Pesti Napló, 1853. május (4. évfolyam, 943-965. szám)

1853-05-01 / 943. szám

Balatonmellék, apt. 21. Veszprémzalai levelek. V. Az egész ereje , a központitott részek erősségétől függvén, államerőditési tekintetben nincs kívánatosabb, mint hogy a községi erők lehetőleg szilárditassanak, mit legbiztosabban a község belügyei vezetésének czélszerűbb rendezése által eszközölhetni. A hajdani községigazgatási rendszerben lényeges hiba volt az ellenőrködés hiánya — minek következtében a jövedelmek hűtlenül kezeltettek, s a legjövedelmezőbb birtokú helységben is a kiadási összeg — ha túl nem haladó — legalább fölözé a bevéti összeget, s birtokszaporító tevőleges jövedelmi érték egyik évről a más évre igen ritkán ment át. Az ily visszaélés megszüntetése, a községi ügyek lélekismeretesebben leendő vezetése tekintetéből a veszprémi politikai hatóság megkezdő a községrendezés nagy munkáját, s az elöljáróság működését ellenőrzendő , minden helységben bizalmi férfiakat nevezett ki, kik a helység lelkészei s tekintélyes egyéniségei közöl jeleltettek ki. Ezek képviselendik a népet, érdekeit ezek védendik az elöljáróság netaláni törvényellenes működései ellenében, az egész községet tárgyazó ügyekben ezek adandnak elhatárzó véleményt a község összes tagjai nevében — miután jelenleg az egész községet tanácskozmányba öszszegyűjteni nem lehet, ezek kisérendik őrszemekkel a helység jövedelmes kezelését. Óhajtható volna, ha Zalában is mielőbb megkezdetnék a községek rendezése, mi hogy nemsokára mégis fog kezdetni, s a kinevezendő bizalmi férfiak hatályos közremunkálása által növekedendik a községek anyagi s szellemi jólléte — tisztviselőink erélyessége s belátásától bizton várjuk és reméljük. Az ujonczállítás Veszprém megyében újból megkezdetett , — mint általánosan hírlik — az ujonczkötelezettség 20—26 évesekre fog kiterjesztetni. Időjárásunk jelenleg is télies — ha egyik órában nap süt, már a másikban förgeteg, fagyasztó vihar, hideg eső növeli az aggodalmat, mit e sajátlagos — legidősb emberek emlékét is túlhaladó-időjárás okoz. A tavaszi földek nagy részben vetetlenek, sok földben a korábbi meleg napokban elhintett mag megtejesedett, az őszi vetések — főleg Barnag környékén— megpenészesedtek s vesző félben vannak, s a gaz tulsúlyulag — elnyomólag burjánzik fel. Ez az oka annak, hogy az eleség ára emelkedni kezd — mig az életfentartásra elmulhatlanul nem kivántató bor ársülyedetben van, s 13—14 fton kell akóját jelenleg 12 váltó forinton is kaphatni. Legdrágább azonban a takarmány , s ha az időjárás kedvezőbb nem leend, ha a tél uralmát tavaszuralom nem váltandja föl, sok marha és birka éhen veszend el. A széna mázsájáért venni szándékozók 12—13 váltó forintot ígérnek, s nem kapnak sehol. A fó árpaszalma egy árú a szénával. Még a hároméves rozsszalmát is szecskává metszetik, s mérceszámra 30 kron veszik. Sok helyen a rosz épületek szalmatetejét szedik le, éhség gyötört marháikkal megetetendők. Tóth-Vázsonyban s Szent-Gálon zöldelő fagyöngyöt szednek össze az erdőkön , általa marháikat a folytonosan várt — de beköszönni mindeddig nem tudott — tavasz kinyiltáig biztositandók. Szent- Gálon némely tehetős birtokosok a hó elolvadta után saját földeikre hajták ki birkáikat, hogy a rajtok levő vetés etetése által meneküljenek a kártól, mi takarmányhiány következtébeni éhenveszésük által anyagi erejök egyik lényeges részét fenyegető .... s az elöljáróság által megbírságoltattak. Jelen