Pesti Napló, 1853. február (4. évfolyam, 869-891. szám)
1853-02-01 / 869. szám
lépést azon esetben, ha azok mint menekvők s fegyver nélkül, a hatóságokat e czélból megkérnék. KÜLFÖLD. Francziaország. (!) Páris, jan. 24. — Parisban mindazt, mi az uj császárné jellemzésére vonatkozik , élénken olvassák. Az Indépendance belge levelezője a többi közt ezt írja. Barátainak egyike a mult saisont a pyrénéei hegyek közt Eaux-Bonnesban töltötte; mintegy tizenöt napig ugyanazon hotelben, ugyanazon asztalnál ebédelt Montijo Eugenia kisasszonynyal. A levelező barátjának tehát alkalma volt hidegen, s út fölemelkedése előtt a jövendőbeli császárnét tanulmányozni. Szerinte igen szép és bájos nő, s méltán illik császárnénak. Montijo kisasszonynak szőke, kissé göndör haja , szép szája , s igen gyönyörű fogai vannak , szóval egy főrangú asszonyság minden kellékével bir. Nevelése angolos, kissé lovagias, túlságos nevelés. Bátran és kellemesen lovagol. Eaux- Bonnesban némi torokbetegség miatt időzött, s nagyon bámulták és becsülték. Jellemének több vonása nagy nemességre mutat. Mint a creolnők és Josephine császárnéban a báj jószívűséggel egyesül s megvannak gyermeki szeszélyei. Igen olvasott, s úgy látszik mindazt tudja, mit néhány év óta a hírlapok írtak és színészek játszódtak. Egy nap a hegyekre lovagolván , nagyon méltatlankodott azon, hogy honfitársainak egyike, egy spanyol legkésőbb ért a hegy tetejére. Közte és a spanyol között valóságos philippica támadt, s Montijo kisasszony kijelenté, hogy mint lovász Spanyolországnak szégyenére van. Különben jó, nyájas, kellemes, szereti a művészetet, s őt is az egész világ szerette. A fürdővendégek egyike némi mystificationak lévén tárgya, Montijo kisasszony maga vigasztalta salonában. A császárnak márkájához intézett következő szavát emlegetik . Montijo kisasszony kérdezte , hát a császár a pápa által szenteltetné-e föl magát: „Ha a pápa nem jó bennünket fölkeresni, mi megyünk Rómába őt felkeresni“. (Si le Pape ne vient pas nous trouver, nous l’irons chercher a Rome), felelt volna a császár. A franczia császár házasságáról írja az A. Alg. Z. „A császárnak Montijo kisasszonynyak házassága felőli elmélkedések közt nem utolsó dolog annak megfontolása, minővé alakuland az európai hatalmasságok állása azon fontos ügygyel szemben. Mi azt hisszük , azok, kik ezen házasság miatt az európai hatalmasságoknak Francziaország irányábani tartózkodóbb állását tartják bekövetkezendőnek, csalódnak. Mi először is, magát a házasságot illeti, e részben nincs ok a franczia császár kívánságát ellenzeni ; mi pedig azon további körülményt illeti, hogy a jövendőbeli császárné nem származik egy valamely európai házból, ez egyelőre csak Francziaországot érdekli, s Francziaország megelégedése által az el is van intézve. A hatalmasságokkal szemben csak azon körülmény bírhat fontossággal, hogy Montijo kisasszony a császárral jobb kézre eskettetik meg, s ezáltal új dynastia alapítása czéloztatik. Egyébiránt az örökös császárság alapítása elleni szükséges reservatiók már Napóleon Lajos elismerése alkalmával megtétettek , s azért most a házasságkötés alkalmával azon fentartások megújítását valószínűleg annyival is inkább feleslegesnek találják , mivel e részben egyfelől semmi újat nem lehetne mondani, és másfelől a fődologhoz, váljon a közel levő