hallhatál rám mondatni, s oly tiszteletreméltó ajkakról, hogy nem ok nélkül döbbentél vissza tőlem, midőn arczom megismered. — Én nem szüntetek meg szeretni soha. — Örömest hiszem, de ne szóljunk arról. Téged új hited ellenségeidet is szeretni tanít, engem a sors mindenkiről lemondani tanított, a kiket szerettem. De jól van így, most nincs idő panaszra. Titokban előre megtudom, hogy a holnapi circus mulatságait keresztyén martyrok kinhalálával fogják bevégezni. — Történjék meg, amit Isten akar. Szólt Sophronia keblén összetéve kezeit. — Az égre! nem történik az meg. Kétszer akartalak megmenteni, mind kétszer elkéstem vele; most jobbkor jövök. Cseréld el ruháidat az enyéimmel,vedd fel fátyolom , termeted az enyémhez hasonló, senki sem fogja a cserét észrevenni. Künn megbízott rabszolgám vár reád felnyergelt lovakkal, egy óra múlva atyád és kedvesed karjai közt leendsz. Glyceria fájdalomteljesen hunyta be szemeit, egy könnyet törve szét szempilláival, mintha mondta volna: „az én atyám, az én kedvesem !“ — És te ? kérdé Sophronia. — Én itt maradok helyetted. — És a holnapi circus játékai? — Velem lesznek befejezve. — Soha! Monda Sophronia magas versenyzéssel. — Miért ne úgy ? Téged szeretnek azok, a kik gyűlölnek engem, s kiknek egy szánó mosolyáért évek kínjait venném fel magamra. Ha kettőnk közöl egynek veszni kell, miért vesznél te el, kiért kétségbeesnének ők, miért ne inkább én , kinek halálát megáldanák ? Te egy boldog éltet tartasz meg másoknak, én egy keservet vetek el magamtól. Sophronia mindkét kezével megfogá testvére kezeit s tiszta szemeivel annak mély bánatú könnyes szemeibe nézett. — Te voltál azon nő, ki elfogatásom éjjelén lovadat ajánlottad megmenekülésemre ? — ■ Miért hozod fel ezt. — Emlékezel rá, mit válaszoltam akkor ? — Azt mondod, hogy egy keresztyénnek nem szabad a veszély elől megfutni. — Azóta sok alakban láttam a halált és azt mondom újra. Ha Isten akarata az, hogy vér-halálom által dicsőítessék meg neve , teljesüljön az , én gyönyörrel veszem fel a martyr-koszorút, mely az idvezitő homlokát körtté, s áldani fogom a kezet, mely megnyitja előttem az égi üdv kapuját. Óh a halál nem hin azoknak, kiknek öröme a halál után kezdődik. — De azok, kiket itt hagysz ? ... — Ők meglátandnak túl a síron. — Hová őket a kétségbeesés fogja űzni. Óh hallgass rám Sophronra. Te érted most két lény imádkozik, aki mindkettő engemet átkoz. Ha ez irtózatos halált fölveszed, a túlvilágon sem fogsz találkozni velük, mert az élet borzalmai a Hadesig üldözendik őket; óh engedj meghalni, engedj elfeledve lenni engem, senkitől meg nem siratva, meg nem áldva, vissza nem óhajtva, érje egy napon két boldogság ősz apádat, egy — a te élted, más — az én halálom. — Nem ily keserű szívnek való a halál óh Glycerja. — Hiszed, hogy nem tudok nyugodtan szemébe nézni annak ? — Nem boldogultan. A halál új világ annak, aki lát, örök sötétség annak, aki nem hisz. — Legyen e sötétség rajtam. Engem csak egy élet terhe nyom, nem óhajtok újra élni, akarok elmúlva , elfeledve lenni, akarok pihenni látogatatlan sírban, elhagyva ezt a fényes semmit, melyben csak a fájdalom való. Te élj és örülj sokáig. — Oh Glyceria! miért kelle ily sötétté válni a te arczodnak ? — Ugye ? Valaha nem volt különbség kettőnk között. Lelkem oly fényes, arczom oly derült volt, miként tiéd; oly hasonlók voltunk egymáshoz még lélekben is, hogy atyánk is alig tudott bennünket megkülönböztetni egymástól. Még szerelmünknek tárgya is ugyanaz volt, s egymás előtt nem titkolok azt, s megegyeztünk benne, hogy ha ő választani fog, a másik boldogan lemond. — Bár választott volna téged, most boldogok lehetnénk mind a ketten. — Fátumvan énvelemel testvér! Az istenek nem úgy akarták. Titkos kezek odafenn vadítják el az ember sorsát, s uszítják az életen keresztül, kit hát az, a ki lelkeikről számol? A férj,a kihez nőül menék, egy nyomorult li-i bertin volt, ki akkor jött, midőn Manliustól mellőztetóm, s egy rejtélyes iratot mutatva, mely atyánk ellen bizonyított, elárulva, hogy ő részese volt a Carinus elleni összeesküvésnek, kényszerite, hogy nőül menjek hozzá. — És atyám téged ezért megátkozott. — Ne húzza vissza átkát soha. Teljesült az. E gyáva szolga elveszté fejét, mert a császár engem meglátott. E percztől fogva egész életem örök harcz volt, melynek fegyverei hízelgés és csáb. Atyámat kelle védni minden pillanatban. Ahány ember itt lélekzik , az neki ellensége mind! Gyűlöli a császár, mert nem hizelg neki, gyűlölik az udvaron ezek, miert becsületes , gyűlöli a nép, mert gazdag , gyűlöli minden bűnös, mert itt az erény összeesküvésnek tartatik a vétek ellen. Egész Rómát kell meghódítanom , a ■ császártól a plebejusig, hogy az ő ősz hajszálait megőrizzem. Ott voltam Carinus orgiáiban, hagytam tapsolni magamnak az amphitheátrumban a népsöpredéktől, s hizelgni a silány udvaron ezek által, s hányszor téptem össze Mesembrius halálitéletét kihizelgve, kierőszakolva azt, kémek, demagógok, senatorok, lictorok és maga Carinus kezéből. — És atyám ezért átkozott meg téged. — Igaza volt. Ez megvetésre méltó tett volt egy római patrícius leányától. Oh ne tudja ezt meg soha, mert ha megtudná, hogy ily áron él, megölné magát. — Te megtudod azt is, hogy hittársaim rejteke el van árulva, s azért siettél oda előre ? — Két nappal előbb tudtára adtam Manliusnak,de ő utált házamba lépni. Most nincs többé egyéb mód menekülésedre , és a sors legjobban lesz kielégítve így. Aki miegérdemlő, s óhajtja is hogy meghaljon, meghal , s akik örülni fognak az életnek , és azt megérdemlik , boldogok lesznek, így lesz az jó. Térj vissza atyádhoz és kedvesedhez Sophronia, s menjetek azután messze, messze innen. Folytatjuk.