Pesti Napló, 1853. március (4. évfolyam, 892-917. szám)
1853-03-01 / 892. szám
amint épen ki vagy befelé fordítják. Egyébiránt azt is akarják tudni , hogy sem a franczia, sem az angol kormány konstantinápolyi követének ez ügyben semmi határozott utasítást nem adott, s így nem csodálkozhatni, ha ezen urak maguk is csak „okosan és mérsékelten“ léptek föl, s azonnal hátralét fúzták, midőn tudomásukra jutott, hogy Ausztria csakugyan komolyan megmarad eredeti követelései mellett. — Ez ügynek váratlan kiegyenlittetése egyszersmind alkalmat adott a bécsieknek meggyőződhetni arról, minősületlen mendemondák terjednek városukban s mily nagy azoknak száma, kik még a legnevetségesebb hírnek is hitelt adnak. Tegnap az egész város arról beszélt, hogy éjjel 18,000 orosz fogna ide jőni, míg a mi katonáink a török határszél felé indulnak. Ezen hír alkalmasint onnan támadt, hogy egyik külföldi lap roppant nagy betűkkel Ratiborból azon hírt hozta ,hogy hiteles tudósítások szerint még e hét folytán igen erős orosz hadtest porosz Szilézián keresztül Ausztriába, onnan pedig a török határ felé menend.“ Hiába mondták az itteni könnyenhivőknek , hogy magunknak is lesz elég katonánk, ha háborúra kerülne a dolog, hogy az oroszok rövidebb utat tudnának, mint Bécsen keresztül a török határ felé nyomulni; ők csak megmaradtak véleményük mellett, míg ma reggel szemek szájuk elállott, midőn a legújabb konstantinápolyi híreket olvasták. A legutóbbi majlandi események, valamint a bécsi merény is nevezetesen az idegenekre irányozták a rendőrég figyelmét; eddigelé sem a birodalomban mulató külföldiek, sem pedig az innen kiutasított benszülöttek teljes névjegyzéke nem létezett, s így az e tekintetbeni könnyű átnézet merő lehetetlenség valn. A legtöbb rendőri hatóság ez ügyben most egészen más rendet akar behozni. Az Ausztriában mulató külföldiek és az innen akár politikai akár más okból kiutasított belföldiek névlajstroma minden tartomány főnöke által időnként át fog nézetni és kijavíttatni, s a Bécsben székelő legfőbb rendőri hatóság kezeibe szolgáltatni, mely az egyes közleményeket átalános névjegyzék készítésére forditandja. Még egy curiosumot, mely itten szájról szájra jár. Febr. 18-án a belváros egyik templomában prédikáczió volt; a szónokló uralkodó házunk jámborságát dicsérte, — megemlité, hogy a császár nemrég kikocsikázván, pappal találkozott, ki haldoklónak az utolsó szentséget vitte. Ő Felsége kocsijából kiszállott, s térdet hajtott a vallás legszentebbje előtt. „Ily fejedelmet az ég utalmazni fogja —ezek voltak a szónoklat végszavai — ha szinte csodát kellene is e végre tennie!“ — Két órával későbben az ég csakugyan csodát tett, s a fiatal császárt az orgyilkos kezéből megmentette ! Zala , febr. 22. Jól tudom, hogy nekünk igénytelen vidéki levelezőknek — bár mikor is , de kivált oly időben, midőn a tisztelt olvasóközönség nagyobbszerű eszmék s eseményekkel mint jelenben , van elfoglalva , hírlapjainkból csupán a kíváncsiságát ingerlő rovatokat olvassa, és halászsza arra számítani, hogy valaki értesítésünk folyamát figyelemmel kísérje, vakmerőség volna ! A vidéki levelező elégedjék meg, ha a szerkesztőség tudósításának lapjában egy hasábot szán, — ha a művelt közönség egy igen csekély része, melyet tán az értesítő vidéke egy vagy más szempontból érdekel , sorait felületesen átfutja, — és ha néhány oly tiszteletre (!) és szánalomra méltó egyéniség, kinek vérévé vált a kezébe vett