Pesti Napló, 1853. április (4. évfolyam, 918-942. szám)

1853-04-01 / 918. szám

Szerint kénytelen valók, az illető magas minisztérium­mal egyetértőleg F. urnak kinyilatkoztatni, miszerint az intézetbeni oktatással ezután megbízni nem lehet, ő igyekezett ismét visszajutni a főhgi szolgálatba, az intézetnek azonban méltó oka volt örvendeni azon, hogy F. úr ősszel az intézetből kilépett. Még több bizonyságot hozhatnék föl, melyek azonban személyét még súlyosabban találhatnák; úgy hiszem, elegendő teend, ha a mondottakhoz hozzá gondol­juk még a vak szenvedélyességet, hogy megérthes­sük , miszerint ez akart bilincseiből kiszabadulni. A­ki azonban­ F.­ur mindkét czikkét nyugodtan megol­­vasá, meg fogja vallani, hogy már ezekből is kitű­nik , mikép őt tanítóul használni nem lehet. Mert jóllehet az intézetben két évig működött, munkáiból azonban nyilván látható, miszerint az intézet valódi czélját nem fogta föl, valamint arra sem képes, hogy ezen czélok elérése fölött okszerűen ítélhessen. És ezzel nyíltan és világosan kimondom , hogy nézetem szerint F. urat az intézet fölötti ítélet általá­ban nem illeti, ő azonban azt állítja, miszerint az ő ítélete a közít­élet is. Ez azonban albizott­­ságának s öncsalódásainak egyike; lehetnek ugyan személyek , kik őt tévedéseiben megerősítik, de még annyira nem jutott a dolog , hogy az egész világ F. úrral egy trombitába fújjon. Én a tiszteletre leg­méltóbb egyénektől, ezek között saját előjárója é­s más főlgi hivatalnokoktól, az intézeti tanítóktól, — kiket ő úgy rajzol le , mint kik elöljáróinkkal a legellenségesebb lábon állanak , jóllehet ezek velem együtt kezet fogva az intézet fölvirágoztatásán mű­ködnek — az elismerés kétségbe nem vonható bi­zony­itványait nyertem, épen az F. ur által közölt megtámadások következtében, a tanulókat nem is említvén. Hihető volna-e, hogy a tanulók száma félévről félévre növekednek, s hogy épen a legde­rekabbak közölök teljes idejöket kitöltvén , igen elégedetten távoznának az intézetből, ha az F. ur által rajzolt nyomozó igazgatóság valóban fenállana. Azért is nem a támadó iránti tiszteletből, hanem hivatalos állásom parancsolta kötelességből, s az illető kö­zönség iránti tiszteletből, mely maga is kívánja, hogy a részakaratú szemre­hányások ténylegesen megc­áfoltassanak , az utóbbi czikk főpontjainak fölvilágosításába bocsátkozom. (Vége köv.) AUSZTRIAI BIRODALOM, Mailand, mart. 19. A „Bilancia“ ily felirattal: ,Fejedelem és nép" következő tartalmú czikket közöl: „Minden, bármi politikai rendszerrel kormányzott államban a kormánynak a társadalmi test biztonsága és jóléte érdekében egy fenséges hivatást kell telje­­sítnie; de annak kellő teljesítésére minden osztálynak, melyekből a társadalom áll, önkéntes és őszinte ösz­­szemunkálása szükséges. Bírjon bár a fejedelem an­gyali jósággal, lelki fenséggel és szeplőtelen tiszta­sággal , még­is, ha a társadalom tagjai, melynek ja­vát szeme előtt tartja, saját romlottságukból vagy kül­álnokság által elcsábítva tekintélyének s hatal­mának ellenszegülnek, ha neki csak ellenszenvvel engedelmeskednek, vagy épen parancsaival ellen­mondásban működnek, sem­ az államot nem fogja foganatosan kormányozhatni, sem népeinek boldog­ságát megalapíthatni. Már maga az alattvalók hi­degsége fáj a fejdelem szivének, ki szeretetét bő ra­gaszkodással viszonoztatva látni óhajtja. De ha az ellenszenv rendszeressé válik, vagy épen kihívó ala­kot ölt, mint kívánhassa akkor a fejedelem szive mindig alattvalóinak javát, s mint legyen azt képes valósítani ? „A leglényegesb tulajdon, melynek a népekben jóllétek biztosítására kiválólag