házassági esemény következményei Francziaországban az örökös császári dynastia alapításának valószínűségét valósággal s tettleg közel valóvá teendik-e? Ekkor aztán csakugyan lehetne alkalmuk a hatalmasságoknak az alapítandó új dynastia iránti állásuk felől nyilatkozni, illetőleg már korábban tett fenntartásaikra visszatérni , s akkor azt is várhatnák , vájjon a hatalmasságok ezen történhető esetben eddigi fenntartásaikon kívül az örökös császári dynastia alapítása ellen nem találandónak-e a franczia császárné egyenszületési kérdésében is egy nagy fontosságú okot. Mindez egyébiránt idős körülményektől függ. Most egyelőre semmi ok sincs attól tartani, hogy a franczia császár házassága a Francziaország s a többi hatalmasságok közti jó egyetértés viszonyait megzavarandja. •Páris, jan. 25. • A leendő császárné tegnap több raktárt meglátogatott. Azt beszélik, hogy a császárné háza élére Vicence herczegnőt állítanak; ma Salvage de Faverol- es asszonyságot is emlegetik, Hortense királynő végrendeletének végrehajtóját, ki a Bonaparte ház iránt nagyon lekötelezve van. Turgot és Aguado assz. nevei szóban forognak. A császárné díszmesterének nevét még nem tudják. A császár és császárné a télen adott ünnepélyeket nem igen fogják látogatni. Csak a senatus és törvényhozótest által adandó táncrvigalmakban lesznek jelen. Baroche, az államtanács alelnöke azonban reméli, hogy ők különös kegyben részesülni fog. Egy szót a sajtóról. Granier de Cassagnacnak , a Constitutionnel mai számában megjelent czikke, melyben a száműzött herczegek megtámadtatnak, roszalva fogadtatott. Illő volna, hogy Granier de Cassagnac tolla az ily személyeskedésekbe ne mártsa magát. Tegnap az államügyminiszter Fordnál nagy tánczvigalom volt. A Moniteur mai száma egy rendeletet hoz, mely által Napoleon herczeg, Jeromos tábornagy fia, osztályos tábornokká neveztetik. Napoleon herczeg soha sem katonáskodott,3 nem volt katona. A rendeletben ezen kinevezés így indokoltatik : „Megfontolva, hogy a trón mellé állíttatva , legszilárdabb támaszának kell lennie, s következőleg a katonai hierarchia első sorában kell állnia.“ A régi királyság alatt a királyi herczegek, s még a gyermekek is katonai parancsnokok valának. Néha ugyan találkozott közölük egy Condé, egy Vendôme, máskor azonban ezen rögtönzött hadvezérek legnagyobb szerencsétlenségére valának Francziaországnak. Lajos Fülöp király fijai közöl Joinville herczegnek fokról fokra kellett hágnia, és Saint-Jean-d'Ulloanál, Baudin admiral alatt magát kitüntetnie kellett, hogy mogadori parancsnok lehessen. Jís Aumale herczeg, mint egy könnyű lovas ezred parancsnoka, Algierban több ízben vitézül harczolt s azután lett algieri kormányzó. . E tényben , ugy látszik, a népfensőésg elvét nem mutathatni föl, mert ezen kinevezés a régi dynastiák alatti kinevezésekhez hasonlít. Az algieri újságok a császárnak Pélissier tábornokhoz intézett levelét köztik, melyben Laghouat bevételéért köszönetét nyilvánítja. A Pays írja, miszerint az új császárné, ha a nép közé rándul, mindenütt a rokonszenv jeleivel találkozik. Auber a császári kápolna karmesterévé neveztetett. Tegnap délután a császár St. Cloudba rándult. Ther a herczegnő , anyjával együtt, nemkülönben oda kocsizott. A császár a nőkkel együtt, négylovas kocsin jött vissza, s azután a tuileriákban ebédeltek. A