Pesti Napló, 1853. június (4. évfolyam, 966-991. szám)
1853-06-11 / 975. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve , Pesten házhozhordva . Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ ., A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza 8-dik szám. Félévre . 8 „ — „ti Évnegyedre 4 „ — ,, „ Egy hónapra 1. 30 k. p 975 Szerkesztés Iroda: Dri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, junius 11-én. HiRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy-1 hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyeg-díj előre lefitetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadóhivatalába. Hegyelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TISZASZABÁLYOZÁS. II. Miként lehessen elvezetni azon tömérdek vizet, mit a Tisza időnkint földjeinkre ömleszt? Felelet: gát és átmetszések alkalmazása által, mert világszerte nincs más folyamszabályzási mód. Én legalább utazásaim közben, pedig jó darab földet, vizet bejártam, és mint érdekelt, mindenütt figyelmesen vizsgálódtam ez ügy körül, csak ezen egyszerű rendszert láttam alkalmazva megtörtént szabályzásoknál. Így van ez a Rajna folyammal, így másokkal. Ki erről maga akar meggyőződni, nem kell nagy messze fáradnia, mert eleven példa a birodalom olasz tartományiban a Pó folyam, mely, mint én láttam, szakasztott olyan, minő Tiszánk. Az ma szépen folydogál gátjai között , a számára természet és emberi kéz által jelölt mederben. Igaz, itt sok bajba került a folyam megigázása, mert úgyszólva történetesen, darabonkint ment végbe a mű s lett valami egészszé. Ellenben nálunk az egész Tiszavölgyre kiterjeszkedő kész terv szerint iitetik a szabályozás: a középponti bizottmány megállapított elvek nyomán öszhangzatosan dolgoztat mérnökei által Marmarostól Titelig. Egyébiránt nem ártana, sőt szükséges volna kiküldeni néhány mérnököt külföldre, kik a Pót és Németország szabályozott folyamait megtekintve , tapasztalatból szerzett ismeretekkel térhetnének vissza. Elég az a dologhoz, mindenütt, hol folyamot szabályoznak, legfőbb e kettő: gát és átmetszés. A magyarországi Tisza számára sem fedeztek föl más módot, bár némely jó urak azt hiszik, hogy Paleocapa, meg Vásárhelyi valami mást és mást javasoltak. Pedig hát annyi a különbség a kettőében , sőt a többi javasló közt is, hogy egyik a gátot átmetszésekkel, másik átmetszést gátokkal indítványozott, tanácsolt. Kinek nagy kedve van rá, válogathat belőlök. Hogy erős gát megmenti a rajta túl eső tért, arról ma már a tiszavidéki paraszt is meggyőződött , hol t. i. látta. — És hogy az átmetszés rövidítvén sebesíti egyszersmind a viz lefolyását , szinte kétségtelen. — Következőleg gát és átmetszés együtt alkalmazva Tiszánkat is megzabolázza ; kénytelen lesz az igy szabott korlát közt járni, és itt mélyeszteni hullámai elférhetése végett medert. Szabadjon e helyütt a magas kormányt is, mely az átmetszések ásatását magára vállalta, hogy a gátépítő társaságokkal lépést tarthasson munkájában , egyre figyelmeztetnem. Londonban létember az angolok által oly szélűben és kedvező sükerrel használt mederásó gőzgépet gondosan megvizsgálgattam, és nézegettem munkálata közt. Az általa előidézett eredményről csak dicséretest mondhatok , és nem lehet eléggé ajánlanom, hogy nálunk is alkalmaztassák. Két ily gépnek