Pesti Napló, 1853. június (4. évfolyam, 966-991. szám)

1853-06-01 / 966. szám

A mai Herald is ezt mondja a demokrata pártról: „Mi ismét kérdezzük : mi baj érte a demokratiát, hogy ez az új administrativ felett czivódik? „Mit jelentenek ezen „fillibustero“ és­„hardsh­all“ pártoza­­tok? Talán a gépezetből egy összetartó szög esett ki? Merre van ez ? Hagyjatok ügyelnünk rá, míg ideje­­van. Várjon, mi, és hol a baj? Mi felvilágosítást ké­rünk.“ Egy másik lapban ismét imert találom: „Seymour, Newyork állam kormányzója Washingtonba uta­zott, s czélja : a jelenleg szakadozásnak indult de­­mokratata pártot összefőzni, vagy­is öszhangzásba hozni.“ „Im­­. szerkesztő úr­ láthatja ön valósulását azon mondatomnak : a demokrata párt túlnyomó ereje által maga magát buktatja meg.“ Ennyit jelen alkalommal a pártokról. Czegléd, máj. 26. Tisztelt szerkesztő úr ! Desperálunk ! Az abonyiak 20,000 pártot ajánlottak a magas Kormánynak azon esetre , ha a közigazgatási tisztviselőség Czeglédről Abonyba tétetik által. Ennek következtében váro­sunk elöljárói a főszolgabírói hivatal által fölszólít­­tattak, várjon községünk kíván-e valamely ajánlatot tenni az említett tisztviselőkar ittmaradhatásáért. Az ezen ügyben f. hó 20-án tartott tanácsi s választ­mányi vegyes gyűlésben elhatároztatott, miként vá­rosunk adóssággal már eddig is eléggé lévén ter­helve, készpénz-ajánlatot ugyan nem tehetünk , ha­nem egy illendő szolgabirói lak építésére szükséges kö­vet, gyalog és szekeres napszámot szívesen megadunk. Ezenkívül a szervező bizottmányhoz a közigazgatás köztünk maradhatásáért egy alázatos folyamodvány in­tézése rendeltetett el, azzal is indokoltatván, miként Czegléd maga az egész kerület felét fölülhaladja, mind terület- mind népességre nézve. Különben mi meg vagyunk győződve, hogy mihelyt a tisztviselők székhelye változásának ily utáni eldöntéséről nyílt­­parancsot olvasandunk, biztosíthatjuk az abonyiakat, hogy bár megelőzetésünkkel, de mi is megjelenendünk a vásáron. *) Az abonyiak egyébiránt ezen eljárást csak körösi szomszédainktól tanulták , kik mint hír­­lapilag tudjuk, szinte tetemes összeg ajánlatával szándékolták Kecskemétről magukhoz tétetni át a megye székét. Abonyon nem csodálkozunk, de Kőrös már tudhatná, mily kevéssé mérkőzhetik ő a hatal­mas Kecskeméttel. Midőn néhány év előtt e két vá­ros közt arról volt szó, várjon a reformátusok főisko­lája Kecskeméten legyen-e vagy Kőrösön? Kőrös ekkor is minden alaposabb tekintetek mellőztével ez ügyet is a versenyzés játékasztalára tette. Kecske­mét nyert. Azonban: „Il ne s’ agit pas de faire lire­­mais de faire penser.“ És ezt Montesquieu az abo­­nyiaknak is ajánlja. Különösen pedig desperálnak némely korábbi szá­madóink. Önnek másik levelezője írta már, miként nálunk vizsgálatlanul 18­ évi második bírói száma­dások hevernek, és hogy ezen műtétel elkészítése végett megyei főszámvevő úr már hozzánk érke­zett. Én annak idejében a második birói visz­­szaéléseket a Magyar Hírlap hasábjain az igaz­ságnak mindig szem előtt tartásával illendően megróttam , s költői ihlettel még versekben is meg­­jóslom; de a­helyett, hogy elismerésül arczképemet levették volna , jutalmul a rágalom tüske­koszorúját nyertem. Most mindent tennének immár, de már késő. Mondják , hogy ezen számadások közt olyan is találtatik, melyben a kiadás 10 évvel előbb tör­tént, mint a bevétel, és hogy a többek közt ily szö­vegű nyugta is olvasható: „Alólírt elismerem, mi­ként N. N. második biró úrtól az általa egykor máskor elhordott egyet másért 600 vizokat felvettem. N. N. kereskedő.