hírlapot az első betűtől az utolsóig megemészteni, eszméin és sorain kis ideig rágódik. Ezért a vidéki levelező ígérhet mindent, s ha a teljesítést véletlen a nagy harangra találja bízni , biztosítom : felelősségre senki sem fogja vonni. Bár a fentebbiekről meg vagyok győződve, tisztemnek tartom mégis múlt havi közleményem kapcsában — mielőtt újságaimmal fellépjek — a tisztelt olvasó közönséget ígéretem iránt kielégíteni. A megyében egyetlen zalaegerszegi „kisdedováda“ javára rendezett tánczvigalmak elsejének eredményét közlöttem, s örömmel írhatom , hogy az e részben folyó hó 2-án tartott második tánczvigalom eredménye is tökéletesen megfelelt a várakozásnak. Közönség ez alkalommal is igen fényes volt, s hisszük, kevesen hagyták el a teremet elégületlenül. Biztos kutforrásból tudom, hogy ezen elhagyatott pangó intézet pénzalapja a legközelebb múlt két hóban ezer pengő forintig tisztán szaporítatott. Ennyi egyszerre elég , bár a jövő szinte oly kedvező lenne. Ismételve hála és köszönet azon lelkes emberbarátok és szépkeblű honleányoknak, kik e részben az intézet körül buzgalmat tanusitanak! A kisdedek hálája lengje körül őket! A büntető igazság sújtó keze ez utolsó hetekben nálunk sem nyugodott, ugyanis a még fennállott polg.rögtönbiróság múlt január hó 29-ik a keménfai és f. hó 1-én a Rentei rablás egy hősére mondotta ki a gyalázatos bitóhalált. A számos haláláldozat úgy látszik mégis némileg intésül szolgál , mennyiben megyénkben jelenleg erőszakos rablásokról, vagy mint a múltban, vér- és kebelfagyasztó kínzásokról mit sem hallunk, s egyes vidékek rettegtetésben nincsenek. A kanizsai csak rögtönbíróság megalakult, bár még eddig működésre alkalma nem volt, s kívánjuk, ne is legyen, legalább mondhatnék : nézzétek e vadságáról és elhagyatottságáról elhirhedett vidéket, a személy- és vagyonbátorság itt honos !!! Legközelebbi ujonczozásunkra az összeírások biztos tudomásomra már megtörténtek, — a szükséges előrendelkezések megfeleltek — s jövő hóban foganatositatni fognak. Épen e perezben értesülök a Fejedelem élete ellen f. hó 18-án történt—érgyilkolási merényről. A magas uralkodó ellenében megkisérlett undok merény köz megilletődésésel fogadtatott. A nép Fejedelme irányában viseltető tántorithatlan hűségérzetének legszentebb húrjait látja szentségtelen kezekkel illettetni , s a mint egyrészt ezen gyalázatos tény feletti fájdalma határtalan, másrészt hála kényes szemekkel tekint égre, mely nem engedé Felkintjét bosszú és ármány áldozatává lenni. Köztudomás szerint délutáni 3 órakor az itteni anyaszentegyházban haladó isteni szolgálat fog tartani. . . . . . . U. I. Szent helyről jövök, keblem mélyen ihletve a vallásos eszmék által. A Te Deum megtörtént. A székhelyi tisztviselőkar rang, állás, és vallás különbség nélkül sietett a legmagasabb Védő iránti köteles tiszteletadóját leróni. Az egyház tömve volt néppel, és az isteni szolgálat ritka ájtatossággal ment végbe. Szenteljünk időt keblünk hűségérzelmének, hogy érdemesek legyünk korra ifjú , de tettekben már is dicső lovagias Fejedelmünk magas kegyére. A viszonlátásig 1 Gyöngyös , febr. 22. A dicsően uralkodó felséges ausztriai ház irányában annyi alkalommal tanúsított hűsége a magyar nemzetnek, sokkal magasabb fényben ragyog, mintsem valami alávalóság hozzá férhetne, s azt elhomályosíthatná. De ép azért a Fejedelem szentséges személye ellen istentelen kezeit felemelni merészlő elfajult őrült korcstól a