viszonyok közt e megbírságolást nem kárhoztatni nem lehet. Tekintetbe kell venni mindig az időt s körülményeket, mi más esetben nem volna megengedhető, ily esetben elnézést igényel, és annyival inkább, mert önvetésekre hajtatván ki a nyájt, általa senki jogán sérelem nem követtetett el. Vámoson — Veszprém mellett — egészen megfordítva áll a dolog. Ott oly időjáráskor is, mikor takarmányhiányról senki nem panaszkodhatik, vetéseken barangolnak a birkanyájak, még pedig nemcsak magáén a tulajdonosén, hanem mindenkién egyaránt , s főleg tavasz nyiltakor — a vetésnek vizenyős s puha földbe tiprása által jelentékeny kárt okoznak. Saját földén ám tegye kiki azt, mi neki tetszik — bár államgazdászati szempontból még az a fölötti jognak is megvannak határai, — de más vetését letipratni, idegen termesztő reményének nagy részét megsemmíteni, s e jogsérelemmel kapcsolatban levő viszszaélést büntetetlen hagyni, behunyt szemmel nézni .... annyi, mint a nem korlátozás semlegességével helyeselni mások jogainak megcsorbithatását. aj viszszaélések megszüntetésére, a termesztő osztály jogain elkövetett ilynemű sérelmek orvoslására legbiztosabb gyógyszer a tagosztálynak mielőbbi behozatala.—Ha a tagosztály eszméje minden helységben uralkodói hatalomra lép, s ennek létesültével az egyesek magánbirtokai egymástól tagosítva elkülöníttetnek, akkor mindenki tetszésileg használhatja illetékét — anélkül , hogy saját földéről a szükség kényszerítő hatalma következtében vetésre hajtott marhái behajtatnának , s anélkül, hogy bárki is ki volna téve azon kellemetlen hatású lehetőségnek , hogy törvényes birtokán tenyésztett terményét mások marháikkal leetethetnék, s összetiportatnák. Ittaink jelenleg is átkozottul rosszak. Még csak tűrhető — ha valaki országúton utazik, mert a tisztiviselőség erélyes buzgalma mindent — mi lehető — elkövet azoknak mielőbbi jó karba helyezésére .... de jaj annak, ki országutvonalba nem eső egyik helységből másikbal menésre határozza magát. A természet alkotta, soha nem javított , őseredeti roszaságán kivül a süppedékek s fakadékok által összevissza rongált mellék útvonalon hasig sülyednek a lovak, úgy hogy sokan kényszerültek kifogni lovaikat, s a kocsit it szikkadatig ott hagyni a körülölelő posványtengerben. S resz it mellé még éhségsanyart, lábukon megállni is alig tudó lovak!... Boldog, ki otthon ülhet, s a körülmények hatalma által utazni nem kényszerittetik. Zalában a tisztviselőség könnyitni akarván a székhelyhez távol eső falvak lakói útlevélhez juthatását, a tapolczai járás közig, főbírája Vargha Lajos fölhivá a hivatalkörébe eső helységek elöljáróit az útlevelet váltani akaró egyének bizonyítványai összeszedése s hozzá leendő beküldésére, hogy az útlevélnek egyszerrei kiadatását, s biztos után az illetők kezébei juttatását költségkimélőleg eszközölhesse. így hát valahára csakugyan föl leszünk mentve azon teher súlya alól — mi eddig a Zala-Egerszeghig fáradást s vele kapcsolatban állt idővesztést igénylett útlevélhez juthatással volt összekötve. Érezvén azon erkölcsi kötelességet , melynek hatászó erejénél fogva mindenki ugyan, de különösen a társadalom lelki nyavalyái, erkölcsi betegségei orvoslatára hivatott levelező az igazságnak hódolni tartozik, veszprém-zalai I-ső levelem e pontjára vonatkozólag : „az értelmileg kiképzett, erkölcsileg képzetlen osztályból oly egyének lépnek föl az iró ellen, kik ha hatalmukban állna, oly