Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)

1853-08-20 / 1034. szám

rendeljenek. E ha­­­dikán a tournaii törvényszék csak­ugyan meghatározta. A grófnő, férjének szerencsétlen vége c­ óta, a pénzt csak úgy szórta ki az ablakon. Brabant hy és herczegnő, összekölések után , az or­szágban utazni fognak. Portugal Lissabon, jul. 24. A királyság minden részében a miguelisták egy sensau­dt gerjesztő kiáltványt terjeszenek. Az Dom Miguel nejének (Löwenstein- Abertheim herczegnőnek) nemsokára leendő lebetegülésére vonatkozik s igy hangzik: „Langenselbold kastély Német­országban. Portugálok ! Dom Miguel király, drága urunk, leghívebb ő felsége, és nemes asszonyunk Adelheid ki­rályné ő felsége, néhány nap alatt ezen Langenselbold kas­télyt elhagyják és heubachi palotájukban fognak letele­pedni, hol Adelheid királynő ő felsége, a szentek áldás­dús segélye mellett szülni szándékozik. Ezen szerencsés eseményt september vége felé várják. Portugálok, jó ke­resztények, könnyű órát könyörögjetek királynétok szá­mára ! Urunk Dom Miguel királynak házasságából már egy infánsnője van . Portugálok I mi Beira herczegnőt 1852. aug. 5-kén születésekor üdvözöltük. Portugál keresztény ország és Algarve minden tartományából férfiak jöttek Németországba, a királyi gyermeknek első hódolatukat bemutatni, és az majd ismét megtörténendik. Éljen Dom Miguel király a mi urunk! éljen Adelheid királyné, a mi asszonyunk ! Éljen braganzai Donna Maria Isabella Eula­lia Carlotta, portugáli és algarbiai infánsnő, Beira her­­czegnőnek Éljen braganzai régi királyi házunk és növe­kedjék minden időkben !“ Úgy hallatszik, hogy már a tartományokból követek neveztettek ki, (?) kik Németországba menjenek Adelheid királynő (?) lebetegü­lésénél a királyságot képviselendők. Spanyoloszág- Madrid, aug. 10. — A királynő La Granjában vigan él. Ezen pompás és hűs parkot most is sokan látogatják és a királynő a nép között, melytől min­dig szívesen üdvözöltetik, naponkint megjelen. Őfelsége a nyár végét Escorialban szándékszik tölteni, hol a jere­­miták zárdáját készítik, mibe, ha a télen is dolgoznak, az­­ illető szerzetesek tavasszal beköltözhetnek. Holland- H­á­g­a, aug. 14. — A szertartásü­gyi vita két nap óta foly , anélkül, hogy valami eredményre vezetett volna. Folytatását hétfőre halasztották, és még sok­ szónok van fölírva. A vita csak külön hollandi vi­szonyokat , vagy pedig Németországban közelebbről megvitatott viszály­pontokat érint. Ezért annál inkább mellőzendőnek találjuk, s majd csak a végeredményt közöljük. Nagybritannia, London, aug. 13. A felsőházban tegnap tett interpellációk sikertelensége a független la­pokat ismét a régi sóhajtozásokra fakasztja. A „Times“ hallgat s csak az angol tengeri erőt magasztalja, mely­nek legyőzhetlensége — egy amerikai diplomata minapi jóslata szerint — netán kitörendő háborúban még sok­kal fényesebben fog bebizonyosodni, mint valaha. A „Chronicle“ ismét aggódva pillant kelet felé. Az „Ad­­vertiser“ egy heves czikk régén a dán trónöröködésről, kérdezi, illő tiszteletdíjt fizettet-e magának a „Times“ a pétervári kabinettől, miután ily „gyakorlati tapin­­­ tató“ lap bizonyosan nem ingyen használtatja magát ily munkára ? (D. P.) A börzén sokat beszéltek a „Times“ második kiadá­sáról , melyben közlemények vannak a bécsi értekezlet­ről. Úgy látszik, a dunai fejdelemségek kiürítése iránti hallgatás nem elégíti ki a londoni kabinet minden tag­jait. Az említett börzén egyébiránt úgy vélekedtek, hogy a dunai fejdelemségek sept. 12-dikéig ki lesznek ürítve. A „Times“nak azt írják Konstantinápolyból, hogy több angol utazó Galacz és a Pruth dunai torkolata között 23 orosz ágyunaszádot s 2 gőzöst talált elő: új bizonyság, hogy az oroszok nem igen szigorúan tar­tózkodnak az ismeretes drinápolyi szerződvényhez, mert ezen szerződvénynek egyik záradéka szerint orosz hadihajónak azon torkolatnál feljebb haladni népi sza­bad. A törökök a Duna jobb partján sánczokat hány­nak, s lehet, hogy ágyulövésekkel üdvözlendik az orosz hajókat. A veszély annál nagyobb, mert beszé­lik , hogy az ottani török parancsnokok titkos, még pedig épen nem békeszerű utasításokat kaptak. (Tr. Z.) Törökország. A keletre vonatkozó hírek, a­mint vagy Londonból és Párisból, vagy Konstantinápolyból érkez­nek, rendszerint sarkalatos ellentétben állanak egymás­sal. A Szajna s néha a Themze felől is békeszellők len­genek , de az aranyszarv körül nem enyhül az idő.­­ A török manifestum a „Journ.de Constantinople“ fogal­mazásában komolyabban és szigorúbban hangzik, mint a lágy ázsiai nyelven hangozhatott. Következendő ösz­­szevetésekre és magyarázatokra különösen ezen helyet gondoljuk kiemelendőnek : „A megállapított szabályok értelmében a magas Porta e peretben közlekedésben áll a főhatalmakkal. Minthogy ő — történjék akármi — semmi javaslatot nem fogadhat el, mely megsértené füg­getlenségét és felségi jogait, azért egyhangúlag elha­­tározó, hogy önvédelme tekintetéből fegyveresei­ álland a Duna mentiben s az anatóliai határokon mindaddig, míg az ügyek jövendő fordulata köztudomásra jön.“ — Sok jel folyton folyvást arra mutat, hogy a Porta és Oroszország között a viszály némán növekszik, s ennek jelentését a nyűgat kelleténél kevesebbre becsüli. — A szakadás a hoszpodárok állása miatt napról napra táton­­góbb lesz, a közlekedés szálai a viszálkodó két hatalom közt mindinkább lazulnak, s azon körülményt is, hogy előleg megszüntetett a kaukázusi háború, arra magya­rázzák Törökországban, hogy az csak az ez elleni had­erők központosítását czélozza. A Portának mind kato­nai , mind diplomatiai elsánczolódásából gyaníthatni, hogy ez a kiegyenlítési törekvések irányában is élesen meghatározott állásba teszi magát alattvalói előtt,a­mi azonban nem szünteti meg a kiegyenlítésnek más alapon eszközlendő lehetségét. A várakozás telj­es bizonytalanság, melyben két hét óta az eldöntő napi kérdés lebeg, még talán csak néhány óráig fog tartani. Holnap, legfeljebb holnapután itt lesz­nek a tudósítások, melyek jelenteni fogják: vagy a Porta megalázódását Oroszország irányába is, vagy véghatár­­zatát, hogy az eldöntést alig sikerülhető háborúra bíz­­za. — Az izgalom, mely Európát öt hónap óta fészben tartja, ekkor annyiból véget érendi, hogy e kimérhet­­len fontosságú ügy legalább ki lesz emelve a zavar, bi­zonytalanság , változat és önámitás stádiumából, s a tényeknek, a körülményeknek alapjára — úgy a mint azok vannak, nem pedig a­mint lenniök kellene — fog állani. De minél több idő folyt le az első hadi készüle­tek óta a mai napig, annál inkább látszanak a Porta legmelegebb barátinak reményei lehangolódni, s az an­gol és franczia lapok, melyek ezelőtt a török haderő fényes leírásával, a jól rendezett viszonyok magaszta­­lásával törték hosszú hasábjaikat, j­­enleg e pontra nézve több mint gyanús hallgatásba burkolóznak, mely mintegy némán bizonyítja azt, hogy elébb kelletinél to­vább mentek volt. (Pr.) A dunai fejedelemségek kiürítése képezi jelenleg — így imák a „N. Pr. Zig“-nak — midőn az Orosz- és Tö­rökország közti viszályokat már lényegükre nézve ki­­egyenlíttetekül