nemzet méltó undorral fordul el. Gyöngyös városa országos Fejedelmén mindenkor nemcsak vallásos hűségű ragaszkodással csügg , hanem különös küldöttségénél fogva a császári királyi Ap. Felségét, mint a földes uraira csak úgy, vala VIII. Másnap, hogy Fanehelte életét megmenté, Robert estve haza menve, ablakfáján egy szép cseresznyével rakott ágat s egy kis kosárka erdei epret talált; e szerény ajándékban felismerte a leányka háladatosságát; s még több más ízben, bár soha sem látá a meredekem kaland óta, találkozott Robert az ő hálás megemlékezésének uj jeleivel: hol egy kis lépesméz volt ez , vagy szőlő-levélbe takart kecsketúró, hol gyümölcs, melynek épen ideje volt. Végre egy estve nem találta fejérnemüjét a tisztavizü patakban, hol azt kövekkel megnyomtatva hagyta volt, hanem haza érve az ablakfáján látta szépen megvasalva: e szivből jövő gyöngédséget s szivreható háládatosságot tanúsító állhatatos figyelmesség gyakran könnyekig meghatá Róbertét s szelidité búbánata keserűségét. — Oh fiam ! — mondá magában — oh Juliánom ! te nem keressz vala a halálban menedéket a gyalázat, a kínok, a kétségbeesés ellen, mikbe ezen iszonyú asszony , ezen álnok s kegyetlen nő sülyeszte , ha midőn, mint tizennyolcz éves fiú, kiléptél a világba , oly tiszta s szeplőtlen ártatlanságú létekre találtál volna, minő e szelíd teremtés, kinek jó szivét elárulja háládatossága. De jaj nekem ! Eljőve a nap, midőn fiam meg lesz vala mentve, ha engem szeretett volna, a helyett hogy féljen tőlem 1 ha hitt volna bocsánatomban , a helyett hogy szigorúságomtól rettegjen 1 ha feltárta volna előttem szivét, a helyett hogy titkos kétségbeesésnek adja magát. De nem ... azt hittem, hajthatlansággá kell túloznom a bánatot, mit hibája okozott nekem , meg akartam rettenteni az első lépés miatt, mit a rész után tett, túlhajtva ezért tévesztek! Jaj nekem! Fiam az atyai tekintélynek csak rideg szigorát ismerte, s a szerencsétlen gyermek búbánatában csak a halálhoz érzett bizalmat, s nekem egy szivszaggató levélben vallotta meg öngyilkossága okát. Oh, édes Tuliánom ! tested nem temettetett el! Irtóztató . . . atyára nézve valóban irtóztató, zarándokolásomban hiába jártam összevissza a Rhóna partjait Lyontól Gentig, hol a folyóba ugrottál, hiában tudakolom útközben a parti lakókat, remélve, hogy legalább hült tetemeidet fellelem ! Ezen utolsó vigasztalás is megtagadtatott tőlem . . . testedet valamely örvény nyelte el. . . . Aztán mit tesz nekem, akár itt, akár másutt lakom ! Czéltalanná vált életemet, mint terhet czipelendem jövőben. Lyonban tartózkodni kiállhatatlan lenne nekem... Tehát egy kifejezhetlen varázs fekszik a gyógyíthatlan fájdalomban, hogy elszánom magamat tovább élni ? ... Élni ! Istenem ! Hát élet ez ? . . . mindennap lázas álmát várni a fáradságtól, mely megtör a mélységek fenekébe tekinteni, hogy a szédülésben leljem kínjaim múlékony elzsibbadását! Szerencsém , ha valami által szelidittetnek, mint megszéledité e gyermek háládatossága , kit a haláltól mentettem meg! Oh ! miért nem talált Juliánom élete küszöbén egy ilyen egyszerű s tiszta szivet, mely nemes gondolatokat sugall, nemesszivü cselekedetekre lelkesít ? Nem ölte volna meg magát, nem irta volna azt nekem e szivszaggató levélben , melyet mindennap újra elolvasok, hogy sirassam kérlelhetlen szigorúságomat s hogy átkozzam azon borzasztó nőt, ki fiamat öngyilkossá tette ! S Robert újra olvasta és olvasta a fia által levelében