Pesti Napló, 1853. június (4. évfolyam, 966-991. szám)
1853-06-01 / 966. szám
147. sz. ivén: 25 frt 52 kr. c) Ngos Kenéz Mihály, jászkunkerületi cs. k. törvényszéki elnök 164 sz. ivén : 20 frt. d) T. G o v r i k M á rtn , Északbihar megyében derecskejárási cs. k. főszolgabíró 186. sz. ivén: 22 frt. e) Ngos Bonyhády Gyula, békésmegyei cs. k. főnök 212. sz. ivén: 21 frt 47 kr., miből 6 kr. haszonvehetlen lévén, maradt 21 frt 41 kr. 0 T. Lipthay Gábor, Barsmegyében lévajárási cs. k. főszolgabiró 295. sz. ivén: 20 frt 50 kr. g) T. Tibolik Károly, kismártonjárási cs. kir. biztos 353. sz. ivén : 20 frt. A 28-dik közlemény öszvege : 154 frt 43 kr. p. pénzben. — Postel Gyula cs. kir. alhadnagy a cs. kir. magyarországi pénzügyi igazgatóság által III—dik osztályú irodai segéddé kineveztetett. □ E napokban azon kir szárnyalt a fővárosban, mintha a városerdő melletti kertek egyikében egy nő holtteste láttatott volna. Az e végre rendelt viszgálatból kitűnt, miszerint e hir teljesen alaptalan. F. hó 28-kán délben egy 65 éves mosónő a Fel- Dunasoron , a Walter féle uszoda közelében egy tutajról a vízbe bukott, melyen lábait mosogatá, s eltűnt a tutaj alatt. Pest egy úszómester utána ugrott, lebukott a tutaj alá, s kihozta a partra. Minthogy öntudatát egészen elvesztette, az életmentő eszközök azonnal alkalmaztattak , mire kevés idő múlva magához tért. [] A f. hó 27-dikén estve az Akáczfa utczai 16. sz. alatti házban kiütött tűz egy részeg kocsis gondatlansága által történt. Csak az oltásra elősietett személyek megfeszített fáradságának sikerült a tüzet egyedül e házra szorítni. A házban lakó felek javai nagyobbrészt megmentettek. Vidék, Kecskemét, máj. 27. Ő Fensége Albrecht cs. k. főherczeg , s Magyarország katonai és polgári parancsnoka, magas látogatásával keresztülutazásában szerencsélteté e várost. Ma déli 1 órakor érkezett meg, s a határszélen szemlét tartott a katonaság fölött. Mintegy fél 2 órakor ő Fensége a főnöki lakba vonult, hol az öszvegyült tömeg hangos és szűnni nem akaró éljenekkel fogadta. Ő Fensége először is elfogadni méltóztatott a tisztelkedőket : a magas papságot, a katonai tisztikart, a városi elöljáróságot, s a ref. felgymnasium tanári karát, s kegyesen leereszkedő bánásával mindenkit elbűvölt; aztán a kath. főegyházat, a cs. k. hivatalokat szerencséltető magas látogatásával, s s a nép sokszor éljenzése közt tovább folytatta útját Félegyháza felé. Ő Fensége kíséretében utaztak: Heyntzl tábornok , Augusz al helytartó ő maga, Protman cs. kir. rendőrigazgató és udvari tanácsos uz ő méltóságaik. Szerencse kisérje utában! Mint hírlik a vasút elkészülési ünnepélye holnap leend, utazók számára a vonal csak jul. 15-én fogna megnyittatni. A napokban hagyta el városunkat két libanoni egyesült görög lelkész , kik a libanoni templom fölépítésére kéregelnek. Ő Felsége magas rendelete folytán e lelkészeket a községek ingyen tartoznak szállítani. Bírtak ajánlólevéllel többi közt a pápa őszentségétől. A két utazó nem győzte dicsérni, mily melegen fogadta őket Magyarhonytalán, s jelesen városunk, melynek vendégszeretete rájok legjobb hatással volt. — Szeged, május 28. Katonai s polgári Kormányzó ur ő cs. kir. Fensége Félegyházáról, mely város e hó 27-kén estve teljes kivilágításban fénylett, egész útjában a legtiszteletteljesebb örömrivalgásokkal fogadtatván, ma délelőtti 10 órakor ide kívánt egészségben megérkezett. — Bécs , máj. 30. Zsófia főherczegnő Ö cs. kir. Fensége , Ő Felsége legifjabb fivére Lajos