uralkodni kell, biza­lom a Fejedelem hatalmi tekintélyében s jótékony cselekvényeinek őszinte és ragaszkodásteljes vi­szonzása. „Közmondás : a szeretet viszont szeretetet szül; e mondat szintoly való az egymással egyenállásunkra, mint a fejedelem és alattvalók közti viszonylatokra alkalmazásában. „Innét világosan követke­zik, hogy egy jó kor­mány fogalma igen szövevényes, hogy az és vele a népek boldogsága nem csupán magától a fejdelemtől függ. „Események a közelebb múlt években bebizonyíták előttünk e fájdalmas igazságot; nem szükséges ez eseményeket újonan fölemlítenünk, sőt szeretnék in­kább, ha azok fölé a feledés fátyolét boríthatnók örökre. „Miután a nyílt lázadás fegyver hatalmával le­küzdve volt, a még ki nem ábrándult s politikai ás­­kálóktól felizgatott kedélyek szenvedő, rendszeres ellenállás terére kezdenek lépni; ez volt a forradalom második p­ázisa. Mindamellett az idegenség lassan­­kint oszladozott, a szenvedőleges ellenállás megszűnt, a fejdelem hatalmi tekintélye mindinkább el len is­merve, s már közelgett azon boldog idő, melyben az atya fiait ismét megáldani, s a fejedelem, alatt­valóinak őszinte szives hódolatát örömmel fogadni hajlandó vola. „Ekkor egy istentelen árulói összeesküvés a lom­bardiai főváros utczáit nemes és ártatlan vérrel fecs­kendezte be, s egy pillanat alatt semmivé tette a közjólétiét biztató szép reményeket, melyek már oly közel valának a megvalósuláshoz. „Az első ausztriai harczosnak nemes szive az ocs­­mány orgyilkosság hírére mint ércz­ököl markolata alatt görcsösen szorult össze; a közvetlenül sújtott hadsereg igazságos haragja fellángolt; de megmu­tatta, mily alaposan ismeri hivatásának s a rend­­fenntartásra nyert küldetésének nagyságát; megmu­tatta pedig az által, hogy csupán s egyedül az áru­lókkal éreztette hatalma erejét. Mi már egy korábbi alkalommal kinyilatkoztattuk s most itt ismételjük, az ausztriai katona a bátorság, fegyelem és nagylel­kűség oly tanújeleit adta, hogy azok korunk törté­netében el nem enyészhetők fognak maradni. „Ezen ocsmányságokat egy még sokkal borzasz­tóbb s utálatosabb bűntény követte; csak kevésben múlt, hogy magában a birodalom fővárosában ő Felségének a Császárnak becses élete az ifjúság vi­rágjában s a legszebb remények közepett meg nem semmisült. „Isten csodatevőleg tartá meg a fejedelem életét s megtartá azt valamennyi népe leyális és mélyen érzett szeretetének, melyeket boldogítani az ő két­­ségtelen műve leend. „A katonákon elkövetett s Ausztria fejedelmén megkisérlett orgyilkosság oly iszonyú gonosztett, melyhez hasonlót a történet nem mutathat föl. „A katona az ausztriai birodalomban karja, a csá­szár pedig szelleme a rendnek. „Elvetemültek a kart le akarák vágni s a szellemet megölni ; de Isten nem engedé meg, s igy a kar nö­vekedett erővel fogja a forradalmon a végső csapást megtenni; a szellem pedig még nagyobb tevékeny­séggel a roszokat ismét jóvá tenni, miket a titkos társulatok szédelgése a népekre hozott. „A példátlan elvetemültség ténye tökéletes ellen­tétét idézte elő azon hatásnak, melyet a gonoszok eszközölni reménylettek. „Lángolóbb bizalommal és lojalitással, mint bár­mikor azelőtt, csoportoznak össze a népek fejedel­mük körül; ő azon alapzat, melyen a társadalom minden javai, a vallás, család és tulajdon, nyugosz­­nak. Rablás és agyonverés volt a mazzinista orgyil­kosok szándéka; utalom és biztonság fekszik a visz­­szaállított rendben. Ki lesz oly bolond, hogy köves­se az orgyilkosokat s magáévá tegye az őrjöngő tant, mely szerint: ölni kell, hogy a pártütés elve ele­venen fentartassék ? „A kérdés világos, mivel a