írt utolsó sorokat, melyeket már félig elmosnak az atyai kények. IX. Róbert alig várta a tél beállását, hogy lássa, miként hullanak az ágakról a sárga falevelek a hideg ködben ... hogy lássa, miként komorítják el az eget a tél hideg szelei által hajtott fellegek. .. miként térül ki a hó halálos szemfedele a lapályokra és hegyekre. A halálban megdermedt természet képét szeretik a dúlt szívűek. A bujálkodó tenyészet ragyogása, a nyári nap sugárai által megaranyozva , az azúrkék éggel koronázva, ingerli a fájdalmat, mint egy kihívás ellene: e kétségbeesettnek lelke örök gyászba vala öltözve, s körülötte minden zöldség, illat, világosság , zengő ének és öröm ... épen kaszálás ideje volt. Egy estre haza ment Robert, szokása szerint a legmagányosabb s legmeredekebb helyeket keresve, megjárta volta Ypyrier-hegytetejét, amint a sziklahasadékokba gyökerezett fenyvesek és bükkösökön áthatolván, egyszerre meglopatva látá maga előtt kiterülni százados tölgyek s fejér fényük által árnyékolt s szélesre terjedő réteket, melyeknek ily magasságban létezését gyanitni sem lehetne e hegy aljáról. E rétek s legelők magasságáról tekintve szerte, a szem előtt mérhetlen láthatár tárul fel, alatt pedig roppant mélységben látható a tó, mint egy bársonyos zöld partok közé foglalt zaphir. Épen midőn Robert ezen pasishoz érkezett, kaszáltak, s gyűjtöttek szénát ezen ezernyi tarka színezetű havasi virágoktól illatozó réteken : a szemet bíbor, fejér, narancsszín, kék, violaszinnek egybefolyó színvegyülete gyönyörködteté; a lekaszált fűnek átható illata felbalzsamozta a hegytető éltető légét, melynek frisssége kéjteljessé vált; kéklő árnyak terjengtek a hanyatló nap sugarai által megaranyozott réteken ; meztelen karú s lábú, fürge, zajongó, vígkedvű nők s leányok, széles karimájú szalmakalapokban, gyűjtötték boglyácskákba, vagy gerebelték össze a szénát; egyszerre, a vígkedvű szénagyűjtőktől nem messze, megrendült az aratók éneke, nőkar által hangoztatva. Robert egy facsoport fordulásánál egy négykerekű szekeret látott megjelenni két ezüst fejérségű tehén által húzva, zöld bükkágak árnyékolták a két békés állat fejét, szügyét s széles derekát, és otalmazták a dongó legyek csípései ellen; e lombok a paraszt szekérnek némi ünnepélyes szint kölcsönöztek; virágzó clematis ágak, melyek a tehenek fején himbáló zöldágakba voltak indáikkal kulcsolódva, szarvaik körül tekerőzvén s nagy, értelmes és szolid nézésű szemeiket félig elfedvén, illatozó hófürtökben hullottak alá; egykor a legjobb erejében álló ember járt a fogat előtt, s néha egyet-kettőt visszalépve, szavas kérintése által vezérelte a vonómarhákat, azokat egy pálczácskával szelíden érintvén; több fiatal leány , közöttük Fanchette , állott fen csoportban az üres szekérben, mely új szénarakodás végett jött, s az aratók énekét hangoztatták. Fanchette megismerte Róbertet, mosolygott feléje, s távolról kiáltá : — Köszönöm szépen, tudja, akkor estve a meredek szélén ... igen köszönöm... S újra társnőivel együtt felhangoztatta szavát a karénekben-E békés mosolygó kép oly kegyetlen ellentétet képezett Robert fájdalmával, hogy a rétet hirtelen odahagyva, eltűnt a szénagyűjtők szemei elől, kiknek énekét viszhangoztatta a hegy. Folytatjuk. -------- mint egyéb polgáraira terhes úri adózásoktól csak imént lett legkegyelmesb örök megváltóját, határtalan hálával tiszteli. Azért az istentelen orgyilkolási merény , legelső hire Gyöngyös városára