Patrie, Napoleon hg előléptetésére megjegyzi, hogy már mint nemzetőri ezredes szolgált. Martin, az 1848- és 49-diki magyar háború, s több történeti röpiratok szerzője, az Universben jelenti, hogy szerzetessé lesz, s ha valamit könyveiben a kath. orthodoxia ellen irt volna, mind visszavonja. Páris, jan. 26. — Páris városa a császár házassága ünnepélyére 900,000 frk szavazott, ezen összegből 600,000 frk a császárné számára gyémánto3 nyaklánczot készíttetnek, a többit jótékony czélokra fordítják. A Notre-Dame-ot nagyszerűleg készítik. A selyem Párisba igen megritkult. A császárné menyasszonyi ruhája rendkívüli fényességű. Fould asszonyság vezetése alatt Laure asszony van megbízva az öltözékek elkészítésével. Azt mondják, hogy maga a csipke 40,000 frank értékű. A senatus összeülése után mindjárt az özvegyi tartással foglalkozandik. Bizonyosnak mondják, miszerint a császárné befolyása által, a jan. 22-ki rendelet annyiban szelidítetnék, hogy azon adósságok, melyekkel Lajos Fülöp az államnak tartozott, az Orleans jószágok árából nem fizettetnék ki. Az elengedés azzal indokoltatnék, hogy Lajos Fülöp a versaillesi múzeum s királyi kastélyok kiigazítására saját civilistájából 32 milliót költött. A császárnéról következő jellemvonást beszélnek. A császár sylveszter éjszakáján Mathilde herczegnőhez ment, s az új évet 12 után üdvözölvén, indítványozá, hogy őt a nők, kik jelen valának, ezek között Montijo kisasszony, összesen 8, hogy csókolnák meg. A császár Mathilde herczegnőn elkezdte, tovább ment ezen édes foglalkozásban. Midőn Montijo kisasszonyhoz ért, ez igy szólt: Sire, engedje megjegyeznem, mikép a spanyol szokás különbözik a francziától, én önnek csak ezt engedhetem, é s ekkor kezet nyújtván, a császár illedelmesen és tisztelettel megcsókoló. Azon hír erősödni kezd, hogy a sereg 70.000 emberrel leszállittatnék; másfelől azonban a császári testőrséget állítják föl, mi 10,000 gyalog- és 3000 lovasból álland. Drouyn de Lhuys körjegyzékiratot bocsátott a külföldi franczia követségekhez , fölfejtvén minő föltételek és fentartás alatt fogadta el az orosz czár elismerését. Tisztán kimondatik , hogy a császár a monarére elhagyása miatt kellemetlenül volt meghatva. Továbbá tudomásul adatik a kormány azon czélja, hogy semmi sértő magaviseletet nem tűrnek, és az idegen hatalmakkal szemben minden tényt hasonlóval viszonoznak. Beszélik, hogy Napóleon herczeg nem megy Algierba, mely esetben St. Arnaud tábornagy lesz Algier kormányzója. Egy versió szerint Frahau 11 a külügyi, Morny államügyi és Magne a pénzügyi tárczát vennék át. A börzén azon hir terjeng , hogy Lamartine és Bixiea minisztériumba lépnének. E hir alkalmasint onnan támadt, mert a kormány a mérsékelt köztársaságiakat megnyerni igyekezik. Az Odeon színház császárné színháza nevet veend föl. Nagybritannia, London, jan. 25-én indult ki a Themseből az új gyönyörű „Emigrant“ nevű kivándorlási hajó, vivén magával 400 kivándorló németet. Southamptonban még 100 más csatlakozandik hozzájuk, s három nap múlva Ausztrália felé feszülendenek a vitorlák. Az új hazát keresők közt igen sok új házaspár van, s a keletindiai révparton, hol hajóra szálltak , az angolok szívélyesen rázták kezeiket, s szerencsét kívántak nekik, hogy Németországból épkézláb eljöhettek. Az alsóbb osztályú angol t. i. azt hiszi , hogy