Pesti Napló, 1853. április (4. évfolyam, 918-942. szám)
1853-04-01 / 918. szám
Szerint kénytelen valók, az illető magas minisztériummal egyetértőleg F. urnak kinyilatkoztatni, miszerint az intézetbeni oktatással ezután megbízni nem lehet, ő igyekezett ismét visszajutni a főhgi szolgálatba, az intézetnek azonban méltó oka volt örvendeni azon, hogy F. úr ősszel az intézetből kilépett. Még több bizonyságot hozhatnék föl, melyek azonban személyét még súlyosabban találhatnák; úgy hiszem, elegendő teend, ha a mondottakhoz hozzá gondoljuk még a vak szenvedélyességet, hogy megérthessük , miszerint ez akart bilincseiből kiszabadulni. Aki azonban F.ur mindkét czikkét nyugodtan megolvasá, meg fogja vallani, hogy már ezekből is kitűnik , mikép őt tanítóul használni nem lehet. Mert jóllehet az intézetben két évig működött, munkáiból azonban nyilván látható, miszerint az intézet valódi czélját nem fogta föl, valamint arra sem képes, hogy ezen czélok elérése fölött okszerűen ítélhessen. És ezzel nyíltan és világosan kimondom , hogy nézetem szerint F. urat az intézet fölötti ítélet általában nem illeti, ő azonban azt állítja, miszerint az ő ítélete a közítélet is. Ez azonban albizottságának s öncsalódásainak egyike; lehetnek ugyan személyek , kik őt tévedéseiben megerősítik, de még annyira nem jutott a dolog , hogy az egész világ F. úrral egy trombitába fújjon. Én a tiszteletre legméltóbb egyénektől, ezek között saját előjárója és más főlgi hivatalnokoktól, az intézeti tanítóktól, — kiket ő úgy rajzol le , mint kik elöljáróinkkal a legellenségesebb lábon állanak , jóllehet ezek velem együtt kezet fogva az intézet fölvirágoztatásán működnek — az elismerés kétségbe nem vonható bizonyitványait nyertem, épen az F. ur által közölt megtámadások következtében, a tanulókat nem is említvén. Hihető volna-e, hogy a tanulók száma félévről félévre növekednek, s hogy épen a legderekabbak közölök teljes idejöket kitöltvén , igen elégedetten távoznának az intézetből, ha az F. ur által rajzolt nyomozó igazgatóság valóban fenállana. Azért is nem a támadó iránti tiszteletből, hanem hivatalos állásom parancsolta kötelességből, s az illető közönség iránti tiszteletből, mely maga is kívánja, hogy a részakaratú szemrehányások ténylegesen megcáfoltassanak , az utóbbi czikk főpontjainak fölvilágosításába bocsátkozom. (Vége köv.) AUSZTRIAI BIRODALOM, Mailand, mart. 19. A „Bilancia“ ily felirattal: ,Fejedelem és nép" következő tartalmú czikket közöl: „Minden, bármi politikai rendszerrel kormányzott államban a kormánynak a társadalmi test biztonsága és jóléte érdekében egy fenséges hivatást kell teljesítnie; de annak kellő teljesítésére minden osztálynak, melyekből a társadalom áll, önkéntes és őszinte öszszemunkálása szükséges. Bírjon bár a fejedelem angyali jósággal, lelki fenséggel és szeplőtelen tisztasággal , mégis, ha a társadalom tagjai, melynek javát szeme előtt tartja, saját romlottságukból vagy külálnokság által elcsábítva tekintélyének s hatalmának ellenszegülnek, ha neki csak ellenszenvvel engedelmeskednek, vagy épen parancsaival ellenmondásban működnek, sem az államot nem fogja foganatosan kormányozhatni, sem népeinek boldogságát megalapíthatni. Már maga az alattvalók hidegsége fáj a fejdelem szivének, ki szeretetét bő ragaszkodással viszonoztatva látni óhajtja. De ha az ellenszenv rendszeressé válik, vagy épen kihívó alakot ölt, mint kívánhassa akkor a fejedelem szive mindig alattvalóinak javát, s mint legyen azt képes valósítani ? „A leglényegesb tulajdon, melynek a népekben jóllétek biztosítására