Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)
1853-07-15 / 1004. szám
1853. negyedik évi folyam. 1004 Péntek, júl. 15-én ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 100 — ‘ A havi előfizetés , mint a számonkénti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICU G. úrhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva : Félévre . 8 „ — mn Évnegyedre 4 „ — ,, Egy hónapra 1 fz. 30 k. p HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sorra 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ második félévi folyamára. Előfizetési feltételek : Vidékre postán küldve félévre (júliustól december végéig) ■ . . 10 ft — „ Évnegyedre, (julistól septemb. végéig) . . .5 „ — ,, Budapesten házhozhordással 9 félévre.......................8 „ — ,, Évnegyedre .... 4 „ p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, Pesten e lapok kiadó hivatalban (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kígyó-utcza szegletén. KÖZSÉGI ÉLET. Budapest, júl. 12. V. Oly közszellem, mely minden státuspolgárt egyiránt áthasson és arra ösztönözzön, hogy a haza közérdekeiről egy perczig se feledkezzék meg, ezeket — mint az egyéni boldogulás alapját támogassa, sőt ezeknek, ha szükséges, még a személyes érdeket is alárendelje, — teljes kifejlettségében még a miveltség és állami érettség legmagasb fokán álló népeknél sem létezik. Ily közszellem még századokon keresztül is csak eszményi kép marad, melynek utólérése leend bölcs Fejedelmek s jól szerkezeti társadalmak egyesült igyekezete. Oly ösztön azonban, mely a gondolkozó embert hazája sorsa, ügyei s jövője iránt figyelmessé s elmélkedővé teszi, igen természetes, s valamint egyéb országokban, úgy nálunk is gyakran észrevehető. Ezen ösztön, mint a közszellem első forrása, rendszerint leghatályosabban tápláltatik a közigazgatás formái által. De tévedés volna azt hinni, hogy alkotmányos élet nélkül közszellem nem fejlődhetik. A közszellemnek egyik neme azon magasztaltság s összeforraló indulat is, melyet a Fejedelem s uralkodóház iránti ragaszkodás, a haza szerelme, a vallás, nemzetiség, s a történeti dicsőség támaszt. A közszellemnek e nemét sok országban látjuk, melynek soha alkotmánya nem volt. A közszellemnek egy másik nemét a civil satió idézi elő, mibőn a tudomány és képzettség által öntudatra érlelt nép megkedvelvén a szellemi és anyagi csínt és kényelmet, meggyőződik arról, hogy ily magas czél csupán egyesült törekvés, a hazának s társadalomnak közös támogatása által érezhetik el. S e neme a közszellemnek nemcsak meghathatók, hanem a legállandóbb is, mert nem változó eszményi fogalmakon, hanem a siker által naponta megújított s emelkedő belső meggyőződésen alapul. Ily közszellem hatása alatt virágzott fel egykor Toscana minden alkotmány nélkül Fejedelmei patriarchális kormánya alatt. Vagy az alkotmány-e a társadalom czélja, s nem a haza és polgári társaság virágzása? — Dicsekhetünk-e mi azzal, hogy alkotmányos századok hazánkat virágzó és pallérozott karban adták a jelennek át? — Az alkotmányos formákban feküdt-e csupán minden érdekünk, s azoknak felfüggesztésével meg kellett-e szűnni az emberiség, társadalom, és haza minden igényeinek? Azért, mert megszűnt lenni ország- és megyegyűlés, s megszűnt-e azért lenni fajunk, lenni a hon, s mindazon szent érdek, mely bennünket a multhoz, az élőkhöz, s a jövőhöz csatol? Vagy nem létezett hazánkban 30 ha közszellem, vagy csak szavakból állott, mely az alkotmány utolsó betűjével elenyészett. Jaj azon népfajnak, melynek léte s virulása e vagy amaz alkotmányhoz s e vagy ama kormányrendszerhez van kötve, s mely még azon szellemi s s erkölcsi öntudatra nem fejlett, mely őt a közszellem öszpontositó erejénél fogva az események minden fordulatai között s a társadalmi összeköttetések minden alakulásaiban épen fenntartsa! Ha tehát még becsülitek a fajt, melyből származtok ; ha szeretitek a hont, melyet nagy ősök szereztek és hagytak számotokra; ha azon népek között, melyeknek szövetségében e jelentékeny birodalmat képezni a sors által kijelöltettetek, — magatoknak becsület és irányadó állást kivívni eltökélve vagytok; — ha azt akarjátok, hogy a Fejedelem, kihez ősi szent kötelékek csatolnak benneteket , reátok ősi bizodalommal támaszkodjék ezentúl is, s Európa oly mulékony históriai tüneménynek ne tekintsen benneteket, mely mint a légszesz, szétfoszlott, mihelyt azon alkotmányos edény eltörött, hová azt a gondos ősök dugaszolták; — ha túlnyomó képességeitekkel olvasztani inkább mint felolvadni akartok más népfajok között, s a nagy embercsaládban elláthatatlan századokon át mint hasznosan munkás tagok kívántak még szerepelni; — ha egy szóval azon a földön, melyet örököltetek, a Gondviselés annyi ajándékaival halmozva , még tovább is nemzet lenni és virulni óhajtotok: h úgy ébredjetek fel valahára korszerű egyetemes munkásságra, ébredjetek öntudatra, s ébresszetek fajunk soraiban közszellemet, mely ne a társadalom politikai köntösében, hanem a kor szellemi és physikai igényeiben, a birodalmi népfajok testvéri szövetségében, az európai polgárisodás előnyeiben, s a magyar nemzetiség buzgó ápolásában, s fajunk ősi erényeinek fenntartásában s nemesítésében keresse és lelje czélját, forrását és támaszát. Gazdagon pótolandja e józan törekvésben hoszszú időkön keresztül az alkotmányos tért az eddig parlagon hagyott községi élet, mely a népnevelés korszerű javítása, vasárnapi reáliskolák s olvasó és társalgási körök létesítése, kórodák és dologházak alapítása, az építkezésnek az egészség és ízléshez alkalmazott csinosbítása, a közegészség minden eszközeinek foganatosítása, a mezei iparnak tagosztály, ültetvények, gépek, s állatnemesítés általi közös fejlesztése, s a nemzeti miveltség és irodalom gondos ápolása által — kiszámíthatlan minőségű és árnyalatú eszközöket nyújt arra, hogy magunk helyébe az emberiség, birodalom, s nemzeti jövőnk számára pallérozott, nemes indulatu, tetterős ivadékot neveljünk. Bécs , jul 13 (?) Míg a külföldi sajtó folyvást azon gyanúsítást ismételgeti, mintha Ausztria Oroszhonnal egy huron pendülne , míg péld. a Morning Chronicle egész határozottsággal azt akarja tudni, hogy egy ausztriai hadtest Szerbia és Bosznia felé útban van , nem hogy Oroszhont gyámolítsa vagy Törökbont otalmazza, hanem hogy bizonyos csekély értékű tartományrészek birtokába jusson , s innen a török birodalom legközelebbi feloszlatása alkalmával jó nagy darabot maga számára is foglalhasson el‘‘, —mig a Globe és Times párisi tudósítások nyomán minduntalan emlegetik, hogy Ausztria Oroszhonnal karöltve jár s evvel együtt rég készített osztási tervet akar kivinni; — a rendesen jól értesült „Augib. Alig. Ztg., melynek levelezőit gyakran a legmagasb aristokratia köreiben kell keresni, valóban váratlan csikkel lepett meg, a mely helybeli lapok által utánnyomatván — tegnap óta a napi beszéd főtárgyát képezi. E czikk olyan mint egy vállövél , melyet az ausztrál politika az orosznak ad s tartalma körülbelől ugyanazon nézetek körül forog, melyeket, múltkori levelünkben röviden említettünk , hogy t. i. Ausztria mint conservativ hatalom örömest Oroszhon mellett áll, de mihelyt a keleti kérdés, a római és görög egyház közti meghiontás kerül szóba, Ausztria mint kath. hatalom ha nem is Oroszhon elan, de legalább mellette nem járhat. A fentebbi czikk tisztán vallási ügynek tekinti a török-orosz bonyodalmat, minthogy az orosz manifestum maga ezen térre állította a kérdést. Mi részünkről nem képzelhetjük, hogy vallási háború a XIX. század derekán lehetséges volna, nem mintha a vallás belfontosságra nézve az idők folytán vesztett volna, hanem mivel korunk felvilágosodása csaknem mindenütt azon nézetnek utat tört, hogy tűzzel vassal vallást nem terjeszthetni , hogy annak a kedély mélyében lassan fel kell virágoznia, miként a nap sugara sasankint érleli a mező gyümölcseit. Mennyivel általános azon meggyőződés, hogy a vallás nem külsőségekben, hanem leginkább s lényegesen bensőségben áll , annál sikertelenebb marad minden külső eszköz annak terjesztésére. Ha pedig nem a görög vallás terjesztése , hanem az ebbeli hitsorsogok politikai s polgári jogainak ótalmazást állana a czár ajándékában, akkor mindenek előtt tényekre kellene hivatkoznia, melyek megmutatják, hogy ama jogokon sérelem ejtetett, de ily tényekről mit sem hallhatni, s így nem is tudhatni, mi az, mi Oroszhont oly hatalmasan készti kihívó fellépésére ?! Hogy ezen különös fellépésnek biztos, habár titokban tartott czélja van, arról a pétervári kabinet ismert ügyessége és tapintata kétséget nem hagy, de szövetséges társaitól nem kívánhatja, hogy csupán diseretiójára bízzák magukat s karöltve járjanak vele, a nélkül, hogy tudnák, hová ? ! Nagy meglepetést okozott itt azon hír, miszerint Bruck báró a Portától 5 millió piasternyi kárpótlást (honnan?) és Klek és Sutorina kikötőket követelte volna ; meg kell vallanunk, hogy e hir it kevés hitelre talál, nem mintha ilyféle követelés magában véve lehetlenség volna, hanem mivel kevéssé valószínű, hogy Ausztria ezen igények érvényesítésére épen azon időpontot fogná választani, midőn a Porta úgyis nyakig bent van már a hínárban s ott vagy meg kell futnia, vagy kétségbeesett, végső erőmegfeszítést megkísérteni ; a mi kormányunk pedig, szerény nézetünk szerint , sem az egyiket, sem a másikat nem kívánhatja, s gróf Leitungen küldetése által fényesen bebizonyította, hogy nem kell más hatalom háta mögé bújnia, ha igazságos követelései számára a teljesítést ki akarja vívni. A párisi „Pays“ , mely par excellence Journal de l’Empire-nak mondja magát, igen komolyan veszi a tárgyat, s ámbár maga is kétkedik a hit valóságán, mégis hozzáteszi: „Franczia* és Angolország eddigelé rémes bizonyságát adták oly mérsékletnek , melyet mi sem háboríthatott meg, s m ily lojalitásnak , mely a szerződések által kijelölt határvonaltól soha egy hajszálnyira sem távozott el. Az érdekek kölcsönös kiengesztelésére mindent megtettek, amit két nemzettől kívánhatni, mely elég erős arra, hogy türelmes is legyen, elég nagy arra, hogy a békét kiválthatja, anélkül, hogy a gyávaság gyanúja érhetné. De ha új ellen támadna szövetséges társuk ellen, kinek utalmazását a szerződések rájuk parancsolják, s kinek tétele Európa nyugalma s legszentebb érdekeire nézve mélhatlanul szükséges, senki sem fogja hinni, hogy oly dolgok kivitelét engedni fognák, melyek — bár minő alakban hozassanak is elő — uj elnyomatásnak, s azultánok birodalma elleni szövetségnek tekintendők.“ *) E levelet tegnapi számunkban közöltük. Szerk. TÖRMORSZÁGI LEVELEK. Damaskus, jun. 10. Igen csodálkozom azon, hogy itt több angol nem telepedik le , vagy legalább e várost meg nem látogatja. Ha Parisban koronázás van készülőben, vagy ha a Vezúv kitöréssel fenyeget, od! akkor seregestül özönlenek oda, de Syriába , hol azon sokkal érdekesebb látványban részesülhetnének , mint bomladozik szét lassan kint e nagy és gyönyörű ország, csak alig vetődk néha egyegy angol. Sokan valószínűleg nem tudják, mások hiszik ugyan, de úgy gondolkodnak, miszerint ez még sokáig fog így tartani. Ez azonban nagy tévedés. Aki ezen ország jelen állapotát, s legközelebbi 20 évi történelmét közelebbiül ismeri, be kell látnia, miszerint azon laza kötelékek , melyek azt még— inkább név szerint, mint valósággal — a török birodalomhoz csatolják , sokáig semmi esetre sem tarthatnak, s bármi csekély lökést kapjanak kívülről, s a leggyengébb megrázkódásra is az ország belsejében, okvetlenül elszakadnak. A lakosság legnagyobb része már rég idő óta a török kormányt csak név szerint, vagy legfölebb szívességből i■smerte el, s ez utóbbit néha annyira túlozták, hogy még egy kis adót is készek voltak fizetni. De török hatóságokat csak a városokban ismertek el; csak ezekben lehetett törvényeket és parancsokat hirdettetni, ujjpnczokat összeírni. Az összes hegyi lakosuk, — és ezek képezik a legnagyobb részt, a pusztában tanyázó nomád törzseket nem is említvén — csak emirjeiknek engedelmeskednek, kik néha, merő politikából magokat Konstantinápolyban pro forma megerősittetik, jóllehet erre gajárképen szükségök nincs. Ha parancsok érkeznek számukra a fővárosból, vagy ellenvetéseket tesznek, vagy pedig csak színből engedelmeskednek azoknak, míg a parancs ismét egészen feledésbe megy. De az egyptomiak kivonulása óta majd az egyik, majd a másik törzs nyílt lázadásba tör ki; a lázadók minden pillanatban megszakasztják a fővárosok közötti közlekedést az által, hogy a karavánokat kirabolják. Mindig újabb és újabb csapatok küldetnek Syriába, s még ezek is alig elegendők a csendet a városokban fentartani, s sokkal gyengébbek , semhogy a lázadók kicsapongásait s száguldozásait képesek volnának erélyesen akadályozni. Ebből valaki igen könnyen azt következtethetné, miszerint az itteni népet igen nehéz volna kormányozni, mi azonban ismét nagy tévedés volna. — Talán egy nép sincs az ég alatt, melyet oly könnyű volna kormányozni, mint az arabokat, szükség azonban, hogy a kormány bírja bizodalmukat, s ezt a török kormány nem tudja tenni. — Azultán jó szándékai — ki valóban a legnemesb monarchák egyike, kik valaha kormányoztak — természetesen a nép előtt ismeretlenek, helytartói pedig mindent elkövetnek, hogy a török kormányt minél gyűlöletesebbé tegyék a nép előtt. A török hivatalnokok demoralizációja, mely a magasabb ranggal aránylag fokonkint emelkedik, már példabeszéddé vált. A hivatalok Konstantinápolyban a legtöbbet ígérőnek adatnak el, s mindenik hivatalnak úgy tekinti hivatalát , mintegy rövid időre haszonbérbe vett bányát, melyet siet mielőbb kiaknászni, nemcsak hogy a haszonbért mielőbb behajthassa, hanem hogy legközelebbi visszahivatásakor, — melyet úgy is már előre tud — jövendőjéről kellőleg gondoskodjék, vagy legalább is annyi pénzt kaparítson össze, hogy magának ismét más hivatalt vehessen. A pasák rendesen csak egy évre kapják fermánjaikat. Ezt ugyan meg lehet újítni, s kivételkép meg is történik, hogy valamely pasa hosszú évek során ugyanazon egy pasalikot kormányozza; ezek azonban igen ritka kivételek. Azon három év alatt, míg Aleppóban laktam, öt egymásután következő polgári kormányzója volt, kik közöl csak egy halt meg, a többiek vagy letetettek vagy más állomásokra hivattak meg. A hivatalok ezen kiosztási módjánál igen gyakran meg szokott történni, hogy valamely pasa ép oly tartományba küldetik, melynek Sem nyelvét sem szokásait nem ismeri. Ez ugyan másutt is megtörténhetik , de ott az új kormányzót a hivatalnokok egész serege veszi körül, kik az országot, annak nyelvét, az ügymenetét, a folyó kormányzati tárgyakat tökéletesen ismerik. Itt azonban mindenik új pasa új hivatalnokokat nevez ki maga mellé, sőt többnyire magával hozza Konstantinápoly bői vagy előbbi székvárosából. Ez eset fordul elő nevezetesen legtöbbnyire a ka jával — helymert nem azért jő az új provinciába, hogy annak, — hanem hogy saját ügyeit lássa el, s ehez megbízott emberekre van szüksége. Száz példa közől, melyeket ez esetben felhozhatnék , csak egyet említek, hogy lássuk, mikép megy a magánügy-kezelés. A pasáknak főiparága abaschi busuk (rendetlen lovasság, szószerinti értelemben : merő bolond fejek, mert igy lehet őket nevezni , miután megfontolatlan vakmerőgégg.( kellene nekik az ellenséget minden szabály nélkül megrohanni. Azért is őket dehli-knek, azaz bolondoknak, tisztjeiket pedig dehli-paschi-knek, azaz bolondok főnökeinek nevezik. Ezen csapatnak rendeltetése részint, hogy mint biztonsági őrök a hatóságok védelmére a helységekben szolgáljanak, részint ,„.dig a legkülönbözőbb expeditiókra rendeltének ki. Gyakran egész anesi törzseket kell fegyelem alatt tartaniok majd ismét az adószedőt kisérik hivatalos urában . ,ma jd nidig utazók sőt egész karavánok kíséretéül használtatnak Ha valahol lázadás üt ki, vagy magukhal rendes csapatokkal együtt kiküldetnek. (Mindkét esetben visszatérnek, a nélkül, hogy valamit végeztek volna). A pasa be- vagy kimenete alkalmával katoWW- fíú klift 8érséget szaporitni, s azt bolondos nyargadzások által sokkal nagyobbnak tüntetni fölér? « Az itteni orosz követség csak néhány nap óta a szó teljes értelmében ostrom alatt van , s naponkint csaknem az összes helybeli diplomatia által megrohantatik ; az angol, franczia és török követek leggyakrabban jelennek meg ott, ámbár hallomás szerint, Meyrndorff báró , az orosz követ, sokkal zárkózottabb és tartózkodóbb, mint egyébkor. — A Moldvából ideérkezett postaküldemények néhány nap óta már az orosz császári pecséttel vannak elltva, minthogy az ottani postahivatalok orosz tisztviselők által kezeltetnek. Rechberg gróf itt tartózkodásától sok üdvöst várnak oltszhoni tartományainkra nézve; mondják, hogy Lombardia újonnan kinevezett helytartója Burger lovag úr is csak akkor induland új rendeltetése helyére, ha a Rechberg gróffali értekezletek teljesen be lesznek fejezve! Pária, nul 7. A Valakivel össze kell tűznöm, hogy emotiót csináljak, annyira inmagneticus egész útrendszerem. — Halottad a kis Miolant? — Mikor megyz Idura, Arthur ? — Nem találod, hogy Paris megbolondul még unalmas ? nincs Cerrito! nincs Tedescol nincs olasz opera! nincs steeple eh tseah és megannyi héjas... Ily értelmű beszélgetések történtek tegnap reggel a Tortoni hűsében. Tortoni! ezen híres kávéházat kell, hogy ismerjük. Itt történik a nagy és nagygyá lnni akaró világ, t. i. dandyk, Honok, flaneurok stb. összejövetele. Voiturelle remisen jönek ide többnyire a vendégek, míg megnem mozdul a kávéház elöl addig, míg ura, 20 barát kíséretében, nagy hahota és lárma közt, ki nem vetődik. Zaj, élet, öröm, játék, champagne, kaland, verseny , fogadás, vég nélkül van itt, mindenkinek, ki ide jár, rentei tudva vannak , valamint összeköttetései, (liaison) coupéi, és adósságai. Csak dél felé telik meg, s reggel felé ritkul. Nők férfiakkal vegyest mulatnak cabineteiben, kik, néha szivaroznak, néha hordóznak. Gyakran hatezer frankos kendő lóg vállaikon , mit bámulnak ismerősök és ismeretlenek. Nincs naphős, nincs fémmé en vogue, ki itt meg nem fordul. Még a garzonok is seigneirek, oly kölcsönzött arczczal, oly nevetséges tekintélylyel szolgálnak. Itt aztán nem beszélnek a Pruthről. Egyébiránt a Tortoni virágzó napjai letűntek, a hajdani élet, mint mondják, nincs többé. Porthosok helyett csak Mostonok vannak, kik ősektől csak a hetet vették át annak dicsősége nélkül. Akkor több volt a párbaj , több a mysterp, több a flit* 1. Most a két első létezik ugyan még halvány számmal, de a harmadik épen nem. Neve történeti, több forrdalomnak szemtanúja volt. A kávéház belseje nem valami igéző, sem étkes, sem itala nem olyan, mint a Maison dorée, hol az igazi milliomosok étkeznek, a Tortonit, lehet mondani, egyedül neve tartja fenn. Mivel ma a Törtönről beszéltünk, szóljunk egyúttal a párisi proletariusokról. A párisi proletárnak legjobb szíve van a világon ; van sok esze, sok barátja, 8 sok oldala , sok tapasztalása stb.; mindene van kivéve czimerét és pénzét, 8 órakor kel fel, 8 amilhnák kertében bérel, reggel rá, egy sou'ot egy Presset, s evvel mulatja magátddig; innen átmegy az elyzei mezőkre, leül egy ingyen-padon, s markába verve egy csipet dohányt , megcsinálja pipirköpenyű szivarát. — Ez a proletár vasárnapja. Ha munkát kap, dolgozik; ha nem, olvas. Mind g au courant des affaires van; minden írót ismer, minden röpintot átgondolt. Othon soha nem találni őket; télen, mert szokájok farkas iditó, nyron , mert a man-mrde közel van a naphoz, és mivel hogy a hideg keblű hitelezők forró ágban is járnak. — A proletár és chevalier d’indus rio közt megmérhetőn a különbség ; az nyomorban született , és nyomorban hal meg ; ez százezreket hagy maga után; annak zsebe üres, enne néha zsebe és feje; az minden embet szeret, ez többnyire önmagát; az munkás, ez léha, az azon töri fejet, hogy kell megélni; ez, hogy kell a doimon idegen portékával átsuhanni. Szóval, egyik szeretne becsüetes maradni , másiknak esze ágában sincs Párisban mnd a két nemből igen sok van. Mióta oly meleg van, egyik rész a Szajnában lakik, via avis a vendéglővel, hol néha néha ingyen reggeliz. —IA szajnaf fürdők most a leglátogatottabb helyek. A für-