helyre tétetnék, hol — mint ők kifejezők magokat — sem toll, sem tenta, sem papiros nincs“ ünnepélyesen nyilvánítom : miután az egyén, ki e nyilatkozatnak többek előtt történtéről értesített, értesítését jelenleg visszavoná; — s miután az egyén, ki e nyilatkozat tételével előttem bevádoltatott, sokkal tisztább jellemű, sem mint ily nyilatkozat tőle származhatott volna — mit az értesítőnek önmagávali következetlensége, állításának önmaga általi visszavonatása,s az általa gyanúsítottnak ez általi fényes igazoltatása eléggé tanúsít... a hibás értesítés következtében méltatlanul gyanúsított egyén jellemének tisztasága, érzelmeinek szeplőtlenségéről épen úgy nem kétkedhetik az olvasó közönség, mint nem kételkedik az őt múltból ismerő, s az ellene emelt vád alaptalanságáról tökéletesen meggyőződött. V ö n ö c k y. (Lapszemle.) Presburger Zeitung, ápril 28. Ezen lap „Communal-Obstbaumschulen“ czím alatt egy I-számu czikket hoz, melyben előrebocsáttatván a gyümölcsfatenyésztés hiánya egyszersmind szüksége Magyarországban, terv közöltetik, mikép lehetne községeinkben a gyümölcsfatenyésztést jó sikerrel életbe léptetni. Minthogy a helységi tanitók s még inkább a lelkészek úgyszólván azon egyetlen emberek, kik a falukon a fatenyésztéssel foglalkoznak , czikkiró jónak látja, ha minden község lelkésze a helyben létesítendő faiskola felügyelőjévé tétetnék s a közigazgatási hivatal közbenjárásával a népség arra hivatnék, hogy küllegelőjéből — a lakosság és földterület mennyiségéhez aránylag — néhány holdat faiskolának szánjon. A kihasított föld kellően előkészítettén a létesített faiskolából minden lakos ingyen kapna annyi élővesszőt, amenyire szüksége volna. Minden megyei székhelyen egy-egy nagyobbszerű minta-faiskolát kellene állítani, mint például Nagyszombatban már tényleg van is, így szaporodnék aztán, minek oly nagy fogytában vagyunk , a nemzeti tőke is. Mi teljesen osztozunk az érdemes czikkíró óhajtásaiban s nagyon szükségesnek tartjuk a pomologiának országszertei felvirágoztatását, kivált az annyira elhanyagolt, gazdag alföldön ,hanem bátorkodunk óhajtásához azon mi óhajtásunkat csatolni, bár a magas kormány e fontos ügyet magáévá tenné s rendeletileg eszközöltetné a faiskolák felállíttatását egész Magyarországban. A dolog oly természetű, hogy azt magán ügynek tekinteni vagy életbe léptetését csak egyes buzgó férfiak és hivatalnokok jóakaratára bízni épen nem elegendő. Talákoznának, kik lendítenének valamit az ügyben, s találkoznának fájdalom, kik nem tennének semmit. Nézetünk szerint tehát itt a magas kormánynak saját tekintélyével kell, mégpedig tettleg fellépni, csak így várhatjuk a szép czél biztos kieszközölhetését. XII. Azon pillanatban, midőn Bourgueil úr kocsija Roland ezredes udvarába robogott, ez utóbbi, Maurice őrnagygyal együtt, kamrájában elzárkózva íróasztal előtt ült és irt. Az őrnagy fájdalmas- leverten nyugtató barátján szemét. Az ezredes több levél lepecsételése után, egyet közölök az őrnagynak adott át ezen szavakkal : „Ha sikerülend Paula nyomait feltalálnod, ez itt legalább biztosítandja mind az ő, mind gyermekei sorsát.“ „Félek , hogy minden már késő. Mert ismétlem neked, barátom, hogy midőn ma estve padláskamrájába mentem, ő ezt már két órával előbb elhagyta volt, még pedig, mint a háziak beszélek, mintegy tébolyodottan; gyermekét magával vive, de még kis batyuját is , melyben fehérneműje volt. Egyébiránt ígérem , hogy mindjárt holnap elkezdem a legszorgosabb kutatásokat.