Pesti Napló, 1853. március (4. évfolyam, 892-917. szám)

1853-03-02 / 893. szám

1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 ,, — „ ,, A havi előfizetés , mint a szu­monkinti eladás is megszűnt. Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. 893 Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogradtatnak el. Szerda, márt. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirde­tések négy­hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdí előre le­fizetendő a Magánviták négy­­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik A fölvételi díj szinte min­denkor előre lefizeten­dő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Telegraf­ tudósítások. Bécs, febr. 28. esti 7 ór. Ö cs.kir. Ap. Fe­­s­ég­e egészségi állapotának javulása folytonos elöhaladásban van. Bécs, mart. 1. regg. 7 ór. Egy szende és tartós álom bekövetkezte előtt, legki­sebb izgalom sem állott be többé. A látási tehetségnek a szemlélt tárgy feléres szo­­ritkozása, mint közvetlen következménye a történt agyrázkódásnak,tetemesen alább­hagyott ugyan, azonban még egészen meg nem szűnt. 2­0 cs. kir. Ap. Felsége kórállapotának javulása oly szabályszerűen halad, miszerint mától kezdve csak egy orvosi jelentés adatandik ki. Seeburger, cs. kir. udv. tanácsos és házi orvos. Wattmann lovag, cs. kir. tanácsos és házi sebész. Budapest, febr. 28. A sors igazságot szolgáltatott. Az orgyilkos éltével bűnhődött. Habár méltán fáj is mindnyájunknak, hogy ily mély erkölcsi sülyedés e hon egyik szülött­jében megtestesülhetett, de mentve érezheti ma­gát minden magyar azon aggodalomtól, mintha e merény magát a nemzetet beszennyezni képes volna. — Nemcsak az összes európai közvéle­mény, mely a sajtó utján nyilatkozott, elismeri, hogy egy fanatikusnak átokteljes tette fajunk történeti lovagias jellemén csorbát nem ejthet, hanem maga a megsértett Fejedelem is és az uralkodóház minden fenséges tagjai himeretlen szeretettel s gyengédséggel fogadják azon magyarországi küldöttségeket, melyek a megtámadt nemzeti becsület tisztasá­gára féltékenyen, sietnek az ország leyális érzel­meit , hűségét s fájdalmát a trón zsámolyához elvinni. Szerencséjére az emberiségnek, csak ritkán válik ki milliók közöl egy, ki hamis fogalmak, fanatikus rögeszmék, tudatlanság s társadalmi crisisek tusája s hatása alatt eltorzult phanta­­siája egyik dacinoni perczében törpe erejével a világ kerekei közé nyúlni merészel, s fellázadva a gondviselés által megállapított rend ellen, gyarló tehetetlensége közepett egy tőrrel a sor­sot leigázhatni, a jövőnek irányát megszab­hatni véli! A természet, mely művének fentartásáról gondoskodik, még az elmeromlottság ama ké­pességének is határt szabott, melyből e vesze­delmes önhittség és felfuvalkodás fakadni szo­kott, mert ha az emberi organismus ily elfaju­lása, ha a társadalmi sorompóknak vakmerő átugrására a lélek ily szilaj eltökélése könnyeb­ben és gyakrabban megfoganszani tudna, akkor a társadalmak létét, az emberiség fejlődését és boldogságát néhány szörnyeteg a Gondviselés kezeiből rövid idő alatt kiforgatná, s lenne irtó, háború, embernek ember ellen, mig végre az utolsó fanatikus önmagát gyilkolná le rémüle­tében, midőn a kipusztitott világ hátán egye­dül hagyatva, a vadállatok közé látná magát száműzetve. A társadalmi főnek , a Fejedelmeknek tiszte­lete olyannyira