Pesti Napló, 1853. március (4. évfolyam, 892-917. szám)
1853-03-02 / 893. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 ,, — „ ,, A havi előfizetés , mint a szumonkinti eladás is megszűnt. Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. 893 Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogradtatnak el. Szerda, márt. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdí előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Telegraf tudósítások. Bécs, febr. 28. esti 7 ór. Ö cs.kir. Ap. Fesége egészségi állapotának javulása folytonos elöhaladásban van. Bécs, mart. 1. regg. 7 ór. Egy szende és tartós álom bekövetkezte előtt, legkisebb izgalom sem állott be többé. A látási tehetségnek a szemlélt tárgy feléres szoritkozása, mint közvetlen következménye a történt agyrázkódásnak,tetemesen alábbhagyott ugyan, azonban még egészen meg nem szűnt. 20 cs. kir. Ap. Felsége kórállapotának javulása oly szabályszerűen halad, miszerint mától kezdve csak egy orvosi jelentés adatandik ki. Seeburger, cs. kir. udv. tanácsos és házi orvos. Wattmann lovag, cs. kir. tanácsos és házi sebész. Budapest, febr. 28. A sors igazságot szolgáltatott. Az orgyilkos éltével bűnhődött. Habár méltán fáj is mindnyájunknak, hogy ily mély erkölcsi sülyedés e hon egyik szülöttjében megtestesülhetett, de mentve érezheti magát minden magyar azon aggodalomtól, mintha e merény magát a nemzetet beszennyezni képes volna. — Nemcsak az összes európai közvélemény, mely a sajtó utján nyilatkozott, elismeri, hogy egy fanatikusnak átokteljes tette fajunk történeti lovagias jellemén csorbát nem ejthet, hanem maga a megsértett Fejedelem is és az uralkodóház minden fenséges tagjai himeretlen szeretettel s gyengédséggel fogadják azon magyarországi küldöttségeket, melyek a megtámadt nemzeti becsület tisztaságára féltékenyen, sietnek az ország leyális érzelmeit , hűségét s fájdalmát a trón zsámolyához elvinni. Szerencséjére az emberiségnek, csak ritkán válik ki milliók közöl egy, ki hamis fogalmak, fanatikus rögeszmék, tudatlanság s társadalmi crisisek tusája s hatása alatt eltorzult phantasiája egyik dacinoni perczében törpe erejével a világ kerekei közé nyúlni merészel, s fellázadva a gondviselés által megállapított rend ellen, gyarló tehetetlensége közepett egy tőrrel a sorsot leigázhatni, a jövőnek irányát megszabhatni véli! A természet, mely művének fentartásáról gondoskodik, még az elmeromlottság ama képességének is határt szabott, melyből e veszedelmes önhittség és felfuvalkodás fakadni szokott, mert ha az emberi organismus ily elfajulása, ha a társadalmi sorompóknak vakmerő átugrására a lélek ily szilaj eltökélése könnyebben és gyakrabban megfoganszani tudna, akkor a társadalmak létét, az emberiség fejlődését és boldogságát néhány szörnyeteg a Gondviselés kezeiből rövid idő alatt kiforgatná, s lenne irtó, háború, embernek ember ellen, mig végre az utolsó fanatikus önmagát gyilkolná le rémületében, midőn a kipusztitott világ hátán egyedül hagyatva, a vadállatok közé látná magát száműzetve. A társadalmi főnek , a Fejedelmeknek tisztelete olyannyira természeti ösztön, és törvény, hogy azt még az emberhússal élő legvadabb népeknél sem látjuk áthágni. S épen azért, ily izolált merényi bűnül felróni nem lehet egy nemzetnek sem. Ész és erkölcs közös áldás, bűn és oktalanság közös átok az emberiségre, bármely faj gyermekében nyilatkozzék is az. Pest, mart. 1. po E lapok 891-ik számában a telegrafi tudósítások között volt közölve a hír, hogy az angol alsóház bizottmányi ülésen a zsidók parliament tagokká választhatása iránt tett indítványt 234 szavazattal 205 ellenében elfogadta. Angliában a zsidók teljes emancipációjához nem is hiányzik egyéb, mint a képesség az alsóház, az egyetemek s a község tanácsok tagjaivá választathatni; a más országokban még most is létező türelmetlenség egyéb kifolyásait az idő — anélkül, hogy a törvényhozás e részben közvetlen irányt adott volna — észrevétlenül eltörülte. Az ipar s a polgári foglalkozás minden ága nyitva áll előttük, sőt gyakorlatilag megalapított joggal is bírnak ingatlan