“ „Számolok rá, kedves Maurice-om. — Ami ezen leveleket illeti, juttasd az illetőkhöz.“ „Meglesz.“ Ezután az ezredes egy jó nagy ládácskára mutatván , ekkép folytatá : „Mindazon leveleket, melyek a ládácskában vannak , égesd el; itt a kulcs hozzá. „El fogom égetni.“ „Adja isten, hogy emlékem oly könnyű legyen szeretőimnek, mint ezen levélkék hamva leend /“ téve hozzá az ezredes mosolylyal. „Rajta, Maurice".“ mondá azután, és felkelt: „Kocsirobogást hallottam, bizonyosan Bourgueil úré. Nekem is megvannak sejtelmeim, valamint neked. •— Valóban, különös ! A lipcsei csata napján és ma — helyesen sejtettél. Tudod-e, Maurice, hogy a véletlenség néha oly csodálatos módon viszi a gondviselés szerepét, hogy az ember szinte megfélemedhetnék, ha csak parányi gyávaság van is benne ? — Mert, hogy röviden megmondjam, bizonyos vagyok benne, hogy e nemtelen mészárlás életembe kerülend.“ „Abban nem lehetsz bizonyos. Én erőnek erejével szegültem ellen ezen párbajnak. De te akarod. Itt nincs mit tenni.“ „Először is már megígértem azon dühönöznek, hogy elfogadom a harczot, szavamat vissza nem vehetem többé. Azután meg ő nem akar máskép megüíni; könnyen azt gondolnák, hogy bizony félek.“ „Az egész világ tudja, hogy a megtestesült bátorság vagy.“ „Az mindegy ! De ő engem durván megsértett. Nekem elégtét kell, és jobban szeretem így, mint sehogy.“ „Te az ő sértéseit sértésekkel viszonoztad. Most már nem tartoztok egymásnak. Ha Ő megöl téged, ez rám nézve borzasztó; ha te Ölöd meg őt, ez rád nézve borzasztó. A késsel lemészárolt embernek emléke mindenhová üldözni fog. Végy magadnak bátorságot e párbaj visszautasítására: ez neked vezeklésül szolgálandó „Ugyan hagyd el, Maurice. Várjon te magad követnéd-e adott tanácsodat, ha az én helyemen volnál?“ „Ha nem, úgy neked sem tanácsolnám.“ „Te nem vínál ?“ „Nem.“ „Mivel már mondod, elhiszem. De nekem nincs meg ezen bölcsészetem.“ „Fájdalom, hogy nincs!“ „Biz isten, fájdalom! Mert meg vagyok győződve, hogy mint a kutya fogok seöletni. De mit is gondolsz, hogyan az ördögbe forgassam e hentes fegyvert ? Értek-e hozzá ? Most, midőn haragom már elpárolgott, most sem , de sohasem tudnám e szerencsétlen embert hidegvérűleg legyilkolni, ő pedig őrjöngő hatalommal fog rám törni .... Nekem nem lesz szívem, döféseit viszonozni. Látod, Maurice, ezen ember keblében pokolnak kell lenni, hogy ilyen párbajt gondolhatott ki!“ „Azt hiszem is, hogy keblében a pokol van.“ „Annyi bizonyos, — az ő helyén magam sem cselekedném máskép, talán még gonoszabb volnék. Szegény ember! Bizony ez borzasztó lehet rá nézve. — De mi lett, Maurice? Hogyan? te könnyezesz?" téve hozzá Roland ezredes, szeretettel megszorítva barátja kezét. „Nem daczoltunk-e mi ketten együtt húszszor is a halállal ? Nem lehetett volna-e már Spanyolországban egy szerzetes tőrének áldozatul esnem ? És valóban,“ folytatá az ezredes nevetve, „e szegény vastag ember egészen úgy néz ki, mint azon ördöngös dühönczök Spanyolországban. Éj, teringettél! Maurice! — legyen hát jó kedved !“ „Mindez rettenetes . Rettenetes és kárhozatos! Szivem megtört, így meghalni — mert hiszen ez nagyon lehetséges, — alig harminczéves korodban! Holott személyes tulajdonaid által még oly sokra!“ De itt az őrnagy maga szakitá félben szavait, kezével végig ment nedves szemén, s csak ezt ismétlé : „Mondom neked, hogy rettenetes !