szélsőségek tisztán ki­­jelölvék és semmi kétséget nem szenvednek. A for­radalom az ő gyalázatos erőszakoskodásaival a gyi­­lokvasat saját testébe döfte. Minden becsületes em­ber, minden birtokos, minden pap, minden becsületes és szorgalmas kézműves kell hogy engesztelhetlen ellenségévé legyen, miután csak gyilkosság és rab­lásra nyújt kilátást, miután nyomor és romlás azon perspektívák, melyekkel a kalmárnak és iparosnak kedveskedik. Valahol csak a gyilok leszen bíróvá, s a rablás az egyenlőség és testvériség eszközéül szol­gál, ott mindenütt az erény és ártatlanság ismertetik el bűnösnek s esik áldozatul. „Az igazság támaszunk, midőn azt állítjuk, hogy mindazok, kik 1848-dik év előtt a császári tekintély ellen fenekedtek, most benne a társadalom egyetlen még fenmaradt mentőhorgonyát tekintik ; mi szilár­dul meg vagyunk győződve, miszerint a lombardiai nép ezentúl, minden alkalmat meg fog ragadni, hogy cselekvények által tiszteletet és hálát tanúsítson nagy­lelkű fejdelmének tekintélye iránt. „Meglátogatva annyi csapások által, s az 1848- diki év átkos csalódásaiból kiábrándulva, e nép meg­tanulta ismerni azon örvény mélységét, hova a párt­ütés szelleme sodorta, egy­begyűjtötte a tapasztalás keserű gyümölcseit, s meggyőződött, hogy üdvöt, biztonságot és jólétet csak nagylelkű Fejdelme iránti korlátlan bizalomban és ragas­zkodásban képes ta­lálni. „Ezen meggyőződés bennünk azon hiedelmet kelti, hogy Lombardiában ezentúl minden politikai felfor­gatás előtt az ajtók bezáródtak.“ KÜLFÖLD. Francziaország Paris, mart. 25. — A fran­czia sajtónak a keleti ü­gybeni magatartása különböző. A kormánylapok eleitől kezdve biztossággal léptek föl; a Constitutionnel még azt is állítá, hogy Anglia érdekei forognának fel. Ezen nézettől most elállottak, s azon remény őket fejezik ki, hogy a viszály békésen fog kiegyenlíttetni. A köztársasági lapok sokkal harcziasabban lép­nek föl, úgy látszik, hogy szeretnék a háborút Oroszország ellen , de csak azon esetben, ha Angliá­val együtt­működnének. A Presse Törökország fölosztásáról mit sem akar tudni, egyenesen ugyan nem veti el ezen eszmét, de oly feltételeket tűz ki, melyektől ha Törökország létezése­ vagy nemlétezé­sének függenie kell, Törökország még jó sokáig élhet. A párisi lapok közöl az Univers legharczia­­sabb. Ez természetes is, mert Oroszország követe­lései vallásos érdekeket illetnek. Az Univers nem akar tudni a protestáns Angliával a szövetségről, fölszólítja a franczia kormányt, hogy egyedül is védje jogait és ne engedjen. Oroszországnak, ha Francziaország erélyesen lép föl, engednie kell, mert nem mer Francziaország ellen háborút kezdeni. A legitimista lapok gúnyosan lépnek föl. A­nél­kül , hogy előre tudni lehetne a dolgok kimenetelét, úgy vélekednek, hogy a viszály békésen fog ki­egyenlítetni , s Oroszország követeléseinek eleget tesznek. Nézetüket Francziaország elszigeteltségére alapítják , minthogy szövetségese nincsen, minden­ben meg kell egyeznie. A legitimista sajtó magavi­seletét is könnyen indokolhatni, kivált ha az As­­semblée nationalet meghallgatjuk, mely a legitimi­ta királyok érdemeit hordja föl. XVIII. Lajos afrikai hódításait, a spanyol hadjáratot stb. fölemlegeti. És miért tehette mindezt XVIII. Lajos ? azért, mert Európa bízott benne. Francziaország most egyedül áll, mint állott I. Napóleon alatt, kinek buknia kellett, mert nem volt a continensen szövetségese. Anglia most Francziaországot nem tá­mogatja , Ausztria ki van elégítve. Szemére veti a kormánynak, hogy Konstantinápolyban alkudozik, a­helyett hogy Sz.