“ Lássa szerkesztő úr, ily czimek alatt hordták el közszükségekre a sok szalá­mit, savanyuvizet, crevert, szilvoriumot, marok­­vasat, köszörükövet, egérfogót, taligát, ásót, ka­pát , vas- és favillát, ostornyelet és ostort, fűrészt, szöget, szivart, szekérkenő kulimászt, s több effé­lékét. Most számvevő úr szok­ás erényét sokan Epi­curus vendégszeretetével fogadják , gondolván, hogy majd számvevő úr is egykor máskor egyben­­m­á­sb­a­n jó emlékezettel leend róluk. Bizony pedig nagyon csalódnak, mert a kétszerkettő nem tud ba­rátkozni. Hát még lorárendásaink mennyire desperálnak! Egyik ezen urak közöl jól tudván ugyan­is azt, hogy a liqueurök mérhetése a bor- és pálinka-árendások kizáró jogai közé nem tartozik, úgy gondolkozott, hogy ha ő a hivatalnok erényét pár aranynyal meg­­kísértendi, tehát a liqueur azonnal törköly pálinkára változik, s annak mérhetésétől a boltosokat eltilt­hatja. Azonban ez is csalatkozott, mert a hivatalnok őt aranyaival együtt elutasítván , díjnokának meg­hagyta, hogy az árendás által kiadásra szánt aranyo­kat egy szent czélra írassa alá. Árendás úr budgetje e rovatának változtatása ellen potestált ugyan mond­ván, hogy ő már e czélra aláirt, de díjnok úr azon vigasztalására, hogy neve kétszer jön ki az újság­ban , az aranyakat csakugyan lefizette. Bocsánat! de a­mi igaz, igaz marad , hogy leg­jobban desperálnak a mi házi parlamentaireink , a kutyák. A napokban egy ily­en egy különben elég erős paraszt nőt lerántván , a karján levő csecsemő arczát annyira összemarta, hogy az több napig szopni nem tudott. A szájkosarak iránti rendelet vá­rosunkba már rég megjött, s van okunk hinni, hogy azok országa is nem soká eljövend, különösen a házi kutyákra , melyek hivatásukat gyakran valóban kutyául gyakorolják; továbbá a szelindekekre és agarakra, mivel az előbbiek különösen esti órákban okos embert is ökörnek néznek, az utóbbiak pedig minden vállalatnál jelen vannak. Ezen belföldiekkel hasonló törvény alá eshetnének a mindinkább sza­porodó idegen angol buli-dogok. Ellenben kosár­mentesek maradhatnak a juhász-kutyák , melyek pusztán lakván, egyedül szájkosár nélkül felelhet­nek meg rendeltetéseknek. (Lapszemle.) A berlini újság, május 27- dikei számában egy ausztriai levél közöltetik, mely kormányi rendeletről tesz említést a magyarországi gymnasiumokra vonatkozólag. Az író azt mondja, hogy e rendelet indirect után Magyarország vala­mennyi evangelikus gymnasiumait — egynek kivéte­lével— megszünteti. A gymnasiumok ugyanis nyil­vános­okra és m­­a­g­á­n­osokra osztatnak: amazok­hoz tartoznak az állami és püspöki tanodák, úgy­szintén azok, melyek 18 tanárt (hatot a fél-, tizen­kettőt az algymnasium számára) állíthatnak, s csak ezen nyilvános gymnásiumok képesítnek érvényes bizonyítványokat kiszolgáltatni az egyetemhez és érettségi vizsgákat tartani. Úgyszintén csak ezekben élvezik a tanulók a katonamentességet. Minthogy azonban a magyar evang. gymnasiumok — egynek kivételével — ki nem állíthatják a tizennyolca tanárt, elveszítik a nyilvány jellemét s természetesen meg­szűnnek, miután a tanulók, ha az egyetembe kí­vánnak bejutni, katholikus gymnasiumokat kény­szerülnek látogatni. — A tisztelt úr, ki ezen csoda dolgokat „Ausztriából“ írja , úgy látszik, mind a magas kormány , mind a magyar Protestantismus ügyeibe nagyon kevéssé van beavatva: úgy beszél, mint vak a színről, s szavait curiosum gyanánt említjük, tett előadást a tudományok