tekinthetni, a társalgás főtárgyát, s az emberek mindenkép okoskodnak, hogy csak félig is va­lószínű conjectúrát állítsanak fel. Nézetünk szerint a fejdelemségek kiürítése felett kétkedni sem lehet, csak az a kérdés, mikor fog az megtörténni. Jól értesültek után vett tudósítások szerint, erre nézve következőben állapodtak meg: A Porta változtatás nélkül fogadja el a bécsi javaslatot s rendkívüli követet küld Pétervá­­rába ; egyúttal határidő tűzetik ki, mikor kell a fejde­­lemségeknek kiürítve lenniök. Előleg ezt hiszik, hogy az oroszok oktobor vége előtt nem fognak a fejdelem­­ségektől kivonulni, jóllehet legkevésbbé sem kétked­nek , hogy e kivonulás meg fog történni. A „Times“ konstantinápolyi levelezője a törökor­­országi keresztények politikai hangulatáról úgy nyilat­kozik, hogy a gazdag görög kereskedők, kiknek hazafi­­sága erszényekben elenyészik, orosz uralom után sóvá­rognak, mert remélik, hogy ez nekik újabb, gazdago­­dási forrásokat fog nyitni; a görög papság ellenben, mely most egész kényelemmel húzza jövedelmeit, meg van elégedve a fenálló renddel s az oroszok által veszteni gondol. A görög köznép minden válto­zást örömmel fogadna tudatlansága­ és fanatismusá­­ban, feltéve, hogy Sz.­Zsófia kúpjára görög keresztet plántálnak. A főváros közelében a keresztények semmi­nemű nyomatás miatt nem panaszkodhatnak, sőt hely­zetük szemlátomást javul, de a görögöknek itt is jobb a dolguk, mint a többi kereszténynek. Legelégedetteb­bek talán az örmények, részint azért, mert ezek, mint pénzkereső, gyakorlati nép, csak kényelmes létre óhaj­­toznak, részint, mert többen hitfeleik közül, kik Orosz­országban telepedtek meg, onnét nem igen kecsegtető hírekkel szolgálnak. (Tr. Z.) Dunai fejdelemségek. A dunai fejdelemségeknek je­lenleg oly nyugodt állapotára nézve a „Zeit“ hosszabb czikket hoz , melyben kifejtvén ezeknek viszonyát egy­részről a Portához , másrészről Oroszországhoz , végre azon eredményre jó, hogy mind a dunai fejdelemségek javára, mind az európai béke fentartására nézve két­ségen kívül az volna legczélszerűbb, hahogy a fejde­lemségek — miként Belgium és a Schweiz — semle­ges területnek nyilváníttatnának, s ily módon valamennyi európai hatalom biztosítéka alá helyeztetnének. Tagad­­hatlan azonban — folytatja a „Zeit“ — hogy ezen rendelet elé, mely valamennyi fél igazi előnyeinek meg­felelne, nagy nehézségek fognának gördülni, s jelenleg alkalmasint egyik rész sem gondol arra , hogy e javas­latot indítványba hozza. A franczia „Presse“ állítása szerint aug. elsejétől fogva a fejdelemségekben megszűntek a csapatmozdu­latok. Pétervárából futár küldetett a fővezérhez sür­gönyökkel , melyek őt odautasíták , hogy minden de­­monstratiót kerüljön, melyből azt lehetne következtetni, mintha a fejdelemségeket el akarnák foglalni. (Pl.) Gorcsakoff­­g, a dunai fejdelemségekben működő orosz sereg főparancsnoka, Oroszország egyik legrégibb nemes családjából származik ; családja maga Ruriktól, Oroszország elő nagy rgétől veszi eredetét, s jelenleg még csak három család van Oroszországban , melyek hasonló eredettel dicsekedhetnek , t. i. a Viaszevszki, Sahofszki és Gagarin hgi házak. A Galiczin legszámosabb rgi család, melynek 1775 óta több mint 60 tagja állt császári szol­gálatban , és a Kurakinok szintén azt állítják, hogy Ru­­riktól származnak; ezt azonban Oroszország újabb heral­­dikusai kétségbe vonják. A „Niirnb. Corr.