Pesti Napló, 1853. március (4. évfolyam, 892-917. szám)
1853-03-01 / 892. szám
láson személyeknek, kik az 1848 közigazgatási év előtt Magyarországon a fenállott törvények értelmében nem adókötelesek voltak, s kik az 1848 közigazgatási évben az 1848-ki Vik törvényczikk következtében, és azóta az 1851 julius 6-kán kiadott rendelet (orsz. törv. és korm. lap 1851. XVI. darab 154 sz.) következtében az 184%-ki hadiadó fejében befizetéseket tettek, vagy pedig 184% közigazgatási évben a cs. k. hatóságok fölszólitására országfejedelmi adóbeli jövő tartozásuk lerovásául előlegesen fizettek , a lefizetett öszvegek országfejedelmi adóbeli tartozásukba számíttassanak, s azon megyékben és városokban , hol az 184% évre kivetett hadiadóból az azelőtt adómenteseknél még hátralékok vannak, ezen hátralékok kitöröltessenek. E szerint mind az azelőtt adómentesek 184% évbeli országfejedelemi adóhátralékainak az említett 1851 ju. 6-kai rendelet 1 pontjában meghagyott beszedése, mind az ugyanezen rendelet 2. pontjában megállapított kiegyenlítés elmarad. Azok, kikülönebbi határozraány alapján a befizetett összegek beszámítását igénybe veszik, tartoznak hitelesen kimutatni : a) hogy a kérdéses összegeket valósággal befizették, b) hogy ezen összegek nekik későbbi országfejedelmi adótartozásukba beszámítás által meg nem térítettek. A bizonyítás történik a) pontra nézve a nyugtatványok vagy nyugtatványozott adókönyvecskék előmutatása által; b) pontra nézve minden későbbi adókönyvecskék előmutatása által. Az e részbeni igények bejelentésére egy évi határidő tűzetik ki, melynek lefolyása után többé beszámítás nem történik. A 1 má s v. Rendelet 6 cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1853-ki január 1-jéről 29,812 sz. a., melylyel a vallás- és közoktatási cs. k. minisztériumnak 1852 december 12-kén 12,893 sz. a. kelt kibocsátványa szerint .S. k. Apostoli Felségének 1849 augustus 25-ki legfelsőbb határozványával szentesitett alább következő törvény a gymnasiumi tanítóhivatalra jelöltek vizsgálata iránt, közzététetik. Ideiglenes törvény a gymnasiumi tanítóhivatalra jelöltek vizsgálata iránt. 1. Vizsgáló bizottmányok. 1. Azon férfiaknak hivatalképessége, kik valamely gymnasiumi rendes tanítói állomást akarnak elnyerni, ezentúl vizsgálat útján nyomoztatik ki, melynek tartására a közoktatási minisztérium a birodalom külön városaiban vizsgáló bizottmányokat nevez. 2. A vallásoktatónak, továbbá a rajz, írás, ének és vívás műtanítóinak vizsgálatai jelen szabályban nem foglalt különös határozványok alá vetvék. 3. A vizsgáló bizottmányok oly férfiakból állíttatnak össze, kik a gymnasiumi oktatásnak különböző főágait azok új szervezete szerint tudományosan képviselik ; minden vizsgáló bizottmányi tag feladata egy évre terjed, úgy azonban, hogy ezen idő elteltével ismét megujittathatik. 4. A tagok egyike a minisztérium által a vizsgált bizottmány igazgatójává neveztetik, s ekként a tárgyalásokban elnöklettel, a szükséges levelezések vitelével, s az ügyletszerű rendben tartandó iratok őrzésével bizatik meg. 5. Az országos iskolahatóságnak azon tagja, mely a vizsgáló bizottmány helyén a gymnasiumi ügy vezetésével van megbízva, ha már maga nem a vizsgáló bizottmány tagja volna, föl van jogosítva, sőt köteles a szóbeli vizsgálatokon és próbaleczkéken , mennyiben egyéb foglalatosságai engedik, azonban szavazati jog nélkül jelen lenni, hogy így a jelölteknek rá nézve annyira fontos ismeretségét megszerezhesse. Ennélfogva a vizsgáló bizottmány ezt a vizsgálatok tartásáról eleve értesíti. 2. §. Jelentkezés a vizsgálatra. 