organicus osztályzatáról, mire történelmi és természethistóriai tartalmú tudo­mányos előadások következtek. B­é­c­s , május 25. A belga királynak az ausztriai fővárosban megjelenését, a nyilvános lapok politi­kai tekintetben igen hibásan ítélték meg. Hogy Leo­pold király Francziaország ellen mit sem tervez, leg­­világosb bizonyítékul szolgál azon körülmény, hogy Bourqueney báró majdnem egy óráig értekezett a belga felséggel. Az ellenben nem szenved kétséget, miszerint a belga királynak sikerült, közbenjárása által az Ausztria és Angolország közötti viszonyt egy jobb s mindkét részt kielégítő stádiumba vezetni. —­­ Ennek már a tegnapi nagy diplomaticus bálon és estebéden, melyet gróf Westmoreland, királynéja születésnapjának tiszteletére adott, mutatkoztak je­lei. Jelen volt az ősnem­esség színe s az ősz vés diplo­mata, több mint 600 személy. Bud­­ Schauenstein­­ gróf poharat emelt Viktória királyné egészségére, Westmoreland viszont a császáréra. A két államférfi pohárköszöntésében tisztán csillogott át a jó egyet­­­­értés, mely ujonan mindkét diplomatának ernyedet­­len fáradozásai által a brit és ausztriai kabinet közt helyreállítatott. Ezen Angliával­ újabb jó öszhang­­zásnak tulajdoníthatni bizonyosan azt is , hogy Tu­­rinban ismét lépések történnek az ausztriai kormány­hoz közeledésre. Annyival feltűnőbb Helvétia visele­te , melyről valóban nem tudhatni , kinek segélyére támaszkodhatik komolyan, mert franczia részről itt már több hét előtt Bourqueney báró világosan kinyi­latkoztatta, hogy a franczia kormány Ausztria jogi­nézeteit a helvétiai menekvők kérdésében tökéletesen osztja. A diplomatikus összeköttetések Helvétiával tényleg megszakasztvák Egészen alaptalan azon hír, mit néhány lap terjesztett, hogy Danilo montenegrói vladika Konstantinápolyba fog utazni. A jelen viszo­nyok közt ily utazásra gondolni sem lehet. Az itteni diplomatikus körökben egy, Törökországra vonatko­zó felosztási terv kering. E szerint az 5 nagyhatal­masság részéről a nagyzultániak ázsiai birtokai biz­tosítatni fognának, ha t. i. európai birtokairól ön­ként lemond; az európai Törökország felosztás- vagy 13 darabolás-módjára nézve a nagyhatalmak közt nagy véleménykülönbség uralkodik; míg Oroszor­szág, Ausztria és Poroszország hajlandók több önálló kisebb országokat, Moldva és Oláhországhoz hason­lókat, állítani, Anglia és Francziaország azt kíván­ják , hogy két nagy királyság alkottassák. E felosz­tási terv minden esetre azért hozatott forgásba, hogy az egyes hatalmak véleményét egy netaláni felosz­tásra nézve kikutatni lehessen; annyi bizonyos, hogy a terv forgásban van.­­ A birodalom végleges felosztása a legfelsőbb hadkormány alá rendelt katonai­ hivatalágak új szer­vezete következtében tegnap hirdettetett ki. Az ed­digi 4 hadseregbe s 1 kormányzóságbai felosztás he­lyébe a 4 hadsereg-parancsnokságba és 2 kormány­zóságbai új osztályozás lép. A hadseregparancsnok­­ságok egyszersmind átveszik az eddigi országos ka­tonai parancsnokságok hatáskörét is, melyek felosz­lattalak. A fő brigád-parancsnokságok szinte egy­­szerűsitetni fognak s az irodai szolgálatokra a nyug­díjazott tisztek leendőek alkalmazhatók. A financziák­­ban ezen egyszerűsítés lényeges takarékosságot szülne. Az első hadsereg kerületébe tartoznak: Cseh­ország, Morva és Slézia, Ausztria, Salzburg, Styria, Tirolis. A 2-dik hadseregébe : Karantán, Krajna , tengermellék , Olaszország. A 3-dikéba: Magyaror­szág és Erdély. A 4-dikébe: Galiczia, Bukovina, Krakó­­l­ső kormányzóság : Bánság és Vojvodina. 