kiválólag uralkodni kell, bizalom a Fejedelem hatalmi tekintélyében s jótékony cselekvényeinek őszinte és ragaszkodásteljes viszonzása. „Közmondás : a szeretet viszont szeretetet szül; e mondat szintoly való az egymással egyenállásunkra, mint a fejedelem és alattvalók közti viszonylatokra alkalmazásában. „Innét világosan következik, hogy egy jó kormány fogalma igen szövevényes, hogy az és vele a népek boldogsága nem csupán magától a fejdelemtől függ. „Események a közelebb múlt években bebizonyíták előttünk e fájdalmas igazságot; nem szükséges ez eseményeket újonan fölemlítenünk, sőt szeretnék inkább, ha azok fölé a feledés fátyolét boríthatnók örökre. „Miután a nyílt lázadás fegyver hatalmával leküzdve volt, a még ki nem ábrándult s politikai áskálóktól felizgatott kedélyek szenvedő, rendszeres ellenállás terére kezdenek lépni; ez volt a forradalom második pázisa. Mindamellett az idegenség lassankint oszladozott, a szenvedőleges ellenállás megszűnt, a fejdelem hatalmi tekintélye mindinkább el len ismerve, s már közelgett azon boldog idő, melyben az atya fiait ismét megáldani, s a fejedelem, alattvalóinak őszinte szives hódolatát örömmel fogadni hajlandó vola. „Ekkor egy istentelen árulói összeesküvés a lombardiai főváros utczáit nemes és ártatlan vérrel fecskendezte be, s egy pillanat alatt semmivé tette a közjólétiét biztató szép reményeket, melyek már oly közel valának a megvalósuláshoz. „Az első ausztriai harczosnak nemes szive az ocsmány orgyilkosság hírére mint érczököl markolata alatt görcsösen szorult össze; a közvetlenül sújtott hadsereg igazságos haragja fellángolt; de megmutatta, mily alaposan ismeri hivatásának s a rendfenntartásra nyert küldetésének nagyságát; megmutatta pedig az által, hogy csupán s egyedül az árulókkal éreztette hatalma erejét. Mi már egy korábbi alkalommal kinyilatkoztattuk s most itt ismételjük, az ausztriai katona a bátorság, fegyelem és nagylelkűség oly tanújeleit adta, hogy azok korunk történetében el nem enyészhetők fognak maradni. „Ezen ocsmányságokat egy még sokkal borzasztóbb s utálatosabb bűntény követte; csak kevésben múlt, hogy magában a birodalom fővárosában ő Felségének a Császárnak becses élete az ifjúság virágjában s a legszebb remények közepett meg nem semmisült. „Isten csodatevőleg tartá meg a fejedelem életét s megtartá azt valamennyi népe leyális és mélyen érzett szeretetének, melyeket boldogítani az ő kétségtelen műve leend. „A katonákon elkövetett s Ausztria fejedelmén megkisérlett orgyilkosság oly iszonyú gonosztett, melyhez hasonlót a történet nem mutathat föl. „A katona az ausztriai birodalomban karja, a császár pedig szelleme a rendnek. „Elvetemültek a kart le akarák vágni s a szellemet megölni ; de Isten nem engedé meg, s igy a kar növekedett erővel fogja a forradalmon a végső csapást megtenni; a szellem pedig még nagyobb tevékenységgel a roszokat ismét jóvá tenni, miket a titkos társulatok szédelgése a népekre hozott. „A példátlan elvetemültség ténye tökéletes ellentétét idézte elő azon hatásnak, melyet a gonoszok eszközölni reménylettek. „Lángolóbb bizalommal és lojalitással, mint bármikor azelőtt, csoportoznak össze a népek fejedelmük körül; ő azon alapzat, melyen a társadalom minden javai, a vallás, család és tulajdon, nyugosznak. Rablás és agyonverés volt a mazzinista orgyilkosok szándéka; utalom és biztonság fekszik a viszszaállított rendben. Ki lesz oly bolond, hogy kövesse az orgyilkosokat s magáévá tegye az őrjöngő tant, mely szerint: ölni kell, hogy a pártütés elve elevenen fentartassék ? „A kérdés világos, mivel