természeti ösztön, és törvény, hogy azt még az ember­hússal élő legvadabb népeknél sem látjuk áthágni. S épen azért, ily izolált merényi bűnül fel­róni nem lehet egy nemzetnek sem. Ész és erkölcs közös áldás, bűn és oktalanság közös átok az embe­ri­s­é­g­r­e, bármely faj gyermekében nyilatkoz­zék is az. Pest, mart. 1. po E lapok 891-ik számában a telegrafi tudósí­tások között volt közölve a hír, hogy az angol alsó­ház bizottmányi ülése­n a zsidók parliament tagokká választhatása iránt tett indítványt 234 szavazattal 205 ellenében elfogadta. Angliában a zsidók teljes emancipációjához nem is hiányzik egyéb, mint a képesség az alsóház, az egye­temek s a község­ tanácsok tagjaivá választathatni; a más országokban még most is létező türelmetlenség egyéb kifolyásait az idő — anélkül, hogy a tör­vényhozás e részben közvetlen irányt adott volna — észrevétlenül eltörülte. Az ipar s a polgári foglalkozás minden ága nyitva áll előttük, sőt gyakorlatilag megalapított joggal is bírnak ingatlan javakat bírhatni. A parl­amentből sem valami határozott törvény — de csupán ama körülmény által vannak kizárva, hogy a keresztyén eskü-formára nem esküdhetnek. A reformatio kora óta 1829-ig — hivatalnok, par­liamenti vagy községtanácsi tag csak az lehetett, ki bizonyítványt hozott, hogy az angol egyház szoká­sai szerint ven részt az Úr vacsorájában. A mondott évben, midőn a katholikusok emancipáltattak An­gliában , ezen úgynevezett „corporations and Test­act“ visszavézetett, s az írott bizonyítvány helyett nyilatkozat kívántatik , mely szerint a község­tanácsi hivatalra vagy a parliamenti tagságra jelölt­nek „igazi keresztyén hitére“ (upon the true faith of a Christian) fogadnia kellett, hogy hi­vatali hatáskörét nem használandja fel az angol egy­ház rövidségére. Ily nyilatkozatot a zsidók természetesen nem ad­hatván, e módosítás csak a katholikusoknak len ked­vező , s a zsidók a parliamentből és községtanácsból továbbá is kizárva maradtak. 1830. évben Grant Robert először indítvá­­nyoza a teljes emancipációt, az indítványt azonban a többség, attól tartva nem fogadta el, hogy a gaz­dag zsidók e jogukkal — az elpusztult választó­ke­rületekben (rotten­borough) az állam hátrányára visszaélhetnének. Ezen aggodalom a parliamenti reform behozatala s az elpusztult kerületek eltörlése által megszűnvén, Grant Robert 1833-ban a bilit az alsóházban ke­resztül vitte. Ekkor azonban a felső házban bukott az meg, a brit aristokratia ama féltékenységénél fogva, miszerint az mindazok jogegyenlősitését, kik nem az angol egyházhoz tartoznak, nemcsak vallási de politikai tekintetben is visszautasítani tö­rekszik. Hasonló sorsot tapasztalt e bil­ később 1834, 1836 s következő években is, — az alsóház mindig elfogadá, a felső mindig elveté azt, s Peel Robert és Disraeli, Rothschild és a Baringek nyilvános és magán utáni törekvéseinek sem sikerült a lordokat engedékenységre bírni. A jelen viszonyok közt azonban több mint való­színű, hogy a felsőház nem szegülend többé e rend­szabálynak ellene. Az ok nyilvánvaló. A zsidók e képesítése t. i. egy részét teszi a radi­­kál párt által sürgetett parl­amenti reformnak, mely — legalább ezen ülésszak alatt—a jelen engedmény által bevégzettnek volna tekinthető; míg ellenben a visszautasítás az ellenzéket oly izgalmakra ingerel­hetné, melyek a választó­képesség kiterjesztésének