Pesti Napló, 1853. március (4. évfolyam, 892-917. szám)

1853-03-01 / 892. szám

láson személyeknek, kik az 1848 közigazgatási év előtt Magyarországon a fenállott törvények értelmében nem adókötelesek voltak, s kik az 1848 közigazgatási évben az 1848-ki Vik­ törvényczikk következtében, és azóta az 1851 julius 6-kán kiadott rendelet (orsz. törv. és korm. lap 1851. XVI. darab 154 sz.) következtében az 184%-ki hadiadó fejében befizetéseket tettek, vagy pedig 184% közigazgatási évben a cs. k. hatóságok föl­­szólitására országfejedelmi adóbeli jövő tartozásuk lero­vásául előlegesen fizettek , a lefizetett öszvegek ország­fejedelmi adóbeli tartozásukba számíttassanak, s azon megyékben és városokban , hol az 184% évre kivetett hadiadóból az azelőtt adómenteseknél még hátralékok vannak, ezen hátralékok kitöröltessenek. E szerint mind az azelőtt adómentesek 184% évbeli országfejedelemi adóhátralékainak az említett 1851 ju­. 6-kai rendelet 1 pontjában meghagyott beszedése, mind az ugyanezen rendelet 2. pontjában megállapított kiegyenlítés elmarad. Azok, kikülönebbi határozraány alapján a befizetett összegek beszámítását igénybe veszik, tartoznak hitele­sen kimutatni : a) hogy a kérdéses összegeket valósággal be­fizették, b) hogy ezen összegek nekik későbbi országfeje­delmi adótartozásukba beszámítás által meg nem térítettek. A bizonyítás történik a) pontra nézve a nyugtatványok vagy nyugtat­­ványozott adókönyvecskék előmutatása által; b) pontra nézve minden későbbi adókönyvecskék elő­­mutatása által. Az e részbeni igények bejelentésére egy évi határidő tűzetik ki, melynek lefolyása után többé beszámítás nem történik. A 1 m­á s v. Rendelet 6 cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1853-ki január 1-jéről 29,812 sz. a., melylyel a vallás- és közoktatási cs. k. minisztériumnak 1852 december 12-kén 12,893 sz. a. kelt kibocsátványa szerint .­­S. k. Apostoli Felségének 1849 augustus 25-ki legfelsőbb határoz­­ványával szentesitett alább következő törvény a gymnasiumi tanítóhivatalra jelöltek vizsgálata iránt, közzététetik. Ideiglenes törvény a gymnasiumi tanítóhivatalra jelöltek vizsgálata iránt. 1­­. Vizsgáló bizottmányok. 1. Azon férfiaknak hivatalképessége, kik valamely gymnasiumi rendes tanítói állomást akarnak elnyerni, ezentúl vizsgálat útján nyomoztatik ki, melynek tartá­sára a közoktatási minisztérium a birodalom külön vá­rosaiban vizsgáló bizottmányokat nevez. 2. A vallásoktatónak­, továbbá a rajz, írás, ének és vívás műtanítóinak vizsgálatai jelen szabályban nem foglalt különös határozványok alá vetvék. 3. A vizsgáló bizottmányok oly férfiakból állíttatnak össze, kik a gymnasiumi oktatásnak különböző főágait azok új szervezete szerint tudományosan képviselik ; minden vizsgáló bizottmányi tag feladata egy évre ter­jed, úgy azonban, hogy ezen idő elteltével ismét meg­­ujittathatik. 4. A tagok egyike a minisztérium által a vizsgált bi­zottmány igazgatójává neveztetik, s ekként a tárgyalá­sokban­ elnöklettel, a szükséges levelezések vitelével, s az ügyletszerű rendben tartandó iratok őrzésével biza­­tik meg. 5. Az országos iskolahatóságnak azon tagja, mely a vizsgáló bizottmány helyén a gymnasiumi ügy vezeté­sével van megbízva, ha már maga nem a vizsgáló bi­zottmány tagja volna, föl van jogosítva, sőt köteles a szóbeli vizsgálatokon és próbaleczkéken , mennyiben egyéb foglalatosságai engedik, azonban szavazati jog nélkül jelen lenni, hogy így a jelölteknek rá nézve an­nyira fontos ismeretségét megszerezhesse. Ennélfogva a vizsgáló bizottmány ezt a vizsgálatok tartásáról eleve értesíti. 2. §. Jelentkezés a vizsgálatra. 