1. Vizsgálatra bocsáttatás végett a jelölt köteles folyamodványát azon vizsgáló bizottmány igazgatójához intézni, mely előtt a vizsgálatot kiállani szándékozik. Folyamodványához kell mellékelnie: a) azon gymnasiumi bizonyítványt, mely képességét az egyetemi tanulmányokba belépésre igazolja ; b) egyetemi bizonyítványt arról, hogy valamely egyetemnél három évig rendes hallgató volt, s hogy erkölcsi viselete ellen semmi kifogás elő nem fordult; c) azon esetre, ha az egyetemi idő óta egy évnél több telt volna el, ez alatti viseletéről valamely nyilvános hatóság bizonyítványát; d) életfolyamának leírását, melyben főképen képződésének menetét s különleges tanulmányainak irányát és tárgyait kell ábrázolnia s egyszersmind kijelölnie, hogy a gymnasium, mely tárgyaira s osztályaira nézve, s mely oktatási nyelvben hiszi magát képesnek. 2. Ha ezen bizonyítványok valamelyike elő nem adathatnék, vagy iránta a vizsgált bizottmány által nehézség tétetnék, akkor a vizsgálatra bocsátás iránt a bizottmány a minisztérium végzését tartozik kérni, s kérdéséhez egyszersmind véleményét is odamelléklendi. (Folytatása következik.) (Budap. Hir.) AUSZTRIA. Libényi János, ő cs. kir. Ap. Felségének orgyilkos kezekkeli megtámadója, múlt szombaton, febr. 26-dikán végeztetett ki. Bécsi lapokban erre vonatkozólag a következő haditörvényszéki hirdetményt olvassuk: A császári székváros falai közt az 1853. évi febr. 18-ka oly bűnténynyel van jelölve, mely az ausztriai népek történetében eddig hallatlan, s minden becsületes állampolgár keblét iszonnyal, undorral, s a legmélyebb fájdalommal kell, hogy eltöltse. Libényi János született Csákvárott, Fehérmegyében, Magyarországban 1831. dec. 8-dikán, s igy alig még 21 évesnél idősb. romai kath. vallásu, nőiben , mesterségére szabó, s fia a hasonnevű Libényi Jánosnak, egy feddhetlen életű szabómesternek, ház- és lelekbirtokosnak Csákvárott; ő a magyar forradalom egész ideje alatt mint katonai szabó szolgált az aradi ruhabizottmánynál, s a Világosnáli fegyverletétel után vétségmentesen elbocsáttatván, már 1850. évben Pesten közlekedésbe lépett más szabólegényekkel , kik a felforgatásnak a törvényes kormány győzelmes fegyverei általi leküzdetését fájlalva, s Magyarország új politikai és igazgatási viszonyaival meg nem elégedve, rész érzelmeiknek szakadatlan kölcsönös kicserélése által a bűnterhelt egyén keblében, hazájoknak a császári főuralom alóli megszabadítására, egy eleinte csak futólagos gondolatot ébresztenek. Ezen a műhelyeken, vendégházakban és zugtanyákon tartott összejöveteleknél a dolgok új rendével elégületlen munkások, kétségtelenül a titkos bujtogatók elővigyázatos és álnok befolyásaitól vezettetve , jutottak lassan kint azon gondolatra, hogy csupán az állam uralkodó fejének újbóli félremozdításában kereshetik és találhatják fel óhajtásaik czélját. Ily csábitások és ingerlések által előkészítve ment Libényi J. 1851. martius hónapban Bécsbe, itt is többnyire csak a vele rokonérzelmű embereknek különösen honfi- és iparos-társainak ismeretségét és társaságát kerete, kikkel beszélgetések és összejöveteleknél ugyanazon módon , mint Pesten , az országnak a császári kormány általi állítólagos nyomatásáról értekezett, s a kormányt gyűlölő iratok olvasásánál minden esemény gonosz terveik érdekében jön kizsákmányolva. Ily alkalmaknál mintegy versenyeztek az Ó cs. k. Apostoli Felsége elleni leggyülölségesb nyilatkozatok és kikelésekben,, s nemsokára ezen munka sokolabbjainak tagjai között ama remény lön kifejezve, hogy Ő Felsége a Magyar- és Erdélyországban tett akkori körútjában valamelyik pártczimborások gyilkos keze alatt fog elvérzeni. Császár Ő Felségének szerencsés