villámcsapás volt. Felocsúdván a hű polgárok méltó fájdalmukból, siettek ma nehéz sziveikkel, ösztönszerűleg, megértve a harang bús szavát, siettek tele utczákkal valamint reggeli félhétkor a sz. Ferencz rendi kolostor , mint alsó plébániai boldogasszony szentegyházába , úgy szinte tiz órakor a felső plébániai szent Bertalanéba; különösen ide, mint a város főszentegyházába siettek, a helyben állomásozó cs. kir. katonaság zenekarával, cs. kir. minden rangú s városi tisztviselőség, eyháziak, s helybeli szent Ferencz rendi szerzetesek , nemesek , földbirtokosok, tanuló ifjúság , a tanári, ügyvédi és orvosi karok, úgy casinoi és czéhbeli egyesületek, szóval minden osztályú és korú, s mindkétnemü lakosság, valamint amott plébániai helyettes, úgy emitt lelkész és prépost Zatykó József által teljes egyházi segédlettel tartott ünnepélyes Te Deum, és nagy szent mise alatt, zsúfolva benn, s szorongva kinn , hálát adandók a mindenhatónak, hogy Ő Felségének drága életét oly iszonyú veszély közepett különös gondviseléssel megmentette. (Lapszemle.) A „Wanderer“ (febr. 24-ki sz.) arra figyelmeztet, mennyire semmi előhaladást nem tett újabb időben a népiskola ügye az egyéb sokoldalú reformok közepett, pedig az a népművelésnek gyakran egyedüli eszköze, s mai alakjában, mely sajátlag még a tizenhatodik századból származik, czélnak többé meg nem felelő , miután most is főleg csak arra szorítkozik , hogy olvasni, írni, számitni ss keresztény hitet tanítson. Ennélfogva a mostani népiskola hiányossága abban fekszik , hogy a népiskolai oktatás anyagainak korlátolt kiterjedése a kor igényeinek többé meg nem felel, hibár a középkor életviszonyainak megfelelő volt is, mikor az embernek a valláson kívül alig volt más oktatásra szüksége s ezt az iskola megadta. A középkor vége felé hozzájárult az olvasás , s csak hosszú idő folytával ébredett fel az írás-tanítás szükségének érzete , melynek felébredése azonban hasonlóképen a kor szükségeiből megfejthető. De azóta, a múlt század utolsó évtizedei óta, mily roppant fejlődés , haladás ! mily óriási előhaladásokat tettek : műipar, tudományok, művészetek , közfelvilágosodás ! Mennyire szaporodott azóta a népesség, öregbedett a forgalom, sokasodtak az ember szükségei, melyekhez, hogy kielégíttethessenek , megkívántatnak mindazon szellemi segédeszközök s ismeretek, melyeket a czélszerűen szervezett népiskola képes nyújtani. S ha e részben évtizedeken át lényeges mulasztások történtek , csoda-e, hogy annyira s annyi oldalról hangzanak panaszok , hogy nálunk a földmivelés , a kézi mesterségek annyira hátramaradtak, hogy a mezei gazdák, a mesteremberek részéről az ember legkonokabb s legoktalanabb ellenállásra talál gyakran legkézzelfoghatóbban hasznos s legegyszerűbb javítások behozatalánál ? De a népiskolák mostani hiányos állapota mellett az alig lehető máskép. A közember az iskolában alig helyeztetik azon szűken legszükségesebb eszközök birtokába, melyek megkivántatók arra, hogy valaki e század tudományos vizsgálódásainak eredményeit megismerhesse, alkalmazhassa, hasznára fordíthassa. Mert az emberi szellem oly gazdagtermékeny, s annyi új reményt állít elő, mint maga az anyatermészet, s míg elhanyagoltatik a nemzeti gazdagság ezen forrásának folyásba hozása, addig sem a földmivelés, sem a közjóllét különben lehető tetőpontját el nem érheti. Az Ost-Deutsche Post febr. 24-diki lapjában imert írja: „Azon méltán sajnálandó események