Pesti Napló, 1853. február (4. évfolyam, 869-891. szám)

1853-02-01 / 869. szám

lépést azon esetben, ha azok mint menekvők s fegy­­ver nélkül, a hatóságokat e czélból megkérnék. KÜLFÖLD. Francziaország. (!) P­á­r­i­s, jan. 24. — Parisban mindazt, mi az uj császárné jellemzésére vonatkozik , élénken olvas­sák. Az Indépendance belge levelezője a töb­bi közt ezt írja. Barátainak egyike a mult saisont a pyrénéei hegyek közt Eaux-Bonnesban töltötte; mint­egy tizenöt napig ugyanazon hotelben, ugyanazon asztalnál ebédelt Monti­jo Eugenia kisasszonynyal. A levelező barátjának tehát alkalma volt hidegen, s út fölemelkedése előtt a jövendőbeli császárnét tanul­mányozni. Szerinte igen szép és bájos nő, s méltán illik császárnénak. Montijo kisasszonynak szőke, kis­sé göndör haja , szép szája , s igen gyönyörű fogai vannak , szóval egy főrangú asszonyság minden kel­lékével bir. Nevelése angolos, kissé lovagias, túl­ságos nevelés. Bátran és kellemesen lovagol. Eaux- Bonnesban némi torokbetegség miatt időzött, s na­gyon bámulták és becsülték. Jellemének több voná­sa nagy nemességre mutat. Mint a creolnők és Jose­phine császárnéban a báj jószívűséggel egyesül s megvannak gyermeki szeszélyei. Igen olvasott, s úgy látszik mindazt tudja, mit néhány év óta a hírlapok írtak és színészek játszódtak. Egy nap a hegyekre lovagolván , nagyon méltat­lankodott azon, hogy honfitársainak egyike, egy spanyol legkésőbb ért a hegy tetejére. Közte és a spanyol között valóságos philippica támadt, s Mon­tijo kisasszony kijelenté, hogy mint lovász Spanyol­­országnak szégyenére van. Különben jó, nyájas, kellemes, szereti a művészetet, s őt is az egész világ szerette. A fürdővendégek egyike némi mystificatio­­nak lévén tárgya, M­onti­j­o kisasszony maga vi­gasztalta salonában. A császárnak márkájához intézett következő sza­vát emlegetik . Montijo kisasszony kérdezte , hát a császár a pápa által szenteltetné-e föl magát: „Ha a pápa nem jó bennünket fölkeresni, mi megyünk Rómába őt felkeresni“. (Si le Pape ne vient pas nous trouver, nous l’irons chercher a Rome), felelt volna a császár. A franczia császár házasságáról írja az A. Alg. Z. „A császárnak Montijo kisasszonynyak­ házassága felőli elmélkedések közt nem utolsó dolog annak megfontolása, minővé alakuland az európai hatal­masságok állása azon fontos ügy­gyel szemben. Mi azt hisszük , azok, kik ezen házasság miatt az euró­pai hatalmasságoknak Francziaország irányábani tartózkodóbb állását tartják bekövetkezendőnek, csa­lódnak. Mi először is, magát a házasságot illeti, e részben nincs ok a franczia császár kívánságát el­lenzeni ; mi pedig azon további körülményt illeti, hogy a jövendőbeli császárné nem származik egy valamely európai házból, ez egyelőre csak Fran­­cziaországot érdekli, s Francziaország megelégedése által az el is van intézve. A hatalmasságokkal szem­ben csak azon körülmény bírhat fontossággal, hogy Montijo kisasszony a császárral jobb kézre eskette­­tik meg, s ezáltal új dynastia alapítása czéloztatik. Egyébiránt az örökös császárság alapí­tása elleni szükséges reservatiók már Napóleon La­jos elismerése alkalmával megtétettek , s azért most a házasságkötés alkalmával azon fentartá­­sok megújítását valószínűleg annyival is inkább feleslegesnek találják , mivel e részben egyfelől semmi újat nem lehetne mondani, és másfelől a fő­­dologhoz, váljon a közel levő