1. Vizsgálatra bocsáttatás végett a jelölt köteles fo­lyamodványát azon vizsgáló bizottmány igazgatójához intézni, mely előtt a vizsgálatot kiállani szándékozik. Folyamodványához kell mellékelnie: a) azon gymnasiumi bizonyítványt, mely képességét az egyetemi tanulmányokba­ belépésre igazolja ; b) egyetemi bizonyítványt arról, hogy valamely egye­temnél három évig rendes hallgató volt, s hogy erkölcsi viselete ellen semmi kifogás elő nem fordult; c) azon esetre, ha az egyetemi idő óta egy évnél több telt volna el, ez alatti viseletéről valamely nyil­vános hatóság bizonyítványát; d) életfolyamának leírását, melyben főképen képző­désének menetét s különleges tanulmányainak irányát és tárgyait kell ábrázolnia s egyszersmind kijelölnie, hogy a gymnasium, mely tárgyaira s osztályaira nézve, s mely oktatási nyelvben hiszi magát képesnek. 2. Ha ezen bizonyítványok valamelyike elő nem adathatnék, vagy iránta a vizsgált bizottmány által nehézség tétetnék, akkor a vizsgálatra bocsátás iránt a bizottmány a minisztérium végzését tartozik kérni, s kérdéséhez egyszersmind véleményét is odamelléklendi. (Folytatása következik.) (Budap. Hir.) AUSZTRIA. Libényi János, ő cs. kir. Ap. Felségének or­gyilkos kezekkeli megtámadója, múlt szombaton, febr. 26-dikán végeztetett ki. Bécsi lapokban erre vonatkozólag a következő haditörvényszéki hirdet­ményt olvassuk: A császári székváros falai közt az 1853. évi febr. 18-ka oly bűnténynyel van jelölve, mely az auszt­riai népek történetében eddig hallatlan, s minden be­csületes állampolgár keblét iszonnyal, undorral, s a legmélyebb fájdalommal kell, hogy eltöltse. Libényi János született Csákvárott, Fehérme­gyében, Magyarországban 1831. dec. 8-dikán, s igy alig még 21 évesnél idősb. romai kath. vallásu, nő­iben , mesterségére szabó, s fia a hasonnevű Libé­nyi Jánosnak, egy feddhetlen életű szabómesternek, ház- és lelekbirtokosnak Csákvárott; ő a magyar for­radalom egész ideje alatt mint katonai szabó szolgált az aradi ruhabizottmánynál, s a Világosnáli fegyver­­letétel után vétségmentesen elbocsáttatván, már 1850. évben Pesten közlekedésbe lépett más szabó­legényekkel , kik a felforgatásnak a törvényes kor­mány győzelmes fegyverei általi leküzdetését fáj­lalva, s Magyarország új politikai és igazgatási vi­szonyaival meg nem elégedve, rész érzelmeiknek szakadatlan kölcsönös kicserélése által a bűnterhelt egyén keblében, hazájoknak a császári főuralom alóli megszabadítására, egy eleinte csak futólagos gon­dolatot ébresztenek. Ezen a műhelyeken, vendégházakban és zugta­­nyákon tartott összejöveteleknél a dolgok új rendé­vel elégületlen munkások, kétségtelenül a titkos buj­­togatók elővigyázatos és álnok befolyásaitól vezet­tetve , jutottak lassan kint azon gondolatra, hogy csupán az állam uralkodó fejének újbóli félremozdí­­tásában kereshetik és találhatják fel óhajtásaik czélját. Ily csábitások és ingerlések által előkészítve ment Libényi J. 1851. martius hónapban Bécsbe, itt is többnyire csak a vele rokonérzelmű­ embereknek kü­lönösen honfi- és iparos-társainak ismeretségét és társaságát kere­te, kikkel beszélgetések és összejö­veteleknél ugyanazon módon , mint Pesten , az or­szágnak a császári kormány általi állítólagos nyo­­matásáról értekezett, s a kormányt­ gyűlölő iratok olvasásánál minden esemény gonosz terveik érdeké­ben jön kizsákmányolva. Ily alkalmaknál mintegy versenyeztek az Ó cs. k. Apostoli Felsége elleni leggyülölségesb nyilatkoza­tok­ és kikelésekben,, s nemsokára ezen munka­ sok­­olabbjainak tagjai között ama remény lön kifejezve, hogy Ő Felsége a Magyar- és Erdélyországban tett akkori körútjában valamelyik pártczimborások gyil­kos keze alatt fog elvérzeni. Császár Ő Felségének szerencsés