a szélsőségek tisztán kijelölvék és semmi kétséget nem szenvednek. A forradalom az ő gyalázatos erőszakoskodásaival a gyilokvasat saját testébe döfte. Minden becsületes ember, minden birtokos, minden pap, minden becsületes és szorgalmas kézműves kell hogy engesztelhetlen ellenségévé legyen, miután csak gyilkosság és rablásra nyújt kilátást, miután nyomor és romlás azon perspektívák, melyekkel a kalmárnak és iparosnak kedveskedik. Valahol csak a gyilok leszen bíróvá, s a rablás az egyenlőség és testvériség eszközéül szolgál, ott mindenütt az erény és ártatlanság ismertetik el bűnösnek s esik áldozatul. „Az igazság támaszunk, midőn azt állítjuk, hogy mindazok, kik 1848-dik év előtt a császári tekintély ellen fenekedtek, most benne a társadalom egyetlen még fenmaradt mentőhorgonyát tekintik ; mi szilárdul meg vagyunk győződve, miszerint a lombardiai nép ezentúl, minden alkalmat meg fog ragadni, hogy cselekvények által tiszteletet és hálát tanúsítson nagylelkű fejdelmének tekintélye iránt. „Meglátogatva annyi csapások által, s az 1848- diki év átkos csalódásaiból kiábrándulva, e nép megtanulta ismerni azon örvény mélységét, hova a pártütés szelleme sodorta, egybegyűjtötte a tapasztalás keserű gyümölcseit, s meggyőződött, hogy üdvöt, biztonságot és jólétet csak nagylelkű Fejdelme iránti korlátlan bizalomban és ragaszkodásban képes találni. „Ezen meggyőződés bennünk azon hiedelmet kelti, hogy Lombardiában ezentúl minden politikai felforgatás előtt az ajtók bezáródtak.“ KÜLFÖLD. Francziaország Paris, mart. 25. — A franczia sajtónak a keleti ügybeni magatartása különböző. A kormánylapok eleitől kezdve biztossággal léptek föl; a Constitutionnel még azt is állítá, hogy Anglia érdekei forognának fel. Ezen nézettől most elállottak, s azon remény őket fejezik ki, hogy a viszály békésen fog kiegyenlíttetni. A köztársasági lapok sokkal harcziasabban lépnek föl, úgy látszik, hogy szeretnék a háborút Oroszország ellen , de csak azon esetben, ha Angliával együttműködnének. A Presse Törökország fölosztásáról mit sem akar tudni, egyenesen ugyan nem veti el ezen eszmét, de oly feltételeket tűz ki, melyektől ha Törökország létezése vagy nemlétezésének függenie kell, Törökország még jó sokáig élhet. A párisi lapok közöl az Univers legharcziasabb. Ez természetes is, mert Oroszország követelései vallásos érdekeket illetnek. Az Univers nem akar tudni a protestáns Angliával a szövetségről, fölszólítja a franczia kormányt, hogy egyedül is védje jogait és ne engedjen. Oroszországnak, ha Francziaország erélyesen lép föl, engednie kell, mert nem mer Francziaország ellen háborút kezdeni. A legitimista lapok gúnyosan lépnek föl. Anélkül , hogy előre tudni lehetne a dolgok kimenetelét, úgy vélekednek, hogy a viszály békésen fog kiegyenlítetni , s Oroszország követeléseinek eleget tesznek. Nézetüket Francziaország elszigeteltségére alapítják , minthogy szövetségese nincsen, mindenben meg kell egyeznie. A legitimista sajtó magaviseletét is könnyen indokolhatni, kivált ha az Assemblée nationalet meghallgatjuk, mely a legitimita királyok érdemeit hordja föl. XVIII. Lajos afrikai hódításait, a spanyol hadjáratot stb. fölemlegeti. És miért tehette mindezt XVIII. Lajos ? azért, mert Európa bízott benne. Francziaország most egyedül áll, mint állott I. Napóleon alatt, kinek buknia kellett, mert nem volt a continensen szövetségese. Anglia most Francziaországot nem támogatja , Ausztria ki van elégítve. Szemére veti a kormánynak, hogy Konstantinápolyban alkudozik, ahelyett hogy Sz.Pétervárott a czár igazságszeretetéhez