házassági esemény követ­kezményei Francziaországban az örökös császári dy­nastia alapításának valószínűségét valósággal s t­e­ttl­e­g közel valóvá teendik-e? Ekkor aztán csak­ugyan lehetne alkalmuk a hatalmasságoknak az ala­pítandó új dynastia iránti állásuk felől nyilatkozni, illetőleg már korábban tett fenntartásaikra visszatér­ni , s akkor azt is várhatnák , vájjon a hatalmassá­gok ezen történhető esetben eddigi fenntartásaikon kívül az örökös császári dynastia alapítása ellen nem találandónak-e a franczia császárné egyenszületési kérdésében is egy nagy fontosságú okot. Mindez egyébiránt idő­­s körülményektől függ. Most egyelőre semmi ok sincs attól tartani, hogy a franczia császár házassága a Francziaország s a többi hatalmasságok közti jó egyetértés viszonyait megzavarandja. •Páris, jan. 25. •­ A leendő császárné tegnap több raktárt meglátogatott. Azt beszélik, hogy a császárné háza élére Vicence herczegnőt állítanak; ma Salvage de Faverol-­­ e­s asszonyságot is emlegetik, H­o­r­t­e­n­s­e királynő végrendeletének végrehajtóját, ki a Bonaparte ház iránt nagyon lekötelezve van. Turgot és Aguado assz. nevei szóban forognak. A császárné díszmeste­­rének nevét még nem tudják. A császár és császárné a télen adott ünnepélyeket nem igen fogják látogatni. Csak a senatus és tör­vényhozótest által adandó táncrvigalmakban lesznek jelen. Baroche, az államtanács alelnöke azonban reméli, hogy ő­k különös kegyben részesülni fog. Egy szót a sajtóról. Granier de Cassag­­n­a­c­nak , a Constitutionnel mai számában megjelent czikke, melyben a száműzött herczegek megtámadtatnak, roszalva fogadtatott. Illő volna, hogy Granier de Cassagnac tolla az ily sze­mélyeskedésekbe ne mártsa magát. Tegnap az államügyminiszter F­o­r­­­d­nál nagy tánczvigalom volt. A Mo­ni­teur mai száma egy rendeletet hoz, mely által Napoleon herczeg, Jeromos tábor­nagy fia, osztályos tábornokká neveztetik. Napo­leon herczeg soha sem katonáskodott,­­3 nem volt katona. A rendeletben ezen kinevezés így indokolta­­tik : „Megfontolva, hogy a trón mellé állíttatva , legszilárdabb támaszának kell lennie, s következő­leg a katonai hierarchia első sorában kell állnia.“ A régi királyság alatt a királyi herczegek, s még a gyermekek is katonai parancsnokok valának. Néha ugyan találkozott közölük egy C­o­n­d­é, egy Ven­­dôme, máskor azonban ezen rögtönzött hadvezérek legnagyobb szerencsétlenségére valának Francziaor­­szágnak. Lajos Fülöp király fijai közöl Join­­ville herczegnek fokról fokra kellett hágnia, és Saint-Jean-d'Ulloanál, B­a­u­d­i­n admiral alatt ma­gát kitüntetnie kellett, hogy mogadori parancsnok lehessen. Jís Aum­ale herczeg, mint egy könnyű lovas ezred parancsnoka, Algierban több ízben vi­tézül harczolt s azután lett algieri kormányzó. . E tényben , ugy látszik, a népfensőésg elvét nem mutathatni föl, mert ezen kinevezés a régi dynastiák alatti kinevezésekhez hasonlít. Az algieri újságok a császárnak Pélissier tá­bornokhoz intézett levelét köztik, melyben Laghouat bevételéért köszönetét nyilvánítja. A P­a­y­s írja, miszerint az új császárné, ha a nép közé rándul, mindenütt a rokonszenv jeleivel ta­lálkozik. A­u­b­e­r a császári kápolna karmesterévé nevez­tetett. Tegnap délután a császár St. Cloudba rándult. T­h­e­r a herczegnő , anyjával együtt, nemkülönben oda kocsizott. A császár a nőkkel együtt, négylovas kocsin jött vissza, s azután a