Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)

1853-01-15 / 855. szám

1853. negyedik évi folyam.­a 1­855 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 ., — „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám ■ . 4 ,, ,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: (Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. -2. Szombat, jan. 15-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy-1 Magánviták négy­­hasábos petit-sora 4 p. hasábos sora 5 pengő krjával számittatik. A beiglatási s 10 p. krnyi külön b­lyegdí előre le­fizetendő a krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre­­ fizeten­dő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve —jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. _____________________________________ EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Élet és Irodalom III. Levelezések. (B e r e z n á r ó 1. (Vasgyár üzlet). — (Vasi levelek. IV. Közállapot. Farsang. Dologház. Cse­lédügy..) Hivatalos. (Csász, ny ilt parancs a házaló kereskedés iránt uj törvényt kibocsátó.) Fővárosi hirtár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) Francziaország. (Estvéry Wienwerkerkenél. Mathil­de hgnő meghivó jegyei. Bonaparte Péter. Lizeranne. A török zultán megbízó levele. Langlois Amerikában. Egy gazai Nap. Lajos tiszteletére. Lola Montez volt férjének végrendelete. A párisi színházakról ) Nagybritannia. (Windsori napok. Gladstone Jigge- Orleans hgnő képgyűjteménye. Zsidó emancipatis. Északamerika követeinek fizetése és kiadásai.) Németország. (Berlin. München.) Dánia. (Országgyűlési ülések. Elfogadás újév napján. — Öngyilkosságok szánta. Az öröködés-ügybeni hu­szon­öt tagú bizottmány.) Spanyolország. (Madrid.) Oroszország. (Oroszosító törekvések. Csász­ ukáz. — Varsó környékén marhadög.) Törökország. (Visszapillantás a múlt év eseményeire.) Legújabb. Telegráf! tudósítások. Vegyesek. (Tarlózatok. Nemzeti színház.) M­ű­tá­r. (Nemzeti színház.) ÉLET ÉS IRODALOM. III. A portugallok és spanyolok felfedezései, s a roppant lendület, melyet ez által a tengeri ke­reskedelem nyert, hatalmasan folytak be az egész európai országok belkereskedelmére is, s az olasz félszigeten kívül, melynek köztársasá­gai, kivált a keletindiai hajóút divatba hozatala után, sokat vesztettek virágzásokból, s a többi jelentékeny államok hihetetlen gyorsasággal ha­ladtak iparban, vagyonosodásban, a közforga­lom élénkítésében elő. . A gépek , erőművek , a természettudományok és a középosztály korszaka nyílt meg. A polgárrend, melynek előjoga és politikai befolyása Nyugat- és S­özépeurópa nevezetes részében a középidő alatt sem volt csekély, az újabb századokban a pénzaristocratiát kezdé a születés aristocratiájával szembe tenni, s kivált az első franczia forradalom után mindig több kilátással a diadalra. És most már odajutott, PESTI NAPI, hogy félelmes vetélytársa, kivel makacsul küzd, nem annyira a védelmi harczra szorult aristocra­­tia, mint a felvergődni akaró democratia, so­­cialisticus és a régi birtok-­eszméket új vitatás alá vonó színezeteivel együtt. Ezen átalános megjegyzés után tárgyamra té­rek vissza. Azt akarom elmondani, miként a kereskede­lem és gyáripar élénk emelkedésével, némely államokban a kormányon , a municipiumokon, s a gazdag magánosokon kívül, még egy negye­dik tényező is támadt, mely vállalkozni kezdett a közhasznú építmények előállítására. Az associatiokat, a részvénytársulatokat ér­tem , melyek a nagyobb és kisebb pénzerőknek bizonyos czélokra, öszpontosítása által, a magá­nosok értékét sokkal felülmúló