s a titkos szavazat megalapításának — szóval, a tel­jes reformnak követelése által ha nem is veszélyez­tetni, de mindenesetre nehez­íteni fogná a jelen mi­nisztérium állását, melyet pedig — a radikálpárti politika ellenében a felsőház inkább támogatni mint gyöngíteni óhajt. S így Anglia ismét új bizonyságát adandja annak, hogy alkotmányos rendszere csendes de bizton haladó reform útján képes megállapítani oly intézményeket, melyeknek kiviteléért, más nemzeteknél százezrek vérébe és vagyonába kerülő forradalomra volt szük­ség , mint például Francziaországban, hol a zsidók teljes jogegyenlősége két — az 1791 és 1830-ki jú­liusi forradalomnak műve. Belgium és Holland kényszerűleg követte a szom­széd franczia irányzatot. Eger, febr. 22. 1853. A díszes egri főegyházból jövünk, melybe minket szeretett főpásztorunk emélt. Bartakovics Béla egri érsek urnák szózata hivott meg hálaajtatosság­ra. Urunk, a Cs. s apostoli királyunk ő Felsége életé­nek megmentéséért. Mint halljuk, a t. ez. polgári, katonai és városi hatóságok fölszólító kérelme verse­nyezve találkozott a lelkes érsek megelőző hívásá­val, mindenki első akart lenni hálája lerovásában, s a mit főpásztorunk minden becsületes egri magyar őszinte kívánságának lenni tartott, az egy szivvel és lélekkel siető készséget egyesíté a főegyház fönséges ivei alatt; az Isten oltáránál bemutatott áldozatában mindnyájunk imáját és óhajtását fejezé ki apostoli buzgalmú főpásztorunk; szivünk érzése égő és tiszta volt, mint a gyertyaláng, mely az oltáron lobogott, ájtatosságunkat híven jelképezte a tömjén szent füst­je, mely az oltárról ég felé emelkedett; a zászlók, mely alatt a széhek megjelentek, mind megannyi bi­zonyítékok voltak, hogy mi a csa­k. Apostoli Felsége iránti rendithetlen hűségünket bebizonyitandók, dia­dalmas büszke önérzettel seregtünk össze mindenko­ron. — Eszünkbe jutott ama határtalan öröm, ama nagy tolongó rendetlenségben is a legegyenesebben nyilatkozó őszinte szeretet, melylyel mi csak néhány hónap előtt felséges Urunkat, ugyanezen főegy­házban fogadtuk ; azon helyen imádkozott a Fejede­lem , hol most főpásztorunk érte különösen könyör­gött; akkor az öröm kitörése zajos, határtalan, elra­gadó — most a megindulás és hála kifejezése csen­des és megható volt, — de valamint az, úgy ez is igaz őszinte szívből fakadt. — A nunélt­ érsek hála­­ajtatosságot rendelt tartatni egész megyéjében, S hódoló érzelmeit még az nap kifejező polg. és kato­nai kormányzónk ő császári kir. Fenségéhez inté­­­zett iratában. — Mint halljuk, az egri főkáptalan és a város küldöttséget is rendelt Bécsibe, mely a min­denkor hű papságnak és Egernek őszinte hódolatát megvigyék Ő Felségéhez. Adja Isten, hogy mikorra fölérnek, Felséges Urunkat teljes egészségben ta­lálva tolmácsolhassák mindnyájunk őszinte hódolatát. _*__ Nagybánya , febr. 20. —­— A farsangot szerencsésen eltemettük , egy perez sem múlt el használatlanul, azért nincs mit fájlalnunk elenyésztés. Ritka nap tölt el a nélkül, hogy egy, vagy más helyt házi estély ne tartatott volna, s emellett a nyílt tánczestélynek sem voltunk szükiben; több zseb, mint szív zavarodott meg, mi­ért farsangunkat e tekintetben a legmeddőbbnek ne­vezhetni. Színészeink érkeztek, Pázmán ismét itt van társaságával, s közelebb a St. Tropezi úrnővel kezdték meg bérletöket, de a roppant kellemetlen