főherczeg Ő Fenségével már a legközelebbi napokban Berlinbe utazandik , hogy ott nővérét, a királynőt, — Berlinben először — ölelhesse. — Lemberg. Az itt megjelenő német lap „Galliczia“ egy negyed évi fenállása után ismét megszűnt. Külföld — A ,,Goth. Z“ jelenti, hogy Albert ők. Fensége, Viktória királynő férje, a nyár vége felé Gothabajövend, s ezen alkalmat használni fogja, több német udvaroknál teendő látogatásra. — Müncheni hírek szerint a felsőrajnai püspökök illető kormányaikkali viszályaikban Ausztria közbejárását kérték fel. — Berlin, május 26. Király ő felséged. e. 10 órakor ide megérkezett, s a királyi palotába szállt. Páris , máj. 24. A törvényhozótest egy Francziaországból Korzika és Szardínia szigetén Algériába vezetendő tenger alatti villany-telegráf tervét elfogadta. Marseillei tudósítások szerint a Kis-Kabylia elleni hadmunkálatok már megkezdettek. — Cavaignac neje figyelmeket szült. — Páris. A nancyi nagy rabbi, U hm ann, a francziaországi központi izraelita consistorium nagy rabbijává kineveztetett. — Páris, máj. 26. A császár s császárnő Ő Felségeik tegnap a tuilleriákból St. Cloudba átköltöztek , s a nyári időszakot itt töltendik. — Madrid, máj. 21. Franczia lapoknak küldött madridi távirdai magántudósítások szerint Isabella királynő ő Felsége a terhesség második havában van. — London, máj. 26. Edinburghban tegnapelőtt a 60 év óta látogatott színház leégett. A tűz, a pénztár megnyitása előtt két órával ütött ki. Emberélet nem veszett. — A tengeralatti távirdavonal Anglia s Izland között, néhány eredmény nélküli kísérlet után végre sikerült. — Mazzini (ezt már most bizonyossággal állítják) tegnapelőtt érkezett Angliába. Mily után, nem tudjuk, Az „olasz barátok társasága“ tegnap esti meetingjén nem jelent meg, Kossuth azonban ott volt, s a hallgatóság kivonatára szónokolt is. Közintézetek. Alálírt iskolaigazgató kedves köteleségénél fogva közzé teszi, hogy Schmidt József bécsi históriai festész , cs. kir. Apóst. Felsége szerencsés megmentésének emlékéül, egyszersmind annak hálájául , mivelhogy elhagyatott szegény kiskorában itt nyerte légyen a sz. vallásbani első oktatást, a pest-terézváros hajós utczai nyilvános elemi tanoda számára egy sajátkezűig olajban festett, s díszes aranyzott rámába foglalt 4'magas 5'széles, sz. Máriát a kis Jézussal ábrázoló szép képet ajéndékozott. A kegyeletnek ily nemes nyilatkozata azon hála szülte óhajtással nyivánitatik, vajha minél gyakrabban nyílnék alkalmunk ily szép életképekkel a t. közönséget örvendeztethetni! Pesten jun. 1-én 1855. Majer István mk. pestvárosi egyetemes elemi s reáliskolák igazgatója. — Nemzeti színház. Hétfőn „Rigoletto“ adatott az előbbiekhez hasonló kerekdedséggel a meglehetős számmal megjelent közönség előtt. — Ma szerdán adatik: „Párisi naplopó vígjáték 2 felv. Bayard és Wanderbuch után, Dunkel szerint fordította Nagy Ignácz. Ezt követi Bülow J. G. zongoraművész hangversenye. Igazítás. Tegnapi számunk „Helvetia“ rovatában alulról 6 d.sorban tehetlenek 4 helyett lehetnek, s ugyanitt az utolsó előtti sorb.,kimeneteléhez 4 h. kimeneteléhez; a „Nagybritannia 44 rovatban 3 has. alulr. 38 sorb. ,lépjék4 h. lépjen; s a „Legújabb postá“ban 3 h. has. alulr. 9 sorb. Menzikoff olvasandó. Bécsi börze, május 31-ről. (Távirati közlés.) Dunavizállás. (Máj. 31-én) 10', 70, 0'", o fölött. Státuskötelezvény 5 %..................................Qpig dt0 ..................................84^" dt0 4 ..................................76% 1839-ki sorsjegyek 250 fto.............................J4Q...... 1834-ki „ 500 ftos....................... 226% Bankrészvény darabja..................................1416 Éjszaki vaspálya 1000 frtos....................... 