visszatértével e gyalázatos remények meghiúsulván, Libényi János gyülölsége és elkeseredése a folytatott zaggyű­ldék­­ben csak annál magasb fokra lön csigázva s az Ö Fölsége megöletésére irányult korábbi gondolat im­már szándékká képződött, melynél az elitélt már al­kalom­mód- és eszközökről gondolkozott, mikép va­lósíthatná t. t. irtóztató szándékát legbiztosabb si­kerrel. Ő mintegy két hónap előtt az itteni zsibvásártér egyik boltjába ment, s több, különféle nagyságú konyhakések közöl kikereste s megvette azt, melyet átkozott merényéhez legalkalmasbnak gondolt; azu­tán ezen, erős fanyéllel ellátott s 10% hüvelynyi hosszú, igen hegyes, s a markolatnál két hüvelynyi széles pengét egy polgári köszörűsnél a Lipótváros­ban, és pedig annak nem csupán éles felét, hanem fokát vagy hátrészét is 5 hüvelynyi hosszant hegyé­től lefelé élesre és tőrszerűleg kiköszörülteté, s el­látva ily iszonyatos fegyverrel, mit felsőruhája alatt rejtegetve hordott, s már tudomására esvén, hogy Ő Cs. k. Apóst. Felsége rendszerint a város bástyáin déltájban sétát tenni szokott, több hetekig e sétahely különböző pontjain Ő Felségére leskelődni törekvék. Libényi ezt, saját vallomása szerint, rövid félbenszakasztással tizenkét nap ismétlő, anélkül, hogy emberi érzetéből teljesen kivetkezett kedélye az iszonyatos bűntől valaha visszariadt volna, míg a végzetteljes nap, az 1853. február 18-ra déli 12 és 1 óra közt neki alkalmat szolgáltatott régóta táplált ördögi czéljainak elérésére. Anélkül, hogy szokott ebédjét elköltené, tizenkét órakor végzett munka után elhagyta mesterének la­kát a Lipótvárosban, s onnan útját a városba vette, azután a bástyája a vörös torony-kapu mellett s lóg­ott a karinthiai kapu felé, h­­­épen Ő Felsége a császár, szárnysegédének gróf ODonnel ezredesnek kíséretében szokott sétaútját teendő megérkezett, és mintegy 60 lépésnyire a karinti­iai kaputól lefelé megállapodott, hogy a bástyának három és egyne­gyed lábnyi magas mellvédfalára hajolva, egy azon alul felállított szakaszát az újonnan beérkezett ka­tonai szabadságosaknak megtekintse. E perezben az ellenkező oldalról kevéssel előjött azelőtt és nyolcz lépésnyi távolságban ugyanott állt Libényi János,hirtelen felgombolván felső köntösét, az azalatt rejt­ve volt gyilkoló eszközzel eleinte óva­tosan közeledett a Fejedelem felséges személyé­hez, majd azután valódi tigris módjára, egy szökés­sel s jobb kezében a gyilkoló eszközt villogtatván, hátulról rohant (3 Felségének, és minden ereje használásával rajta a kés hegyével oly hatalmas döfést intézett feje hátrészére, hogy a kés hegye egy hüvelynyi bosszant rézsutosan meggörbült. Epen midőn Ö Fölségének szent feje ellen még több döfést vala intézendő, melyeket törvény előtti saját vallomása szerint a gonosztett végre­hajtásáig folytatott volna, szerencsésen gr. ODonnel ezredes úr által gyorsan földre rántatott, azután Ettenreich Jó­zsef itteni polgár által s utána csakhamar más sze­mélyek közbejövetelével tökéletesen legyőzetett s az előhívott katonai őrcsapat által elfogatott. Dühösségtől lángolva az orgyilkosság nem sike­rülte miatt , melyet a gondviselé­s isteni keze csodá­latos módon a cs. k. Ap. Fölsége drága életéről láthatólag elhárított, Libényi János még útjában fogsága felé jellemző felkiáltásokat ten a szabad köztársaságért és a­z­é­r­t, ki hazáját pártütés és fel­ségárulás által oly mély szenvedésekbe sülyi­szté, és azt uj forradalmi felhívás által biztos rejtekhelyéből a polgárháború minden iszonyatosságainak ismét martalékul adni törekszik. Miután Libényi János ezen átkos tettét min­den fentebb idézett részletekkel együtt törvényesen bevallotta, az egyszersmind, sok és