volna munkája Tiszánkon, s hogy jó sükerrel, alkalmasint igazolná a gyakorlat, mert bizonyítgatni sem kell, hogy rövid átmetszéseknél, ha emberi kéz kiszedte az első réteget, csak vizet kell ez új mederbe ereszteni, a gép által föltárandó másodharmad réteget kisöpri az ár maga. De hol a kiszedett réteget úgy kellene elhordani, még ott is nyereséggel alkalmazható a gép, mert tömérdek embererőt megkímél, továbbá nevezetes időt gazdálkodhatni meg, Így remélhető , hogy a tervezett száz és néhány átmetszés csakugyan befejeztetik, és mi legfőbb, megtakaríthatni száz meg százezer forintot, sőt még ezenkívül oúlyas nyereséget is ígér, mi különben aligha létesül t i. a legalsó réteg kiszedését, mihez a fölfakadó vizek miatt emberi kéz nem férhet. Ez utóbbi nélkül pedig csak félsikert érhetni el az átmetszésekkel, azért a gép alkalmazása mulaszthatta. Ha kormányunk maga nem akarná megtenni vele a kísérletet, bízza vállalkozókra. A többiről jövő alkalommal. *) Gróf Andrásy Manó, New-York , máj. 19. Az érzelgésekből rég kivetkőzöm , szilárdul s komolyan szólok. A magyar szive madárként fölvépes örömében, ha látja honja szülöttének előmenetét, s mi több, még erényei dicsőítését is. *) Ezen értekezés- cyclust a Tiszaszabályozásról, melynek második száma előttünk fekszik, az ébredő nemzeti tevékenység egyik legörvendeztetőbb tüneménye gyanánt üdvözöljük, s nem tartóztathatjuk magunkat kijelenteni, miszerint az értekező nemes gróf egyik felléptét annak nagybecsű kezességéül vesszük, hogy aristocratiánk ifjabb nemzedéke, megértve a kort és annak igényeit, s felismerve ősi hivatását, a nemzeti hasznos tevékenységnek élére áll, s a feltorlódott roppant teendők közöl, egyéni helyzet és hajlam szerint, a sürgősbeket egymásután fel fogja karolni. Szerény lapjaink zárva állanak minden közjóra törekvő értelmes szándéknak, s hálával fogunk registrálni minden mozzanatot, melyet a trón és haza szétválaszthatatlan érdekéből a szellemi és anyagi közgyarapodás emelésére tetté fejteni tapasztalunk. Szerk. Leveleim egyikében emlitem már Ferencziné asszonyságnak Angliából New-Yorkba történt megérkezését, ki önök előtt minden kétségen kívül, mint jeles énekesnő ismeretes. Művésznőnket a huzamos tengeri utazás igen elgyengítő; orvosi javaslat következtében, a város ködös tisztátlan éghajlata alól egy közel kis helységbe távozott, hogy ott a csendes magányt élvezendő, mielőbb egészségét visszanyerhesse, s haladhasson kitűzött szép czélja felé, hol művészi szép tehetségiért tapsokat, koszorúkat, — s mi legfőbb—arany dollárokat — arathat. De vonuljon bár egy jeles énekesnő bármi távol magányba, a nép szemei ott is feltalálják. Derék művésznőnk épen így járt; a helység előkelői megtudták kilétét, még félbeteget , szegénykét annyira faggatták, gyötörték, kérték egy estély adására, hogy művésznőnk végre engedni, s az estély-rendezést megígérni volt kénytelen. Egy nap történetesen ugyanazon helységben művésznőnk félre vonulva tölte napjait, s így ez estélyben én is részt vevek. Beléptem az estély hallgatói közé, egy díszesen ékesített terembe, hol még a falak is fényben úsztak. A terem meglehetős nagyságú volt, de annyira tömve néppel, hogy minden perezben agyonnyomástól tarthatók; végveszély érte egyetlenegy fekete frakkomat, mert ez a nézők , s jelesül