“ bécsi levelezője azt írja, miszerint a legkülönneműbb hírek keringnek Fouton orosz követ küldetése fel°tt, ki aug. 16-kán rögtön Szerbiába utazott Bécsből. Előleg azt hiszik, hogy a tartomány beligazgatására vonatkozó módosítások életbeléptetése forog fen, s a követ ezeknek Oroszország részérőli kö­vetelése végett ment oda. Annyi bizonyos, Péter­várott mindent elkövetnek, hogy az orosz befolyást Szerviában öregbítsék , ezt legjobban bizonyítja az, hogy azon hi­vatalnokok eltávolítását követelik, kik Párisban vé­gezték tanulmányaikat. Ezen követelményt még fonto­sabbnak fogjuk ismerni, ha meggondoljuk, hogy ezek többnyire oly személyek, kik ismereteik által vítták ki maguknak a legfőbb állomásokat, s kiknek a kormány maga tűzte ki az országot, hol tanulmányaikat bevé­gezzék. Mindnyájan melegen ragaszkodnak Gara­sa­n­­­n volt tanácsi elnökhöz, ki első esett volt áldoza­tul Menzikoff követelményeinek, mert Francziaország iránti rokonszenve­s rendkívüli fogadtatása 1852-ben a franczia hgelnöktől Oroszországot ellenszenvre ger­jesztők iránta. Valószínű, hogy a „Journal de St. Pétersbourg“ valami csekélységgel fogja indokolni Fonton utazását, de bizonyos , hogy oly embereket, mint Fonton, csak a legfontosabb ügyek kivitelére használnak. Az sem szenved kétséget, hogy a Néva partján Szervia mostani kormányával nincsenek meg­elégedve. Biztos forrásból tudjuk p. o. hogy rész néven vették Szerviának azon szenvedőleges magatartást, me­lyet a montenegrói események irányában tanúsított volt. Ily körülmények közt Obrenovics Mihály fej­delem kiáltványa több figyelmet érdemel, mint neki bizonyos oldalról tulajdonítani akarnak, főleg ha eszünk­be juttatjuk , hogy Mihál fejedelem a czár kegyenczei közé tartozik. Oroszország: Az Ald­una mellől, aug. 6. — A szulinai torkolat alig 60 lábnyi mély s egy hónap óta több mint 300 megrakott hajó várakozik magasb víz­állásra , hogy bevonulhasson. A szulinai óriás zátonyok miatt Brailából külön gőzösnek kell járni Szulináig, hogy az utasokat behozza. Az orosz tisztítógép a Du­nán van ugyan , de nem működik. Pétervára, aug. 10. Moszkvából jelentés létezik Németalföldnek — mint az orosz lapok nevezik — „igaz­hitű“ anyakirálynéja bevonulásáról. (3 fensége megér­kezvén, a Kremlből az Uspienski Zaborba ment, hogy a magas vendéget a metropolita harangzúgás közt a szentélylyel és szentelt vízzel fogadá. — A metropolita következőleg szónokolt: „Igazhitű magas hölgy! Felsé­gednek jelenléte örvendetes bizonyság, hogy a végzés, mely önnek más hazát adott, hol mind maga mind gyer­mekei által a trónt diszesiti, nem idegenité el önt előb­bi hazájától. Mi biztosítjuk felségedet, hogy az igaz­hitű Oroszország is még mindig szereti önt. Naponkint í­r­t TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Magyarország és Erdély képekben. Első kö­tet. Kiadják és szerkesztik Kubinyi Ferencz és V­a­­hot Imre. Pest, 1853. Emich Gusztáv könyvnyomdája. 4-rét. 132 kéthasábos 1. Bolti ára 4 pft. Ismertetésünket, melyet ezúttal jónak látunk csu­­áncsak ismertetésnek hagyni, nem kezdhetjük jobban, mnt azon óhajtással, bár a fenczimezett hasznos és mlattató, nagyot-kicsit egy iránt érdeklő munkának többi második kötete, aztán utóbbi folyamai minél gorsabban következnének egymásután. A jelen első ötöt 17 érdekes, mind hazánk ismertetésére vonatkozó cikket hoz, 85 kisebbnagyobb képpel, s így a szer­­esztők tökéletesen beváltják a folyó év elején kiadott rogrammban tett ígéreteiket. Mielőtt az egyes czikkek t­árgyaival ismertetnék meg olvasóinkat, megjegyezzük,­ogy — miként a szerkesztőség jelentéséből kitűnik — képek legnagyobb részének rajzait Varsányi Jn­­os mérnök készíté, néhányat Grimm R­u­d­o­l­f