­Pétervárott a czár igazságszere­­tetéhez fordult volna; legalább az lett volna követ­kezménye , hogy keleten a görögök és katholikusok hasonló jogokban részesülnének. Francziaország nem szándékozik kü­lönállólag föl­lépni , de azt sem tűri, hogy más különállólag lép­jen föl. A republikánus Siécle, a legitimista lapokkal ellenkezőleg, De la Cour utasításairól így nyi­latkozik : „Ezek, mondja a Siécle, Törökországra nézve , melynek épségét és függetlenségét erélyesen védelmezi, igen kedvezők. Egy a keleten lévő fran­czia ügynökökhez intézett körirat által mindnyájok­nak tudtul adatik , hogy Francziaország az 1841 -ki jul. 13-ai kötést, melynél fogva a Törökország ép­ségét illető kérdésekben collectiv beavatkozás állít­tatott meg, fentartani akarja. Ügynökeinknek ez értelemben kell konstantinápolyi képviselőinket tá­mogatni. Hozzáteszik, mikép De la Cour utasítá­sai Bourqueney és Laval­ette volt konstantiná­polyi követek jelenlétében szerkesztettek. Marseillei tudósítások szerint, a franczia hajó­hadnak mart. 23-án kellett elindulnia, a tengerpar­tokon dühöngött vihar a 21-ként elindulást akadá­lyozván. Marseillebe megérkezett a C­a­­­o nevű gőzcorvette De la Cour fölvételére, ki magával két tüzértisztet is viszen, kik ideiglenesen török szolgálatba parancsoltattak. Spanyolország, Madrid, mart. 20. — Ugy lát­­szik, mikép a kevésszámú , azonban erélyes követ­kamrai ellenzék a kormány cselekvényeire befolyást fog gyakorolni. R­o­n­c­a­­­i, mikép előde, visszatán­torogni kezd azon lépéstől, melyet a reactio részére előre tett. Az anyakirálynő iránti barátságos viszony halni kezdett, a miniszterelnök bátorságát veszti, hogy még tovább is segítségére szolgáljon annak, ki néhány év óta minden haladást és javítást megakaszt. R­o­n­c­a­­­inak nincs többé kedve tárczájának meg­tartására. Ezt egy bizodalmas barátja előtt kinyilat­koztatta. Ezért már tegnap miniszteri változásról be­széltek , bár ideje még nem érkezett el, azonban ha elérkezik is, váratlanul nem fog történni. A kormány a szigorú sajtótörvényt enyhítni kí­vánja , s nem akar több vitát hallani felőle. A la­pok most alig tartalmaznak egyebet, mint a kamarai vitákat, melyek a lap hasábjait megtöltik. Ha a kormány, a kamara hozzájárulása nélkül fogna ilyen lépést tenni, a közvélemény előtt nagyon emel­kednék, és az államcsinyteli félelem, mi a népet remegésben tartja , tökéletesen elenyésznek. Madrid, márt. 23. — A követkamara mai ülésében egy törvényjavaslat terjesztetett elő, mi­kép a kormány az adó fölszedését folytathassa. Sa­lamanca kedvező tudósításokat hozott Londonból az ott kötött kölcsön tárgyában. A börze a hírre mind­járt emelkedni kezdett. Madridból következő érdekes történetet beszél­nek: Miraflores marquis, ki korossága daczá­ra, mint lovag megfordul gyakorta a királyi Palotá­ban kézcsókolás végett, a minap a királynőt meg­látogatván, ettől igen barátságosan fogadtatott. A királyné kérdezé tőle a többi között, mit tart az ország a kormány jelen politikájáról. Miraflores egész őszinteséggel így felelt: „Az ország helyzete igen komoly; máskép nem segíthetni a bajon, csak úgy, ha az anyakirályné 63 Rianzares herczegnek (az anyakirályné férjének) tudtul adatik, hogy hagy­nák el Spanyolországot. A királyné ezen merész nyilatkozat után, mely a jelenlevőkre nagy hatást tett, megilletődve érzé ma­gát. Még az­nap est­e Miraflores marquisnak meghagyatott, hogy a palotákban ne mutassa magát, Rianzanes herczeg pedig egy levelet irt hozzá, melyben fölkérte: adná okát a királynő előtt tett nyi­latkozatának. A­marquis ezt válaszolta : „Midőn én ő felsége előtt úgy nyilatkoztam, irántai ragaszkodá­somat tanusitám,s midőn királyném parancsának en­­gedelm­eskedem, az ország közvéleménye viszhangja­ és tolmácsává tettem magamat.