esős idő miatt, nem igen zsúfolt színházi közönség előtt,­­ mint vidéki színészek, kiknek annyi áldo­zat­i életbajokkal kell küzdeniök, bizony megér­demlik a pártolást, s hiszem e részben nincs is elle­nünk panaszuk. F. hó 17-én Richelieu első párbaja adatott, Pázmánné a czímszerepet remekül adá, s a közönség méltó tetszését tapsviharban nyilvánítá. Komolyabb tárgyakat is érintünk : közelebb végez­tetett ki rögtön biróságilag Gyerhes Flóra nevű rab­ló , társa Erdélybe menekült, mint hazájába, a kö­rülmények igazolása szerint. Nem kisebb, sőt a tett­re nézve még borzasztóbb eset fordult elő a napok­ban , egy nőcseléd, titkon elszült gyermekét meg­fojtva elsikkasztó, de rajtaérezvén, a bűnös várja szigorú büntetését. Fordulnak elő kisebb nemű tol­­­vajlások is, s mint eddig, a rendőrség nyomára jött, a gonosz tett 14—15 éves gyermekek által űzetett, kik hasonlóul be vannak már fogva jutalmuk elvé­tele végett. Általában megjegyzendő, hogy soha a kihágások s vétségek annyira e vidéken elhatalmaz­va nem voltak, mint jelenben, úgy hogy nagyobb részt a bűntények feletti bíráskodás foglalja el a bí­róság idejét, de hála az égnek mind a mellett azok oly kisszerűek, hogy más vidékek eseményeivel nem is lehet öszvehasonlítani. A folyó évre ujonczaink száma 12, kiknek sors­húzás utjáni kiállítása m­ártius hó 1-jén lesz, mint tavai, úgy most is Nagybányáé kerület ujonczozó bi­zottmányának székhelye. — Adónk a f. évre követ­kezőleg van kivetve: személyes kereseti adó: 2759 ft. 10 kr. — Földadó: 1765 ft. 7 kr. — Szobaadó: 640 ft. — Jövedelmi adó: 634 ft. 30 kr. az országos, és úrbéri kárpótlási pótlékadó egyénenkénti kivetése szinte vége felé jár. A helyi hitvallású iskoláknak szokott évi espe­­resi látogatása a napokban megtörtént, mind az egy­ház ügyeinek kellő rendben találása, mind az isko­lák, s különösen a kisdedóvodát közelítő leányiskola növendékeinek készültsége, meglepték a vizsgáló küldöttséget. Bizony jó volna nekünk már egyszer arról gon­dolkoznunk, a­mink nincs, nincs pedig a többek közt kisdedóvónk, hiányát mindenki érzi, s mégis a már kicsinyben megvetett alaphoz járulni senki sem NEMZETI SZÍNHÁZ. Életenkint legalább egy uj drámát betanulni s előadni nem volna nagy feladat — a minthogy en­nek megoldása némely termékenyebb színházi idő­szakokban már meg is történt. — Azonban egy idő óta ezen eljárás helyett egészen más jött divatba. A régi darabokat uj szereposztással elevenítik fel, s a régi színészek helyeit új, azaz fiatalabb színészekkel váltogatják. Szóval, majdnem naponta arra taníta­nak bennünket a színházban, mint kell a régiből újat, s az újból régit csinálni. Shakespeare Lear-jének kelletinél hosszabb elő­adása után újabban ismét egypár, becscsel bíró ré­gi színmű hozatott szinre, nagyrészben új szerep­­osztással , Hugó Victor „Angel­o“-ja és Czakótól a „Kalmár és t e n g e r­é­s­z.