Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)

1853-07-01 / 992. szám

kék száma a népesség szükségletéhez képest m­eghatá­­roztatnék, s a húsmérés valamennyi mészárszékre nézve egyszerre, de külön vállalkozóknak, árlejtés mellett ki­­haszonbéreltetnék akár egy akár több évekre a körül­ményekhez képest. Lehetne úgy is intézkedni, hogy az évszakokhoz képest a hús ára is különböznék, a­mint a tapasztalás jobbnak bizonyítná. Külön vállalkozóknak kellene kiadni azért, mert míg a gyarmati székeket két mészáros bírta, volt közöttük versenyzés, hogy közön­séget szerezzenek, de mióta a két zsidó­ társ bérli, oly hússal kell beelégednünk, a minővel ellátni tetszik. Hogy rendkívüli esetekben , minő a marhadög , háború stb. a polgári törvény 1104. 1105. 1106-dik §§-hoz képest a rendkívüli időszakra új árverésért folyamod­hassanak , az igen igazságos, ha csak a bérlő magát másként le nem kötelezné. Hogy a szakértő mészáros­nak , ha nem kizáró joga, legalább h­asonló esetben el­sőbbsége legyen az árverezéshez, a csupán nyerészkedni vágyó nem szakértők fölött, az is czélszerű lenne, mert ezen üzletet érteni kell, s a tapasztalás mutatja , hogy ezek által jobban elláttatik a közönség. Az is kívána­tos , hogy a hízott és nem hízott marha húsa külön bo­­csájtassék árverés alá, anélkül azonban, hogy a bérlő a hízottmarha vágatástól fölmentve lenne, így valahára utol lenne érve, hogy a kövér és sovány húst egy áron venni nem kényszeríttetnénk. levelező: J a n k o v á c z , jun. 24. E mezőváros a szomszéd kisszállási pusztával együtt 4845-ik évig a báró Orczy nemzetség tulajdona volt, azóta pedig Stamecz -Mayer bécsi bankáré , kinek is, a legelő elkülönítése után udvartelki birtokul itt helyben, mintegy 160 ezer úrbéri hold jutott, melynek tán­y3 futó homok , y3 jegenyével beültetett ritka erdő 3/3 pedig itt ott kisebb nagyobb darabokban elszórva talál­tató lapos, mely legelőül használható. így az uraság­nak itt és Kisszálláson összesen, mintegy 38 ezer úrbéri holdra menő birtoka van, a mezőváros határa pedig valami 27 ezer hold. Találtatik e határban, mintegy 1,700 hold szőlő, abban levő káposztással, veteményessel együtt; bora gyakran igen sok, de ritkán jó, és soha sem állandó , a­minek a szűrés és a pinczehiány is lehet oka. Szőlőiben igen sok gyümölcsfa találtatik, melyek igen gyakran sokkal többet jövedelmeznek , mint a szőlőtőkék , mivel a bort eddig eladni sem igen lehetett, míg a gyümölcs­ért mindig pénzt kapni. Vannak oly szőlők, melyekben egy kapásról gyümölcsből­­­­ átalán véve — 40 pengő forintot árulnak. Annál szomorítébb, hogy e­ jö­vedelmes szőlők még most is tri­z­ed alatt vannak , melynek be­szedése a lakosokra igen terhes. Szinbort szűrni nem szabad (?) csak ex peculiari gratia, az egész termést a kapura kell vinni füzéreltetés végett, innen pedig déz­­maszékhez a kilenczed kiadása végett, a hol is a lehető legcsekélyebb gyorsasággal járnak el, miáltal a lako­sok igen sokat vesztenek, mivel majd mindeniknek lévén szőlője, az idő változásától féltében a szüret meg­­eresztésekor mindenik megszed, hanem mikor takarít­hatja haza ! Az már itt rendes állapot, ha valaki egy­szer csak fordul 36 óra alatt, hogy a bor ezáltal nem javul, és hogy sok idő föcséreltetik el, és hogy minden­kinek, de különösen a szegény embernek, ki minden for­dulóért egy aké bort fizet a fuvarosának , könnyen ki­tetszik. Ez előtt, midőn még két annyi dézmát, t. i. a 9-iket és 40-iket — szedték, tiszt pedig felényi sem volt, a dézmaszedés még egyszer oly gyorsan történt, mint most, mivel akkor a czél az volt, hogy az ura­ságé mielőbb betakarittassék, jelenleg pedig : „hogy a jankovácziak a dézmaadástól elvadít­­t­a­s­s­a­n­a­k.