“ Ezen esemény, mint mondják, nagy sensatiót okozott. Olaszország, Nápoly. Innen írják az Indep. berge­nek, mikép a kormány , daczára hogy a csend meg nem zavartatik, a legnagyobb óvatossági rendszabályokat használja. A katonai szemlék gya­koriak , a czirkáló csapatok szorgalmasan járnak , és a rendőrség nagy tevékenységet fejt ki. Turin, mart. 21 — Az A. A. Z. levelezőjének véleménye szerint, az osztrák jószág-lefoglalási ren­deletnek nem volna egyéb czélja, mint a menekülte­ket arra bírni, hogy hazájukba térjenek vissza. A katonai hatóságok a menekültek kérdezősküdéseire jó indulattal feleltek, s tudtul adák, mikép a lefogla­lás mindjárt megszűnik, mihelyt visszatérnének. Ezen kedvezésből mindazok, kik piemonti polgárjoggal bírnak, magukat most kirekesztetteknek tekintik. Van azonban egy körülmény, mi a turini kormány­nak némi zavart okoz. A franczia kormány a lefog­lalás illető minden eddigi közleményekre mit sem felelt, és hallgat. G­u­i­c­h­e herczeg, az új franczia követ, ki a turini udvarhoz kineveztetett, Stuttgart­ból Párisba hivatott, azonban még mindig itt mulat. Némelyek úgy vélekednek, mikép Napóleon Lajos a menekültek ezen kérdésében a bécsi udvarral egyetértene, s véleményöket a párisi udvar hallga­tása­ és a hivatalos lapok nyilatkozatával igazolják. Helvétia, Mart.21. A B a s e­­­e r Z.szerint Ausztriá­nak a szövetségtanács erélyes jegyzékérel válaszfele­lete , akárminő hír szerint, egy hajszálnyival sem könnyíti a jelen helyzetet. A sajtó különbözőleg szól a dolgok állásáról. A Bemer Z. a népet és ható­ságokat fölhívja, hogy háborúra készüljenek, é­s a népet a nyilvánosság útján értesítni kell a veszély nagyságáról. A B­u­n­d ellenben úgy vélekedik, mi­kép mind a hadsereg kiállítása, mind a szövetség­­gyűlés összehívása éretlen rendszabály volna. Ausz­tria utóbbi jegyzékénél fogva Helvétia kedvezőbb ál­lapotban van. — Párisi hírek szerint, Helvétia Ausz­­triávali viszályában Francziaországot közbenjárásra szólította volna föl, s ez kész volna a kívánságnak eleget tenni. Bern, mart. 22. A szövetségtanács ultimátuma holnap indíttatik el a bécsi kabinethez; a mai ülés­ben vitatták meg a válaszfeleletet. Átalában azt hi­szik , mikép e kérdés békésen fog kiegyenlíttetni. Druey a Nouv­­vaud. egyik czikkében ezt mondja : a bécsi kabinet jegyzékéből kivehetni, mi­kép mihelyt a szövetségtanács rendszabályait tudni fogja , a ressini határok irányában a régi viszonyok helyreállíttatnak. A szövetségtanács csendesen mű­ködve igyekszik megmutatni, hogy Ausztria bizal­mára magát méltónak mutassa. Azon tanítói állo­mások , melyek a kapucinusok kiűzése által m­eg­­üresedtek, lombardi menekültek által pótoltatnak. Dufour tábornok is nyilatkozott a jelen helyzet fölött. A luezerni tisztek egyesületéhez intézett vá­laszában így nyilatkozott: „Remélem, hogy helyre­állásom nemsokára bekövetkezik, és ha a haza, a jelen fenyegető veszélyek között fiait védelemre hiná föl, a nemes zászló alá állva, szerencsésnek érez­­ném magam bajtársaim között örömeiket és veszé­lyeiket osztva, szerencsésnek, midőn láttam , hogy egyesülten készek véreket egy szent ügyért ontani. Jelszavam az leend, a­mi az önöké: „Függetlenség és szabadság! “ Nagybritannia, London, mart. 26. Ma délben a külügyhivatalban kabinettanács tartatott. Lord Palmerston sietve érkezett meg Brightonból a város­ba, hogy a tanácskozáson jelen lehessen.