minden kivándorló német politikai menekvő egyenesen bitófa alól érkezik. A Tampicoból érkezett magán tudósítások szerint a mexikói forradalom rendkívüli gyorsasággal terjed Tamaulipas és egyéb tartományokban is. A vezénylő tisztek nagyobb része a forradalom részére nyilatkozott. Aristocrata körökben jelenleg nagy figyelmet gerjeszt a volt hadügyminiszter Beresford és lord Drumlaring közötti vita. A lord t. i. az exminiszter választatási eljárásáról nem a legkímélőbb modorban nyilatkozott saját megválasztatása alkalmával. Beresford eziránt levélben vonta őt kérdőre, mire elégtelen mentegetőzés és levelezés következek, annyira, hogy tegnap már már pisztolyok által volt az ügy eldöntendő. — Jóreményfoki újabb — dec. 18-án kelt tudósítások a kaffer háborút bevégzettnek állítják. Az ellenség bátorsága — írja a hivatalos,,Cap Monitor“ meg van törve. Nincs egyéb hátra, mint a megvert, szerteüzött, gyilkoló és rabló csapatokat elfogdosni, mi ugyan magában nem könnyű dolog, miután a kafferek igen jól értenek a lesben álláshoz, melynek következéseit sok utas és kisebb czirkáló csapat keservesen érezte meg. A jóreményfoki lapok telték ily megrohanási történetkékkel;—jelenleg vegyszorulatok és csalitos helyek a nem kevésbé veszélyes csatatér. Az elhíresült Sambie-főnök — a foglyul esett Seyolora a hadi törvényszék lőpor és golyó általi halált mondott, a tábornok kormányzó azonban az ítéletet örökös transportátióra változtatta. A fogoly, ki halálos ítéletét a legnagyobb kedély-nyugodtsággal hallgatta, a módosítás fölött vigasztalhatlan. — Egy más főnök Dagali önkényt megadta magát — sorsa még nincs elhatározva. — A jó reményfoki iparczikkek ára — az ausztráliai nagy szállítások miatt — tetemesen emelkedett. — Az európai napi események legérdekesbike Napoleon Lajos házassága — s a nap főhősnője Montijo kisasszony lévén — minden lap erről beszél. Maga a komoly „Times“ nem állhatja meg, hogy e tárgyú vezérczikkébe néhány csípős észrevételt ne csúsztasson. Szerinte a herczegnő nagy atyja Palafox a híres franczia ellenség volt, míg az Elysée-i lapok erősen vitatják, hogy a császárnő atyja Napóleon mellett harczolt. „Gróf Teba — irja a „Times“ — a leendő császárné atyja nagy eszű és tudományos miveltségű férfi, de testben csonka volt, miből azt kell gyanitanunk, hogy a neki tulajdonított hőstettek bátyja gróf Montijo tetteivel cseréltetnek fel, kiknek nagy czimét és birtokát később ő öröklötte. Midőn gróf Teba , Kirkpatrick kisasszonyt egy malagai consul leányát akarta nőül venni, hogy ezt tehesse, mint spanyol grandnak királyi beegyezésre volt szüksége. A kirkpatrick-ok származása nem lévén oly fényes, mint a Montijóké a skót czimertan minden erejét megfeszité egy illő törzsfa megállapítására, s VII Ferdinánd végre nem bánta, hogy ,,a jó ember Fingál leányát főül vegye.“ — Maga Napoleon házassága s ennek lehető politikai következései fölött a lapok véleményei megoszlanak. A „Post“ és a „Herald“ örvendezésüket jelentik. A „Morning Chronicle“ dicsérőleg emlékezik a házassági jelentés dialektikájáról. Az orleáns család elleni kikelést csaknem minden lap kárhoztatja. „Csak a császárnő befolyására az elkobzott orleáns jószágok érdekében, ne építsen senki — írja a „Chronicle“ — Montijo kisasszony Napóleonban ha állhatatos szeretőt talált is, rövid időn látni