visszatértével e gyalázatos remények meghiúsulván, Libényi János gyülölsége és elkeseredése a folytatott zaggyűldékben csak annál magasb fokra lön csigázva s az Ö Fölsége megöletésére irányult korábbi gondolat immár szándékká képződött, melynél az elitélt már alkalommód- és eszközökről gondolkozott, mikép valósíthatná t. t. irtóztató szándékát legbiztosabb sikerrel. Ő mintegy két hónap előtt az itteni zsibvásártér egyik boltjába ment, s több, különféle nagyságú konyhakések közöl kikereste s megvette azt, melyet átkozott merényéhez legalkalmasbnak gondolt; azután ezen, erős fanyéllel ellátott s 10% hüvelynyi hosszú, igen hegyes, s a markolatnál két hüvelynyi széles pengét egy polgári köszörűsnél a Lipótvárosban, és pedig annak nem csupán éles felét, hanem fokát vagy hátrészét is 5 hüvelynyi hosszant hegyétől lefelé élesre és tőrszerűleg kiköszörülteté, s ellátva ily iszonyatos fegyverrel, mit felsőruhája alatt rejtegetve hordott, s már tudomására esvén, hogy Ő Cs. k. Apóst. Felsége rendszerint a város bástyáin déltájban sétát tenni szokott, több hetekig e sétahely különböző pontjain Ő Felségére leskelődni törekvék. Libényi ezt, saját vallomása szerint, rövid félbenszakasztással tizenkét nap ismétlő, anélkül, hogy emberi érzetéből teljesen kivetkezett kedélye az iszonyatos bűntől valaha visszariadt volna, míg a végzetteljes nap, az 1853. február 18-ra déli 12 és 1 óra közt neki alkalmat szolgáltatott régóta táplált ördögi czéljainak elérésére. Anélkül, hogy szokott ebédjét elköltené, tizenkét órakor végzett munka után elhagyta mesterének lakát a Lipótvárosban, s onnan útját a városba vette, azután a bástyája a vörös torony-kapu mellett s lógott a karinthiai kapu felé, hépen Ő Felsége a császár, szárnysegédének gróf ODonnel ezredesnek kíséretében szokott sétaútját teendő megérkezett, és mintegy 60 lépésnyire a karintiiai kaputól lefelé megállapodott, hogy a bástyának három és egynegyed lábnyi magas mellvédfalára hajolva, egy azon alul felállított szakaszát az újonnan beérkezett katonai szabadságosaknak megtekintse. E perezben az ellenkező oldalról kevéssel előjött azelőtt és nyolcz lépésnyi távolságban ugyanott állt Libényi János,hirtelen felgombolván felső köntösét, az azalatt rejtve volt gyilkoló eszközzel eleinte óvatosan közeledett a Fejedelem felséges személyéhez, majd azután valódi tigris módjára, egy szökéssel s jobb kezében a gyilkoló eszközt villogtatván, hátulról rohant (3 Felségének, és minden ereje használásával rajta a kés hegyével oly hatalmas döfést intézett feje hátrészére, hogy a kés hegye egy hüvelynyi bosszant rézsutosan meggörbült. Epen midőn Ö Fölségének szent feje ellen még több döfést vala intézendő, melyeket törvény előtti saját vallomása szerint a gonosztett végrehajtásáig folytatott volna, szerencsésen gr. ODonnel ezredes úr által gyorsan földre rántatott, azután Ettenreich József itteni polgár által s utána csakhamar más személyek közbejövetelével tökéletesen legyőzetett s az előhívott katonai őrcsapat által elfogatott. Dühösségtől lángolva az orgyilkosság nem sikerülte miatt , melyet a gondviselés isteni keze csodálatos módon a cs. k. Ap. Fölsége drága életéről láthatólag elhárított, Libényi János még útjában fogsága felé jellemző felkiáltásokat ten a szabad köztársaságért és azért, ki hazáját pártütés és felségárulás által oly mély szenvedésekbe sülyiszté, és azt uj forradalmi felhívás által biztos rejtekhelyéből a polgárháború minden iszonyatosságainak ismét martalékul adni törekszik. Miután Libényi János ezen átkos tettét minden fentebb idézett részletekkel együtt törvényesen bevallotta, az egyszersmind, sok