szomszédaim oldalbordái súrlódása, és dörzsölésétől egészen elkopott, s használhatlanná lön. Egy óranegyed folyhatott le talán beléptem után, midőn a zene elkezdődött. A második darab után művésznőnk látta rá kellemes arczát, mire a nép — vagyis bocsánat — az. közönség mint boszorkán, rettenetesen hurrajozott, tapsolt öröme kifejezéséül. Én sajnálni kezdem szegénykét, ki a közönség örömrivalgásai előtt már nem győzött hajlongni. Végre csend jön. Édesen ömlő hangok futák be a nagy terem minden zugát; ki a zenét érti, művésznőnk első hangkiejtésénél tudhatta, hogy ő olasz oskola növendéke. Hangja, tisztán csengő, mint ezüstharangé , s bájoló mint csalogányé. Minden torokfojtás nélkül a hanghágcsóin könnyen szökdel, különösen jól sikerültek a trillák , de jól a huzamos hanglejtés is, mely minden gyengülés nélkül a tempóig arányban maradt; a hanglajtorjáni ugrása fel s alá mindig biztos volt, szavában a legszigorúbb zenebiráló sem fedezend fel rezgőséget, mi ritkaság, énekét bátorság s lelkesülés bélyegzé, szóval, ha a tömött terem véletlenül egy zöldelő ligetté változik, akkor Ferencziné asszonyság éneklését, a fülmise hangjának képzelendjük. Ennyit művésznőnkről. Kritikát írjon kinek tetszik, én csak magasztalni tudok ily énekesnőt. Mint értesültem, Ferencziné asszonyság városunkba jövend egy pár nap múlva , s első estélyét csütörtökön adandja. Kívánatos , hogy közméltánylásban részesüljön, arasson érdemkoszorúkat, de egyszersmind örülhessen is — mint az amerikaiak minden ilyen esetnél mondják „to the good business.“ Vájjon nem volna kedve Schodelnő , Hollósy vagy más jeles ismert énekesnőnknek megkísérlem Amerikában a koszorú és arany dollárok aratását. Egy hónap százezert dollárt hozhat H. K. vagy S. zsebébe. — Most másról. A „Black Warrior“ gőzös megérkezvén Mexicoból, május hó 8-áig terjedő híreket hozott. Santa Anna april hó 22. kelt kibocsátványa szerint, különféle kormány-osztályzatokat alakított, egyszersmind minisztereket nevezett ki. Alapított 21 tagú államtanácsot. A conservativ párt emberei előnynyel bírtak; a nevezett tanács valamennyi tagja conservativ. ígéri az elnök a bölcsend tökéletes helyreállítását , valamint szándéka az indianusok és más rabló csordák megtámadása ellen a szükséges rendszabályokat életbe léptetni. April 23-kai kibocsátványa a sajtóra vonatkozik; ennek törvényszabályai módosítják oly modorban, hogy ez a halálos sebet megkapta; kigyógyul-e belőle, ez a kor kérdése. Nem alaptalan azon hir, miszerint az elnök Lombardini tábornok által kötött neutral-szövetséget az Isthmus és Tehuantepec kérdése fölött ratifikálta. Az elnök mindazon katonatiszteket, kik az államokkal folytatott háború alatt magukat foglyokul átadák, s kül jurisdictiót ismertek el, rangjoktól megfosztá, s hivatalaikból elkergette. Cruz ezredes, ki Camargába rendeltetett, márt. 27-kén egy proklamátiót bocsátott ki a határszéli lakosokhoz, ebben sértőleg kel ki az államok kalandorainak fondorlatai, s fribuszter kísérletei ellen. Tampico város tanácsa, mely Santa Annát elnökül elismerni vonakodott, Wolf tábornok által elfogatván a fővárosba szállíttatott. Arista volt elnököt is szomorú sors érte, mert száműzetett, ső „Avon“ nevű angol hajón Havannába partra szállt, s onnét Európába utazni szándékozik. A washingtoni „Union“ czímű lap egy hosszú czikkben fejtegeti a határszéli kérdéses földrész fölötti bonyolódásokat, mik a Mexico és az egyesült államok között fenforgó nehézségek okául tekintetnek. Határozottan kijelenti a nevezett lap, miszerint Laneur new-mexicói kormányzó eljárása a kérdéses Mecillathal földterület tárgyában semmi kalandoros fondorlathoz nem hasonlítható , de tetteiből sem világlik ki, hogy szándéka birtokterjesztés volt, mert Mecillathal kétségtelen része New Mexiconak, ezt a congressus is a „Quadelouppe hidalgói“ béke által szerzett birtokföldrésznek tekinti. Említi tovább, hogy Lane kormányzó visszahívásából ne következtessük azt, mintha ezen elmozdítás, tetteinek a kormány részérőli rászólásából történt volna. Végre tárgyalja az utóbbi eseményeket, mikről a kormányhoz,hivatalos feljelentés érkezett; ezekből csakugyan valósulni látszik azon hír, hogy Chihuahua kormányzója a kérdéses földrészen letelepedett amerikaiakat elfogató a betömlöczöztető. Ha ez így van, akkor az eljárási modort, valamint az erőszakos eszközök használását is Lane úrnál nincs okunk kárhoztatni. Ily események után Santa Anna helyzetes kilátásai, más részről Pierce elnöknek gondolatai csakugyan nem lehetnek más, mint harcziasak. Déés, június 1. Űrnapi vásárunk az eddigieknél sokkal jobban ütött ki, s a forgalom élénkebb volt a marhákra s élelmiczikkekre nézve, melyeknek jó árok volt 6s nagyon keltek , mig az iparczikkek nem nagyon ha- A SZERELEM GYERMEKEI. (Folytatót. *) Az őrnagy lezárván a hálókamra ajtaját, elibe ment a tábornoknak. Roland tábornok zavart arczulattal lépett be és igy köszönte barátját: „Vártalak éjszakára. Azt hivem, viszsza fogsz jönni hozzám. Nagy szükségem volna szolgálatodra.“ „Szólj, szólj!“ „Mindenek előtt hagyd meg Julienne asszonynak, ereszsze be azonnal a hölgyet, kinek nem sokára jönnie kell. Utánad fog tudakozódni.“ „Utánam ?“ „Igenis, utánad, barátom,“ viszonzó Roland gróf, s nedves homlokát törülgetve izgultan fel s alá járkált a szobában. Ezalatt Maurice őrnagy az agg cselédet kiálta be, s kiadá neki a rendeletet: „Ha egy hölgy tudakozódik utánam , kérje meg, ne sajnáljon kissé a teremben várakozni.“ Aztán barátjához fordult, ki ekkér kezdé beszédét : „Most, Maurice, hallgass meg. Tegnap este levelet kaptam Bourgueil asszonytól. Itt van, — olvasd.“ Az őrnagy vévé a levélkét, melyben Bourgueil asszony a tábornokot felkéri, hogy vele nagyon fontos ügyben értekezzék, megemlítvén egyszersmind. Lásd P. N. 974-dik számát, hogy az összejövetelnek — illendőségi tekinteteknél fogva — sem Bourgueilék sem Rolandék házában nem szabad végbemenni. Az őrnagy e levélkét növekvő csodálkozással olvasó, aztán visszaadván azt barátjának, igy szólott: „Valóban igen fontos ügy lehet, különben Bourgueil asszony nem határozta volna magát ezen lépésre. Nem gyanítasz valamit ?