“ „Eh ! Én sokat éltem, sokat élveztem , sokat szerettem, sokat hadakoztam .... Oh mi szép a háború ! És ennélfogva, Maurice, katonai becsületemre mondhatom, hogy téged kivéve az egész világról igen könnyen lemondok. Azonban mégis sajnálnom kell, igen igen sajnálnom, hogy a szegény Bourgueil aszszonyt nyomon férje hatalmában kell visszahagynora. Becsületemre, nem hittem volna, hogy oly komolyan veendi a szerelmet. Aztán meg — vigyen el a manó ! — nem is tartottam magamat érdemesnek oly átengedő szerelemre. Látod, engem a pajzánság el nem vakít. — Szegény asszony ! ... Ez a gyáva, ez a kegyetlen Bourgueil mit akar várjon vele kezdeni ? — Azon másikban, a késemberben, van legalább vad érv, hanem ez a Bourgueil hideg és gonosz, mint a kígyó, —és kénytelen vagyok reszketni felesége sorsáért. Valóban érzem, Maurice, lelkiismeretem e részben vádol, — de csak is e részben. Hanem — mit tehetnék én ez órában ? — Semmit.“ „Semmit,“ válaszolt az őrnagy mélyen megindulva és keserűen. „Semmit sem tehetsz. Úgy vagy, mint én, ki ez utolsó pillanatban éretted szenvedek és még sem találok semmit, mit neked mondhatnék. Mi haszna szavamnak? A roszat úgysem lehet jóra változtatni. — Bátorságodat nem Szükség erősítgetnem; ami pedig vallásodat illeti, te a véletlent, a megsemmisülést hiszed.“ „Az örök alvást, ha úgy akarod, Maurice! — Rajta hát ! — A földben lefekszem, elalszom és alszom egyfolytában.“ „Épen azért kénytelen vagyok lelkem fájdalmának daczára mondani: Mit tehetek én éretted? Semmit — semmit !“ „Hogyhogy semmit ? — Hát az semmi, ha azon perezben, midőn örök alvásra hajtom le fejemet, hallhatom szavadat: Jó éjszakát, régi bajtársam!“ (Folytatjuk.) AUSZTRIAI BIRODALOM, Bécs, ápril. 24. A hivatalos „Wiener Zig“most közli kineveztetését gr. Rechberg-Rothenlöwen Bernhard , cs. k. valóságos titkos tanácsosnak, ki rendkívüli küldetéssel adatik gróf Radetzky tábornok-helytartó mellé. A gróf f. hó 21-kén volt audientián a császárnál s vette át abban meghatalmazványát; a Fejedelem igen nyomatékos szavakkal kötötte ezen küldetést szivére ; tegnapelőtt a gróf még hosszabb értekezleten volt gróf Bud Schauensteinnál és Bach miniszternél; tegnap bucsúlátogatásait tevő és ma egyenesen Mailandba utazott el, hol gróf Radetzkyvel fog találkozni, ki Veronából már oda ment. Lackenbacher miniszteri tanácsos már előre elutazott. A rendkívüli meghatalmazottnak Olaszországra nézve nyert utasításai, mint halljuk, igen terjedelmesek, különösen mi az ország belkérdéseit illeti , korlátozottak ellenben a Piemonttal és Sveiczczal függőben levő kérdésekre vonatkozólag. — Schwarzenberg Károly hg altábornagy, Erdély katonai és polgári kormányzója f. hó 22-kén hosszabb audientián volt a császárnál, itt mulatása (a herczeg t. i. ide hivatott) sokaknál azon sejtelmet kelti föl, hogy gr. Radetzkynak, ki visszavonulni kíván, helyét fogná pótolni. Amennyiben eddig a dologról értesültem, a herczeg csupán azért hivatott ideiglenesen ide, hogy az Erdélyben naponkint növekedő inséglősi panaszok felől szükséges felvilágosításokat adjon. Ha Radetzky gr. csakugyan nem sokára visszalépne, mi még mindig kétséges, akkor helyébe minden esetre csak egy főherczeg jövend ; erre nézve már régóta itt tisztában vannak. — A Konstantinápolyból vett hírek miatti izgatottság lecsilapult, mióta tudva van , hogy föl- KÜLFÖLD. Németország, Berlin, ápr. 26. — A Sz. Péter - várból ide érkezett újabb tudósítások szerint most már bizonyosnak látszik, hogy az orosz császár