fordult volna; legalább az lett volna következménye , hogy keleten a görögök és katholikusok hasonló jogokban részesülnének. Francziaország nem szándékozik különállólag föllépni , de azt sem tűri, hogy más különállólag lépjen föl. A republikánus Siécle, a legitimista lapokkal ellenkezőleg, De la Cour utasításairól így nyilatkozik : „Ezek, mondja a Siécle, Törökországra nézve , melynek épségét és függetlenségét erélyesen védelmezi, igen kedvezők. Egy a keleten lévő franczia ügynökökhez intézett körirat által mindnyájoknak tudtul adatik , hogy Francziaország az 1841 -ki jul. 13-ai kötést, melynél fogva a Törökország épségét illető kérdésekben collectiv beavatkozás állíttatott meg, fentartani akarja. Ügynökeinknek ez értelemben kell konstantinápolyi képviselőinket támogatni. Hozzáteszik, mikép De la Cour utasításai Bourqueney és Lavalette volt konstantinápolyi követek jelenlétében szerkesztettek. Marseillei tudósítások szerint, a franczia hajóhadnak mart. 23-án kellett elindulnia, a tengerpartokon dühöngött vihar a 21-ként elindulást akadályozván. Marseillebe megérkezett a Cao nevű gőzcorvette De la Cour fölvételére, ki magával két tüzértisztet is viszen, kik ideiglenesen török szolgálatba parancsoltattak. Spanyolország, Madrid, mart. 20. — Ugy látszik, mikép a kevésszámú , azonban erélyes követkamrai ellenzék a kormány cselekvényeire befolyást fog gyakorolni. Roncai, mikép előde, visszatántorogni kezd azon lépéstől, melyet a reactio részére előre tett. Az anyakirálynő iránti barátságos viszony halni kezdett, a miniszterelnök bátorságát veszti, hogy még tovább is segítségére szolgáljon annak, ki néhány év óta minden haladást és javítást megakaszt. Roncainak nincs többé kedve tárczájának megtartására. Ezt egy bizodalmas barátja előtt kinyilatkoztatta. Ezért már tegnap miniszteri változásról beszéltek , bár ideje még nem érkezett el, azonban ha elérkezik is, váratlanul nem fog történni. A kormány a szigorú sajtótörvényt enyhítni kívánja , s nem akar több vitát hallani felőle. A lapok most alig tartalmaznak egyebet, mint a kamarai vitákat, melyek a lap hasábjait megtöltik. Ha a kormány, a kamara hozzájárulása nélkül fogna ilyen lépést tenni, a közvélemény előtt nagyon emelkednék, és az államcsinyteli félelem, mi a népet remegésben tartja , tökéletesen elenyésznek. Madrid, márt. 23. — A követkamara mai ülésében egy törvényjavaslat terjesztetett elő, mikép a kormány az adó fölszedését folytathassa. Salamanca kedvező tudósításokat hozott Londonból az ott kötött kölcsön tárgyában. A börze a hírre mindjárt emelkedni kezdett. Madridból következő érdekes történetet beszélnek: Miraflores marquis, ki korossága daczára, mint lovag megfordul gyakorta a királyi Palotában kézcsókolás végett, a minap a királynőt meglátogatván, ettől igen barátságosan fogadtatott. A királyné kérdezé tőle a többi között, mit tart az ország a kormány jelen politikájáról. Miraflores egész őszinteséggel így felelt: „Az ország helyzete igen komoly; máskép nem segíthetni a bajon, csak úgy, ha az anyakirályné 63 Rianzares herczegnek (az anyakirályné férjének) tudtul adatik, hogy hagynák el Spanyolországot. A királyné ezen merész nyilatkozat után, mely a jelenlevőkre nagy hatást tett, megilletődve érzé magát. Még aznap este Miraflores marquisnak meghagyatott, hogy a palotákban ne mutassa magát, Rianzanes herczeg pedig egy levelet irt hozzá, melyben fölkérte: adná okát a királynő előtt tett nyilatkozatának. Amarquis ezt válaszolta : „Midőn én ő felsége előtt úgy nyilatkoztam, irántai ragaszkodásomat tanusitám,s midőn királyném parancsának engedelmeskedem, az ország közvéleménye viszhangja és tolmácsává tettem magamat.