“ „Semmit! — Nem tudok tisztába jönni a dologgal. — De mégis nem lehet neki megtagadnom. Szerencsétlen asszony! ... Az összejövetel helyét illetőleg, sokáig nem tudtam mit határozni; mert házasságom óta sehol sem volt szükségem légyottokat rendezni ; s akkor eszembe jutott Páris kapuja előtti magányos lakod, s előre bizonyos valék, hogy ezen szolgálatot nem tagadod meg tőlem. Válaszul tehát — mikép azt Bourgueil asszony kívánta — csak czimzetedet irám fel, s hozzátevém, hogy ma, délutáni négy órakor. Úgy hittem , ez időtájban Bourgueil asszony is legkönnyebben szabadulhat. Egész éjjel várakoztam rád , hogy ezekről értesítselek. Csak reggel négy óra felé feküdtem le, meghagyva Pietrinek, hogy mihelyt jösz, keltessen fel. De te még kilencz órára sem érkeztél meg lakomban; el valék tökélve tehát ide jönni, hogy azon esetre, ha még itthon nem volnál, Julienne asszonyt értesítsem, hogy itt akarok valakit bevárni. Épen menőfélben valók, midőn a külügyminiszter titkára jött hozzám, követségembe vágó, nagyon sietős sürgönyökkel, el kellett fogadnom. Végre szabadulhatok, s halálos aggodalomban repültem ide, félvén, hogy Bourgueil asszony meg talál előzni, s a mitsem tudó cseléd . “ A beszélgetést Julienne asszony belépte akasztó meg. „Őrnagy úr,“ szólott a szolgáló, „a hölgy, kire ön várakozik, itt van.“ „Barátom ,“ nyilatkozók az őrnagy, a hálókamra felé irányozva lépteit, hova Delmaret bezárta volt: „magatokra hagylak , de ne távozzál anélkül, hogy tudósítanál.“ „Ezer okom van, hogy még beszéljek veled viszonzá a tábornok. „Nekem is,“ monda az őrnagy. Aztán Julienne asszonyhoz fordult: „Míg azon hölgy itt leend , senkit sem fog ön beereszteni, — érti ön? — épen senkit!“ „Értem , uram.“ „Most ereszsze be azon hölgyet.“ „Maurice,“ kezdé keserűen a tábornok: „húsz esztendő fekszik közöttünk, s most adja második találkozóját. Oh, mi borzasztó néha, visszamerülnünk a múltba!“ Az őrnagy kezet fogott barátjával, s a hálókamrába ment. Egy perczcel későbben az öreg szolgáló Bourgueil asszonyt vezeté be, aztán kitávozott. Bourgueilné , s a tábornok együtt és magok valának. XXXI. Valóban több mint húsz esztendő folyt el azon idő óta, mikor Bourgueil asszony, szépsége teljes fényében ragyogva, bűnös hajlama inditásából meglátogatta volt Roland ezredest. Addig az ő becsülete minden szennytől ment vala, de azon órában, csaknem egyszerre bűnével, a lelkiismeret furdalásai szivébe fészkelődtek. És több mint húsz esztendő folyt el azon idő óta, mikor a fiatal, szép, ragyogó, az ifjúság minden mámorosító szenvedélyeinek átadott Roland ezredes , ki már számát sem tudta hódításainak, ki nem gondolt a miatta ontott könnyek záporával, s a máról hónapra kötött ismeretségekben csak a kéjt hajhászta, ki fel nem tudta fogni azon őszinte, mély és megrendíthetetlen szenvedélyeket, melyek bocsánatra méltóvá teszik a nő megfeledkezését kötélyeiről, — szóval , azon idő óta, mikor Roland ezredes felfedé Bourgueil asszony előtt szive sivárságát és jelleme könnyelműségét. Borzasztó felfödözés ! Legelső büntetése azon boldogtalan nőnek , kinek egyetlen napi hibájáért egész kinteljes élettel kell vala bűnhődnie. Annyi év lefolyta után újra találkoztak, mind a ketten ősz hajjal : a nő megtörve a hosszú és kegyetlen vezekléstől; a férfi újjászületve az édes és szent családi kötélyek teljesítése által. És leszámítva ezen végzetteljes körülményeket, melyek a két személyt ismét egymás közelébe hozák, ezen összejövetelben a gondviselésnek istenujja oly végzetesen mutatkozott, hogy mindaketten zavarodva, leverten és szemlesütve néhány perczig hallgatásban boronganak. A nána csendet Roland tábornok szakító meg első, reszkető hanggal igy szólva Bourgueil aszszonyhoz : „Asszonyom, nem hittem volna, hogy annyi év múltával.“