következtében, melyeknek Majland a hó elején szintje helye volt, s miután bebizonyult, mikép a londoni forradalmi bizottmány, s az említett események közt benső összefüggésnek kell léteznie, senki sem fog a fölött csodálkozni, ha a szárazföldi hatalmasságok az eddiginél nagyobb erélylyel s egyetértőig fognak az angol kabinettől elegendő rendszabályok hozatalát követelít, melyek a jövőre nézve akadályoztassák, hogy Nagybritannia törvényeinek uralma alatt ezután ne képződhessék oly vulkán, mely akadálytalanul szórhassa szét vészhozó lánghullámait a barátságos államok békés területére. Ezen sajnálandó események egy még borzasztóbb merény által szaporodtak, mi az egyesült Európa követelményének még nagyobb súlyt fog kölcsönözni. Az angol közvélemény minden színezetű orgánumai ritka egyetértéssel palctát törtek az ismeretes proclamatiók fölött , valamint a majlandi őrült s bűnös jelenetek fölött is. Ki merné kétségbe vonni, hogy a királygyilkossági merénynek híte Angliában a nyilvános boszankodást még nagyobb mértékben keltendi föl? S ezen általános érzület mély benyomást teend azon szempontra nézve is, melyből szokták Anglia bensejében a felemlitett kérdést tekinteni és megítélni. HIVATALOS. F. é. febr. 15-én jelent meg a birodalmi törvénylap ■Vili. dija ; tartalma : 21. sz. Rendelvénye a belügyminisztériumnak 1832 dec. 28-ról, azon tilalom, mely szerint házasságot politikai jóváhagyás nélkül kötni nem szabad, áthágásainak vizsgálatát és megbüntetését illetőleg. 22. sz. Kibocsátványa a pénzügyminisztériumnak 1853 febr. 1-jéről, mely a „Poudrette“ név alatt előforduló trágya vámkezelését megállapítja. 23. sz. Rendelvénye az igazságügyminiszteriumnak 1853 febr. 5-ről, mely által egyetértésben a pénzügyminisztériummal és főszámvevő igazgatósággal az 1851 jun. 11 -ki rendelet, az útrészletek kiszolgáltatása iránti panaszok kezelését illetőleg, Magyar-, Horvát-, és Szlavonországra, Erdélyre, a szerb vajdaság és temesi bánságra is kiterjesztetik, 24. sz. Kibocsátványa a főszámvevői igazgatóságnak 1853 febr. 5-éről, mely által az ország számadási ellenőrködésének gyakorlatával megbizatott állami könyvvivőség Erdélyre nézve behelyeztetik. 25. sz. Rendelvénye a bel- és igazságügyminiszteriumnak 1855 febr. 8-áról, a Salzburg városban fekvő házak szétdarabolásának tilalmáról. 26. sz. Császári nyilt parancs 1853 febr. 10-éről, mely által a volt uradalmi jószágok fölrentetése iránt Alsó- és Felső-Austriában, Cseh-, Morvaországban, Karantán, Krajna, Felső-és Alsó-Slézia, Styria, Salzburg, Görz és Gradicska, Istria és Triest városban az ő területével, azok birtokosai által gyakorlott törvénykiszolgáltatás és a volt jobbágyok alattvalói viszonyából eredő következményeire vonatkozó törvényes felelősségelés, valamint az ezen igények biztosítására „octava“ név alatt fenálló országgyűlési felelősség iránt törvényes határozmányok rendeltetnek el. Hirdetés a magyarországi cs. k. orsz. pénzügyigazgatóságtól 1852-ki december 18-áról 64,235 sz. a. azon öszvegeknek, melyeket az előbbi adómentesek az 1849-ki hadiadó fejében, vagy cs. k. hatóságok fölszólitására, folyó adóbeli tartozásaik lerovásául előlegezve fizettek, a folyó országfejedelmi adóilletékbe számítása iránt. *) A cs. k. pénzügyminisztérium 1852. december 2-kán 16,998 sz., a kelt kibocsátványával megengedte, hogy *) Magyarországot illető országos kormánylap IV. évfolyam 1853 II. darab. Kiadatott és szétküldetett febr. 11-kén 1853.