javakat bírhatni. A parlamentből sem valami határozott törvény — de csupán ama körülmény által vannak kizárva, hogy a keresztyén eskü-formára nem esküdhetnek. A reformatio kora óta 1829-ig — hivatalnok, parliamenti vagy községtanácsi tag csak az lehetett, ki bizonyítványt hozott, hogy az angol egyház szokásai szerint ven részt az Úr vacsorájában. A mondott évben, midőn a katholikusok emancipáltattak Angliában , ezen úgynevezett „corporations and Testact“ visszavézetett, s az írott bizonyítvány helyett nyilatkozat kívántatik , mely szerint a községtanácsi hivatalra vagy a parliamenti tagságra jelöltnek „igazi keresztyén hitére“ (upon the true faith of a Christian) fogadnia kellett, hogy hivatali hatáskörét nem használandja fel az angol egyház rövidségére. Ily nyilatkozatot a zsidók természetesen nem adhatván, e módosítás csak a katholikusoknak len kedvező , s a zsidók a parliamentből és községtanácsból továbbá is kizárva maradtak. 1830. évben Grant Robert először indítványoza a teljes emancipációt, az indítványt azonban a többség, attól tartva nem fogadta el, hogy a gazdag zsidók e jogukkal — az elpusztult választókerületekben (rottenborough) az állam hátrányára visszaélhetnének. Ezen aggodalom a parliamenti reform behozatala s az elpusztult kerületek eltörlése által megszűnvén, Grant Robert 1833-ban a bilit az alsóházban keresztül vitte. Ekkor azonban a felső házban bukott az meg, a brit aristokratia ama féltékenységénél fogva, miszerint az mindazok jogegyenlősitését, kik nem az angol egyházhoz tartoznak, nemcsak vallási de politikai tekintetben is visszautasítani törekszik. Hasonló sorsot tapasztalt e bil később 1834, 1836 s következő években is, — az alsóház mindig elfogadá, a felső mindig elveté azt, s Peel Robert és Disraeli, Rothschild és a Baringek nyilvános és magán utáni törekvéseinek sem sikerült a lordokat engedékenységre bírni. A jelen viszonyok közt azonban több mint valószínű, hogy a felsőház nem szegülend többé e rendszabálynak ellene. Az ok nyilvánvaló. A zsidók e képesítése t. i. egy részét teszi a radikál párt által sürgetett parlamenti reformnak, mely — legalább ezen ülésszak alatt—a jelen engedmény által bevégzettnek volna tekinthető; míg ellenben a visszautasítás az ellenzéket oly izgalmakra ingerelhetné, melyek a választóképesség kiterjesztésének s a titkos szavazat megalapításának — szóval, a teljes reformnak követelése által ha nem is veszélyeztetni, de mindenesetre nehezíteni fogná a jelen minisztérium állását, melyet pedig — a radikálpárti politika ellenében a felsőház inkább támogatni mint gyöngíteni óhajt. S így Anglia ismét új bizonyságát adandja annak, hogy alkotmányos rendszere csendes de bizton haladó reform útján képes megállapítani oly intézményeket, melyeknek kiviteléért, más nemzeteknél százezrek vérébe és vagyonába kerülő forradalomra volt szükség , mint például Francziaországban, hol a zsidók teljes jogegyenlősége két — az 1791 és 1830-ki júliusi forradalomnak műve. Belgium és Holland kényszerűleg követte a szomszéd franczia irányzatot. Eger, febr. 22. 1853. A díszes egri főegyházból jövünk, melybe minket szeretett főpásztorunk emélt. Bartakovics Béla egri érsek urnák szózata hivott meg hálaajtatosságra. Urunk, a Cs. s apostoli királyunk ő Felsége életének megmentéséért. Mint halljuk, a t. ez. polgári, katonai és városi hatóságok fölszólító kérelme versenyezve találkozott a lelkes érsek megelőző hívásával, mindenki első akart lenni hálája lerovásában, s a mit főpásztorunk minden becsületes egri magyar őszinte kívánságának lenni tartott, az egy szivvel és lélekkel siető készséget egyesíté a főegyház fönséges ivei alatt; az Isten oltáránál bemutatott áldozatában mindnyájunk imáját és óhajtását fejezé ki apostoli buzgalmú főpásztorunk; szivünk érzése égő és tiszta volt, mint a gyertyaláng, mely az oltáron lobogott, ájtatosságunkat híven jelképezte a tömjén szent füstje, mely az oltárról ég felé emelkedett; a zászlók, mely alatt a széhek megjelentek, mind megannyi bizonyítékok voltak, hogy mi a csak. Apostoli Felsége iránti rendithetlen