“ Ezen esemény, mint mondják, nagy sensatiót okozott. Olaszország, Nápoly. Innen írják az Indep. bergenek, mikép a kormány , daczára hogy a csend meg nem zavartatik, a legnagyobb óvatossági rendszabályokat használja. A katonai szemlék gyakoriak , a czirkáló csapatok szorgalmasan járnak , és a rendőrség nagy tevékenységet fejt ki. Turin, mart. 21 — Az A. A. Z. levelezőjének véleménye szerint, az osztrák jószág-lefoglalási rendeletnek nem volna egyéb czélja, mint a menekülteket arra bírni, hogy hazájukba térjenek vissza. A katonai hatóságok a menekültek kérdezősküdéseire jó indulattal feleltek, s tudtul adák, mikép a lefoglalás mindjárt megszűnik, mihelyt visszatérnének. Ezen kedvezésből mindazok, kik piemonti polgárjoggal bírnak, magukat most kirekesztetteknek tekintik. Van azonban egy körülmény, mi a turini kormánynak némi zavart okoz. A franczia kormány a lefoglalás illető minden eddigi közleményekre mit sem felelt, és hallgat. Guiche herczeg, az új franczia követ, ki a turini udvarhoz kineveztetett, Stuttgartból Párisba hivatott, azonban még mindig itt mulat. Némelyek úgy vélekednek, mikép Napóleon Lajos a menekültek ezen kérdésében a bécsi udvarral egyetértene, s véleményöket a párisi udvar hallgatása és a hivatalos lapok nyilatkozatával igazolják. Helvétia, Mart.21. A B a s ee r Z.szerint Ausztriának a szövetségtanács erélyes jegyzékérel válaszfelelete , akárminő hír szerint, egy hajszálnyival sem könnyíti a jelen helyzetet. A sajtó különbözőleg szól a dolgok állásáról. A Bemer Z. a népet és hatóságokat fölhívja, hogy háborúra készüljenek, és a népet a nyilvánosság útján értesítni kell a veszély nagyságáról. A Bund ellenben úgy vélekedik, mikép mind a hadsereg kiállítása, mind a szövetséggyűlés összehívása éretlen rendszabály volna. Ausztria utóbbi jegyzékénél fogva Helvétia kedvezőbb állapotban van. — Párisi hírek szerint, Helvétia Ausztriávali viszályában Francziaországot közbenjárásra szólította volna föl, s ez kész volna a kívánságnak eleget tenni. Bern, mart. 22. A szövetségtanács ultimátuma holnap indíttatik el a bécsi kabinethez; a mai ülésben vitatták meg a válaszfeleletet. Átalában azt hiszik , mikép e kérdés békésen fog kiegyenlíttetni. Druey a Nouvvaud. egyik czikkében ezt mondja : a bécsi kabinet jegyzékéből kivehetni, mikép mihelyt a szövetségtanács rendszabályait tudni fogja , a ressini határok irányában a régi viszonyok helyreállíttatnak. A szövetségtanács csendesen működve igyekszik megmutatni, hogy Ausztria bizalmára magát méltónak mutassa. Azon tanítói állomások , melyek a kapucinusok kiűzése által megüresedtek, lombardi menekültek által pótoltatnak. Dufour tábornok is nyilatkozott a jelen helyzet fölött. A luezerni tisztek egyesületéhez intézett válaszában így nyilatkozott: „Remélem, hogy helyreállásom nemsokára bekövetkezik, és ha a haza, a jelen fenyegető veszélyek között fiait védelemre hiná föl, a nemes zászló alá állva, szerencsésnek érezném magam bajtársaim között örömeiket és veszélyeiket osztva, szerencsésnek, midőn láttam , hogy egyesülten készek véreket egy szent ügyért ontani. Jelszavam az leend, ami az önöké: „Függetlenség és szabadság! “ Nagybritannia, London, mart. 26. Ma délben a külügyhivatalban kabinettanács tartatott. Lord Palmerston sietve érkezett meg Brightonból a városba, hogy a tanácskozáson jelen lehessen. A török-orosz ügy mibenlétének részletei még ma sem tudhatók. A „Chronicle“ tudósítása, hogy a török követség Párisban a