2220 Bécs-gloggnitzi 500 frtos .............................78(Jj Dunagőzhajózási részvény............................77g AuSsburg........................................................108% Amsterdam 100 tallér............................ . 15| M. Frankfurt 120-ért..................................107% HamburglOO Bcotallerert............................160% London 1 ft sterlingert.......................................1044 Cs. kir. arany............................................. Ezüst........................................................ . 108% TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Studien über die Alt- und Neugriechen und über die Lautgeschichte der griechischen Buchstaben. Von Dr. Johann Télfy k. k. Professor der Klassischen Philologie u. Litteratur an der Pesther Universität, gewes. Landes u. Wechselgerichtsadvokat in Ungarn, Korresp. Mitglied der k. k. Akademie der Künste u. Wissenschaften zu Padua. Leipzig. Verlag von C. H. Reclam sen. 1853. Minden esetre különös, hogy magyar egyetemi tanár németül adja ki munkáját. Azonban, ha meggondoljuk, hogy hazánkban csak most neveltetik a közönség ilynemű tárgyak olvasására, nehezen fogjuk szerzői hazafiatlanságról vádolhatni; sőt ellenben mivel az előttünk fekvő munka több szakaszaiban sok magyar szavat is hoz föl összehasonlításul, s magát a magyar nyelvet mint olyannak rajzolja (110 lap.), mely minden élő nyelvek közöl legszabályszerűbben s leghangzatosabban illeszkedik a régi metrumba , még figyelmet is gerjeszt szép nyelvünk iránt a külföldi philologusoknál. A munka négy részből áll. Az elsőben előadatnak a hajdani és jelenkori görögök erkölcsei és szokásai, mutogattatva a spartánok, káriaiak, szulióták, klephták, athéniek, kynethák, szigetesek, lakhelyek és tánczok által, mely utóbbiaknál azt óhajtottuk volna megemlittetni, hogy azon kevés népek közé, melyek ősi tánczaikat mai napig megtartották, a magyar is tartozik. Továbbá röviden vázolja az éneket és zenét, játékokat, előítéleteket, házasulási és temetkezési szertartásokat, a házról házra járkáló gyermekek fecskedalát, mint már a Homérnek tulajdonított Iresione czímű epigrammban és Atheneusnál fordul elő. Befejezésül közöltetik a most is divatozó homéri lakomák rövid leírása egy szemtanú szerint, ki a lakomázokban a régi görög mythologia alakjait ismerte meg. (1—25. §§.) A második részben előadja a görögök származását és történetét, czáfolgatván először is Henrichsent és Kreuzert, kik azt állítják, hogy a görög szabadság alkonyodásával, maga a görög elem is kihalt. Ha okoskodásuk állana, úgy nem létezhetnek már ma sem olasz , sem magyar, sem német, sem szláv elem. S Lengyelország, Dalmátia, Bulgária, Servia, Bosnia, Moldva és Oláhország lakosai Csupa magyar elemből állnának , mivel mindezeken egykor dicső Nagy Lajos királyunk uralkodott. Azután a híres angol történetíró Finlay, Greece under the Romans czímű munkájából mutogatja, hogy a görögök a római császárok alatt is mindig megtartották helyhatósági jogaikat, nemzeti intézményeiket, szokásaikat és sajátságaikat. Ugyanezt bizonyítja be Pausanias által is. Hogy Justinian Görögország számára is latin törvényeket adott ki, abból szerző szerint ép oly kevéssé következik a görögök kihalása , mint a Magyarország