“ *) De a dézma , kedvencze az uraságnak, így az erdő részéből tavai tavaszon, mintegy 500 holdat kiosztatott szőlőveli beültetés végett, hanem kikötötte adóul a termés 7-dikét; továbbá, hogy gyümölcsfát egyedül a szőlők aljában szabad ültetni, ott is minden­t elért 8 év múlva évenkinti 6 égő krajczár adóért; végre, hogy az uraság „m­int egyedüli birtokos“ (az ültető csak bérlő) kibecsülheti akármikor az ültetőt belőle. És ily föltételek mellett is fölfogták, mivel a szegény ember is élni akar. **) Általán fogva mindenütt e hazában kapós a föld, de sehol annyira, mint itt, mert egy egész sessiónak ára, mely a forradalom után mindjárt csak 1600­0 forint volt, most 6000 forint; tehát 300 percenttel nőtt; egy *) Ily Ak­i­tólagos vexát semmi ezé­ sem menthet­ne; — de csak kívánatos volna , ha a jankováczi, s minden más helybeli nép magát a bordézma terhétől megváltani igyekeznék. Szerk. **) A földesurak az urbériséggel már megjárták. Helye­sen teszik, ha megmaradt földeik és birtokuk tulaj­donosi jogát szerződésekkel biztosítják. De mi igen is óhajtanék , hogy a természetben való adózások em­­phytheuticus vagy ideiglenes szerződés mellett kiadott földekben államilag eltiltassanak, mert e vi­szonyból idők múltával ismét egy új feudális állapot sejtenek, melynek megszüntetése csak most oly sok és nagy szerencsétlenségbe került. Szerk. A fáklyát vivő férfiak mindnyájan sajátságos egyen­ruhát viselő hajdúk. Fejeiken csákós kalpag, fehér lószőr bokrétával, de­rekukon piros dolmány, sárga zsinórra , melyre farkas­bőr kaczagány van vetve a szakadó zápor ellen. Nyereg kápájába mindegyiknek fokos van akasztva és két pisz­toly. Övig csak megjárná a gúnya, de azon alól kurta rojtos vászon lábravaló következik , mely sehogy sem akar illeni a skarlátposztó dolmányhoz. Most lássuk a szekeret: négy jó ntohány ló van eléje fogva, miknek sörénye csaknem a vízben úszik, a gyep­lőt egy betyárképü vén kocsis kezeli. Alszik a jó fiú, mert hiszen lovai jól tudják az utat, s csak olyankor ébred , ha megrántják a kezében a gyeplőt, akkor az­tán nagyot cserdít közé és még ő haragszik. Benn a szekérben nagyon furcsán ülnek , mert noha a hátulsó ülés nem látszik elfoglalva lenni, mégis az első ülésbe helyezkedik két bizonytalan külsejű férfiú, háttal a kocsisnak . kicsodák , micsodák ? azt hirtelen kivenni nem lehet, mert úgy el vannak téve gubákba, fejekre leven húzva azoknak kámzsája, hogy semmi emberi ábrázat azokból nem látszik, azonfelül jócskán alusznak is ; ligg-lógg mind a kettő feje jobbra balra s csak néha-néha hőköl fel hol egyik, hol másik , hol mind a kettő a szerint, a mint a lőcsbe, vagy egymásba ütődnek fejeikkel, s olyankor kiegyenesedik, mintha elszántan mondaná: már most igazán nem alszom! a