fia­­,­ magyar festész és Sikó M., a képeket kérő Rohn­­ Grimm, fába Mihalovics és Riedel met­­sették. A czikkek elsejét méltán „A magyar nemzeti m­u­z­e­u­m“ ismertetése képezi Kubinyi Ágoston, vagy. nemz. muzeumbeli igazgató avatott tollából. Ál­­tlános átnézet, részletezés nélkül. A tanulságos bev­­­etés után először a nemzeti muzeum keletkezéséről­zóló rövid történeti vázlat, azután pedig n­emzeti múzeum jelen állapotának leírása kö­­etkezik: a könyvtár, a kincstár, a természetiek és érműfaniak osztálya, végül a képtári osztály. Ezen cikkhez van mellékelve Széchenyi Ferencz­rófnak a magyar nemzeti múzeum alapítójának képe, inder olajfestvénye után kőnyomatban. A második czikk Vahot Imrétől van, czirke­ ,Budavár, Mátyás király idejében.“ Ezen cikk három részből áll: az elsőben Mátyás király jel­enne, a másodikban Budavár története és a XV-dik zázad alatti állapota, a harmadikban Buda városa és anek környéke h­atnak le. Magyarázatkép tekinthető e cikkhez Budavárának a XV-dik századbéli rajza, igen .A sikerült csinos kőnyomatban Száraz vagy Dürer Al­ert után. A rajz fölött Mátyás király arczképét lát­­atod. Ezután R­e­pi­c­z­k­y János keleti ny­elvbúvárunk­smerteti „T­örök ma­gyar okle­vél“ czím alatt lusztafa pasa egri helytartónak Bolyok helysége szá­néra kiadott hitlevelét 1637-ből. Az oklevél hasonmása : képes mutatvány felső részén található. Dr.Kovács Gyula adatokat közöl „a magyar­­loni földtani társulat“ keletkeztéről s eddigi munkálatairól. Ezután következik szenvedélyes geologunk Kubinyi '’-nek komoly figyelmet érdemlő értekezése : „A salgói is somoskői bazalt-sziklák, és a vizmo­­sások meg­gátlásáról.“ A somoskői bazalt-szirt rajzát a mutatvány lap hozta; az értekezés szövegében nyomatott le a salgói bazalt­képlet. A tisztelt szerző a vízmosásokat faültetésekkel és gátokkal indítványozza kirekesztetni , sürgeti, hogy az erdők erdészeti szabá­lyok szerint kezeltessenek, a földbirtokosok a szomszé­­dok között kölcsönös biztosítás állíttassák fel a általá­ban e baj elhárítására nézve törvényes intézkedések té­tessenek, mint például tétettek a futóhomok meggátlása iránt. Biaczovszky Domokos történeti és statistikai szempontból ismerteti S­z­ep­e­s várát (Szepesháza), melynek alakját a mutatványban közlött rajz az éjszak­nyugati oldalról mutatja.Követi az ismertetést Tompa Mihál népmondája „a s­z­ep­e­s váralj­ai leány“­­ról, csinos faképpel. E népmonda elbeszélésében osztat­lanul gyönyörködnénk, ha az egész oly gondosan volna kivive, mint az oly költőileg jellemzetes, érzelemdús bevezetés, melynek sorait legyen szabad ide igtatnunk : Kopasz kőszál ütötte fel Fejét, s mint kékes égen A tornyosuló fellegek, Bámult a zöld vidéken. Jöttment ezer tavasz, de rá Még zsenge füvet sem hozott. Halálos dermedés között Bámult, mint egy elátkozott. De jött a vérharczok kora, S a csonka szirttetőre Goromba kővárat rakott, Nézvén csupán előre ; A mély csendet zaj űzte el, Szilaj, dühöngő, féktelen, A szírt vén bordáit csapá Döngetve harczok vésziben. S lővén a béke százada — Fehér zászló kezében — Most újra mély csend sátoroz A szirti vár körében . De a csend nem magában van, Emlékezet lakik vele: S Szepesvárnak bámult falán Regét susog a­lom szele. Az „a­l­f­ö­l­di, p­u­s­z­t­ai k­épe­k“ érdekes hézag­pótlékul szolgálnak, egyszersmind kedves ellentétet képeznek a felföld „vadregényes“ tájához. Szerfelett becses régiségi adalékokat találunk a tu­­dós dr. Érdy János ily czímű értekezésében : „III. Béla király és nejének Székesfehérvá­rott talált síremléke­i.