és kimerítő tanúvallomások által egész biztossággal megállapított tényállás mellett törvényesen rábizonyult; ennélfogvá at a f. hó 23-kai competens hadtörvényszéki ítélet által, az 1851. dec. 26-kai legfelsőbb határozatnak, az 1848. nov. 1-jén, és 1849. febr. 27-kén kelt Bécs birodalmi fő- és székváros ostromállapotát illető proclamatio alapján, az 5-d. hadi czikk határozványa szerint, egybeköttetésben a katonai büntetőtörvénykönyv 61-dik czikkével Első Ferencz József , cs. k. Ap. Felsége legfelsőbb személye elleni orgyilkos megtámadás által elkövetett felségárulási bűnéért kötél általi halálra ítéltetett, mely ítélet felsőbb megerősítés és szabályszerinti kihirdetés után Libényi Jánoson az arra kijelölt vesztőhelyen ma végrehajtatott. Bécs febr. 26. 1853. A cs. k. katonai kormány hadtörvényszéki osztálya által. (W. Z.) A cs. k. katonai kormány hirdetménye a törvényesen megállapított tényállásnak egyszerű, világos és okmányszerű rajzát tartalmazza. Ézen ezen törvényszéki kimutatás lényeges szükségletei miatt lehetetlen ezen komoly okiratot mély, belső megindulás nélkül átolvasni. A bűntevő, ki még ifjúsági éveiben vállalkozott ily iszonyú bűnmerényre, mely nemcsak Ausztriát, hanem egész Európát undorral és irtózattal töltő el, egy becsületes, feddhetlen erkölcsű polgári családnak sarjadéka. Atyja szabómester, ház- és telekbirtokos Csákvárott. Sem atyja, sem hozzátartozóinak valamelyike nem vett részt a magyar forradalomban. Ők nyugalmasan folytattak becsületes iparüzleteket. A bűntevő maga is önkénytelenül soroztatott a magyar forradalmi hadsereghez mint katonaszabó, s akarata ellen alkalmaztatott az aradi ruhabizottmánynál. Fegyvert a császári hadsereg ellen soha sem viselt, s azon hír, miszerint azelőtt mint huszár szolgált volna, merőben alaptalan. Sem ő maga, sem atyja, sem családja nem tapasztaltak a forradalom legyőzetése után a törvényes kormány részéről valamely nyomatáét, ő maga is a világosi capitulatio után mint vétségtől mentes elbocsáttatott, hozzátartozói közül egy sem vonatott feleletre. A Libényi-család a forradalom következményei által semmi tekintetben nem szenvedett valamely kárt vagy veszteséget. Sőt ellenkezőleg nyert még telekbirtokainak a rajta azelőtt fekvő terhektőli felszabadulta által. Innét kiviláglik, hogy Libényi korán sem növekedett oly körben, hol túlfeszített politikai érzelmeket szítt volna be, s hogy a forradalmi irányt nem az atyai háznaki nevelés által nyerte. Épen oly kevéssé volt korábban nála valamely túlcsapongó nemzeti vagy politikai vonzalom tapasztalható. Azon időben, midőn a forradalom árjai legmagasbra emelkedtek s oly sokan ítéletüket s józanságukat vesztették, őt az általános láz legkevésbbé sem rohanta meg; ő nem ragadott fegyvert a forradalom mellett, sőt mesterségével is mint szabó csak kényszerítve szolgált neki. Azóta mi sem fordult elő, mi személyes gyűlölséget vagy boszúérzést benne jogosan kelthetett volna. Sem ő, sem atyja nem üldöztetett, vagyonában nemcsak semmi kárt nem szenvedett, de sőt hasznot aratott. Libényi tehát sem természeténél, sem neveltetésénél fogva nem tartozott azon fanatikusok s politikai őrjöngőkhöz, kik magukat az iszonyatos és jelesül figyelmet gerjesztő bűntettekre egy velük született vagy nevelés által nyert hajlam által ragadtatni érzik, szintoly kevéssé volt oka egy személyes hoszuállási tényt végrehajtani. Szeretlensége inkább akkor vette kezdetét , midőn 1850-ben Pesten a forradalmi propagandának , mely Londonban ütötte fel székét, hogy onnét szerencsétlenséget és romlást terjeszszen el más országokra , politikai kiküldöttei csábító mesterkedéseikkel