másik perezben aztán újra elalszik. A szekérderék be van fedve pokróczczal, melynek domborulásairól azt lehet gyanitni, hogy nagyon sok mindenféle van alatta. A hátulsó ülésen néha-néha meg­mozdul a pokrócz, s azt engedi hinni, hogy ott mégis csak kell valami élő állatnak létezni, ki iránt való tisz­teletében a két úri­ember a roszabb ülést foglalta el; míg végre csak ugyan hosszas küzködés után, a ráteri­­tett pokrócz alól kibirkózza magát a rejtélyes valaki s kidugja fejét a világba egy gyönyörű szép m agár.— Tehát őt illető az elsőbbségi S ezt jól látszott érteni; felült kétlábra a szekérben s méltóságteljesen ásított egy nagyot, azután megvakarta kegyelmes füleit hosszu­­ságos lábaival, megrázta a nyakán csengőbongó aczél lánczos örvét, s minthogy egy impertinens bögöly erő­vel ismeretséget akart vele kötni, azzal nagy vitába elegyedett, utána kapkodva s nagyokat csattantva fo­gaival. Miután ezt a mulatságot is megunta, alvó tár­saira vetette figyelmét s épen leereszkedő kedélyben lévén, midőn a hosszabbik férfiú , szundikáló állapotá­ban nagyokat bókolt előre, a humoristicus agár fel­­emelé első lábát és végig haza annak arczáján. Az na­gyot dörmögött rá : „Ne izéljen a tekintetes úr!“ Most lássuk a hintát. Öt televér mellló van eléje fogva, csakúgy hányja veti a czifra czafrangot mind­egyik a fején, kettő a rúd mel­lett, három ló van elől, mind a három nyakán csengetyü lógy, hogy messziről meghallja a szembejövő a neszt s előre kitérhessen. A bakon vén kocsis ül prémes bekecsében, kinek azon egy instructiója van, hogy akármerre jár, soha hátra ne merjen tekinteni a hintóba , mert rögtön főbe lövetik. Minthogy azonban mi nem félünk a főbelövetkezéstől, nézzük meg, ki ül ottan ? A kocsi ernyője alatt egy éh­es férfi ül, torkig farkas­bőr bundába takarva, fejébe nagy asztrahán süveg van húzva egész a szeméig’. Belőle sem látszik egyéb az arczánál, de az arczvo­­nások és e szemek oly szokatlanul képesek meglepni a szemlélőt; egy eltévedt lélek látszik e szemekben, mely tán szokatlan nagy eszmékre volt hivatva, s fátuma, környezete, elhagyatása miatt kereste a szokatlant a kicsiségekben s most mintha önmagán bámulna el, oly mereven tud nézni; az egész arcz, kövér, de színtelen tekintetével, nemes vonásaival, de melyek mind oly bi­zarr szegletekké vannak elferdülve, a durva szemöl­dök, az elhanyagolt bajusz oly visszataszító hatást okoznak első tekintetre, pedig ha tovább nézne az em­ber, lassan kint kibékülne minden vonással, kivált mi­dőn szemeit behunyja, s az álom elsimítja a dúlt kör­vonalakat, oly és patriarchális tekintetet vesz föl ez arca, hogy az ember atyjára gondol utána. De a­mi még fel­tűnőbbé teszi őt, ez azon szokatlan körülmény, misze­rint mellette két felől két paraszt leány ül, szorosan mellé férkőzve, két piros pozsgás leányzó, kiknek ko­moly sőt mondhatni aggodalmas arczáról azt lehet kö­vetkeztetni, miszerint nem pusztán csintalan tréfa ül­teti őket az öreg úr mellé. Az agg férfi fázik a hűvös nedves éjszakában, a far­kasbőr bunda nem képes testét melegen tartani, azért ültették mellé a két fiatal párleányt, hogy azoknak élet­erős magnetismusa kölcsönözzön meleget szétbomladozó életműszereinek. Az ember sietett élni, és