kimerítő tanú­vallomások által egész biztossággal megállapított tényállás mellett törvényesen rábizonyult; ennélfog­­vá at a f. hó 23-kai competens hadtörvényszéki íté­let által, az 1851. dec. 26-kai legfelsőbb határozat­nak, az 1848. nov. 1-jén, és 1849. febr. 27-kén kelt Bécs birodalmi fő- és székváros ostromállapotát illető proclamatio alapján, az 5-d. hadi czikk hatá­roz­vány­a szerint, egybeköttetésben a katonai bü­nte­­tőtörvénykönyv 61-dik czikkével Első Ferencz József , cs. k. Ap. Felsége legfelsőbb személye elleni orgyilkos megtámadás által elkövetett felség­­árulási bűnéért kötél általi halálra ítéltetett, mely ítélet felsőbb megerősítés és szabályszerinti kihirde­tés után Libényi Jánoson az arra kijelölt vesztőhe­lyen ma végrehajtatott. Bécs febr. 26. 1853. A cs. k. katonai kormány hadtörvényszéki osztálya által. (W. Z.) A cs. k. katonai kormány hirdetménye a törvényesen megállapított tényállásnak egyszerű, vi­lágos és okmányszerű rajzát tartalmazza. Ézen ezen törvényszéki kimutatás lényeges szükségletei miatt lehetetlen ezen komoly okiratot mély, belső megin­dulás nélkül átolvasni. A bűntevő, ki még ifjúsági éveiben vállalkozott ily iszonyú bűnmerényre, mely nemcsak Ausztriát, hanem egész Európát undorral és irtózattal töltő el, egy becsületes, feddhetlen erkölcsű polgári családnak sarjadéka. Atyja szabómester, ház- és telekbirtokos Csákvárott. Sem atyja, sem hozzátartozóinak vala­melyike nem vett részt a magyar forradalomban. Ők nyugalmasan folytattak becsületes ipar­üzleteket. A bűntevő maga is önkénytelenül soroztatott a magyar forradalmi hadsereghez mint katonaszabó, s akarata ellen alkalmaztatott az aradi ruhabizottmánynál. Fegyvert a császári hadsereg ellen soha sem viselt, s azon hír, miszerint azelőtt mint huszár szolgált volna, merőben alaptalan. Sem ő maga, sem atyja, sem családja nem tapasztaltak a forradalom legyőzetése után a törvényes kormány részéről valamely nyoma­táét, ő maga is a világosi capitulatio után mint vét­ségtől mentes elbocsáttatott, hozzátartozói közül egy sem vonatott feleletre. A Libényi-család a forrada­lom következményei által semmi tekintetben nem szenvedett valamely kárt vagy veszteséget. Sőt ellen­kezőleg nyert még telekbirtokainak a rajta azelőtt fekvő terhektőli felszabadulta által. Innét kiviláglik, hogy Libényi korán sem nö­vekedett oly körben, hol túlfeszített politikai érzel­meket szítt volna be, s hogy a forradalmi irányt nem az atyai háznaki nevelés által nyerte. Épen oly ke­véssé volt korábban nála valamely túlcsapongó n­e­m­z­e­ti vagy politikai vonzalom tapasztal­ható. Azon időben, midőn a forradalom árjai leg­­magasbra emelkedtek s oly sokan ítéletüket s józan­ságukat vesztették, őt az általános láz legkevésbbé sem rohanta meg; ő nem ragadott fegyvert a forra­dalom mellett, sőt mesterségével is mint szabó csak kényszerítve szolgált neki. Azóta mi sem fordult elő, mi személyes gyűlölséget vagy boszúérzést benne jogosan kelthetett volna. Sem ő, sem atyja nem ül­­döztetett, vagyonában nemcsak semmi kárt nem szenvedett, de sőt hasznot aratott. Libényi tehát sem természeténél, sem nevelte­tésénél fogva nem tartozott azon fanatikusok­ s politi­kai őrjöngőkhöz, kik magukat az iszonyatos és jelesül figyelmet gerjesztő bűntettekre egy velük született vagy nevelés által nyert hajlam által ragadtatni ér­zik, szintoly kevéssé volt oka egy személyes hoszu­­állási tényt végrehajtani. Szeretlensége inkább akkor ve­tte kezdetét , midőn 1850-ben Pesten a forradalmi propagandának , mely Londonban ütötte fel székét, hogy onnét szerencsét­lenséget és romlást terjeszszen el más országokra , politikai kiküldöttei csábító­ mesterkedéseikkel