2-dik kormányzóság: Horvátország , Slavonia és Dalmatia. KÜLFÖLD, Németország, Berlin, május 27. A „Staatsan­zeiger“ közli az első kamara megalakítására vonat­kozó törvényt. E kamara királyi rendelet által ala­­kítatik meg, mely csak a kamarák helybenhagyásá­val kibocsátandó törvény által változtatható, s oly tagokból állitatik össze, kiket a király öröklési jogo­­zattal vagy élethosszanti időre hí össze. Kiéiből írják a „National Ztg.“ nak : Itt már több nap óta azon rendszerint hiteles forásból eredő hír kering, hogy a dán kormány Merck E. ham­burgi kereskedőt (néhai kir. minisztert s Ausztriának hamburgi és hannover­i mostani főconsulját) Bécsből eleve történt tudakozódásra mint ausztriai főconsult Altona és a többi holsteini révhelyekre nézve elismer­ni vonakodott. Berlin, máj. 28. — A miniszteri Corr. Bu­reau, melynek nyilatkozatai félhivatalos színnel bírnak , igy nyilatkozik Francziaországnak az oszt­­rák-helvét ügyházi állásáról : „Azon hírek, melyek Francziaországnak az osztrák-helvét viszályhozi ál­lásáról jól értesült helyre érkeznek, azon reménye­ket, melyeket Helvétia Francziaországhoz köt, nem oly önáltatólag tüntetik föl, mint a Leipziger Zrt. közleményében előterjesztve vannak. Semmi kétséget sem szenved, hogy Francziaország kormá­nya Ausztriának és a többi szomszéd államoknak a menekültek mesterkedéseire vonatkozó követeléseit helyesli, sőt azt is tudják, hogy Helvétiának mér­sékelt és engedékeny magaviselet ajánltatott. Azon­ban az ily helyesléstől a fegyveres föllépés kifejezett vagy hallgatólagos jóváhagyásáig több van egy lé­pésnél , s habár a francziák császárának személyes biztosításai, részint nem oly világosak mint fölfog­ják , részint még be nem bizonyultak, az iránt, hogy Francziaország eldöntő pillanatban magát mire határozza, még eddigelé­ppen semmi bizonyosság.“ Francziaország, Paris, máj. 24. Montalem­­b­e­r­t a budget tárgyalása alkalmával mondott ne­vezetes beszéde , mikép már többször írtuk, nagy figyelmet gerjesztett. Montalembert gróf (kit ellenei az ultramontan párt fejének neveznek) egyike Fran­cziaország legjelesb szónokainak és Guizot, Thiers, Odillon Barrot, Berryer stb. urakkal egy sorban áll. Montalembert ellene van a budgetnek, azt elveti, minthogy az megszente­­sitése a dec. 25-ki senatusvégzésnek. (Ezen senatus­­végzés által a követek elzáratnak a budget részletes tárgyalásától). Elveti az 1854-ki budgetet, mivel az megszentesitése azon senatus végzésnek, mely által „megfosztattam azon jogtól, hogy az ország pénzügye fölött komolyan őrködhessem,“ és mivel magában fog­lalja a jan. 22-ki rendeletet, melynél fogva az Orle­ans család törvényes birtokától megfosztatott. Ő a bizottmányban indítványozta volt, hogy az Orleans javak a bevételi budgetből törü­l­essenek ki; de azt fölélték reá, hogy a rendelet törvényes erővel bír. Mondaniok kellett volna , hogy erőszak a tör­­vény ellen, mert nem kell feledni , miszerint semmi dictatura, semmi népvégzés nem adhat jogot a jog, a tulajdon, a lelkiismeret ellen. Tőlünk azt kí­vánják, hogy helyeseljük azt, mit az 1848-as győ­zedelmes köztársaságiak és socialisták nem mertek tenni. Az Orleansok jószágainak lefoglalására nem volt egyéb indok mint az , hogy úgy is marad még annyijuk, miből külföldön rangjuk szerint élhetnek : ez azon socialista utan, mit ő a vidéken gyakran hall. E szerint Montalemberttől vagy mástól jószágának felét vagy két­harmadát elvehetni, mert úgy is marad egy rész, miből