Menzikoff-féle feltételek elfogadásáról értesítetett, nem valósult. Az „Advertiser“ párisi levelezője szerint az angol kormány felhagyott minden , a török részére kedvező demonstrációval. Lord Cowley t. i. egy sürgönyt vett, melyben lord Aberdeen a franczia kormánynak jelenti, hogy ő Rose ezredest szinte mint lord Stratfordot (?) defavouálja. Hir szerint Dundas admiral is oda utasitatott, térne vissza Máltába ha már a sik tengerre szállt volna. — Bankkimutatás. A forgalomban lévő jegyek 288,330 f. sziggel csökkentek s jelenleg 21,464,880 fontot tesznek; az érczkészlet 184,836 f. sz-gel szaporodott, s összesen 19,163,146 f. sz. értékű. A börze ma nem igen élénk volt, az árfolyam azonban maradt, sőt a consulok kissé szökkentek is, miután a keleti kérdés békés végződése annyi mint bizonyos, s a bankkimutatás egészen kielégítő. Oroszország. A lengyel határszélről, mart. 20. Az Orosz-és Lengyelországból érkező hírek fenyegetőbbek mint valaha, s a katonai hatóságok rendszabályai e híreket még inkább ápolják. A Varsóban lakó tüzértábornok Harbunoff felhívást intézett azokhoz, kik a tüzérséghez kellő anyagokat szállítani kívánnak. Az árcsökkentés ápril 15—18-án lesz. A lengyel erősségek tüzérsége, úgy szinte a többi tüzérségi kerületek is szabályszerű állapotba helyeztetnek. A futárok szánjai villámgyorsasággal suhannak el egymás mellett a Varsó és Sz. Pétervár közötti úton. Paskewitsch herczeg távollétében a Lengyelország fölötti legfőbb katonai hatalom az ősz Gorczakow herczeg táborkari fő kezeiben van. Törökország: Az „O. D. P.“ konstantinápolyi levelezője a természetben tavaszt, a nemzetéletben őszt lát, se várost kelet hervadó rózsájának nevezi. Minden lépten gondolkodó és aggodalmas arczczal találkozik itt az ember — írja, — minden ajk ezt kérdi: „ne war ne sok ? (mi újság ?) Miért jött Miklós czár rendkívüli követe ?“ mikre „bakabum“ (majd meglátjuk) vagy „e perezben semmi különös“ a felelet. A helyzet szokatlanságát még jobban kiemeli a sok, különféle külsejű orosz megjelenése, kik különben itt ritkán láthatók. Csaknem minden katonai tiszti fokozat úgy szinte a polgári hivatalok is képviselve vannak a négy hadihajón érkezett vendégek s a követséghez tartozó egyének által E sok orosz látása már magában is temérdek kérdezősködésre ad okot, mit jelentsen Menzikoff herczeg küldetése ? Ezt azonban megtudni eddig még csak igen kevésnek sikerült. E gyanításokból származott hírek közé tartozik az, hogy a herczeg czárjának a szent helyek iránti kivonatairól a Portánál már nyilatkozott volna. E hírt igazolják az ide érkező levelek, melyek szerint az orosz kormány elhatározta, mindenek előtt ezen ügyet végezni be. Azt is hozzáteszik, hogy ha e kivánatok nem teljesítetnének, a czár igénybe veendi az orthodox egyháznak eddigelé el nem törült szerződéseken alapuló előjogait, s a herczeg, korlátlan teljhatalmához képest a seregek előnyomulására kiadandja a parancsot, s ekkor békés után minden további tárgyalás megszakad. így beszélnek mindenütt, az Oroszországgal határos török tartományokban is, hol az orosz foglalásra minden órán készen vannak. Azt is állítják, hogy Miklós czár egyúttal Ouwaroff tábornokot szinte ezen ügy végzésére Párisba küldte. E szerint a szenteírért kezdendő vita egyszerre minden ponton megnyílt. Franczia és Oroszország a Porta által előidézett bonyodalmat hihetőleg ez utóbbinak rovására fogják megoldani. Igen nevezetes volna — jegyzi meg végül e levelező — ha a szent sír, Krisztus sírjának kérdése, egyszersmind Törökország és a muzulmánok sírjának kérdésévé válnék.