halájukba fonták. Ekkor oltatott be tervszerüleg a zugklubbokban és rész iratok által a fiatal, tapasztalatlan, s a politikai szenvedélyektől eddig mentes emberbe a törvényes kormány iránti gyűlölség, a nyilvános rend elleni pártos eltökélések, s a Fejdelemgyilkolás mérge. Ő Kossuth és Mazzini eszköze és áldozata jön, kik biztos rejtekeikből a gyávaság fegyvereivel, tőrrel és késsel küldik gyilkosaikat ez országokba. A majlandi események hire érjesztő , úgy látszik, a sorsának már áldozatul esett egyén régóta táplált bűnös gondolatait, talán öntudatlanúl, iszonyu tette, így előkészítve a propaganda szelleme által, imigy elkábitva a csábítás mérgétől, imigy elvakitva az áltanok által, lépett ő császári urának háta mögé s intézte a csapást, melynek eredményeit Isten kegyelmesen elháríta. Még legyőzetése után is kiáltásokat hallatott a köztársaság és csábítója mellett! Ezen kiáltások — nem tekintve vallomásait — semmi kétséget nem hagynak fel a bűnmerény eredete és iránya felől. Az elitélt elente igen daczosnak és megátalkodottnak mutatkozott. A hat napig folytatott vallatások és papi befolyás mindazáltal benne büntette iszonyu súlyának elismerését keltették föl, úgy hogy bátorsága s lélekébersége a bűntény roppant súlya alatt megtört. Keblét legbensőbb töredelmesség szállotta meg s könnyek özöne közt a legmélyebb megbánás kétségtelen bizonyítványait adta. Az ő legnagyobb bűntettig megkövült szive az egély s a közelgő ítélet befolyása által egészen elváltozottnak látszék; ő a végső pillanatig buzgón imádkozott és hangosan a Felsége drága életének fenmaradásaLibényi János utolsó óráiról a bécsi lapok következőt közölnek: Csütörtökön, reggeli 11 órakor olvastatott fel, a cs. kir. haditörvényszék által a gyilkosnak halálos ítélete. A törvényszéki vizsgálat kezdetén a vádlott sok konokságot és megátalkodást mutatott. A hat napig tartó kihallgatás s a papi behatás mégis fölébreszték benne iszonyú tettének elismerését elannyira, hogy halálos ítéletének fölolvasására összerogyott. Sirt, ágyára vete magát, s átkozta lételét. A mély bánat legkitűnőbb jelei valának rajta észrevehetők. Tegnap reggeliző órakor a „Spinnermam Kreuz“ melletti vesztőhelyen hajtatott végre kötél által a halálos ítélet Libényi Jánoson. Már reggeli 6 órakor a vesztőhely, melyen egy egészen új széles akasztófa állíttatott fel, cs. kir. katonasággal, úgymint egy zászlóalj gyalogsággal, egy osztály vértessel, s nagyszámú rendőrrel vézetett körül. A Wiedenen levő hidaknál szinte számos katonaság volt felállítva, s számos őrjáratok vonultak át a főúton. Az idő zivataros volt, a hó oly sűrűn esett, hogy 50 lépésnyire a tárgyakat sem lehet kivenni. A zivataros idő daczára mégis azon utczákon, melyeken a bűnös átvezetendő vala, nagyszámú embertömeg gyűlt össze , valamint a vesztőhelyen is. Mintegy 8 órakor érkezett meg a hóhér vértesek fedezete alatt a vesztőhelyre, s az ítélet végrehajtásával készületek azonnal megkezdettek. A zivataros idő daczára a nézők , különösen a nőnembéliek , feltűnő számmal jelentek meg. A bűnös ezalatt reggeli 7 órakor a rendőri hivatal épületéből a csillag utczába, innen pedig a halászkapun, a glacis és Wiedenen át, nyílt szekerén , a lelkész , a porkoláb , s három rendőr kíséretében a vesztőhelyre vitetett, hova mintegy 80 órakor érkezett meg. A csapatok már azelőtt három sürű négyszögbe alakultak a vesztőhely körül, mégpedig az első sorban állottak a rendőrség emberei, a másodikban a gyalogság, a harmadikban a vértesek, s ezeknek háta mögött az iszonyu néptömeg. Miután a benső nagyszögből mindenki, még maga a hóhér is segédeivel együtt eltávolíttatott, az