tuileriákban ebédeltek. A P­a­t­r­i­e, N­a­p­o­l­e­o­n hg előléptetésére meg­jegyzi, hogy már mint nemzetőri ezredes szolgált. Martin, az 1848- és 49-diki magyar háború, s több történeti röpiratok szerzője, az Univers­­ben jelenti, hogy szerzetessé lesz, s ha valamit könyveiben a kath. orthodoxia ellen irt volna, mind visszavonja. Páris, jan. 26. — Páris városa a császár há­zassága ünnepélyére 900,000 frk szavazott, ezen összegből 600,000 frk a császárné számára gyémán­­to3 nyaklánczot készíttetnek, a többit jótékony czé­­lokra fordítják. A Notre-Dame-ot nagyszerűleg készítik. A selyem Párisba igen megritkult. A császárné menyasszonyi ruhája rendkívüli fé­nyességű. Fould asszonyság vezetése alatt Laure asszony van megbízva az öltözékek elkészítésével. Azt mondják, hogy maga a csipke 40,000 frank értékű. A senatus összeülése után mindjárt az özvegyi tar­tással foglalkozandik. Bizonyosnak mondják, miszerint a császárné be­folyása által, a jan. 22-ki rendelet annyiban szeli­­dítetnék, hogy azon adósságok, melyekkel Lajos Fülöp az­ államnak tartozott, az Orleans jószágok árából nem fizettetnék ki. Az elengedés azzal indokoltatnék, hogy Lajos Fülöp a versaillesi múzeum s királyi kastélyok kiigazítására saját civilistájából 32 mil­liót költött. A császárnéról következő jellemvonást beszélnek. A császár sylveszter éjszakáján Mathilde her­­czegnőhez ment, s az új évet 12 után üdvözölvén, indítványozá, hogy őt a nők, kik jelen valának, ezek között Mont­ij­o kisasszony, összesen 8, hogy csó­kolnák meg. A császár Mathilde herczegnőn el­kezdte, tovább ment ezen édes foglalkozásban. Mi­dőn Montijo kisasszonyhoz ért, ez igy szólt: Sire, engedje megjegyeznem, mikép a spanyol szo­kás különbözik a francziától, én önnek csak ezt en­gedhetem, é s ekkor kezet nyújtván, a császár il­ledelmesen és tisztelettel megcsókoló. Azon hír erősödni kezd, hogy a sereg 70.000 emberrel leszállittatnék; másfelől azonban a császári testőrséget állítják föl, mi 10,000 gyalog- és 3000 lovasból álland. Drouyn de Lhuys körjegyzékiratot bocsátott a külföldi franczia követségekhez , fölfejtvén minő föltételek és fentartás alatt fogadta el az orosz czár elismerését. Tisztán kimondatik , hogy a császár a mon­arére elhagyása miatt kellemetlenül volt meghatva. Továbbá tudomásul adatik a kormány azon czélja, hogy semmi sértő magaviseletet nem tűrnek, és az idegen hatalmakkal szemben minden tényt hasonlóval viszonoznak. Beszélik, hogy Napóleon herczeg nem megy Algierba, mely esetben St. Arnaud tábornagy lesz Algier kormányzója. Egy versió szerint Fr­a­h­a­u 11 a külügyi, Morny államügyi és M­a­g­n­e a pénzügyi tárczát vennék át. A börzén azon hir terjeng , hogy L­amartine és B­ixie­­a minisztériumba lépnének. E hir alkal­masint onnan támadt, mert a kormány a mérsékelt köztársaságiakat megnyerni igyekezik. Az Odeon színház császárné színháza ne­vet veend föl. Nagybritannia, London, jan. 25-én indult ki a Themseből az új gyönyörű „Emigrant“ nevű kivándorlási hajó, vivén magával 400 kivándorló németet. Southamptonban még 100 más csatlakozandik hozzájuk, s három nap múlva Ausztrália felé feszülendenek a vitorlák. Az új hazát keresők közt igen sok új házaspár van, s a keletindiai révparton, hol hajóra szálltak , az ango­lok szívélyesen rázták kezeiket, s szerencsét kíván­tak nekik, hogy Németországból ép­kéz­láb eljöhet­tek. Az alsóbb osztályú angol t. i. azt hiszi , hogy minden kivándorló német politikai menekvő egye­nesen bitófa alól érkezik. A Tampicoból érkezett magán tudósítások szerint a mexikói forradalom rendkívüli gyorsasággal terjed Tamaulipas és egyéb tartományokban is. A vezénylő tisztek nagyobb része a forradalom részére nyi­latkozott.