hűségünket bebizonyitandók, diadalmas büszke önérzettel seregtünk össze mindenkoron. — Eszünkbe jutott ama határtalan öröm, ama nagy tolongó rendetlenségben is a legegyenesebben nyilatkozó őszinte szeretet, melylyel mi csak néhány hónap előtt felséges Urunkat, ugyanezen főegyházban fogadtuk ; azon helyen imádkozott a Fejedelem , hol most főpásztorunk érte különösen könyörgött; akkor az öröm kitörése zajos, határtalan, elragadó — most a megindulás és hála kifejezése csendes és megható volt, — de valamint az, úgy ez is igaz őszinte szívből fakadt. — A nunélt érsek hálaajtatosságot rendelt tartatni egész megyéjében, S hódoló érzelmeit még az nap kifejező polg. és katonai kormányzónk ő császári kir. Fenségéhez intézett iratában. — Mint halljuk, az egri főkáptalan és a város küldöttséget is rendelt Bécsibe, mely a mindenkor hű papságnak és Egernek őszinte hódolatát megvigyék Ő Felségéhez. Adja Isten, hogy mikorra fölérnek, Felséges Urunkat teljes egészségben találva tolmácsolhassák mindnyájunk őszinte hódolatát. _*__ Nagybánya , febr. 20. —— A farsangot szerencsésen eltemettük , egy perez sem múlt el használatlanul, azért nincs mit fájlalnunk elenyésztés. Ritka nap tölt el a nélkül, hogy egy, vagy más helyt házi estély ne tartatott volna, s emellett a nyílt tánczestélynek sem voltunk szükiben; több zseb, mint szív zavarodott meg, miért farsangunkat e tekintetben a legmeddőbbnek nevezhetni. Színészeink érkeztek, Pázmán ismét itt van társaságával, s közelebb a St. Tropezi úrnővel kezdték meg bérletöket, de a roppant kellemetlen esős idő miatt, nem igen zsúfolt színházi közönség előtt, mint vidéki színészek, kiknek annyi áldozati életbajokkal kell küzdeniök, bizony megérdemlik a pártolást, s hiszem e részben nincs is ellenünk panaszuk. F. hó 17-én Richelieu első párbaja adatott, Pázmánné a czímszerepet remekül adá, s a közönség méltó tetszését tapsviharban nyilvánítá. Komolyabb tárgyakat is érintünk : közelebb végeztetett ki rögtön biróságilag Gyerhes Flóra nevű rabló , társa Erdélybe menekült, mint hazájába, a körülmények igazolása szerint. Nem kisebb, sőt a tettre nézve még borzasztóbb eset fordult elő a napokban , egy nőcseléd, titkon elszült gyermekét megfojtva elsikkasztó, de rajtaérezvén, a bűnös várja szigorú büntetését. Fordulnak elő kisebb nemű tolvajlások is, s mint eddig, a rendőrség nyomára jött, a gonosz tett 14—15 éves gyermekek által űzetett, kik hasonlóul be vannak már fogva jutalmuk elvétele végett. Általában megjegyzendő, hogy soha a kihágások s vétségek annyira e vidéken elhatalmazva nem voltak, mint jelenben, úgy hogy nagyobb részt a bűntények feletti bíráskodás foglalja el a bíróság idejét, de hála az égnek mind a mellett azok oly kisszerűek, hogy más vidékek eseményeivel nem is lehet öszvehasonlítani. A folyó évre ujonczaink száma 12, kiknek sorshúzás utjáni kiállítása mártius hó 1-jén lesz, mint tavai, úgy most is Nagybányáé kerület ujonczozó bizottmányának székhelye. — Adónk a f. évre következőleg van kivetve: személyes kereseti adó: 2759 ft. 10 kr. — Földadó: 1765 ft. 7 kr. — Szobaadó: 640 ft. — Jövedelmi adó: 634 ft. 30 kr. az országos, és úrbéri kárpótlási pótlékadó egyénenkénti kivetése szinte vége felé jár. A helyi hitvallású iskoláknak szokott évi esperesi látogatása a napokban megtörtént, mind az egyház ügyeinek kellő rendben találása, mind az iskolák, s különösen a kisdedóvodát közelítő leányiskola növendékeinek készültsége, meglepték a vizsgáló küldöttséget. Bizony jó volna nekünk már egyszer arról gondolkoznunk, amink nincs, nincs pedig a többek közt kisdedóvónk, hiányát mindenki érzi, s mégis a már kicsinyben megvetett alaphoz járulni senki sem NEMZETI SZÍNHÁZ. Életenkint legalább egy uj drámát betanulni s előadni nem volna nagy feladat — a minthogy ennek megoldása némely termékenyebb színházi időszakokban már meg is történt. — Azonban egy idő óta ezen eljárás helyett egészen más jött divatba. A régi darabokat uj szereposztással elevenítik fel, s a régi színészek helyeit új, azaz fiatalabb színészekkel váltogatják. Szóval, majdnem naponta arra tanítanak bennünket a színházban, mint kell a régiből újat, s az újból régit csinálni. Shakespeare Lear-jének kelletinél hosszabb előadása után újabban ismét egypár, becscsel bíró régi színmű hozatott szinre, nagyrészben új szereposztással , Hugó Victor „Angelo“-ja és Czakótól a „Kalmár és t e n g e rész.