tőkékről rendel­keznek , s rövid idő alatt oly eredményeket ké­pesek felmutatni, melyeknek elérése iránt a régi világ Herodes Atticusai kétségbeestek volna. Ez ismert tény. De az már kevésbé ismertetik a gondolkodók által is, és vizsgálatot érdemel, hogy t. i. minő politikai s társadalmi légkör szükséges arra, mi­szerint az assotiatióktól kezelt vállalatok szá­mukra és fontosságukra nézve bámító nagyság­ban tűnjenek föl ? Taglaljuk tehát. A részvény­társulatok alapja a középosztály, még­pedig fejlődésének oly szakában, midőn kebléből a pénzaristocratia már kiemelkedett, vagy legalább a kiemelkedés processusa élénken halad. A pénz­dynasták hitelén és nyerészkedési re­ményein nyugszik — egyes gyér kivételeket ide nem értve — a részvényvállalatok sorsa. Azonban noha itt a fő súlyt az úgynevezett nagypolgárság adja, vannak mellékes tényezők , melyek , bár nem döntő , de nem is lényegtelen befolyást gyakorolnak. Hol az aristocratia szelleme még életundor­­sággal bir; hol az egyenlősítési törekvéseknek még nem sikerült a felső osztályokat ledönteni, hogy aztán a tőlök elvett hatalmat magoknak meg nem tarthatva, korlátlanabb természetű erőknek ajándékozzák ; hol az aristocratia érti érdekeit és önfentartásáról tud gondoskodni: az oly államokban a jelentékenyebb részvényválla­latoknál mentős több, s minél tekintélyesebb ne­vek által képviselteti magát. Belőle telik legin­kább ki az, mi díszt, fényt, pártok előtti r­e­n­o­m­­mét, s hazafias színezetet vett, a különben anyagi számításokon nyugvó vállalatokra. S bár a pénz­­öszveg nélkül, mely az ő részvényeiből jön öszve, a czél szintúgy létesittethetnék, még­is belátá­sa , tapasztalatai, a mocskos üzletektőli termé­szetes tartózkodása és magas politikai helyzeté­nél fogva, hasznos szolgálatokat nyújt, mind a részvénytársulatok igazgatása körül, mind a kül­ső akadályok elhárításában. A második szintén figyelmet érdemlő tényező, mely az ily associatióknál mutatkozik, azon de­­mocraticus elem, mely a kalmár­boltokból, az ipar műhelyeiből, a magistraturából, a vidéki kisebb birtokos­ osztályból, az ügyvédi karból, a tudomány és szépművészetek embereiből csatla­kozik minden figyelmet gerjesztő részvényválla­­lathoz. A pénz, melyet ezek egyes részvényeikkel ömlesztenek a társaság tárába, ritkán bír, csak magában , nagy jelentőséggel, s különben is, a jövedelmező anyagi vállalatoknak oly sajátsá­guk van, hogy míg a dividendekre kerülhetne a sor, a csekély vagyonnak részvénye rendre a bankárok és üzérek kezébe kerül; azonban, mégis kétségtelen, miként a democratikus elem­nek a szőnyegre hozott anyagi vállalatokhoz já­­rulása, azoknak erkölcsi súlyát, és népszerű­ségét szaporítja. Eként tehát a társulatok általi építmények­nél a haszon többnyire néhány bankár zsebébe foly, de a létesítés dicsősége és fáradalma az állam minden életelevenséggel s politikai tekin­téllyel bíró osztályait illeti. A mondottakból látható , hogy az associatiók csak oly országban idézhetnek még az anyagi téren is — mert a szellemit nincs szükség emlí­tenem — nagy eredményeket erő, hol már a kü­lönböző néposztályok egymáshoz közelítettek, hol az aristocratia elszigetelt helyzetéből kilé­pett s büszkeséget többé nem keres a polgári rend megvetésében ; hol, végre , a democratikus elemek mozgékonysággal bírnak, s a vállalko­zási tervek népszerűsítésére erélyök, részvétük , izgatásaikkal járulhatnak. Ez az egyik kellék. De hozzá még más körülmények is szüksé­gesek. Mert, hogy a részvény­társulatok ne csak egyes vállalatokat létesítsenek, hanem folytonos , élénk, versenyző működésben