­­ Aristocrata körökben jelenleg nagy figyelmet gerjeszt a volt hadügyminiszter Beresford és lord Drumlaring közötti vita. A lord t. i. az exminiszter választatási eljárásáról nem a legkímélőbb modorban nyilatkozott saját megválasztatása alkalmával. Beresford eziránt levélben vonta őt kérdőre, mire elégtelen mentegetőzés és levelezés következek, annyi­ra, hogy tegnap már már pisztolyok által volt az ügy eldöntendő. — Jóreményfoki újabb — dec. 18-án kelt tudó­sítások a kaffer háborút be­végzettnek állítják. Az ellenség bátorsága — írja a hivatalos,,Cap Monitor“ meg van törve. Nincs egyéb hátra, mint a megvert, szerteüzött, gyilkoló és rabló csapatokat elfogdosni, mi ugyan magában nem könnyű dolog, miután a kafferek igen jól értenek a lesben álláshoz, melynek következéseit sok utas és kisebb czirkáló csapat keservesen érezte meg. A jóreményfoki lapok telték ily megrohanási történetkékkel;—jelenleg ve­gy­­szorulatok és csalitos helyek a nem kevésbé veszélyes csatatér. Az elhíresült Sambie-főnök — a foglyul esett Seyolora a hadi törvényszék lőpor és golyó általi halált mondott, a tábornok kormányzó azonban az ítéletet örökös transportátióra változtatta. A fogoly, ki halálos ítéletét a legnagyobb kedély-nyugodtság­gal hallgatta, a módosítás fölött vigasztalhatlan. — Egy más főnök Dagali önkényt megadta magát — sorsa még nincs elhatározva. — A jó reményfoki iparczikkek ára — az ausztráliai nagy szállítások miatt — tetemesen emelkedett. — Az európai napi események legérdekesbike Napoleon Lajos házassága — s a nap fő­hősnője Montijo kisasszony lévén — minden lap erről beszél. Maga a komoly „Times“ nem állhatja meg, hogy e tárgyú vezérczikkébe néhány csípős észrevételt ne csúsztasson. Szerinte a herczegnő nagy atyja Pala­­fox a híres franczia­ ellenség volt, míg az Elysée-i lapok erősen vitatják, hogy a császárnő atyja Napó­leon mellett harczolt. „Gróf Teba — irja a „Times“ — a leendő császárné atyja nagy eszű és tudomá­nyos miveltségű férfi, de testben csonka volt, miből azt kell gyanitanunk, hogy a neki tulajdonított hőstettek bátyja gróf Montijo tetteivel cseréltet­nek fel, kiknek nagy czimét és birtokát később ő öröklötte. Midőn gróf Teba , Kirkpatrick kis­asszonyt egy malagai consul leányát akarta nőül venni, hogy ezt tehesse, mint spanyol grandnak ki­rályi beegyezésre volt szüksége. A kirkpatrick-ok származása nem lévén oly fényes, mint a Montijó­ké a skót czimertan minden erejét megfeszité egy illő törzs­fa megállapítására, s VII Ferdinánd végre nem bánta, hogy ,,a jó ember Fingál leányát főül ve­gye.