hamarább megszűnt élni, mint meghalt volna, úgy hogy most csak egy eleven hazajáró lélek, ki eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra élni, ha valami új inger, valami új mámor, bohó, bizarr, rendkívüli eszme, vágy, gondolat felébreszti lelki tetszhalálából. Most is az hozza távol fekvő kastélyából éjszakának idején, hogy egész éjjel nem tudott aludni, nem találta semmiben örömét, végre azt gondolta ki, hogy elmegy a Törikszabad korcsmárosra veszekedni, abba minden áron beleköt, az különben is mérges fog lenni, hogy éj­jel felkell neki kelni, és káromkodni fog, ha enni inni kérnek tőle, a miért ő azt azután jól megvereti hajdúi­val. A kocsmáros nemes, az egész tréfa kerülni fog egy pár ezer forintba , de a mulatság megér annyit. Ezért fellármázta embereit, befogatott, fáklyát gyúj­­tatott s éjszakának idején tizenkét hajdúval neki indult az úttalan sömlyéknek, magával vivén minden enni inni valót, a mi szükséges leend a megtörtént tréfa után rendezendő lakomához , nem feledkezvén meg egyúttal, azon három személyről, kik leginkább szokták mulat­tatni , s kik ott vitetnek elől a másik szekéren : egyik a kedvencz agár, másik a czigány bohócz, harmadik a peregrinus poéta, kik ott egy társaságban ülnek szépen. (Folytatjuk.) Kapás szőlő 26— 25 forint, most 80, 100, sőt 150 ft is, így aztán felvállalják a sivóhomokot is, bármely po­gány feltételek alatt. E város népének, mely 1105 házban 7300 lélekből áll, elei tót települők voltak, kevés magyarral keverve Ez, mint a Nógrádmegyén alól eső minden helyek la­kosainál, részint a beszédből, részint csak a tótos ne­vekből azonnal kiismerhető. Nálunk már csak emléke­zetben van , mikor az egyiknek édes­anyja tótul imád­kozott, és nem is tudott magyarul imádkozni, s ugyan­akkor még tudták, minden ember családja honnan szár­mazott ; — de a város ma már annyira megmagyaroso­­dott, hogy erkölcsei után ítélve, szittya magyar szárma­zásnak kellene tartanunk ; szereti ugyan a földmivelést is, de sokkal jobban a marha- , leginkább pedig a bir­katartást, mert azzal szerte kóborolni lehet, és mégis van utána hús, tej, vaj, túró, sajt, a­milyen olyan, azután gyapjú, és nem kell mellette erőset dolgozni, hanem az ember lehasal egy dombra és fütyürészve, pi­­pázgatva nézi, mint legel a nyáj a mezőn ha van, vagy pedig akár van, akár nincs mező, a más vetésén.*) A gyermek irtózik az iskolától, hanem lovakat a gyepre vezetni, s ott nagy titkon a vetéseken jól tar­tani, pajtásaival pajkoskodni, semmit tenni, oly csábitó seytha szokás, melytől a jankováczi ember sokért meg­­nem válna. Az itteni nép többsége magát tudatlanságban igen boldognak, sőt a mesterembernél, kaputos embernél, tisztviselőnél, kinek földje nincs , még százszorta bol­dogabbnak is hiszi, mert neki csak megtenni földje a szükségest, de azoknak megevő falat­juk sincs olykor. De nem is igen törekedik e nép más egyéb lenni, mint paraszt; nem is vált közülök emberi emlékezet óta több tanult ember, mint egy pap, két kántor, és jelenleg két tanitósegéd; — de még kézműves sem jutott másféle, mint valami 10—15 takács, 4 — 5 csizmadia, ugyan­annyi kovács meg faragó , a többi idegen származású , lakatos, asztalos, s egyéb jobbféle mesterségre innen senki