fogja, hogy ő egyszersmind állhatatos gyűlölő is. A „Times“, Napoleon házassága nyilatkozatát következetesnek mondja, s csak azt jegyzi meg, miszerint indokai sokkal nyomatékosabbak volnának, ha világszerte nem tudatnék, hogy Napoleon Lajos nyolcz hónapon át egy királyi vérből származott herczegnő kezéért esdett, s hogy határozata történetesen e hölgy iránti személyes hajlamának, ki kegyeit csak kezével akarta együtt adni — tulajdonítható. — Daczára annak, hogy a „Moniteur“ alig két napja alaptalannak nyilvánító a híresztelt cabinetmódosítást, — a „Morning Chronicle“ párisi levelezőjének sok oka van hinni, hogy a minisztériumban nevezetes változások fognak történni. Persigny, legalább rövid időre vissza akar lépni ama heveskedése miatt, melylyel a császár házasságát ellenezte. — Drouyn de Lhuys szinte ily helyzetben van , s több kérdésben társai és a császár nézeteivel ellenkezik. Már akkor, midőn az elismerési okmányok elismeréséről volt szó , ki akart ő lépni, s csupán a császár sürgető kívánságára maradt. Azóta még kellemetlenebbé vált állása. Drouyn de Lhuys t. i. alkalmasint csak későn kezdte belátni, mily szerencse vár Montijo kisasszonyra, s a compiegnei vadászat alkalmával a miniszter neje kissé büszkén viselte magát a leendő császárné irányában. Annyi bizonyos, hogy a két hölgy között történt valami, mi a császári ara lelkében falánkot hagyott, s hogy a császár választottja pártjára kelvén , a külügyminiszter állása tovább nem tartható. — Szintoly bizonyos St.Arnaud kilépése is, ki először a börzei érdekei, később pedig a házasság elleni kifogása tárgyában, hasonlóit meg császári pártfogójával. Mindezek eredménye — az idézett levelező szerint — St. Arnaud, Drouyn de Lhuys és Persigny leköszönése leend, mi azonban csak a házasság után fog megtörténni, nehogy a közönség előtt ez látszassék a cabinetcrisis okának. — Viscount Canning Stratford tegnap érkezett meg falusi jószágáról Londonba, s ma délben Windsorba hivatván, rögtön oda utazott. Visszatér-e a nemes lord konstantinápolyi régi állására ? még senki sem tudja. — Néhány nap előtt több német lap oly tudósítást kapott Párisból, hogy Napóleon Lajos az olasz menekülteket részvétéről biztosítá s mondá nekik , miszerint családjának (Bonaparte) származásáról soha sem feledkezendik meg s több efféle. Az „Engl. Corr.“ e hírt megerősíti, s írja, hogy a Londonban élő olasz menekvők nemcsak ilyszerű ígéreteket nyertek , hanem pénz is ajánltatott nekik , ha londoni lakásukat párisival akarnák felcserélni. Ha jól értesültünk — írja tovább e lap — a franczia diplomatia e pillanatban jónak látja, sympathiáját a menekültek egy más osztálya irányában is tanúsítani. Németország, Berlin , jan. 27. — A „C. B.“ biztos kutforrásból értesült, hogy ama hir, mely Ausztriának , a kapuczinusok Tessinbeli kiutasíttatása iránti szándékáról s az e czélra igénybe vett rendszabályokról terjedett, túlozva van. Hogy az ausztriai kormány ez ügyet nagyfontosságúnak nem tekinti, onnan is kitűnik, miszerint a Lombardiában tartózkodó temérdek tessini sem utasíttatott ki ez ideig, habár e rendszabály, a lombardiai barátok ügyében a tessini kormányhoz intézett irat által czélbavettnek lenni állíttatik. A katonai körökben ama hír szállong , hogy a montenegrói háború érdekében két orosz hadtest létetik mozgóvá. E hír valósulásáról