elitélt a lelkész és porkoláb kíséretében belépett a saját képein vesztőhelyre. Az elitélt egy pillanatot vetett az akasztófára s mélyen felsóhajtott. Arczvonásai ijesztők valának. Haja, mely előbb fekete volt, 48 óra alatt majdnem egészen megőszült, és sertealakúlag borzadt fel fején; szemei kidülledeztek, minden tagja reszketett. A lelkészre gyakran tekintett, s szünet nélkül ismétle az imákat, melyeket a lelkész mindig magyar nyelven mondott fel előtte. Ezután a bilincs levétetvén róla, a hadbíró felszóval olvasá el az ítéletet- Az ítélet felolvasása alatt mindenek szemei az elítélten függőttek, ki majdnem elveszte öntudatát. A felolvasás után a porkolába parancsnokló törzstiszthez járult, s szokásos mód szerint kegyelmet kért a bűnösnek. Aörzstiszt úr felszóval felelé: „Istennél a kegyelem“, a mire a hóhér és segédei az első sor háta mögül előléptek. Mialatt a lelkész vele folytonosan imádkozott , s a keresztet, melyet eddig kezében tartott, tőle elvette , a hóhér segédei lehúzták öltönyét s nyakát megmezteleniték. A lelkész folytonosan biztatá a bűnöst — a hóhér fölment a lajtorjára — az elitélt felhuzatott, s midőn már a légben csüngött , hallhatóan mondá a pap után e szavakat : „Jézus Krisztus.“ Feje jobbra balra hanyatlott, mintha búcsút mondott volna a körüllevőkhöz, mintha azt akarná mondani : „Egyedül Isten bocsáthat meg nekem !“ s e pillanatban a hóhér a kötelet nyakára veré, s a halálharang megszólamlott Szt. István tornyán, jelt adván, miszerint a bűnösön az ítélet végrehajtatott. Libényi J. holtteste napszállat után, 6 órakor a hóhér és segédei által az akasztófáról levétetvén, mintegy 30 lépésnyire annak háta mögött, nagyszámú néptömeg jelenlétében, egy már előre elkészített gödörbe eltemettetett. A halálos ítélet végrehajtása alatt teljes csend uralkodott, s ezrek ajkairól hálasohajtások hangzottak a cs. kir. Apóst. Fölsége minél előbbi felüdüléséért!“ A „Wanderer“ következőleg ír az A. A. Ztg után a majlandi eseményekről: „A tudvalevő gyilkos megtámadás óta mind Majlandban mind környékén a legnagyobb csend uralkodik, úgy látszik, miszerint az egész vállalatot maga Mazzini vezette volna. Nagy pénzösszegek fordítottak ezen banditák megvásárlására.El volt határozva, hogy d.u. 2.órakor a Corson és Mazza kávéházban található katonatisztek leszarassanak. Egyúttal a várpalotának a bennelevő főőrséggel, a municipiumi s városparancsnoki épületnek sosa erősségnek kellett rohammal bevetetnie. Ez által gondoltak a forradalmiak fegyverhez juthatni, miáltal vállalatuk talán nagyobb kiterjedést nyerendett. A banditák száma eddigelé nem tudatik. Hogy azonban ez nem csekély lehetett, onnan gyaníthatni , miszerint egyedül a Tosa erősség megrohanására 700 volt rendelve. Ezek közöl nem jelent ugyan meg több 70-nél, s ezek is elveszték bátorságukat. Egy ifjú conte, kit naponkint láttak fiatal nővérével pompás lovakon a Corson keresztü lovagolni , egyedül maga 8,000 gyilkot rendelt meg. A gensdarm-őrmesternek , ki őt elfogó, szabadon bocsáttatásáért egy ládácska aranyat ajánlott , mely elkoboztatván, 40,000 frank értékű arany találtatott benne. A merénylet utáni éjjelen az őrjáratok megvizsgáltak néhány gyanús külsejű személyt, kiknél gyilkos eszközöket nagy számmal találtak. Másnap délben a Riochi kávéház átellenében hatan a bebizonyít bűntettesek közös kötél által végeztettek ki, ezek közt egy ősz bűnös, ki Mantuában már 18 évig volt fogva. A többi öt jómagabiró iparos volt, még mind fiatal emberek, köztök két testvér. Mintegy # *) Ugyanott, ért s gonosztette eredményeinek eltávolitatásáért. Ő ezen könyörgéssel alakin, halt meg.