sem került. Pedig kézművesség után bővebben megélhetni, és sokkal hamarább még jobban is lehet ám gazdagodni, mint lóőrzés mellett, a­mint látjuk a városi polgáron, a ki sem szánt, sem kapál, sem­ hizlal, mégis akkora házai vannak, hogy azokból egy is felér egy faluval. Mostanában a kormánybiztosság rendelete szerint egy leány- és egy fiú-iskolát kellene a községnek felállíta­nia , hogy így három fiú- és két leány­iskola lenne, de még nincsenek tisztában , vájjon a meglevő épület bő­víttessék, vagy egy új emeletes állíttassák fel. Valóban ideje volt mi vett­ségi eszközökről gondoskodni! T. S. KÜLFÖLD. Németország. Würtembergben a hatóságok erélyesen dolgoznak a búcsújárások ellen, s úgy látszik, mikép a „Zig für N.-D“ jelenti, a főhivatalok az 1811 évi oct. 17-kei rendeletre utasitottak, mely többi közt­imezt tar­talmazza : „Ő kir fensége inditatva érzé magát a kir. alattvalóknak a külföldi búcsúhelyekre járását, miáltal nemcsak a háztartás és gyermeknevelés elhanyagoltaik é s a házi jóllét szenved, hanem egyszersmind a babonás hit is ápoltatik s gyakran durva erkölcsi kicsapongásokra szolgáltatik alkalom , jövendőre teljesen megszüntetni. Ennél fogvást a kir. helytartósági hivatalok mindnyájan az alájok rendelt főtisztviselőket komolyan oda utasít­sák, hogy semmi alattuk álló egyénnek a külföldről bu­csujárásra vagy zarándoklásra, bármi ürügy alatt, út­levelet ne adjanak.“ Berlin, jun. 26. Ő felsége a görök királyné ma Eu­­tinből Hamburgon át ide érkezett, ugyszinte fenséges Ist­ván cs. k. főherczeg és Wasa hg. ő kir. fensége is. Francziaország, Paris, jun. 24. A régi megszólí­tást : „hogyan vagy ?“ ezen kérdés : „béke vagy há­ború?“ szorította ki, s minthogy jobb feleletet nem ad­hatni reá, ismét a régi időjós Th­­­er­s­i­e 1 szólónak. „Oroszországban lelkesedés a szent háborúra , Török­országban muzulmán rajongók, Angliában nyilt, orosz­­gyűlölet és nálunk . . . mikép nőhet búza sárkányfo­gakból?!“ A fenebbi beszédben rejlő franczia állapotot legjobban „ellenmondás országának“ nevezhetni. A bi­zonytalanság sokáig semmi esetre nem tarthat, a­nélkül, hogy a társadalmi életre károsan ne hasson. E napok­ban feltűnő volt a köztársasági L­­­é­c­­­e merészsége, mely úgy vélekedett, miszerint a kormánysajtónak a köztársasági és royalista múltra tett szünetleni csapásai azt gyaníttatják, hogy a jelennek még mindig véde­lemre van szüksége. A félhivatalos Patrie tegnapi második kiadása egy jegyzéket tartalmaz, Nesselrode gróf jegyzék­iratáról, s úgy látszik, hogy az magas forrásból eredeti. A Patrie jegyzéke így hangzik : „Az orosz kormánynak különböző miniszterei­ és diplomatiai ügynökeihez küldött körjegyzéket legális részreh­aj­latlanságból közöltük. A kérdés, az orosz kan­­czellária nyilatkozatának daczára változatlan maradt, mint vala : Oroszország kétoldalú kötést kíván, mi hit­­sorsosinak, kik a­zultán alattvalói és a görög valláson vannak , templomai, papsága és szertartása fölötti véd­­hatalmat reá ruházná. A Porta ellenben ezen kíván­ságnak nem akar engedni. Tudhatni, mikép a polgári és vallási érdekek igazgatása a papság kezében van ; tehát azon védhatalom , melyet Oroszország a szertar­tásra gyakorol, a személyek és vagyonok fölötti