“ Hogy magában a szerepek fölcserélése még valami különös vonszerővel nem bír, tanúsítja a közönség csekély száma, mely a nevezett művek előadásakor valóban szembeötlő volt. És azért a gyakori új szereposztás helyett , mi úgyszólván a régi daraboknak újrabetanulása , czélszerű volna minél több eredeti és fordított újdonságot adni, mi legalább egyszer-kétszer szokott közönséget hozni. Egyébként is ezen új szereposztás a régi practicus kezelők részéről gyakran a legnagyobb tapintatlansággal , ezéltévesztett fonáksággal történik. Ilyen volt például, a Lear-ben Fáncsy egyik mesterszerepét, Jágót, Tóthnak adni, a kedélyes, szende Cordélia szerepét Latkóczynétól elvenni. — Ilyen volt az Angelo-ban Rodolfo olvadékony , érzelemdús szerelmi szerepét Lendvay, vagy Szigeti helyett egy oly színészre bízni, ki szépen, szabatosan szaval, de a mondott szakmában nem képes feltalálni magát. A podesta szerepét Szentpétery helyett Szigetire tukmálni , szinte nem a legszerencsésebb gondolat vola. Átalán véve nagyon rosz taktika Szentpéteryt a komoly szerepektől rendre megfosztani, mert habár a comikumban jelesebb ő,e téren is igen haszonvehető, sőt sok tekintetben pótolhatlan. — A szenvedélyesen szerető Bragadini Katalin szerepében Latkóczyné helyett most Bulyovszkyné lépe föl, ki majdnem egészen, példányul vett előde modorában játszott, mi csak dicsőségére válik. Néha azonban , főleg az indulatosabb helyeken, nagyon is szaporázta beszédét, mi elődének szinte gyöngéi közé tartozik. — Jókainé mint Thisbe gyönyörűen játszott, majdnem minden szava, majdnem minden tekintete megrendítő hatást eszközölt s a szabályszerű szavalás és a hatalmas kifejezésü mimika tükréül szolgálhatott.— Tóth, Hornodéi szerepét szinte művészi felfogással ábrázoló. Február 25-én a drámai irodalmunkra nézve oly korán elhunyt Czakónak „Kalmár és tengerész“ czimü drámáját szinte uj szereposztással adák. — Ezen nevezetes mű az, melyet a költő mindenféle ellenséges akadályok, s kivált az akkori drámabiráló választmány szűkkörü nézetei s elfogultsága miatt sok ideig nem volt képes szinre hozni, s ezen mű az, mely később elvégre mégis előadatván, szerzőnek egyszerre koszorút tűzött homlokára, mind amellett, hogy hiányait a szigorúbb műitészet egyátaljában nem palástolgatá. — És valóban Czakó ezen színműve különbözik azon úgynevezett polgári drámák lelketlen gyártmányaitól, melyekben a költői teremtő erő- és ihletnek még csak nyomai sem látszanak, a mik csupán a nagy világi színpadok mindennapi szükségeinek s a közönség ujsági élvvágyának kielégítése végett vannak írva. Költőnk jelen művében a helyes alkotású szerkezettel, a fényes, fellengző dictióval, a magasabb szárnyalatú képzelem nyilatkozataival, a mélyebb indulatok, viharzó szenvedélyek eleven és megható festése párosul. Az érzelem és eszme világának sokoldalú titkai tárvák fel itt élénkbe, anélkül, hogy áradozó érzelgések s inkább regénybe való reflexiókkal volnának azok elburkolva. A nem egészen új, de az érdekes kidolgozás által sok tekintetben újjá idomított Cselekvény folyama, szétágazásai mellett is organikus egybefüggésben van, s nem a drámai egység rovására fejlődik ki előttünk, amint ennek ellenkezője sok fennen dicsőített színműben is feltalálható. E cselekvény a nagyobbára psychológiai mélységgel alkotott egyéni jellemek belső életének természetes kifolyása, szükséges következménye. Ezen, túlnyomólag uralkodó fénypontok mellett van e műnek gyenge oldala is , mi, nézetünk szerint leginkább a két testvér, a kalmár és a tengerész jelleme és tetteiben nyilatkozik. A vagyonos kalmár a sors véletlen csapása által tönkre jutván ( független lelkű s egyenes szivű öccse, a tengerésztől azt kívánja, hogy ez az ő kedvéért, megsemmisült anyagi jólétének helyreállítása végett egy gaz