számára latinul írottakból a magyaroké, annál kevésbé, minthogy Justinián Novellái vagy Authentikái eredetileg görögül voltak szerkesztve. Átmegy azután sz. F a 11 m e r a y e r czáfolására, ki szerint a mai görögök mindenféle idegen s főleg szláv elemek keverékéből származtak , a mint ezt a Pelomézben máig is fönmaradt szláv helynevek tanúsítják. Ezen okoskodásból következnék, hogy a debreczeni, szolnoki s csongrádi magyarok is szlávok, mivel ama nevek némelyek szerint a szláv nyelvből magyarázhatók. Egyébiránt sz. figyelmeztet arra, hogy Attika és Peloponnézben 416 görög, 42 török, 32 római, 11 albán és csak 1 szláv helynév találkozik. Kívánatos lett volna ezen érdekes pontot bővebben tárgyalni, ama helyneveket elősorolni és szónyomozásukba bocsátkozni. Különben ha laktak is egykor szlávok Moreában vagy is Peloponnézben, ebből még nem következik szó szerint, hogy ők azt tótosították is. A törökök sokkal tovább bírták hazánk nagy részét, s még sem voltak képesek egyetlen egy falut is törökösíteni. Hozzájárul az is , hogy Miklós , konstantinápolyi patriárcha 1081-ben Komnenus Elek császárhoz írt levelében mondja, miként az avarok Peloponnéz legnagyobb részét 218 évig bírták és egy görögnek sem engedték meg területükbe lépni. Ebből világos, hogy nem szlávok, hanem avarok, következőleg hun-szittya faj, lakott Peloponnézben, hogy nem az egész félszigetet, hanem csak egy részét bírta egy nemgörög népség, ahogy, mivel a görögöknek nem volt szabad az avarok területére lépniök, ezek nem avarosíthatták, vagy, ha szlávok lettek volna, nem szlávosíthatták a görög lakosságot. A frankok sem voltak képesek a görög elemet, érzelmeket, nemzetiséget,intézményeket kiirtani. 1344- ben már egyike sem találkozott Peloponnézben ama frank családok közöl, melyek ott 1206-ban letelepültek, mert a 14. században valódi hellén lelkesedéssel keltek föl a görögök s a félsziget, egy két vár kivételével, ismét a Paleologok kezében volt Hogy a török uralom alatt is megtartották a görögök népi sajátságaikat, azt mutogatja sz. Maurer-nek „Das griechische Volk in öffentlicher und privatrechtlicher Be- Ziehung“ czímű munkájából. Így tehát sem Róma caesarjai, sem Byzancz császárai, sem a frank herczegek, sem a török zultánok nem irthatták ki a görögök nemzeti életét. Ha „a nép szava Isten szava“ igazság, úgy bizonyosan az valamely népnek, származását illető, közérzetében. Egyes emberei, egyes családjai származhatnak idegenektől, de nem maga az egész nép. Származásának öntudatát kebelében hordja mindegyik nép, s nemzedékről nemzedékre őrzi meg mint szent örökséget. (26-39. §§ ) A harmadik részben a görög nyelv nevezetei, változásai, a fönállása mellett szóló bizonyítványok, az ellenvetések megczáfolása , s hosszabb nyelvmutatványok adatnak elő. A társalgási nyelv mutatványai 60 oldalt foglalnak el, s igy jóval kevesebbet, mint a szerzőnek 1848-ban Budán megjelent Gyakorlati ó és uj görög nyelvtanában, hol 14 oldalon sokkal kimerítőbben közöltetik a társalgási nyelv. — A ki görögül tud, vagy csak ért, látni fogja , hogy a jelenkori görögök nyelve nem valami új nyelv a régihez képest, mely úgy viszonylanék hozzá, mint például az olasz a latinhoz. Ilyesmit a mai görög nyelvre ráfogni, több mint nevetséges, és csak olyanoktól telik ki, kiknek soha sem volt görög hírlap a kezekben. A negyedik rész tárgyalja a görög betűk hangtörténetét és kiejtését. S látszik, hogy ezen utolsó részre legnagyobb gondot fordított a sz. — A kemény szellezetet (spiritus asper), úgymond, mint h-t kiejteni, mivel a latinok azt ezen betű által fejezték ki, nagyon gyönge ékszer, mert a latinok nem ejtették ki a h-t. Quintilian ugyanis ezt mondja : „apud nos potest quaeri, an in scripto sit vitium, sit littera non est notata, cuius quidem latio mutata cum teraporibus est saepius. Parcissime ea veteres usi etiam in vocalibus, cum acdos (azaz haedos) ircosque (azaz hircosque) dicebant.