“ — Maga Napoleon házassága s ennek lehető politikai következései fölött a lapok véleményei meg­oszlanak. A „Post“ és a „Herald“ örvendezésüket jelentik. A „Morning Chronicle“ dicsérőleg emléke­zik a házassági­ jelentés dialektikájáról. Az or­­leáns család elleni kikelést csaknem minden lap kár­hoztatja. „Csak a császárnő befolyására az elkob­zott orleáns­ jószágok érdekében, ne építsen senki — írja a „Chronicle“ — Montijo kisasszony Napóleon­ban ha állhatatos szeretőt talált is, rövid időn látni fogja, hogy ő egyszersmind állhatatos gyűlölő is. A „Times“, Napoleon házassága nyilatkozatát követ­kezetesnek mondja, s csak azt jegyzi meg, miszerint indokai sokkal nyomatékosabbak volnának, ha vi­lágszerte nem tudatnék, hogy Napoleon Lajos nyolcz hónapon át egy királyi vérből származott herczegnő kezéért esdett, s hogy határozata történetesen e hölgy iránti személyes hajlamának, ki kegyeit csak kezével akarta együtt adni — tulajdonítható. — Daczára annak, hogy a „Moniteur“ alig két napja alaptalannak nyilvánító a híresztelt cabinet­­módosítást, — a „Morning Chronicle“ párisi levele­zőjének sok oka van hinni, hogy a minisztériumban nevezetes változások fognak történni. Persigny, leg­alább rövid időre vissza akar lépni ama heveskedése miatt, melylyel a császár házasságát ellenezte. — Drouyn de Lhuys szinte ily helyzetben van , s több kérdésben társai és a császár nézeteivel ellenkezik. Már akkor, midőn az elismerési okmányok elismeré­séről volt szó , ki akart ő lépni, s csupán a császár sürgető kívánságára maradt. Azóta még kellemet­lenebbé vált állása. Drouyn de Lhuys t. i. alkalma­sint csak későn kezdte belátni, mily szerencse vár Mon­tijo kisasszonyra, s a compiegnei vadászat alkalmá­val a miniszter neje kissé büszkén viselte magát a leendő császárné irányában. Annyi bizonyos, hogy a két hölgy között történt valami, mi a császári ara lelkében falánkot hagyott, s hogy a császár válasz­tottja pártjára kelvén , a külügyminiszter állása tovább nem tartható. — Szintoly bizonyos St.­­Arnaud kilépése is, ki először a börzei érdekei, később pedig a házasság elleni kifogása tárgyában, hasonlóit meg császári pártfogójával. Mindezek ered­ménye — az idézett levelező szerint — St. Arnaud, Drouyn de Lhuys és Persigny leköszönése leend, mi azonban csak a házasság után fog megtörténni, ne­hogy a közönség előtt ez látszassék a cabinetcrisis okának. — Viscount Canning Stratford tegnap érkezett meg falusi jószágáról Londonba, s ma délben Wind­­sorba hivatván, rögtön oda utazott. Visszatér-e a nemes lord konstantinápolyi régi állására ? még senki sem tudja. — Néhány nap előtt több német lap oly tudósí­tást kapott Párisból, hogy Napóleon Lajos az olasz menekülteket részvétéről biztosítá s mondá nekik , miszerint családjának (Bonaparte) származásáról soha sem feledkezendik meg s több efféle. Az „Engl. Corr.“ e hírt megerősíti, s írja, hogy a Londonban élő olasz menekvők nemcsak ilyszerű ígéreteket nyertek , hanem pénz is ajánltatott nekik , ha lon­doni lakásukat párisival akarnák felcserélni. Ha jól értesültünk — írja tovább e lap — a franczia diplo­­matia e pillanatban jónak látja, sympathiáját a menekültek egy más osztálya irányában is tanúsítani. Németország, B­e­r­l­i­n , jan. 27. — A „C. B.“ biztos kutforrás­ból értesült, hogy ama hir, mely Ausztriának , a ka­­puczinusok Tessinbeli kiutasíttatása iránti szándéká­ról s az e czélra igénybe vett rendszabályokról ter­­jedett, túlozva van. Hogy az ausztriai kormány ez ügyet nagyfontosságúnak nem tekinti, onnan is kitű­nik, miszerint a Lombardiában tartózkodó temérdek tessini sem utasíttatott ki ez ideig, habár e rendsza­bály, a lombardiai barátok ügyében a tessini kormány­hoz intézett irat által czélbavettnek lenni állíttatik.­­ A katonai körökben ama hír szállong , hogy a montenegrói háború érdekében két orosz hadtest lé­tetik mozgóvá. E hír valósulásáról azonban még mi­bizonyost sem hallhatni.