halá­­jukba fonták. Ekkor oltatott be tervszerüleg a zug­­klubbokban és rész iratok által a fiatal, tapasztalat­lan, s a politikai szenvedélyektől eddig mentes em­berbe a törvényes kormány iránti gyűlölség, a nyil­vános rend elleni pártos eltökélések, s a Fejdele­m­­gyilkolás mérge. Ő Kossuth és Mazzini eszköze és áldozata jön, kik biztos rejtekeikből a gyávaság fegyvereivel, tőrrel és késsel küldik gyilkosaikat ez országokba. A majlandi események hire érjesztő , úgy látszik, a sorsának már áldozatul esett egyén régóta táplált bűnös gondolatait, talán öntudatlanúl, iszonyu tette, így előkészítve a propaganda szelleme által, imigy elkábitva a csábítás mérgétől, imigy elvakitva az áltanok által, lépett ő császári urának háta mögé s intézte a csapást, melynek eredményeit Isten kegyel­mesen elháríta. Még legyőzetése után is kiáltásokat hallatott a köztársaság és csábítója mellett! Ezen kiáltások — nem tekintve vallomásait — semmi kétséget nem hagynak fel a bűnmerény eredete és iránya felől. Az elitélt ele­nte igen daczosnak és megátalkodottnak mutatkozott. A hat napig foly­tatott vallatások és papi befolyás mindazáltal benne büntette iszonyu súlyának elismerését keltették föl, úgy hogy bátorsága s lélekébersége a bűntény rop­pant súlya alatt megtört. Keblét legbensőbb töredel­­messég szállotta meg s könnyek özöne közt a leg­mélyebb megbánás kétségtelen bizonyítványait adta. Az ő legnagyobb bűntettig megkövült szive az egély s a közelgő ítélet befolyása által egészen elváltozott­nak látszék; ő a végső pillanatig buzgón imádkozott és hangosan a Felsége drága életének fenmaradása­Libényi János utolsó óráiról a bécsi lapok kö­vetkezőt közölnek: Csütörtökön, reggeli 11 órakor olvastatott fel, a cs. kir. haditörvényszék által a gyilkosnak halálos ítélete. A törvényszéki vizsgálat kezdetén a vádlott sok konokságot és megátalkodást mutatott. A hat napig tartó kihallgatás s a papi behatás még­is fölébresz­­ték benne iszonyú tettének elismerését elannyira, hogy halálos ítéletének fölolvasására összerogyott. Sirt, ágyára vete magát, s átkozta lételét. A mély bánat legkitűnőbb jelei valának rajta észrevehetők. Tegnap reggeliző órakor a „Spinnerm­am Kreuz“ melletti vesztőhelyen hajtatott végre kötél által a halálos ítélet Libényi Jánoson. Már reggeli 6 órakor a vesztőhely, melyen egy egészen új széles akasz­tófa állíttatott fel, cs. kir. katonasággal, úgymint egy zászlóalj gyalogsággal, egy osztály vértessel, s nagyszámú rendőrrel vézetett körül. A Wiedenen levő hidaknál szinte számos katonaság volt felállítva, s számos őrjáratok vonultak át a főúton. Az idő zi­vataros volt, a hó oly sűrűn esett, hogy 50 lépés­nyire a tárgyakat sem lehet­ kivenni. A zivataros idő daczára mégis azon utczákon, melyeken a bűnös átvezetendő vala, nagyszámú embertömeg gyűlt össze , valamint a vesztő­helyen is. Mintegy 8 óra­kor érkezett meg a hóhér vértesek fedezete alatt a vesztőhelyre, s az ítélet végrehajtásával készületek azonnal megkezdettek. A zivataros idő daczára a né­zők , különösen a nőnembéliek , feltűnő számmal je­lentek meg. A bűnös ezalatt reggeli 7 órakor a rend­őri hivatal épületéből a csillag utczába, innen pedig a halász­kapun, a glacis és Wiedenen át, nyílt sze­kerén , a lelkész , a porkoláb , s három rendőr kísé­retében a vesztőhelyre vitetett, hova mintegy 80 órakor érkezett meg. A csapatok már azelőtt három sürű­ négyszögbe alakultak a vesztőhely körül, még­pedig az első sorban állottak a rendőrség emberei, a másodikban a gyalogság, a harmadikban a vértesek, s ezeknek háta mögött az iszonyu néptömeg. Miután a benső nagyszögből mindenki, még maga a hóhér is segédeivel együtt eltávolíttatott, az