“ Hogy magában a szerepek fölcserélése még valami különös vonszerő­­vel nem bír, tanúsítja a közönség csekély száma, mely a nevezett művek előadásakor valóban szem­beötlő volt. És azért a gyakori új szereposztás he­lyett , mi úgyszólván a régi daraboknak újrabetanu­­lása , czélszerű volna minél több eredeti és fordított újdonságot adni, mi legalább egyszer-kétszer szokott közönséget hozni. Egyébként is ezen új szereposztás a régi practicus kezelők részéről gyakran a legnagyobb tapintatlan­sággal , ezéltévesztett fonáksággal történik. Ilyen volt például, a Lear-ben Fáncsy egyik mesterszere­pét, Jágót, Tóthnak adni, a kedélyes, szende Cordé­­lia szerepét Latkóczynétól elvenni. — Ilyen volt az Angelo-ban Rodolfo olvadékony , érzelemdús szerel­mi szerepét Lendvay, vagy Szigeti helyett egy oly színészre bízni, ki szépen, szabatosan szaval, de a mondott szakmában nem képes feltalálni magát. A podesta szerepét Szentpétery helyett Szigetire tuk­málni , szinte nem a legszerencsésebb gondolat vola. Átalán véve nagyon rosz taktika Szentpéteryt a ko­moly szerepektől rendre megfosztani, mert habár a comikumban jelesebb ő,e téren is igen haszonvehető, sőt sok tekintetben pótolhatlan. — A szenvedélye­sen szerető Bragadini Katalin szerepében Latkóczyné helyett most Bulyovszkyné lépe föl, ki majdnem egé­szen, példányul vett előde modorában játszott, mi csak dicsőségére válik. Néha azonban , főleg az indulatosabb helyeken, nagyon is szaporázta beszé­dét, mi elődének szinte gyöngéi közé tartozik. — Jó­­kainé mint Thisbe gyönyörűen játszott, majdnem minden szava, majdnem minden tekintete megren­dítő hatást eszközölt s a szabályszerű szavalás és a hatalmas kifejezésü mimika tükréül szolgálhatott.— Tóth, Hornodéi szerepét szinte művészi felfogással ábrázoló. Február 25-én a drámai irodalmunkra nézve oly korán elhunyt Czakónak „Kalmár és tenge­rész“ czimü drámáját szinte uj szereposztással adák. — Ezen nevezetes mű az, melyet a költő min­denféle ellenséges akadályok, s kivált az akkori drá­­mabiráló választmány szűkkörü nézetei s elfogult­sága miatt sok ideig nem volt képes szinre hozni, s ezen mű az, mely később elvégre mégis előadatván, szerzőnek egyszerre koszorút tűzött homlokára, mind amellett, hogy hiányait a szigorúbb műitészet egy­­átaljában nem palástolgatá. — És valóban Czakó ezen színműve különbözik azon úgynevezett polgári drámák lelketlen gyártmányaitól, melyekben a költői teremtő­ erő- és ihletnek még csak nyomai sem lát­szanak, a mik csupán a nagy világi színpadok min­dennapi szükségeinek s a közönség ujsági élvvágyá­nak kielégítése végett vannak írva. Költőnk jelen művében a helyes alkotású szerkezettel, a fényes, fellengző dictióval, a magasabb szárnyalatú képze­lem nyilatkozataival, a mélyebb indulatok, viharzó szenvedélyek eleven és megható festése párosul. Az érzelem és eszme világának sokoldalú titkai tárvák fel itt élénkbe, anélkül, hogy áradozó érzelgések s inkább regénybe való reflexiókkal volnának azok el­burkolva. A nem egészen új, de az érdekes kidolgo­zás által sok tekintetben újjá idomított Cselekvény folyama, szétágazásai mellett is organikus egybe­­függésben van, s nem a drámai egység rovására fej­lődik ki előttünk, a­mint ennek ellenkezője sok fen­nen dicsőített színműben is feltalálható. E cselek­­vény a nagyobbára psychológiai mélységgel alkotott egyéni jellemek belső életének természetes kifolyása, szükséges következménye. Ezen, túlnyomólag uralkodó fénypontok mellett van e műnek gyenge oldala is , mi, nézetünk sze­rint leginkább a két testvér, a kalmár és a tenge­rész jelleme­ és tetteiben nyilatkozik. A vagyonos kalmár a sors véletlen csapása által tönkre jutván ( független lelkű s egyenes szivű öccse­, a tengerész­től azt kívánja, hogy ez az ő kedvéért, megsemmi­­sült anyagi jólétének helyreállítása végett egy gaz

Next