­­ A szövetséggyűlés f. hó 20-dikán hivatalosan arról jön értesítve, hogy az oldenburgi had­csapa­tok az alkotmányra­ esküvéstől felmentettek. — Sz. pétervári újabb hírek szerint a császárné velenczei útja ismét igen kétséges. — Az első kamrai bizottmány ma kiadott jelen­téséhez képest, e kamara mikénti alkotása iránt a kormány elébe terjesztendő javaslat következően hangzik: 1853 év aug. 7-étől kezdve az első kama­rát királyi rendelet alkotandja meg, melyet csak­­ a kamara beegyezésével hozandó törvény változtat­hat meg. Az első kamara összehívandó tagjait a király, örökség által leszármazható vagy csak élet­hosszig tartó joggal tetszése szerint ruházhatja fel. Olaszország, Turin, január 24. A második kamara a közmun­kás budget tárgyalását bevégezte. A „Parlamento“ jelenti, hogy a miniszterek hajlan­dók M a z z i n g h i-ért, ki tudomás szerint protes­táns propagandája s az államvallás ellen intézett megtámadásai miatt törvényesen szigorú bünteté­sekre ítéltetett, az egyetlen lehetséges enyhítő mó­dot megkísérteni, t. i. kikérni a király kegyelmét, mely mint hiszik, nem is fog megtagadtatni. Mind a mellett Brofferio követ az ezen ügyre nézve már ki­jelentett interpellatióit nem húzta vissza. — A carneval ideje alatt az álarczoknak utczá­­koni használása meg van engedve; mindazáltal azok, kik ily alakokat viselni szándékoznak, kötelesek erre rendőri engedvényjegyet váltani; 5—6 egyénből álló alakos társaságok ezenfelül még különös enge­­delemért tartoznak járulni; álzott személyek egy házba sem léphetnek a tulajdonos engedelme nélkül, semminemű fegyvert, botot, tűzjátéki szereket s­ő­t, nem vihetnek magukkal; kötelesek minden illetlen nyilatkozatoktól tartózkodni és minden rendőr­tiszt­nek, midőn kívánja, engedvényjegyeket előmutatni, előtte álarczukat levenni s általában mindenre nézve kívánt felvilágosítást adni. Kávé- és vendégházak éjfélutáni fél egyig nyitva maradhatnak. A Szardínia szigeti elhirhedt banditák, Pietro Cam­­bilargiu és Giuseppe Santoni, és egy piem­onti kato­­na-őrosztály közt véres összeütközés támadt, melyben Santoni megsebesült és elfogatott. A megsebesült Cambilargiának sikerült megszöknie. A francziák leendő császárnéja az itteni körök­ben sem ismeretlen egyéniség. Őt huzamos­ ideig Clarendon lord­urajának tartották, kit Fama Istennő lord John Russel utódjául jelölt ki. Ifjabb nővére, egy szinte tökéletes szépség, már jóval ezelőtt Ber­­wick­ Alba herczeggel kelt egybe, mi miatt a most már 26 éves Eugénia búskomolylyá lön, sőt állítólag magát megmérgezni is törekedett. Ő — mikép hire jár — egészen atyjának a bátorságáról ismeretes tüzérezredesnek hősi természetével bir, s egyszer bi­zonyos társaságban Madridban egy gyilokkal karját szúrta meg, midőn Narvaez tábornagy a nőket gyá­váknak és vértől irtózóknak nevezte. Clarendon lordon kívül korább­i még Ossuna herczeg és Al­­canhrez marquis is kérték volt a grófnő kezét. Portugallia- Lissabon, január 19. — Saldanha herczeg egészsége szemlátomást javul, ámde még nem jár­hat ki. A Cortesben még semmi érdekes ne­m for­dult elő. A pairek nem látszanak hajlandóknak választ szavazni ama beszédre , melylyel a parlament meg­nyittatott, mivel azon beszéd nem annyira a királyné m­int a minisztérium nevében tartalék. A követkamara még mindig a választások hitelesítésével foglalkozott .

Next