védha­­talmat is maga után vonná. Megfoghatni tehát, hogy a Porta ilyes engedményeket nem tehetett. Valóban oly népség fölött forog a kérdés, mi legalább 12 millió emberből áll, azaz a török népség harmadrészéből; mit a­zultántól tulajdonkép kívánnak, az, hogy 12 millió ember fölötti fensőségi jogáról mondjon le. Bármikép legyen is, Oroszország sürgeti és ellenséges­kedéssel fenyegetőzik, minek kezdete a török dunai tar­tományok megszállása, s végeredménye Konstantiná­poly bevétele lenne. Francziaország és Európa nagy hatalmasságai, kik Töröko­r­szág füg­­getlenségét és fenállását ünnepélyes kö­­tések által biztosították, megengedhe­tik-e, hogy az megtámadtassák? Megen­­gedhetik-e, h­ogy Miklós czár az orosz birodalom már­is roppant birtokaihoz egy új országot csatoljon? Az ily kérdést megoldani kell. Ha Európa nagyhatal­mai közösök valamelyiknek ily nagyobbodásán szemei­ket behunyják, úgy minden súlyegyen meg fog szűnni, úgy Európában még csak egy nagy hatalom lenne, tudniillik Oroszor­szág, melylyel szemben a többi államok másodrangú hatalmak szerepét játszanék. Nem tekintve a súvegyén és méltóság ezen koczkán levő indokait, Francziaor­­szágnak még fontosabb kereskedelmi érdekei is vannak, mint hogy oly lehetőségekkel foglalkozzék , melyek őt compromittálhatják. Ezen érdekünk különben közös azon hatalmasságokéval, kiknek kereskedelme a miénk­nél nem kevésbé az Európát fenyegető forradalom kö­vetkezményeitől félthető. Oroszország czárja ezen az Oroszországtól is elismert nemzet­közi jog elveire alapí­tott érdekek coalitiójával szemben, megáll-e követelé­sei mellett, melyeket annál kevésbé lehet igazolni, mi­vel a görögök és minden vallásfelekezetek Törökország­ban türelmet és szabadságot élveznek , minek határát a­zultán még kiterjesztette? Az egész világra nézve kö­vetkezményeiben sajnálatos háborút látva, megáll-e azok mellett ? Mi nem hisszük.“ Larochejaquelein, az ismeretes legitimista, ki a vendégi liliomos zászlót odahagyva a sasok alá szegődött, és senatori méltóságot fogadott el, közelebbről kiadja az Orleansokat compromittáló leveleit. A levelek száma 500-an fölül van, s Prétenom czim alatt adatnak ki. Angliából azon hirt hallani, hogy az ottani európai propaganda egy eddig nem képviselt nemzetiséggel sza­porodott. Iskander Herzen orosz nyelven, orosz levelekben fölszabadító irodalmat fog alapítni. Collier-Meggret, főrendőrigazgató a belügy­minisztériumban , még igen fiatal ember , ki két év óta csodálkozásra méltó pályát futott. Meggret az állam­csínyig a Le Salut du Lyon czimü jelentékeny vi­déki lapnak volt főszerkesztője; dec. 2-ka után alispánná neveztetvén , egy év alatt a rendőri hivatal főtitkárává léptetett elő,’ s aztán a jelentékeny aube-megyei főis­­pánságot kapta. Meggret jelen állásában rang sze­rint ugyan a belügy­miniszter alatt áll, azonban meg­lehetős független és mindenesetre befolyásos állomást foglal el. A sajtó­ügyet ő fogja igazgatni; e szerint Demoutin, eddigi sajtó­felügyelő helye nem fog be­töltetni. Császári rendeletnél fogva, a francziáknak csak öly rendjelek hordozása engedtetik meg, melyek souvetain hatalmaktól adattak. A rendjel-nyertesnek azonban hor­­dozhatási engedélyért a becsületrend kanczellárához