elitélt a lelkész és porkoláb kíséretében belépett a saját képein vesztő­helyre. Az elitélt egy pillanatot vetett az akasztófára s mélyen fel­sóhajtott. Arczvonásai ijesztők valának. Haja, mely előbb fekete volt, 48 óra alatt majdnem egészen megőszült, és sertealakúlag borzadt fel fején; szemei kidülledeztek, minden tagja reszketett. A lelkészre gyakran tekintett, s szünet nélkül ismétle az imákat, melyeket a lelkész mindig magyar nyelven mondott fel előtte. Ezután a bilincs levétetvén róla, a hadbíró felszóval olvasá el az ítéletet- Az ítélet felolvasása alatt mindenek szemei az elítélten füg­gőttek, ki majdnem elveszte öntudatát. A felolvasás után a porkoláb­a parancsnokló törzstiszthez járult, s szokásos mód szerint kegyelmet kért a bűnösnek. A­örz­stiszt úr felszóval felelé: „Istennél a kegyelem“, a mire a hóhér és segédei az első sor háta mögül előléptek. Mialatt a lelkész vele folytonosan imád­kozott , s a keresztet, melyet eddig kezében tartott, tőle elvette , a hóhér segédei lehúzták öltönyét s nyakát megmezteleniték. A lelkész folytonosan biztatá a bűnöst — a hóhér fölment a lajtorjára — az elitélt felhuzatott, s midőn már a légben csüngött , hall­hatóan mondá a pap után e szavakat : „Jézus Krisztus.“ Feje jobbra balra hanyatlott, mintha búcsút mon­dott volna a körüllevőkhöz, mintha azt akarná mon­dani : „Egyedül Isten bocsáthat meg nekem !“ s e pillanatban a hóhér a kötelet nyakára veré, s a ha­lálharang megszólamlott Szt. István tornyán, jelt adván, miszerint a bűnösön az ítélet végrehajtatott. Libényi J. holtteste napszállat után, 6 órakor a hóhér és segédei által az akasztófáról levétetvén, mintegy 30 lépésnyire annak háta mögött, nagy­számú néptömeg jelenlétében, egy már előre elkészí­tett gödörbe eltemettetett. A halálos ítélet végrehajtása alatt teljes csend uralkodott, s ezrek ajkairól hálasohajtások hangzottak a cs. kir. Apóst. Fölsége minél előbbi felüdüléséért!“ A „Wanderer“ következőleg ír az A. A. Ztg után a majlandi eseményekről: „A tudvalevő gyil­kos megtámadás óta mind Majlandban mind kör­nyékén a legnagyobb csend uralkodik, úgy látszik, miszerint az egész vállalatot maga Mazzini vezette volna. Nagy pénzösszegek fordítottak ezen banditák megvásárlására.El volt határozva, hogy d.u. 2.órakor a Corson és Mazza­ kávéházban található katonatisztek leszarassanak. Egyúttal a várpalotának a bennelevő főőrséggel, a municipiumi s városparancsnoki épü­letnek s­­osa erősségnek kellett rohammal bevetet­nie. Ez által gondoltak a forradalmiak fegyverhez juthatni, mi­által vállalatuk talán nagyobb kiterjedést nyerendett. A banditák száma eddigelé nem tudatik. Hogy azonban ez nem csekély lehetett, onnan gya­níthatni , miszerint egyedül a Tosa erősség meg­­rohanására 700 volt rendelve. Ezek közöl nem jelent ugyan meg több 70-nél, s ezek is elveszték bátor­ságukat. Egy ifjú conte, kit naponkint láttak fiatal nővérével pompás lovakon a Corson kereszt­ü lova­golni , egyedül maga 8,000 gyilkot rendelt meg. A gensdarm-őrmesternek , ki őt elfogó, szabadon bo­­csáttatásáért egy ládácska aranyat ajánlott , mely elkoboztatván, 40,000 frank értékű arany találtatott benne. A merénylet utáni éjjelen az őrjáratok meg­vizsgáltak néhány gyanús külsejű sze­mélyt, kiknél gyilkos eszközöket nagy számmal találtak. Másnap délben a Riochi kávéház átellenében hatan a bebizo­nyít bűntettesek közös kötél által végeztettek ki, ezek közt egy ősz bűnös, ki Mantuában már 18 évig volt fogva. A többi öt jómagabiró iparos volt, még mind fiatal emberek, köztök két testvér. Mintegy # *) Ugyanott, ért s gonosztette eredményeinek eltávolitatásáért. Ő ezen könyörgéssel alakin, halt meg.

Next