­­ A török-orosz ügy mibenlétének részletei még ma sem tudhatók. A „Chronicle“ tudósítása, hogy a török követség Párisban a Menzikoff-féle feltételek elfogadásáról értesítetett, nem valósult. Az „Adver­tiser“ párisi levelezője szerint az angol kormány fel­hagyott minden , a török részére kedvező demon­­strációval. Lord Cowley t. i. egy sürgönyt vett, mely­ben lord Aberdeen a franczia kormánynak jelenti, hogy ő Rose ezredest szinte mint lord Stratfordot (?) defavouálja. Hir szerint Dundas admiral is oda uta­sitatott, térne vissza Máltába ha már a sik tengerre szállt volna. — Bankkimutatás. A forgalomban lévő jegyek 288,330 f. sziggel csökkentek s jelenleg 21,464,880 fontot tesznek; az érczkészlet 184,836 f. sz-gel sza­porodott, s összesen 19,163,146 f. sz. értékű.­­ A börze ma nem igen élénk volt, az árfolyam azonban maradt, sőt a consulok kissé szökkentek is, miután a keleti kérdés békés végződése annyi mint bizonyos, s a bankkimutatás egészen kielégítő. Oroszország. A lengyel határszélről, mart. 20. Az Orosz-és Lengyelországból érkező hírek fenyegetőbbek mint valaha, s a katonai hatóságok rendszabályai e híreket még inkább ápolják. A Var­sóban lakó tüzér­tábornok Harbunoff felhívást intézett azokhoz, kik a tüzérséghez kellő anyagokat szállítani kívánnak. Az árcsökkentés ápril 15—18-án lesz. A lengyel erősségek tüzérsége, úgy szinte a többi tüzérségi kerületek is szabályszerű állapotba helyeztetnek. A futárok szánjai villámgyorsasággal suhannak el egymás mellett a Varsó és Sz. Pétervár közötti úton. Paskewitsch herczeg távollétében a Lengyelország fölötti legfőbb katonai hatalom az ősz Gorczakow herczeg táborkari fő kezeiben van. Törökország: Az „O. D. P.“ konstantinápolyi le­velezője a természetben tavaszt, a nemzetéletben őszt lát, se várost kelet hervadó rózsájának nevezi. Minden lépten gondolkodó és aggodalmas arczczal ta­lálkozik itt az ember — írja, — minden ajk ezt kérdi: „ne war ne sok ? (mi újság ?) Miért jött Mik­lós czár rendkívüli követe ?“ mikre „bakabum“ (majd meglátjuk) vagy „e perezben semmi különös“ a fe­lelet. A helyzet szokatlanságát még jobban kiemeli a sok, különféle külsejű orosz megjelenése, kik kü­lönben itt ritkán láthatók. Csaknem minden katonai tiszti fokozat úgy szinte a polgári hivatalok is kép­viselve vannak a négy hadi­hajón érkezett vendégek s a követséghez tartozó egyének által E sok orosz látása már magában is temérdek kérdezősködésre ad okot, mit jelentsen Menzikoff herczeg küldetése ? Ezt azonban megtudni eddig még csak igen kevésnek sikerült. E gyanításokból származott hírek közé tartozik az, hogy a herczeg czárjának a szent helyek iránti kivonatairól a Portánál már nyilatkozott volna. E hírt igazolják az ide érkező levelek, melyek szerint az orosz kormány elhatározta, mindenek előtt ezen ügyet vé­gezni be. Azt is hozzá­teszik, hogy ha e kivánatok nem teljesítetnének, a czár igénybe veendi az ortho­dox egyháznak eddigelé el nem törült szerződéseken alapuló előjogait, s a herczeg, korlátlan teljhatalmá­hoz képest a seregek előnyomulására kiadandja a parancsot, s ekkor békés után minden további tár­gyalás megszakad. így beszélnek mindenütt, az Oroszországgal határos török tartományokban is, hol az orosz foglalásra minden órán készen vannak. Azt is állítják, hogy Miklós czár egyúttal Ouwaroff tá­bornokot szinte ezen ügy végzésére Párisba küldte. E szerint a szent­eírért kezdendő vita egyszerre min­den ponton megnyílt. Franczia­ és Oroszország a Porta által előidézett bonyodalmat hihetőleg ez utóbbinak rovására fogják megoldani. Igen nevezetes volna — jegyzi meg végül e levelező — ha a szent sír, Krisz­tus sírjának kérdése, egyszersmind Törökország és a muzulmánok sírjának kérdésévé válnék.

Next