kell folyamodnia, és a rendjel fokozata szerint 60, 100, 150, 200 frankot kell letenni. Katonák és tisztek , szá­zadosig bezárólag, e dij alól fölmentetnek. Azok, kik ezen rendszabályokkal ellenkezőleg cselekesznek , vagy a rendjelt más alakban és más fokozatban hordják mint nyerték, a büntetőtörvény 259-dik czikkelye szerint 6 hónaptól 2 évig terjedhető büntetéssel suttatnak. A császári családról szóló rendelet, mely közelebbről a Moniteur - ben jelent meg, a következőket tartal­mazza. A rendelet vagy tulajdonkép statútum 6 részből áll. Az elsőben a császári család herczegei­ és herczeg­­nőinek helyzete szabályoztatb: kiskorúságok alatt a császár gyakorolja az atyai hatalmat, a fölöttöki fegye­lem és őrködés joga őt illeti. Ha a császár kiskorú volna, ezen jogokat a régens gyakorolja. A császári család a császár törvényes és elfogadott utódaiból és azon her­­czegekből, kik nove­zéki senatus-végzésnél fogva trónra léphetnek , és ezek nejei­ és utódaiból áll. A császári család tagjainak házassága de facto érvénytelen a csá­szár formaszerinti fölhatalmazása nélkül, mi egy, az ál­lamügyi minisztertől ellenjegyzett levélben adatik. Mind­azon gyermekek, kik a fenebbi tém­a ellenére kötött há­zasságból származnak, törvényteleneknek nyilváníttat­nak. A házassági szerződés a császár előleges jóváha­gyása nélkül érvénytelen, Iia a császári család valamelyik tagja elválni akar, a császárnak van joga ebben hatá­rozni. A kiskorú herczegek és herczegnők javai a csá­szár által kinevezett gyámoktól kormányoztatak. Mi a gyámi kormányzatot illeti , a családi tanács gyakorol bíróságot; határozatainak azonban a császár ek­be kell terjesztetniök, jóváhagyás végett. A császári család egy tagja sem adoptálhat valakit és semmi természetes gyer­meket el nem ismerhet. Ily esetekben a császár szabá­lyozza az illetők állását és vagyonát. A császári család tagjainak kitiltása a családi tanácstól mondatik ki, azonban a császár által kell jóváhagyatni. — A máso­dik osztály a császári családot illető okmányokról szól. Az államügyi miniszter az államtanács elnökével az etat civil hivatalnokainak kötelességét visszi. Minden szü­let­­ési, adop­tálási és házassági okmányokat, valamint mindazokat, melyek a Code Napóleonban előírva van­nak, ő veszi föl. Az okmányokat a senatusnál beigtat­­ják és őrizik. Az államügyi miniszter a császár jóvá­hagyása nélkül egy okmányt sem vehet föl. Ha a csá­szár nyilvános végrendeletet akar tenni, azt az állam­ügyi miniszter az államtanács elnökével veszi föl, azon esetben, ha titkos végrendeletet akar tenni, azt az állam­­ügyi miniszternek, államtanácsi elnöknek és 6 tanúnak kell aláírni. A titk­os végrendelet a senatus levéltárá­ban tétetik le. — A harmadik osztály rendeli, hogy egyedül a császár rendezi a császári család tagjai gyer­mekeinek neveltetését.­­ A negyedik osztály azon őr­ködés- és fegyelemről szól, mit a császár családja kö­rében gyakorol. A császári család tagjai, bárminő élet­korúak legyenek is , a császár engedelme nélkül Fran­­cziaorságot el nem hagyhatják és azon várostól, melyben a császár székel , 75 óra távolságnál messzibb nem mehetnek. A császár a herczegeket és herczegnőket következő büntetésekkel sújthatja: Fogság, személyételi eltávolítás és száműzés. A császár továbbá azon személyeket , kik előtte gyanúsoknak tetszenek , a herczegek és herczegnők­­közeléből el­távolíthatja. — Az ötödik osztály a családi tanácsról szól, melynek elnöke a császár, s tagjai: egy császári herczeg, államügyi, igazságügyi miniszterek, a senatus, törvényhozó-test, államtanács, semmitő törvényszék elnökei, egy tábornagy és egy osztálytábornok. A családi tanács eb­be tartoznak a császári család tag­jainak panaszai vagy az ellenök emelt panaszok, ha nem bűnök vagy kihágások. Míg valami por elle­nök megkezdetnék, a császárt kell értesíteni, ki a port megrendelendő A családtanács megállapítja a panaszt és ha alaposnak találja, a császárhoz átküldi. Ha a császár azt véli, hogy elnézéssel föl nem léphetni, a fentebbi büntetések közöl valamelyiket alkalmazza, mit ő két évi szigorú börtönre emelhet, általa kijelölendő helyen.­­ A hatodik osztály azon rendszabályokról szól, melyek a császári család azon tagjaira alkalmaztatnak , kik a császári családhoz nem tartoznak. Ezen családi­ statutum azon előzményekkel kezdődik, melyek I. Napóleon császár családi statútu­mát megelőzték. A császár ezáltal nagybátyja személye iránti mély tiszteletét látszik bebizonyítani. P­á­r­i­s, jun. 25. — A közoktatási minisztérium meg­szüntetéséről beszélnek : az oktatási része a belügyi, a cultus pedig az igazságügyi minisztériumhoz csatol­­tatnék. M­i­gn­e­t az institut tegnapi ünnepélyes ülésében J­o­­u­f­f­r­o­y - ról egy jegyzéket olvasván föl, vele nagy fi­gyelmet gerjesztett, mivel a parlamenti kormányformát az egész gyűlésnél viszhangra találó dicsérettel hal­mozta el. Az U. D. P. párisi levelezője szerint, Maupas a *) Csak nem kiséri egész Jankovácz a legelőre nyájait, tisztelt levelező úr ? csak marad otthon valaki, ki­szántani, kapálni, és aratni megy? Szerk. V AUSZTRIAI BIRODALOM. — Öcs. k. Apostoli Felségeehó 27-dikén Sz. Pölten városát szerencsélteté legmagasb látogatásával. Ő Felsége, kíséretével, harangzúgások s örömkiáltások között vonult be a városba, s a püspök által ünnepélye­sen fogadtatván, a püspöki lak teremeibe ment, hol a ka­tonai és polgári kormányzó urak , exlják szinte megje­lentek. Ezután Ő Felsége a különbféle hivatalokat s a börtönöket méltóztatott megszemlélni. Estre a város ki­vi­lágitatott, s Ő Felsége fáklyát vivő polgárok sorai között kocsizott végig az utczákon, a nép örömvivalgá­­sai között. A férfi dal­egylet szerencsés volt Ő Felsége ablakai előtt néhány dalt elénekelhetni, s a F­e­je­d­el­e­m megelégedését megnyerni. E hó 28-kan Ő Felsége a csa­h helyőrség fölött tartott szemle után Herzogenburg­on keresztül Kremsbe méltóztatott utazni. Bécs, jun. 29. Az Ö. C. kétségbevonja azon ösz­­letes válaszirat valódiságát, mely Ausztria, Anglia, Franczia­ és Poroszország konstantinápolyi képviselői­től származott volna mint felelet a Porta kérdésére Men­­zikoff­ág utolsó jegyzéke ügyében, s melyet eddigelé több lap is közlött. A követek ugyan taná­cskoztak ez ügyben még máj. 21-dikén s a válaszban is megegyez­tek , ezt azonban mindegyikök külön küldte át a Por­tának. Válaszaik ennélfogva azonosak lehetnek, de ké­peznek egyet r­észletest, a­mi mindenesetre nagy kü­lönbség. »

Next