“ A hozzá mellékelt raj­zok is figyelmet igényelnek. Az első rajz, Székesfehér­vár helyrajza; a második a felásott földrétegeket tün­teti elő; a harmadik a talált csontvázakat ábrázolja koporsóikban; a negyedik a királyi ékszereket mutatja, melyek a csontvázak között felfedeztettek. Brassai S. czikke: „Füvészet a magya­roknál,“ a Waldsteinia geoides és Telebia speciosa rajzával, vázlatos irodalmi történetét adja a magyar füvészetnek a XVI-dik századtól kezdve. Ezen érte­kezés , mely tudományos avatottság mellett igéző elevenséggel , bár kissé darabosan van írva, a magyar nép jellemére vonatkozó élezés , és a­mi több, igaz észrevételekkel van tele, ügyesen meg­­c­áfolja mindazokat, akik a magyarok tudományos­ságát általában véve csak tegnapról keltnek szeretik hirdetni,­­ végre pedig azon állítást igyekszik bebizo­­nyítani, hogy a füvészeti fajok elnevezéseit nem kell újon gyártandó magyar szavakkal jelölni, mert ez al­kalmatlan, felesleges, sőt lehetetlen. Ezt követi Szőllősi Benőtől egy népmonda „Törökvágás.“ Azután következik Vahot Imrétől (többek után *) kidolgozva): „Vácz hajdan és most.“ Érdekes történeti és statistikai leírás, melynek még növelik érde­két a hozzá mellékelt rajzok. Ezeknek tárgyai : Vácz kettős képe , egyik a XV-dik századból, másik 1853- ból, mind a kettő igen sikerült; Báthory püspök sírem­léke 1585-ből; a váczi székesegyház; a Váczon létező római régiségek; Migazzi bibornok-püspök érme; a váczi diadalka­pu. Kővári Lászlótól veszszük Kolozsvár is­mertetését, mely ezúttal a város fekvésének, történeté­nek, lakosainak s nevesebb épületeinek leírására szorít­kozik ; a szerkesztőség azonban ígéri, hogy Kolozsvár fekvését, környékét, természeti tulajdonait, régiségeit és műkincseit különösen fogja rajzok­ és leírásokban megismertetni. Kővári esetes vázlatát ennélfogva elősz gyanánt vehetni. Ezen vázlathoz van Kolozsvár főteré­nek csinos rajza, úgyszintén a katonai laktanya, a nem­zeti színház és Bölöni Farkas Sándor sírköve. Az utóbbi megérdem­lené, hogy nagyobb rajzban közöltessék. Legnagyobb részletességgel vannak ismertetve „Kecskemét és a kecskeméti puszták.“ Az ismertetést Vahot Imre szerkeszté. Útmutatással és adatokkal szolgáltak Hajagos Illés , Hornyik János, Kiss Mihál, Csányi János, Gömöri Frigyes, Polgár Mi­hál és Losonczi László. Merített ezenkívül az ismer­tető Tömöri Szabó Sándor elhunyt tanárnak — mint maga mondja — igen becses történeti, helyirati és statistikai jegyzeteiből, melyeket versek kíséretében Hártó János tett közzé. Az érdekes ismertetés kilencz czikket tartalmaz, melyeknek tárgyai : Kecskemét tör­ténete a legrégibb időktől a török hódításig; Kecske­mét a török és kurucz világban (tizenhét régi okmány­nyal) ; Kecskemét története a XVIII-dik század elejé­től a legújabb időkig; Kecskemét helyzete , fekvése,­­természeti tulajdonai és termelése; a kecskeméti nép­­létszáma, vallása, tájszólásmódja, jelleme, foglalkozásai,­­erkölcsei, szokásai, viseletek, mulatságai, táncza, zenéje és dalai; tanyagazdászat Kecskeméten ; észrevételek a kecskeméti tanyagazdászatra **); a kecskeméti szőlő- és gyümölcstermelés; végre Kecskemét katonai, egyházi és polgári kormányzat­a,a város külseje , jeles­ épületei, műtárgyai, emlékei, intézetei, köz és mulató helyei, s mi a legfőbb­­ teendői. Ezen ügyszeretettel s kimerítő részletességgel írott ismerte­tést érdekesbíti még számos rajz, úgymint: Kecskemét városának a vasúti pályafőtől felvett rajza, tanyák és legelő cserénynyel a kecskeméti pusztákon, a szikrai csárda és a Lakitelek a Tisza partján (mind a három kép egy félévnyi nagyságú lapon, photographiai rajz után csinos és tiszta kőmetszetben); a város régi pe­csétje ; Mohamed zultán és Abderrahman budai vár­­kormányzó aláírásai a XVII-dik század végéről; a Csontos halom; kecskeméti népviseletek (külön, ne­­gyedéves lapon); egy szárnyék; a cserény belseje; egy karikás ostor; egy kecskeméti borház ; egy fokos ; egy eredeti kecskeméti ház, ennek szobája, konyhája ; a sz.