megélhet­ő. Másik indok a király csalárdsága, mivel e nemes király jellemét megbélye­gezni igy­ekeznek. III. Napóleon Odillon Barrot­­hoz írt levelében megdicsérte Lajos Fülöp nemeslelküségét és Lajos Fülöp civillistá­jából több mint 42 milliót engedett el az államnak, Montalivet gróf fölszámitása szerint. „Ura­im — folytatja Montalembert — oly budgetet jóvá­hagyni, mely öszvegeit ily forrásból meríti, vélemé­nyem szerint annyit tesz, mint ezen fosztogatás (spo­liation) felességet elvállalni. Mi engem illet, én nem fogadok el; én elvetem az Isten, a haza, a jö­vendő színe előtt. Ezért a budget ellen szavazok. Azt hiszem, miszerint ezen néhány szóval kötelessé­gem eléggé teljesítettem és jelenlétem eléggé van igazol­­va. Ezenkívül szavaim három nagy tekintélynek, talán az uj idő három legnevezetesb nevének védelme alá helyezem. Hallják önök,mit mondott Napoleon 1809-ben, államtanácsában. „A birtok annak sze­mélyében ki birja sérthetlen ... Én magam rendel­kezésem alatt álló számos seregeram­el egy darab föl­det sem foglalhatnék el, mert a tulajdonjogot egy­ben megsérteni, annyi mint az egészben sérteni meg.“ *) Az új organisatióban lényeges dolog ugyan a hi­vatalokhoz szükséges épület, — de még lényegesb a hely fekvése, a népesség, s a megyei központtal való összeköttetés kényelme. S nem is lehet arról szó, hogy az egész járás számára az építkezés költségeit egy helység viselje. S annálfogva bizton nyugodt lehet a czeglédi közönség, miszerint a m. kormány e városnak sem kedvező helyzetét, sem egyéb igényeit nem fogja szem elől tévesz­teni. Csak egyéb tekintetben igyekeznék Czegléd jelentékeny helyzetének ismeretét s felfogását na­gyobb életrevalóság és sikeres a községi élet által tanúsítani. Szerk. „Nyugodjál meg, édes gyermekem, nincsen semmi baj. Csekélység az egész,­­ egy kis idegzeti baj, mely azonnal múlni fog.“ „Te csak meg akarsz nyugtatni,“ válaszola Ade­lina szomorú s kétkedő pillantással, nagy és nyug­talankodó szemét anyjára irányozva: „látom, csak meg akarsz nyugtatni.“ „Ha szenvedek, jó gyermek, úgy csak nyugtalan­ságod miatt szenvedek, semmi másért. Ismételve mondom, roszullétera csekély és múló, de mégis kényelmetlenné tenné valamely látogatás elfogadását.“ „Hanem igaz-e? Csak csekély és múló roszullét?“ „Semmi egyéb.“ „Hát igaz, édes­anyám, valóban igaz ?“ folytató Adelina nyájaskodó szorongatással. „Tudod, hogy a te szavad nekem szentírás, és ha bizonyosan azt mondod , hogy csekély a baj , el fogom hinni.“ „Csak hidd el, hidd el .“ „Hiszek neked,“ mondá Adelina, s anyjának nya­kába ugrott. „Hanem nagy félelemre gerjesztettél.“ „De megbocsátasz, ugy­e ?“ felele Bourgueil asz­­szony, s mosolyogni iparkodok. „Ugy­e megbocsá­tasz, hogy nyugtalanságba ejtettelek ?“ „Nagy kedvem volna, édes­anyám, csak bizonyos feltét alatt megbocsátani .“ „Nem bánom! Előre is reá állok,“ viszonzá Bour­gueil asszony, könnyebbültsége sóhaját nyomva el, boldogan, hogy e tartalék, álkodás és hazugság té­­velyéből, melybe — mint egyébiránt máskor is nem egyszer — kénytelenségből belesodortatok, szeren­csésen kibontakozhatott. „Halljuk, édes Adelinám, mi az a feltét ?“ „Először is, édes anyám, ki kell jelentenem, hogy azon feltéthez kettőre van szükségem.“ „Oh , hiszen a dolog nagyon is bonyolódik,“ vi­szonzá Bourgueil asszony mosolyogva. „Lássuk hát, mi az a kettő, a­mire szükséged van?“ „Az első az, hogy egész bizonyossággal mondd meg, hogy semmi ellenszenved sincs Roland grófné iránt.“ „Még egyszer a gyötrelem! — még egyszer!