legyenek, arra bi­zonyos foka kell a nyilvánosságnak, a vélemény­­szabadságnak és alkotmányos életnek. Aztán mellőzhetlen bizonyos elhallása a hű­béri rendszernek; mellőzhetetlenek oly törvé­nyek, melyek a személyi és vagyoni hitelt emel­jék , s a birtokjogon az átalános érdekek tekin­tetéből — az úgynevezett kisajátítási intézkedé­sek által — némi csorbát ejtsenek. Végre a részvénytársulatok az emelkedés leg­magasabb fokára ott jutnak, hol a sok­ kormány­zás nincs divatban, hol az egyéni szabadság szé­les , hol az igazgatás formája nincs franczia szi­gorral centralizálva. Szóval : van bizonyos stádium, melynek ha­tárain túl vagy innen a részvény­társulatokra kevesebb hatáskör és szerencse mosolyg. A középidő institutiói és szelleme alatt nem foganhattak volna meg. Az új­kor szigorúan öszpontosított, államfor­mái mellett m­űködésök egy részéről más hatal­masabb erő számára kell lemondaniuk. A socialisticus irányú democratiában, mely a nagypolgárság és bankárvilág ellen dühönge­­ne, kevés életjelt adhatnának. Teljes virágzásuk saisonja, hol hibáikat és erényeiket szabadon kifejthetik, az oly alkot­mányos állapotok alatt van, melyek mérsékelt aristocratiaiak, vagy pedig mérsékelt democra­­tiaiak. Berezna, jan. 7. Az itteni iparvilágban a jelen 1853-ik év kezdetét többi közt egy uj vasgyári vállalat üdvözlé teljes sikerű létrejöttével. Szatmármegyének mintegy 8 négyszög mértföld területén fekvő hegyektől környezeti része emberi emlékezetet felülhaladó időtől kezdve Avas név alatt ismeretes, ezen minden oldalról faanyagban dús béretek által körüllánczolt megyerész 13 oláhajka, s vallása, és három magyarajka, s református vallása helységeket foglal magában. Szatmár megyéből Mór- Előfizetési fölhívás a 1853-diki első félévi folyamára. Megjelenik e lap — hétfőt és ünneputáni napot kivéve — minden nap reggel. A szerkesztőség mindent elkövet e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg, az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve fél évre (január—junius) 1© ft. — Negyed évre (január — martius) 5 ft pengőben. Pesten h­ázhozhordással fél évre (január—junius) S ft­­. — Negyed évre (január—mart.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úti-utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szög­­etén. — Vidéken, minden cs. kir.­postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA NEMZETI SZÍNHÁZ. Még a közel­múlt év végén egy figyelemre méltó újdonság fordult meg színpadunkon, a „Tisza­háti libácska“ czím­ű egyfelvonásos vígjáték, melyet Bayard után Bulyovszkiné alkalmazott ma­gyar színre. Az a hír is kerengett, hogy a franczia devise csak egy kis ártatlan fogás vala. Akárki irta legyen is azt, van benne sok jó, de azért nincs egé­szen hiba nélkül.—Berki Oszkárnak, egy vagyonos, műveit ifjúnak, a szülők kívánatéra, báró Alpári unokája, Agnes, van nőül szánva, kit ő nem ismer, s ki felől egy fővárosi iparlovag, Zabfalvi által úgy van értesítve, hogy jövendőbelije csak olyan egy­ügyű falusi libácska. Azért hát, hogy a leány roko­nai előtt meggyűlöltesse magát s ez által a kötendő házassági frigynek elejét vegye, úgy lép fel a báró házánál, mint egy bárdolatlan, ügyetlen ficzkó s a bárót és nejét csakugyan elidegeníti magától. Hogy Berki oly ember szavainak, mint Zabfalvi, előleges vizsgálódás s meggyőződés nélkül hitelt ad , az tőle nagy gyöngeség, — de ha már benne van, lássuk mint eviczkél ki a hinárból. — A leánynak , színlelt bárgyusága daczára is megtetszik az ifjú, s ahelyett, hogy hidegen fordulna el tőle , nyájas tanácsokat ad neki arra nézve, mint