­lőrinczi templomrom; ezen templom régi kelyhe 1644- ből; a Szentpéteri készítette áldozó kehely; a lovarda; a vasúti indóház. Ezeken kivül két kecskeméti népdal, hangjegyestül, van az ismertetéshez csatolva. — Óhajt­juk, hogy a jó példa magyar városaink többi részére is buzditólag hasson, s mindenütt találkozzanak buzgó honfiak, kik a föld- és népismei adatokat szorgalmasan egybegyűjtve, siessenek minmagunk ismertetését mie­lőbb kiegészíteni. Nem hijába írták a delphii templom homlokzatára: ismerd meg magadat! A bölcsnek ezen intése szintúgy szól egyeseknek , mint egész nemzetek­nek ; s valóban , a mely egyed, a mely nemzet önma­gát tökéletesen ismeri, örökre megvan óva a haláltól. Kecskemét leírását követi „Lorántfy Susanna levele Gerendy Istvánhoz,“ Bónis-Pogány Karolina oklevélgyűjteményéből, közölve Szilágyi Sándor által. Hozzámellékelvék Lorántfy Susanna fejdelemnőnek kézirati hasonmása és pecsétje. A kötetet Kelecsény Józseftől nyújtott ér­dekes történeti miscellaneák fejezik be „hazai em­lékeink s ritkaságaink tárlata“ czime alatt. Hozzá van mellékelve a galgóczi piacz közepén álló Lehel tornyának rajza, mely a kürtös Lehel ős­kori síremlékének tartatik. Íme, tisztelt közönség , ezen egyetlenegy szerény kö­tet is meggyőz bennünket arról, hogy — mit sokan el­fogultságukban mai napig sem akarnak magukkal elhi­tetni — nekünk is szintúgy vannak nevezetességeink, történeti és irodalmi régiségeink, becses ritkaságaink, mint a világ bármelyik­e vagy új nemzetének. Hátha mlég szorgalmasabban járnánk utánuk! . . . Bizony itt az ideje, hogy végre komolyan körülnézzünk, mink van, a hogy a múltból megőrzött kincsekkel, anyagilag és szellemileg munkás jelennel biztosítsuk jövőnket, mely mindnyájunknak — ezt büszke örömmel mondhatni — egyiránt szívünkön fekszik. Kin áll, hogy a boldog és mivelt nemzetek sorába tartozzunk? Úgy hiszszük, csak rajtunk , — miután a magas kormány szivesen nyújtja segélyező kezét minden jó vállalathoz. *) Gyurinka Antal, Róka János, Nagy Imre (Tud. gyűjt. 1818) , Megyesi János , Fényes Elek , Érdy János. **) Ezen észrevételek egy — miként a szerkesztők je­lentik — az elméleti és gyakorlati téren nagy tapasz­­talása, értelmes gazda és gazdászati iró tollából folytak. Iskolai könyvek. A magas közoktatási minisztérium által gymnasiumi ké­zikönyveküt elfogadtattak : 1. A természetrajzbani oktatás alapvonalai. Első füzet: Állattan, mely egyszersmind a saját helyén tárgyalt embertant foglalja magában. Irta Minikus Vincze, zircz-cziszt. tanár. Hat várábrával. 8-rét, 240­1. 2. Német olvasó­könyv. Irta Ballagi Ká­roly. (Ez a magyarajku algymnasiumok első s második osztályában használható.) Megjelent: Erdőgazda, elméleti s gyakorlati segédkönyv me­zőgazdák , kezdő erdőszök , átalában minden ügybarát s földbirtokosok számára. Irta Bemvinkler Károly, okleveles gyakorló erdősz, s cs. kir. reclamationalis erdő­­biztos. Pesten , 1853. Nyomatott Lukács Lászlónál. Kap­ható a „Gazdasági lapok“ szerkesztőségénél, üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, s minden pesti könyvárus­nál. Ára­­­pírt.

Next