“ Azután sok rokonszavakban , melyek a görögben kemény szel- fezettel hatnak , egészen hiányzik a h, mint goth. ains, lat. unus , ném. eins, sanszkr. unas, olasz, magy. óra, ném. U hr. Más rokonszavakban a görög szelfezet helyett V áll, igy lat. vesta, vespera, vello, vestis. Ismét másokban a görög szervezet helyén s-t látunk, p. o. lat. sex, septem, németül sedis, sieben, lat. sal, sedes, serpo, sisto, sulcus. És halikarnassi Dionyzból tudjuk, hogy a régi görögök a magánhangzókkal kezdő szavak előtt mindig digammát, azaz F hangot hallattak, s ezen F a perzsa háborúkig maradt átalános használatban, az céloknál pedig még tovább. Következőleg kötelesek lennének az úgynevezett crasmiánusok , ha már történelmileg következetesek akarnak lenni , a szervezetet a perzsa háborúk előtti görög íróknál mint F-et, az azok utániaknál pedig majd mint f-t, majd mint s-t, majd mint v-t kimondani. A jelenkori görögök nem mondják ki a szellezetet és oly okosan mint a magyarok, kik több szavaknál a V szellezetet, mely a halotti könyörgések korában még megvolt, figyelembe sem veszik. — Ezután értekezvén az ypsilonról, s az ezzel összetett kettős hangzókról átmegy az itára, mely roszul neveztetik étának. Plato bratylusában azt mondja Sokrates, hogy a régiek a napot im éra-nak nevezték , s hogy a nők leginkább tartják meg a régi kiejtést. Tehát Plato korában a nők az úgynevezett étát nem e-nek, hanem i-nek mondták ki. Ugyanezt bizonyítja sz. Aristophanesnek szójátékaiból (77. §.) Sz. nem tagadja, hogy az í t a úgy is hangozhatott némelykor mint a magyar é, de miután a magyar é is nemcsak tótmagyarok, hanem több megyében tiszta törzsökös magyarok által is minta mondatik ki, alkalmat vesz magának ebből az étának íár a történt általános átváltozását megmagyarázni. S minthogy az erasmiánusok arra hivatkoznak, hogy a rómaiak a görögitát mindig e által fejezték ki, megmutatja ezen állítás alaptalanságát, mivel smigma, genitor, suina, Numitor, Pabilia, Scipio, delirium, vestis, nomine, psitta, comitium, Carvilius, Servilius, Aquinum, Virunium, s más szavakban a latinok * által fejezték ki a rósz nevű étát. És a latin szertartásu egyház a K ireés on-t soha sem mondta ki kűrié eleésonnak, noha a görögben éta áll. Egyébiránt a latinok a görög étát sokszor á-ra is változtatták, mint salpa, sardina, musica, stilla, phiala, dialectica, syllaba, grammatica. Ebből tehát az erasmiánusok okoskodásánál fogva az következnék, hogy a görög éta mint a hangzott! Elmellőzzük a többi adatokat, melyek az étának i hangját bebizonyítják, s csak azt az egyet említjük még meg , hogy az erasmiánusok azon ellenvetésére, melynélfogva lehetlennek állítják, hogy több betűnek i hangja lett volna, egy humoristicus franczia versezetet hoz föl, melyben a cin hang 17 különféle betűcsoportok által fejeztetik ki. A 86—96 .