“ so­­hajta magában a szerencsétlen asszony, újólag visz­­szavezettetvén leánya által azon kellemetlen tárgyra, melytől már azt hivé, hogy megmenekedett. Hanem összeszedte magát s látszatos nyugalommal fenhangon igy felelt: „Miért sürgeted ezt a dolgot ? Miért akarod, hogy ellenszenvem legyen Roland grófné iránt ?“ „Először azt gondolom, hogy nem akarod őt elfo­gadni , azután pedig.... De mit tudom én ? A világ oly sokszor beszél valakiről minden lehető legjobbat, s ez a jó gyakran túlzott, gyakran csalékony is.... Tudod, hogy én vakon bízom benned És épen azért — ismétlem — szeretném tudni, te is osztozol-e azon közrészvétben, melyet Roland grófné iránt minden társaságban tanusítanak ?“ „Bizonyosan, édes leányom. A börtöni munkálatok üléseiben nem egyszer volt alkalmam meggyőződni mind ritka szivjósága, mind erélyes belátása felől.“ „Nagyon jól van,“ monda Adelina vígan, „most már az egyik dologra nézve tisztában vagyok, és nem is képzelheted, édes­anyám, mennyi örömet okoztak szavaid ! ” Most már a másikra térek át.“ „És,“ kérdé Bourgueil asszony önkénytelen sej­telemmel, „mi ez a másik?“ „Oh ez a másik,“ viszontá Adelina vidoran, „ez a másik nagyon kényes valami!“ „Hogyhogy ?“ „Képzeld csak, a fiatal leány úrról beszéljen!“ „Mit akarsz ezzel ?“ „Az igaz, hogy bizonyos körülmény csökkenti az illetlenséget,“ folytatá nevetve a leányka, mert azon at már egészen ősz hajú és tiszteletre méltó korban van___Talán épen oly idős, mint atyám.“ „Adelina, nem ért­ek.“ „Látod, édes anyám, már minden jót elmondál, a­mit Roland grófnéról gondolsz, de most mondd meg véleményedet Roland tábornokról is.“ Ha tőr fúródott volna Bourgueil asszony szivébe, nem érzendő kegyetlenebb fájdalmat, mint ezen kérdésnél. De mégis volt elegendő ereje magát fé­kezni s alig megváltozott hanggal igy felelni: „Nos , mindössze úgy vélekedem, hogy Roland tábornok derék, becsületes ember.“ „És ez az egész!“ mondá Adelina szemrehányó, duzma kellemmel. „Mily fukar vagy te dicsére­teidben !“ „Lehet-e valakiről többet mondani, gyermekem, minthogy derék, becsületes ember?“ Ezen pillanatban a terem ajtaja megnyílt s Bour­gueil úr lépett be. Látásakor Adelina vidoran tapsolt, felugrott s ekkép folytatá szavait: „Fogadni mernék, hogy atyám sokkal többet fog nekem mondani Roland tábornokról, mint te.“ S Adelina Bourgueil úrhoz közeledek , csókra nyújtá neki homlokát és igy szólott: „Jó napot, atyám!“ Bourgueil úr megcsókolá a leánykát, s mihelyt látá, hogy az észre nem veendi, gúnyos gonoszul mosolyogva Bourgueil asszony felé, igy válaszolt: „Jó napot, leányom!“ S szokása szerint oly erősen megnyomá a l­e­á­­n­y­o­m szót, hogy Bourgueil asszonynak szinte megrepedt a szive. „Még egyszer!“ téve hozzá a hóhér, s kezébe véve Adelina fejét s újólag megcsókolá. Aztán ördögi arczulattal mosolyogva s szemét nejére irányozva , felkiáltott: „Oly édes, oly jó az ő gyermekét meg­ölelhetni!“ Ez újabb, kegyetlen gúnyra a szerencsétlen anya ijedten megreszketett, s eszébe jutott a tárgy, mely­ről épen akkor beszélgete leányával, midőn Bour­gueil úr belépett, — eszébe jutott, hogy Adelina, ki egészen el vola telve ezen tárgygyal, bizonyosan újra felveendi azon beszélgetés tárgyát. (Folytatják.) AUSZTRIAI BIRODALOM. (D. C.) B­é­c­s, máj. 30. Ma délben a tudomá­nyok cs. kir. akadémiájának ünnepélyes ülése volt, melyet a belügyminiszter úr alkalomszerű beszéddel nyitott meg. Utána az akadémia elnöke Baumgart­ner lovag, pénzügyi és kereskedelmi miniszter tar­

Next