májusban Varsóba jövend; az azonban bizonytalan, várjon a császár fog-e egyszersmind Berlin és Bécsbe utazni. E körülmény a királynak Bécsbe utazását is némileg megakasztó, ha az orosz császár csakugyan meglátogatná Berlint, akkor mindkét fejedelem Bécsbe fogna utazni. — Weimarból azon tudósítás érkezett, hogy az uralkodó nagyherczeg súlyosan megbetegedett. Köln, ápril 20. Itt néhány nap előtt egy kath. lelkész, név szerint Jonay Ferencz néhai kapuczinus atya pappá fölszenteltetésének hatvanéves örömünnepét ülte. Én e körülményről, bármily rendkívüli is, nem tennék szót, ha mellette azon kérdés nem merülne föl: mit gondolhat. i. ezen majdnem kilenczvenéves férfi, kinek fekete hajába még egy fehér szál sem vegyült, s ki az itteni városban és környékén a kolostoroknak fél század előtt történt eltörlesztésére élénken emlékezik, mit gondolhat, mondom, ha ma maga körül tekint, és látja, mikép lép a felső és alsó Rajna mellett mind az, mi 1802-ben a létezők sorából kiterültetett, újra életbe, — mint készül Trierben, Koblenzben, Bonnban, Aachen-, Köln-, Düsseldorf és Neuszban egy kolostor a másik után emelkedni. S a közvélemény, mely húsz év előtt az irgalmas nők behozatalával a betegápolás érdekében könnyen kiengesztelődött, jelenleg épen nem mutat különös ellenszenvet a legeltérőbb szabályzat a zárdás társulatok alapítása iránt. A legérdekesb tény e tekintetben kétségtelenül az, hogy itt nem sokára egy jezsuita kolostor fog alapulni. A lakul szolgáló épület rajr meg van szerezve s rövid idő múlva 18 jezsuita atyát fogadand keblébe. A rend főnöke (provinciális) hír szerint már ki van nevezve, s így valószínű, hogy Köln , ha t. i.rajnai Poroszországban még több jezsuita kolostorok állitatnak, az innenső Jézus- rendi családház középpontjául van határozva, mikép ez már 1773 előtt volt. Midőn a jezsuiták a tizenhatodik század második felében Kölnbe jöttek, a város nem akarta őket befogadni ; e miatt hosszú per támadt, s a tudós atyák anélkül, hogy állandó lakot szerezhetnének, majdnem 40 évig voltak kénytelenek majd majd ama városnegyedben szállásolni; és midőn a rend feloszlatása után innét elrenesztettek, ez minden kímélet nélkül, úgyszólván erőszakosan történt. Most legkisebb akadályra sem találnak, sőt hire jár, hogy Raumer kultusminiszter egy, a bíbornok-érsekhez intézett iratában megegyezését nyilatkoztatta, s általánosan a kolostorok alapítását „korszerűnek“ jelölte. Ezen nézet mellett szól azon körülmény is, hogy, mialatt 1802-ben sok heves vérű fiatal egyén a zárdák eltörlesztését örömmel üdvözlő s mohón futott a rosz külvilágba vissza, mai nap fiatal szép, gazdag s tekintélyes származású hölgyek, daczára barátaik és rokonaik intésének, zárdákba vonultak, így újul meg emlékezetünkben a „tempóra mutantur.“ Nagy izgalmat szül a protestáns papság közt egy, a porosz monarchia püspökeihez intézett pápai kibocsátvány. A breve oly rendelet, mely szerint mostantól kezdve a vegyes házasságok ügyében az egyházi fegyelmet a püspökök kezeljék. A pápa magának tartja fenn a házassági akadályoktóli dispenkelésről nincs szó; a kormány az ő kedvezőbb híreit a börze által közölteté, s ez tegnap igen jó vásárlási kedvet mutatott. Valósul ellenben, hogy Boszniában igen békétlen hangulat uralkodik; hogy az ó- török párt egész mérgét még folyvást Czernagora ellen önti ki, s hogy Bulgária-, Szerbia-, Bosznia- és Montegrában orosz és franczia ügynökök élénken működnek.