viselje magát illedelmesen. Ez megteszi a hatást, s Berki látván, hogy Ágnes okos és kedves kis teremtés, föleszmél csalódásából s fordítani akar a dolgon. Ekkor érkezik meg a ház­hoz , ki őt jégre vitte , az üres fejű és keblű Zab­falvi, oly czélból, hogy az előkelő és gazdag leányt nőül kérje meg. A sima, udvarias iparlovag csak­hamar behizelgi magát a báró és báróné kegyeibe, kik , mind a mellett, hogy az új vendég szemtelen tolakodása szembetűnő, nagyon is hamar megegyez­nek abban , hogy unokájukat neki adják nőül. Berki most már azon töri a fejét, mint kellene a szép mada­rat hálóba keríteni. Ügyes fogása által vallomást csikar ki Zabfalvitól, miszerint Ágnesről ő ter­jesztő a hirt, hogy együgyű falusi libácska. E vallo­mását rajthelyből a leány is hallja, s hogy s rajta elkövetett méltatlanságot megboszulja , Zabfalvi előtt együgyűnek színleli magát, a mire ugyan a do­log kifejlődése után nem igen nagy szükség van többé. Az iparlovag cselszövénye megbukván, Berki a maga valóságában lép fel Ágnes és rokonai előtt, s házas­ság fejezi be az egészet.­­ Ez érdekes helyzetekben eléggé gazdag vígjátéknak nem kis előnye az, hogy az alakoskodás miatt a két főszerep vivőinek szép alkalom nyílik benne egyenesítő képességeket kitün­tetni. Lendvai Berki Oszkárt, úgy is mint szegletes, ügyetlen ficzkót, úgy is mint sima, udvarias ifjút, majd mind tettetett beteget — sokoldalú eredetiség­gel adá. Bulyovszkiné a kedves, eszes Ágnest, szín­lelt együ­gyüségében is jellemzőleg ábrázold , hang­­hordozása s minden mozdulata, s különösen nevetése igen sikerült. — László Zabfalvi fővárosias affectá­­lását jól emelte ki, s Telepi a szolga szerepét mulat­­tatólag adá. — Udvarhelyi M. nem úgy nézett ki, mint egy báró, hanem mint egy óvilági táblabiró, s az Alpári név elébe a báró czintet bigyeszteni, kü­lönben is szükségtelen, sőt a darab szellemével el­lenkező dolog vala. — Ez újdonságot az ,,Egy ur és egy asszonyság“ czimű ismert franczia víg­játék előzte meg, melyben Latkócziné és Szigeti je­lesen tünteték ki magukat. Felvonások után lánczegy­­veleg is volt, s a tót jellemtáncz legnagyobb sonsatiót csinált. Ámon Róza derék kis tót fiú. Az új évet Szigligeti Csikójával nyiták meg, s Atkári Emilia épen úgy ejte ki a szavakat, mint az iskolásgyermekek szoktak szavalni vizsgálat­tétel­kor. — Oh színészi képezde! jöjjön el már valahára a te országod , mely talán Egressyt, a szépszavalás mesterét is kiemelné az operai rendezőség terhes hi­vatalából. Január 7-kén, először : A K o 1 d u s n ő. — Dráma 5 felv. írták Anicet-Bourgeois és Masson. Fordí­totta Csepregi. — „Hatásos franczia színmű csatta­­nós jelenetekkor” — ezt jegyzi meg valaki e darab felől, mit tagadni nem lehet, hanem hogy megfelel-e a drámai költészet magasabb műköveteléseinek, az már egészen más kérdés. — Bergen Pál, gy­áros­nak szép neje s leánygyermeke van , kiket igen sze­ret, s családi életében egy ideig fölötte boldognak érzi magát. Azonban a szép nő beteges kezd lenni, s a jó férj fürdőre küldi őt, ki itt nemcsak testileg, de lel­kileg is meggyógyul, miután szivét, mely eddig sze­relemtől üres vala, egy gazdag ifjú meghódítja s bol­dogsággal tölti be. A jó férj véletlenül nyomába jön a dolognak, kihallgatja nejét, midőn ez napájá­nak a psychologiai igazság daczára , megvallja sze­relmét, s férje iránti hűtelenségét. Hogy ő ezt teszi, és hogy Bergen úr annyira felindul azon, miszerint nejét házától elűzze, s földönfutóvá tegye, ennek nincs semmi alapja, mert Margit nem szerelemből ment hozzá nőül, hanem csak atyja parancsára, ki

Next