§-ban tárgyalván az úgynevezett kettős hangzókat s megmutatván egyszerű hangjukat, általános szempontokból védelmezi a mai görögök kiejtésének helyes voltát. Azon ellenvetésre, hogy Eschyl egyik versében a mai kiejtés szerint 9 íhang kerül elő, mi mégis csak rész hangzatú, válaszolsz. több homéri versekkel, melyek mindegyikében 9, 10, 11, sőt 12 é-hang is fordul elő az erasmianus olvasás szerint. S hozzá tehette volna sz, hogy Guzmics Szent énekének e versében: „Lelkem benne lel enyhületet“ 8.e-hang, Székács Árvízi fohászában: „De te lebegtél a vizek felett“ szinte 8 e-hang, Kisfaludy Sándor Kesergő szerelmének e versében: „nappal a nap aranyának“ 8 a-hang, Vitkovics Élephiosophiájában : „Kedvemre élek, kényre henyélek, kancsót ürítek, kedvet meritek,“ 15 e-hang, Kazinczynak a sonett múzsájában: „Menyette kecsesei teljes lépteit44 9 e-hang, Berzsenyinél a magyarokhoz: „Letépte fényes nemzeti bélyegét“ 10 e-hang , Horváth Endre Enyingi Török Bálintjában: „Mégis minden egyéb gyötrelmi kevésbek, ezeknél: 11 e-hang, Vörösmarty Cserhalmában: „Járt a sergek előtt, vele két fejedelmi levente“ 12 e-hang fordul elő. De következik ebből valami annyi c-hang lehetlensége ellen ? A 101, 102 §§-ban megmutatja, mily nagy hibát követnek el az erasmiánusok, kik nem a hangjel, hanem a prozodia szerint mondják ki a hangzókat, hiszen eljárásuknál fogva ezen latin szavakat is debacchatio,decacuminatio, declamatiuncula a prozodia szerint dékacchátió-, dékakuminátió-, declámátiúnkulá-nak kellene kimondaniok. Miután az erasmiánusok arra hivatkoznak, hogy kiejtésök nagyon el van terjedve, kellő mértékére szorítja le sz ezen állítást s megmutatja, hogy Francziaországban már évek előtt hozták be a jelenkori görögök kiejtését, s hogy Belgium is utánozza a példát. Mivel tehát, úgymond sz, az erasmiánusok táborában bábeli zavar uralkodik , mivel egy élő nemzet több hitelt érdemel mint egy uyitásvágyó ember a 16-ik századból, ki túlzott elbizakodásában nem pirult mondani, hogy ő részegen is jobban tudna görögül írni, mint Aranyszájú szent János, mit főleg erasmiáni theologusok gondolhatnának meg, — mivel az erasmusi kimondásnak semmi köze sincs az élettel, — mivel ezért a realistáknak okok nyújtanak, hogy a görög tanulmányt haszontalanságnak kiáltsák ki, — mindezeknél fogva elvetendőnek hiszi az erasmiánusi rendetlen rendszert. Ő ebben a puszta theoriák által okozott meghasonlás képét látja az állami és családi életben, s kívánja, hogy a kormányok, egyetemek, akadémiák, tanodaegyletek minél előbb vessenek véget az erasmianismus ezen pusztító voltának , a természet ezen meghasonlásának, az életkövetelmények ezen ellenségének, az összes valóság ezen tagadásának , a hagyományos vallásosság ezen aláásásának, ezen a nemzetek jogát elvitázó rabulistikának , ezen szörnyszülöttnek , melyet egy a szenvedélyektől fölkorbácsolt, század okádott ki a létre ! Rajta tehát, úgymond, seregeljetek össze a béke és egyesség keresztje körül. A világ már untig telve van az emberiség kárára mindenféle vallási és politikai felekezetekkel. Kell-e még a philologiának is e villongások számát szaporítani ? A kinek az egyesség, testvériség, rend, béke és összhangzat élet és tanoda, gyakorlat és tudomány között szivén fekszik, az pirulás nélkül hagyandja el az erasmianismus zászlaját, s a halál országából az életnek örökké viruló határaira lépend át.—Rajta tehát még egyszer ! Siettessétek az egyesség szövetségét. Az órák megszámlálvák. A gőz hatalma nem szenved ellenszegülést. Ő mindnyájunkat Görögország szomszédaivá tesz. S akkor elpusztulnak az életgyakorlat óriása előtt a theóriák hiúságai. Felelős szerkesztő TÖRÖK JÁKOS A KIADÓ-TULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN.