Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)
1853-08-20 / 1034. szám
rendeljenek. E hadikán a tournaii törvényszék csakugyan meghatározta. A grófnő, férjének szerencsétlen vége c óta, a pénzt csak úgy szórta ki az ablakon. Brabant hy és herczegnő, összekölések után , az országban utazni fognak. Portugal Lissabon, jul. 24. A királyság minden részében a miguelisták egy sensaudt gerjesztő kiáltványt terjeszenek. Az Dom Miguel nejének (Löwenstein- Abertheim herczegnőnek) nemsokára leendő lebetegülésére vonatkozik s igy hangzik: „Langenselbold kastély Németországban. Portugálok ! Dom Miguel király, drága urunk, leghívebb ő felsége, és nemes asszonyunk Adelheid királyné ő felsége, néhány nap alatt ezen Langenselbold kastélyt elhagyják és heubachi palotájukban fognak letelepedni, hol Adelheid királynő ő felsége, a szentek áldásdús segélye mellett szülni szándékozik. Ezen szerencsés eseményt september vége felé várják. Portugálok, jó keresztények, könnyű órát könyörögjetek királynétok számára ! Urunk Dom Miguel királynak házasságából már egy infánsnője van . Portugálok I mi Beira herczegnőt 1852. aug. 5-kén születésekor üdvözöltük. Portugál keresztény ország és Algarve minden tartományából férfiak jöttek Németországba, a királyi gyermeknek első hódolatukat bemutatni, és az majd ismét megtörténendik. Éljen Dom Miguel király a mi urunk! éljen Adelheid királyné, a mi asszonyunk ! Éljen braganzai Donna Maria Isabella Eulalia Carlotta, portugáli és algarbiai infánsnő, Beira herczegnőnek Éljen braganzai régi királyi házunk és növekedjék minden időkben !“ Úgy hallatszik, hogy már a tartományokból követek neveztettek ki, (?) kik Németországba menjenek Adelheid királynő (?) lebetegülésénél a királyságot képviselendők. Spanyoloszág- Madrid, aug. 10. — A királynő La Granjában vigan él. Ezen pompás és hűs parkot most is sokan látogatják és a királynő a nép között, melytől mindig szívesen üdvözöltetik, naponkint megjelen. Őfelsége a nyár végét Escorialban szándékszik tölteni, hol a jeremiták zárdáját készítik, mibe, ha a télen is dolgoznak, az illető szerzetesek tavasszal beköltözhetnek. Holland- Hága, aug. 14. — A szertartásügyi vita két nap óta foly , anélkül, hogy valami eredményre vezetett volna. Folytatását hétfőre halasztották, és még sok szónok van fölírva. A vita csak külön hollandi viszonyokat , vagy pedig Németországban közelebbről megvitatott viszálypontokat érint. Ezért annál inkább mellőzendőnek találjuk, s majd csak a végeredményt közöljük. Nagybritannia, London, aug. 13. A felsőházban tegnap tett interpellációk sikertelensége a független lapokat ismét a régi sóhajtozásokra fakasztja. A „Times“ hallgat s csak az angol tengeri erőt magasztalja, melynek legyőzhetlensége — egy amerikai diplomata minapi jóslata szerint — netán kitörendő háborúban még sokkal fényesebben fog bebizonyosodni, mint valaha. A „Chronicle“ ismét aggódva pillant kelet felé. Az „Advertiser“ egy heves czikk régén a dán trónöröködésről, kérdezi, illő tiszteletdíjt fizettet-e magának a „Times“ a pétervári kabinettől, miután ily „gyakorlati tapin tató“ lap bizonyosan nem ingyen használtatja magát ily munkára ? (D. P.) A börzén sokat beszéltek a „Times“ második kiadásáról , melyben közlemények vannak a bécsi értekezletről. Úgy látszik, a dunai fejdelemségek kiürítése iránti hallgatás nem elégíti ki a londoni kabinet minden tagjait. Az említett börzén egyébiránt úgy vélekedtek, hogy a dunai fejdelemségek sept. 12-dikéig ki lesznek ürítve. A „Times“nak azt írják Konstantinápolyból, hogy több angol utazó Galacz és a Pruth dunai torkolata között 23 orosz ágyunaszádot s 2 gőzöst talált elő: új bizonyság, hogy az oroszok nem igen szigorúan tartózkodnak az ismeretes drinápolyi szerződvényhez, mert ezen szerződvénynek egyik záradéka szerint orosz hadihajónak azon torkolatnál feljebb haladni népi szabad. A törökök a Duna jobb partján sánczokat hánynak, s lehet, hogy ágyulövésekkel üdvözlendik az orosz hajókat. A veszély annál nagyobb, mert beszélik , hogy az ottani török parancsnokok titkos, még pedig épen nem békeszerű utasításokat kaptak. (Tr. Z.) Törökország. A keletre vonatkozó hírek, amint vagy Londonból és Párisból, vagy Konstantinápolyból érkeznek, rendszerint sarkalatos ellentétben állanak egymással. A Szajna s néha a Themze felől is békeszellők lengenek , de az aranyszarv körül nem enyhül az idő. A török manifestum a „Journ.de Constantinople“ fogalmazásában komolyabban és szigorúbban hangzik, mint a lágy ázsiai nyelven hangozhatott. Következendő öszszevetésekre és magyarázatokra különösen ezen helyet gondoljuk kiemelendőnek : „A megállapított szabályok értelmében a magas Porta e peretben közlekedésben áll a főhatalmakkal. Minthogy ő — történjék akármi — semmi javaslatot nem fogadhat el, mely megsértené függetlenségét és felségi jogait, azért egyhangúlag elhatározó, hogy önvédelme tekintetéből fegyveresei álland a Duna mentiben s az anatóliai határokon mindaddig, míg az ügyek jövendő fordulata köztudomásra jön.“ — Sok jel folyton folyvást arra mutat, hogy a Porta és Oroszország között a viszály némán növekszik, s ennek jelentését a nyűgat kelleténél kevesebbre becsüli. — A szakadás a hoszpodárok állása miatt napról napra tátongóbb lesz, a közlekedés szálai a viszálkodó két hatalom közt mindinkább lazulnak, s azon körülményt is, hogy előleg megszüntetett a kaukázusi háború, arra magyarázzák Törökországban, hogy az csak az ez elleni haderők központosítását czélozza. A Portának mind katonai , mind diplomatiai elsánczolódásából gyaníthatni, hogy ez a kiegyenlítési törekvések irányában is élesen meghatározott állásba teszi magát alattvalói előtt,ami azonban nem szünteti meg a kiegyenlítésnek más alapon eszközlendő lehetségét. A várakozás teljes bizonytalanság, melyben két hét óta az eldöntő napi kérdés lebeg, még talán csak néhány óráig fog tartani. Holnap, legfeljebb holnapután itt lesznek a tudósítások, melyek jelenteni fogják: vagy a Porta megalázódását Oroszország irányába is, vagy véghatárzatát, hogy az eldöntést alig sikerülhető háborúra bízza. — Az izgalom, mely Európát öt hónap óta fészben tartja, ekkor annyiból véget érendi, hogy e kimérhetlen fontosságú ügy legalább ki lesz emelve a zavar, bizonytalanság , változat és önámitás stádiumából, s a tényeknek, a körülményeknek alapjára — úgy a mint azok vannak, nem pedig amint lenniök kellene — fog állani. De minél több idő folyt le az első hadi készületek óta a mai napig, annál inkább látszanak a Porta legmelegebb barátinak reményei lehangolódni, s az angol és franczia lapok, melyek ezelőtt a török haderő fényes leírásával, a jól rendezett viszonyok magasztalásával törték hosszú hasábjaikat, jenleg e pontra nézve több mint gyanús hallgatásba burkolóznak, mely mintegy némán bizonyítja azt, hogy elébb kelletinél tovább mentek volt. (Pr.) A dunai fejedelemségek kiürítése képezi jelenleg — így imák a „N. Pr. Zig“-nak — midőn az Orosz- és Törökország közti viszályokat már lényegükre nézve kiegyenlíttetekül tekinthetni, a társalgás főtárgyát, s az emberek mindenkép okoskodnak, hogy csak félig is valószínű conjectúrát állítsanak fel. Nézetünk szerint a fejdelemségek kiürítése felett kétkedni sem lehet, csak az a kérdés, mikor fog az megtörténni. Jól értesültek után vett tudósítások szerint, erre nézve következőben állapodtak meg: A Porta változtatás nélkül fogadja el a bécsi javaslatot s rendkívüli követet küld Pétervárába ; egyúttal határidő tűzetik ki, mikor kell a fejdelemségeknek kiürítve lenniök. Előleg ezt hiszik, hogy az oroszok oktobor vége előtt nem fognak a fejdelemségektől kivonulni, jóllehet legkevésbbé sem kétkednek , hogy e kivonulás meg fog történni. A „Times“ konstantinápolyi levelezője a törökorországi keresztények politikai hangulatáról úgy nyilatkozik, hogy a gazdag görög kereskedők, kiknek hazafisága erszényekben elenyészik, orosz uralom után sóvárognak, mert remélik, hogy ez nekik újabb, gazdagodási forrásokat fog nyitni; a görög papság ellenben, mely most egész kényelemmel húzza jövedelmeit, meg van elégedve a fenálló renddel s az oroszok által veszteni gondol. A görög köznép minden változást örömmel fogadna tudatlansága és fanatismusában, feltéve, hogy Sz.Zsófia kúpjára görög keresztet plántálnak. A főváros közelében a keresztények semminemű nyomatás miatt nem panaszkodhatnak, sőt helyzetük szemlátomást javul, de a görögöknek itt is jobb a dolguk, mint a többi kereszténynek. Legelégedettebbek talán az örmények, részint azért, mert ezek, mint pénzkereső, gyakorlati nép, csak kényelmes létre óhajtoznak, részint, mert többen hitfeleik közül, kik Oroszországban telepedtek meg, onnét nem igen kecsegtető hírekkel szolgálnak. (Tr. Z.) Dunai fejdelemségek. A dunai fejdelemségeknek jelenleg oly nyugodt állapotára nézve a „Zeit“ hosszabb czikket hoz , melyben kifejtvén ezeknek viszonyát egyrészről a Portához , másrészről Oroszországhoz , végre azon eredményre jó, hogy mind a dunai fejdelemségek javára, mind az európai béke fentartására nézve kétségen kívül az volna legczélszerűbb, hahogy a fejdelemségek — miként Belgium és a Schweiz — semleges területnek nyilváníttatnának, s ily módon valamennyi európai hatalom biztosítéka alá helyeztetnének. Tagadhatlan azonban — folytatja a „Zeit“ — hogy ezen rendelet elé, mely valamennyi fél igazi előnyeinek megfelelne, nagy nehézségek fognának gördülni, s jelenleg alkalmasint egyik rész sem gondol arra , hogy e javaslatot indítványba hozza. A franczia „Presse“ állítása szerint aug. elsejétől fogva a fejdelemségekben megszűntek a csapatmozdulatok. Pétervárából futár küldetett a fővezérhez sürgönyökkel , melyek őt odautasíták , hogy minden demonstratiót kerüljön, melyből azt lehetne következtetni, mintha a fejdelemségeket el akarnák foglalni. (Pl.) Gorcsakoffg, a dunai fejdelemségekben működő orosz sereg főparancsnoka, Oroszország egyik legrégibb nemes családjából származik ; családja maga Ruriktól, Oroszország elő nagy rgétől veszi eredetét, s jelenleg még csak három család van Oroszországban , melyek hasonló eredettel dicsekedhetnek , t. i. a Viaszevszki, Sahofszki és Gagarin hgi házak. A Galiczin legszámosabb rgi család, melynek 1775 óta több mint 60 tagja állt császári szolgálatban , és a Kurakinok szintén azt állítják, hogy Ruriktól származnak; ezt azonban Oroszország újabb heraldikusai kétségbe vonják. A „Niirnb. Corr.“ bécsi levelezője azt írja, miszerint a legkülönneműbb hírek keringnek Fouton orosz követ küldetése fel°tt, ki aug. 16-kán rögtön Szerbiába utazott Bécsből. Előleg azt hiszik, hogy a tartomány beligazgatására vonatkozó módosítások életbeléptetése forog fen, s a követ ezeknek Oroszország részérőli követelése végett ment oda. Annyi bizonyos, Pétervárott mindent elkövetnek, hogy az orosz befolyást Szerviában öregbítsék , ezt legjobban bizonyítja az, hogy azon hivatalnokok eltávolítását követelik, kik Párisban végezték tanulmányaikat. Ezen követelményt még fontosabbnak fogjuk ismerni, ha meggondoljuk, hogy ezek többnyire oly személyek, kik ismereteik által vítták ki maguknak a legfőbb állomásokat, s kiknek a kormány maga tűzte ki az országot, hol tanulmányaikat bevégezzék. Mindnyájan melegen ragaszkodnak Garasann volt tanácsi elnökhöz, ki első esett volt áldozatul Menzikoff követelményeinek, mert Francziaország iránti rokonszenves rendkívüli fogadtatása 1852-ben a franczia hgelnöktől Oroszországot ellenszenvre gerjesztők iránta. Valószínű, hogy a „Journal de St. Pétersbourg“ valami csekélységgel fogja indokolni Fonton utazását, de bizonyos , hogy oly embereket, mint Fonton, csak a legfontosabb ügyek kivitelére használnak. Az sem szenved kétséget, hogy a Néva partján Szervia mostani kormányával nincsenek megelégedve. Biztos forrásból tudjuk p. o. hogy rész néven vették Szerviának azon szenvedőleges magatartást, melyet a montenegrói események irányában tanúsított volt. Ily körülmények közt Obrenovics Mihály fejdelem kiáltványa több figyelmet érdemel, mint neki bizonyos oldalról tulajdonítani akarnak, főleg ha eszünkbe juttatjuk , hogy Mihál fejedelem a czár kegyenczei közé tartozik. Oroszország: Az Alduna mellől, aug. 6. — A szulinai torkolat alig 60 lábnyi mély s egy hónap óta több mint 300 megrakott hajó várakozik magasb vízállásra , hogy bevonulhasson. A szulinai óriás zátonyok miatt Brailából külön gőzösnek kell járni Szulináig, hogy az utasokat behozza. Az orosz tisztítógép a Dunán van ugyan , de nem működik. Pétervára, aug. 10. Moszkvából jelentés létezik Németalföldnek — mint az orosz lapok nevezik — „igazhitű“ anyakirálynéja bevonulásáról. (3 fensége megérkezvén, a Kremlből az Uspienski Zaborba ment, hogy a magas vendéget a metropolita harangzúgás közt a szentélylyel és szentelt vízzel fogadá. — A metropolita következőleg szónokolt: „Igazhitű magas hölgy! Felségednek jelenléte örvendetes bizonyság, hogy a végzés, mely önnek más hazát adott, hol mind maga mind gyermekei által a trónt diszesiti, nem idegenité el önt előbbi hazájától. Mi biztosítjuk felségedet, hogy az igazhitű Oroszország is még mindig szereti önt. Naponkint írt TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Magyarország és Erdély képekben. Első kötet. Kiadják és szerkesztik Kubinyi Ferencz és Vahot Imre. Pest, 1853. Emich Gusztáv könyvnyomdája. 4-rét. 132 kéthasábos 1. Bolti ára 4 pft. Ismertetésünket, melyet ezúttal jónak látunk csuáncsak ismertetésnek hagyni, nem kezdhetjük jobban, mnt azon óhajtással, bár a fenczimezett hasznos és mlattató, nagyot-kicsit egy iránt érdeklő munkának többi második kötete, aztán utóbbi folyamai minél gorsabban következnének egymásután. A jelen első ötöt 17 érdekes, mind hazánk ismertetésére vonatkozó cikket hoz, 85 kisebbnagyobb képpel, s így a szeresztők tökéletesen beváltják a folyó év elején kiadott rogrammban tett ígéreteiket. Mielőtt az egyes czikkek tárgyaival ismertetnék meg olvasóinkat, megjegyezzük,ogy — miként a szerkesztőség jelentéséből kitűnik — képek legnagyobb részének rajzait Varsányi Jnos mérnök készíté, néhányat Grimm Rudolf fia, magyar festész és Sikó M., a képeket kérő Rohn Grimm, fába Mihalovics és Riedel metsették. A czikkek elsejét méltán „A magyar nemzeti muzeum“ ismertetése képezi Kubinyi Ágoston, vagy. nemz. muzeumbeli igazgató avatott tollából. Áltlános átnézet, részletezés nélkül. A tanulságos bevetés után először a nemzeti muzeum keletkezésérőlzóló rövid történeti vázlat, azután pedig nemzeti múzeum jelen állapotának leírása köetkezik: a könyvtár, a kincstár, a természetiek és érműfaniak osztálya, végül a képtári osztály. Ezen cikkhez van mellékelve Széchenyi Ferenczrófnak a magyar nemzeti múzeum alapítójának képe, inder olajfestvénye után kőnyomatban. A második czikk Vahot Imrétől van, czirke ,Budavár, Mátyás király idejében.“ Ezen cikk három részből áll: az elsőben Mátyás király jelenne, a másodikban Budavár története és a XV-dik zázad alatti állapota, a harmadikban Buda városa és anek környéke hatnak le. Magyarázatkép tekinthető e cikkhez Budavárának a XV-dik századbéli rajza, igen .A sikerült csinos kőnyomatban Száraz vagy Dürer Alert után. A rajz fölött Mátyás király arczképét látatod. Ezután Repiczky János keleti nyelvbúvárunksmerteti „Török magyar oklevél“ czím alatt lusztafa pasa egri helytartónak Bolyok helysége szánéra kiadott hitlevelét 1637-ből. Az oklevél hasonmása : képes mutatvány felső részén található. Dr.Kovács Gyula adatokat közöl „a magyarloni földtani társulat“ keletkeztéről s eddigi munkálatairól. Ezután következik szenvedélyes geologunk Kubinyi '’-nek komoly figyelmet érdemlő értekezése : „A salgói is somoskői bazalt-sziklák, és a vizmosások meggátlásáról.“ A somoskői bazalt-szirt rajzát a mutatvány lap hozta; az értekezés szövegében nyomatott le a salgói bazaltképlet. A tisztelt szerző a vízmosásokat faültetésekkel és gátokkal indítványozza kirekesztetni , sürgeti, hogy az erdők erdészeti szabályok szerint kezeltessenek, a földbirtokosok a szomszédok között kölcsönös biztosítás állíttassák fel a általában e baj elhárítására nézve törvényes intézkedések tétessenek, mint például tétettek a futóhomok meggátlása iránt. Biaczovszky Domokos történeti és statistikai szempontból ismerteti Szepes várát (Szepesháza), melynek alakját a mutatványban közlött rajz az éjszaknyugati oldalról mutatja.Követi az ismertetést Tompa Mihál népmondája „a szepes váraljai leány“ról, csinos faképpel. E népmonda elbeszélésében osztatlanul gyönyörködnénk, ha az egész oly gondosan volna kivive, mint az oly költőileg jellemzetes, érzelemdús bevezetés, melynek sorait legyen szabad ide igtatnunk : Kopasz kőszál ütötte fel Fejét, s mint kékes égen A tornyosuló fellegek, Bámult a zöld vidéken. Jöttment ezer tavasz, de rá Még zsenge füvet sem hozott. Halálos dermedés között Bámult, mint egy elátkozott. De jött a vérharczok kora, S a csonka szirttetőre Goromba kővárat rakott, Nézvén csupán előre ; A mély csendet zaj űzte el, Szilaj, dühöngő, féktelen, A szírt vén bordáit csapá Döngetve harczok vésziben. S lővén a béke százada — Fehér zászló kezében — Most újra mély csend sátoroz A szirti vár körében . De a csend nem magában van, Emlékezet lakik vele: S Szepesvárnak bámult falán Regét susog alom szele. Az „alföldi, pusztai képek“ érdekes hézagpótlékul szolgálnak, egyszersmind kedves ellentétet képeznek a felföld „vadregényes“ tájához. Szerfelett becses régiségi adalékokat találunk a tudós dr. Érdy János ily czímű értekezésében : „III. Béla király és nejének Székesfehérvárott talált síremlékei.“ A hozzá mellékelt rajzok is figyelmet igényelnek. Az első rajz, Székesfehérvár helyrajza; a második a felásott földrétegeket tünteti elő; a harmadik a talált csontvázakat ábrázolja koporsóikban; a negyedik a királyi ékszereket mutatja, melyek a csontvázak között felfedeztettek. Brassai S. czikke: „Füvészet a magyaroknál,“ a Waldsteinia geoides és Telebia speciosa rajzával, vázlatos irodalmi történetét adja a magyar füvészetnek a XVI-dik századtól kezdve. Ezen értekezés , mely tudományos avatottság mellett igéző elevenséggel , bár kissé darabosan van írva, a magyar nép jellemére vonatkozó élezés , és ami több, igaz észrevételekkel van tele, ügyesen megcáfolja mindazokat, akik a magyarok tudományosságát általában véve csak tegnapról keltnek szeretik hirdetni, végre pedig azon állítást igyekszik bebizonyítani, hogy a füvészeti fajok elnevezéseit nem kell újon gyártandó magyar szavakkal jelölni, mert ez alkalmatlan, felesleges, sőt lehetetlen. Ezt követi Szőllősi Benőtől egy népmonda „Törökvágás.“ Azután következik Vahot Imrétől (többek után *) kidolgozva): „Vácz hajdan és most.“ Érdekes történeti és statistikai leírás, melynek még növelik érdekét a hozzá mellékelt rajzok. Ezeknek tárgyai : Vácz kettős képe , egyik a XV-dik századból, másik 1853- ból, mind a kettő igen sikerült; Báthory püspök síremléke 1585-ből; a váczi székesegyház; a Váczon létező római régiségek; Migazzi bibornok-püspök érme; a váczi diadalkapu. Kővári Lászlótól veszszük Kolozsvár ismertetését, mely ezúttal a város fekvésének, történetének, lakosainak s nevesebb épületeinek leírására szorítkozik ; a szerkesztőség azonban ígéri, hogy Kolozsvár fekvését, környékét, természeti tulajdonait, régiségeit és műkincseit különösen fogja rajzok és leírásokban megismertetni. Kővári esetes vázlatát ennélfogva elősz gyanánt vehetni. Ezen vázlathoz van Kolozsvár főterének csinos rajza, úgyszintén a katonai laktanya, a nemzeti színház és Bölöni Farkas Sándor sírköve. Az utóbbi megérdemlené, hogy nagyobb rajzban közöltessék. Legnagyobb részletességgel vannak ismertetve „Kecskemét és a kecskeméti puszták.“ Az ismertetést Vahot Imre szerkeszté. Útmutatással és adatokkal szolgáltak Hajagos Illés , Hornyik János, Kiss Mihál, Csányi János, Gömöri Frigyes, Polgár Mihál és Losonczi László. Merített ezenkívül az ismertető Tömöri Szabó Sándor elhunyt tanárnak — mint maga mondja — igen becses történeti, helyirati és statistikai jegyzeteiből, melyeket versek kíséretében Hártó János tett közzé. Az érdekes ismertetés kilencz czikket tartalmaz, melyeknek tárgyai : Kecskemét története a legrégibb időktől a török hódításig; Kecskemét a török és kurucz világban (tizenhét régi okmánynyal) ; Kecskemét története a XVIII-dik század elejétől a legújabb időkig; Kecskemét helyzete , fekvése,természeti tulajdonai és termelése; a kecskeméti néplétszáma, vallása, tájszólásmódja, jelleme, foglalkozásai,erkölcsei, szokásai, viseletek, mulatságai, táncza, zenéje és dalai; tanyagazdászat Kecskeméten ; észrevételek a kecskeméti tanyagazdászatra **); a kecskeméti szőlő- és gyümölcstermelés; végre Kecskemét katonai, egyházi és polgári kormányzata,a város külseje , jeles épületei, műtárgyai, emlékei, intézetei, köz és mulató helyei, s mi a legfőbb teendői. Ezen ügyszeretettel s kimerítő részletességgel írott ismertetést érdekesbíti még számos rajz, úgymint: Kecskemét városának a vasúti pályafőtől felvett rajza, tanyák és legelő cserénynyel a kecskeméti pusztákon, a szikrai csárda és a Lakitelek a Tisza partján (mind a három kép egy félévnyi nagyságú lapon, photographiai rajz után csinos és tiszta kőmetszetben); a város régi pecsétje ; Mohamed zultán és Abderrahman budai várkormányzó aláírásai a XVII-dik század végéről; a Csontos halom; kecskeméti népviseletek (külön, negyedéves lapon); egy szárnyék; a cserény belseje; egy karikás ostor; egy kecskeméti borház ; egy fokos ; egy eredeti kecskeméti ház, ennek szobája, konyhája ; a sz.lőrinczi templomrom; ezen templom régi kelyhe 1644- ből; a Szentpéteri készítette áldozó kehely; a lovarda; a vasúti indóház. Ezeken kivül két kecskeméti népdal, hangjegyestül, van az ismertetéshez csatolva. — Óhajtjuk, hogy a jó példa magyar városaink többi részére is buzditólag hasson, s mindenütt találkozzanak buzgó honfiak, kik a föld- és népismei adatokat szorgalmasan egybegyűjtve, siessenek minmagunk ismertetését mielőbb kiegészíteni. Nem hijába írták a delphii templom homlokzatára: ismerd meg magadat! A bölcsnek ezen intése szintúgy szól egyeseknek , mint egész nemzeteknek ; s valóban , a mely egyed, a mely nemzet önmagát tökéletesen ismeri, örökre megvan óva a haláltól. Kecskemét leírását követi „Lorántfy Susanna levele Gerendy Istvánhoz,“ Bónis-Pogány Karolina oklevélgyűjteményéből, közölve Szilágyi Sándor által. Hozzámellékelvék Lorántfy Susanna fejdelemnőnek kézirati hasonmása és pecsétje. A kötetet Kelecsény Józseftől nyújtott érdekes történeti miscellaneák fejezik be „hazai emlékeink s ritkaságaink tárlata“ czime alatt. Hozzá van mellékelve a galgóczi piacz közepén álló Lehel tornyának rajza, mely a kürtös Lehel őskori síremlékének tartatik. Íme, tisztelt közönség , ezen egyetlenegy szerény kötet is meggyőz bennünket arról, hogy — mit sokan elfogultságukban mai napig sem akarnak magukkal elhitetni — nekünk is szintúgy vannak nevezetességeink, történeti és irodalmi régiségeink, becses ritkaságaink, mint a világ bármelyike vagy új nemzetének. Hátha mlég szorgalmasabban járnánk utánuk! . . . Bizony itt az ideje, hogy végre komolyan körülnézzünk, mink van, a hogy a múltból megőrzött kincsekkel, anyagilag és szellemileg munkás jelennel biztosítsuk jövőnket, mely mindnyájunknak — ezt büszke örömmel mondhatni — egyiránt szívünkön fekszik. Kin áll, hogy a boldog és mivelt nemzetek sorába tartozzunk? Úgy hiszszük, csak rajtunk , — miután a magas kormány szivesen nyújtja segélyező kezét minden jó vállalathoz. *) Gyurinka Antal, Róka János, Nagy Imre (Tud. gyűjt. 1818) , Megyesi János , Fényes Elek , Érdy János. **) Ezen észrevételek egy — miként a szerkesztők jelentik — az elméleti és gyakorlati téren nagy tapasztalása, értelmes gazda és gazdászati iró tollából folytak. Iskolai könyvek. A magas közoktatási minisztérium által gymnasiumi kézikönyveküt elfogadtattak : 1. A természetrajzbani oktatás alapvonalai. Első füzet: Állattan, mely egyszersmind a saját helyén tárgyalt embertant foglalja magában. Irta Minikus Vincze, zircz-cziszt. tanár. Hat várábrával. 8-rét, 2401. 2. Német olvasókönyv. Irta Ballagi Károly. (Ez a magyarajku algymnasiumok első s második osztályában használható.) Megjelent: Erdőgazda, elméleti s gyakorlati segédkönyv mezőgazdák , kezdő erdőszök , átalában minden ügybarát s földbirtokosok számára. Irta Bemvinkler Károly, okleveles gyakorló erdősz, s cs. kir. reclamationalis erdőbiztos. Pesten , 1853. Nyomatott Lukács Lászlónál. Kapható a „Gazdasági lapok“ szerkesztőségénél, üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, s minden pesti könyvárusnál. Árapírt.