azonban még mibizonyost sem hallhatni. A szövetséggyűlés f. hó 20-dikán hivatalosan arról jön értesítve, hogy az oldenburgi hadcsapatok az alkotmányra esküvéstől felmentettek. — Sz. pétervári újabb hírek szerint a császárné velenczei útja ismét igen kétséges. — Az első kamrai bizottmány ma kiadott jelentéséhez képest, e kamara mikénti alkotása iránt a kormány elébe terjesztendő javaslat következően hangzik: 1853 év aug. 7-étől kezdve az első kamarát királyi rendelet alkotandja meg, melyet csak a kamara beegyezésével hozandó törvény változtathat meg. Az első kamara összehívandó tagjait a király, örökség által leszármazható vagy csak élethosszig tartó joggal tetszése szerint ruházhatja fel. Olaszország, Turin, január 24. A második kamara a közmunkás budget tárgyalását bevégezte. A „Parlamento“ jelenti, hogy a miniszterek hajlandók M a z z i n g h i-ért, ki tudomás szerint protestáns propagandája s az államvallás ellen intézett megtámadásai miatt törvényesen szigorú büntetésekre ítéltetett, az egyetlen lehetséges enyhítő módot megkísérteni, t. i. kikérni a király kegyelmét, mely mint hiszik, nem is fog megtagadtatni. Mind a mellett Brofferio követ az ezen ügyre nézve már kijelentett interpellatióit nem húzta vissza. — A carneval ideje alatt az álarczoknak utczákoni használása meg van engedve; mindazáltal azok, kik ily alakokat viselni szándékoznak, kötelesek erre rendőri engedvényjegyet váltani; 5—6 egyénből álló alakos társaságok ezenfelül még különös engedelemért tartoznak járulni; álzott személyek egy házba sem léphetnek a tulajdonos engedelme nélkül, semminemű fegyvert, botot, tűzjátéki szereket sőt, nem vihetnek magukkal; kötelesek minden illetlen nyilatkozatoktól tartózkodni és minden rendőrtisztnek, midőn kívánja, engedvényjegyeket előmutatni, előtte álarczukat levenni s általában mindenre nézve kívánt felvilágosítást adni. Kávé- és vendégházak éjfélutáni fél egyig nyitva maradhatnak. A Szardínia szigeti elhirhedt banditák, Pietro Cambilargiu és Giuseppe Santoni, és egy piemonti katona-őrosztály közt véres összeütközés támadt, melyben Santoni megsebesült és elfogatott. A megsebesült Cambilargiának sikerült megszöknie. A francziák leendő császárnéja az itteni körökben sem ismeretlen egyéniség. Őt huzamos ideig Clarendon lordurajának tartották, kit Fama Istennő lord John Russel utódjául jelölt ki. Ifjabb nővére, egy szinte tökéletes szépség, már jóval ezelőtt Berwick Alba herczeggel kelt egybe, mi miatt a most már 26 éves Eugénia búskomolylyá lön, sőt állítólag magát megmérgezni is törekedett. Ő — mikép hire jár — egészen atyjának a bátorságáról ismeretes tüzérezredesnek hősi természetével bir, s egyszer bizonyos társaságban Madridban egy gyilokkal karját szúrta meg, midőn Narvaez tábornagy a nőket gyáváknak és vértől irtózóknak nevezte. Clarendon lordon kívül korábbi még Ossuna herczeg és Alcanhrez marquis is kérték volt a grófnő kezét. Portugallia- Lissabon, január 19. — Saldanha herczeg egészsége szemlátomást javul, ámde még nem járhat ki. A Cortesben még semmi érdekes nem fordult elő. A pairek nem látszanak hajlandóknak választ szavazni ama beszédre , melylyel a parlament megnyittatott, mivel azon beszéd nem annyira a királyné mint a minisztérium nevében tartalék. A követkamara még mindig a választások hitelesítésével foglalkozott .